Romániai Magyar Szó, 1990. szeptember (2. évfolyam, 212-237. szám)
1990-09-01 / 212. szám
ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST PARLAMENTI ÜLÉS A BÉCSI DÖNTÉS 50. ÉVFORDULÓJÁNAK EMLÉKEZETÉRE DOMOKOS GÉZA BESZÉDE az RMDSZ parlamenti csoportja nevében 50. évvel ezelőtt Európa, majd rövidesen a világ többi földrésze is a világ történelmében legkegyetlenebb összecsapás színtere lett. Az erőszak és a rombolás ideológiája a hadviselés legtökéletesebb eszközeivel párosulva azzal fenyegetett, hogy független államokat örökre eltöröl a föld színéről, barbár módon megsemmisít évezredes múltra visszatekintő népeket és civilizációkat. Kiélezett politikai érdekellentétek, valamint olyan világuralmi, abszurd törekvések következtében, amelyek alapjául részint az esztelen fajelmélet, részint pedig a kommunista megváltás utópiája szolgált, a világra szabadult a legembertelenebb erőpolitika, a világ felosztásának legcinikusabb kivitelezése. Soha a történelem során nem rúgták még fel oly arcátlan és durva módon a nemzetközi jog előírásait. Soha nem tiporták még lábbal oly hidegen és kegyetlenül a népeknek az élethez való jogát. Soha az ember, lett légyen hóhér vagy áldozat, nem süllyedt az aljasság hasonló fokára, soha még enynyire félre nem dobták, gúny tárgyává nem tették az európai humanizmus évszázados hagyományát. Alig van földrészünknek olyan szeglete, amelyet fel ne dúlt volna a barbárság pusztító áradata, amelynek nyomában mindenütt ott járt a halál és a terror. Az agresszió, az erőszak és a jogtalanság ezen hulláma nem kerülte el Romániát sem. A Bécsi Diktátum, amelyet 50 évvel ezelőtt, augusztus 30-án írtak alá, a román nemzeti történelem egyik legtragikusabb fejezete volt és marad. Ennek az önkényes döntésnek voltaképpen az volt a célja, hogy megszüntesse Románia szuverenitását és területi integritását, hogy az ország feltétel nélkül alávesse magát a náci Németország terjeszkedési politikájának. A nemzetközi jog elemi normáit semmibe vevő Bécsi Diktátum egyikevolta nagyhatalmak által a második világháború idején elkövetett törvényszegéseknek s hatalmas politikai és erkölcsi károkat okozott a román népnek csakúgy, mint a Dél-Erdélyben élő magyar lakosságnak, egyben, pedig veszélybe sodorta a két etnikum együttélésének folyamatát azon a földön, ahol egyikük is, másikuk is az értékek és az érdekek szálaival sokszorosan egymásba fűződő civilizációt teremtett. E szomorú évfordulón illő tehát fájdalommal és részvéttel emlékeznünk mindazokra, akiknek az igazságtalan döntés következtében szenvedés jutott osztályrészül. Meg kell ugyanakkor állapítani azt is, hogy a Bécsi Diktátum durván megszegte a népek önrendelkezési jogát, amelyre az első világháború befejezésekor az új Európát alapozták. Végül a Diktátum olyan irányt szabott a román külpolitikának, amely óhatatlanul totalitarizmushoz vezetett, s ezáltal évtizedekre leállította az ország tényleges fejlődését, elszigetelte Romániát az európai demokráciáktól, lakosságának óriási veszteségeket és végtelen szenvedéseket okozva. A Bécsi Diktátum 50. évfordulóján sokan vannak még olyanok honfitársaink között, akik e tragikus esemény szemtanúi, netán épp szenvedő alanyai voltak. Az ő emlékeik és élményeik mind-mind részei az önkényes döntés fölött kimondott ítéletünknek. A mellettük felnőtt ifjabb nemzedékek azonban már a jövő felé, a holnapi Európa és a holnapi világ felé irányítják tekintetüket. E jövő építésének alapja pedig nem lehet más, mint a nemzetek közötti bizalom és közeledés, a múltbeli konfliktusok és harag meghaladása a demokrácia és a haladás közösen vállalt eszményei nevében. Ennek alapján úgy vélem, hogy nem szolgálja sem a román nemzet érdekeit, sem az ország jövőjét, ha ez az évforduló ahelyett, hogy a kegyelet és a közösségi fájdalom pillanata volna, olyan felhangokat is kapna, mint az uszítás, a számonkérés vagy az idegengyűlölet. A Bécsi Diktátum mindenekelőtt arra emlékeztet, hogy a nemzetközi jog normáit kötelezően tiszteletben kell tartani és az elmúlt évtizedekben földrészünk nagy lépéseket tett előre ezen a téren. Századunk hányatott történelme ugyanakkor arra is int, hogy a nemzetek közötti gyilkos konfliktusokat szülő ellentétek elkerülhetőek lettek volna, ha ilyen helyzetekben is felülkerekedett volna a párbeszéd igénye és a valóságérzék, valamint a demokrácia értékei melletti határozott kiállás. Nem utolsósorban azzal is számolnunk kell, amikor a korszak tragikus tanulságait vesszük számba, hogy Európának ebben a térségében a nacionalista, sovén áramlatok veszélye csakis olyan demokratikus intézmények megszilárdításával hárítható el, amelyek nemhogy károsítanák valamely ország szuverenitását, hanem épp ellenkezőleg, csak megerősítik azt. A demokrácia minálunk is, éppúgy mint földrészünkön bárhol, elképzelhetetlen a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása nélkül, minthogy pedig ezek a jogok nem voltak kiváltságok és nem is lesznek azok, szentesítésük útján Románia nem tesz egyebet, mint felzárkózik a valóban demokratikus nemzetek sorába. Azt az áltudományos irodalmat, amely sajtótermékek és könyvek útján terjed és amely a magyar veszélyre vonatkozó hamis hírekkel bombázza a román közvéleményt, olyan egykori, fájdalmas élmények sajnálatos, anakronikus és ártalmas utórezgésének tekintjük, amely ma kétségtelenül veszélyes és elítélendő manipuláció szolgálatában áll. Románia magyar állampolgárai, akiket ehhez az országhoz fűz kulturális örökségük, mindaz, amit őseik teremtettek ezen a földön és saját jövendő terveik, sem ma, sem a továbbiakban nem törekednek másra mint, hogy megbecsülten és szabadon éljenek a román néppel és a többi nemzeti kisebbséggel együtt. Miután összefűz bennünket a múlt, azt kívánjuk, hogy fűzzön össze még erősebb szálakkal a jövő, amely a jog és a demokrácia elveire épül. E néhány gondolattal kívántam kiegészíteni az RMDSZ hivatalos közleményét, amelyet a tegnap este a televízióban is felolvastak és a mai sajtóban is megjelent, az imént elhangzott Nyilatkozat margójára, amelyet támogatok. Köszönöm figyelmüket. ROMÁNIA PARLAMENTJÉNEK NYILATKOZATA Erdély egy részének kiszakítása fél évszázaddal ezelőtt a gyilkos Bécsi diktátum révén és a németországi és olaszországi fasiszta rezsimek által erőszakosan a horthysta Magyarországhoz való csatolása történelmi igazságtalanság volt, a nemzetközi törvényesség és jog normáinak, a román nép szent jogának durva megsértését jelentette. Románia testének szétszakítása, melyet ugyanabban a gyászos 1940-es esztendőben már megcsonkítottak, a diktátumot követő terror- és kegyetlenkedési hullám mélységesen megsebezte a román nép érzelmeit és nemzeti öntudatát. Népünk érdeme, hogy idejében csatlakozott az antifasiszta koalícióhoz, és hogy az antifasiszta háború során, a román hadsereg önfeláldozása és véráldozata árán, 1944-ben felszabadította Erdély egész területét, visszacsatolva az anyaországhoz a diktátum révén elrabolt területet. Elismerve a történelmi realitásokat, az 1947-es nemzetközi szerződések 1918 után másodízben szentesítették a tényt, hogy Erdély Romániához tartozott és mindörökre hozzá tartozik, hogy teljes egészében román terület. A háború után a kelet-európai népekre egy példátlan utópia, a kommunizmus kísérletét kényszerítették rá, mely ellentétben állt az egész európai történelemmel. Ez az utópia meghirdette a népek közötti úgynevezett valódi barátság új korszakát, és azt állította, hogy a marxista-leninista elveknek megfelelően mindörökre megoldotta a nemzeti kérdést. (Folytatása a 4. oldalon) A legutóbbi népszámlálás alapján Nagylak összlakosságának több mint fele szlovák, negyven százaléka román és alig öt százaléka magyar nemzetiségű, ami nem sok, de nem is kevés, a lélekszámhoz viszonyítva úgy 450—500 magyar ajkút feltételez(ne), mert jelenlétük az eltelt évtizedben jószerével semmivel sem bizonyítható. A magyarságnak nem volt még óvodája sem, nemhogy iskolája, az egykori magyar katolikus templomban leginkább szlovákul misézik a pap, hagyományápoló kulturális rendezvényre ki tudná megmondani, mikor került sor utoljára ... persze a forradalom előtt, merthogy ami azóta történik az szinte szinte csodaszámba megy, hiszen még magát a tősgyökeres nagylakit, mármint Szosznyák Lajos urat is ér(het)ik meglepetések. — Mi, azaz Józsa Ferenc református lelkész, Hlovoska Pál nyugdíjas asztalosmester, jómagam és még néhányan január 20- ára hirdettük meg itt, Nagylakon az RMDSZ alakuló közgyűlését. Úgy 60—80 érdeklődőre számítottunk, ám legnagyobb meglepetésünkre telt ház gyűlt össze, több mint százhatvan személy. Annyi sóhaj, panasz hangzott el, hogy alig győztük jegyezni, és már ott helyben megfogalmazódtak az igények, elvárások. Azóta 200-ra emelkedett a taglétszám, van saját székhelyünk, félig-meddig megoldottuk legégetőbb problémáinkat, első és legnagyobb sikerélményünk, ám ugyanakkor keservünk is a magyar óvodához fűződik. — Valami közbejött? — Miután fáradságos „meggyőzési kampány" árán összegyűjtöttünk huszonkét gyermeket, találtunk egy érettségizett, gyermekszerető, ám sajnos szakképzetlen magyar óvónénit, Stan, született Gyuricza Rozália asszony személyében és márciusban beindítottuk az óvodát, rendkívül kellemetlen helyzetbe kerültünk azáltal, hogy a megyei tanfelügyelőség, anélkül, hogy kapcsolatba lépett volna velünk megérdeklődni a konkrét helyi viszonyokat, egy másik tanerőt is alkalmazott, egy orosz—román szakos tanárnőt, ha jól tudom. Mi tulajdonképpen csak örülni tudnánk annak, ha a létszámból két tanerőre is futná őszbe, de a pillanatnyi helyzetben nem etikus ami történt. Visszataszító szerintem a bába kezéből, beleegyezése nélkül, kiragadni s a késve érkező szülőnő gondozására bízni a már világra segített csecsemőt. Én inkább lemondok az RMDSZ elnökségről, mint erről a „vívmányunkról“, mert jobb kifejezést egyszerűen nem találok annak érzékeltetésére, hogy mennyire fontos számunkra, s milyen nehéz volt létrehoznunk. Az akkori NSZIT 15 000 lejjel támogatta kezdeményezésünket, az épületet a lelkes szülők, RMDSZ-tagok, az óvónéni tették rendbe úgy ahogy, a bútorok készítését, az ajtók, ablakok nagy javítását pedig Hlovoska bácsi vállalta magára. És mégis?! — Ott ahol a magyarság, mint etnikum szinte teljesen elsorvadt, nem véletlenül lett „szívügy“ éppen az óvoda. Pedig az az ötvenes évek végén még megyeszerte híres volt a nagylaki magyar iskola is... — Most viszont jó, hogy összejött legalább az 1—IV. osztályra való minimum. Ősztől mindenesetre át fogjuk venni a régi katolikus iskolaépületet teljes egészében, s az óvoda és az iskola mellett kulturális központként is fogjuk működtetni egyelőre. Szeretnénk egy RMDSZ könyvtárat nyitni, ugyanis rengeteg könyvet, folyóiratot kaptunk magyarországi szomszédainktól, elsősorban kiszombori barátainktól, de egész magángyűjteményeket adományoztak nekünk a nagylaki magyarok is. Többek között kapcsolatot teremtettünk a szőregi iskolával, felvetődött a gyermekek kölcsönös üdültetésének gondolata, valamint Arad megyei magyar tanerők 10—15 fős csoportjának két-háromnapos tapasztalatcserére való átruccanása. Sajnos egész nyáron egyéb sürgős tennivalók kötöttek le, így gyakorlati megvalósításukkal csúsztunk egy kicsit, ám ami késik nem múlik. Továbbá igen fontos célkitűzésünk a kulturális tevékenység fellendítése, március 15-e nagy visszhangot keltő megünneplése, amelyre meghívtuk a pécskai Búzavirág együttest is, döbbentett rá arra, hogy a magyarság nem csupán létezik, hanem életképes és igényes is. őszire, nagyobb lélegzetű közös műsort szeretnénk összehozni az említett népi tánccsoporttal, siker esetén Magyarországra is átruccannánk. Bizony nem lesz könnyű ismét olyan gazdag kulturális életet teremteni, mint amilyen teszem azt a háború előtt zajlott Nagylakon, amikor is volt saját magyar operett társulat, zenekar és számos egyéb szórakoztatónevelő kezdeményezés. Nyár lévén sajnos egyelőre uborkaszünet van ezen a vonalon. — Az előbb említette, hogy valami mégis igen-igen lekötötte ... — Az egykori NSZIT tagjaként igen sok panaszt hallhattam a földdel kapcsolatosan, jöttek a kisnyugdíjasok, akik a régi rendszerben (is) képtelenek voltak ellátni magukat és földet kérnek, olyanok, akik betegség miatt nem tudtak nyugdíjhoz jutni és kisebb magángazdaságokat szeretnének létrehozni, vérbeli földművesek, akiknek élete a föld, olyanok, akik eddig nem a mezőgazdaságban dolgoztak, de ha lehetőség nyílna a gazdálkodásra szívesen vállalkoznának. Meghányva-vetve a problémákat, Bogár István agrármérnökkel és Bordean Joan technikussal márciusban elindítottunk egy akciót az igények feltérképezése céljából, nehogy nálunk is túlkapások történjenek, mint más helységekben. A konkrét egyéni elképzelések ismeretében támadt egy ötletünk: fogjanak össze a földigénylők és alakítsanak egy mezőgazdasági magántársulást. Eddig 140 tag jelentkezett, összesen 800 hektár földre nyújtották be igényüket. Az összes szükséges iratokat összegyűjtöttük már, kell még egy jóváhagyás a mezőgazdasági igazgatóság részéről, és természetesen a két nagylaki termelőszövetkezet beleegyezése. Elvileg egyetértenek, ám a földosztásnál nyilvánvalóan kemény harc lesz, meg kell találni azt a kompromisszumos megoldást, amely mindkét félnek a legjobban megfelel. Bár megjegyezném, hogy a nagylaki határhoz viszonyítva elenyésző az a földterület, amelyre igényt tartunk, ezenkívül mindkét kollektív maga is bizonyos változásokon megy keresztül, az úgynevezett agrárkombinátok létrehozása felé orientálódnak. Elmondaná néhány szóban a magán- PÉTERSZABÓ ILONA (Folytatása a 4. oldalon) LÉPÉSEK (ELŐRE-HÁTRA) EURÓPA KAPUJÁBAN (2.) ÚJRAKEZDÉS MINDEN SÍKON? KERCSÓ ATTILA Nem torpan meg Madarak röpte nem torpan meg a határokon, Bujkáló szellő akadály nélkül átoson. Átlibeg ősszel reményelosztott falevél, S a viharok dühöngése itt véget nem ér. Nem szab határt a horizontnak, folyó, mező. Átmosolyog a napraforgó, int a fenyő. De építettünk kerítést, kaput, falakat. Bár ez a föld egyetlen otthon az ég alatt. Ha felrepül a vágy, a gond és gondolat Ne találjon útjában tiltást, amint halad. Ne álljt kiálts a kézfogásnak, feléd siet, Korlátok őrei tűnnek s nincsen rabsziget. A KOLOZSVÁRI DEMOKRATA ANTITOTALITÁRIUS FÓRUM FELHÍVÁSA KOLOZS MEGYE LAKOSSÁGÁHOZ A kárhozatos Bécsi Döntés évfordulóján a kolozsvári Demokrata Antitotalitárius Fórum egyértelműen állást foglal az erdélyi románok és magyarok, valamint a Románia és Magyarország közötti viszony elmérgesítése ellen. A fasiszta indíttatású Bécsi Döntés súlyos szenvedést okozott népünknek. Románok és magyarok arra hivatottak, hogy békében és egyetértésben éljenek együtt.. A huszadik század végén más civilizált és távlati megoldás nincs. A hatalom megszállottai ezt az évfordulót jól ismert megosztó törekvéseikkel felhasználhatják arra, hogy elvonják a figyelmet az országot foglalkoztató gondokról és a kommunizmus ellenes harcról. Az ő számukra csak egy a fontos — a nacionalista és sovén propaganda. A hatalom mai megszállottai, akárcsak azok akik a Bécsi Döntést meghozták, hamis ■, ellentéteket szítanak románok és magyarok között, lejáratják az országot a világ előtt és rossz szolgálatot tesznek az erdélyi román ügynek. A kolozsvári Demokrata Antitotalitárius Fórum tisztában van az etnikumközi uszítás veszélyével, s ebben a helyzetben felszólítja a megye lakosságát, hogy utasítson vissza mindenféle nacionalista-soviniszta provokációt, bármelyik oldalról jöjjön is, és cselekvően szolgálja a románok és magyarok közötti megbékélést. Ez az egyetlen járható út, a nemzeti kérdés megoldásában. Ez valósult meg a nyugateurópai nagy nemzetek között. Miért ne sikerülhetne ez nekünk is? Ne hagyjuk ki ezt a történelem kínálta esélyt. Románok és magyarok, mondjatok NEM-et a gyűlöletre, mondjatok IGEN-t a megbékélésre. KOLOZSVÁRI demokrata antitotalitárius fórum VEZETŐSÉGE Kolozsvár, 1990. augusztus 29. Új sorozat 212. szám 1990. szeptember 1., szombat 4 oldal ára 2 lej Postacím: Redactia a ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Öböl-válság Az iraki államfő a francia televíziónak adott nyilatkozatában kizártnak nevezte, hogy az Egyesült Államok bármiféle győzelmet arathat felette. Az Egyesült Államoknak semmi esélye sincs, mert először is le kellene győznie az iraki hadsereget, romba kellene döntenie az iraki gazdaságot és a jelenlegi iraki rendszert — hangoztatta Szaddam Husszein. Irakban az ország ellen hozott nemzetközi embargó hatására csütörtökön jegyrendszer bevezetését határozták el az alapvető élelmiszerek elosztására. Szombattól kezdve csak jegyre lehet kapni rizst, lisztet, cukrot, teát, olajat. Moszkvát nem tölti el örömmel az amerikai katonai jelenlét fokozódása, mert nincs rá biztosíték, hogy az amerikaiak a válság lezárása után távoznak Szaúd-Arábiából — jelentette ki Alekszandr Belogonov szovjet külügyminiszter-helyettes. Félő, hogy a Perzsa-öbölben kialakult konfliktus ellenőrizhetetlenné válik. Ehhez elég egy amerikai és egy iraki katonai gép tűzharca, vagy egy kisebb lövöldözés a felek között — jelentette ki Zbigniew Brezinski, a volt amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó, aki szerint egy ilyen szikra az Amerika-ellenesség újabb hullámát indíthatja el az arab országokban. Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár Ammanba érkezett, a Tariq Azizzal való találkozó azonban elmaradt. A France Presse a világszervezet főtitkárának közelkeleti látogatásáról úgy vélekedik, hogy bár a konfliktus kirobbanása óta Perez de Cuellar most avatkozik be először közvetlenül a rendkívül bonyolult problémába, nagy sikerre nem lehet számítani, s erről egyébként a politikai megfigyelők is úgy vélekednek, hogy „fölösleges“. Az ENSZ-főtitkár ugyanakkor elutazása előtt kijelentette: lát bizonyos jeleket, melyek arra engednek következtetni, hogy Irak „meglágyítható“ az Öböl-válság kérdésében elfoglalt álláspontja tekintetében. Kuvait párizsi nagykövete is úgy vélekedik, hogy az ammani találkozó „eleve halva született“, hiszen Javier Perez de Cuellarnak nem áll jogában tárgyalni és kompromisszumra jutni, ő csupán az ENSZ- határozatok végrehajtója. Dan Quayle amerikai alelnök úgy értékelte, hogy az Öböl-válság a legjobb bszo (Folytatása a 2. oldalon) Álláspontok háborúja Cui prodest? Két héttel ezelőtt azzal fejeztem be a szokásos külügyminiszté■ riumi sajtóértekezletről írt beszámolómat, hogy nem a szóvivő stílusa, hanem a tminisztérium elavult, bizonyos elvi kontinuitásáról árulkodó módszerei váltották ki méltatlankodásomat. Nos, a módszerekről alkotott véleményemet kénytelen vagyok a továbbiakban is, fenntartani, stílus dolgában azonban helyesbítenem kell, ugyanis klassziskülönbség van a két szóvivő, Traian Chebeleu és Adrian Petrescu között. Előbbi sokkal igényesebben, több hozzáértéssel és diplomáciai érzékkel tesz eleget szóvivői feladatának, mint kollégája, aki két héttel ezelőtt tájékoztatta, jobban mondva kellett volna tájékoztatnia a sajtóklubban összegyűlt hazai és külföldi tudósítókat. A sajtóértekezlet központi témája ezúttal is a hazai és a nemzetközi közvélemény fókuszában álló közel-keleti válság volt, melynek gazdasági kihatásait maholnap saját bőrünkön is fogjuk tapasztalni. Iraknak 1,7 milliárd dolláros tartozása van Romániával szemben, ugyanakkor számottevő veszteségeink származnak az ENSZ által elrendelt gazdasági szankciók gyakorlati megvalósításból, tekintve, hogy százmos romániai vállalat iraki rendelésre dolgozott. Mindennek dacára — mondotta a szóvivő — a román kormány nem a gazdasági, hanem a politikai érdekeket részesítette előnyben, támogatta az ENSZ határozatait, álláspontját pedig nyíltan és egyértelműen kifejtette. Mint a tájékoztatón elhangzott, ezt az álláspontot nem Irakellenes megnyilvánulásként, hanem az ENSZ Alapokmányába foglalt elvekhez és a nemzetközi jogszabályokhoz való ragaszkodásként kell értelmezni. Bagdad különben jelezte, hogy a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat a jelenlegi helyzet ellenére is szeretné fenntartani, Bukarest azonban csakis az öbölbeli válság megoldása után hajlandó tárgyalni a gazdasági problémákról. . (Folytatása a 2. oldalon) 1 A 3.OLDALON: POSTAFIÓK • POSTAFIÓK • POSTAFIÓK .'11 VIRÁGÓRA ők állítják majd a holnapi időt. SZÉKELY SÁNDOR felvételei