Romániai Magyar Szó, 1990. január (2. évfolyam, 9-32. szám)

1990-01-04 / 9. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST ÚJÉVI BESZÉD elmondta Ion Iliescu, a Nemzetmentési Front Tanácsának elnöke a román rádió- és televízióállomásokon Tisztelt romániai polgártársak! Közeledünk az országunk számára történelmi fordulatot hozott esztendő végéhez. A tömegek rendíthetetlen akarata és az ifjúság határozott fellépése nyomán megdőlt Ceausescu személyi diktatúrája, mely óriási károkat okozott az országnak és példátlan szenvedéseket a román népnek. Mélyreható társadalmi feszültségek sokéves felgyülemlése, a népi elégedetlenség és harag igazi kirobbanása megfutamította a diktátort. De ő már nem szabadulhatott a megérdemelt és elkerülhetetlen büntetéstől. Ez a felszabadulás, sajnos, fájdalmas véráldozatba került. A diktátor szolgálatában kitervelt és megszervezett borzalmas megtorló apparátus tüzet nyitott a tüntetőkre Temesváron, majd a diktátor elmenekülése után terrorista alakulatok léptek működésbe a fővárosban és az ország más városaiban a tömegmozgalomból spontánul megszületett és alig lábra állt új hatalom destabilizációja céljából. Ám a régi rendszer maradványainak semminemű próbálkozása sem forgathatja már vissza a történelem kerekét. A végbement folyamat megmásíthatatlan. A népi forradalom győzött és legyőzhetetlen marad. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy mélységes kegyeletemet fejezzem ki mindazoknak, akik életüket áldozták a forradalom ügyéért, mélységes elismerésemet mindazoknak, akik cselekvően részt vettek a diktatúra megrohamozásában és megdöntésében. Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy megbecsülés illeti hadseregünket és a belügyminisztériumi alakulatokat, amelyek hívek maradtak a néphez és védelmezték a forradalmat. E forradalmi fordulat legnagyszerűbb vonása az egész nép széles körű egyetértése, amit tükröz a Nemzetmentési Front platformjához való nagyszabású csatlakozás, ez pedig tanúsítja Románia újjáépítésének és megújhodásának népi akaratát. Az új esztendőbe lépve, szeretnénk a forradalmi folyamat újabb szakaszába lépni. Továbbra is megőrizve az éberséget mindazokkal szemben, akik akadályozni próbálnák az ország megújhodásának folyamatát, a forradalom építő céljaira kell összpontosítanunk erőfeszítéseinket. 1. A Nemzetmentési Front Tanácsa, a megszületett új rendszer mélységesen népi és humánus jellegét hangsúlyozandó, elhatározta a halálbüntetés megszüntetését — összhangban a tömegekből jövő javaslatokkal és diákok csoportjának azzal a gondolatával, hogy „a két diktátor legyen az utolsó, aki megérdemelte ezt a sorsot“. Ez nem jelenti az éberség gyengülését — mindazokra, akik gyilkosságokban vétkesek, igazságos ítélkezés vár. 2. Az új hatalom első törekvései közé tartozott — amint az látható volt ezekben a napokban — a régi rendszer népellenes törvényeinek hatálytalanítása, akárcsak egy sor kezdeti intézkedés az emberek életkörülményeinek javítása érdekében: — hatálytalanítottuk a gazdasági egységek tevékenységét béklyózó előírásokat — első lépésként a túlzott centralizmus felszámolása felé és a decentralizáció kezdeteként; — eltöröltünk olyan törvényeket és rendeleteket, amelyek súlyosan károsították az egyéni szabadságjogokat, az emberi jogokat; — konkrét intézkedéseket tettünk a lakossági ellátás javítására élelmiszerrel, energiával, tüzelőanyaggal.A lakosságnak juttatott villamosenergia- és földgázmennyiségek ebben az időszakban 40—45 százalékkal nagyobbak, mint a múlt év megfelelő időszakában voltak; — beszüntettük az élelmiszerkivitelt és az élelmiszeripari, könnyűipari vállalatokban és a közfogyasztási cikkeket termelő más ágazatokban fellelhető készleteket leszállítjuk a kereskedelmi egységeknek; — előirányoztuk közfogyasztási cikkek behozatalát; — csökkentettük a lakosságnak leszállított villamos energia díját és következik a földgáz díjának csökkentése (1 lejre köbméterenként); — elhatároztuk olyan költséges beruházási munkálatok beszüntetését, amelyekhez a nagyzási hóbortban szenvedő volt diktátor útmutatására gazdasági megalapozási tanulmányok nélkül láttak hozzá. Csupán néhányat említek közülük: — az Arge? szabályozása, hajózhatóvá tétele és más felhasználás céljából (az úgynevezett Duna—Bukarest-csatorna) több mint 25 milliárd lej összértékben, amiből kb. 11 milliárdot költöttek el; — a Duna—Zsil—Argeș hidrotechnikai rendszer több mint 4 milliárd lej értékben; — a konstancai szabadkikötő övezet kiépítése, 20 milliárd; — az aninai palatüzelésű fűtőerőmű, 11,3 milliárd (ebből 7,6 milliárdot költöttek el); — a Köztársaság Házánál végzett munkálatok eddig több mint 6 milliárd lejbe kerültek. Ezekhez még hozzá kell számítani számos más objektumot a bányászat, a kohászat, a vegyipar területéről és más ágazatokból, amelyeket beszüntetünk, hogy a továbbiakban hatékonyságukat behatóan elemezzük. A felszabaduló eszközöket az ellenforradalom által a fővárosban és az ország más városaiban megrongált létesítmények kijavítására fordítjuk. A kormány feladatul kapta, tanulmányozzon és javasoljon intézkedéseket, hogy március folyamán rátérjünk az 5 napos munkahétre. Ugyanakkor a Nemzetmentési Front Tanácsának vezetősége és a kormány számos intézkedést határozott el a mezőgazdaság és a parasztság támogatására, —ellenőrizve az idei mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos hamis jelentéseket — amelyeket a diktátor oly fellengzősen hangoztatott — tájékoztathatunk mindenkit, hogy a gabonatermelés nem 60 millió tonna, hanem csupán 16,9 millió tonna. A reális átlaghozamok országos viszonylatban a következők: búza-rozs árpa szemes kukorica napraforgó cukorrépa őszi burgonya 3 170 kiló/ha 8 180 helyett 4 645 kiló/ha 7 380 helyett 1 913 kiló/ha 16 500 kiló csöves kukorica helyett 1 301 kiló/ha 5 635 helyett 24 700 kiló/ha 100 000 helyett 14 130 kiló/ha 81 296 helyett Mindenki számára világos volt, hogy a hazugság eufóriája, amely a zsarnokot övezte, megtévesztő, hihetetlen számadatokhoz vezetett. Egyszer s mindenkorra véget akarunk vetni a hazugságnak a gazdasági és állami gyakorlatban, szigorúan megbüntetve mindazokat, akik még megpróbálják igénybe venni! Egész gazdasági és társadalmi politikánkat a dolgok reális ismeretére, az igazságra kell alapozni. A mezőgazdasági egységek és a parasztság ösztönzése céljából az 1990-es mezőgazdasági évben, a Nemzetmentési Front Tanácsa és a kormány már most elhatározott néhány gyakorlati intézkedést: 1. A szántóterületek hosszas mezőgazdasági használatba adása a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak a domb- és hegyvidéki, valamint a városkörnyéki, gazdaságilag gyengén fejlett övezetekben, valamint az illető községek és falvak más lakosainak. — A szántóterületeket munkaképes személyeknek juttatják, akik munkaerő alkalmazása nélkül megdolgozhatják és jó hozamokat érhetnek el. — A legelőket és kaszálókat községi legelőként fogják felhasználni. — Ezeknek az övezeteknek a mezőgazdasági szövetkezetei, szerződéses alapon kooperációs akciókat folytathatnak a szövetkezeti tagokkal, akik állatokat kívánnak átvenni tartás céljából azzal a feltétellel, hogy az elért hozam legalább 70 százalékát a szerződő egységeknek szállítják le. Azokat az állatokat, amelyeket e kooperációs akciók útján nem vesznek át vagy a szövetkezetek nem tarthatnak, el lehet adni más mezőgazdasági egységeknek. 2. Az ország többi övezetében a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közgyűlései elhatározhatják a használati parcella növelését 5000 négyzetméterig terjedően minden szövetkezeti tagra vagy mezőgépészre, illetve más mezőgépészeti dolgozóra számítva, azzal a kötelezettséggel, hogy ezek elvégzik a közgyűlések által megszabott munkavolument. (Folytatása a 3. oldalon) TALÁLKOZÁS AKIKOR ÉS MIÉRT Xíjjaim tétováznak az Íródon billentyűi fölött, agyam lüktet, majd szétveti koponyámat. Emlékeimben, múltamban kutatok, ifjúságom, egyetemi éveim emlékképei villámgyorsan váltogatják egymást, s azokra minduntalan rávetítődnek friss, idei események emlékei. Még soha nem gyötrődtem annyit a fehér papírlap fölött, mint e sorok megírásakor. Nehéz elkerülni az érzelgősséget, hiszen egy halálraítéltről írok, aki ráadásul régi barátom, akit a mostani, decemberi forradalom szabadított ki a börtönből. Egy nappal azt követően tartóztatták le, hogy találkozott az apjával, pontosabban a nevelőapjával. Édesapját, Bernáth Andort nem ismerte. Grigore Roceanu — akinek neve a véres diktatórikus rendszer vezetőjéhez intézett nyílt levél hat aláírójának egyikeként vált ismertté az utóbbi hónapokban — még kisgyermekként örökbe fogadta, felnevelte, tag lett belőle: Mircea Ruceanu. Őrizetbe vételét követően Bukarestben tartották fogságban — magánzárkában. Családjáról, a külvilágról semmit sem tudott. Néhány hét elteltével, március közepén a napisajtóban Románia Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Ügyészsége részéről közlemény jelent meg, amelyet a lapok — az akkor szokásos „fentről“ jövő utasítások nyomán — főhelyen, keretben tálaltak, „ugrattak" (ahogyan a szakzsargon nevezi az ilyesmit), más szóval: felhívták az olvasók figyelmét a hírre. A közleményben az állt, hogy „az állambiztonsági szervek az ország és a román nép érdekei ellen irányuló súlyos árulási akciót fedeztek fel, amelyet Mircea Roceanu követett el." Kémtevékenységgel, valamint az államérdekek aláaknázását célzó más akciók elkövetésével vádolták. Bár a közvélemény még úgy fogalmazott: „az ügyészségi és állambiztonsági szervek folytatják a vizsgálatot, hogy fényt derítsenek az áruló egész tevékenységére és megállapítsák, hogy a vizsgálat befejezése után törvény elé állítsák és az ország törvényeinek megfelelően ítélkezzenek felette“, a korábbi évek koncepciós pereiből ismert forgatókönyv szerint azon nyomban beindult a közvélemény „megdolgozása". A dolgozó embereknek idejük sem volt elolvasni az akkor reggel megjelent lapokat, mint ahogy rádiót sem volt alkalmuk hallgatni, tehát nem ismerhették a közlemény tartalmát, de számos fővárosi gyárban, vállalatban, intézményben még akkor délelőtt ayűléseket hívtak össze, s azokon ,a dolgozó zömének kéviselői“ valósános rihászérteket mondtak. Mondtak? Unván, legtöbbjük színtelen, monoton hangon, akadozva olvasta fel azt a néppel írt szöveget, amit néhány perccel korábban valaki (úgy vélem, az olvasó velem együtt nagyon is jól tudja, hogy kicsoda) a kezébe nyomott. Tekintetüket jóformán föl sem emelték a papírlapról. Talán szégyelték: annyira gyávák, hogy még ilyen „pártfeladatot“ is elvállalnak, még ilyenkor sincs lelkierejük nemet mondani. Akadtak persze olyanok is, akik apait-anyait beleadták, s nem hátulról rángatott bábuk módjára, hanem valóságos színészi teljesítményt nyújtva váltak közvádlókká. Kemény, mennydörgő hangon mondták el a hallgatóságnak, mennyire felháborították őket az aljas áruló tettei, s követelték: gyors, példás, a lehető legszigorúbb büntetést róják ki Mircea Roceanura. Még a leghalványabb kétely sem fogalmazódott meg egyik szónoklatban sem a letartóztatott bűnösségével kapcsolatban. A rádió órákon át közvetítette ezeket az előregyártott vádbeszédeket. A múltból jól ismert forgatókönyv alapján minden úton-módon azt akarták belesulykolni az emberek tudatába: kétség sem férhet Mircea Roceanu bűnösségéhez, tehát megérdemli, hogy fizessen tetteiért. Az elképzelésben tulajdonképpen nem volt semmi eredeti, a kliséket legalább negyven éve ismertük: maga a nép ítéli el a gyalázatos árulót, ítélkezik fölötte. A kívülállónak úgy tűnhetett, hogy hirtelen nagyon sokan ismerik azt, akinek a neve a Legfelsőbb Ügyészség közleményében szerepelt. A valóságban azonban vajon ismerte-e valaki is azok közül, akik — anélkül, hogy valamelyest is bizonyítva lett volna bűnössége — máris ítélkeztek fölötte? Tény, hogy neve egyik percről a másikra ismertté vált az országban. Minálunk, Romániában, mert külföldön, számos országban, főleg diplomáciai körökben a név korábban is, úgy két-három évtizede ismerősen hangzott. Ki tehát Mircea Roceanu? Egyetemi tanulmányait 1960- ban Moszkvában fejezte be a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében. Ugyanennek az inté- SZÉKELY LÁSZLÓ (Folytatása a 2. oldalon) EGY HALÁLRAÍTÉLTTEL TARTÓZTATTÁK LE MIRCEA RACEANUT? • Új sorozat 9. szám 1990. január 4., csütörtök 4 oldalára 50 irámi 6 Mikor is volt... Számoljak. Azon az éjjelen, amikor az egész ország a tévé előtt mereven várta, hogy többet is lássunk abból, amire alig-alig számítottunk. Amikor Ion Iliescu karácsony előestéjén bejelentette a Ceausescu-pár elfogását, nem hittem. Sokan voltunk, akik taktikai húzásra gyanakodtunk — nemzetmentési mozgalmunk vezetője is megértheti, miért. És karácsony szent napján, immár olyan keretben, olyan hangon közli az ország népével és a világgal, hogy a diktátor párt kivégezték, amit el kellett fogadnunk. De... de. Mi, temesváriak valahogyan másra számítottunk. Arra, hogy városunk szenvedett lakosai golyóütötte sebektől vérző, a securitate pribékjei által megkínzottan kapnak némi elégtételt az elvisettekért. Szerda délután, amikor Ceausescu a tévében gyalázatos beszédét tartotta, a nép már azt kiáltotta az Opera téren: „Ceauescu judecat pentru morfii din Banat!" vagyis: halottaiért ez a város kéri, követeli, itt vonják felelősségre. Nyilvánvaló: ez megvalósíthatatlan lett volna, soha nem kell kiderülnie, pontosan hol került sor a perre és a kivégzésre. A temesváriak ettől függetlenül nem örülhettek, nem szoba-i dúlhattak fel — bár a diktátor visszatérésének réme végre elmúlt — ez nekik nem volt elégséges. A gyilkos párnak látnia kellett volna azokat a helyeket, azokat a megkínzott embereket, a csonkolt tetemeket, vadállatiságuk bizonyítékait, s nekünk meg azt kellett volna tudnunk, képesek-e még emberi reakciókra ... ültünk a tévé előtt kábán, vártuk a beígért képriportot. Amikor egy rövid, pár perces néma bejátszást mutattak, éjjel volt. Éjfél is elmúlt. Láttuk őket hadonászni, láttuk a gyűlölt arcot, elzártuk a tévét. Néhányan, mert még nem tudtak moccani a látottak hatása miatt, percek múlva repültek a telefonhoz, ne feküdjön le senki, nemsokára többet is láthatunk, így ígérte a bemondó. Majdnem pirkadt, amikor ugyanaz a bemondó elnézést kért: képet már nem mutathatnak, a filmet elő kellett hívni, elhozni a titkos helyről — a szállítás éjjel nem biztonságos. A román tévé kitalálta a televíziós fegyvert, a fegyverek elhallgattatásának módját. Mindenkit a tévé előtt tartott. A terroristákat is várakozásra késztette. Katonai források igazolták másnap, hogy 25-éről 26-ára virradó éjjel sokkal kevesebbet lőttek. Ezen az éjjelen, mely úgy repült el, hogy észre sem vettük az idő múlását, addig nem látott képsorokat is beadtak a tévészerkesztők. Egyet a temesvári kínzókamrából, a gyenge minőségű felvétel mintha betonasztalt mutatott volna, rajta tetem, a megsebesedett kézbe gyertyát tett valaki, mindenféle eszközöket láttunk, illetve véltünk látni. Kínzásokról hallottunk, tudtunk valamennyien. Bizonyosak voltunk abban, sajnos, hogy semmilyen borzalmas módszertől (Folytatása a 3. oldalon) Bodó Barna riportsorozata HOL A KÍNZÓKAMRA? KELLER EMESE rajzával minden kedves olvasónknak és barátunknak boldog új esztendőt kívánunk! Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ. 79776 Bucuresti, 33 Piata Presa Libera 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. NEMZETMENTÉSI FRONT TANÁCSÁNAK TÖRVÉNYRENDELETEI A Nemzetmentési Front Tanácsa Törvényerejű rendelettel létrehozta Románia kormányát, mint az államigazgatás legfelső szervét. A kormány gyakorolja a közigazgatási tevékenység általános vezetését az ország egész területén, és köteles végrehajtani a Nemzetmentési Front Tanácsának programjába foglalt célokat, biztosítani a Tanács dekrétumaiban megszabott intézkedések végrehajtását. A kormány összetételét, a miniszterelnök javaslatára, a Nemzetmentési Front Tanácsa hagyja jóvá. A miniszterelnököt a Tanács nevezi ki. A kormány összességében és minden egyes kormánytag különkülön a Nemzetmentési Front Tanácsának tartozik felelősséggel. A Nemzetmentési Front Tanácsa hatálytalanítja a kormány határozatait, ha azok ellentétben állnak az érvényben levő törvényekkel és dekrétumokkal vagy a nép érdekeivel. A Törvényerejű Rendelet kimondja, hogy az operatív ügyintézés végett létrehozzák a kormány Végrehajtó Büróját és Főtitkárságát, és hatálytalanítja az előírásaival ellentétben álló rendelkezéseket. ★ A Nemzetmentési Front Tanácsa Törvényerejű rendeletet adott ki arról, hogy az egyes új szervezési struktúrák létrehozása folytán megszűnt vagy átszervezett központi és helyi állami szervek apparátusának személyzete három hónapon át megkapja korábbi pénzbeli járandóságát. A szóban forgó személyek képzettségüknek megfelelő elhelyezéséről a Nemzetmentési Front területi tanácsai gondoskodnak. A munkába állásukig eltelt időt — három hónapos felső határral — megszakítatlan folytonosságnak tekintik. ★ Egy valóban demokratikus társadalom létrehozása, a honpolgárok alapvető jogainak biztosítása és védelme s a politikai pluralizmus elvének megvalósítása céljából a Nemzetmentési Front Tanácsa Törvényerejű Rendeletben mondta ki, hogy Romániában szabadon alakulhatnak politikai pártok, kivéve fasiszta pártokat vagy olyan pártokat, amelyek a romániai állam- és jogrenddel ellentétben álló felfogásokat hirdetnek. A pártok szervezeti szabályzat szerinti megszervezése és működése csakis területi alapon engedélyezett. Egyazon (Folytatása a 2. oldalon) MEGSZŰNT Megszűnt — mivel is kezdjem? — az önadó, a sarcok egyike, amellyel még a nyugdíjasokat is nyomorították, megszűnt a „részvényfizetési kötelezettség“, a kiszipolyozás másik formája; megszűnt a villanyáram korlátozása, a kilowattóra több száz százalékkal felemelt ára; megszűnt a gázkorlátozás, a távfűtési központok szolgáltatásainak minimumra csökkentése, a lakásokban hat elviselhetetlen tél hidege után meleg van; megszűnt az élelmiszer feladagosítása, mely arra szolgált, hogy a mintegy tíz évig tartó heveny és idült élelmiszerhiányt leplezze; ezzel összefüggően megszűnt a fogyasztási cikkek kivitele, megszűnt a letelepedési tilalom; a benzinkvóta; az autóforgalom vasárnaponkénti korlátozása; a külföldi telefonbeszélgetések korlátozása; kivonták a Belügyminisztérium jogköréből a külföldi utazások intézésének (illetve nem-intézésének) jogát, rövidesen új útlevélhivatal alakul, és új útlevéltörvény lép életbe; megszűnt az a „törvény“, mely szerint tilos volt egymást úrnak, és kötelező lett elvtársnak szólítani; megszűnt a cenzúra; megszűnt a besúgás, mert nincs kinek-minek besúgni, a Belügyminisztérium hatáskörébe kizárólag a rendőrség, a tűzoltóság és a börtönök igazgatása tartozik; megszűnt az abortusztörvény, a terhesség megszakításának tilalma; megszűnt a telefonlehallgatás, Mihai Pacepa „Vörös horizontok“ című könyvében olvastam, hogy a zsarnokság idején több mint hárommillió készüléket hallgattak le és szinte minden tévékészülékbe „poloskát“ szereltek; megszűnt a falurombolás, a barbarizmus csúcsterve; megszűnt az a törvény, mely szerint tilos az állami és társadalmi szervezeteket nyilvánosan „rágalmazni“ (értsd bírálni); megszűnik a hatnapos munkahét, a vasárnapi kényszermunka; megszűnt a törvény, amelynek értelmében (dehogy is volt szó értelemről!) magánszemélyeknek tilos sokszorosító gépeket birtokolniuk, továbbá minden írógéptulajdonosnak évente egyszer ellenőrzésre kell jelentkeznie ... megszűnt a totalitárius állam, törvény választja el az államot a politikai élettől, különválasztották ■a törvényhozó, végrehajtó és igazságügyi funkcióit, megteremtették a jogállam és a civil társadalom alapjait; megszűnt az emigráció ócsárlása és rágalmazása; s bár bennünket minden, ami a forradalom első másodpercétől történik, közvetlenül érdekel, természetes, hiszen ránk vonatkozó, hogy hangsúlyozzuk és váltig ismételjük: megszűnt a nemzeti kisebbségek elnyomása, hátrányos megkülönböztetése, rövidesen megalakul — többek között — a Nemzeti Kisebbségek Minisztériuma. (A sorrendet bárki a maga fontossági igénye szerint megváltoztathatja. Én az enyémet az öröm és a tíz napja fölfokozott egy lüktetés üzemzavarában vetettem papírra.) Megszűnt... Megszűnt... Megszűnt... Megszűnt a zsarnokság, az önkényuralom, a diktatúra. SZÁSZ JÁNOS