Előre, 1985. november (39. évfolyam, 11796-11821. szám)

1985-11-01 / 11796. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXIX. évfolyam 11 796. szám 1985. november 1., péntek 4 oldal­ára 50 iráni SZILÁRD MUNKÁSELKÖTELEZETTSÉGGEL TELJES FELELŐSSÉGTUDATTAL A GAZDASÁGI FELADATOK TELJESÍTÉSÉÉRT TÖBB SZENET AZ ORSZÁGNAK! BÁTRAK A VÁLLALÁSBAN - KÖVETKEZETESEK A VÉGREHAJTÁSBAN , ft A ifit előző írásunkban je­­|\/| leztük: a történelmi IX. pártkongresszus husza­dik, jubileumi esztendejében rekordot jelentő szénmennyiség terven felüli kitermelésével vá­laszoltak a voivozi-i bányászok a zsilparosényiek év eleji verseny­­felhívására. Eredményüket több egymással összefüggő tényező alapozta meg. Valamennyiük közül első helyen kíván említést a műszaki-technológiai színvonal, az előhajtás, támfalazás, fejtés és szállítás csaknem százszáza­lékos gépesítettsége. Mi tette ezt lehetővé? Mint minden bá­nyának, a bihari lignitmezőnek is megvannak előnyös és hátrá­nyos karakterisztikumai. Előnye az, hogy a rétegek dőlései, hajlásszögei itt mérsékeltebbek, kevésbé szeszélyesek, mint más­hol, például Vulkánban, Gebén vagy Aninán, hogy csak néhá­nyat említsek az általam jobban ismert bányák közül. Hátránya ezzel szemben az, hogy a talaj­víz és a futóhomok itt sokkal erőteljesebb, mint a Hunyad vagy Krassó-Szörény megyei fej­tésekben. Mindenesetre a helyi szakem­berek érdemére írható, hogy miközben mindent elkövetnek e hátrányos befolyás mérsékelésé­ért, ugyanakkor célszerűen gyü­­mölcsöztetik a rétegek topográ­fiai jellegzetességeiből fakadó előnyöket. A hosszú és közepes frontfejtések kialakítása, vala­mint a szén gépi leművelésre igen kedvező keménységi-szem­­csézettségi foka tette lehetővé a bánya gyors műszaki fellen­dülését. Ahogy itt mondani szokták: a hazai gyártmányú fejtőkombájnok, a védőpajzzsal felszerelt CMA—2-eseknek és a CA—2-eseknek ugyancsak „ínyére van" a helyi szénfajta, minél többet „harapnak" belő­le, annál jobban nő étvágyuk. Ezek a tények idejekorán bebi­zonyították, hogy a munkálatok gépesítésének létalapja, jo­gosultsága van Voivozi-on. Nem is tétlenkedett tehát a dolgozók tanácsa. Az illetékes szakmi­nisztérium támogatását élvezve, nagy erővel látott hozzá a mű­szaki alap fejlesztéséhez. Ennek méretei különösképpen 1983-tól, a bányaipari szakkádereknek az RKB KB-nál megtartott munka­tanácskozását követően telje­sedtek ki. Ettől kezdve a korsze­rű, főként hazai gyártmányú bá­­nyagépek és -berendezések va­lamennyi helyi részlegen és fej­tésben honossá váltak, a kisgé­­pesítés is kibontakozott. Persze e folyamatot így sza­vakkal felvázolni nem nehéz. A dolgok megfogalmazása mindig egyszerűsít. Ám a voivozi-i bá­nyászoknak végre kellett hajta­niuk, helytelen, de találó szóval „megcselekedték" a gépesítés­sel járó korszakváltást. Vállalták a tanulást, a permanens szakmai tovább­képzést, korábbi önmaguk fe­­lülmúlásának szándékát. És eb­ben még azok sem képeztek kivételt, akik valamikor pályájuk kezdetén kizárólag csákánnyal és szívlapáttal dolgoztak, ló ál­tal vontatott facsillével szállítot­ták fel a szenet, erdőket fele­mésztő gerendák és deszkák mennyiségét cipelték le vállukon a fejtésekbe a falak és mennye­zetek kitámasztásáért. Ma vas és beton támfalak, mechanikus és hidraulikus tartóoszlopok kö­zött zümmögnek-zakatolnak o­­dalenn az előhajtó és fejtőkom­bájnok, a kitermelt szén útját pedig a legtöbb helyen gumi­hevederes szállítószalagok irá­nyítják. E korszakváltás rendkívül szűk időt felölelő dinamizmusa mű­velte ki a voivozi-i bányászok mai élgárdáját, azokat a bri­gád- és váltásvezetőket, gépé­szeket és technikusokat, akiknek legfőbb jellemzője, hogy bát­rak a vállalásban és következe­tesek a végrehajtásban. Jó pél­da erre Juca Miron közepesi e­­lőhajtó brigádja, mely jelenleg a vállalati szinten folyó szocia­lista munkaverseny első helyét foglalja el. Szeptemberi terve például 150 folyóméter volt, ez­zel szemben ő egy 220 méteres szakasz kiművelését vállalta, sőt végül — egyetlen méterrel bár, de — ezt is megtétezte. Oda­adásáért brigádja a progresszív akkordnak megfelelően jelentős összegű prémiumot kapott. Meg­jegyeznénk itt, hogy Voivozi­ón igen jól bevált az a módszer, hogy a szektorok és brigádok szakaszról szakaszra szerződést kötnek a vállalattal terven felüli többletek elérésére és ezeknek aránya nem is csekély: többnyi­re 30—40 százalék. Juca Mironnak a bányában eddig kifejtett több mint húsz Juhász Zoltán (Folytatása a 3. oldalon) VOIVOZM KRÓNIKA (II.) A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY ÉLENJÁRÓINAK TAPASZTALATAIRÓL A TORDAI VEGYIPARI VÁLLALAT NOVEMBER VÉGÉIG TELJESÍTI ÖSSZES EXPORTSZERZŐDÉSÉT A szocialista verseny élenjáróiról a sajtóban hónapról hónapra közölt tisztelettábla figyelmes olvasóinak bizonyára szembeötlőit, hogy igen sok munkaközösség mennyire szilárdan tartja vezető helyét és megvalósításait állandóan fokozni tudja. Az ilyen gaz­dasági egységek között változatlanul az első helyen szerepel a tordai Vegyipari Vállalat. A siker titkairól, az igen látványos eredmények mö­gött meghúzódó erőfeszíté­sekről kérdeztük a kilenc havi kiértékelés megjele­nése után a vállalat igaz­gatóját, György Viktor ve­gyészmérnököt. — Egyesek néha még úgy vélekednek, hogy nem számít, milyen az év eleji indulás. Azt hiszik, ami nem si­kerül az első napokban, hetekben, a későbbiek során még könnyűszerrel bepótolha­tó. Nyilvánvaló, ez hibás felte­vés. Ha nem teremtjük meg a terv teljesítésének feltételeit még az alapidőszakban, ha nem készítünk mindent elő, hogy az első naptól kezdve az előirányzatok szintjén termel­jünk, utóbb nehezen hozhat­juk be a lemaradást. Mi az idei év alapozásakor ebből in­dultunk ki, a munkánkat úgy szerveztük meg, hogy a leg­nehezebb téli időszakban se legyen fennakadás. Mintha e­­lőre éreztük volna, milyen ne­hézségeket okoz a kemény tél, mindent megfelelően előkészí­tettünk és már az első hóna­pokban jelentős túllépéseket értünk el. Ismételten bebizo­nyosodott: a gondos előkészí­tés és a jó indulás előnyhöz juttatott és ezt a továbbiakban növelni tudtuk.­­ Egy rövidke sajtóhír arról értesített, hogy tel­jesítették ez évi tervüket. Ezek szerint most már min­den ezután előállítandó ter­mékük többletként jelent­kezik az országos anyag­mérlegben, más ágazatok ellátását segíti elő és bi­zonyára a kivitel növelésé­hez is hozzájárul. Konk­rétan, milyen többletekre számítanak? — Augusztusban megvaló­sítottuk egész ötéves áruter­melési előirányzatunkat; októ­ber 20-án, 72 napos előnnyel teljesítettük ez évi tervünket; év végéig, az ötéves terv elő­irányzataihoz viszonyítva, 280 millió lej értékű áruval többet termelünk. A minőségi muta­tószámok alakulását nem rész­letezem, csak annyit jegyzek meg, hogy a negyedik évne­gyedben az előző időszak szintjét tartani fogjuk, vagyis valamennyi tervfeladatunkat jelentős mértékben túlhalad­juk. Sokkal magasabb terme­lékenységet és nyereséget, jó­val alacsonyabb önköltséget kívánunk elérni, mint ameny­­nyit idei tervünk megállapít.­­ A megfelelő gyártáse­­lőkészítés és a terv ütemes teljesítésének biztosítása elsősorban a vállalatban dolgozó vegyi operátorokon, művezetőkön, részlegeket irányító technikusokon és mérnökökön, egyszóval, a munkaközösségen múlik. Milyennek minősítené a vállalat munkaközösségét? — Tapasztalt kollektíva a mienk, jól ismerjük egymás erényeit, hibáit, összeszok­tunk, mondhatnám azt is, hogy egy nagy családot alko­tunk, ahol semmit sem tekin­tünk megoldhatatlan problé­mának. Bármi is merüljön fel. Lejegyezte: Keszthelyi Gyula (Folytatása a 3. oldalon) IDÉNYTEENDŐK A MEZŐGAZDASÁGBAN KUKORICABEGYŰJTÉST SÜRGET A MÉLYSZÁNTÁS KRASSÓ-SZÖRÉNY MEGYÉBEN Senki sem mondhatja, hogy ez az ősz nem volt engedé­keny, nem kedvezett a mezei munkáknak, pontosabban a kapásnövények betakarításá­nak. Mert az utóbbi napok kivételével, szeptemberben és októberben igencsak meleg, száraz, vagyis olyan volt az idő, hogy heteken át szaporán, jó körülmények között dol­gozhattak a terménybegyűj­­tők. Nyilván nehezebb volt a mezőgépészek helyzete azért, mert a száraz, kemény föld megmunkálása, megfelelő mi­nőségű előkészítése és beveté­se elég vesződéssel járt. Így volt ez Krassó-Szörény me­gyében is csakúgy, mint több más vidéken. De miként a pártfőtitkári termésnapi üze­net szól, minden erővel mun­kálkodni kell az egész termés mielőbbi veszteségmentes be­gyűjtéséért, elszállításáért és elraktározásáért. A vetés pár hete lekerült napirendről, de nem így a terményszedés, a kukoricabe­takarítás, mely nem egy bras­­sói övezetben még „tartja magát“. Szó se róla, a berzo­­viai és a paltiniai agráripari tanácshoz tartozó gazdaságok­ban az utolsó táblákról sze­dik, törik a kukoricát, s pár nap alatt végezhetnek ezzel az idénymunkával. Némely vi­déken azonban a gyenge moz­gósítás megbosszulta magát, vagyis az, hogy nem túl sokan álltak munkába a hibridtáb­­ilokon. Persze ilyenformán jócskán van még törni­­való is, így például a zagu­­jeni-i Agrit körzetében, ahol október végén a hetven szá­zalékot sem érték el a kuko­rica betakarításánál. Nem sokkal jobb a helyzet ilyen tekintetben a gradinari-i és a ramnai gépállomások körzeté­ben sem. Deme János (Folytatása a 3. oldalon) RANGOS MUNKASIKEREK ! A termelőkapacitások jó kihasználásával és a munkaerő ésszerű fog­lalkoztatásával, korszerű technológiák alkalmazásá­val Hunyad megye 39 gaz­dasági egysége határidő előtt teljesítette az ipari árutermelés 10 havi ter­vét. Október végéig 250 millió lej értékű terméket állítottak elő terven felül az élenjáró vállalatok. ■ Fehér megyében a Se­­­­bes völgyi hidroener­­getikai építő vállalat je­lenti a jelenlegi ötéves tervre szóló építési és sze­relési előirányzatok ha­táridő előtti teljesítését. A siker döntő tényezői: a munkálatok ipari jelle­gének fokozása, korszerű kivitelezési technológiák alkalmazása, az építő­anyagok gondos hasznosí­tása, a rend és a fegyelem megszilárdítása. |1|| A máramarosszigeti faipari kombinát az idén eddig 2,6 millió lej értékű terven felüli áru­termelést valósított meg, amely többek között 34 000 négyzetméter réte­gelt lemezben, 3000 tonna farostlemezben és nagy mennyiségű díszítő fur­nérban öltött testet. A ter­melési többletet teljes egészében a munka ered­ményességének növelésé­vel érték el, a dolgozón­­­kénti termelékenység eb­ben az évben 430 lejjel növekedett. A­z egyik gyergyói nagy­it községben a néptanács elnökét hol is találnám máshol este kilenctájt----az irodában. Ügyintéző reggel, ügyeket intéz este, s majd ott­hon, a vacsora után még töp­reng: holnap feltétlenül meg kell beszélnie a hét dolgait a mezőgépészek főnökével, nem is a főnökkel, hanem velük, a traktorosokkal. Mert ez az igazi, amikor az emberek nem másodkézből kapják a rendel­kezést, hanem ő maga keresi fel a csoportot. Jön a tél, s, a karbantartás. Mindenük megvan? Hogy az­tán amikor majd indulni kell megint... Másik faluban, ez már a hegyek között, a néptanács el­nöke azt mon­dja, hét órakor indul otthonról, bár jó tíz percre lakik csupán a hiva­taltól. Beköszön itt is, ott is a kerítés fölött. Neki ez az óra — héttől nyolcig — a tényleges fogadóórája, s a helyszín a főutca. Mert amint megjelenik és beköszön, az udvarból utánaszól a gazda: — Elnök elvtárs, álljon csak meg egy pillanatra ...A kor­lát innenső oldalán ő, a mási­kon meg a­ falustárs, így látom őket, amint éppen azt tárgyal­ják, hogy a hátsó konyhát, a­­mely bizony elég gyenge építmény, egy kicsit bővíteni kellene, tetejét emelinteni. — Mert a fiam asszonyt hozott a házhoz, s úgy gondoltuk, lakjanak ők elöl, mi már úgy­is öregek vagyunk, megférünk a hátsó traktusban. Csak — emeli föl az ujját — akkor rendbe kell szednünk a hajlé­kot, bővítenünk. Milyen papí­rok kellenek ilyenkor? Igaz, most már az egész tavaszra marad... Itt is, ott is megáll az elnök, magának jó sok mindenhez, éppenséggel a mindenhez ér­tenie­ kell, mondom neki ké­sőbb, benn az irodában. Te­lekügyek, házépítés vagy csak bővítés, ha az idő úgy hozza, legeltetés nyugdíjjogosultság, ingázónak való bérlet, bentla­kás a tizenegyedikesnek, gyógyfürdő és kezelés, tűzkár, egy-egy családi perpatvarban ki a hibás — mindenki mond­ja a magáét, és mindenkinek válaszolni kell úgy, hogy híja ne legyen a szónak. — Úgy, hogy az emberek újból — és mindig! — a néptanácstól kérjenek tanácsot. Az alelnök­­től, tőlem, a titkártól. (Ez lenne a néptanács szó helyes, de nem kimerítő értelmezé­se?) Ilyesmit Moldvában is je­gyezhettem. — Hány kilomé­ternyi aszfaltút­ja van a köz­ségnek, elnök elvtárs? — kér­deztem egyik helyen az elöl­járót. — Negyvenkettő. Nagy település ez, városközeli. Ju­tott aszfalt jócskán utcáink­ba. — Ezek szerint a színül­tig feltöltött Skodámmal épp tízszer járhatnám be a közsé­get ... — Látja, én nem járok sem Skodával, sem pedig Da­ciával. Csak gyalog! Hogy még-megálljak bárkivel bár­mikor, ha az illetőnek valami gondja-baja van. Mert két gyalogos mindig könnyebben szót ért, mintha valaki a gép­kocsi ablakán behajolva — görnyedve — mondaná el, mi bántja. Jut eszembe, egyik barátom kérdezte tőlem még a ta­vasszal: nem lenne kedved bejárni Csík vagy Udvarhely­környék, Gyergyó falvait? Át­­mennél-e a hegyen Székelyud­varhelyről Gyergy­óúj­faluba, s közben a pásztornéppel, az erdőlőkkel beszélgetnél. Ez csupán az egyik lehetsé­ges útirány, egyébként is te szabad meg, merre. A lényeg, hogy gyalogszerrel, mert ak­kor többet, jóval többet látsz, mintha kocsival suhannál. Tudom is én? Lehet hogy megpróbálom. Oláh István GYALOGSZERREL, KÖZÜGYEKBEN NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA a Német DK Állami Tervbizottságának elnökét Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke szerdán fo­gadta Gerhard Schürert, a Né­met DK Minisztertanácsának alelnökét, az Állami Tervbi­zottság elnökét, aki látogatást tesz országunkban. A vendég kijelentette, annak a kellemes feladatnak kell ele­get tennie, hogy tolmácsolja Nicolae Ceausescu elvtársnak Erich Honecker elvtárs, a Né­metországi Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának főtitkára, a Német DK Állam­tanácsának elnöke szívélyes üdvözletét és legjobb kívánsá­gait. Nicolae Ceausescu elvtárs köszönő szavakat mondott és meleg üdvözletét, legjobb kí­vánságait küldte Erich Hone­­cker elvtársnak. A meleg, baráti találkozón hangsúlyozták pártjaink és or­szágaink baráti jó viszonyát és együttműködését, kiemelték, hogy a magas szintű találkozók és megbeszélések döntő sze­repet töltenek be, minden egyes alkalommal széles táv­latokat tárnak fel Románia és a Német DK sokoldalú koope­rációja előtt. Ilyen összefüg­gésben rámutattak: tovább kell munkálkodni a gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működés, a termelési szakosí­tás és kooperáció fejlesztésére vonatkozó hosszú távú progra­mok célkitűzéseinek valóra váltásáért a következő ötéves terv folyamán, és távlatilag, bő­víteni kell a kereskedelmi cse­rét Románia és a Német DK között a közös érdekek jegyé­ben, a szocializmus és a béke egyetemes ügye szolgálatában. Úgyszintén taglaltak nemzet­közi kérdéseket, hangsúlyoz­ták, hogy a jelenlegi, különle­gesen bonyolult körülmények között mindent meg kell tenni a béke, a biztonság és az ösz­­szes nemzetek közötti megértés szavatolásáért. Jelen volt Stefan Birlea, az Állami Tervbizottság elnöke, Ion Ceausescu, az Állami Tervbizottság első alelnöke, miniszteri rangú államtitkár. Ott volt Rudolf Heinze, a Német DK Állami Tervbizott­­ságának első alelnöke, Herbert Plaschke, a Német DK buka­resti nagykövete. A SZAKMAI FELKÉSZÜLTSÉG, POLITIKAI MŰVELTSÉG ÉS FORRADALMI ELKÖTELEZETTSÉG Iszágszerte tanácskoz­nak a dolgozók közgyű­lései, beindultak a poli­tikai-ideológiai oktatás külön­böző szintű és tematikájú tan­folyamai, megnyitották kapuikat a felnőtt nevelés százezreket, milliókat átfogó műhelyei, a tu­dományos-művelődési egyete­mek. Az elsők a forradalmi munkásdemokrácia fórumai; a második esetben az eszmei-poli­tikai nevelés, a szocialista és kommunista életrend, magatar­tás, érzelmi hozzáállás alakítá­sának, az új ember formálásá­nak fórumairól van szó; a har­madik intézmény kultúránk de­mokratizmusát tükrözi, az élet bonyolult jelenségei között el­igazodni tudó, cselekvő honpol­gár oktatásának-nevelésének az eszköze. Mindhárom fórum — az átfogó szakmai felkészültség, a politikai-ideológiai műveltség és forradalmi elkötelezettség a­­lakításának, kinyilvánításának színtereként — ezekben a na­pokban, hetekben ismételten ráirányítja a figyelmet e három habitus követelményére új tár­sadalmi rendszerünk építésében. Nélkülözhetetlen feltételek e­­zek, mert korunk tudományos­technikai forradalmában, nem­zetgazdaságunk erre épülő fej­lesztésében nem lehet előbbre lépni szüntelenül gyarapodó szakképzettség nélkül, mint a­­hogyan a politikai műveltség és eszmei hozzáállás nélkül sem tehetünk egy tapodtat sem, for­radalmi elkötelezettség hiányá­ban pedig mind lehet akármi­lyen jó szakember valaki, mun­kája előbb-utóbb tessék-lássék tevékenységgé válik. Ezért em­legetjük ma egymástól elvá­laszthatatlan szerves egység­ként a szakképzettséget, a poli­tikai felkészültséget és a forra­­dalmiságot; olyan egységként, amely hiánytalan műveltségi­­eszmei-erkölcsi ötvözetként kell munkálkodjék az­­­j társadalom tudatos építősében. Ezért hang­súlyozza pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs: „Szüntelenül fejlesztenünk és javítanunk kell forradalmi világ- és életszemléletünket, ideoló­giai felkészültségünket és tevé­kenységünket. Az eddigi megva­lósítások, mai ismereteink ala­pot nyújtanak az újabb megis­meréshez, az elmélet, a világ- és életszemlélet újabb fejlesz­téséhez (...) Minden kommu­nistának példásan uralnia kell a legfejlettebb műszaki-tudomá­nyos, szakmai ismereteket, min­den területen. De ezen felül rendelkeznie kell még egy tu­lajdonsággal: legyen kész a párt részéről kapott bármilyen megbízatás teljesítésére, bár­mely területen legyen hivatásos forradalmár." Mindebben a fent, említett három tényező egységében két­ségtelen, hogy igen jelentős szerepet tölt be a politikai kul­­úra. Érdemes erre kitérni, már­­csak azért is, mert a forradalmi tudat fontos része, s ugyanak­kor a szocialista tudatalakítás lényeges eszköze. Szocialista é­­pítésünk jelenlegi szakaszában a politikai műveltség olyan ér­tékfogalom, amely tükrözi, de ugyanakkor formálja is politikai rendszerünket, főleg a szocialis­ta forradalmi munkásdemokrá­cia érvényesülésének, elmélyü­lésének és fejlődésének folya­matát, kihat társadalmi életünk minden szférájára, mind az a­­nyagi, mind a szellemi javak termelésére-alkotására, elosz­tására és fogyasztására . Noha a szocialista politikai rendszer szorosan összefügg a politikai kultúrával, hiszen az előbbi tük­röződik a politikai műveltség­ben, sőt tartalmát is meghatá­rozza, befolyásolja, ideológiai-­ eszmei­­ elemekkel,­­ szervezetek­kel, intézményrendszerrel * és normákkal szabályozza, mégis a kettő nem mosható egybe, nem lehet egyenlőségjelet ten­ni közéjük. Ugyanis árpolitikai műveltség­ nem­ tartalmaz szer­vezeteket, intézményeket,* de a­n­nál inkább magába foglal p­oli­­tikai-eszmei képzettséget, kész­séget, magatartásmintákat­­és magatartásformákat.­­De az i­­t is tény, hogy az általános kultú­rát nem lehet egybeötvözni. ..a politikai műveltséggel, jóllehet ez utóbbi az általánosabb kul­túra része, olyan külön terület, amely elsősorban a politikai el­igazodás, állásfoglalás és ma­gatartás különböző módjaiban jelentkezik. Ígyhát a politikai kultúra a szocialista társadalmi és politikai rendszerrel kapcso­latban az olyan szubjektív esz­mei-elvi és gyakorlati tényező- Mihálka Zoltán (Folytatása a 2. oldalon)­­ TIRGOVISTE ’85 Gh. Vintilo felvétele

Next