Előre, 1983. március (37. évfolyam, 10966-10992. szám)

1983-03-01 / 10966. szám

IDÉNYMUNKÁK A MEZŐGAZDASÁGBAN MEGINDULTAK A VETŐGÉPEK BÁNÁTBAN Nehezen érkezik ugyan, ráérősen mocorog az idei ki­kelet, de az idő a természetet ébresztő, határt pezsdítő ta­vasznak dolgozik. Lámcsak több Temes megyei gazdaság­ban napirendre került a ko­rai növények magágyelőké­szítése, az őszi ugar tárcsázá­sa, egyik-másik helyen pedig a vetőgépek is megindultak a homokos talajon, gyorsabban felszikkadt táblákon. Akár­csak az elmúlt esztendőkben, ezúttal is a temesvári Fruc­­tus konzervgyár zsombolyai, vizezsdiai és újpécsi szakosí­tott farmjain láttak hozzá elsőnek a vetéshez, mégpedig a korai fajtájú cukorborsó hintéséhez, melyet már több mint 100 hektáron juttattak földbe a porhanyadra mun­kált és műtrágyázott magágy­ba. Ugyanakkor Lovrin kör­nyékén hozzáláttak a gyökér­zöldségek vetéséhez is, ezen a héten pedig megkezdik a takarmánynövények magvai­­nak hintését is egyes gazda­ságokban. 1450 hektáron vetnek idén cukorborsót Temes megyében, hogy több mint 3500 tonna termést takaríthassanak be. Ennek nagy részét ipari feldol­gozásra, konzerválásra szán­ták, de arra is vigyáznak hogy nyár elején a lakosságnak is , tetemes mennyiség jusson friss fogyasztásra. A betaka­rítási meg a konzerválási idő­szak kinyújtása végett már­cius végéig, tehát egy hónapig zajlik a vetés, hogy a többféle fajtát, korábban és későbben élő növényt szakaszosan ter­meszthessék. A Fructus gyár szakosított farmjain 615, a te­mesvári állami és szövetke­zetközi zöldségtermesztési tár­sulásban 150, a bukováci, rékási, bilédi, kisbecskereki, lenauheimi és az újpécsi mész­­ben 685 hektáron termeszte­nek idén zöldborsót. Külön ki lehet itt emelni azt, hogy az egykori gyakorlattal szemben, amikor több gazdaságban is foglalkoztak a borsóval, ebben az esztendőben csupán hat mtsz-ben vetnek, olyan egy­ségekben, melyekben éppen az eddigi tapasztalatok és e­­redmények alapján kellő fe­dezet van a jó termések eléré­sére. Copotescu Victor mérnök, a temesvári Fructus konzerv­gyár igazgatója külön hang­súlyozza, milyen sokat jelent a kifogástalan minőségű tech­nológia a jó borsótermés el­érésében.­­ Minden borsóterm­esztés­­re szánt földtáblát jól feluga­­roltak az ősszel a traktorosok, amit most persze porhanyós­­sá kell munkálni. Ahol agya­­­gos, nehezebb és rögösebb a talaj, ott ajánlatos kétszer is megmunkálni, tárcsásboroná­val porhanyósítani, hogy ki­fogástalanul előkészített mag­ágyba kerülhessen a borsó. Ugyanakkor közvetlen vetés előtt hektáronként mintegy 100—150 kiló ammóniumnit­­ráttal is tápdúsítani kell a magágyat, melyet most a bor­sóvetéshez elég 6—8 cm mé­lyen megmunkálni. No, és kü­lön vigyázni kell a vetésnél az optimális növénysűrűségre, hogy négyzetméterenként mintegy 130 szál növényt le­hessen biztosítani. Bár lassan, ráérősen érke­zik a tavasz és ha szórványo­san is, de megindultak a vető­gépek. Temes megyében kez­detét vette a tavaszi kam­pány. Ezzel kapcsolatban pe­dig külön hangsúlyozni sze­retnénk, hogy a megnöveke­dett igények, nagyobb elvá­rások, a pártfőtitkári útmuta- Deme János (Folytatása a 3. oldalon) # Dolgos napok a gyümölcsösökben # Javult a munkafegyelem, tért hódít a gépesítés Kedvező fordulat a máramarosi lakásépítők tevékenységében # Téli esték Székelyhídon Mi mindent terem még a láp! (3. oldal) Világi proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA É­letünk minőségét oly messzemenően megha­tározó testvériségben és jogegyenlőségben, pártunk és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs körüli szilárd egység­ben élnek és dolgoznak Besz­­terce-Naszód megye román, magyar, német és más nem­zetiségű honpolgárai, példát adva arról, hogy a nemzeti kérdés helyes, marxista-leni­nista értelmezése és megol­dása révén a társadalom és a civilizáció mily magas csú­csait képes meghódítani egy dolgos nemzet. Egységünk és haladásunk kiapadhatatlan forrása: a for­radalmi tudományos éleslá­tással megalkotott pártpoliti­kánkat valóra váltó munka. Eltökélt cselekvésben fogan­tak eredményeink, különös­képpen jelenlegi ötéves ter­vünk eddigi megvalósításai. Gazdaságpolitikánk követke­zetes életbe ültetésével, Besz­­terce-Naszód megye rövid idő alatt az ország iparilag fejlett közigazgatási egységei közé emelkedett. Az utóbbi két évben eszközölt beruhá­zások összértéke meghaladta az 5,4 milliárd lejt, ily módon lehetővé vált 100 új termelő­­kapacitás üzembe helyezése. Ez pedig azt jelenti, hogy ipari termelésünk állóalapjai­nak 44 százalékát jelenlegi ötéves tervünk első két esz­tendejében valósítottuk meg. A gyors ütemű fejlődéssel együtt járt az ipari struktúra további korszerűsödése, úgy­hogy 1982-ben már a terme­lés több mint 30 százalékát megyénk gépgyártó-, elektro­technikai és finommechani­kai ipara tudhatta magáénak. A magas növekedési ütem ugyancsak egyik legfőbb jel­lemzője volt az említett idő­szaknak: az árutermelés 23,8, a nettó termelés 20,9, míg az export 31,2 százalékkal volt nagyobb mint 1981-ben. Az 1983-as esztendőben az áruter­melés 29, a nettó termelés 35, az export pedig 82 százalékkal fog növekedni az elmúlt évi szin­tekhez képest. Tervfelada­taink maradéktalan valóra váltása érdekében kiemelt fi­gyelmet fordítunk az esedé­kes új kapacitások beindítá­sára, ezek között említeném a technológiai felszerelések vál­lalata, az elektrotechnikai cikkek gyára, a mechanikai vállalat, a fafeldolgozó kom­binát, az építőanyagipari vál­lalat és a bethleni fémipari vállalat új, korszerű részle­geinek átadását. A XII. kong­resszus és az Országos Kon­ferencia határozatainak való­ra váltása során figyelmünk a termelés minőségének és hatékonyságának fokozására irányul. Ilyen értelemben az idén legalább 25 százalékkal akarjuk növelni a munka ter­melékenységét, lehetőséget biztosítva arra, hogy az ipari termelés növekedésének két­harmadát ezúton érjük el! Fokozott ütemben fejlődött — kiváltképp 1982-ben — a megye mezőgazdasága és élel­­miszeripara. Megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy sikerült megvalósítanunk a tervezett búza-, kukorica-, árpa-, és burgonyatermést. Ugyanak­kor az elmúlt évekhez képest kétszer annyi zöldségfélét is megtermeltünk, jelentős zöld­ségtermesztő központtá vált Uriu, Reteag és Somkerék. Kiváló eredményeket értek el a gyümölcstermesztők is, mintegy 2200 hektáron tele­pítettek intenzív és szuper­­intenzív almaültetvényeket. Idén tovább folytatódik ez a tevékenység, célunk az, hogy az elkövetkező évek során Beszterce-Naszód megye az ország egyik nagy gyümölcs­­termelő vidéke legyen. Ipari jellegű farmok meg­építésével és kifejlesztésével, a hatékony állattartási techno­lógiák meghonosítása révén komoly eredményeket tud fel­mutatni az állattenyésztési ágazat is. Sáratán 7000, Lechintan 3800 főt befogadó borjúnevelő komplexum épült, ugyanakkor korszerű tehené­szetekkel is gazdagodott az ál­lattenyésztés anyagi alapja. A sieu-magherus-i sertéshiz­lalda befogadóképessége 50 ezerre nőtt, a besztercei ba­romfitelep most már évi 3820 tonna húst állít elő, míg Li­­vezile egyik büszkesége a mo­dern juhtenyésztő farm lett. Az állati és növényi eredetű mezőgazdasági termékek ma­gasfokú hasznosítása és a te­rületi önigazgatási és önellá­tási programok maradékta­lan valóra váltása érdekében ■különös figyelmet szenteltünk a feldolgozó- és az élelmiszer­­ipar fejlesztésére és a gyártási technológiák korszerűsítésére, ötéves tervünk első két évé­ben hat élelmiszeripari ter­melőegységet adtunk át: Na­szódon húsipari vállalatot, a megyeközpontban pedig ke­nyérgyárat, malmot, tejipari vállalatot, sör- és malátagyá­rat, valamint a baromfifel­dolgozó üzemet. Követve Nicolae Ceausescu elvtárs értékes útmutatásait, miszerint: — „A jelenlegi öt­éves terv következő három esztendeje során erőteljesen növelnünk kell a mezőgaz­dasági termelést, el kell ér­nünk a munka és az élet új minőségét, hogy a mezőgaz­daság egyre jelentősebb sze­repet kapjon a nemzetgazda­ságban, teljes mértékben biz­tosítsa a fogyasztási szükség­leteket mezőgazdasági élelmi­szertermékekből és más ter­mékeket az ipar számára, fo­kozott mértékben járuljon hozzá a nemzeti jövedelem, a nemzeti vagyon gyarapításá­hoz, ami a román szocialista társadalom általános fejlő­désének alapja“ — az idén a háztáji és magángazdaságok ,8450 tonna marhahúst, 2800 tonna sertéshúst, 1750 tonna juhhúst, 302 ezer hektoliter tejet, 14 500 tonna gyümölcsöt és 2770 tonna zöldséget szál­lítanak a központi alapnak. A városi és községi népta­nácsok határozottan munkál­kodtak a megyei szintű terü­letfejlesztési és szisztemati­­zálási program előirányza­tainak életbe ültetésén. Szem előtt tartva a harmonikus te­rületrendezés alapelvét, az el­múlt két évben minden urbá­nus település és­ községköz­pont rendelkezésére bocsátot­tuk az immár felújított és véglegesített rendezési tervet. Az ésszerű területkihaszná­lásra, a beépíthető lakókörze­tek határainak szigorú tiszte­letben tartására, valamint az új politikai-adminisztratív­rá­ (Folytatása a 3. oldalon) Írta: SUSANA SALVAN, az RKP Beszterce-Naszód megyei bizottságának titkára, az SZDEF megyei tanácsának elnöke A NÉPTANÁCSI ELNÖKÖK ORSZÁGOS KONFERENCIÁJÁN ELHANGZOTT PÁRTFŐTITKÁRI BESZÉD FÉNYÉBEN A MUNKA KÖZÖS NYELVÉN, TESTVÉRI EGYSÉGBEN TESZÜNK ELEGET MEGNÖVEKEDETT FELADATAINKNAK XXXVII. A POLITIKAI KÖNYVKIADÓ évfolyam GONDOZÁSÁBAN MEGJELENT: 10966. szám 1983 NICOLAE CEAUSESCU március 1., kedd Beszéd a néptanácsi elnökök 4 ú­ja­ országos konferenciáján ára 50 iráni 1983. február 17.—19. TÖBB SZENET ÉS ÉRCET AZ ORSZÁGNAK! # A Cimpulung Moldo­­venesc-i geológusok újabb érctartalékok felkutatásával foglalkoznak, jelenleg az idén átadásra kerülő objek­tumokkal kapcsolatos kuta­tások végresegítésére, vala­mint további ércelőfordulá­­sok körvonalazására össz­pontosítják erőfeszítéseiket, így 1983-ban újabb munka­frontot nyithatnak a bánya­ipari egységek Leju Ursului északi részén, Olja, Alunij- Clije és Delnija térségében. Ugyanakkor a geológusok je­lentős volumenű munkát vé­geznek Lejul Ursului közelé­ben mélyebb előfordulású színesfémércek felkutatásá­ra. Az előhajtási sebesség növelése és az új tartalékok mielőbbi kitermelése céljából intézkedések történtek a rob­bantott kőanyag elszállításá­nak gépesítésére, a berende­zések optimális kihasználá­sára.­­ A Hargita bányaipari vállalat munkaközössége újabb jelentős eredménye­ket mondhat magának az ércek és alapnyersanyagok kitermelésének fokozásáért folytatott küzdelemben. A Hargita megyei bányászok az új, 8 órás váltásokból álló munkaprogram bevezetésé­vel és jobb munkaszervezés­sel a kaolin-termelésben a tervhez képest 7 napos előnyre tettek szert, ami gyakorlatilag 230 tonna többletet jelent, a dolo­mit­­feldolgozás terén a túltelje­sítés 2000 tonna, ami 5 napi teljesítménnyel egyenlő.­­ A Zsil völgyi bányá­szok a 8 órás váltás és a folyamatos munka beveze­tése óta eltelt időszakban gyorsan növelték a szénki­termelést, sokat javítottak a munkateljesítményeken. Jobb szervezéssel, a gépek és be­rendezések teljes kihaszná­lásával, aktív munkafront biztosításával, a közvetlenül termelő személyi állomány növelésével a lupényi, a pet­­rillai és az urikónyi bánya­ipari vállalat a napi terv­feladatokon felül csaknem 10 000 tonna kokszosítható és energetikai szenet hozott felszínre, a Cimpu lui Neag-i külszíni fejtésben a terven felüli teljesítmény megha­ladta a 6000 tonnát. A lá­nyai, du­joi, zsilporosérfyi és livazényi bányászok a napi szénkitermelést átlag 300— 600 tonnával növelték, kizá­rólag a fejtésekben munka­termelékenység növelése ré­vén.­­ A folyamatos munka­­program és a globális ak­­kordrm­unka általános beve­zetése folytán lényegesen növekedett a munkatermelé­kenység a comenesti-i bá­nyaipari vállalatnál. A co­­menesti-i bányászok csupán február 27-én, vasárnap 1500 tonna szénnel szárnyalták túl tervfeladataikat. BŐVÜLNEK A MEGAWATTOK FORRÁSAI G­irla... A rovinari-i szén­medence legnagyobb külszíni fejtése. Harminc százalékát adja a vállalat évi termelésének, a közeli hőerőmű üzemeltetéséhez szükséges ener­giahordozók mennyiségének fele. A részleg mérnöki irodájának falán műszaki rajzok, pontosan vezetett grafikonok görbéi. Feb­ruár 11-én a kitermelt meddő 4000 köbméterrel több volt, mint amennyit a napi terv előírt. 8000 tonna szén helyett 11 000 tonna „barna aranyrög" gördült a rovinari-i villanygenerátoros megrendelők kéményei alá. És sokkal több mint két-három esz­tendővel ezelőtt. Micsoda sze­szélyes játékkal gyömöszölte maga alá a föld a szénné vál­tozott hajdan volt ősrengeteget. A külszíni fejtők fészeknek, zacs­kónak, lencsének, romboid idomnak, gulatömegnek, oszlop­nak, rétegnek, erecskés szálnak nevezik a meddő alatt rejtőző mértani formákban elhelyezke­dő széntartalékot. De a lénye­ges számukra az, hogy a lignit minden kilóját rárakják a szál­lítószalagokra. Albulescu Dumitru, a telep Vezetőmérnöke huszonnégy órá­ja talpon van. Nem rendkívüli termelési esemény miatt a vir­rasztás, soros szolgálatos volt tegnap reggel óta. Arról már szó esett, hogy az egyik szala­got kellett iszaptalanítani az éjszaka, de most már sebesen forognak a gumizott szőnyeget hajtó görgők. Hazaindulása előtt ismerkedünk a szakember­rel. — 1969-ben Petrozsényben végeztem el a bányaipari főis­kolát. Motruban egy ideig föld alatti fejtésben dolgoztam. Aztán a Gazeta Gorjului-nál gazdasági publicistaként tollal szolgáltam az energiatermelés növelésének ügyét. Ám, de úgy éreztem, a szakmámban tökéle­tesednem kell. 1982-ben saját kérésemre jutottam a girlai szénfejtők körébe. Nem kerültem könnyűnek mondható munka­helyre. Girla 1979—80-ban rosz­­szul állt a meddő lebontásának dolgában. Ennek kitermelésére kellett hát összpontosítani erő­feszítéseinket. Három évvel ez­előtt 2,9 millió köbméter kőzetet takarítottak el a szénrétegekről, tavaly viszont 3,8 millió tonnáig jutottunk el. Hogy ez mit je­lent? Hát nem kevesebbet mint azt, hogy most Girla naponta, rendszeresen 10 000 tonna sze­net adhat az országnak. Hatszáz emberrel dolgozunk mindössze s ugyanazzal a berendezéssel mint esztendőkkel ezelőtt. — Tehát a közelmúlthoz ké­pest fordulat következett be. Mivel magyarázható az ugrás­szerűnek tűnő változás? — Pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs a bányaipari dolgozókkal tartott munka­tanácskozáson joggal hangsú­lyozta, hogy a kitermelésekben megfelelő arányt kell teremteni a tulajdonképpeni fejtők és a kisegítő személyzet között. Mi­óta itt vagyok, arra törekedtünk, s célunkat meg is valósítottuk, hogy ez az arány egy a két és félhez legyen. A normatívok szintjén állunk. A munkafolya­mat három váltása megszakítás nélküli, természetesen a szabad­napok biztosításával. Mint tech­nológus, nagy figyelmet szente­lek annak, hogy munkafront álljon mindig rendelkezésünkre. Jól gazdálkodni a vizekkel. A csapadék ott folyjon el, ahol mi akarjuk, a gépek vájta csator­nákban. A kitermelésben a szakképzett vagy szakképzetlen munkásnak állandóan a számá­ra kijelölt helyen kell lennie. A szállítószalagok mellől, a kotró­gépek közeléből senki sem hi­ányozhat. A technológiai műve­letek beindítását ott beszéljük meg közösen a brigádvezetők­­kel, festőkkel, ahol az emberek egész hónapon át dolgozni fog­nak. Elégtételem az, hogy a telep valamennyi munkása érdekelt abban, amit tennie kell. Java­dalmazásuk jó, a munkafegye­lemmel nincs baj, de ha eseten­ként mégis javítani kellett ezen, én bizony a munkaszerződés fel­bontásától sem riadtam vissza. Dehát effélére ritkán került sor. A megfelelően méltányolt mun­kát lelkiismeretesen végzik em­bereink. S minden humánus gesztusért, bánásmódért hálá­sak. Tevi Dumitru fiatal exka­­vatoristánk lakodalmat például annak rendje-módja szerint ma­gam készítettem elő. Tányérba, pohárba való kellékekről gon­doskodtam. Kotrógépesünk órá­nyit sem maradt távol emiatt a munkából. A lagzin jelen volt az egész váltás. Mitica azóta úgy idenőtt a közösséghez, hogy ha például éjszaka három órakor érte üzenek, tüstént ugrik a hí­vásra. .. Térdig ér a sár, a szürke iszap lerántja a gumicsizmát, ha rossz helyen taposnak vele. Lambru­sonnal, a szénfejtők fe­lelősével járjuk a girloi meden­cét. Elektronikaszakot végzett a fiatal szakember. Képességeit valamelyik nagyváros üzemé­ben is értékesíthette volna, de gyakornok évei alatt úgy meg­szerette a bányamunkát, hogy véglegesen idekötötte magát. Dehát a girlai medencében is éppen elég bonyolult gépi, mű­szeres szerkezet követeli a ma­gasképesítésű hozzáértést. Hosszan elnyúló földlépcső­kön dolgoznak a vederkerekes kotrógépek. Felszíni talaj, med­dőkőzet, szénteraszok váltogat­ják egymást. Az agyaggal keve­redő márgát tovarobogtató vo­nal ebben a pillanatban a mér­nök hosszúságára leállt. Elsza­kadt a gumiszalag. Hej, ezek a szakadások... A legtöbb gon­dot okozzák a külszíni fejtések­ben. Régebben bizony hosszú órák teltek­­ el, míg a vulkani­zálók ismét összeillesztették a kilométereken át kígyózó gumi­szőnyeget. De a gidaiak ötle­tességét dicséri, hogy az eddigi megoldásnál jobb módszert ta­láltak ki s alkalmaznak a vonal Fülöp Ernő (Folytatása a 3. oldalon) Nagyon régtől, időtlen idők kezdetétől sodortam neked ezt a zsinórt piros és fehér szál­ból, kedvesem. Annyi zsinórt sodortam, hogy jusson belőle egy életre, minden március elsején adhassak neked belő­le egy darabkát, fehér bojttal a két végén. Piros, hogy szem­mel ne verjenek, nem va­gyok babonás, de valamikor nagyon régen a pogány hie­delem a piros színbe oltói- MÁRCIUSI MÜTYÜKRE maró erőt képzelt, máig is piros az eligazító vasúti lámpák, az automata villany­rendőrök, a stoplámpák ve­szélytől óvó fénye, máiglan pirosak a remény zászlói., Pi­ros és fehér, a vér és szem­bogarad körül a fehér kris­­­tálytó, a piros alkonyok­­napkelték és a fehéren holdas éjszakák, az alma piros héja és fehér húsa, a piros ajkad és fogaid fehér villanása, a piros öröm és a sápadt­ fehér bánat, a pirosan lobogó tűz és a fehéren szikrázó acél, pi­ros szegfűk és fehér liliomok, pirosan parázsló szavak a fehér papíron, pirosan füs­tölgő messzi horizontok és fehér békezászlók, eggyé so­dorva, egyetlen zsinóron, két szálon függ a jövő, piros és fehér a mondatokban az ütem, piros és fehér lüktetés... Emlékszel, jártunk egyszer a költőnél, Bukarest peremén, akkor még nem épült a Márti­kor utcában toronyház, csak az ő bogárhátú hajléka tün­dökölt a habzó gyümölcsfák között. Amikor elmentünk tőle, egy versét, annak utolsó szakaszát mondikáltuk: „Írok tévedten, feledten, / furcsa hang köröz felettem, / lápok, kert szavát idézi. / Jegyzem én: Tudor Arghezi.“ És azután Tóth Árpád verséből e soro­kat: „Ó, gyűlt világ, ó drága március! / Rügyek, szerelmek, forradalmak / Évadja...“ Itt a zsinór, itt a marfitor, a márciuska, kedvesem, csak éppen egy a baj, hogy nem tudtam, miféle mütyürkét fűz­zek rá, mit is ábrázoljon, vi­rágot vagy állatot, repülőgépet vagy patkót, négylevelű lóhe­rét vagy madarat, labdát, te­­niszütőt, fehér zománcalapon piros hegyeket, tengerkék ha­jót, piros csónakot, bébit, ba­bát, filmcsillagot vagy égi csillagot, a napot, a földgo­lyót, űrhajót, kislányt kor­sóval, bárányt csengettyűvel, pakulárt, két számjegyet vagy négyet... Milyen mütyürket fűzzek a zsinórra? Talán ne is tegyél mütyürt, akkor odaképzelh­etünk bár­mit, virágzó a­lma­fát, a tá­volságot mint üveggolyót, a közelséget mint kézfogást, a vonatot, amely elvisz és visz­­szahoz, egy könyvet, amely­nek üresek lapjai és nekünk kell teleróni az oldalakat, a­z egész­­ábécét, az írógépet, a­­mely lekopogja e sorokat, e szavakat, hogy aki akarja, felfűzhesse a márciusi piros­fehér szálakból sodort zsi­nórra.... Szász János Imreh S. István felvétele Fogalmam sincs róla, mikor kezdődött ez az új „módi“, a­­mi igazság szerint nem is új, hanem nagyon régi, hogy vi­rágot gyűjtsünk a természet­ből, lepréseljük — gonddal, szeretettel, vigyázva —, majd levélben postára adjuk. Nagy­anyám, néhai Bíró Mihályné könyveiből még ötven év táv­latából is virágok — préselt virágok — hullnak az ölembe. Szép szokás volt, de aztán ős- SZÉP TAVASZT!­ dinak nyilvánítottuk, meg­mosolyogtuk. Ünnepre ízléses képeslapot menesztettünk leg­szebb gondolatunk, szívbéli kívánságunk hirlőjeként. Már­cius elsején országszerte már­ciuskát viszünk nőismerő­seinknek. Ismerjük el, hogy a márciuskákat gyártó ipar idén is ízléses kis „mütyürkékkel“ lepett meg bennünket. Oda­­állok egy-egy árus standja elé. Jólesik nézegetni a sok ked­ves, tetszetős tarkaságot, gyö­nyörködni a felhozatalban. Idén szép képeslapok is meg­jelentek. Erdők, mezők, ker­tek virágait ábrázolják. Aki kényelmeskedő, az kedves is­merősének küld egy ilyen ké­peslapot s a hátára írja: szép tavaszt kívánok! Figyelmes gesztus, tiszteletet, szeretetet továbbító. De én inkább újab­ban préselt virágot küldök szeretteimnek. Nem a kisker­tek felhozatalából, nem olyant, amit az utcasarki vi­rágárus nyom a markomba. A virágért magam megyek el kosárkával, kisásóval az egyik közeli erdőbe. A fák tövéből kiemelem a virágot, kosaram­ba teszem és haza viszem. Az út meglehetősen hosszú, az er­dőbe el kell utazni egy kicsit. De utazom szívesen a csípős, februári szélben. Aztán már minden nagyon egyszerű, ott­hon a tenyérnyi földből kie­melem a hosszú szárú hóvirá­got, és celofán papír közé te­szem, öreg, vastag lapú köny­vekbe, esetleg albumokba pré­selem. Ha a virág megszáradt, fel is adhatom, de nem akár­hogy: keménypapír között, nehogy útközben, szállítás közben összetörjön. S nekem e bíbelődés, e törődés boldog­ságot jelent. Virágot menesz­­tek márciuskául, utakat jár­tam be érte, dolgoztam vele, egyszóval én a köszöntés ösz­­szetette­bb módját választot­­tam és vállaltam magamra. A természet ékességeivel hir­detendő: szép tavaszt minden­kinek, emberek! Tóth Mária AZ OLVASÓ FÓRUMA LELTÁR — MENET KÖZBEN (2. oldal)

Next