Előre, 1983. február (37. évfolyam, 10942-10965. szám)

1983-02-01 / 10942. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXVII. Redactia ELŐRE, 79776 Bucuresti 33, 1983. -----------------------------------kedd. • I’iata Scinteii 1, sector 1. évfolyam • ELŐRE szerkesztősége, 79776 Bukarest 33. Scinteia tér 1. I. kerület, 10942. szám Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 16 03 02. , , . . Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, TCDmár 1.» a levélkézbesítők és a lapterjesztők. . . —• Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: L .IJ.I ILEXIM — Departamentul Export-Import presä ° oioai K 0. box 136—137 — Telex: 11226. ára 50 bani București, str. 13 Decembrie nr. 3. MUNKATANÁCSKOZÁS AZ RKP KB-NÁL bányaipari és geológiai vezető káderekkel, szakemberekkel és munkásokkal Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke szombat délelőtt részt vett azon a munkatanácskozáson, amelyet az RKP KB-nál szerveztek bányaipari és geológiai vezető káderekkel, szakemberekkel és munkásokkal. A párt és az állam vezetőjével együtt a tanácskozás elnökségében helyet foglaltak a következő elvtársak: Constantin Dascalescu, Iosif Banc, Emil Bobu, Ion Coman, Nicolae Constantin, Alexandrina Garnute, Ion Fotan, Ilie Verdet, Gheorghe Petrescu, a kormány első miniszterének helyettese. A tanácskozáson — amely pénteken kezdte meg munkáját — részt vettek miniszterek, párt- és állami aktivisták, bányaipari központok, kombinátok és vállalatok igazgatói, párttitkárai, brigádosok, mesterek és bányászok az ország összes bányamedencéiből. A munkálatok részvevői a szeretet és a tisztelet legmelegebb érzéseivel köszöntötték Nicolae Ceausescu elvtársat, hálás köszönetet mondtak a bányaipar fejlesztése, a fontos nemzetgazdasági szektor összes dolgozói munka- és életkörülményeinek állandó javítása iránti következetes gondoskodásáért. A Nicolae Ceaușescu elvtárs kezdeményezésére összehívott tanácskozás intézkedéseket elemzett és határozott el a párt Országos Konferenciáján az energetikai alap fejlesztésére, az ásványi nyersanyagok és primer energiahordozók magas fokú hasznosítására, illetve termelésének növelésére vonatkozólag elfogadott különprogramok végrehajtása, az RKP XII. kongresszusa ama fontos előirányzatának a megvalósítása érdekében, hogy elérjük az ország energetikai függetlenségét. A vita során a felszólalók rámutattak, hogy e különprogramok végrehajtása különleges fontosságú szocialista gazdaságunk további gyors ütemű haladása szempontjából, s egyben a jelenlegi energetikai világválság körülményei között megteremti a hazánk rendelkezésére álló szén- és érctartalékok jobb kihasználásának, a tüzelőanyagok, nyersanyagok és alapanyagok behozatala csökkentésének lehetőségét, aminek nyomán lényegesen kevesebb valutát kell kiadnia az országnak. A felszólalók ilyen összefüggésben rámutattak, hogy amint Nicolae Ceausescu elvtárs hangsúlyozta a párt Országos Konferenciája elé terjesztett jelentésében, a kiemelt célkitűzés az, hogy már 1983-ban önerőből fedezzük a primérenergia-fogyasztás több mint 90 százalékát. A felszólalók hangot adtak a maguk és az általuk képviselt munkaközösségek szilárd elhatározásának, a legnagyobb felelősséggel fognak munkálkodni, hogy az energetikai alap gyarapításával egyidejűleg gyorsabb ütemben fejlesszék a nyersanyagalapot, kiaknázzák hazánk összes természeti erőforrásait, beleértve a szegényebb hasznosanyag-tartalmú érceket is, bővítve ennek érdekében a fejlett bányaművelési technológiák alkalmazását. A felszólalók taglalták a bányaipari termelés hangsúlyozottabb növelését előirányzó időszerű feladatokat, s kiemelték: minél körültekintőbben kell kihasználni a bányaipar erős műszaki-anyagi alapját, idejében üzembe kell helyezni az új kapacitásokat és fejleszteni a meglevőket, jó körülmények között kell kivitelezni a megnyitó és előkészítő munkálatokat igény- és külszíni művelésnél egyaránt. Úgyszintén széleskörűen megvitatták a bányák és a külszíni fejtések ellátmányával és gépesítésével kapcsolatos problémákat, hangsúlyozták, hogy néhány éven belül újabb nagy kapacitású, korszerű berendezéseket helyeznek üzembe, egyidejűleg kisgépesítési programot hajtanak végre a termelés és a munkatermelékenység, a biztonsági fok növelése, a fizikai erőkifejtés megkönnyítése céljából mind a mély-, mind pedig a külszíni fejtésnél. A szén- és érckitermelés gyorsabb növeléséhez szükséges feltételek megteremtése ügyében a tanácskozáson rámutattak, hogy csökkenteni kell az új bányamegnyitó munkálatok kivitelezési időtartamát, le kell gyártani az összes bányaipari berendezéseket és pótalkatrészeket, bányamedencék és egységek szerint kell megszervezni a gépek és berendezések karbantartását és javítását, javítani kell a szervezőmunkát, erősíteni kell a rendet és a fegyelmet minden egyes munkahelyen. A részvevők elemezték egyben az azzal kapcsolatos javaslatokat, hogy alakítsák ki a bányaipar új munkaprogramját a termelőkapacitások, a berendezések és a felszerelés minél teljesebb kihasználása, az 1983—1985- ös megnövekedett tervfeladatok megvalósítása, a munkaerő felkészítésének jobb körülmények közötti biztosítása érdekében. Ugyanakkor hangsúlyozták, a bányaipari szektorok és egységek szintjén be kell vezetni, illetve általánosan alkalmazni kell a globális akkordot, hogy az egész bányaipari dolgozó személyzet anyagilag nagyobb mértékben legyen érdekelve a fizikai terv teljesítésében, illetve túlszárnyalásában. Úgyszintén hangsúlyozták, igen fontos biztosítani, ésszerűen felhasználni, illetve a kitermelőipar magas műszaki ellátottáíga arányában készíteni fel a munkaerőt. A tanácskozás részvevői a bányaipar kommunistái, összes dolgozói nevében megfogadták, hogy példásan teljesítik idei és az egész ötéves tervre vonatkozó, feladataikat, fokozott mértékben, a követelmények arányában járulnak hozzá az energetikai és a nyersanyagalap fejlesztéséhez, szocialista hazánk további felvirágoztatásához. A tanácskozás befejező részében szólásra emelkedett NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke. Nicolae Ceausescu elvtárs beszédét a tanácskozás részvevői élénk érdeklődéssel, mély megelégedéssel és teljes egyetértéssel hallgatták végig. SZOROS EGYSÉGBEN A PÁRT KÖRÜL, A NAGYSZERŰ PÁRTPROGRAM LENDÜLETES MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ELHATÁROZÁSÁVAL EGÉSZ NÉPÜNK FORRÓ ELISMERÉSÉT FEJEZI KI NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRSNAK (2. oldal) ORSZÁGSZERTE MA KEZDŐDIK A HÁZIÁLLATOK ÖSSZEÍRÁSA az Állattenyésztési tevékenység fellendítése szempontjából KIVÉTELES JELENTŐSÉGŰ AKCIÓ Jával kezdődően nagyszabású, az ország egész területére kiterjedő akció bontakozik ki, amelynek — a kapott és összesített adatoknak köszönhetően — kivételes kihatása lesz az állattenyésztési fejlesztési programok életbeültetése, az állati termelés felfuttatása és a területi önellátási programok megvalósítása szempontjából. A február 8-ig tartó állatösszeírásról van szó, amelyet az Államtanács idei 1- es számú törvényerejű rendeletének előírásai értelmében készítettek elő, szerveztek meg és bonyolítanak le. Amint a január 6-án közzétett dokumentum is hangsúlyozza, az akciónak mindenekelőtt az a célja, hogy valós képet nyerjünk az ország állatállományáról, annak állapotáról, faj-, nemi és koröszszetételéről, tehát olyan adatok birtokába jutni, amelyek lehetővé teszik minden tekintetben a reális, a valóságra épített rövid- és hosszútávú tervezést, amelyek kiindulópontnak tekinthetőek további felelősségteljes munkánkban. Mint ismeretes, pártunk és államunk vezetősége mindig is kivételes figyelmet szentelt az állattenyésztésnek, mint mezőgazdaságunk egyik nagyon fontos, dinamikusan fejlődő ágazatának. Ez a figyelem nem lankadt az utóbbi időben sem, mi több, mind sűrűbben hangzanak el olyan bíráló szavak, amelyek jobb, termelékenyebb, tudományosan megalapozott munkára, rendre és fegyelemre, az állattartási normák és termelési technológiák szigorúbb betartására, általában az állattenyésztési tevékenység magasabb szintre való emelésére szólítanak fel. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs előbb az Országos Pártkonferencián előterjesztett jelentésben, azt követően pedig a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő- és Vízgazdálkodási Országos Tanács decemberi plenáris ülésén hangsúlyozta, hogy „A RENDELKEZÉSÜNKRE ÁLLÓ SZARVASMARHA-, FEJŐSTEHÉN-, SERTÉS-, JUH- ÉS BAROMFIÁLLOMÁNNYAL JÓ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTt bIZtOSÍtHatJUK AZ ÖNELLÁTÁSI PROGRAM VÉGREHAJTÁSÁT ÉS JELENTŐS TARTALÉKOKAT MÁS SZÜKSÉGLETEKRE, A TÖBBI KÖZÖTT EXPORTRA IS. DE INTÉZKEDNI KELL A REND, A FEGYELEM MEGTEREMTÉSÉRŐL, AZ ÖSSZES ÁLLATTENYÉSZTÉSI TEVÉKENYSÉG JÓ MENETÉRŐL.“ Ez a rend és fegyelem többek között ott kezdődik, hogy pontosan ismerjük azt az állományt, amellyel rendelkezünk, ennek az állománynak minőségi összetételét, a termelőképességét, ennek arányában pedig mindazokat az objektív és szubjektív tényezőket, amelyek munkánkat befolyásolják. Mindezek után aligha kell hangsúlyoznunk, hogy pontos, részletekre kiterjedő adatok nélkül képtelenség tervet, reális, minden tekintetben megalapozott tervet készíteni, legyen az termelési vagy értékesítési, vagy akár önellátási terv. A ma kezdődő állatösszeírás különböző szinten összesített adataival éppen ezen a téren siet segítségünkre, hisz a létező nyilvántartási rendszereknél pontosabb, átfogóbb, ugyanakkor fontos részletekre is kiterjedő adatokkal szolgál, amelyek helyben, megyei vagy országos szinten lehetővé teszik az állattenyésztési fejlesztési, illetve a területi önellátási programok tudományos kidolgozását, keresztmetszetét adja a pillanatnyi állapotoknak, hűen tükrözi a jelenlegi valós helyzetet, függetlenül az állatállomány hovatartozásától, a tulajdonviszonyoktól. E tekintetben nemcsak a mennyiségre vonatkozó adatok fontosak, hanem a minőségiek is, hisz ez utóbbiak alapján hatékony intézkedéseket lehet hozni az állomány fajtajavítása érdekében, a termékenyebb, jobb fajták elterjesztésére mind az állami és szövetkezeti szocialista egységekben, mind az mtsz-tagok, illetve egyéni gazdaságok portáján. Mint ismeretes, az Országos Pártkonferencia többek között nagy teret szentelt vitájában az állattenyésztést serkentő intézkedéseknek, töb- Gyarmath János (Folytatása a 4. oldalon) NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS BESZÉDE Tisztelt elvtársak! Úgy határoztunk, hogy az energetikai szekció e munkatanácskozását — különösen a bányaipar, a geológia viszonylatában — szélesebb, az összes bányamedencékre kiterjedő részvétellel hívjuk össze, hogy együttesen elemezzük és elhatározzuk, hogyan fogunk munkálkodni a párt Országos Konferenciáján az energetikai és a nyersanyagalap fejlesztésére vonatkozóan elfogadott programoknak a végrehajtásáért, illetve azoknak a határozatoknak a töretlen valóra váltásáért, amelyeket a XII. kongreszszus fogadott el az ország energetikai függetlensége és a nyersanyagforrások jelentősebb mértékű biztosítása ügyében. A határozatok végrehajtását célzó intézkedési programot megvitatták. Ismeretesek az Országos Konferencia határozatai az energetikai alap és ebben a szén, valamint a bitumenes palák fontos helyet foglalnak el — fejlesztésére vonatkozólag. Rövidesen megvitatjuk a kőolajipari intézkedési tervet, tekintettel arra, hogy a kőolajipar is igen fontos szerepet tölt be az energetikai függetlenség megvalósításában. Úgyszintén a többi nyersanyag termelését is erőteljesebben növelni kívánjuk, tekintetbe véve a rendelkezésünkre álló programokat, továbbá azt a körülményt, hogy az ilyen előirányzatok teljesítése terén bizonyos lemaradás mutatkozik. Azt kívánjuk tehát, hogy már ettől a negyedévtől kezdve hozzálássunk a gyakorlati szervezési és műszaki intézkedésekhez, biztosítandó az idei tervelőirányzatok valóra váltását, amelyek azonosak az Országos Konferencián kidolgozott és elfogadott programok előirányzataival. Gyakorlatilag naponta 160—170 ezer tonna szenet kell kitermelnünk. A termelés jelenleg 130 000—136 000 tonna körül mozog. Körülbelül napi 40 000 tonnás növekedést kell tehát elérnünk. Erőteljesen növelnünk kell a palakitermelést, tekintettel arra, hogy az év első felében meg kell kezdenie a termelést a bitumenespala-tüzelésű erőműnek is. Meg kell valósítanunk továbbá a réz, a cink, az ólom és más színesfémek, a vas, továbbá a különböző agyagfélék és más bányaipari hasznosanyagok előirányzott termelését. A programok ismeretesek, nem kívánok ezúttal szólni róluk. Szeretném azonban felhívni a figyelmet, hogy az előirányzatokat ezen a téren is minimálisaknak kell tekinteni. Ha a rézipar terén például jobban megszervezzük a munkát, gyorsan megnyitjuk az új bányákat, és hozzálátunk a kitermeléshez az új övezetekben — gondolok itt elsősorban Regia Poieni-re, de a többi övezetekre is —, ha jobban megszervezzük a munkát Újmoldován, nemcsak teljesíthetjük a tervelőirányzatokat, hanem termeléstöbbletet is elérhetünk. Úgy hiszem, nem szükséges hangsúlyoznom, mennyire fontos jóval nagyobb mértékben növelni a réztermelést, hiszen elég sok rezet, valamint más anyagokat importálunk. Előirányoztunk számos intézkedést a bányaipari tevékenység jobb megszervezésére. Természetesen mindenekelőtt az összes bányaipari szektorok munkálatainak gépesítésére vonatkozó előirányzatokat kell hiánytalanul megvalósítanunk. Gépiparunk ilyen tekintetben eléggé nagy feladatokat kapott, de megvannak a szükséges termelőkapacitásai is ahhoz, hogy az összes bányaműveletek gépesítésére vonatkozó előirányzatokat teljes egészükben megvalósíthassa. Az idén újabb bányákat kell megnyitnunk. Új módszereket kell bevezetnünk, és erősen le kell rövidítenünk a bányamegnyitási munkálatok időtartamát; gyakorlatilag egyetlen új bánya megnyitása sem — gondolok itt az 500—600 méter mélységig terjedőkre — haladhatja meg az egy évet. Megvannak a szükséges eszközeink az aknák mélyítéséhez, mégpedig nem klasszikus rendszerek, hanem korszerű fúróeszközök, amelyekkel gyakorlatilag el kell érnünk a 300 méter mélységet; a megnyitási munkálatokat végezzük el 5—6 hónap alatt, és legfeljebb egy év alatt jussunk le 500— 600 méter mélységbe. Ez természetesen feltételezi, a geológia, a bányaművelési szervezetek, az illetékes minisztériumok határozzák meg pontosan a lelőhelyet, hogy közvetlenül a szén- vagy ércrétegbe érkezzünk, mert nemcsak a szénre gondolok itt, hanem az összes mélyművelési munkálatokra. Hassunk oda, hogy az érc- vagy szénréteg elérésének a pillanatától kezdődjön meg a tulajdonképpeni kitermelés, amit aztán fokozatosan tovább bővítünk, miként ismeretes. A szükséges berendezésekkel rendelkezünk. Elhatároztuk, hogy a gépipar az idén állítson elő nagyszámú ilyen berendezést, és biztosítson maradéktalanul minden szükségletet. Korszerű mélyművelési, előhajtási berendezésekkel, rendelkezünk, s mint látták, a terv előirányozza, hogy 1985-ig érjük el a körülbelül 80 százalékot. Én tulajdonképpen azt szeretném, hogy az összes megnyitási munkálatokat gépi eszközökkel végezzük, tehát érjük el a 100 százalékot, és csak egészen rendkívüli esetben vegyük igénybe a régi módszereket. A programok végrehajtásához tehát jó szervezésre van szükség az összes bányákban és külszíni fejtésekben egyaránt, de újabb bányák megnyitására is, hogy meglegyen a szükséges munkafrontunk. Biztosítanunk kell a munkafront tekintetében 10—20 százalékos tartalékot, hogy minden körülmények között biztosak lehessünk az előirányzott érc- és szénkitermelési terv teljesítésében. Tegyünk intézkedéseket a rendelkezésünkre álló berendezések ésszerű, teljes kapacitású kihasználására. Jól tudják, a berendezések igen drágák, éppen ezért biztosítanunk kell, hogy teljes kapacitással és egész éven át üzemeljenek, kivéve a karbantartáshoz és javításhoz szigorúan szükséges időt. Ez feltételezi a jó szervezőmunkát, a jó karbantartás — s tehát a jó karbantartó csoportok —, a pótalkatrészek, a részegységek biztosítását, tekintettel arra, hogy a bányákba nem könnyű levinni, illetve onnan felhozni a berendezéseket. Készítsük elő úgy a berendezéseket, hogy teljes részegységeket cserélhessünk ki, a kicserélés pedig tartson minél rövidebb ideig, hogy biztosíthassuk a gépek folyamatos munkáját. Felül kell vizsgálni a pótalkatrész- és részegységprogramot, minden szükségessel együtt, hogy legyen készletünk pótalkatrészekből, részegységekből, mindabból, ami a berendezések jó üzemeltetéséhez szükséges. Mindez érvényes a külszíni művelésben használt berendezésekre is. Ugyanakkor biztosítanunk kell a megfelelő felkészültségű embereket, olyanokat, akik a magas műszaki színvonalú gépeket és berendezéseket kezelni, használni tudják. Felül kell vizsgálnunk a szakképző kurzusok működését. Toborozzunk más ágazatokból a gépek és berendezések ismerete terén kellő képzettséggel rendelkező munkásokat, iskolázzuk be őket rövid távú bányaipari szakképző kurzusokra, hogy aztán hozzáláthassanak a termelőmunkához. Ezzel párhuzamosan biztosítsuk hosszabb lejáratú kurzusok szervezését bányamunkások számára, szakmai iskolák szervezésével egyetemben, ahogy azt elhatároztuk. Jó javaslatok hangzottak el itt e kurzusok és iskolák szervezése ügyében, de helyes, jogos bírálatok is. A Bányaipari Minisztérium az Oktatásügyi Minisztériummal együtt tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy egy hónapon belül rendet teremtsünk, és biztosítsuk az iskolák, a kurzusok számára a kellő képzettségű kádereket, akik a lehető legjobb körülmények között készíthetik fel a munkásokat, hogy azok tökéletesen uralhassák az egész bányaművelési technikát és technológiát. Nyomatékosan hangsúlyozom ezeket a kérdéseket, mert döntő fontosságúak. Felkérem az összes vállalatvezetőségeket, vezető tanácsokat, fordítsanak kellő figyelmet ezekre a kérdésekre, mert ha rendet teremtünk ezeken a tevékenységi területeken, meglesznek a feltételeink a terv teljesítéséhez is. (Folytatása a 3. oldalon) E HÉTEN: DOROBANtI-ON Mintha csak a végtelen zóna egyhangúságát született volna megtörni, látszólag elszigetelten, mégis ezer és ezer szállal az ország valóságához kötve, kötődve fekszik a párolgó földtáblák között Dorobanti.A vasút is, a folyók vize is elkerüli, csaknem tízkilométeres műút köti össze Kürtös várossal, s ezen keresztül Araddal is, vagyis a nagyvilággal. Néhány éve öntötték ezt a valósággal közáldást jelentő aszfaltszalagot. Kár, hogy Kürtös közelében egy szakaszon a traktorok és más nehézjárművek alaposan megrongálták, a javításáról pedig megfeledkeztek. Hivatalosan faluként jegyzik a közigazgatásban, én azonban szívem szerint községi titulussal illetném. A 810 házas település sokáig az is volt, míg Kürtös városhoz nem csatolták. Egyébként földbe kapaszkodó szorgalommal formálják, pallérozzák életüket az itteni emberek. Mikor afelől érdeklődtem Kürtösön, az agráripari tanácsnál, hogy melyik a legjobb misz-ük, kapásból válaszolták: a dorobanji-i. Egyben egyik legrégibb gazdaság is ez a környéken, mely 33 évet hagyott már maga mögött, s bizony sokszor rukkolt ki magas hozamokkal. A jó munkáját pedig többször magas kitüntetésekkel ( a Munkaérdemrend I. fokozataival, a Mezőgazdasági Érdemrend 1. fokozatával stb.) jutalmazta a párt- és államvezetőség. 2334 lakosa van egyébként a falunak, amely 100—110 méter tengerszint feletti magasságban, tipikus alföldi tájon fekszik. A sokévi csapadékátlag 450—550 milliméter ezen a vidéken, ahol melegek a nyarak. A föld elég jó minőségű, jobbára kilúgozott, lápi és másféle csernozjom, ám a gazdaság vetésforgójában 250 hektárral a szikes talaj is jelen van. Mint ahogy a falu határában egy baromfitenyésztési szövetkezetközi társulás, meg egy héthektáros üvegház is található. Utóbbi az aradi üvegházi társulás egyik részlegeként működik. Ipari tevékenységről alig beszélhetünk. Annál pezsgőbb a közművelődési élet, az impozáns kultúrház megannyi sikeres rendezvénynek, előadásnak, vetélkedőnek, író-olvasó és más találkozásnak a színhelye. Nyolcosztályos iskola, értékes múzeum, diszpenzár, postahivatal van a faluban, és egy-két műhely, szolgáltatási egység sem hiányzik. A héten innen tudósítom az Előrét, olvasóinkat arról, hogyan élnek és dolgoznak itt az emberek, s a pártfőtitkári útmutatások szellemében, miként igyekeznek növelni a termelést, hogy több gabonát, ipari növényt, zöldséget, gyümölcsöt, tejet, húst állítsanak elő önmaguk, meg a központi alap számára is. AZ ARANYCSILLAGOS NYUGDÍJAS Csupasz kertekkel fogadott a falu, melynek határában koromfekete ugarakon és gabonavetések szőnyegzöldjein nyargalászik a szél. Derűs, disznótoros hangulatú napok járnak január végefelé is itt, ahol a tisztes részesedés 271 lej volt tavaly az mtsz-ben egy átlagos normaegység értéke — meg az önellátásra alapozó, okos háztáji gazdálkodás folytán van mit aprítani a tejbe. Egy régi, kedves ismerőssel szeretnék első tudósításomban az olvasók elé „lépni“, azzal az emberrel, akit megismertem, mielőtt vele találkoztam volna. Az egykori Bánát tartományi pártbizottsági gyűléseken, konferenciákon, mezőgazdasági tanácskozásokon nem egyszer ott ült az elnökségben, fel-felszólalt, javaslatokat tett vagy éppen rendellenességeket bírált Szanda Antal. A mezőgazdaság szövetkezetesítésének lelkes híve, az új gazdálkodásba vetett hitnek és eszmének kitartó propagálója volt. Falujának és környékének egyik vezéralakja, aki nemcsak a gazdasági felemelkedést viselte szívén évtizedeken át, hanem a kulturális-civilizációs törekvések megvalósítását is. Sokat vállalt magára, pláne, hogy funkciókkal mindig betáblázták. Hosszú volna társadalmi tisztségviseléseit felsorolni, s csupán azt említjük meg, hogy jelenleg is póttagja az RKP Központi Bizottságának, az Arad megyei pártbizottságnak pedig tagja. Elrepültek az évek, és Szanda Antal, a Szocialista Munka Hőse nyugdíjas lett. Tavaly, februárban adta át a stafétabotot, a 32 éven át becsülettel, az élő lelkiismeret érzékeny felelősségtudatával viselt elnöki tisztséget. És 1950-től 1982-ig egyfolytában úgy elnökösködni, hogy a tagság osztatlan szeretetét és megbecsülését élvezze — hát ez bizony nem kis dolog! Kissé restellkedve fogok vele kezet a székházban, mivel 1975 nyarától — akkor írtam róla az Aranycsillagos elnök, érdemrendes gazdaság című riportot — nem találkoztunk, ráadásul előző este hiába várt odahaza engem, mert én László Jánoséknál, a gazdaság főmérnökénél voltam, s úgy belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy éjfél is elmúlt, mire ágyba kerültünk. Most meg én nem tartóztathatom sokat Szanda Antalt, hisz Kürtösre siet, a városi néptanács ülésszakára. Kérdem tőle, hogy él, mit csinál nyugdíjasként? Hogy néha nem unatkozik-e? — Arra nincs idő, mivel a háztájiban, meg az mtsz-ben elég munka akad. Fél hektár cukorrépát műveltem tavaly a gazdaságnak Persze, hogy vállalni kellett, mivel nagyon sok kapásnövény és zöldség jutott a tagságra, hisz csak cukorrépát 330 hektáron termesztettünk. Meg aztán otthon is tenni-venni, tisztesség- Deme János (Folytatása a 4. oldalon)