Előre, 1985. augusztus (39. évfolyam, 11718-11743. szám)

1985-08-01 / 11718. szám

ELVSZERŰ, CSELEKVŐ KÜLPOLITIKA NÉPÜNK ÉS AZ EGÉSZ EMBERISÉG HALADÁS- ÉS BÉKETÖREKVÉSEI SZOLGÁLATÁBAN is A Központi Bizottság és a központi párt­aktíva magas szónoki emelvényéről szeretném megerősíteni a szocialista Románia elhatározását, hogy mindent megtesz a józan ész diadaláért, a fegyverkezési, különösen a nukleáris fegyver­kezési hajsza leállításáért és a békéért NICOLAE CEAUSESCU N­épünk és pártunk számá­­ra felemelő pillanatokat élünk. Megvonjuk-érté­­keljük a szocialista hazánk törté­nelmébe aranybetűk­kel beíródott korszak, a IX. kongresszussal megnyitott megújító változások és beteljesülések két évtizedének gazdag mérlegét. Tisztelettel és nagyrabecsüléssel adózunk a sorsunkat tisztánlátóan és böl­csen irányító lánglelkű forradal­már és hazafi, N­i­c­o­l­a­e Ceausescu elvtárs e­­lőtt, akinek neve fémjelzi szo­cialista jelenünket és kommu­nista jövőnket. A Központi Bi­zottság és a központi pártaktíva plenáris ülésen mondott nagy horderejű beszédében pártunk és államunk vezetője ragyogóan szintetizálta a hazánk sokrétű fejlesztésében elért kimagasló megvalósításainkat, amelyekhez — mintegy jelezve a bel- és kül­politikánk közötti szerves, dia­lektikus egységet és kölcsönha­tást — társította Romániának mindezekben az években kifej­tett nemzetközi tevékenységét, kommunista pártunk és szocia­lista államunk elvszerű­ és cse­lekvő, humanista és építő jelle­gű külpolitikáját, aktív jelenlé­­tét a nagyvilágban, egyeteme­sen értékelt hozzájárulását vi­lágunk égető és bonyolult kér­déseinek megoldásához. Külpo­litikánknak ezek a jellemzői és erényei — akárcsak az ország­építésben elért sikerek — ma­gukon viselik a párt főtitkára, a köztársaság elnöke, egész kül­politikánk ihletője érdemdús el­­méleti és gyakorlati tevékenysé­gének jegyeit. Az a tény, hogy országunkat jól megérdemelt megbecsülés és elismerés övezi a földkerekség minden táján, felfigyelnek szavára és állás­pontjára, elválaszthatatlanul összefügg a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésé­ben elért nagyszerű eredmé­nyeinkkel, szervesen kapcsoló­dik Nicolae Ceausescu elvtárs — a kortárs világ prominens politikai személyisége — nevé­hez és sokoldalú munkásságá­hoz. Mint a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Szo­cialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsa, Ro­mánia Szocialista Köztársaság Államtanácsa és kormánya ré­széről az évforduló alkalmával előterjesztett dokumentum — Tisztelgés Nicolae Ceausescu elvtárs előtt — kiemeli: „Önt, aki lankadatlan energiával mun­kálkodik a haza szocialista fej­lesztéséért, ugyanakkor — az egész ország büszkeségére — a kortárs nemzetközi élet kiemel­kedő személyiségeként, nemze­tünk béke- és haladáseszmé­nyeinek, -törekvéseinek legilleté­kesebb képviselőjeként és zász­lóvivőjeként, a szocializmus, a népek közötti együttműködés és béke egyetemes ügyéért foly­tatott küzdelem ragyogó harco­saként tisztelik. Két évtizede Ro­mánia és az ön neve szerte a világon a béke és az együttmű­ködés igazi jelképeként ismert." A IX. pártkongresszus óta el­telt két évtized eredményeit­­megvalósításait összegező, a további előrelépésünket szolgáló programunk maradéktalan való­ra váltását célzó intézkedéseket megvitató fórumon Nicolae Ceausescu elvtárs ezúttal is jo­gos büszkeséggel hangsúlyozta, hogy az élet, a világesemények alakulása teljes egészében iga­zolta a nemzetközi tevékenysé­günket meghatározó elvek és orientációk helyességét. Pártunk­nak és főtitkárának a kortárs világ folyamataival és jelensé­geivel kapcsolatos tudományos elemzése és konklúziói minden­ben kiállták az idő próbáját. Nemzetközi síkon ezen az ala­pon indított kezdem­ényezéseink és akcióink pedig teljes mér­tékben igazolják álláspontunk, javaslataink helyességét és idő­szerűségét. Nicolae Ceausescu elvtárs felbecsülhetetlen érdeme, hogy mindezekben az években a román külpolitika tisztánlátó és előremutató koncepciót követett. Ellentmondásokkal és konfliktu­sokkal teli korunkban, a mélyre­ható forradalmi átalakulások korában, az egész emberiség számára sorsdöntő időpontban világosan körvonalazta azt az utat, amelyen a világ nemzetei­nek és államainak haladniuk kell, hangsúlyozva, hogy ez csakis a békés együttműködés, a kirobbanással fenyegető nukleá­ris háború megelőzésének, a fegyverkezés leállításának, a fegyverek nélküli világ megte­remtésének útja lehet. Elvszerű és következetes e­­gyüttműködési politikánk érde­me, hogy a szocialista Románia ma széles körű kapcsolatokat tart fenn a világ szinte minden államával, tekintélye van és ba­rátai vannak bolygónk minden táján. Mint Nicolae Ceausescu elvtárs kifejtette, Románia két évtizede olyan ország képét nyújtja, amely kitartóan mun­kálkodik az összes szocialista országokhoz fűződő kapcsola­­tainak fejlesztésén, ezen or­szágok egységének és szolidari­tásának erősítésén, ami néze­tünk szerint fontos tényezője a szocialista országok nemzetközi szerepe és tekintélye növelésé­nek. Ebben az időszakban ha­zánk lendületesen fejlesztette kapcsolatait a fejlődő és az el nem kötelezett országokkal, a világ népeinek döntő többségét képviselő kis és közepes orszá­gokkal, amelyek messzemenően érdekeltek az új politika, az enyhülési és békepolitika érvé­nyesítésében, az államközi kap­csolatok demokratizálásában. U­­gyanakkor­­ átfogó együttműkö­dést épített ki a fejlett tőkés or­szágokkal, a világ minden álla­mával társadalmi rendszerre való tekintet nélkül, határozottan munkálkodott a nemzetközi munkamegosztásban, az anyagi és szellemi értékek cseréjében való aktív részvételünkért. E politika eredményeként hatal­mas lendületet vettek külkapcso­lataink: míg 1965-ben Románia 37 országgal állt diplomáciai viszonyban, ma 140-nel, s gaz­dasági együttműködést folytat több mint 150 országgal. Külpolitikánk realizmusát és humanizmusát illusztrálja a jól ismert tény, hogy e politika központi célkitűzése a világbé­­ke védelme és szolgálata. Ro­mánia és elnöke nézete szerint korunk kulcskérdése a béke megőrzése, a háborús veszély elhárítása, az emberi civilizáció és a földi élet megmentése a nukleáris katasztrófa rémétől. A mai világ valóságainak elmé­lyült­­ elemzése során Nicolae Ceausescu elvtárs minduntalan — így legutóbbi beszédében is — felhívja a figyelmet a nem­zetközi helyzet rendkívül súlyos voltára, ami egyenes következ­ménye a felgyorsult fegyverkezé­si versengésnek, a világ és Eu­rópa amúgy is túltelített nuk­leáris arzenáljai szüntelen nö­velésének. Olyan helyzetben, amikor­­a felhalmozott nukleá­ris fegyverkészletekkel többszö­rösen is elpusztítható a földgo­lyó és az emberiség, alapvető jelentőségű kérdés a háború végleges kirekesztése, a fegyver-­­kezési hajsza beszüntetése, az általános leszereléshez vezető, konkrét és hatékony intézkedé­sek meghozatala. „Nincs fonto­sabb kérdés annál — mondotta a pártfőtitkár —, mint mindent megtenni azért, hogy megment­sük az emberiséget a nukleáris katasztrófától, hogy biztosítsuk a nemzetek, az emberek léthez, szabadsághoz, élethez és béké­hez való legfőbb jogát!" Ebben az összefüggésben szemléli-értékeli Románia a nemzetközi síkon végbemenő e­­seményeket, fejleményeket. És szorgalmazza kitartóan az ame­rikai közép-hatótávolságú nuk­leáris rakéták európai felépíté­sének és a szovjet ellenintézke­dések alkalmazásának leállítá­sát, a kozmikus térség militari­­zálásának megelőzését. Annak idején országunk üdvözölte a szovjet—amerikai tárgyalások beindulását e kérdésekben, ám azok eredménytelenül végződött második­­szakaszának lezárása alkalmával Nicolae Ceausescu elvtárs újólag megerősítette: nem fogadható el, hogy a tár­gyalások leple alatt folytatódjék a fegyverkezési hajsza, az újabb nukleáris csapásmérő eszközök hadrendbe állítása. Ebben a te­kintetben pozitív fejleményként értékelt országunk a november- Várdai Ferenc (Folytatása a 4. oldalon) ÁRPAARATÁS UTÁN FEHÉR MEGYÉBEN ELŐTÉRBEN A MÁSODVETÉSEK MEGGYORSÍTÁSA — A teljes árpaterületün­ket, vagyis a száz hektárt, a magágy előkészítése után be­vetjük kukoricával — jelen­tette ki­ Székely Mihály, az enyedi mtsz főmérnöke. — Bizonyára szükségük lesz a silókukoricára... — De még mennyire! Lega­lább háromezer tonna silóta­karmányt kell készítenünk. Jelenleg ezerkétszázhatvan szarvasmarhával rendelke­zünk, s év végére, a terv sze­rint még növelnünk kell állo­mányunkat. Ezért égetően fontos számunkra, milyen gyorsan tudjuk összeszedni a szalmát, hogy aztán szánthas­sunk, vethessünk. Gazdasá­gunknak három bálázógépe van, de épp a legújabb nem működik úgy, ahogy szeret­nénk. A kötözőfejjel van baj, esnek szét a szalmakötegek. Egy ilyen géptől elvárnánk a napi héthektáros teljesítményt, de hát ... Az is igaz, sok függ az embertől. Akad mezőgépé­szünk, aki naponta tíz-tizen­­két hektárról gyűjti össze a szalmát. Hamarosan befejez­zük a másodvetést. Jó lenne, ha idejében kikelne és szépen fejlődne a kukorica... — A takarmány begyűjtését az aratás idején is folytat­ták. .. — Nyilván. A vetett füvek már mind a szérűskertben vannak. Csak a természetes kaszálók hozamának egy része maradt kint, de ütemesen hordjuk be. Az első kaszálás­ból négyszázötven tonna szé­nát nyertünk; évi szükségle­tünk ezerszáznyolcvan tonna körül mozog. De hát kötelező a háromszori kaszálás, így van lehetőségünk a tervben feltüntetett mennyiség biztosí­tására. Nedvdús takarmány­ból is jelentős volumenre van szükségünk. — Jól tartják állataikat... — Ez megállapítás vagy ta­lán kérdés volt? Mert ha ki­jelentésnek szánta, akkor ugyebár egyszerűen rábólin­tok, de ha felelnem kell, az már nehezebb. Bár végered­ményben csak igennel vála­szolhatok, hiszen az állattartás és a tejtermelés tekintetében gazdaságunk Fehér megye el­ső tíz rtsz-e között szokott szerepelni. Például a gombási farmunkon júniusban tizenkét liternyi napi tejátlagot értek el fejőstehenenként. Igen szép eredmény ez. Ám ha mindenik farm teljesítményét összegez­zük, akkor szerényebbeknek kell lennünk. De í­gy is na­ponta több mint kétezer liter tejet adunk át a begyűjtőnek.­­ Az elmúlt években kel­lett-e állataiknak máshonnét is takarmányt vásárolniuk vagy futotta a saját szénából, silóból? — Tavaly meg tavalyelőtt már nem vásároltunk, de 1982-ben bizony több millió lejt költöttünk a takarmány pótlására. Aztán összeszedtük magunkat, s elhatároztuk, többé nem ismétlődik meg a kínos helyzet. Hát ezért szük­séges nekünk a silókukorica, az a kukorica, amit éppen a napokban vetünk el. A MEZŐRŐL AZ ÁTVEVŐ KÖZPONTBA Néhány nappal az árpa ara­tásának befejezése után jár­tam Fehér megyében, a lapádi egységes agráripari tanács körzetében. A nyolc mtsz-t, egy ámu-t, két gazdasági tár­sulást és a szőlészeti kísérleti állomást magába foglaló Agrit az elmúlt évek során mindig jó helyezést „verekedett ki“ magának a szocialista munka­versenyben. Tavaly harmadi­kok lettek a megyében, mon­dotta Brad Grigore, a tanács elnöke. — Hogyan zajlott le s mi­lyen eredménnyel zárult az árpa betakarítása? Hétszáznegyvennyolc hektá­ron termesztettünk árpát — válaszolta Brad Grigore. — Mi is elmondhatjuk, mint annyi máson, hogy későn fog­tunk az aratáshoz, mert a ga­bona nem volt teljesen meg­érve, s mert a hetekig tartó esőzés fellazította a talajt. Varga Sándor (Folytatása a 2. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXIX. évfolyam 11 718. szám 1985. augusztus 1., csütörtök 4 oldal ára 50 iráni Válaszolunk olvasóinknak JOGI TANÁCSADÓ (2. oldal) Mit mutatnak a jelző­műszerek? A rendet, a fe­gyelmet, a biztonságos üzemelést jelzik — a fe­lelősség a dolgozók arcá­ról olvasható le —, azt jelzik, hogy a dolcetti-i hőerőmű folyamatosan ontja a megtermelt ára­mot . FORRÓ NAGYRABECSÜLÉS NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRSNAK, A SZOCIALISTA ROMÁNIA NAGYSZERŰ VÍVMÁNYAI MEGALKOTÓJÁNAK A dolgozók az ország minden részéből üzenetben, táviratban, levélben juttatják kifejezésre a IX. kongresszus 20. évfordulója alkalmából mély tiszteletüket pártunk és államunk vezetőjének, s megfogadják, hogy még nagyobb mértékben járulnak hozzá a pártpolitika valóra váltásához, a szocialista Románia felvirágoztatásához . (3. oldal) KITÜNTETETT VÁLLALATOK TAPASZTALATAIBÓL ELSÖREZŐ FELADAT­UNK: A FOLYAMATOS ÁRAMSZOLGÁLTATÁS ÉS A TAKARÉKOS ÜZEMAIAYAG GAZDÁLKODÁS Vállalatunkat múlt eszten­dei eredményeiért a Munka­­érdemrend III. fokozatával tüntették ki. E megtisztelő elis­merés is jelzi: részlegeink példamutatóan vettek részt a gazdasági-társadalmi, tevé­kenység normális menetéhez szükséges villamosenergia­termelésben és becsülettel tel­jesítették a tervfeladataikat. Ennek fontosságára, gondo­lom, aligha szükséges külön kitérnem, elég, ha csak arra hivatkozom, hogy az ország össz-villamosenergiatermelésé­nek elég jelentős részét mi állítjuk elő. A radnóti, gyula­­kutai, tirnavem­­i részlegeink, teljes kapacitással üzemelve, tavaly 580 millió kilowattórá­val több áramot állítottak elő, mint amennyi terveikben sze­repelt. A múlt évi eredményeink­ben hosszú idők gazdag ta­pasztalata összegeződött, hisz az évtizedek során vállala­tunk a villamos energia kilo­wattóráinak milliárdjait kap­csolta az országos hálózatra. Legrégebbi részlegünk, a gyu­­lakutai hőerőmű harminc év­vel ezelőtt kezdett el termel­ni, s abban az időben fiatal szocialista iparunk egyik első nagyszabású energetikai be­ruházását jelentette. Beindu­lásakor az első energetikusok a szakma úttörői voltak, új mesterséget honosítottak meg e tájakon. Azóta több nemze­dék nőtt fel a szakma szolgá­latában, és becsülettel vette ki részét abból a komplex ter­melési folyamatból, melynek eredményeként vállalatunk országos rangot, elismerést vívott ki. A IX. pártkongresszust kö­vető évek nagyszabású ener­getikai programjai a mi tevé­kenységünkben is új lendüle­tet jelentettek. Az utóbbi két évtizedben erőműveink ter­melőképessége 600 megawat­tal nőtt. A gépek, berendezé­sek intenzív és hatékony ki­használása, az idejében és igényesen elvégzett karban­tartási munkálatok, az üzem­biztonság fokozása lehetővé tette az országos hálózatra kapcsolt áram mennyiségének számottevő­­növelését és így csupán a terven felül meg­valósított termelés húszéves mérlege 8 milliárd kilowatt­óra többletet jelez. Mindezt olyan körülmények között, a­­mikor — kiemelt fontosságú gazdaságpolitikai célkitűzé­sekhez igazodva — a belső erőforrások kiaknázásával, a berendezések maximális ki­használásával, a szüntelenül gyarapított szaktudással, a géppark folyamatos moderni­zálásával évről évre sikerült egyre kisebb technológiai fo­gyasztással előállítani a nö­vekvő szükségletekhez igazo­dó energiatöbbleteket. Bordi Olga, a Mures Villamos Erőmű Vállalat dolgozói tanácsának alelnöke (Folytatása a 2. oldalon) RÖVIDFILMEK­­ MÁRAMAROSRÓL E­z hát a Patak? Ez tartja örökös riadalomban a partján fészket rakott negyven családot? Hiszen alig csordogál! — Mert már napok óta nem esett. De ha megindul!... — Hinnem kell Marfici Vasi­­lénak, Lunca la Tisa képviselő­jének annál is inkább, mert a májusi-júniusi „megindulások" nyomai — fatörzsek, ágak, hor­dalék-torlaszok — most is tar­kítják medrét. — Már nem sokáig fenyeget a Patak, látja milyen gátat emelünk a partjára!? Három éve kezdtük el, idén befejezzük, s aztán következnek az utak. Mert a víz nem csak a házakat, az utakat, utcákat, is tönkre tet­te. Mintegy 400 méternyi út ja­vítása vár ránk, s ha ezzel meg­leszünk, a „világ végén" fekvő Lunca gépkocsival is járható lesz. Valóban, Luncára felhajtani nemigen vállalkozik sofőr, ez idáig autóbuszt sem sokat lát­hatott a falu. Máramaros csücs­kében fekve, hegytől, víztől ha­tárolva, innen nem vezet tovább csak ösvény. Egy ösvény egy má­sik völgybe. — Visóvölgyébe. — Amit most mondok, talán a falu lakosainak is újság lesz; most tudtam meg, hogy a kö­vetkező években megépül a Lun­ca és Visóvölgye között egy autóút, amely végleg bekapcsol minket is e táj körforgalmába, megszűnünk, „világ végén" fek­vő falunak lenni! Lunca 310 házában 1300 em­ber él. Természeti adottságaik inkább az állattenyésztésnek kedveznek, a domboldalakon il­latos szénát takarnak ma is. A serénykedők között Mesca Va­silét, Grigoras Mihait, Han Joant ismeri fel a falu szószólója. Azt mondja róluk, ők a legjobb gaz­dák, akik nem csak abban tűn­tek ki, hogy szép számú állatot tartanak, nevelnek, hanem ab­ban is, hogy az állammal kötött szerződéseiket mindig pontosan betartják, jelentős mennyiségű húst, tejet értékesítenek a felvá­sárló központokban. — Pedig az időjárás az ő rét­jeiken se kedvezőbb, mint a má­sokén .. —•­ jegyzi meg Marfici Vasile, érthető célzással azokra, akik az állammal szembeni kö­telezettségük teljesítése alól a mostoha időjárásra utalva hú­zódoznak. — A nem szövetkezetesített Luncán hogyan irányítják a gaz­dák munkáját? — kérdem. — A helyi pártszervezet irá­nyításával működő SZDE-szerve­­zet keretében fogjuk össze a la­kosok tevékenységét, persze olyan munkastílust használva, a­­mely a magángazdálkodók sajá­tos helyzetéhez igazodik, így például a Demokrácia Fórumán a közös ügyek megvitatása mel­lett gyakran kerül sorra az idő­szerű mezőgazdasági teendők megbeszélése, tapasztalatok ki­cserélése, egy-egy jobb állattar­tási módszer népszerűsítése, a gazdálkodás ésszerűsítésének út­jai, hogy az itt élők is meríthes­senek azokból a tudományos és gyakorlati tapasztalatokból, a­­melyeket a hazai mezőgazda­­sági forradalom sikerei kínálnak fel. Ha most visszatekintünk az elmúlt másfél-két évtizedre, büszkén mondhatjuk el, hogy a luncaiak — viszonylagos elszi­geteltségük ellenére is — lépést tartottak az országgal, a fejlő­déssel. Ez az életszínvonalra is értendő. Mert ugyan hány falu mondhatja el magáról, hogy minden második házban az ivó­víz vezetéken jön, s fürdőszobás a 310 ház többsége! Bocicoiul Mare községben, a helyi posta kimutatása szerint, az Előre olvasóinak száma hó­napról hónapra ugyanaz — 38- an fizetnek elő. Közöttük van a néptanács alelnöke, Smiller Jó­zsef is, aki azzal kezdi­­ végre, mi is eszükbe jutottunk! Olvas­sák a lapot, keresik magukról is a hírt, de sokszor évekig kell várni rá. A helyi vezető megjegyzésének mindjárt foganatja is lett — a riporter „beszervezte" az Előre levelezőjévé! Addig is, amíg az első tudósítását megfogalmaz­za, arra kérem, mondja el, mi újság a községben? — Ha kinéz a néptanács ab­lakán, az egyik újságot már lát­hatja: csatornázzuk a főutcát. Arrább épül egy hatlakásos tömbház a faluban dolgozó szakembereknek, földszintjére költözik majd a postahivatal, valamint egy élelmiszerüzlet. Eb­ben az évben tovább visszük az ivóvízhálózatot, az esztendő vé­gére a házak 90 százalékában csapvizet talál. Jelenleg 850 ezer lej van a néptanács folyószám­láján, amely a lakosok pénzhoz­zájárulásából gyűlt össze; hogy ezt mire fordítjuk, a néptanács következő ülésszakán döntjük el. Képviselőként azt fogom java­solni, hogy mindenekelőtt az utakat és a járdákat, valamint a hidakat tegyük rendbe, az is­kolákat újítsuk fel és a kultúrott­­hont renováljuk. Mindehhez ke­vésnek tűnik az említett összeg, de meggyőződésem, hogy a la­kosok hazafias munkával is se­gíthetnek, ha sikerül összefogni az erőket. S miért ne sike­rülne?! — Alelnökként a községi ön­ellátási program megvalósításá­ért is felel .. . A félév végéig az évi 65 tonna szarvasmarha-húsból 36 tonnát, 428 hektoliter tehéntejet, 36 hektoliter juhtejet, 10 ezer tojást, 337 kiló nyúlhúst, 8,5 tonna sertéshúst vásároltunk fel a lakosoktól, vagy úgy is mond­hatom — adtunk át az állami alapnak. Ilyen összefüggésben, kérem, jegyezzen fel két nevet, a Rosta?­loanét és a Luchaniuc loanét. Minden évben sok tejet és 1—3 hízott bikaborjút nevel­nek a köznek! A községben elég sok tejet fejnek, de azt is megtudtam az alelnöktől, hogy sok a gyermek is, így a csarnokban a terve­zettnél kevesebb tejet gyűjtenek. A község polgármestere Du­­ciuc Petru. A megyéhez sietett gyűlésre, ezért rövidre fogta a község fejlődésének bemutatá­sát, annak az útnak az ecsete­lését, amelyet Bocicoiul Mare az elmúlt 20 év alatt megtett. — Földművelés, egy kicsi ipar és erdőlés — ez volt húsz évvel ezelőtt. Ma van egy évi nyolc­milliós kapacitású téglagyárunk, számos üzletünk, egy sor szol­gáltatásunk. Tömbházakat épí­tettünk, minden falunak egy vagy több iskolát — összesen 36 tan­termet, kultúrházat. Amink ma van, abból vajmi kevés volt a IX. kongresszus előtt, de még többet ígér a következő tervidő­szak. Például egy gyógyfürdőt Craciunesti-en, újabb szolgálta­tásokat és üzleteket, helyi nyers­anyagokat feldolgozó kisipari egységeket. Mindezek alapján csak azt mondhatom: közsé­günket igazán naggyá a Ceausescu-korszak tette, jövőjé­ben is bizakodóvá! Az ország korábban egyik leg­elmaradottabb vidékéről mű­úton távoztam. Bencze Cs. Attila ...JÖVŐJÉBEN IS KIMAGASLÓ MUNKASIKEREK ■ A Több szenet az országnak! jelszó je­gyében a Zsil völgyi bá­nyaipari kombináthoz tar­tozó kitermelő egységek újabb sikereket aratnak. A termelési rekordnapok keretében a petrillai bá­nyaipari vállalatban az év elején keletkezett lemara­dást 6300 tonnával csök­kentették. Hasonló akció keretében a vulkáni bá­nyászok előirányzaton fe­lül 3000 tonna kőszenet bányásztak, a lónyai, a zsilparosényi és az uriká­­ny­­bányászok pedig együt­tesen terven felül 7000 tonnát hoztak felszínre. Tíz bányaipari vállalat csupán egyetlen napon 23 000 tonna termeléstöbb­­letet realizált és szállított le a hőerőműveknek, illet­ve a kokszolótelepeknek. A legnagyobb termelés­többletet a komplex bá­nyagépekkel felszerelt frontfejtések érték el, ahol a munkatermelékenység munkahelyenként elérte a 20 tonnát is. ■­ Az üzempróbák si­­keres befejezése u­­tán a Dimbovita folyón é­­pülő dsubuceti (Argeș me­gye) vízierőmű második 32 megawattos áramfejlesztő gépcsoportját is bekapcsol­ták az országos energetikai rendszerbe. Ez gyakorlati­lag azt jelenti, hogy a Dimbovita mentén épülő vízierőmű-sorozat közül az első már­ 64 megawat­tal áll az ország rendelke­zésére. Az erőmű vízgyűj­tője 68 millió köbméteres, a fő üzemvízalagút csak­nem 10 kilométer hosszú, átmérője 3,60 méter. Az új hidroenergetikai létesít­mény használatba adásá­val 482 megawattra emel­kedik az Arges és a Dim­bovita mentén eddig ü­­zembe helyezett 19 vízi­­erőmű beszerelt össztel­je­­sítőképessége. Egyben ja­vul a főváros és a többi Dimbovita menti település ivóvízellátása. 188 Tizenöt Maros me­­­­gyei iparvállalat és gazdasági egység-jelentette héthavi exporttervének határidő előtti teljesítését. Közéjük tartozik a maros­vásárhelyi Electromures, a marosludasi gumiabroncs­gyár és a Mures Tricotex vállalat. Az élenjáró egy­ségek az év eleje óta több mint 50 millió lej értékű ipari termelést valósítottak meg terven felül.

Next