Romániai Magyar Szó, 1990. június (2. évfolyam, 133-158. szám)
1990-06-01 / 133. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST ! A cím féligazságot tartalmaz. Tehát egy új iskolának is lennie kell, ha az öreg épület fala omlott porba. Tisztázzuk hát az elején, Szilágypanitban annak ellenére sincs új iskola, hogy az oktatási intézmény az óvodával együtt jelenleg négy épületben elhelyezve működik. Az egyik óvodás csoport, a román nyelvű tagozaté például éppen egy jobb sorsra érdemes épületben, a korcsoméval egy fedél alatt. (Igaz, a riporter nevezi így az ivót, hivatalos neve: Büfét.) A másik, a magyar nyelvű óvoda úgynevezett belsőségben, megművelt terület közepén található, ösvény vezet hozzá, a falu hajdani... bikaistállójában. Székely Mária óvónő 1968 óta tanít Panitban, azelőtt nyolc évig Diósadon „normálisabb körülmények között, mert itt, ha esik az eső, óvodába menni nem lehet“. Tőle tudtam meg hogy „az istálló üresen állt a kollektivizálás után, csak később lett óvoda, a szülőkkel meszeltettünk, ők adnak össze pénzt játékra, nagyon szegényes helyzetben vagyunk, ősztől hatvan óvodásunk lesz, a bútorzat sem megfelelő, ha kapnánk is újat, nem férne be.“ A tanügyiek közül egyedül az óvónéni él a faluban, olyan épületben, ahol méteres magasságban nedves a fal. S ahol az alsó négy osztályba járók is tanulnak. Leírni sem tudom az ottani állapotokat, azért annak láttán Pató Pál kúriája is eszembe jutott, mert a tavaszutól száraz időben a téglából rakott, összeporladt lépcsőkön a ki-bejárat testi épséget kockáztató vállalkozás. A nyolcosztályos iskolához tartozó ötödik-nyolcadik osztályok tanulói a faluközpontban található régi iskolaépületbe járnak szellemük műveléséért, tudásuk gyarapításáért. Kui Magdaléna magyar szakos tanárnő, az iskola volt igazgatója jóvoltából a helybeli oktatás dicséretes régmúltjáról jegyezhetjük ide, hogy Szilágypanitban 1621-ben alakult iskola, Beke Titus volt első tanítója. Ugyanabban az épületben működött 1896-ig, amikor a református egyház segítségével újraépült. A jelek szerint viszont nem állhat fenn még századokig, de ennek okáról szóljon Kui Magdaléna: — 1896-ban nem alapjában épült újjá, s azóta nagyjavítás nem, csak toldozgatásfoltozgatás volt az épületen, a hatvanas években kitoldották, a tavaly tatarozták. Úgy történt, hogy 1988-ban ránkduvadt az emlékezetesen pusztító szélvihar, levitte a vakolatot is, a falak egy része átázott az esőtől, porlott szét a tégla, aztán egy szép nap kidőlt az utcára néző fal. Írásban figyelmeztettem a község polgármesterét, azaz nyilatkozatban, hogy nem vállalom a gyermekek életéért a felelősséget, mire ő beijedt, így foghattunk sokszori kérés után a javítási munkához. Gyűjtés indult be új iskolára, de a tégla, amit vettünk, egy osztályteremre sem lett volna elég. Az önadó pedig mindig a községhez jutott, abból semmit sem látott a falu. Ülünk az igazgatói irodában (újféle protokoll: a pohár kisüsti mellett egy csésze valódi feketével), s hogy ne mondjak cifrát, inkább nevetek a látványon. Mert a padlózat besüppedt, bokatörő gidreit-gödreit linóleum darabokkal s egy jutaszőnyeggel rejtették el. Salétromos, penészes falak, s miközben kint a szabadban tombol a májusi napfény, bent sírkamra hűvös, dohos levegője dermeszt. Szinte hihetetlen körülmények ,nem is gondolná az ember, innen Zilah, a megyeszékhely mindössze tíz kilométer. Új iskola kell tehát Szilágypanitnak. Gyermek van, az iskolának jövője van, ősztől kezdődően lesz még egy osztály. S a télen, idejében elindultak iskolaépítés ügyében, de hadd számoljon be erről Gecse Júlia, a jelenlegi igazgató: — A tavalyi renoválást csak szükségmegoldásnak tekintjük. Jóváhagyásért kilincseltünk, jártunk, elértük immár, hogy három osztályteremre, két óvodai teremre, laboratóriumra és tanári szobára megrendeltük a műszaki építési tervet. Jóváhagyták a kérésünket, a tervező is megígérte, hogy a napokban a felméréseket elintézni kiszáll a faluba. Azóta több mint egy hét eltelt... Nem folytatom az igazgató beszámolóját. Ismerjük mindannyian a hivatalos ügyintézés időtartamát, a formaságok intézését, amíg a tanulmányok elkészítése és a bank jóváhagyása után az építkezést irányító terv is elkészül. A megyei építő-szerelő vállalat végezné a munkát; nos, a cég tempóját, módszereit, szavahihetőségét nem méltatom, nem kommentálom, régi ismerősök, hát ettől tekintsünk el. Most meg a végén magamban morfondírozom, jó lenne még egy alkalommal a helybeliekkel, de nem a tanárokkal beszélgetnem. Csak nem kellene addig készülődni, várni az új iskola építésével, míg ismét kidől egy öreg fal... Annyit mondanék el, ismerem a szorgalmas panitiakat. Az apák zilahi gyárakban, főleg a bútorgyárban, az anyák a fácánneveldében, sertéshizlaldában dolgoznak, s műszak végeztével saját földjeiken, egyrészük még a termelőszövetkezetben is vállal munkát. Hajtják magukat, a fiatal szülők újabban családi házak építésébe fogtak vagy ahhoz készülnek. Nem tudnának mégis összefogni, hogy a falu erejével közösen minél hamarabb hozzanak tető alá egy új iskolát? Több mint három és fél évszázad helybeli magyar nyelvű iskolájának múltja, az anyanyelvű oktatás lehetősége semmire sem kötelez? FEJÉR LÁSZLÓ !/ »« mir m iskoiafal 1 Oj sorozat június 1., 1 f , .1 , y„ - ■ : ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 133. szám Piata Presa Libera 1„ 1990. 1 • 4 oldal ára 50 báni • Postacím: Redactia szerkesztősége 79776 Bukarest 33, péntek Szabad Sajtó tér 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 „ ... jöjjön el a Te országod, legyen meg a TE akaratod .. AZ ITBONMARADÁS ÉRTELME A marosvásárhelyi véres és manipulált események egyik célja az volt, hogy — akit lehet — megfutamítsanak. Az új menekülési hullám nyomán sok cikk látott napvilágot a hazai sajtóban. Ezek többnyire a helybenmaradásra szólítanak fel és főleg az emberek érzelmeire hatnak. Az érzelmi vonatkozások valóban fontosak, néha döntőek, de melléjük sok tényszerű, tárgyilagos érvet is felsorakoztathatunk. Az alábbiakban néhány ilyen érvet, példát szeretnék felemlíteni, kizárólagosan csak azokat, amelyeket személyesen vagy barátaim révén tapasztaltam meg vagy éltem át. A példák, tapasztalatok mindanynyiunkra, tehát nem csak a magyarokra vonatkoznak és az ezekből adódó következtetések egy része szintén. NÉZŐPONT A diktatúra idején kivándoroltakat több csoportba oszthatjuk: — politikai ellenállók, akik olyan tevékenységet fejtettek ki, hogy kénytelenek voltak elhagyni hazájukat vagy egyszerűen nem voltak hajlandók elviselni a politikai elnyomást; — olyan kiváló képességű személyek, akik szakmájukban gátolva látván magukat, úgy ítélték meg, hogy kivándorlásukkal tágabb teret tudnak biztosítani egyetemesen hasznos munkájuknak; _ a háború alatt vagy közvetlen azután szétzilált családok, akik többségénél a családegyesítés érve valóságos volt; — súlyos betegek és azok családjai, akik ezért mentek el, mert így biztosítva látták a gyógykezelést vagy az ápolást; — olyanok, akik nem tartoznak a felsorolt négy csoport egyikéhez sem, és akiknél a „családegyesítés" csak ürügyként szolgált. Egyértelmű dolog, hogy a négy első csoport gondolkodásmódja és az ebből következő döntése — abban a korszakban — indokolt és igazolt volt, és egyes esetekben helyes ma is. Számát, arányát tekintve azonban az ötödik csoport többszöröse a négy első összegének, és ez az, ami szomorú és elgondolkoztató! Mert ennek a csoportnak a motivációi megcáfolhatók voltak még a diktatúra idején is, ma pedig annál inkább. Ami a szakmai beilleszkedést illeti, a legszerencsésebb helyzetben az olyan szakmunkások vannak, akik jól képzettek, de emellett találékonyak, gyorsan újraszakosodnak. Az értelmiségiek csak duzzasztják a már mindenütt létező munkanélküliek rétegét. Az 1989- es nagy menekülési hullámnak azonban a jól képzett szakmunkások és értelmiségiek esetleg egynegyedét képezik. A többség szakmai képesítése és munkafegyelme viszonylag silány, életvitelében nem elég következetes és nehezen tudja elviselni azt a többletmegterhelést, amit a szakmai beilleszkedés igényel. Még a legjobbak is szakmailag saját színvonaluk alatt tudnak csak elhelyezkedni. Példákat idézek erre az ismerőseim, barátaim köréből: NÉMETORSZÁGBAN: nagyon jó képesítésű (Fogarasról elszármazott) német nemzetiségű technikus, aki munkásként dolgozik váltásban; német szakos, német nemzetiségű (resicai) tanárnő, aki jelenleg titkárnő; jó képesítésű, (vásárhelyi), magyar nemzetiségű mester, ma raktárnok; román nemzetiségű (bukaresti) mérnök, aki szivattyúállomásokat szerelő lakatos. MAGYARORSZÁGON: magyar nemzetiségű (vásárhelyi) egyetemi adjunktus, most aszszisztens (ilyen több is van); marosvásárhelyi főmérnök, aki viszonylag nagyon szerényen keres. A fentiek még aránylag jobb helyzetben vannak, mint a munkanélküliek. A beilleszkedést pedig sok esetben nehezíti a lakáshiány. A társadalmi beilleszkedés sokkal nehezebb, mint a szakmai, egy egész emberöltőt igényel és legfeljebb csak azt tudja elérni, hogy az új társadalmi környezet az új generációt fogadja be, mely már abban a társadalomban nőtt fel. Évekig követtem Romániából az NSZK-ba átszármazott német, magyar, román és zsidó barátaim sorsát. Kevés közülük az olyan, aki meg tudja csinálni, hogy „ne nézzen vissza”, pedig az ilyennek viszonylag könnyebb. De még ezeknél is elgondolkoztató dolgokat tapasztaltam. — Egy magyar családban, amelyben a szülők annyira „igyekeztek" felzárkózni, hogy otthon, a gyermekekkel is németül beszéltek s a gyerekek alig tudnak már magyarul, arról panaszkodtak, hogy a szomszéd gyerek csak az ő gyermekeiket nem hívta meg születésnapján. — Láttam, mennyire rosszul esett egy román mérnöknek, mikor egyetemista lányától azt kellett hallania, hogy „őt nem érdeklik a kelet-európai országok". — Egy nagyon jó román fogorvos azért helyezte át rendelőjét a külvárosba, mert az ott lakó, szintén idegenek „nem nézik úgy le". — Egy volt brassói szász család fia, aki nekem keresztfiam, a szüleit és természetesen engem is olyan románoknak néz, „akik már kultúrájuknál és maradi felfogásuknál fogva" eleve nem érthetik meg az ő (német!) problémáit. Is ... Ezek a példák azt is mutatják, hogy aki igyekszik felzárkózni, annak el kell fogadnia. FODOR IMRE Marosvásárhely (Folytatása a 3. oldalon) KÖZLEMÉNY Az RMDSZ Elnöksége 1990. május 29— 30-án Sepsiszentgyörgyön munkaülést tartott. Meghívottként részt vettek az RMDSZ-listán megválasztott szenátorok és képviselők. A kétnapos tanácskozás összegzéseképpen az Elnökség a következőket tárja a nyilvánosság elé: A május 20-i választások nyomán kialakult politikai helyzetben fokozott igény jelentkezik a demokratikus kibontakozás, az új struktúrák kialakítása iránt a gazdaságban, a társadalmi életben. Az új helyzetben felmerülő központi kérdés miként kívánja a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Nemzeti Megmentési Front az eltérő vélemények figyelembe vételét biztosítani, miként segíti, bátorítja a jelentkező és teret kérő tendenciákat. Minden pártra, politikai alakulatra nagy felelősség hárul a kibontakozás előmozdításában, a megfelelő módozatok kimunkálásában. Az RMDSZ működését a nemzetiségi érdekek képviselete és érvényesítése határozza meg, még akkor is, ha ez legtöbbször szükségképpen csak politikai formákban lehetséges. A Romániában élő magyarság legfőbb érdeke, hogy a román társadalom egészéhez hasonlóan a decentralizált struktúrákra épülő demokratikus jogállamban éljen. Ezért az RMDSZ támogatja azokat a politikai és parlamenti kezdeményezéseket — bárkitől származzanak ezek —, amelyek előrelépést jelenthetnek ilyen irányban. Ezt azonban nem koalíciók vagy szövetségek formájában tartja célszerűnek, hanem a mindenkori adott helyzet átfogó elemzése alapján hozott konkrét együttműködéssel. Az RMDSZ jövőbeni politikai szereplését ,tehát a demokrácia elveinek aktív vállalása, az érvényesítésükért kialakított együttmunkálkodás, és az egyes pártoktól és más politikai erőktől való függetlenség határozza meg. Parlamenti tevékenységünk egyik fontos tényezőjének tartjuk a romániai nemzeti kisebbségek képviselőivel való szoros együttműködést egy kisebbségi csoport formájában a részt vevő felek teljes elvi és döntésegyenlősége alapján. Kisebbségi helyzetünkből adódó érdekazonosságunk az az alap, amelyre ez a kívánatos és szükséges együttműködés felépíthető. Az RMDSZ elnöksége szükségesnek tartja leszögezni: az utóbbi hónapok eseményei, így az ország és a világ közvéleménye előtt még mindig nem tisztázódott, sőt elködösített marosvásárhelyi események után alapvető szükséglet a magyar A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG ELNÖKSÉGE (Folytatása a 2. oldalon) NYILATKOZAT . Május 30-án Arad municípium közelében magyar nyelvű röplapokat találtak, amelyek arról tudósítottak, hogy Budapesten, a Bazilika előtti téren gyászmisét tartanak a trianoni békeszerződés aláírásának 70. évfordulójára emlékeztetve. A röplapot a Keresztény Nemzeti Unió írja alá, egy olyan homályos célokat követő szervezet, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a maga választási programja során mint ilyent jellemzett a Román Televízió május 12-i adásában. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség véleménye szerint provokációról van szó, amelynek célja megrontani a Románia és Magyarország közötti viszonyt, s etnikumkor feszültséget teremteni országunkban. Elvi álláspontjához híven a Romániai Magyar Demokrata Szövetség most is állást foglal a románok és magyarok közötti egységbontásra irányuló bármely akció ellen. Felszólítjuk a romániai magyarságot, hogy ne engedjen az ilyen elítélendő kísérleteknek, amelyek szöges ellentétben állnak a román—magyar közös érdekekkel, a hazánk demokratizálására irányuló folyamattal. DOMOKOS GÉZA, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke Bukarest, 1990. május 30. NICU CEAUSESCU-SZÍNJÁTÉK BÚCSÚ NAGYENYEDTŐL Nicu Ceau$escu majd egy hónapon át nélkülözni kénytelen a nagyenyedi börtön vendégszeretetét, ahol szebeni perének ideje alatt esténként kipihenhette a tárgyalások fáradalmait. Állíthatom: tudósítóként is kimerítő munka végigülni a gyűléseket, és végighallgatni minden kijelentést, elejtett megjegyzést. El tudom hát képzelni milyen fárasztó lehet akár vádlottként, akár a jog embereként végigélni egy tárgyalás minden feszültségét, dimenzióját. Szerdán reggel egyszerűen holtpontra jutott a per: a tanúk meghallgatása után, mind az ügyész, mind a védőügyvéd újabb bizonyítékok beszerzését és újabb tanúk meghallgatását kérte a bíráktól, mert a jelek szerint az eddigi tényanyagból nem világlik ki egyértelműen a vádlott bűnössége, illetve bűnösségének mértéke. Az ügyész például csinos kis csokrot állított össze azok névsorából, akik Szebenben a decemberi események alatt megsebesültek, hogy segítségükkel fényt deríthessenek a titokzatos tűzpárbaj körülményeire. Ugyanakkor kérte Kosa Mirela szállodai alkalmazott meghallgatását, aki sűrűn megfordult Nicu otthonában, így könnyen megeshet, hogy tanúja volt bizonyos perdöntő kijelentéseknek, eseményeknek. Az ügyvédnő, mielőtt igényeit felsorolta volna, nehéz, bonyolult perként értékelte védence tetteinek megmérettetését, majd bevallotta, hogy életében, szakmai pályafutásában ez az első olyan ügy, amelynek során végre szabadon, minden külső-belső nyomástól és szemponttól mentesen végezheti védőügyvédi feladatkörét. És mert az igazság kiderítéséért vívott harcában eddig oly sok jóindulatot és megértést, tárgyilagosságot tapasztalt az elnök és a bírák részéről, bízik benne: minden kérése meghallgatásra talál. Az ily szívhez szóló, már-már lefegyverző bevezető után érthetően meglehetősen hoszszú igénylajstrommal állt elő védence nevében Paula Iacob, amelyen többek között olyan „márkás“ nevek szerepeltek, mint: Vlad Iulian, Ana Mureșan, Chițac és Stanculescu tábornokok, Ion Coman, Radu Balan. Egyúttal kérte a december 17— 22-e közötti ■ telefonértekezleteken Szebenben elhangzottak jegyzőkönyvét, illetve hangfelvételeinek....beszerzését, valamint Nicu Ceausescu ideg- és elmegyógyászati kivizsgálását, amit szerinte már eddig is félig-meddig kötelességből meg kellett volna ejteni. Ezután hivatalosan megfogalmazta azt, ami eddig csak a kulisszák mögül szűrődött ki: védence igen súlyos beteg, krónikus, progresszív májbajban szenved, aminek a megállapítására szakértői bizottság hivatott. Amíg a törvényszék az előterjesztett kérdéseket mérlegelte, még egyszer bejártam a december végi események sebeit, szebeni színhelyeit. Az utakat, amelyeken nem is olyan régen a vádlott kisrendszámú szolgálati kocsiján az ámokfutó öntudatlanságával száguldozott. Elidőztem az egykori elsőtitkári rezidencia és csalogánydalos kert előtt, a festői Lili Paneth Gottlieb utcában, a makulátlan kidolgozású kőkerítésen krétafelirat: Nicu, dracu ... Innen vágott neki, sietős útjának a főváros felé, Vladescu Daniela szebeni színésznő társaságában (akit a tárgyalás egyik ülésén többen is felismerni véltek a hallgatóság soraiban), hogy eleget tegyen volt belkereskedelmi miniszterünk, Ana Mure$an felszólításának, még a Ceausescu házaspár szökése előtti általános zűrzavarban jöjjön és vegye át az ország vezetését. Alig pár perc járásátra álltam a december 22-én kirobbant tűzharc helyszínétől. Az egykori belügyminisztériumi felügyelőség és a milícia épületét javában tatarozzák. A kiégett, golyó lyuggatta falak ijesztő napokról árulkodnak. Az utcát, amely a belügyet a szemben lévő tiszti iskolától és katonai egységtől elválasztja, ma már Milea tábornok útjának hívják. Az iskola kerítése előtt, illetve az udvaron belül fellobogózott fakeresztek: a decemberben elesett katonák emlékére. Mintegy 25 percembe került, amíg bejártam a kaszárnyát övező utcákat. Köröskörül golyónyomok, leégett tetőzet, tönkrement épületek, a szemközti oldalakon, a Stefan cél Maré út 7 szám emeletes villalakása például olyan, mintha bombatalálat érte volna. Az udvaron kupacokban: postalapok, girbe-gurba vasak, pipereholmik dobozai, cipők, seprűmaradvány, horpadt mosdótál. Több tanú szerinte körben lévő házak tetejéről, padlásáról lőttek a terroristák. Amire aztán a katonák kétségbeesett golyózáporral válaszoltak. Egyoldalú, fejeveszett küzdelem lehetett: az iskolán, a kaszárnyákon alig van golyónyom. Nyilvánvalóan provokációról van szó. De ki a felelős érte? Éppen ezt kell kideríteni Nicu Ceaușescu perén... Hiszen a szülészet faláról, amely mellett ép CSEKE GÁBOR (Folytatása a 2. oldalon)