Előre, 1987. június (41. évfolyam, 12285-12309. szám)
1987-06-02 / 12285. szám
NICOLAE CEAP DESCU ELVTÁRS FELADATMEGHATÁROZÓ ÚTMUTATÁSAI SZELLEMÉBEN A KIEGYENSÚLYOZOTT EHERSIASZOLGÁLTAÁS ÉRDEKÉBEN MINTIÁN A JAVÍTÁSOKRA ÉS A SZÉNTARTALÉK GYARAPÍTÁSÁRA ÖSSZPONTOSÍTANAK A mintiai Villamos Erőmű, amely a hazai ,,nagyok“ közül az elmúlt télen is talán a legjobban üzemelő széntüzelésű energetikai egységnek bizonyult, az év első négy hónapja alatt 250—260 millió kilowattóra villamos energiát állított elő terven felül. Az erőmű a májusi váratlan kazánleállások, -meghibásodások idején is tartani tudta 760 megawatt körüli teljesítményét, ez azonban még mindig elég messze van az 1000 megawatt feletti csúcsteljesítménytől. Constantin Neag főmester, a pártbizottság titkára, a dolgozók tanácsának elnöke a következőkről tájékoztatott: — Azzal kezdem,hogy az 5-ös blokkot éppen javítjuk, tehát május folyamán az erőmű nem hat, hanem csak öt energiatermelő egységre számíthatott. Közbejöttek előre nem látható leállások, meghibásodások is. Először a 2B, majd a 4A kazánnál észleltünk a csőrendszerben meghibásodást, amiért mindkettőt, szerencsére nem egyszerre, hanem egymást követően, egyiket rövidebb, másikat hosszabb időre le kellett állítanunk. Az elsőt május 17-én, tíznapi állás, javítás után, a másodikat 19-én este indítottuk újra, ami azt jelentette, hogy az öt működő blokk összteljesítménye újra elérte a 800 megawattot. Tudni kell ehhez azt is, hogy nálunk mindenik blokkhoz két kazán tartozik, így, ha egyik kiesik, a 210 megawattos blokk teljesítménye azonnal a felére esik vissza. A havi terv megalapozásánál azonban csak a betervezett javítások miatt keletkező teljesítménycsökkenést veszik figyelembe, ezért aztán egy-egy váratlan kazánleállás, még abban az esetben is, ha pár óra vagy netalán nap után újra tudunk indítani, veszélybe sodorhatja a havi terv teljesítését. A gyors javítás és indítás ezért nálunk örökös próbatétel, elsősorban a különleges kazán- és turbinajavító munkaalakulatoknak, de a vezetésnek is. Ilyenkor mindannyian vizsgázunk: munkaszervezésből, hozzáértésből, áldozatvállalásból. És ezt csak az tudja igazán, illetve az érzi át teljes valóságában, aki látta, látja a pillanatot, amikor a még forró kazánt, vezetékeket a javítók körülállják, s megkezdik a hibás részek kicserélését. Vagyis amikor itt nálunk megkezdődik a versenyfutás az idővel, a kilowattórákért! Megtudtuk még azt is, hogy az 5-ös blokk közbeeső javítása már a vége felé közeledik, s az előírt 35 nap helyett várhatóan 25 alatt elkészülnek vele. A javítások beütemezése, időben történő elvégzése tehát valamennyi termelőkapacitás üzembiztonsága szempontjából létkérdés, talán még fokozottabban az energiatermelő szektorban — amint ezt pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs a javítások minőségi elvégzésére utalva ebben az évben is már több alkalommal hangsúlyozta. Ismerve az energetikai ipar lehetőségeit, a nemzetgazdaság fokozódó energiaszükségletét, tudva azt, hogy a livitián szénből előállított villamos energiára — minél többre — végig szükség van és lesz, az itteniek folyamatosan, még ebben az évben ki szeretnék javítani a hosszú üzemelés alatt elhasználódott 6-os, majd azt követően az 1-es blokkot is. Ha pedig erre megkapják a szükséges előzetes engedélyt, szeretnének (ez egyben vállalásuk is!) minél alaposabb munkát végezni, hogy az energiaigényesebb téli hónapokban lehetőleg mind a hat energiatermelő blokkal zavartalanul üzemelhessenek. Nem véletlenül szenteltünk ezúttal nagyobb teret a javításoknak. Miután ma ez valóban az első számú teendő. (Talán az sem egészen véletlen, hogy ottjártunkkor az ágazati szakszervezeti szövetség is ebben a témakörben tartotta bemutatóval egybekötött termelési értekezletét. Nem szabad azonban elfeledkezni a téli tartalék szénkészlet gyarapításáról sem, valamint az ide irányított, elsősorban Zsil-völgyi és aninai szén minőségének további javításáról sem. Az utóbbi napokban, hetekben Zsil-völgyéből az átlagosnál is több szenet irányítottak Mintiára, s ha ezt az ütemet, a napi 7000 tonnát hosszabb távon is tartani lehet (ne), a szénbunkerek várhatóan hamarabb telnek meg, mint az előző években. Deák Levente TERVEN FELÜL A schieni-i Kőolajfúró Telep munkaközössége az év eleje óta tíz új szondát helyezett üzembe. Hatékony kőolajfúrási módszereket használva, szakavatottan kiaknázva a műszaki ellátmányt, a telep olajbányászai 240 méterrel szárnyalták túl tervelőirányzataikat. Ennek eredményeként további öt kőolajkutat e hónap folyamán befejeznek és átadnak a kitermelőknek. Ugyanebben az időszakban a schieni-i olajbányászok más kőolajkiírási munkálatokat kezdenek meg. Reggel nyolcra jelentkeztem be Ubornyi Mihályhoz, a székelyudvarhelyi cérnagyár és fonoda igazgatójához. Nyolc előtt három perccel irodája zárva-nyitva, asztalánál senki sem ül. Megnyugodva mondom a titkárnőnek, hogy én kértem a tegnap a találkozást az igazgatóval, s örülök hogy nem késtem el. — El nem késett, de az igazgató elvtárs már hét óra óta benn van, s azóta percet sem ült az irodájában... Bejelentsem a főmérnök elvtárshoz? Pár perc múlva berobog az igazgató, nyomában két munkatárssal — a miniszternek kell jelentést tenniük, sürgős. Ahogy túl van a telefonáláson, behívat. — Riportot kíván írni rólunk... — A textiliparról egy sorozatot, s ebben szeretnék bemutatni egy új textilgyárat. — Hát nem vagyunk a legújabbak, közeledünk fennállásunk huszadik évfordulójához. Mondjuk úgy, túl vagyunk a hőskorszakon. Gondolom, látni kívánja a gyárat. — Természetesen, de volna néhány kérdésem. Hogyan megy a vállalat? — Talán nem kellene magunkat dicsérnem, szerénytelenség volna. Inkább azt mondom, hogy mindig több a rendelésünk, mint amennyi a kapacitásunk. A másik két hazai cérnagyár közben azért panaszkodik, hogy kevés a vásárlója. Gondot fordítunk a minőségre, s úgy néz ki, van kivel-mivel jól dolgozni. — Jobb nyersanyagból dolgoznak, mint a másik két gyár? — Nem állíthatja senki, ugyanazon források állnak mindenki rendelkezésére, egyformán jól dolgozhatnánk valamennyien. — Valószínű, hogy a gépparkban sincs egetverő különbség, akkor pedig az emberek mások ... — Mondjuk azt, hogy jó gárdát sikerült kialakítani az elmúlt másfél évtized alatt, gyakorlatilag nincs fluktuáció, megállapodott a kollektíva... Hívhatok egy kollégát, aki végigvezeti a gyáron? ... — Még egy kérdés: ön nem textiles, tudtommal nem is mérnök. Közgazdasági végzettséggel dolgozott mint társadalmi munkás. Milyen volt átvenni egy vállalat vezetését? — Ismertem ezt a gyárat régebbről, már a beruházás kezdetétől végig követhettem — persze nem közvetlen közelről — a dolgok alakulását. Ennek ellenére valóban sokat kellett tanulnom, elsősorban technológiát. Az igazgató nem foglalkozik közvetlenül műszaki, technológiai kérdésekkel, de semmilyen döntést nem hozhat ezek ismeretének teljes hiányában. Sokkal több gazdaságszervezést kell viszont tudnia, ha mérnök vállalja el ezt a feladatkört, neki is legalább ennyi a tanulnivalója, csak ő közgazdasági ismereteket fog elsajátítani. Hogy mennyire sikerült beletanulnom, annak a megállapítása, gondolom, nem az én feladatom. Azt már idejövetelem előtt tudtam ruhagyári felelős beosztású szakembertől, hogy az udvarhelyi cérna jó. Ezért is jöttem ide. A jó minőség és a terv mennyiségi teljesítése minősíti a gazdasági vezetés munkáját is. És ez a gyár mindig megfelelt feladatainak. Azért telepítették ide, hogy az udvarhelyi és a környéki, addig nem foglalkoztatott női munkaerőt felszívja. Lévén az első jelentős könnyűipari vállalat a városban, a nők kapva kaptak az alkalmon. A fonodában megszólítok egy fiatalasszonyt, s meglepődve hallom, hogy a harmincas éveinek az elején tartó Fekete Ibolya 18-ik éve dolgozik itt. — Nyolcadik osztályos koromban beteg voltam, nem tanultam tovább. Akkor kezdődött a gyár építése, az első munkásnő csoportokat már elküldték szakmát tanulni Sepsiszentgyörgyre. Amikor én jelentkeztem, már nem küldtek csak három hónapos betanító tanfolyamra, 1971 eleje óta itt dolgozom. Nem is mennék el innen, nem azért, mert nem találhatnék máshol munkát, hanem mert az alapkereset mindig megvolt, még rá is lehet keresni valamennyit, tehát elégedett lehetek. Jól hallom a hangját, megtanulta, hogyan kell gépzajban beszélni. Én viszont valósággal kiabálok, mégis alig érti szavam. Az érdekel, hogyan bírja egészségileg itt. — Nem betegeskedtem azóta, semmi különösebb bajom nincs. Ha az nem, hogy néha otthon is jó hangosan beszélek, illetve szólalok meg, míg rá nem ébredek, hol is vagyok. Itt nincs egészségkárosító hatás, a szálló pillék legfönnebb megtüszszentelnek egyeseket. — Kint elég hűvös van, itt pedig valóságos kánikula. Ezt hogyan tűri? — Ha pamuttal dolgozunk, mint most, akkor magasabb a csarnokban a hőmérséklet, műszálat alacsonyabb hőmérsékleten is fel lehet dolgozni. Megszoktuk a meleget, s az elég magas páratartalmat is. Nyáron nincs baj, télen kényelmetlen, ha a benti jó melegből kilépünk a mínusz húsz-huszonöt fokba. Bár beszéd közben is a gépen játtatta a szemét, sőt egy szálat is elkötött a gyűrűsfonón egy villanó mozdulattal, nem tartjuk fel tovább Fekete Ibolyát, s a műszaki osztály egyik mérnöknőjével végigmegyünk a teljes gyártási folyamaton. Pontosabban, végigjárjuk, hogyan következnek egymás után a munkafázisok. A mérnöknő hangja is el-elvész a zajban, keveset kérdezek, benyomásaimat igyekszem rögzíteni. illetve felújítani valamikori emlékeket. Tartozom ugyanis egy vallomással: a hatvanas évek elején, gimnazistaként, éppen fonodában dolgozott az osztályunk két tanéven át minden szerda délután — illetve, szerényebben és pontosabban: fonodába osztottak be, s ott tébláboltunk a munkásnők mellett. Persze, aki akarta, megtanulhatta a flyer, pardon, az előfonó meg a ring — gyűrűsfonó — kezelését. Én az előfonónál a szakadó szálat még el tudtam kötni, a ringgel viszont nagyon ritkán boldogultam. Ehhez nagy kézügyesség, gyorsaság kell — jut eszembe, miközben látom a munkásnők mozdulatait. A fonoda keveset változott. Megtudom, hogy nagyobbak a gépek, több orsóval dolgoznak, növelték a teljesítményüket, de az alapelv a régi. A megmunkálás sorrendje pedig nem is lehet más, ma is lépéssel kezdődik a technológiai folyamat, itt kerülnek ki a jó szálak közül a rövidek és a bálába keveredett szemét. A kártoló tovább tisztít és nyújtja is az anyagot. Kísérőm figyelmeztet, vegyem észre: mindig több bálából kevernek a gépbe, hogy minél egyenletesebb fonalat tudjanak előállítani, a keverés természetesen homogenizál. Aztán látom a nyújtógépeket, amelyeken az egyesített szálakat megint megfésülik egy kicsit. Következik a már említett előfonás és végső fázisként a gyűrűsfonás. Közben az anyagot féltucatszor felcsavarják, majd csévélik, s miután lekerül a ringről, még egy sor átcsévélés következik, máris kikészítőben. Egy fonodában nincs perzselőrészleg, itt igen: a cérna sodratából kiálló szálakat égetik le igen érdekes gépeken, az alatt a pár pillanat alatt, míg a gázlángon áthalad a cérna. S nem minden fonalat mercereznek, itt bizonyos cérnákat igen. Ezzel fokozzák a festhetőséget, aztán a festés, gőzölés, szárítás következik, miközben hol csávón van a cérna, hol motrina alakú. Ha műszálcérnát festenek, akkor ezt utólag még nyújtani kell, estizálni, hogy megfelelően egyenletes legyen. Nekem leginkább a magcérna tetszett, pontosabban az a fonógép, amely a pamutszálnál sokkal nagyobb szakítószilárdságú vegyi szál köré pamutbevonatot sodor. Így készül a cipővarrócérna, ugyanis erős, és bírja is a gyors varrást, amit a csak műszálból lévő cérna nem bírna, elolvadna. Különben a cérnák minősége nagymértékben függ a kikészítéstől, s ennek szakembere dr. Török János mérnök, akit laboratóriumában keresek meg. Éppen üvegcsövecskéket készít elő, beszélgetésünk alatt is, orvosi cérna gyártásához. Talán kevesen tudják, hogy a sebészeti cérna gyártása nem is olyan egyszerű dolog, főleg a higiéniai előírások miatt. Je- Bodó Barna (Folytatása a 3. oldalon) KOMPUTER A SZÖVŐSZÉKEN FOMIKÉSZÍTŐK ■ Mehedinți megye 42 ipari egysége teljesítette határidő előtt öthavi tervfeladatait és előirányzaton felül több mint 70 millió lej árutermelést ért el. Az élenjárók közé tartozik a Vaskapu I és a Vaskapu II vízi erőmű, az orsovai bányaipari és erdőgazdálkodási vállalat, a Drobeta- Tr. Severin-i mechanikai és ipari armatúragyártó vállalat, a Gura Váti-i Energetikai Pótalkatrész és Aggregátgyártó Üzem, amelyek terven felüli teljesítménye 10 százalékig terjed, ez pedig gyakorlatilag jelentős mennyiségű villamos energiát, ásványt, faárut, építőanyagot, más anyagi javakat jelent. Hargita megye 25 iparvállalata és más gazdasági egyTnsége jelentette öthavi tervfeladatainak határidő előtti teljesítését. Az élenjárók az időszak végéig több mint 60 millió lej értékű termeléstöbbletet értek el. Közéjük tartoznak a balánbányai, a hargitai és a parajdi bányászok, a Csíkszeredai gépgyártók, a toplicai erdőgazdálkodási dolgozók és textilmunkások. Ega Az aradi Victoria Vállalat, amely termékeinek jó részét eredményesen exportálja, az év első öt hónapjában csaknem 20 százalékkal szárnyalta túl eredeti exportelőirányzatait. A vállalat csaknem 20 esztendeje exportál különböző típusú órákat az összes kontinens csaknem 30 országába. A húsz év alatt körülbelül 3 millió aradi gyártmányú óra került kivitelre. ■ Az erdőgazdálkodási egységek jelentős mennyiségű termeléstöbbletet értek el az év eleje óta, s így a feldolgozó vállalatok előirányzaton felül körülbelül 100 000 köbméter bükk- és puhafa-fűrészárut, több mint 200 000 négyzetméter falemezhez való nyersanyagot és más terméket kaptak. A rangos sikerhez jelentősen hozzájárult a suceavai Fakitermelő és Szállító Vállalat, amelynek terven felüli teljesítménye körülbelül 45 millió lej, a Piatra Neamt-i egység több mint 12 millió lejjel, a besztercei több mint 10 millióval. Jelentős mennyiségeket termeltek terven felül a bacaui, pitesti-i, a nehoiui, a konstancai, a nagybányai erdőgazdálkodási vállalatok. ■ Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XLI. évfolyam 12 285. szám 1987. június 2., kedd 4 oldalára 50 iráni HATÁRJÁRÁS ARAD MEGYÉBEN ESŐK UTÁN GYORS MUNKÁT A FÖLDEKEN A megye nem egy körzetében panaszkodnak, hogy bizony napokon át rengeteg, a kelleténél sokkal több eső lezúdult. Volt olyan vidék, ahol a májusi csapadékmennyiség elérte, vagy legalábbis megközelítette a kétszáz millimétert. Emiatt aztán néhány napig a mezőn nem lehetett dolgozni, elakadt a növényápolás, többé-kevésbé még a zöldtakarmányok begyűjtése és a silózás is, hiszen nem lehetett a gépekkel rámenni a földekre. Kézzel is csak annyi zöldtömeget kaszáltak rendszerint a múlt napokban, amennyi az állatok takarmányozásához szükséges volt. Másrészt azért elég jól fogtak ezek a kiadós záporok, minthogy jelentősen pótolták, ellensúlyozták az utóbbi három esztendőben a talajban erősen megcsappant csapadékot. De egyébként a májusi esők — mégha túlságosan nagy mennyiségűek is — többet használnak, mint amennyit ártanak. Avram lánca, a szentannai agráripari tanács főmérnöke is zsörtölődik a mezei munkákat csaknem egy teljes hétig megakadályozó esők miatt, de most már, mivel kezd felmelegedni az idő, a tetteken a sor. Annál is inkább, mert egyik-másik gazdaságban jókora táblákon ott hever rendekben a lekaszált és annyi esőtől paskolt lucerna, amit be kell szárítani, hogy a károsodástól megmenthessék. A sok állatot tartó szentannai termelőszövetkezetnek egyebek között kétszázötven hektár lucernája is van, melynek terméséből szénát akarnak készíteni — magyarázza az Agrit főmérnöke. — Hozzá is láttak a lucerna kaszálásához, de húsz hektáron most is rendekben heged a zöldtömeg. A zarándi termelőszövetkezetben is tíz hektáron jutott ilyen sorsra a lucerna, melyet e napokban forgatással, szárítással mindenképpen meg kell menteni. Kellemetlen helyzetek, esetek ezek, de a termény sehol nem veszhet kárba. Egyébként a komlósi termelőszövetkezetben is a százkilencvenhatból harminc hektárról kaszálták le a lucernát, de az nem maradt itt napokon át az esős határban, minthogy gyorsan begyűjtötték, illetve feletették az értékes kószot. Persze, az is igaz hogy olyan napokon vágták le a pillangós növényt, mikor az megfonnyadhatott, féligmeddig pedig be is száradhatott. Hanem ezután sürget körzetünkben a silózás is, melyhez egyetlen gazdaságban sem fogtak eddig hozzá, minthogy az időjárás olyan volt, amilyen. (Folytatása a 3. oldalon) GONDOS FELKÉSZÜLÉSSEL VESZTESÉGMENTES ARATÁST A kései kitavaszodás folytán a vetések, növények is lassan fejlődtek, de legtöbb helyen most mégis szépen kalászolnak az árpatáblák, s néhány hét múlva megkezdhető az aratás. Az igazsághoz tartozik persze az is, hogy a hó nélküli erős márciusi fagyot itt-ott megsínylette az árpavetés, kifagytak egyes növények. A majláti termelőszövetkezetben például a tavaszon kétszáz hektáron kellett a tönkrement árpavetést kiforgatni és helyébe kukoricát meg takarmánynak való növényt vetni. És ilyen esetek előfordultak máshol is. Hanem éppen az időjárás bizonyos szeszélyeinek ellensúlyozása végett az idén megyeszerte nagy figyelmet fordítottak a vetésápolásra. A jó 130 ezer hektár árpának és búzának a zömét, csaknem kilencven százalékát a télen és a kora tavasszal feltrágyázták, hatóanyaggal tápdúsították a megyében. Ugyanakkor kevés terület kivételével a vegyszeres gyomirtást is elvégezték, így jobbára tisztán fejlődhetnek, gyommentesen érhetnek kombájnkés alá kalászos gabonák. A felnaki gépállomáshoz tartozó gazdaságokban 4823 hektárról kell learatni a kalászos gabonát ezen a nyáron, vagyis 1200 hektárról az árpát és 3623 hektárról a búzát. Badescu Stefan, az agráripari tanács főmérnöke egyebek közt elmondta, hogy fejtrágyázást például az egész vetésterületen végeztek és a vegyszeres gyomirtás körül sem volt különösebb probléma, ugyanis néhány nappal ezelőtt csupán a zádorlaki mtsz-ben maradt még nem túl sok herbicidezés hátra. Néhány gazdaságban, mindenekelőtt a felnaki mtsz-ben — ahol nem kevesebb, mint négyszáz hektáron kalászol az árpa és 945 hektáron hányja fejét a búza — helikopterből szórták a gyomirtó permetet a kalászos gabonákra. — Gyorsan haladt így a munka, s egyúttal az jó minőségű is volt, mivel egy helikopter naponta 500—600 hektár vetést herbicidált — mondta Leuca Floara mérnöknő, a felnaki mtsz négyes számú növénytermesztési farmjának a vezetője. — Egyébként mi tavaly már jó Deme János (Folytatása a 3. oldalon) # Egyes megyékben befejezték a kukorica első kapálását # Az esős, hűvös idő a gyomoknak jobban kedvez — minden erőt a növényápolásra kell mozgósítani • Kapálás idején dől el a szakszerű vetéssel megalapozott, gazdag termés sorsa AZ EURÓPAI, AZ EGYETEMES BÉKE ÉS BIZTONSÁG ÜGYE IRÁNTI MAGAS FOKÚ FELELŐSSÉG SZELLEMÉBEN Az elmúlt hét nemzetközi politikai eseménynaptárának egyik legfontosabb mozzanatát kétségtelenül a Varsói Szerződésben részt vevő államok Politikai Konzultatív Bizottságának Berlinben lezajlott tanácskozása képezte, mely során a részt vevő szocialista országok küldöttségei alaposan és mélyrehatóan megvizsgálták és kielemezték az európai és a világpolitikai helyzetet. Az ez alkalommal elfogadott dokumentumok egyértelműen kifejezésre juttatják azt a magas fokú felelősséget, amellyel a részvevők viseltetnek saját népük, de egyszersmind az egész emberiség sorsa iránt, akárcsak azon egyöntetű elhatározásukat, hogy mindent megtesznek egy pusztító nukleáris háború veszélyének elhárításáért, a leszerelés megvalósításáért, az egyetemes biztonság és béke megszilárdításáért. A berlini tanácskozáson, mint ismeretes, a szocialista Romániát küldöttség képviselte Nicolae Ceausescu elvtárs, pártunk főtitkára, köztársaságunk elnöke vezetésével, s a tanácskozás során kifejtett tevékenységünk ékesszólóan kifejezésre juttatta országunknak a megvitatott kérdésekkel kapcsolatos elvszerű és építő álláspontját, amely teljes összhangban áll a XIII. pártkongresszus határozataival, szocialista nemzetünk, valamint az összes nemzetek alapvető érdekeivel. A nemzetközi események alakulása, általában a nemzetközi helyzet bonyolultsága természetszerűen meghatározta a berlini tanácskozás főbb témáit és célkitűzéseit. A nemzetközi helyzetet pedig továbbra is a fegyverkezési verseny fokozódása, a hatalmas mennyiségű fegyverkészletek, főként nukleáris fegyverek felhalmozása jellemzi, amelyek többszörösen megsemmisíthetik bolygónkat, elpusztíthatják magát a földi életet. Ilyen összefüggésben pártunk főtitkára, NICOLAE CEAUSESCU elvtárs méltán hangsúlyozta: „Tekintettel arra, hogy a nukleáris és tömegpusztító fegyverek rendkívül veszélyes új típusait fejlesztették ki, új módon kell gondolkodni a háború és a béke kérdéseiről, új módon kell megközelíteni őket, vagyis abból indulva ki, hogy a jelenlegi körülmények között egy újabb világháború, s egyáltalán, bármilyen háború elképzelhetetlen.“ A berlini tanácskozás dokumentumainak egyébként ez az egyik központi eszméje. A fent említett új gondolkodás és újszerű megközelítés pedig mindenekelőtt abban áll, hogy végérvényesen le kell mondani arról az illuzórikus elméletről, hogy a nukleáris fegyverek hozzájárulnak a biztonság szavatolásához, s bárki számára is védelmet és nyugalmat biztosítanak. Ellenkezőleg, ma már senki számára nem titok, hogy a nukleáris fegyverek jelenléte növeli a veszélyt, fokozza a népek közötti bizalmatlanságot és feszültséget, ám az is igaz, hogy a fenyegetettség körülményei közepette egymásrautaltságuk növekszik, sorsuk jövőjük egyaránt veszélyben van. Mindezek ismeretében a tanácskozáson megerősítették a résztvevők azon meggyőződését, hogy korunk alapvető problémája a háború megelőzése és annak teljes kiküszöbölése az emberiség életéből, a béke fenntartása, a fegyverkezési verseny beszüntetése és konkrét leszerelési, elsősorban nukleáris leszerelési intézkedésekre való rátérés, amelyek az általános és a teljes leszerelés megvalósításához vezetnek. E cél érdekében pedig elengedhetetlenül szükség van — ahogyan azt a tanácskozás közleménye is hangsúlyozza — az összes államok, a világ békeszerető erőinek összefogására, erőfeszítések egyesítésére. És nem kevésbé fontos, e legfőbb cél érdekében, az államok közti bizalom helyreállítása és megerősítése, hiszen ellentétek és nem kis bizonytalanságoktól terhes világunkban csakis a kölcsönös bizalom révén lehetséges a békéért való közös fellépés, együttműködés. Ehhez azonban az szükséges, hogy az egyes államok megismerjék egymás aggodalmait, céljait és szándékait, a különböző ka- Kiss Zsuzsa (Folytatása a 3. oldalon)