Előre, 1986. október (40. évfolyam, 12079-12105. szám)

1986-10-01 / 12079. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XL. évfolyam 12 079. szám 1986. október 1., szerda­i oldal ára 50 iáni NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS FELADATMEGHATÁROZÓ ÚTMUTATÁSAI SZELLEMÉBEN ig!­ A kolozsvár-napocai Területi Vasútigazga­­tóság munkaközössége, a­­melyet a tavalyi szocialista versenyben a Munkaér­demrend I. fokozatával tüntettek ki, az idén is ki­emelkedő eredményeket ért el: az előirányzott szállítási volument csaknem 670 mil­lió konvencionális tonnaki­lométerrel szárnyalta túl, nemkülönben túlteljesítette a gördülőanyag-kihaszná­­si m­utatót. A technológiai folyamatok tökéletesítésé­vel és korszerűsítésével, a mozdony- és kocsipark jobb kihasználásával a munkatermelékenység nö­velése tekintetében a túl­teljesítés­e 7,5 százalék volt. Ugyanakkor a szorgos mun­kaközösség előirányzaton felül megtakarított több mint 260 tonna nyersolajat és 270 megawattóra villa­mos energiát. A nem konvencionális TM energiaforrások egy­re szélesebb körű felhasz­nálása Krassó-Szörény me­gyében is a felelős ténye­zők egyik fő törekvése. A Megyei Településgazdálko­dási Vállalat jelenleg 26 biogáz-berendezést vitelez ki kereskedelmi, egészség­­ügyi, mezőgazdasági egysé­gek és iskolák mellékgaz­daságai számára. Ha­lalji megye 14 gazda­­sági egysége jelentet­te, hogy hiánytalanul telje­sítette az év eleje óta mos­­tanig terjedő exportterme­lési előirányzatait, sőt több mint 65 millió lej értékű termékmennyiséget szállí­tott le tervfeladatain felül külföldi megrendelőinek. A rangos sikert lényegében a termelés korszerűsítésének és a termékminőség javí­tásának köszönhetik. 1 . A voivozi-i bányá­­szok a tervfeladatok teljesítése, illetve túlszár­nyalása mellett megkülön­böztetett figyelmet fordíta­nak a beruházásokra. A vállalat egyik fontos szek­torában hat nappal határ­idő előtt üzembe helyeztek­ egy új frontfejtést hazai gyártmányú komplex bá­nyagéppel, amelynek napi teljesítménye 600 tonna szén lesz. Csupán ennek köszönhetően október fo­lyamán előirányzaton felül 3000 tonna szenet fognak kitermelni. ÜTEMESEBB, HATÉKONYABB A­z esztendő első nyolc hó­napjában — kizárólag a termelékenység növelé­sével — iparunk közel hetven­­milliárd lejjel nagyobb áruter­melést valósított meg, mint a múlt év azonos időszakában. A nemzetgazdaság igényelte fon­tos termékekben konkretizáló­dott ez a többlet. A dolgozók III. kongresszusa értékelte az elért eredményeket, de ugyan­akkor rámutatott: egyes minisz­tériumok, iparközpontok és vál­lalatok kollektív vezető szervei nem minden esetben hoztak ha­tározott intézkedéseket a gaz­daság bizonyos szektorában megnyilvánuló hiányosságok és nehézségek sürgős felszámolá­sára. Mindez lemaradást oko­zott egyes tervmutatók teljesíté­sében, különösképpen az ex­port és a hatékonyság tekinteté­ben. Elsődleges feladat tehát a lemaradások mielőbbi behozá­sa, az előirányzott fizikai ter­melés, mindenekelőtt az export megvalósítása. „Minden minisz­tériumnak, minden iparközpont­nak és gazdasági egységnek — szögezte le Nicolae Ceaușescu elvtárs — a leghatározottabban törekednie kell a külgazdasági cserék általános bővítési külpo­litikába valóra váltására, az ex­porttermelés időben és kiváló minőségben történő előállításá­ra, mindent megtéve, hogy a román termékek versenyképesek és összehasonlíthatók legyenek a világviszonylatban előállított legjobb ,hasonló termékekkel. Ismeretes, hogy jelenlegi öté­ves tervünk a nemzetközi gaz­dasági cserék, a külkereskedel­mi tevékenység erőteljes növelé­sét irányozza elő. Számos nem­zetgazdasági szektorban több mint harminc százalékot tesz ki az exporttermelés. A tervtörvény külön előírja a magas fokon fel­dolgozott termékek részarányá­nak növelését. Sokrétűbbé kell tenni az áruértékesítés formáit és bővíteni a piacokat, újabb akciókat kell kezdeményezni az együttműködés elmélyítésére, időben és versenyképes szinten kell elvégezni a külföldön vál­lalt építő-szerelő munkákat, fej­leszteni kell a technológiai do­kumentáció exportját és a kül­földi műszaki segédletet. Ezzel egyidejűleg maximális hatékony­sággal kell értékesíteni a beho­zatali célokra szolgáló valuta­alapokat, szorgalmazva a hazai forrásokból származó nyersa­nyagok, alapanyagok, tüzelőa­nyagok, gépek és berendezések kiemelt jellegű igénybevételét, valamint az áruszállítással kap­csolatos valutaköltségek csök­kentését. A behozatalt szerve­sen egybe kell hangolni a kivitel lebonyolításával, az aktív keres­kedelmi mérleg­­ kialakításával. Ilyen összefüggésben az 1986— 1990-es tervszakaszban az előző ötéves tervhez képest 52,7 szá­zalékkal gyarapodik a külkeres­kedelem, az export növekedése több mint 75 százalékos , jó­val nagyobb, mint a nemzeti jövedelemé és az ipari termelé­sé. Sokatmondóan bizonyítják e­­zek az előirányzatok is, hogy országunk cselekvően bekapcso­lódott a nemzetközi munkameg­osztásba, az anyagi és szellemi javak világcseréjébe. A párt­os állami dokumentumok kieme­lik: következetesen munkálko­dunk a KGST-ben részt vevő szocialista országokkal való kapcsolatok fejlesztéséért, a hosszú távú program, a termelé­si kooperáció és szakosítás va­lóra váltásáért, az ezredforduló­ig terjedő tudományos-műszaki komplex program teljesítéséért." Ugyanakkor széleskörűen fej­lesztjük gazdasági, termelési együttműködésünket az összes szocialista országokkal. Fontos szerepet töltenek be a fejlődő országokkal meghonosodott kapcsolataink, és bővül a gaz­dasági együttműködés a fejlett tőkés országokkal. Az ötéves terv a nemzetgaz­daság már megteremtett, az intenzív fejlesztés nyomán pedig tovább gyarapodó lehetőségei­hez méretezi a feladatodat, szem előtt­ tartva a párt- és ál­lamvezetőségnek az exportter­melés szerkezetének bővítésé­vel, a versenyképesség fokozá­sával kapcsolatos útmutatásait. A termékek műszaki és minősé­gi színvonalának emelésére, a termelékenység növelésére ki­dolgozott programok a külke­reskedelem jelenlegi és távlatos szükségleteinek is mindenben megfelelnek. „Úgy hiszem — mondotta a pártfőtitkár —, nem szükséges külön hangsúlyoznom a külkereskedelmi, külgazdasá­gi és termelési kooperációs fel­adatok fontosságát az ide tarto­zó intézkedésekkel együtt. Az intézkedések összességének biz­tosítania kell a feltételeket a nyersanyagok, az alapanyagok, a termelés megfelelő menetéhez szükséges más termékek beho­zatalához, s ugyanakkor szava­tolnia kell a fizetési mérleg egyensúlyát, számolva a küla­­dósság mielőbbi törlesztéséhez szükséges többlettel is. Alapo­san meg kell érteni, hogy az exporttevékenységre, a külgaz­dasági kapcsolatokra fordítsa­nak állandó figyelmet az összes párt- és állami szervek, az ösz­­szes egységek, a dolgozók." Az exporttermelés minőségét és hatékonyságát is döntő mér­tékben meghatározza, hogy a gazdasági vállalatok — sajátos- Lakatos András (Folytatása a 3. oldalon) r­i TERVTELJESÍTÉS ÉS SZAKMAI KÉPZÉS EGYSÉGE Az, hogy egy vállalat meny­nyire viseli szívén a szakmai képzés és továbbképzés ügyét, többféleképpen is mérhető. Vannak helyek, ahol a külön­féle tanfolyamokra, felkészí­tőkre beiratkozottak számát igyekeznek növelni, mások a magasabb oktatási formák, intézmények végzettjeit viszo­nyítják a munkába besorolt­­ személyzet összlétszámához, megint mások a saját nevelé­sű dolgozók előléptetését hoz­zák fel szemléletes,­­ pozitív példának. Násai Petru fő­­mester, a gyulafehérvári Be­rendezésgyártó Vállalat párt­­bizottságának titkára, a dol­gozók tanácsának elnöke is ennek az utóbbi „hatékony­ságmérési módnak“ a híve, csakhogy ő a saját nevelésű, előléptetett dolgozókhoz hoz­zászámítja az elmúlt 15 év a­­latt a tőlük vezetőnek elkerült személyeket is. Joggal. — Amikor 1971-ben ez a vállalat megalakult, egy 10-12 főből álló, akkor végzett mér­nökcsoportot irányítottak ide, s mondották: neveljetek ki belőlük jó termelésirányító­kat, mert másokat, tapasztal­tabbakat nem tudunk biztosí­tani számotokra. Megfogad­tuk a jó tanácsot, s ma az ak­kori fiatal műszakiak egy ré­sze nálunk és másoknál veze­tő. Egyikük,­ Tipi Lucel, a vál­lalat főmérnöke lett, de van­nak mellette mások is, rész­legvezetők, vállalati főköny­velők és főmérnökök. A kö­zépszintű vezetőknél is u­­gyanezt az elvet követtük, akiben felfedeztük a szerve­zői, vezetői adottságokat, és aki vállalta a továbbtanulás­sal járó plusz megterhelést, azok ma már, nagyon vagy még mindig fiatalon, terme­lésirányítók, mondhatni: kulcsfontosságú munkakörö­ket töltenek be. Manciu Ioan almérnök, az öntöde helyettes részlegvezetője szakiskola végzettjeként került hozzánk, s az esti líceum után a hu­nyadi Almérnöki Intézetet is elvégezte. De hasonló pályát járt be Udvari György mester is, aki az exportra gyártott faesztergák összeszerelését irányítja. Ezek csak kiraga­dott példák, de ha jól meg­gondoljuk, mindenik vezető beosztású dolgozónk hasonló utat járt végig. A vállalat, a Fa- és Építő­anyagipari Minisztérium alá­rendeltségében, gépgyártással foglalkozik, s az ismert hom­lokrakodók, szállítószalag-rendszerek, faesztergák, gya­lugépek mellett egyedi meg­rendelések, gépek, gépsorok gyártását is vállalja. Az év eddig eltelt időszakában áru­­termelési tervüket 5,6 millió lejjel szárnyalták túl, a fizi­kai termelést 101,8 százalék­ban, a munkatermelékenységi mutatót 100,4 százalékban tel­jesítették, s a külföldre szánt termékeket időre, maradék­talanul leszállították. Ezeknek a jóknak mondha­tó eredményeknek a megvaló­sítói az itt dolgozó, felkészült szakemberek, akik — Nistor Aurél tanulmányi szakfel­ügyelő szavaival — szinte ki­vétel nélkül ma is tanulnak, képezik magukat, szakköny­veket forgatnak. — Nem is le­hetne ez másként, mert az egyedi megrendelések elkészí­tése előtt kötelező az előtanul­mány — folytatta a megkez­dett gondolatot a szakfelügye­lő —, s ez nem csak a meste­rek, a mérnökök, hanem a szakmunkások, marósok, esz­tergályosok, fémforgácsolók, tehát a megrendelések elké­szítőinek is feladata. Megtudtuk tőle még azt­­is, h­ogy a mesterképzésben igen előrelátóak és következetesek, s ennek köszönhetően minde­nik munkacsoportjukban mes­teriskolát végzett szakmunká­sok is dolgoznak, akik bármi­kor képesek, alkalmasak az időlegesen hiányzó mestert helyettesíteni. Különben­ az előléptetésnél a törvényes elő­írások szerint járnak el: ver­senyvizsgát írnak ki, hirdet­nek meg a megüresedett mes­teri munkakörök betöltésére. A munkaerő szakképesítése és felhasználása visszatérő napirendi pontja a külön­böző vállalati kollektív ve­zető szervek értekezletei­nek, munkaüléseinek. Ná­sai Petru szerint: — Ezt a kérdést megtárgyalja a párt­­bizottság, a dolgozók tanácsa, ennek végrehajtó szerve, de sokszor előfordul az is, hogy gazdasági-műszaki jellegű e­­lemzéseknél egyáltalán nem mellékes körülményként szó­ba kerül a szakképesítés, a továbbképzés ügye. Például, nemrég a szerszámgépek ki­használtsági fokát vizsgáltuk, s ennek javítása érdekében a több szakma elsajátításának szükségességét fogalmaztuk meg sürgős, halaszthatatlan feladatként. A vállalat dolgozói közül jelenleg 472-en a második, il­letve harmadik szakma vég­zésére jogosító bizonyítvány birtokosai, s további 26 gép­lakatosuk hegesztőnek tanul. Nistor Aurel azonban azt sem hallgatta el, hogy ez még min­dig kevés, ezen a téren van még pótolnivalójuk.­­ Az új szakma oktatásánál nem is annyira anyagismeretet, elmé­letet kellene leadni — foglal­ta össze véleményét — a túl hosszú hat hónap alatt, hiszen egy rokonszakmát már ismerő dolgozóval van dolgunk, ha­nem ennél valamivel rövi­­debb idő alatt mesterségbeli fogásokra, gyakorlati ismere­tekre kellene megtanítani a részvevőket. De térjünk vissza pár gon­dolat erejéig a munkaerő to­borzásának, felkészítésének összetett kérdéséhez. Az éven­te felvett fiatal szakmunkások több mint fele saját dolgo­zóik gyermeke vagy közeleb­bi, távolabbi rokona. Felis­merték tehát azt, hogy a sze­mélyes példa mennyire vonzó lehet a munkaerő-utánpótlás biztosításában. 1985-ben 28 környékbeli: alvinci, maros­­szentimrei, alsógáldi, tövisi stb. fiatal került be a gyárba, ahol a törvény szerint II. ka­tegóriás fémforgácsoló szak­munkásként foglalkoztatják őket. Továbbra is gondjukat viselik, irányítják lépteiket, foglalkoznak továbbképzésük­­kel. Nicolae Ceausescu elvtárs, pártunk főtitkára, a forradal­mi munkásdemokrácia leg­utóbbi fórumán mondotta: „Igazi forradalmat kell meg­valósítanunk az emberek gon­dolkodás- és cselekvésmódjá­ban, szakmai, műszaki, tudo­mányos és kulturális színvo­naluk emelésében, a magas fokú forradalmi, hazafias ön­tudattal rendelkező új ember nevelésében.“ A gyulafehér­vári Berendezésgyártó Válla­lat e téren ,elért eddigi ered­ményei több mint biztatóak, azt példázzák, hogy a válla­lati alaptevékenység, az üte­mes tervteljesítés és a szak­mai felkészültséggel, a to­vábbképzéssel való törődés között milyen elválaszthatat­lan a kapcsolat. Deák Levente A GYULAFEHÉRVÁRI BERENDEZÉSGYÁRTÓ VÁLLALAT TAPASZTALATÁBÓL MAI SZÁMUNKBAN: • Az SZDEF - a munka, az országépítés frontja • Tűzgömbpergetők (2. old.) • Nagyvilág (4. old.) • Az olvasó­­ fóruma (5. old.) NICOLAE CEAUSESCU ELNÖK FOGADTA EGYIPTOM ARAB KÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETÉT Nicolae Ceausescu elvtárs, Ro­mánia Szocialista Köztársaság elnöke szeptember 29-én fogad­ta Mohamed Szaid El-Szayedet, Egyiptom Arab Köztársaság bu­karesti nagykövetét. Az egyiptomi nagykövet ez al­kalommal átnyújtotta Nicolae­ Ceausescu elvtársnak Mohamed Hoszni Mubarak, Egyiptom Arab Köztársaság elnöke üzenetét. SÜRGŐS TEENDŐK A MEZŐGAZDASÁGBAN # Az utóbbi napokban hullott csapadék foly­tán a talaj csírarétegében javult a nedvességél­talom az ország legtöbb vidékén, így tehát min­den erővel folytatni kell a szántást, a talajelőké­szítést és a vetést, hogy az összes növénykultúrák vetőmagja optimális időben földbe kerüljön. # Lényeges követelmény: a gépi eszközök maximális kihasználásával és az egész mezei munka alapos megszervezésével mindenütt bizto­sítani kell az eredetileg megszabottaknál jóval nagyobb vetési munkasebességet, hogy ez a fon­tos mezőgazdasági idénymunka minden övezet­ben határidőn belül befejeződjék. SZILÁGY MEGYEI HATÁRJÁRÁS JÓ MUNKASZERVEZÉST KÖVETEL A GYORS BETAKARÍTÁS... Pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtársnak az augusztusi munkatanácskozá­son elhangzott útmutatásait követve, a szilágyperecsenyi egységes agráripari tanács­hoz tartozó mezőgazdasági termelőszövetkezetekben az erők és eszközök összefogásá­val bontakozott ki valameny­­nyi növénytermesztő farmon a betakarítás. Begyűjteni való pedig bőségesen volt és van, az övezetben ugyanis a kapás­növényeken kívül zöldségfélé­ket is termesztettek, valamint jelentős gyümölcs- és szőlő­­termesztő ez a vidék, tehát a szüret is nagyszámú kézi munkaerőt köt le ezekben a napokban. A gyors és veszteségmentes betakarítást, valamint a terü­letfelszabadítást sürgette az a tény, hogy az országnak e tá­ján a kalászosok vetését a dé­li vidékekhez képest hama­rabb kell befejezni, tehát a betakarítás megszervezése egyúttal a maghintést meg­előző tevékenységek közé tar­tozott. Kevéssel szeptember vége előtt viszont még szedték a burgonyát az egységekben, noha­­ e termény betakarítását gyorsan és mindenhol befejez­ték. Nincs ellentmondás állí­tásunkban, ám szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a veszteségmentes betakarítás szükségességét nemcsak vall­ják a perecsenyi Agrithoz tartozó szövetkezetekben, ha­nem erőfeszítéseket tet­tek, hogy valóban minden megtermett gumót begyűjtse­­nek. A burgonyaföldeken a szedés befejezését követően kétszer is tárcsáztak, a parcel­lák hosszában és széltében, s a felszínre került gumókat nem hagyták a földön, szed­ték ezeket a munkában segít­séget nyújtó tanuló fiatalok. Az egységek vezetői szerint egyik-másik parcellán ezzel a módszerrel egy tonna burgo­nyát is, összegyűjtöttek, amit ugyancsak megválogattak, osztályoztak és az állami alap­nak szállítanak. A napraforgó betakarítását úgyszintén befejezték, e kör­nyéken néha erre itt később került sor az érés miatt. Leg­utóbb­ a varsói és termelőszö­vetkezetből kaptuk a hírt a munka befejezéséről, mint­hogy ott még tavasszal arra kényszerültek, hogy tíz hektá­ron újra bevessék a területet, ám a későbben élő termés begyűjtésével két nap alatt végeztek, semmi sem került veszendőbe, a lehullt tányéro­kat is összegyűjtötték a szö­vetkezeti tagok, s azóta ve­téshez készítették elő a földet. A múlt hónap utolsó har­madának közepén a cukorré­pa betakarításának a­ kezdeté­ről is szólhattak az egységek. Tény és való, körültekintő munkaszervezést igényel a terménybegyűjtés azért is, mert amint a bevezetőben is említettük, többféle kultúra termését szükséges még beta­karítani az övezetben, és ál­talában mindenből a tavalyi­nál lényegesen többet. Kuko­ricát is aránylag nagy terület­ről, több mint két és fél ezer hektárról, s az idei gazdálko­dási feltételek közepette is nem egy helyütt arra kénysze­­­­rültek, hogy az érés sietteté­séért a száron álló csöveket kibontsák a levelekből. Ennek köszönhetően szeptember har­madik dekádja elejére a ve­tésterületnek közel feléről ta­karították be a csöves ter­ményt és szállították fedél alá a termést. Az agráripari tanács körze­tében — a jó munkaszerve­zésnek köszönhetően — Szi­­lágysomlyón már szeptember (Folytatása a 3. oldalon) ...ÉS MÉG TÖBB SZÜRETELŐT A BŐSÉGES ALMATERMÉS Szilágysomlyó és környéke Szilágy megye legjelentősebb­­gyümölcstermesztő övezete. Itt találhatók az állami mezőgaz­dasági vállalat legnagyobb és legeredményesebb almáskert­jei, s ilyenkor ősszel valóban felmérhető a gyümölcster­mesztők évi munkájának e­­redményessége. Azt szokták mondani az itteniek, egy év­ben annyi alma terem errefe­lé, hogy az ország minden e­­gyes lakosának jutna belőle kóstoló. Csak a rengeteg al­mát le kell szedni, osztályozni, csomagolni, szállítani és gon­dosan tárolni. Ez utóbbi sem megoldhatatlan feladat, hiszen az idén már megjelentek az első gyümölcsök, ám az üzle­tekben még volt a tavaly ter­mett almából, pedig a tavaly nem is termett annyi, mint ebben az évben. S ebből az is következik, hogy az idén a szürethez, a bőséges almater­més begyűjtéséhez még na­gyobb hozzáállással szükséges dolgozni. Meg is kezdték a szüretet még szeptember e­­lején, s azóta tart, most sem szünetel a munka. Az állami vállalathoz tarto­­ző öt gyümölcstermesztő farm rendszerint verseng azért, hogy a legjobb termést érje el, melynek a legnagyobb ré­sze friss gyümölcsként jut az állami alap részére, illetve a fővárosba, más megyékbe és munkásközpontokba. Még szüret előtt elvégezték a termésbecslést, s abból az derült ki, hogy a tavalyi ter­mésnél lényegesen többet, kö­zel háromszor annyi almát kell leszedni a fákról az idén ősszel, s ez magában már jel­zi, hogy elégedettek lehetnek a gyümölcstermesztők az utol­só előtti idénytennivaló ide­jén. A szürettel ugyanis nem zárul le a tevékenység a gyü­mölcsösökben, kezdik a szán­tást, trágyázást,­­ permetezést és több más munkát. Ám az idényzáró teendők vége előtt még meg kell birkózniok a szüret tetemes munkájával, a­­­mihez főleg a fiatalok nyújta­nak segítséget a helybeli al­matermesztőknek. Egy héttel a tanévnyitó u­­tán kerestük fel a gyümölcs­­termesztő farmokat, s általá­ban kedvező képet szereztünk az ott folyó munkáról. Az em­lített időben ugyanis volt ele­gendő szüretelő, az öt farmon összesen 2322 tanuló szedte a termést, illetve sokan az osz­tályozás felelősségteljes mun­káját végezték, hogy a farm­ról egyenesen a hűtőraktá­rakba szállítsák azt az almát, ami télen és tavasszal kerül a fogyasztók asztalára. A leg­többen a Mera nevű farmon dolgoztak, több mint félezer líceumi tanuló, valamennyien kivétel nélkül, a szilágysom­­lyói történelmi-filológiai lí­ceum diákjai. A Magura far­mon a helybeli agráripari lí­ceum tanulói­ szüreteltek, akik választott szakmájukhoz tar­tozásukat bizonyítandóan még nagyobb szorgalommal dol­goznak, osztályonként ahány tanuló van, annyi konténer telik meg naponta osztályo­zott almával. Az agráripari líceum tanulói ugyanakkor még másik két gyümölcster­­■­mesztő farmon is szüretelnek, más fajtájú terménybegyűj­­téssel is foglalkoznak, s mellé­kesen a líceum tangazdaságá­ban is végzik a munkát a nő- Fejér László (Folytatása a 3. oldalon) . A HARGITA MEGYEI KISIPARI SZÖVETKEZETEK VÉDJEGYE JÓ MINŐSÉG, MEGBÍZHATÓSÁG A Hargita megyeiekről azt tartja a köztudat, hogy ezermeste­rek. A mostoha természeti viszonyokkal való küzdelem valóban megtanította az embereket, hogy házuk táján a legszükségeseb­beket maguk végezzék el. Ez a kézügyességbeli adottság ma­napság is érvényesül, az apróbb teendőket, javítanivalókat sokan maguk vállalják. De egyebekben már szolgáltatási lehetősé­­geinkre-kínálatunkra hagyatkoznak, amely differenciált hálóza­tával a legkülönfélébb személyes igényeknek is eleget tehet. A lakossági igény és lehetőségek szerves és folyamatos „találkozá­sát” jelzi az a tény, hogy az elmúlt ötéves terv folyamán Hargita megyében a szolgáltatások volumene csaknem kétszáz millió lejjel gyarapodott az előző tervidőszakhoz viszonyítva. A növeke­dés dinamikájáról csak annyit, hogy az évi 17,3 százalék fejlő­dési ütemmel elérték azt, hogy egy városi lakosra számítva a szolgáltatás értéke 1006 lejről 1902 lejre emelkedett... Ennyi adat a múltról talán elegendő is. Forduljunk inkább a távlatok, a megoldandó feladatok irányába. A tevékenység pers­pektíváiról, strukturális korszerűsödéséről a legilletékesebb, KISS ILONA, a Hargita Megyei Kisipari Szövetkezetek Szövetségének elnöke tájékoztat: — Elöljáróban vázoljuk a hálózat mai struktúráját, mint kiindulási alapot a fejlődéshez, megújuláshoz. — Hargita megye városai­ban 13 szövetkezet működik, mindeniknek vannak szolgál­tatási egységei is, némelyek­nek éppen többrendbeli mes­terség-kínálata, összesen 210 féle szolgáltatást nyújtunk je­lenleg. Ezeknek száma váro­sonként a település nagyságá­tól, valamint a lakosság szá­mától függően pontosan­ meg­határozott. Természetesen minden esetben figyelembe véve,a helybeli lakosság kívá­nalmait, esetleg sajátos igé­nyeit. — Milyen fejődési irá­nyokra, szerkezeti megúju­lásra számíthatnak a megye lakói a jelenlegi ötéves tervben? — A XIII. kongresszus irányelveinek szellemében, a munka és az élet új minősége követelményével összhangban szolgáltatási hálózatunk va­lamennyi dolgozója még na­gyobb felelősségérzettel, ma­gasabb szinten kívánja végez­ni munkáját. A dolgozók III. kongresszusa keretében meg­tartott VII. kisipari szövetke­zeti kongresszus dokumentu­mainak és határozatának szel­lemében a lehetőségek inten­zív kihasználására, valamint a lakossági igények kettős pillé­rén szolgáltatási hálózatunk minőségi megújulására, a kor­szerűsítés meggyorsítására, még nagyobb hatékonyságra törekszik. És ez a törekvés nem­­csupán nagyobb felelős­ségérzetben jut érvényre, ha­nem városokra, szövetkeze­tekre, tevékenységi­­ ágazatok­ra lebontott konkrét tervek­ben.­­ Minden bizonnyal ol­vasóinkat érdeklik ezek a tervek, hiszen legközvetle­nebbül kapcsolódnak a m­indennapokhoz.­­ A szolgáltatások mennyi­ségi perspektívája már önma­gában is biztató, lévén hogy 1990-ig a volumen két és fél­szeresére növekszik. Termé­szetesen, ezzel párhuzamosan a szolgáltatásoknak tovább kell javulniuk, a jó minőség­nek, megbízhatóságnak min­den egyes dolgozó munkája alapkövetelményévé kell vál­nia. Az említett mennyiségi nö­vekedést most már Összetevői- Béres Katalin (Folytatása a 2. oldalon)

Next