Előre, 1987. június (41. évfolyam, 12285-12309. szám)

1987-06-02 / 12285. szám

NICOLAE CEAP DESCU ELVTÁRS FELADATMEGHATÁROZÓ ÚTMUTATÁSAI SZELLEMÉBEN A KIEGYENSÚLYOZOTT EHERSIASZOLGÁLTAÁS ÉRDEKÉBEN MINTIÁN A JAVÍTÁSOKRA ÉS A SZÉNTARTALÉK GYARAPÍTÁSÁRA ÖSSZPONTOSÍTANAK A mintiai Villamos Erőmű, amely a hazai ,,nagyok“ közül az elmúlt télen is talán a leg­jobban üzemelő széntüzelésű energetikai egységnek bizo­nyult, az év első négy hónap­ja alatt 250—260 millió kilo­­wattóra villamos energiát ál­lított elő terven felül. Az erő­mű a májusi váratlan kazán­leállások, -meghibásodások idején is tartani tudta 760 megawatt körüli teljesítmé­nyét, ez azonban még mindig elég messze van az 1000 me­gawatt feletti csúcsteljesít­ménytől. Constantin Neag főmester, a pártbizottság titkára, a dol­gozók tanácsának elnöke a következőkről tájékoztatott: — Azzal kezdem,­­hogy az 5-ös blokkot éppen javítjuk, tehát május folyamán az erő­mű nem hat, hanem csak öt energiatermelő egységre szá­míthatott. Közbejöttek előre nem látható leállások, meghi­básodások is. Először a 2B, majd a 4A kazánnál észlel­tünk a csőrendszerben meghi­básodást, amiért mindkettőt, szerencsére nem egyszerre, hanem egymást követően, e­­gyiket rövidebb, másikat hosszabb időre le kellett állí­tanunk. Az elsőt május 17-én, tíznapi állás, javítás után, a másodikat 19-én este indítot­tuk újra, ami azt jelentette, hogy az öt működő blokk összteljesítménye újra elérte a 800 megawattot. Tudni kell ehhez azt is, hogy nálunk mindenik blokkhoz két kazán tartozik, így, ha egyik kiesik, a 210 megawattos blokk telje­sítménye azonnal a felére e­sik vissza. A havi terv megala­pozásánál azonban csak a be­tervezett javítások miatt ke­letkező teljesítménycsökkenést veszik figyelembe, ezért aztán egy-egy váratlan kazánleállás, még abban az esetben is, ha pár óra vagy netalán nap u­­tán újra tudunk indítani, ve­szélybe sodorhatja a havi terv teljesítését. A gyors javítás és indítás ezért nálunk örökös próbatétel, elsősorban a kü­lönleges kazán- és turbinaja­vító munkaalakulatoknak, de a vezetésnek is. Ilyenkor mindannyian vizsgázunk: munkaszervezésből, hozzáér­tésből, áldozatvállalásból. És ezt csak az tudja igazán, illet­ve az érzi át teljes valóságá­ban, aki látta, látja a pillana­tot, amikor a még forró ka­zánt, vezetékeket a javítók körülállják, s megkezdik a hibás részek kicserélését. Vagyis amikor itt nálunk megkezdődik a versenyfutás az idővel, a kilowattórákért! Megtudtuk még azt is, hogy az 5-ös blokk közbeeső javí­tása már a vége felé közele­dik, s az előírt 35 nap helyett várhatóan 25 alatt elkészül­nek vele. A javítások beütemezése, időben történő elvégzése tehát valamennyi termelőkapacitás üzembiztonsága szempontjá­ból létkérdés, talán még fo­kozottabban az energiaterme­lő szektorban — amint ezt pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs a javítások minőségi elvégzésére utalva ebben az évben is már több alkalommal hangsúlyozta. Is­merve az energetikai ipar le­hetőségeit, a nemzetgazdaság fokozódó energiaszükségletét, tudva azt, hogy a l­ivitián szénből előállított villamos e­­nergiára — minél többre — végig szükség van és lesz, az itteniek folyamatosan, még ebben az évben ki szeretnék javítani a hosszú üzemelés a­­latt elhasználódott 6-os, majd azt követően az 1-es blokkot is. Ha pedig erre megkapják a szükséges előzetes engedélyt, szeretnének (ez egyben válla­lásuk is!) minél alaposabb munkát végezni, hogy az e­­nergiaigényesebb téli hóna­pokban lehetőleg mind a hat energiatermelő blokkal zavar­talanul üzemelhessenek. Nem véletlenül szenteltünk ezúttal nagyobb teret a javí­tásoknak. Miut­án ma ez va­lóban az első számú teendő. (Talán az sem egészen vélet­len, hogy ottjártunkkor az á­­gazati szakszervezeti szövet­ség is ebben a témakörben tartotta bemutatóval egybekö­tött termelési értekezletét.­ Nem szabad azonban elfeled­kezni a téli tartalék szénkész­let gyarapításáról sem, vala­mint az ide irányított, első­sorban Zsil-völgyi és aninai szén minőségének további ja­vításáról sem. Az utóbbi na­pokban, hetekben Zsil-völgyé­­ből az átlagosnál is több sze­net irányítottak Mintiára, s ha ezt az ütemet, a napi 7000 tonnát hosszabb távon is tar­tani lehet (ne), a szénbunke­rek várhatóan hamarabb tel­nek meg, mint az előző évek­ben. Deák Levente TERVEN FELÜL A schieni-i Kőolajfúró Telep munkaközössége az év eleje óta tíz új szondát helyezett üzembe. Haté­kony kőolajfúrási módsze­reket használva, szakava­tottan kiaknázva a műsza­ki ellátmányt, a telep olaj­bányászai 240 méterrel szárnyalták túl tervelő­irányzataikat. Ennek ered­ményeként további öt kő­­olajkutat e hónap folya­mán befejeznek és átadnak a kitermelőknek. Ugyan­ebben az időszakban a sch­­ieni-i olajbányászok más kőolajkiírási munkálatokat kezdenek meg. R­eggel nyolcra jelentkez­tem be Ubornyi Mihály­hoz, a székelyudvarhelyi cérnagyár és fonoda igazgató­jához. Nyolc előtt három perc­cel irodája zárva-nyitva, aszta­lánál senki sem ül. Megnyugod­va mondom a titkárnőnek, hogy én kértem a tegnap a találko­zást az igazgatóval, s örülök hogy nem késtem el. — El nem késett, de az igaz­gató elvtárs már hét óra óta benn van, s azóta percet sem ült az irodájában... Bejelent­sem a főmérnök elvtárshoz? Pár perc múlva berobog az igazgató, nyomában két munka­társsal — a miniszternek kell jelentést tenniük, sürgős. Ahogy túl van a telefonáláson, behívat. — Riportot kíván írni rólunk... — A textiliparról egy soroza­tot, s ebben szeretnék bemu­tatni egy új textilgyárat. — Hát nem vagyunk a leg­újabbak, közeledünk fennállá­sunk huszadik évfordulójához. Mondjuk úgy, túl vagyunk a hős­korszakon. Gondolom, látni kí­vánja a gyárat. — Természetesen, de volna néhány kérdésem. Hogyan megy a vállalat? — Talán nem kellene magun­kat dicsérnem, szerénytelenség volna. Inkább azt mondom, hogy mindig több a rendelé­sünk, mint amennyi a kapacitá­sunk. A másik két hazai cérna­gyár közben azért panaszkodik, hogy kevés a vásárlója. Gondot fordítunk a minőségre, s úgy néz ki, van kivel-mivel jól dolgozni. — Jobb nyersanyagból dol­goznak, mint a másik két gyár? — Nem állíthatja senki, u­­gyanazon források állnak min­denki rendelkezésére, egyfor­mán jól dolgozhatnánk vala­mennyien. — Valószínű, hogy a gép­parkban sincs egetverő különb­ség, akkor pedig az emberek mások ... — Mondjuk azt, hogy jó gár­dát sikerült kialakítani az el­múlt másfél évtized alatt, gya­korlatilag nincs fluktuáció, meg­állapodott a kollektíva... Hív­hatok egy kollégát, aki végig­vezeti a gyáron? ... — Még egy kérdés: ön nem textiles, tudtommal nem is mér­nök. Közgazdasági végzettséggel dolgozott mint társadalmi mun­kás. Milyen volt átvenni egy vállalat vezetését? — Ismertem ezt a gyárat ré­gebbről, már a beruházás kez­detétől végig követhettem — persze nem közvetlen közelről — a dolgok alakulását. Ennek ellenére valóban sokat kellett tanulnom, elsősorban technoló­giát. Az igazgató nem foglal­kozik közvetlenül műszaki, tech­nológiai kérdésekkel, de sem­milyen döntést nem hozhat ezek ismeretének teljes hiányában. Sokkal több gazdaságszervezést kell viszont tudnia, ha mérnök vállalja el ezt a feladatkört, neki is legalább ennyi a tanul­­nivalója, csak ő közgazdasági ismereteket fog elsajátítani. Hogy mennyire sikerült beleta­nulnom, annak a megállapítása, gondolom, nem az én felada­tom. Azt már idejövetelem előtt tudtam ruhagyári felelős beosz­tású szakembertől, hogy az ud­varhelyi cérna jó. Ezért is jöt­tem ide. A jó minőség és a terv mennyiségi teljesítése minősíti a gazdasági vezetés munkáját is. És ez a gyár mindig megfelelt feladatainak. Azért telepítették ide, hogy az udvarhelyi és a környéki, addig nem foglalkoz­tatott női munkaerőt felszívja. Lévén az első jelentős könnyű­ipari vállalat a városban, a nők kapva kaptak az alkalmon. A fonodában megszólítok egy fiatalasszonyt, s meglepődve hallom, hogy a harmincas évei­nek az elején tartó Fekete Ibo­lya 18-ik éve dolgozik itt. — Nyolcadik osztályos korom­ban beteg voltam, nem tanul­tam tovább. Akkor kezdődött a gyár építése, az első munkás­nő csoportokat már elküldték szakmát tanulni Sepsiszent­­györgyre. Amikor én jelentkez­tem, már nem küldtek csak há­rom hónapos betanító tanfo­lyamra, 1971 eleje óta itt dol­­gozom. Nem is mennék el in­nen, nem azért, mert nem talál­hatnék máshol munkát, hanem mert az alapkereset mindig megvolt, még rá is lehet keres­ni valamennyit, tehát elégedett lehetek. Jól hallom a hangját, meg­tanulta, hogyan kell gépzajban beszélni. Én viszont valósággal kiabálok, mégis alig érti sza­vam. Az érdekel, hogyan bírja egészségileg itt. — Nem betegeskedtem azóta, semmi különösebb bajom nincs. Ha az nem, hogy néha otthon is jó hangosan beszélek, illetve szólalok meg, míg rá nem ébre­dek, hol is vagyok. Itt nincs egészségkárosító hatás, a szál­ló pillék legfönnebb megtüsz­­szentelnek egyeseket. — Kint elég hűvös van, itt pedig valóságos kánikula. Ezt hogyan tűri? — Ha pamuttal dolgozunk, mint most, akkor magasabb a csarnokban a hőmérséklet, mű­szálat alacsonyabb hőmérsék­leten is fel lehet dolgozni. Meg­szoktuk a meleget, s az elég magas páratartalmat is. Nyáron nincs baj, télen kényelmetlen, ha a benti jó melegből kilé­pünk a mínusz húsz-huszonöt fokba. Bár beszéd közben is a gépen játtatta a szemét, sőt egy szá­lat is elkötött a gyűrűsfonón egy villanó mozdulattal, nem tartjuk fel tovább Fekete Ibo­lyát, s a műszaki osztály egyik mérnöknőjével végigmegyünk a teljes gyártási folyamaton. Pon­tosabban, végigjárjuk, hogyan következnek egymás után a munkafázisok. A mérnöknő hangja is el-elvész a zajban, keveset kérdezek, benyomásai­mat igyekszem rögzíteni. illetve felújítani valamikori emlékeket. Tartozom ugyanis egy vallomás­sal: a hatvanas évek elején, gimnazistaként, éppen fonodá­ban dolgozott az osztályunk két tanéven át minden szerda dél­után — illetve, szerényebben és pontosabban: fonodába osztot­tak be, s ott tébláboltunk a munkásnők mellett. Persze, aki akarta, megtanulhatta a flyer, pardon, az előfonó meg a ring — gyűrűsfonó — kezelését. Én az előfonónál a szakadó szálat még el tudtam kötni, a ringgel viszont nagyon ritkán boldogul­tam. Ehhez nagy kézügyesség, gyorsaság kell — jut eszembe, miközben látom a munkásnők mozdulatait. A fonoda keveset változott. Megtudom, hogy nagyobbak a gépek, több orsóval dolgoznak, növelték a teljesítményüket, de az alapelv a régi. A megmun­kálás sorrendje pedig nem is lehet más, ma is lépéssel kez­dődik a technológiai folyamat, itt kerülnek ki a jó szálak közül a rövidek és a bálába kevere­dett szemét. A kártoló tovább tisztít és nyújtja is az anyagot. Kísérőm figyelmeztet, vegyem észre: mindig több bálából ke­vernek a gépbe, hogy minél egyenletesebb fonalat tudjanak előállítani, a keverés természe­tesen homogenizál. Aztán látom a nyújtógépeket, amelyeken az egyesített szálakat megint meg­fésülik egy kicsit. Következik a már említett előfonás és végső fázisként a gyűrűsfonás. Köz­ben az anyagot féltucatszor fel­­csavarják, majd csévélik, s mi­után lekerül a ringről, még egy sor átcsévélés következik, már­is kikészítőben. Egy fonodában nincs perzselőrészleg, itt igen: a cérna sodratából kiálló szá­lakat égetik le igen érdekes gépeken, az alatt a pár pillanat alatt, míg a gázlángon áthalad a cérna. S nem minden fonalat mercereznek, itt bizonyos cérná­kat igen. Ezzel fokozzák a fest­­hetőséget, aztán a festés, gőzö­lés, szárítás következik, miköz­ben hol csávón van a cérna, hol motrina alakú. Ha műszálcérnát festenek, akkor ezt utólag még nyújtani kell, estizálni, hogy megfelelően egyenletes legyen. Nekem leginkább a magcérna tetszett, pontosabban az a fo­­nógép, amely a pamutszálnál sokkal nagyobb szakítószilárd­ságú vegyi szál köré pamutbevo­natot sodor. Így készül a cipő­varrócérna, ugyanis erős, és bír­ja is a gyors varrást, amit a csak műszálból lévő cérna nem bírna, elolvadna. Különben a cérnák minősége nagymértékben függ a kikészítéstől, s ennek szakem­bere dr. Török János mérnök, akit laboratóriumában keresek meg. Éppen üvegcsövecskéket készít elő, beszélgetésünk alatt is, orvosi cérna gyártásához.­­ Talán kevesen tudják, hogy a sebészeti cérna gyártása nem is olyan egyszerű dolog, főleg a higiéniai előírások miatt. Je- Bodó Barna (Folytatása a 3. oldalon) KOMPUTER A SZÖVŐSZÉKEN FOMIKÉSZÍTŐK ■ Mehedinți megye 42 ipari egysége teljesítette határ­idő előtt öthavi tervfeladatait és előirányzaton felül több mint 70 millió lej árutermelést ért el. Az élenjárók közé tartozik a Vaskapu I és a Vaskapu II vízi erőmű, az orsovai bányaipari és erdőgazdálkodási vállalat, a Drobeta- Tr. Severin-i mechanikai és ipari armatúragyártó vállalat, a Gura Váti-i Energetikai Pótalkatrész és Aggregátgyártó Üzem, amelyek terven felüli teljesítménye 10 százalékig ter­jed, ez pedig gyakorlatilag jelentős mennyiségű villamos energiát, ásványt, faárut, építőanyagot, más anyagi javakat jelent. Hargita megye 25 iparvállalata és más gazdasági egy­Tn­sége jelentette öthavi tervfeladatainak határidő előtti teljesítését. Az élenjárók az időszak végéig több mint 60 millió lej értékű termeléstöbbletet értek el. Közéjük tartoznak a balánbányai, a hargitai­ és a paraj­di bányászok, a Csíkszeredai gépgyártók, a toplicai erdőgazdálkodási dolgo­zók és textilmunkások. Ega Az aradi Victoria Vállalat, amely termékeinek jó ré­­szét eredményesen exportálja, az év első öt hónapjá­ban csaknem 20 százalékkal szárnyalta túl eredeti export­előirányzatait. A vállalat csaknem 20 esztendeje exportál különböző típusú órákat az összes kontinens csaknem 30 or­szágába. A húsz év alatt körülbelül 3 millió aradi gyártmá­nyú óra került kivitelre. ■ Az erdőgazdálkodási egységek jelentős mennyiségű termeléstöbbletet értek el az év eleje óta, s így a fel­dolgozó vállalatok előirányzaton felül körülbelül 100 000 köbméter bükk- és puhafa-fűrészárut, több mint 200 000 négyzetméter falemezhez való nyersanyagot és más termé­ket kaptak. A rangos sikerhez jelentősen hozzájárult a su­­ceavai Fakitermelő és Szállító Vállalat, amelynek terven fe­lüli teljesítménye körülbelül 45 millió lej, a Piatra Neamt-i egység több mint 12 millió lejjel, a besztercei több mint 10 millióval. Jelentős mennyiségeket termeltek terven felül a bacaui, pitesti-i, a nehoiui, a konstancai, a nagybányai er­dőgazdálkodási vállalatok. ■ Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XLI. évfolyam 12 285. szám 1987. június 2., kedd 4 oldal­ára 50 iráni HATÁRJÁRÁS ARAD MEGYÉBEN ESŐK UTÁN GYORS MUNKÁT A FÖLDEKEN A megye nem egy körzeté­ben panaszkodnak, hogy bi­zony napokon át rengeteg, a kelleténél sokkal több eső le­zúdult. Volt olyan vidék, ahol a májusi csapadékmennyiség elérte, vagy legalábbis megkö­zelítette a kétszáz millimétert. Emiatt aztán néhány napig a mezőn nem lehetett dolgozni, elakadt a növényápolás, töb­­bé-kevésbé még a zöldtakar­mányok begyűjtése és a siló­zás is, hiszen nem lehetett a gépekkel rámenni a földekre. Kézzel is csak annyi zöldtö­meget kaszáltak rendszerint a múlt napokban, amennyi az állatok takarmányozásához szükséges volt. Másrészt azért elég jól fogtak ezek a kiadós záporok, minthogy jelentősen pótolták, ellensúlyozták az utóbbi három esztendőben a talajban erősen megcsappant csapadékot. De egyébként a májusi esők — mégha túlsá­gosan nagy mennyiségűek is — többet használnak, mint a­­mennyit ártanak. Avram lánca, a szentannai agráripari tanács főmérnöke is zsörtölődik a mezei munká­kat csaknem egy teljes hétig megakadályozó esők miatt, de most már, mivel kezd felme­legedni az idő, a tetteken a sor. Annál is inkább, mert egyik-másik gazdaságban jó­kora táblákon ott hever ren­dekben a lekaszált és annyi e­­sőtől paskolt lucerna, amit be kell szárítani, hogy a károso­dástól megmenthessék.­­ A sok állatot tartó szent­annai termelőszövetkezetnek egyebek között kétszázötven hektár lucernája is van, mely­nek terméséből szénát akar­nak készíteni — magyarázza az Agrit főmérnöke. — Hozzá is láttak a lucerna kaszálásá­hoz, de húsz hektáron most is rendekben heged a zöldtömeg. A zarándi termelőszövetkezet­ben is tíz hektáron jutott ilyen sorsra a lucerna, melyet e napokban forgatással, szá­rítással mindenképpen meg kell menteni. Kellemetlen helyzetek, esetek ezek, de a termény sehol nem veszhet kárba. Egyébként a komlósi termelőszövetkezetben is a százkilencvenhatból harminc hektárról kaszálták le a lucer­nát, de az nem maradt itt napokon át az esős határban, minthogy gyorsan begyűjtöt­ték, illetve feletették az érté­kes kószot. Persze, az is igaz hogy olyan napokon vágták le a pillangós növényt, mikor az megfonnyadhatott, félig­­meddig pedig be is száradha­tott. Hanem ezután sürget körzetünkben a silózás is, melyhez egyetlen gazdaság­ban sem fogtak eddig hozzá, minthogy az időjárás olyan volt, amilyen. (Folytatása a 3. oldalon) GONDOS FELKÉSZÜLÉSSEL VESZTESÉGMENTES ARATÁST A kései kitavaszodás foly­tán a vetések, növények is lassan fejlődtek, de legtöbb helyen most mégis szépen ka­­lászolnak az árpatáblák, s né­hány hét múlva megkezdhető az aratás. Az igazsághoz tarto­zik persze az is, hogy a hó nélküli erős márciusi fagyot itt-ott megsínylette az ár­pavetés, kifagytak egyes növények. A majláti terme­lőszövetkezetben például a tavaszon kétszáz hektáron kellett a tönkrement ár­pavetést kiforgatni és he­lyébe kukoricát meg takar­mánynak való növényt vetni. És ilyen esetek előfordultak máshol is. Hanem éppen az időjárás bizonyos szeszélyei­nek ellensúlyozása végett az idén megyeszerte nagy figyel­met fordítottak a vetésápolás­ra. A jó 130 ezer hektár ár­pának és búzának a zömét, csaknem kilencven százalékát a télen és a kora tavasszal feltrágyázták, hatóanyaggal tápdúsították a megyében. U­­gyanakkor kevés terület kivé­telével a vegyszeres gyomirtást is elvégezték, így jobbára tisztán fejlődhetnek, gyom­mentesen érhetnek kombájn­kés alá kalászos gabonák. A felnaki gépállomáshoz tartozó gazdaságokban 4823 hektárról kell learatni a kalá­szos gabonát ezen a nyáron, vagyis 1200 hektárról az árpát és 3623 hektárról a búzát. Badescu Stefan, az agráripa­ri tanács főmérnöke egyebek közt elmondta, hogy fejtrá­gyázást például az egész ve­tésterületen végeztek és a vegyszeres gyomirtás körül sem volt különösebb problé­ma, ugyanis néhány nappal ezelőtt csupán a zádorlaki mtsz-ben maradt még nem túl sok herbicidezés hátra. Né­hány gazdaságban, mindenek­előtt a felnaki mtsz-ben — ahol nem kevesebb, mint négyszáz hektáron kalászol az árpa és 945 hektáron hányja fejét a búza — helikopterből szórták a gyomirtó permetet a kalászos gabonákra. — Gyorsan haladt így a munka, s egyúttal az jó minő­ségű is volt, mivel egy heli­kopter naponta 500—600 hek­tár vetést herbicidált — mondta Leuca Floara mér­nöknő, a felnaki mtsz négyes számú növénytermesztési farmjának a vezetője. — E­­gyébként mi tavaly már jó­ Deme János (Folytatása a 3. oldalon) # Egyes megyékben befejezték a kukorica első kapálását # Az esős, hűvös idő a gyomoknak jobban kedvez — minden erőt a növényápolásra kell mozgósítani • Kapálás idején dől el a szakszerű vetéssel megala­pozott, gazdag termés sorsa AZ EURÓPAI, AZ EGYETEMES BÉKE ÉS BIZTONSÁG ÜGYE IRÁNTI MAGAS FOKÚ FELELŐSSÉG SZELLEMÉBEN A­z elmúlt hét nemzet­közi politikai esemény­naptárának egyik leg­fontosabb mozzanatát kétség­telenül a Varsói Szerződés­ben részt vevő államok Poli­tikai Konzultatív Bizottságá­nak Berlinben lezajlott ta­nácskozása képezte, mely során a részt vevő szocialista országok küldöttségei alaposan és mélyrehatóan megvizsgál­ták és kielemezték az európai és a világpolitikai helyzetet. Az ez alkalommal elfogadott dokumentumok egyértelműen kifejezésre juttatják azt a magas fokú felelősséget, a­­mellyel a részvevők viseltet­nek saját népük, de egyszers­mind az egész emberiség sorsa iránt, akárcsak azon egyöntetű elhatározásukat, hogy mindent megtesznek egy pusztító nukleáris háború ve­szélyének elhárításáért, a le­szerelés megvalósításáért, az egyetemes biztonság és béke megszilárdításáért. A berlini tanácskozáson, mint ismeretes, a szocialista Romániát küldöttség képvi­selte Nicolae Ceausescu elv­társ, pártunk főtitkára, köz­társaságunk elnöke veze­tésével, s a tanácskozás so­rán kifejtett tevékenységünk ékesszólóan kifejezésre jut­tatta országunknak a megvi­tatott kérdésekkel kapcsolatos elvszerű és építő álláspontját, amely teljes összhangban áll a XIII. pártkongresszus hatá­rozataival, szocialista nem­zetünk, valamint az összes nemzetek alapvető érdekeivel. A nemzetközi események a­lakulása, általában a nem­zetközi helyzet bonyolultsága természetszerűen meghatároz­ta a berlini tanácskozás főbb témáit és célkitűzéseit. A nemzetközi helyzetet pedig továbbra is a fegyverkezési verseny fokozódása, a hatal­mas mennyiségű fegyverkész­letek, főként nukleáris fegy­verek felhalmozása jellemzi, amelyek többszörösen meg­semmisíthetik bolygónkat, el­pusztíthatják magát a földi életet. Ilyen összefüggésben pártunk főtitkára, NICOLAE CEAUSESCU elvtárs méltán hangsúlyozta: „Tekintettel ar­ra, hogy a nukleáris és tömeg­pusztító fegyverek rendkívül veszélyes új típusait fejlesz­tették ki, új módon kell gon­dolkodni a háború és a béke kérdéseiről, új módon kell megközelíteni őket, vagyis ab­ból indulva ki, hogy a jelenle­gi körülmények között egy újabb világháború, s egyálta­lán, bármilyen háború elkép­zelhetetlen.“ A berlini tanácskozás­­ do­kumentumainak egyébként ez az egyik központi eszméje. A fent említett új gondolkodás és újszerű megközelítés pedig mindenekelőtt abban áll, hogy végérvényesen le kell mon­dani arról az illuzórikus el­méletről, hogy a nukleáris fegyverek hozzájárulnak a biztonság szavatolásához, s bárki számára is védelmet és nyugalmat biztosítanak. Ellenkezőleg, ma már senki számára nem titok, hogy a nukleáris fegyverek jelenléte növeli a veszélyt, fokozza a népek közötti bizalmatlansá­got és feszültséget, ám az is igaz, hogy a fenyegetettség körülményei közepette egy­másrautaltságuk növekszik, sorsuk­ jövőjük egyaránt ve­szélyben van. Mindezek ismeretében a ta­nácskozáson megerősítették a résztvevők azon meggyőződé­sét, hogy korunk alapvető problémája a háború megelő­zése és annak teljes kiküszö­bölése az emberiség életéből, a béke fenntartása, a fegy­verkezési verseny beszünte­tése és konkrét leszerelési, el­sősorban nukleáris leszerelési intézkedésekre való rátérés, amelyek az általános és a tel­jes leszerelés megvalósításá­hoz vezetnek. E cél érdekében pedig elengedhetetlenül szük­ség van — ahogyan azt a ta­nácskozás közleménye is hangsúlyozza — az összes ál­lamok, a világ békeszerető erőinek összefogására, erőfe­szítések egyesítésére. És nem kevésbé fontos, e legfőbb cél érdekében, az ál­lamok közti bizalom hely­reállítása és megerősítése, hiszen ellentétek és nem kis bizonytalanságoktól terhes vi­lágunkban csakis a kölcsönös bizalom révén lehetséges a békéért való közös fellépés, együttműködés. Ehhez azon­ban az szükséges, hogy az egyes államok megismerjék egymás aggodalmait, céljait és szándékait, a különböző ka- Kiss Zsuzsa (Folytatása a 3. oldalon)

Next