Előre, 1988. február (42. évfolyam, 12493-12516. szám)

1988-02-02 / 12493. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA­­ XLII. évfolyam 12 493. szám 1988. február 2., kedd 6 oldal­ára 50 iráni NICOLAE CEAP­ESCU ELVTÁRS FELADATMEGHATÁROZÓ ÚTMUTATÁSAI SZELLEMÉBEM A mindennapi szorgos, ütemes termelőmunka, a szocialista versenyben tett felajánlások teljesítése és túlszárnyalása — a legméltóbb válasz a pártfőtitkári buzdító felhívásra ■ RANGOS SIKEREK A szénkitermelés re­kordperiódusává nyilvánítva a Nicolae Ceaușescu elvtárs születés­napjával és hosszas forra­dalmi tevékenysége évfor­dulójával kapcsolatos inten­zív politikai munka idősza­kát, a motrai és a silti mély­­művelési egységek dolgo­zói 25 000 tonnára kerekí­tették az év eleje óta ter­ven felül felszínre hozott és a hőerőműveknek le­szállított lignitmennyisé­get. A rangos sikerhez a legnagyobb mértékben já­rultak hozzá a rotiulai bányászok, akik egy héttel határidő előtt teljesítették januári tervelőirányzatai­kat és a motraiak, akik olyan mennyiségű terme­léstöbbletet értek el, ami­vel körülbelül 15 millió kilowattóra villamos ener­giát lehet előállítani a széntüzelésű erőművekben. ■ A medgidiai Kötő­anyag- és Műpala­­kombinát dolgozói jelen­tették január havi export­szerződéses kötelezettsé­geik teljesítését, illetve túlszárnyalását. Az idő­szak eredményes mérlegé­hez tartozik továbbá 10 kilométer műpala csőveze­ték, 10 000 négyzetméter hullámlemez terven felüli előállítása, valamint több mint 2 millió lej pótalkat­rész felújítása. ■ A Rimnicu Sárat-i Fékgarnitúra- és Tö­­lítésgyártó Vállalat mun­kaközössége kiemelkedő sikereket aratott­­ január folyamán. A munkaidő és az ellátmányhoz tartozó gépi berendezések maxi­mális kihasználása útján az ipari árutermelési érté­ket körülbelül 1,1 millió lejjel haladta meg, szintén terven felül előállított több mint 400 000 lej érté­kű pótalkatrészt, körülbe­lül 300 000 lej értékű fék­garnitúrát és -tömítést a mezőgazdasági egységek számára, több mint 100 000 lej értékben végzett ipari szolgáltatást. ■ A melinesti-i (Délj megye) kőolajtelep dolgozói hiánytalanul tel­jesítették a fizikai terme­lési előirányzatot január hónapra, s jelentősen nö­velték az alapvető minősé­gi és mennyiségi gazdasági mutatókat. A berendezé­sek és a munkaidő jobb kihasználása, magasabb műszaki-üzemi jellemzők­kel és üzembiztonsági fok­kal rendelkező görgősfú­rók használata folytán a kőolajfúrási tervet 5 szá­zalékkal túlteljesítették, s így a Tg. Jiu-i Fúró Kiter­melő Trösztnek ez az élen­járó egysége terven felül befejezett két szondát és további kettő mélyítését határidő előtt megkezdte. R­égentől jobbra fordul az országút, s szoro­san követve a Görgény vizének folyását, egyre sűrű­södő kanyarokkal rugaszkodik a magaslatok felé. Valahol itt ér véget a fennsík, s kezdődnek a havasok. A személygépkocsival szinte lépésben haladunk a Görgény völgyén felfelé, hogy minél töb­bet magunkba szippanthassunk a táj páratlan szépségeiből. Gör­­gényszentimrétől fel egészen Laposnyáig, jó harminc-egy­­néhány kilométeren, a termé­szet megannyi ritka élménnyel ajándékozza meg a völggyel is­merkedő utazót. Kristálytiszta, sebes vizű patakok, üde zöld fenyvesek, csodálatos havasi er­dőszemek, távolban kéklő hegy­­ormok, meg változatos, gazdag növényzet, amit azonban most féltő gonddal rejt maga alá a mintegy 40 ezer hektáros hóta­­koró. Ekkora erdőterülettel gaz­dálkodik a Görgény völgye er­dőkitermelési egység, ami rop­pant kiterjedésűnek tűnhet a tömbházak körüli zöldövezetek apró négyzetmétereihez szokott fülnek, ám mindez végső soron mégicsak csepp — igaz, nem akármilyen nagyságú — a ten­gerből, hiszen Maros megye összterületének 33 százalékát borítják erdők. Mélyen a völgyben, a Mocsár erdő zúgó sűrűjében 700 éves fákat mutattak az erdészek. E matuzsálemek azonban nem egyedüli ritkaságai a vidéknek, mert mindjárt a Görgényi vár­domb tövében páratlan szépségű és értékű dendrológiai park kí­nálja a ritkábbnál ritkább lát­nivalót. Mielőtt azonban bejár­nánk ezt az egzotikus világot is, nézzünk szét előbb ennek a tör­ténelem fuvallatától sokszor megjárt völgynek legnagyobb községében, Görgényszentimrén. Legtöbb idegennek a telepü­lésnév hallatán a messze föl­dön híres leányvásár jut eszébe, melyet dicséretes hagyományá­poló gonddal évről évre ma is megszerveznek a helybeliek. Akik pedig tavaszi napfényben jártak a község környékén, egé­szen biztos, életre szólóan szí­vükbe zárták a közeli nárcisz­mező fehéren hullámzó virág­rengetegét és évek múltán sem feledik azt a hódító illatzuha­­tagot. Mindez pedig szervesen hoz­zátartozik a község sokszínű va­lóságához épp úgy, mint a tör­ténelmi múlt hagyatéka vagy a békésebb idők alkotó nyugta­lanságáról tanúskodó ipartörté­neti emlékek és — talán minde­nekelőtt — a tájra jellemző, nagy múltú foglalatosság: a fakitermelés. Mert ez itt az élet alfája és ómegája, az apáról fiúra szálló leggyakoribb mes­terség, s a megélhetés legfőbb forrása. Mert mindennek, vagy szinte mindennek, ami ebben a különös világban körülvesz, a kapulábtól az emberek gond­jaiig, valamilyen formában köze van a fához. Sara Teodorral, a tíz falut egyesítő nagyközség polgár­mesterével a sajátos világ új, szocialista megvalósításairól beszélgetünk. — Kezdjük talán azzal — ajánlja a polgármester —, hogy a falvak mindegyikében a szebbnél szebb porták jó 70 százaléka az utóbbi két-három évtizedben épült, ami már ön­magában is sokat elmond az életszínvonal alakulásáról, a la­kosok törekvéséről, szorgalmáról. Nos, már e tömören meg­fogalmazott faluképből is fel­figyelhetünk a görgényiek két alapvető jellemvonására: a tö­rekvésre meg a szorgalomra. És ennek további bizonyságául hadd jegyezzük le azt is, hogy már országos harmadik helyet is tudhat magáénak a község, ami egyértelműen méri, minő­síti azt a lépésváltást, mely az utóbbi évek folyamán a település fejlődését meghatározta. Bögözi Attila (Folytatása a 2. oldalon) TELEPÜLÉSEINK A SOKOLDALÚ FEJLŐDÉS ÚTJÁN VÖLGY - TÉLI FÉNYBEN AHOL A HAVASOK KEZDŐDNEK KORSZERŰEN, HATÉKONYAN GAZDÁLKODNI MEGNÖVEKEDETT FELADATOKHOZ IGAZODÓ IGÉNYESSÉG A SEPSISZENTGYÖRGYI AUTÓVILLAMOSSÁGI BERENDEZÉSEKET ÉS VILLANYMOTOROKAT GYÁRTÓ VÁLLALATBAN összességében figyelmet ér­demlő eredményekkel zárta az 1987-es termelési évet a sepsiszentgyörgyi Autóvilla­mossági és Villanymotorgyár­­tó Vállalat, mely jó alapul szolgált az új gazdasági év körülte­kintő előkészítéséhez, az el­várásoknak megfelelő indu­láshoz. Jó alap, mondjuk, s joggal, hisz e közösség a múlt esztendőben 102,1 százalék­ban teljesítette árutermelési tervét, a kiemelt fontosságú exportkötelezettségeinek pe­dig 107,6 százalékban tett e­­leget. Úgyszintén megvalósí­totta a tervezett munkater­melékenységi szintet, megta­karított 1826 tonna fémet, 938 tonna hengerelt acélt és 138 MWh elektromos energiát. E megvalósítások értékét nö­veli az a tény is, hogy az 1986-os esztendőhöz viszo­nyítva tavaly 3 százalékkal nőtt az árutermelés (a vil­lanymotornál 5,8 és az ex­portnál 6,7 százalékkal), a ki­vitelre szánt termékek rész­aránya a vállalat össztermelé­sében 33, a villanymotoroknál 62,1 százalék volt. Mindez meggyőzően bizo­nyítja, hogy a vállalat veze­tősége, műszaki gárdája, e­­gész munkaközössége a leg­nagyobb odaadással tevékeny­kedett a minél jobb és haté­konyabb gazdálkodás érde­kében. A gyártástechnológi­ák állandó tökéletesítésével, a munkatermelékenység ki­tartó növelésével, a termék­­szerkezet következetes felújí­tásával és korszerűsítésével, a gazdaszellem erősítésével tett és tesz eleget a mennyi­ségi és minőségi követelmé­nyeknek, az egyre növekvő i­­gényeknek, az exporttevé­kenység javítását, a gazdasá­gi hatékonyság állandó fo­kozását célzó elvárásoknak. Pedig feladatuk nem kevés, hisz itt készül az országban gyártott személygépkocsik, te­repjárók és traktorok több száz villamos berendezése, valamint számos változatos típusú villanymotor és meny­­nyezetventilátor. És nem is akármilyen termékekről van szó, hanem olyanokról, ame­lyek — közvetlen vagy köz­vetett export formájában — jelentősen hozzájárultak és hozzájárulnak a késztermékek versenyképességének növelé­séhez, s amelyekről akárcsak itthon, a külpiacokon is megérdemelt elismeréssel szólnak a megrendelők. Nem meglepő tehát a múlt évi jó teljesítmény, hisz tu­lajdonképpen szerves folyta­tása e vállalati közösség ed­dig felmutatott eredményei­nek, azoknak a törekvéseknek, melyek a termékfelújítás, a minőség javítása, valamint a termelésszervezés és -korsze­rűsítés terén születtek. Tu­datosan említettük meg az itt kibontakozó hatékony és e­­redményes termeléskorsze­rűsítési akciót, mely a múlt évben is valamennyi időszerű gazdálkodási gondot és igye­kezetet magába foglalt. Az­­ említett időszakban is főként­, a gyártástechnológiák további tökéletesítését, a gépesítés és automatizálás fokozását, a termékek műszaki, minőségi színvonalának emelését, a fajlagos anyagfogyasztások csökkentését, a termelési költ­ségek leszorítását, a raktáro­zás és belső szállítás ésszerű­sítését, valamint a munka­­szervezés tökéletesítését he­lyezték a figyelem központ­jába. De hadd vegyük sorra a fontosabb intézkedéseket, s elsőként szóljunk azokról a műszaki jellegű megoldások­ról, melyek a technológiai folyamatok további korszerű­sítését célozták, így többek között a műanyag-fröccsöntő gépekhez hat olyan szerszá­mot készítettek, melyek a belső és külső menetelt dara­bokat automatikusan kicsa­varják. Az új megoldás az e­­lőző technológiához viszonyít­va egyrészt munkaerő-megta­karítást eredményezett, más­részt lényegesen csökkentette a fizikai munkát, mert nem kell kézzel kicsavarni az em­lített darabokat. Egy komo­lyabb beruházás keretében két gépesített tekercselővona­lat helyeztek üzembe, mely az egy villanymotorra számí­tott munkaköltségeket hat lejjel csökkenti. A megoldott műszaki témák sorából u­­gyancsak kiemelkedik a házi gépgyártás keretében kivite­lezett komplex hajlító és préselő berendezések üzembe helyezése. Segítségükkel a­­zokat a munkadarabokat ké­szítik, amelyeke több művele­tet igényeltek a hagyományos préselési technológia eseté­ben. Szintén a házi gépgyár­tási program keretében há­rom szegecskészítő berende­zést állítottak elő, melyek se­gítségével a hagyományos forgácsolási technológiát hi­­degsajtolásos művelettel he­lyettesítették. Előnye, hogy a munkatermelékenység a há­romszorosára nőtt, az anyag­fogyasztás pedig a felére csökkent. A vállalat szakem­berei sokat tettek főként an­nak érdekében, hogy bizo­nyos munkadarabok sorozat­­gyártását helyezzék át azokra a berendezésekre, amelyek a gazdaságosság szempontjából a legmegfelelőbbek. Példa­ként említhetjük többek kö­zött a hattengelyű automata esztergák jobb leterhelését, mely a termelékenység szá­mottevő növekedését eredmé­nyezte. A termeléskorszerűsítési akció keretén belül fontos helyet foglal el a termékek újratervezése, amellyel egy­részt a fajlagos fogyasztások csökkentését, másrészt a mű­szaki paraméterek javítását igyekeztek elérni. Ilyen jel­legű megoldásokat végeztek az iparivarrógép-motornál és egy egész sor más típusú Mátyás Árpád (Folytatása a 4. oldalon) KEDDI KRÓNIKA (4. old.) AZ ORSZÁG NAGY HŐSÉNEK - AZ EGÉSZ PÁRT ÉS NÉP MÉLY ELISMERÉSE, FORRÓ TISZTELETE ÉS HÁLÁJA (3. Old.) NICOLAE CE ELNÖKHÖZ INTÉZETT KÜLFÖLDI ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK (5. old.) A PÁRT, NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS ÚJÍTÓ GAZDASÁGPOLITIKAI ESZMÉI FÉNYÉBEN AZ AGRÁRTERVEZÉS DINAMIZMUSA ELVEK ÉS GYAKORLATI VÁLTOZATOK „Nagyobb figyelmet kell szentelnünk a munkatermelékenység kérdéseinek, mert ez az egyik döntő feltétele a munka jó meneté­nek, egész tevékenységünk hatékonysága és jövedelmezősége nö­vekedésének. Ezen az alapon biztosítani fogunk minden szükségest a gaz­dasági-társadalmi fejlesztési programok, a nép anyagi és szellemi életszínvonalának szüntelen emelésére vonatkozó programok telje­sítéséhez, hiszen az anyagi és szellemi életszínvonal állandó eme­lése kommunista pártunk politikájának, a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom megteremtéséről és a kommunizmus felé hala­dásról szóló programnak a legfőbb célja." NICOLAE CEAUSESCU Á­ltalában a gazdaság­fejlesztés, sajátosan az agrárfejlesztés a tudo­mányos tervgazdálkodás egyik legfőbb meghatározója. A táv­lati és azonnali célok kijelölése, a stratégiai és taktikai elemek kidolgozása, az eszközök feltá­rása, a módszerek előrejelzése és hasznosítása, a programok összeállítása és következetes végrehajtása sokoldalúan fejlett szocialista társadalmunk építé­sének nélkülözhetetlen feltétele. E fejlesztési folyamatban kiemelt feladatként szerepel új agrárfor­radalmunk kiteljesítése, a kor­szerű, magas termelékenységű agráripar megteremtése. Tekin­tettel arra, hogy e dinamikus tevékenység az új tudományos vívmányokra alapoz és az új koncepciók forradalmát idézi elő, a termelési szabályozóknak, ezek között a tervezésnek is, szükségszerű megújulniuk. A me­zőgazdaságban ugyanis az elő­relátás, a tudományos prognózis nélkülözhetetlen eszköze a ter­melést irányítónak, mely esz­közt csakis az agrárpolitikai és szakmai ismeretek birtokában tudja célszerűen és értékterem­tően használni. A szocialista mezőgazdasági nagyüzem zö­kkenőmentes mű­ködése elképzelhetetlen a terv­szerű gazdálkodás hiányában. A belterjesség mai színvonalán, a korszerűsítés jelen szakaszá­ban az intenzív fejlesztés, a biz­tos és magas hozamok megvaló­sítása, a hatalmas anyagi alap teljes mértékű kihasználása csakis a tudományos üzem- és gazdaságszervezés segítségével váltható valóra. Márpedig a szervezés — legyen operatív vagy orientatív — a tervből in­dul ki, abból az előirányzatokat tartalmazó szintézisből, amely magába foglalja a fejlesztési koncepciót, a távlati és időszerű célokat, a megvalósítás anyagi­­szellemi-műszaki eszközeit. Nem hiszem, hogy létezik mezőgazda, aki üzemét kellő előrelátás hiá­nyában hatékonyan irányíthat­ja. Egyetlen lépést sem tehetünk célszerű előirányzás nélkül, nem csak azért, mert ez közgazdasá­gi alapkövetelmény, hanem azért sem, mert a biológiai jellegű gazdálkodási közegben a köl­csönhatások ismerete, a folya­matos technológia gyakorlata csakis a termelési lánc létreho­zásakor érvényesül. Egyszerű példával — valójá­ban nagyon összetett kapcsolás­sal — szemléltethetjük, hogy a mezőgazdaságban bármely be­avatkozás tervszerű cselekedeten alapszik. A földalap minél ha­tékonyabb kihasználásáért s a termesztett növények környezet­tel szembeni igényeinek érvény­re juttatásáért, tehát a leggaz­daságosabb növényelhelyezés szavatolásáért vetésforgókat ál­lítunk össze. Márpedig a vetés­forgó olyan gazdálkodási ciklus, amely több évre előre jelzi a nö­vénysorrendet, a termőhelyi al­kalmasságot és potenciált, az előirányzott termelési szint elé­réséhez nélkülözhetetlen anyagi bázis volumenét és összetételét, a talajjavítás módját és ütemét, a gépesítés-kemizálás mibenlé­tét. A korszerű szervezettségű és felszereltségű mezőgazdasági nagyüzemben tehát a hatékony gazdálkodásnak alapfeltétele a célszerű vetésforgó, ennek vele­járója a tudományos előirány­zás. Tudatosíthatjuk, hogy agrár­termelésű alapegységben, így egész mezőgazdaságunkban, ma­gas színvonalú tervezésre és szervezésre van szükség, mely tudományos tevékenység sz­erve­­sen illeszkedik hazánk egységes társadalomfejlesztési tervébe, il­letve e terv kidolgozásának és valóra váltásának folyamatába. A gazdaságpolitikai irányelvek pregnánsan jelzik azt az utat, amit meg kell tennünk nagysze­rű gazdaságfejlesztési célkitű­zéseink eléréséig, kifejtik azokat a nézeteket és az ezekhez kap­csolódó gyakorlati megoldáso­kat, melyek a magas anyagi és szellemi életszínvonal feltételeit megteremtik. A tudományos elő­rejelzésnek és tervezésnek tehát kiemelten társadalom- és gazda­ságpolitikai jelentősége van, a­­melynek jeles bizonyítéka a Leg­felsőbb Gazdasági és Társadal­mi Fejlesztési Tanács megalakí­tása. E kollektív szerv hatáskö­re országunk gazdasági és tár­sadalmi fejlesztése távlati orien­tációinak és az egységes tervek kidolgozása. E magas szintű és tudományos előirányzásba illesz­kedik az agrárjellegű tervezés. Korszerűsítési programok Pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs elvi megálla­pításként hangsúlyozza, hogy az idei terv összes előirányzatainak megvalósítása érdekében össz­pontosítsunk a termelésszervező-Dr. Csapó I. József (Folytatása a 2. oldalon) MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA FESZTIVÁL H­armadik napja keresem az igazgatót: mikor te­repen, mikor megbe­szélésen, mikor ellenőrző úton van. Negyedik nap megvárom a székház előtt a reggeli munka­kezdéskor. Most itt ülök szemtől szemben Cuibus Iosiffal, a szat­mári Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat igazgatójával és közlöm vele, hogy semmi másra nincs szükségem, mint arra, hogy vált­sunk néhány szót a kulturális ne­velőtevékenységről és a műked­velő mozgalomról. Ám a világért se szeretném fenntartani, azért közben nyugodtan intézze az ilyenkor megszokott ügyes-bajos dolgokat. És ekkor ért az első — azaz, mint később látni fogjuk, a második — kellemes megle­petés. Cuibus Igazgató minden teketória nélkül közli velem: nem úgy van az, hogy miközben ő mindenféle ügyet intéz, a kultú­ráról is beszélgetünk. A kultúra, a közművelődés, az nagyon fon­tos dolog, sokkal fontosabb an­nál, semmint csak úgy melles­leg beszéljünk róla. És mindjárt meg is indokolja olyképpen, hogy az a vezető, aki a dolgozók kulturális igényeinek a kielégí­tését nem veszi komolyan, az szerény véleménye szerint magu­kat a dolgozókat se veszi elég­gé komolyan, s egyáltalán nincs kellően tudatában annak, hogy milyen szoros kapcsolat van, il­letve lehet a művelődés és a munka közt. Így hát Cuibu? Io­sif egy-két eligazítást ad köz­vetlen munkatársainak, aztán közli a titkárnővel, hogy lehető­leg senki ne zavarja, mert az Előre munkatársával szolgálati dolgokról beszélget. — Csakugyan úgy érzi, hogy a közművelődés és ezen belül a vállalatánál folyó műkedvelő te­vékenység szolgálati ügye lehet az igazgatónak, mert hát meg­van ennek a tevékenységnek a maga felelőse?! — Persze, hogy megvan. Roa­d­a Florica szakszervezeti elnök, akit sokat segít Maria Stefánu­, a pártbizottság titkára, aki szin­tén szívügyének tekinti ezt a tevékenységet. Ám ez nem zárja ki azt, hogy az igazgatónak nem kell mindenben támogatnia, ösz­tönöznie a kulturális munkát. De még mennyire kell ! Nap mint nap lemérhetem, hogy milyen jó hatással van a munkára egy-egy jó kulturális műsor, nem beszél­ve a különböző versenyeken el­ért sikerekről, amelyek valóság­gal feldobják az embert! S a szatmári Élelmiszer Keres­kedelmi Vállalat dolgozóinak az utóbbi időben igencsak kijutott az efféle sikerből. A Megének­­lünk, Románia fesztivál legutób­bi rendezvénysorozatán 27 ver­senyszámmal léptek pódiumra és a végső vetélkedőkön 14 orszá­gos díjat nyertek, ebből hét első díjat! Ezek a számok azt jelen­tik, hogy a vállalat minden más szatmári gazdasági egységet. Ipari üzemet megelőzött ebben a tekintetben. Pedig hány és hány nagyvállalat működik a Szamos-parti városban, az Unió gépgyártól kezdve, a Mondiala ruhagyár, az IPSUIC vegyipari gépgyár, az ITA textilgyár és így tovább. Nem kis meglepetés volt a fesztivál múlt esztendőben zá­rult, legutóbbi versenysorozatá­nak mérlegkészítésekor, hogy az Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat Síke Lajos (Folytatása a 4. oldalon) MUNKA KULM MUNKA ÉS KULM - UGYANAZON HULLÁMHOSSZON

Next