Előre, 1986. augusztus (40. évfolyam, 12027-12053. szám)

1986-08-01 / 12027. szám

BŐSÉGES ZÖLDSÉGSZÜRET SZILÁGY MEGYÉBEN Az aratási idény félidejé­ben kiadós záporok áztatták a földeket mindenfelé a megyé­ben, s nem órákra, félnapra kényszerültek az aratók a kombájnok leállítására, ám ha az arató-cséplő gépek vesz­­teglése bosszúságot okozott a kenyérgabona betakarítóinak, a növénytermesztők többsége örvendett, hiszen a talaj ki­merülőben lévő víztartalékait pótolták a bőséges esőzések, amire a kapásnövényeknek nagy szükségük volt.­­ Ellentétben az elmúlt évvel, a kertészeti ágazatban az idén jobban fejlődtek a növények, a tavalyi túlzott csapadékmennyiség és nyár eleji hűvös időjárás helyett meleg volt, és ez kedvezett a kertészeti farmokon folyó te­vékenységnek — mondta Va­sile Cuceauan mérnök, a gyü­mölcs- és zöld­ségtermesztési vállalat igazgatója. — Ha a korábbi mulasztásokat nem írhattuk a kedvezőtlen idő­járás számlájára, úgy a ked­vezőbb éghajlati adottságok sem egymagukban biztosítot­ták a sikert, más évekhez ké­pest lényegesen jobb volt a munkaszervezés a farmo­kon, igényesebben végezték el a növényápolási tennivaló­kat, jobb a növényegészség­­ügyi helyzet és korábban kez­dődött több zöldségféle érté­kesítése Szilágy megyében. A nyárelőn kezdtük meg a para­dicsom szedését saját farm­jainkon, a szilágysomlyói, zoványi és a zsibói szolárok­ban, s a koraiságnak köszön­hetően kivitelre is jutott bizo­nyos mennyiség. A paradicsomon kívül u­­borka és tartósított zöldség­félék, például konzervborsó, bab is eljutott már a külföldi megrendelőknek a zilahi fel­dolgozó egységből; ugyanak­kor a fölösleges burgonya, káposzta, gyökeresek egy ré­szét a szomszédos Máramaros megyébe szállították a szi­lágysági kertészetekből. Ez a fajta értékesítés arra utal, hogy van kínálat, fölösleg, amiből következik, hogy ed­dig többnyire sikerrel szor­goskodtak a kertészek. Július közepéig több mint 800 tonna friss zöldséget vettek át a zilahi értékesítő központban, s ebből 161 tonna nyári bur­gonyát, 334 tonna káposztafé­lét és még több más zöldség­félét. Tavalyhoz képest az idén uborkából is van kínálat, kiváló minőségű az áru, jó burgonyát szállítanak a szur­­doki és a haraklányi mező­­gazdasági termelőszövetkeze­tekből is. A friss zöldségen kívül a gyümölcs sem hiány­cikk : nyári almát a bucsumi gyümölcstermesztő társulás, a perecsenyi, krasznahorváti és a csizéri termelőszövetkezetek szállítanak; barackot már ré­gebben folyamatosan az ál­lami mezőgazdasági vállalat szilágysomlyói farmjáról, ez utóbbi gyümölcsféléből több mint 220 tonnát. Néhány adat is szemlélte­ti, hogy a zöldség- és gyü­mölcsfélék értékesítésének nyári csúcsidénye immár tel­jében, ami különben rend­szerint sok gonddal jár, a szürethez sok munkáskéz és göngyöleg szükséges, köte­lező a gyors szállítás, és így tovább. Korábban például a zoványi állami zöldségter­mesztő farmon szüret idején rendszerint hiányzott a szük­séges munkaerő. Nos, az idén ilyen gond nem merül fel, van elegendő idénymunkás, de tegyük hozzá, a vállalat megoldotta a szállásolás kér­dését is, s az elkövetkezőben étkezde lesz, tehát javuló munka- és életkörülmények segítik elő, hogy veszteség nélkül betakaríthassák a ker­tek terményeit. A felszabadult területeket beültették s már kikeltek a másodvetések,­ a borsó után többnyire káposztát palántáz­­tak, s az állami farmokon a kettőstermesztésre előirány­zott területeken az előirány­zottnál több uborkát, salátát, spenótot vetettek, melyek ér­tékesítésére ősszel kerül sor. Az aratást folytatták a ter­melőszövetkezetekben, de ar­ról sem feledkezhetnek meg, hogy a másodvetési előirány­zatok zöldségfélék kettőster­mesztését is előírták a szövet­kezeti növénytermesztőknek, a vetést mielőbb be kell fe­jezniük, másképp nem szá­míthatnak gazdaságos értéke­sítésre a mezőgazdasági év végén. Zilahi László A ZSIL VÖLGYE FELÜLNÉZETBŐL I­gen, működik a Zsil­­völgyében egy olyan vál­lalat, amely ritkán szo­kott a „kirakatba“ kerülni, a­­melyről nemigen esik szó, a­­mikor a széncsaták eredmé­nyeiről, sikeres tervteljesítések­­ről és túlteljesítésekről, a nem­zetgazdaság elsődleges érde­keiről esik szó. S az újságíró érdeklődésének is többnyire akkor kerül a középpontjába, sőt, talán akkor tudja meg, hogy létezik, amikor, hogy úgy mondjam, az utcán marad, minden közbejárás ellenére zár­va marad előtte az egyetlen szálloda kapuja. Előre kell bocsátanom azonban, hogy e sorok írója nem önös érdek­ből „fedezte" fel a vállalatot, de tény, hogy a vállalat a ma­ga rendjén önzetlenül gondos­kodott a legszükségesebbek­ről a jó munkamenethez. A jó közérzetről tehát, amely a jó munka alapvető feltétele, nyilvánvalóan nemcsak a Völgy vendégei, de helyben lakói számára még inkább. Nos, a '70-es évek végén alakult, önálló státussal rendel­kező vállalat tulajdonképpen a bányaipari vállalatok szolgálta­tási egysége, s mint ilyen, ha közvetve is, de elvitatha­tatlan szerepe van a terme­lési eredmények alakulásában. — Hatáskörünkbe tartozik a kantinétkeztetés s az elszál­lásolás megszervezése a maga teljes komplexitásában — iga­zít el Mordos Venturia igaz­gatónő. — Ugyanakkor _a bá­nyászgyermekek napközi ottho­nának és bölcsődéinek ellátá­sa, felszerelése, a Páringon lévő bányászüdülő adminiszt­rálása. Ipari szintű mosodánk van, önálló karbantartó, javí­tórészlegünk, a kantinokat se­gítő jelentős melléküzemünk... S amikor az elszállásolásról beszéltem, nem csak a Petro­­zsény szívében lévő három­száz ágyas vendégházra gon­doltam, de a bányászotthonok­ra, a völgyszerte felépült meg­annyi legényszállásra — tér vissza szemmel láthatólag nem szívesen a témára az igaz­gatónő, s ezt abból látom, hogy önkéntelenül is elfelhő­­södik a nyugodt, kiegyensú­lyozottnak látszó asszony te­kintete. — Mert mi tagadás, ezek olykor több gondot okoz­nak, mint az összes többi együttvéve. Az ország legkü­lönbözőbb részeiről verbuváló­dó fiatalok egy része átme­netileg nem tekinti otthoná­nak ezeket az összkomfortos szálláshelyeket, amelyeknek e­­gyébként, mondhatni, már a bányánál való jelentkezésük percében térítés nélkül vehetik kézhez a szobakulcsát... Tény, hogy óriási összegeket költünk ezek felszerelésére és újrafel­­szerelésére, közben pedig ú­­jabbakat és újabbakat foga­dunk „védőszárnyaink" alá. Kovács Tibor, a szóban forgó vállalat párttitkára szegődött útitársaiul, úgy is mint egy­kori „brancsbeli", hosszú időn át dolgozott helyi sajtóberkek­ben, maga is tudja már, mi érdekelheti az újságírót a Völgy­ben, s valóban fáradhatatlan segítőtársra találok benne az elkövetkező napok terepjárá­sain. A tapasztalataim szerint va­lóban vendégszerető vendég­ház halljában telepszünk le egy kis általános tájékozó­dásra. Mellettünk kínai férfiak húznak el az étterem felé. Harminctagú delegáció, tapasz­talatcserére jöttek a bánya­­vállalathoz, magyarázza kísérőm. A fogadópultnál élénk társal­gás folyik országhatárainkon túlra, lengyelül. Régi törzsven­dégek nálunk, hangzik a to­vábbi felvilágosítás, a bánya­gépgyártó vállalatnál van ér­dekeltségük, egyikük-másikuk már egészen jól beszél ro­mánul. Délutánra pedig, át­utazóban, szovjet ifjúsági ki­­rándulócsoport érkezik. Nagy Erzsébet főszakácsnő — a népszerű Erzsi mama, akin pedig semmi „mamást" nem látok, hiába tudom meg, hogy végzett bányagépészmérnök leá­nya, s ugyanoda frissen beju­tott fia van —, Zaha Margit és társnőik nem örülnek most a konyhába bekiváncsiskodó lá­togatónak, ha négy kezük len­ne sem győznek, alig fejez­ték be a délit, újabb főzőcs­­kézéshez látnak a váratla­nul bejelentett ifjú turisták Jakab Márta (Folytatása a 3. oldalon) VáLAlAT A JÓ KÖIÉfflT NEVÉBEN Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XL. évfolyam 12 027. szám 1986. augusztus 1., péntek 4 oldal ára 50 bráni NAGY NEMZETI ÜNNEPÜNK MÉLTÓ KÖSZÖNTÉSÉRE A VOILAI OLT ERŐMŰ ÉPÍTŐTELEPÉN KÉT HÓNAPOS ELŐNY A GÁT ÉS A TURBINAHÁZ KIVITELEZÉSÉBEN Az Olt folyó alsó szakaszá­nak, majd­ a Vöröstorony-szo­­rosig terjedő résznek a komp­lex­­vízszabályozási és energia­hasznosítási munkálatai után a Rimnicu Vilcea székhelyű szakvállalat erőmű-építői né­hány esztendeje a következő, a Fogaras municípiumig ter­jedő szakaszra költöztek át. Voila mellett ütötték fel elő­ször táborukat — mostanra már csinos kis barakkvárossá fejlődött fel, étkezdével, klubbal —, s több mint tíz kilométeres hosszúságban a folyó bal partján már itt is kígyózik a jövendő vízgyűjtő töltése. (A másik oldalon összefüggő dombvonulat lá­bait mossák majd a ha­bok). Átellenben ugyanígy öl­tött végleges alakot az üzem­­víz-csatorna, s kettejük kö­zött, amíg még építőtelep, jól körülbástyázott biztonságban, a gát testével egybeépülő tur­binaház emelkedő betonfalai. Tavaly nyári, első beszámo­lónk óta valóban gyökeresen megváltozott itt az összkép. — Mi is történt, mi is vál­tozott itt az utóbbi hónapok­ban? — kérdeztük meg, gyors mérlegvázlatot sugalmazva, Gheorghe Grigorcea mérnö­köt, a komplex építőbrigád vezetőjét. — Mindenekelőtt a főbb „frontszakaszokat“ vegyük sorra. A bal oldalon ekkor fogtunk neki a gyűjtőtó töltése első szakaszának. Mintegy 500 méter­­ hosszú­ságban bontakoztak ki a mun­kálatok. Befejeztük a második szakaszt, 800 méteres hosz­­szúságban. A jobb parton egy 396 méteres részt be­tonozásra készítettünk elő. Itt jegyezném meg, hogy ezt a műveletet egy külön erre a célra előállított beren­dezéssel hajtjuk végre, a­­mely — tökéletesen alkal­mazkodva az itteni speciá­lis munkafeltételekhez — igen jelentékeny napi tel­jesítmények elérését teszi majd lehetővé. Augusztus folyamán vonulunk fel a töl­tés harmadik szakaszára, nyomban, mihelyt az érin­tett földekről az idei termést betakarítják... Az üzemvíz-csa­­tornánál — ez, ugyebár, a „lefolyó“ — az első szakasz­nál már a kivitelezés utol­só fázisánál tartunk, a második szakasznál pedig a földkotrógépek dolgoznak tel­jes erőbedobással. Ami a munkálatok további állását illeti, a végleges technoló­giai létesítmények közül már csak a hőközpont kivitele­zése maradt hátra. Az é­­pítkezés általános méreteire jellemző, hogy közel félezer szakmunkást foglalkoztatunk, ezen felül csak a gépjármű­­vezetők — többnyire nehéz, többször tíztonnás billenőko­csikon dolgoznak — több mint kétszázan vannak. Az eddi­gi munkálatoknál különösen kitüntették magukat Abono­­rifei Mihai ácscsoportjának a tagjai, Necula Gheorghe, Pirvan Dumitru betonozok az Urezeanu Constantin vezetése alatt dolgozó szerelőlakato­sok. Legtöbbjük az építkezé­sek központi részénél, az erőmű épületén dolgozik. Az erőmű épülete az é­­pítkezés központi része. Gri­gorcea Gheorghe brigádve­zető mérnöktől jó néhány fontos és érdekes adatot, in­formációt tudtunk meg erről a pontról is. De minthogy még többet, még részlete­sebbet kívántunk megtudni, Mátéi Nicolae mérnökhöz, a gázerőmű-együttes felelős é­­pítésvezetőjéhez fordultunk. A fiatal, mindamellett szakmai tapasztalatokban (Gura Lotrului, Calimanesti...) sem szűkölködő szakember elmondja, hogy a gyűjtő­tóban felhalmozott vízmeny­­nyiség „ellenében“ a gát-Krajnik-Nagy Károly (Folytatása a 3. oldalon) A gelencei fúrótelep sok szempontból sajátos helyzet­ben van. Amint Kovács Zsombor főmérnök elmondot­ta, a nehéz terepviszonyok, a felszíni telep és a mélybeni kőolajlelőhely eltérő kiterje­dése sok nehézséget okoz a feltáróknak. A szondák, a­­melyek fúrásán dolgoznak, nem egyenesen irányulnak a kőolajtartalékoknak, hanem ferdén. Az már viszont a kő­zetek változó jellegzetességé­ből, eltérő keménységéből, vé­gül pedig a fúrás technoló­giai sajátosságaiból adódik, hogy ezek a rézsútos járatok sem egyenesek, kitérőek, el­hajlások is vannak a mélységi hosszmetszeten. Ezért, szak­nyelven szólva, csupán az úgynevezett ferde, irányított fúrásról beszélhetünk a ge­lencei telepen, csak ilyeneket tettek, tesznek lehetővé a ha­vasi viszonyok. Tehát e fúrási technológia nehézsége éppen abból adódik, hogy ennek megfelelő berendezések szük­ségesek, s mindenekelőtt ki­váló minőségű fúrófejek, tur­binák és szivattyúk. Ráadá­sul a kemény kőzetek vissza­fogják a fúrás ütemét. Ezért oly szükségesek a sajátos te­repviszonyoknak és technoló­giáknak megfelelő típusú fú­rófejek, amelyekkel elég gyakran adósok maradnak a szállítók.S ha már itt tartunk, ismételten hangsúlyoznunk kell a nehéz terepviszonyokat, a nehezen járható, tíz-tizen­­két százalékos emelkedőket, melyek elsősorban a rendkí­vül súlyos berendezések moz­gatásában, szállításában okoz­nak gondot. Helyi „külön­legesség“ az is, hogy a fúrók és kitermelők külön egységet képeznek. Az előbbi néhány évvel ezelőtt önálló vállalattá lépett elő, míg az utóbbi je­lenleg is a comanesti-i köz­ponthoz tartozik. Érthető te­hát, hogy a két tevékenység összehangolása is egyfajta gondot okoz és az esetleges termelési kieséseket sem zár­ja ki. Persze az is természetes, hogy az említett gondok szin­te szükségszerűen megköve­telik a hatékony intézkedése­ket, a helyi lehetőségek és erőtartalékok minél teljesebb hasznosítását, a fegyelem erő­sítését, a dolgozó személyzet állandó jellegű szakmai isme­retgyarapítását. A hallottak és tapasztaltak azt bizonyít­ják, hogy tenni akarásban, többre és tökéletesebbre való törekvésben itt sincs hiány. Elsőként említhetjük a kar­bantartás, az üzemeltetés gondosságát, betartott ütemes­ségét. S mint ahogy természe­tes is, valamennyi szondánál mindig van karbantartó laka­tos, motorkezelő villanysze­relő, akik állandó jelleggel őrködnek a berendezések za­vartalan működése fölött. Ezenkívül vállalati szinten is létezik két szakosított kar­bantartó csoport. Szakosított,­ mondjuk, hiszen feladatuk a minőségi ellenőrzések rend­szeres elvégzése és egy-egy alaposabb vizsgálat a fúrás befejezése után elszállított és újra felszerelt berendezések­nél. A karbantartók közül kü­lönösen Vasile Leahu mester­ről esik gyakran szó, aki vi­tathatatlan érdemeket szer­zett e rendkívül fontos tevé­kenységben, és akit nem csu­pán alapítótagként, hanem mindenekelőtt nélkülözhetet­len szakemberként tisztelnek munkatársai................■ A törekvések sorából u­­gyancsak kiemelkedik a ge­lencei zónán kívül eső újabb kőolajtelepek feltárása. Ilyen tekintetben különösen emlí­tést érdemelnek azok az erő­feszítések, melyek a kutató­fúrások időbeni és eredmé­nyes elvégzésére irányulnak, arra, hogy hosszabb távon is megfelelő mennyiségű és mi­nőségi tartalékokat biztosít­sanak, olyan lehetőségeket, amelyek újabb fúrások meg­kezdését, újabb kutak mielőb­bi átadását eredményezik. Lé­nyeges igyekezet ez, hiszen a gelencei kőolajbányászok csak ezáltal igazíthatják teljesít­­ményeiket a feltáró és kiter­melő ipar előtt álló egyre nö­vekvő elvárásokhoz. A gelencei feltáró telep ve­zetősége és munkaközössége tudatában van annak is, hogy a termelés mennyiségi és mi­nőségi fokozásában döntő sze­repe van az állandó szakmai továbbképzésnek. Egyrészt nagy gondot fordítanak arra, hogy a munkaközösség alap­gárdája, összeforrott magja mielőbb az általuk képviselt szintre emelje a kezdőket, a tapasztalatlanabbakat, szak­mailag és politikailag egy­aránt. Abból a konkrét tény­ből, sőt követelményből kiin­dulva, hogy csak magasabb színvonalon dolgozó, fegyel­mezettebb munkaerővel te­hetnek eleget maradéktalanul a soron levő feladatoknak, megkülönböztetett figyelmet szenteltek és szentelnek a szakmai továbbképző tanfo­lyamok körültekintő megszer­vezésének. A helyi ismeret­gyarapító kurzusok mellett következetes rendszerességgel küldenek motorkezelőket, la­katosokat és villanyszerelő­ket a fúróberendezéseket ja­vító vállalatokhoz azzal a cél­lal, hogy elmélyítsék elméleti és gyakorlati ismereteiket, növeljék, gyarapítsák tapasz­talataikat. Ezáltal szeretnék elérni, hogy egy nagyobb szaktudású, öntudatosabb és fegyelmezettebb közösséget alakítsanak ki. Kétségkívül, szükség is van erre, hiszen az aránylag fiatal gellencei kőolajbányász-közösség még mindig a szakmai és emberi formálódás időszakát éli, ám egyre fokozódó teljesítmé­nyeivel immár sejteti, hogy lényegében felnőtt a követel­mények szintjére. Mátyás Árpád A GELENCEI KŐOLAJKITERMELÉSNÉL ÚJABB KUTAK MIELŐBBI ÁTADÁSÁRA KÉSZÜLNEK NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS­­ TALÁLKOZOTT WILLIAM KASHTAN ELVTÁRSSAL, a Kanadai Kommunista Párt főtitkárával Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtit­kára, Románia Szocialista Köz­társaság elnöke szerdán Nep­tun fürdőhelyen találkozott William Kashtan elvtárssal, a Kanadai Kommunista Párt fő­titkárával, aki az RKP KB meg­hívására látogatást tesz orszá­gunkban. William Kashtan elvtárs ki­nyilvánította különleges mege­légedését, hogy találkozhat Nicolae Ceausescu elvtárssal ,és a Román Kommunista Párt fő­titkárának átadta a szívélyes üdvözletét a Kanadai Kommu­nista Párt vezetősége részéről. Nicolae Ceausescu elvtárs megköszönte és a Kanadai Kom­munista Párt vezetőségéhez me­leg üdvözletet intézett, kívánt minden jót. A meleg baráti légkörben le­zajlott megbeszélésen kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a két párt tevékenységéről és jelenle­gi törekvéseiről, véleménycse­rére került sor az RKP és a Ka­nadai KP kapcsolatainak fej­lesztéséről, a nemzetközi politi­kai helyzet alakulásáról. Kidomborították, a két pártot foglalkoztatja a nemzetközi helyzet súlyosbodása, amely an­nak a következménye, hogy folytatódik a fegyverkezési, el­sősorban a nukleáris fegyverke­zési hajsza, fokozódnak a kato­nai konfliktusok és romlik a vi­lággazdasági helyzet Nicolae Ceausescu elvtárs rá­mutatott, hogy ilyen körülmé­nyek között mindent meg kell tenni a szembenálláshoz és a há­borúhoz vezető veszélyes fejle­mények megállításáért, a fegy­verkezési hajsza lefékezéséért, komplex általános leszerelési program megvalósításáért, a­­melynek középpontjában álljon, a nukleáris leszerelés. Ebben az összefüggésben hangsúlyozta a Szovjetunió által javasolt prog­ram jelentőségét a nukleáris le­szerelés és e fegyverek felszá­molása tekintetében a 2000. évig. Úgyszintén kidomborította a Varsói Szerződés tagállamai ja­vaslatainak fontosságát arra vonatkozóan, hogy 1990-ig 25 százalékkal csökkentsék a ha­gyományos fegyverzeteket, a csapatokat és a katonai kiadá­sokat. Rámutatott, hogy az e­­gészséges nemzetközi légkör ér­dekében különleges fontossággal bír az erőszakról való lemondás és az erőszakkal való fenyegetés mellőzése az államok közöt­ti kapcsolatokban és a világ kü­lönböző térségeiben létező konf­liktusok kizárólag tárgyalások útján történő megoldása. Hang­súlyozta: cselekedni kell a nuk­leáris kísérletek beszüntetésé­ért, az újabb közép-hatótávolsá­gú nukleáris rakéták telepítésé­nek megakadályozásáért Euró­pában, a meglévők leszerelésé­ért, a hagyományos fegyverze­tek és katonai kiadások csök­kentéséért, a bizalom és bizton­ság légkörének megteremtésé­ért. • • ’-"y'v­. A megbeszélés keretében újra kinyilvánítást nyert a Román Kommunista Párt és a Kanadai Kommunista Párt elhatározása, hogy küzdenek a kommunis­ta és munkáspártok egységének, szolidaritásának és együttműkö­désének erősítéséért a jogegyen­lőség, a kölcsönös bizalom és tisztelet elvei, mindegyik párt ama jogának betartása alapján, hogy függetlenül, bármely külső beavatkozástól mentesen dolgoz­za ki politikai vonalát, forra­dalmi stratégiáját és taktikáját az illető ország valóságának és sajátos történelmi, nemzeti és társadalmi feltételeinek megfele­lően. Nicolae Ceausescu elvtárs és William Kashton elvtárs hang­súlyozta a két párt óhaját, hogy együttműködésük fejlődjék, e­­gyüttmunkálkodjanak a szocia­lista, szociáldemokrata pártok­kal, az összes haladó, antiim­­perialista erőkkel a békéért, az összes népek gazdasági és tár­sadalmi haladásáért, egy jobb és igazabb világ bolygónkon va­ló megteremtéséért folytatott harcban. A találkozón részt vett Ion Stoian elvtárs, az RKP KB Po­litikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS TALÁLKOZOTT MOUHAMMED HARMEL ELVTÁRSSAL, a Tunéziai Kommunista Párt főtitkárával Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke július 30- án, szerdán Neptun fürdőhe­lyen találkozott Mouhammed Harmel elvtárssal, a Tunéziai Kommunista Párt főtitkárával, aki az RKP KB meghívására hazánkba látogatott. Mouhammed Harmel elvtárs átadta Nicolae Ceausescu elv­társnak a baráti üzenetet a Tu­néziai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága részéről. U­­gyanakkor a vendég köszönetet mondott a lehetőségért, hogy új­ból találkozhatott Nicolae Ceausescu elvtárssal, ellátogat­hatott Romániába, hangsúlyoz­va, hogy különösen mély benyo­­­mást tettek rá a román nép ál­tal az RKP, a pártfőtitkár veze­tése alatt elért kiemelkedő­­ e­­redmények az új társadalom építésében. Nicolae Ceausescu elvtárs kö­szönetet mondott az üzenetért és a maga során meleg üdvöz­letét küldte a Tunéziai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának, kívánt minden jót. A meleg baráti légkörben le­zajlott megbeszélésen taglalták a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a demokrá­ciáért, békéért, együttműkö­désért és a nemzetek közötti megértésért folytatott harc e­­gyes problémáit. Ebben az összefüggésben Nicolae Ceausescu elvtárs hangsúlyozta a kommunista és munkáspártok szerepét a­ de­mokratikus és haladó erők ak­cióegységének erősítésében mind­egyik országban, hogy védel­mezzék a dolgozók jogait és szabadságjogait, biztosítsák a gazdasági és társadalmi hala­dást. Úgyszintén kidomborította a kommunista és munkáspártok együttműködése és szolidaritá­sa erősítésének jelentőségét, hogy a kortárs világ nagy prob­lémái a népek érdekében nyer­jenek megoldást. Nicolae Ceausescu elvtárs is­mertette országunk álláspont­ját a konfrontációhoz és hábo­rúhoz vezető veszélyes fejlemé­nyek megállításának szükséges­ségéről, arról, hogy rá kell tér­ni a leszerelésre, elsősorban a nukleáris leszerelésre. Hangsúlyozták a Szovjetunió által javasolt program jelentő­ségét a nukleáris leszerelés te­kintetében és a Varsói Szerző­dés tagállamai javaslatainak fontosságát a hagyományos fegyverzetek, a csapatok és a katonai kiadások csökkentése vonatkozásában. Úgy értékelték, hogy ezen intézkedések gyakor­latba ültetése jelentősen hozzá­járulna az enyhülés, a megértés és a nemzetek közötti széles körű együttműködés új politi­kájának érvényesítéséhez, a fegyverektől és háborúktól mentes világ megteremtéséhez. Az afrikai helyzettel, kapcso­latban kinyilvánították a két párt szolidaritásai a namíbiai népnek a SWAPO vezetése alatt függetlensége elnyerésé­ért folytatott harcával, az ösz­­szes, afrikai népek harcával a kolonializmus felszámolásáért, a rasszista és apartheid-politika megdöntéséért, nemzeti függet­lenségük megszilárdításáért és haladásukért a gazdasági és tár­sadalmi fejlődés útján. A megbeszélés idején kiemel­ték a fejlődő országok, az el nem kötelezet államok együtt­működése és akcióegysége erő­sítésének fontosságát, hogy a­­ gyengén fejlettségi problémák, köztük az ezen országokat sújtó rendkívül nagy küladósságok globális megoldást nyerjenek, megteremtődjék az új gazdasá­gi világrend, amely biztosítja az összes népek, különösképpen a gyengén fejlett országok gyor­sabb haladását. A fogadáson részt vett Ion Stoian elvtárs, az RKP KB Po­litikai Végrehajtó Bizottságá­nak póttagja, a KB titkára.

Next