Romániai Magyar Szó, 1990. május (2. évfolyam, 108-132. szám)

1990-05-03 / 108. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST MEZTELEN MÁJUSFA Ez a május elseje, olyan május elseje volt, hogy nem is volt május elseje. Az általános zavar, a múltnak egyértelmű és kritikátlan elutasítása nagyon is rányomta bélyegét. Valamit megtagadtunk, mert divat a tagadás, de nem állítunk másat a helyébe, hanem nagy űrt hagyunk, kezdjen vele mindenki, amit akar. Aztán úgy szétfolyik az egész, mint egy kiöntött dézsa liszt, csak egy kis nedvesség lesz belőle. Egy nappal előbb kint jártam falun, nevezetesen avasi szülőfalunkban. Kérdem a legényeket, van-e már, lesz-e májusfa. Hümmögnek, válukat vonogatják, fene tudja, messziről, nagyon messziről kéne hozni, meg hát... piros szalagot se lehet kapni, mert immár semmit nem lehet kapni, még cipőfűzőt sem. Piros szalagot illene tenni a zöld, lombra. De jaj, veszélyes ma az ilyen színkombináció, még veszélyesebb, mint Ceausescu idejében, lévén a nyírfa kérge fehér. Minek hergelje az ember a falun autóval áthaladókat, akik, esetleg a szomszédos ország zászlajának, nézhetik a piros szalagos májusfát. Így hát megteszi egy csokor orgona vagy tulipán, szerenádot pedig magnószalagról szolgáltatnak hozzá, ha egyáltalán lesz zene. Otthon, Szatmárnémetiben elmaradhat az évtizedekig megszokott rezesbanda-ébresztő. Aludjon, pihenje ki magát a nép, ne zavarják holmi kommunista zenével (mellesleg, az Unió gépgyár öreg fúvósait kéne megkérdezni, mennyire volt ez kommunista szokás, és mennyire jelzőnélküli munkás szokás). Böngészem a helyi újságokat, hova hirdetettek majálist vagy effélét. Sehová. Volt majális, nincs majális. Netán a majális is kommunista szokás volt? Hát, hát... szóval, előbb megvolt a majális, mint ahogy május elsejét kinevezték volna a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepévé."Aki nem hiszi, üsse fel a lexikont, a történelemkönyvet, vagy amihez éppen hozzáfér. Mert ha ilyen könnyen eldobunk és megtagadunk mindent, akkor akár Szinyei Merse Pál híres majális kévét is az időmúlt kacatok közé dobhatnánk. De ez kinek jut eszébe? Mégis volt majális, vagy efféle népi eszem-iszom. Nem hiszek az újságnak, kocsiba ülök, és kimegyek a strandra. Hát züllik a nép! Tánc, birkózás, zsákbafutás vagy ilyesmi nincs (minek törné efféle népuszító marhaságon a fejét a szabad szakszervezet, amikor most már szabadon nem használhatja fejét a munkásképviselet). Csak nagy össznépi sörözés és kolbászevés van. Teletömi gyomrát az ember, behúz rá 4—5 üveg sört, ha a hosszú sörvárás után egyáltalán sikerül hozzájutnia, kártyázik, bagózik, esetleg elkornyikálja, hogy „Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát... “ és ezzel megvolt a május 1. A város határában a Sár-erdőn szórakozók még többet álltak sörért ha nem érték be a hazulról vitt teával vagy házi borral. Minden tiszteletem azoké, akik a pár éve kialakított földsávos, szintén itteni pihenő övezetben a sörös ládákat ostromolták, mert nem csak lábbal vagy ököllel, de orral is bírni kellett ám. Egy idő óta ugyanis kényes ember által egy percnél tovább alig bírható bűz uralja a vidéket, mivel az előrelátó szocialista tervezés jóvoltából egy közeli állattenyésztő farm trágyalevét a pihenésre és szórakozásra fenntartott hatalmas tisztást körülvevő patakba engedik. Még jó hogy a Sanepid nem jár erre, hadd látná, mint mérik a sört és a kolbászt a förtelmes bűzforrás mellett. Miért is zavarná a munkásosztály szórakozását, ha eddig jó volt neki ez a környezet, ezután is jó lesz. Mert ivós ám a munkásosztály: lám voltak, akik még csónakáztak is a trágyalé távlálta szabadságban. Igaz, ha néhány üveg sör után elzsibbad az ember, a legkellemetlenebb szagot is akácillatnak érezheti. Még azok jártak jobban, akik a Túr-völgyi víztározónál vagy a muzsdalyi tónál sátoroztak, mert ott legalább tiszta volt a levegő, és sorbaállás nélkül is ehettek és ihattak, ha vittek magukkal mindent hazulról. Szervezett szórakozás, folklórműsor, sportverseny vagy ilyesmi erre sem volt, de a régi kötelező táncot és a zsákbeli futást nem is sírja vissza senki. Csakhát ki kellene találni valami mást helyette, mert a májusfa is nagyon meztelen maradt. Lám még virág sem volt, annyi mint ilyenkor szokás, jóllehet az időjárás kedvezett a virágzásnak. Mielőtt e krónikát írni kezdtem volna, felhívtam telefonon az egyik legismertebb virágrendezőt, és virágboltvezetőt, Mona Editet, azt mondja, egyetlen virágkosarat nem tudott készíteni május éjszakájára, mert nem volt miből. Pedig igény lett volna, elsősorban a közeli falvak legényei részéről. Ígyhát kedveseiknek is be kellett érniük egy-egy szál tulivánnal vagy bazsarózsával, és persze magnózenével. Nem maradt viszont meztelen a májusfájuk azoknak, akiknek a kertekbe és mezőkön dolgoztak ezen a napon. Mert annyit legalább örömmel írhat le a krónikás, hogy sokan dolgoztak. S azt mondják, azoknak a fiataloknak sem maradt meztelen a májusfája, akik a MADISZ-szervezte kerékpártúrán vettek részt. SZAMOSI LAJOS BOLONI DOMOKOS Vásárhelyi razglednica (Radnóti-parafrázis) Mellézuhantál, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Bunkólövés. — Mindjárt meghalsz te is, súgtad magadnak, — csak feküdj nyugodtan. Halált osztogat most a gyűlölet. Der springt noch auf — hangzik fölötted egy jól ismert — más — erdélyi nyelven, s még egy ütés. S nem tudod bűnödet. ROMA-REMÉNYEK SAJTÓÉRTEKEZLET EGY ROMÁNIAI NEMZETISÉG HELYZETÉRŐL Sajtóértekezletet tartottak a cigányság demokratikus szövetségének vezetői. . ROMANI ROSE, a mindenfajta rasszizmus elleni nemzetközi mozgalom tanácsának tagja, az NSZK-beli szintik és romák központi tanácsának elnöke hazánkban járt, s ez alkalommal ő is válaszolt az újságírók kérdéseire. A Romániai Romák Demokratikus Szövetsége részéről annak elnöke, GHEORGHE NICOLAE úr volt jelen, aki az NSZITnemzetiségi tanácsának tagja is. A cigányság rövid történetének felvázolása után az elnök a következőket mondotta: — Népünk Indiából származik, a X. században indult el Európa felé. A roma szó nyelvünkben a mi emberünket jelenti, az idegen cigányul, pontosabban romanesz nyelven gádzsó. A cigányság egyik ágazata a szinti, ők főleg Németországban élnek. Ismeretes, hogy az évek, évszázadok során a cigány szó egyet jelentett a semmibe vett, szinte állatnak tartott emberrel. Többségük rabsorsban élt. Innen ered aztán pillanatnyi helyzete is, manapság is létezik ellenérzés irántunk. A második világháborúban Hitler a Németországban élő cigányokat deportáltatta, a lágerekből nagyon kevesen tértek vissza. Áldozatainkra azonban a világ nem emlékszik. Pedig 1942 és 1944 között, tehát Antonescu idején Romániából a Dnyeszteren túlra deportálták a romákat. Hányan haltak meg az úton, az ottani borzalmas körülmények között, csak hozzávetőlegesen tudjuk, de tele van ez az út a romák sírjaival. Raszszizmus volt ez a javából. A lenézést, a mellőzést, az ellenszenvet most is érezzük. Még a sajtó is lekicsinylően ír rólunk, s ha valami történik, mindjárt egy barnább képű ember kerül lencsevégre, vagy a felvevőgép elé. Pedig ha vét egy cigány, nem a romákat, hanem azt az egy romát kellene megbüntetni, elítélni. Egyelőre ez nincs így. KÉRDÉS: Tehát önök szerint a cigányság külön nemzetiség? GHEORGHE NICOLAE: Igen. Annak ellenére, hogy mind a mai napig nem sikerült elismertetnünk mint etnikai csoportot. Éppen az említett mellőzés miatt. Pedig demokratikus szövetségünk van, amelyhez hét politikai szervezetünk is csatlakozott. Ebben a nehézségekkel, feszültségekkel teli világban a választási harcban lévő pártok igyekeznek a romákat a maguk oldalára állítani. A mintegy hárommilliós népcsoport szavazata számít, azonban meg kell mondanom, hogy ez megosztott lesz. A romák szövetsége nem politizál, a tagok arra szavazhatnak, akikre akarnak. El szeretnénk azonban érni, hogy a megalakuló parlamentben nekünk is ott legyenek a képviselőink. KÉRDÉS: Mit szeretnének kiharcolni a romák? GHEORGHE NICOLAE: Az emberi jogok mindegyikét Mindenekelőtt munkahelyek biztosítását szeretnénk. Azonkívül kulturális központok létrehozását, iskolákat, sajtót, könyvkiadást, színházat. Teret a művészetek művelésére, népünk története tanulmányozásának lehetőségét s az anyanyelv használatát. KÉRDÉS: Romani Rosen úr, ön mi járatban van Romániában? ROMANI ROSEN: A marosvásárhelyi és szászrégeni események hoztak Romániába, hallva azt, hogy a Vatra Romaneasca Erdélyben a magyar és a roma nemzetiségek ellen akcióba kezdett. A kormány tagjaival is tárgyaltam, s elmentem az események helyére is, hogy a magam szemével győződjem meg a helyzetről. Sajnos nem egyszerű szóbeszéd a romák elleni támadások, van, ahol a házaikat is felgyújtották. A vásárhelyi eseményekkel kapcsolatosan harmincnyolc résztvevőt tartóztattak le, ebből huszonegy roma, egy román, a többi magyar. Enyhén szólva egyoldalú „igazság“ ez. Öt hónappal a forradalom után még mindig a régi beidegződések, struktúrák, gondolkodás észlelhető. A tárgyalások alkalmával az illetékesek megígérték, hogy a demokratizálásba bevonják a romákat is. Mintegy hárommillió lerekről van szó. Minálunk, Németországban a cigányság szabadon beszélhet, kifejtheti a véleményét, szervezheti az életét, részt vehet a társadalom minden megmozdulásában, akciójában. A kisebbségek élete, jogainak gyakorlása kihat a többség életére, jogainak gyakorlására is. KÉRDÉS: Honnan tudja ön, hogy a Vatra Romaneasca akciót szervezett a romák ellen? ROMANI ROSE: A külföldi sajtóból, amely beszámolt a Marosvásárhelyen történtekről. Az újságok beszámoltak arról, hogy milyen feszültségek voltak a románok és magyarok között, félő volt, hogy a romákat is bevonják e küzdelembe. Bécsben a Vatra Romaneasca nyilatkozott arról, hogy a nemzetiségek ellen az erőszakot is alkalmazni fogja. A bírálatok után ezt visszavonta, sőt kinyilvánította, hogy a kisebbségek jogait tiszteletben tartja, azonban bennünket ez nem nyugtatott meg. Elegünk van minden szélsőségből, lett légyen az fasizmus vagy kommunizmus, hiszen bennünket mindez csak sújtott. Lejegyezte: ROMÁN GYŐZŐ (Folytatása a 2. oldalon) SPORT (4. oldal) EMLÉKMŰVEK KEK ÉS OLÁH ISTVÁN fotóriportja A szatmári római katolikus püspökség csaknem két évszázados történetében az utóbbi négy évtized volt a legkegyetlenebb. A miértre bizonnyal mindnyájan tudjuk a választ, hisz a totalitárius rendszer szorítása csak pár hónapja engedje el torkunkat. Az utolsó szatmári püspök Stheffler János börtönszenvedéseibe halt bele, 1952-ben, helyébe nem lehetett más püspököt állítani, az egész vallást, ezen belül a katolikusságot külön ért üldöztetések miatt. Azóta főpásztor nélkül maradt a Máramarosra is kiterjedő egyházmegye, helyette Sipos Ferenc kormányzó igyekezett nem eléggé méltányolható odaadással összetartani a hatalom sokféle fortélyával apasztani próbált nyájat. De lám, minden szenvedés, gyötrelem, megpróbáltatás elnyeri jutalmát, ha az ember fő támasza és reménysége a hit. Május első napján 48 esztendő után, ismét püspököt szenteltek Szatmárnémetiben. A kéttornyú római katolikus székesegyház, Erdély talán legszebb és egyúttal legnagyobb neoklasszicista temploma, zsúfolásig megtelt ebből az alkalomból, ezrek pedig a kihelyezett hangszórókon követhették a csaknem háromórás szertartást, amelyen Francesco Colostionno pápai nuncius mellett — aki a szentelést celebrálta — jelen volt az egri érsek, számos püspök, több felekezet küldöttsége, az államhatalom helyi képviselői. A helybeliek által ismert jeles egyházi személyiség, a mindössze 47 éves Reizer Pál kenetett meg krizmával (annak jeleként, hogy immár Krisztus főpapi, prófétai és királyi hatalmának részese lett), az igehirdetés feladatára emlékeztetve kapott evangéliumos könyvet, az egyházmegyével kötött szent szövetsége jeleként pedig gyűrűt, süveget és pásztorbotot. Az új püspök Máramarosszigeten kezdte igehirdető tevékenységét, majd 18 évig Szatmárnémetiben folytatta, hogy az utóbbi három évben ismét a Tisza-parti városban szolgáljon. Nehéz időkben kellett helytállnia, s ő példaadóan helyt áll. Nem véletlenül hangsúlyozta róla II. János Pál pápa a kinevezés szövegében: „Eddig dicséretesen gondoskodtál egyházad egy részéről, most pedig megérdemled, hogy az egészről gondoskodjál". Az új főpásztor beköszönő beszédében Isten népéhez szólva nagy felelősséggel vállalta fel az egyházmegyében élő római katolikus gondjait, ami sokban megegyezik az egész itt élő magyarság, sőt a többségi lakosság gondjaival is. A sokszorosan becsapott és hitevesztett emberek szeretnének már felnézni valakire, aki nem csapja be őket, aki minden bajukban és szenvedésükben velük van és mellettük áll. Azt az erkölcsi és szellemi értéket, amit sokáig nélkülöztek az emberek, most megkapják az egyházban. Isten azokat választja, és azok mellé áll, akik gyengék és eszetlenek, hogy megszégyenítse azokat, akik látszanak valakinek. Az egész erdélyi magyarsághoz szólhatnak Reizer püspök úr szavai, amikor így kiáltott fel: Ne menjetek el! Mindenkinek itt kell maradnia, küzdenie és erősítenie kell, ami szent és ami jogos. Ne menjetek el, legyetek hűek szülőföldetekhez, népetekhez, mert a hűség az egyik legszebbés legértékesebb keresztény adomány. A külföldre távozott paptestvérekhez felhívással fordult: térjenek haza, itt a helyük. Nagyobb dolog és több elégtétel ma itt helytállni, mint ott, ahol sokkal könnyebb, gazdagabb a környezet. Alkalmasint erősebb lett lélekben és hitben az a 10—15 ezer ember, aki a szatmári püspökszentelőnek szem- és fültanúja volt. A márciusi trauma okozta lelki megingás után sokunknak jól jött a biztató szó, sokan kaptak kapaszkodót a hétköznapi gondok és bajok leküzdéséhez, ismétfelvillan előttünk a remény, hogy érdemes-e küzdenünk nemzetiségi jogainkért. Nem kétséges, a római katolikus püspökség legális intézményének visszaállítása növeli önbizalmunkat, hitünket, egyúttal erősíti azonosságtudatunkat. SIKE LAJOS RESZEREŐPÁSZTOR ARRA KÉRIVE MENJETEK EL! Új sorozat 108. szám 1990. május 3., csütörtök • 4 oldal ára 50 iráni • ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piata Presa Libera 1.,' Szabad Sajtó tér 1., Postacím: Redactia sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 01 HA HÚSVÉT, AKKOR PÜNKÖSD Végre kialakult a képlet Nincs benne semmi ráció, de legalább egyedül a Romániai Magyar Szó aradi előfizetői ismerik e képletet, megközelítően pontos rendszer. Ábrázolása a következő: ha hétfő, mivel eszerint kerül postaládájukba a napilap, a másnapi lap, sőt , akkor múlt csütörtök-péntek, ha kedd, akkor múlt szombat, ha szer- harmad-negyed-ötödnapi lap. Ha ehhez hasonló példát találnak ma, akkor múlt vasárnap, ha csütörtök, akkor kedd, ha péntek az- Európa bármely civilizált országában, kérem, értesítsenek, mert akkor szerda, ha szombat-vasárnap, akkor szabadnap, ha hétfő akkor én a nyilvánosság előtt hajlandó vagyok megenni a kalapom,kor múlt csütörtök-péntek... — de ezt már mondtam. Senki ki melyet előzőleg az aradi postaépület előtt megemelek, nem találná, mi a csudának a „rendje" lehet ez a vircsaft. Egyes (Juhász) .