Romániai Magyar Szó, 1991. február (3. évfolyam, 338-361. szám)
1991-02-01 / 338. szám
a kollektív bűnösség VÁDJÁT HORDOZZÁK Az RMDSZ parlamenti csoportjának nyilatkozata Az RMDSZ parlamenti csoportja tudomásul vette a Parlament által az 1990. június 13—15-i események kivizsgálására kinevezett bizottság tagjainak egy része által az 1990. június 13-án Csíkszeredában történtekkel kapcsolatosan megfogalmazott következtetéseket és indítványokat. Úgy véljük, a következő főbb ellenvetéseket kell megfogalmaznunk: I. A következtetésekre vonatkozóan: 1. Megengedhetetlennek tartjuk egy egész közösség — a magyar lakosok (a székelység) — elleni vádemelést olyan esemény kapcsán, amelyben körülbelül 1500 különböző nemzetiségű személy vett részt, akik közül kb. 20-an követtek el erőszakcselekményt. 2. A kivizsgáló bizottság rendelkezésére állnak román nemzetiségű lakosok és rendőrségi dolgozók nyilatkozatai, amelyekből kitűnik, hogy egyénileg vagy szűk csoportokban különböző jelszavakat kiabáltak, de románellenes jelszavakat a megkérdezett tanúk nagy többsége nem hallott. Megjegyezzük, hogy a letartóztatott és később törvényszék elé állított személyek közül a legtöbben foglalkozás nélküliek voltak, nevezetesen tizenkét roma, három román, egy magyar. Következésképp megalapozatlannak tartjuk az 1. sz. jelentésben az említett eseményekkel kapcsolatos minősítést, miszerint azok „vehemensen románellenesek“ voltak. Ugyanakkor kérjük, hogy a Csíkszeredai incidensre vonatkozó tanúvallomásokat, a bűnügyi szervek megállapításaival együtt bocsássák a parlamenti képviselők rendelkezésére. II. Az Indítványokra vonatkozóan: 1. Bármely olyan indítvány, mely egészében egy etnikai közösségre vonatkozik — jelen esetben a Hargita és Kovászna megyei magyarságra — meghaladja a kivizsgáló bizottság hatáskörét, ugyanis annak világosan körvonalazott feladata volt: az 1990. június 13-i Csíkszeredai események tisztázása. 2. Hargita és Kovászna megye 1989. december 22. utáni helyzetének elemzése más parlamenti bizottság feladata, mely azonban még nem végzett a kihallgatásokkal, következésképpen nem fogalmazhatta meg konklúzióit és esetleges javaslatait Románia Parlamentjének. 3. A megfogalmazott indítványokat önmagukban antidemokratikusnak, gyűlöletet szítóknak és etnikumközi konfliktusokat provokálóknak tekintjük, melyek a magyar kisebbség kollektív és egyéni jogait sértik, diszkriminatív jellegűek, az ország bizonyos térségeire és egy bizonyos etnikai csoportra való leszorításuk nyilvánvalóan a kollektív bűnösség fasiszta, illetve kommunista eszméjére épülnek. Bukarest, 1991. január 29. ELHIBÁZOTT PROVOKÁCIÓ Meglepő esemény történt a minap Máramarosszigeten, abban a városban, amely évszázadokon keresztül a román—magyar együttélés mintaképe volt Minden okunk megvan arra, hogy továbbra is reméljük, hogy a január 28-ról 29-re virradó éjjel elkövetett provokációs cselekedet a két nép testvéri együttélését nem bontja meg, hanem megszilárdítja. A történet a következő: Szélsőséges elemek a máramarosszigeti főtéren, a Curtea Veche (volt vármegyeház) előtt felállított Ioan Mihail de Apja szobor nyakába egy láncra függesztett, a máltai lovagrend szimbólumát utánzó keresztet akasztottak és ennek közepébe egy rosszul (fordítva) beállított magyar kokárdát helyeztek el. A tény önmagáért is beszél. Az illetőnek nem voltak helyes fogalmai a magyar zászló nemzeti színeinek sorrendjével kapcsolatosan. A városban az elítélő hangulat egyöntetű volt. Közismert dolog, hogy a nagy műveltségű Ioan Mihali de Apa a román és a magyar nép együttélésének szószólója volt. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a Mihaliak a múltban és most is értelmesen fogalmazták meg politikai nézeteiket, történelmi szükségszerűségnek tekintették a máramarosi nemzeti kisebbségek és a román nép együttélését. Ismeretes az a tény, hogy Ioan Mihali de Apja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, több tudományos dolgozattal gyarapította az egyetemes tudományt. Erről a Máramarosszigeti Napló című hetilap be is számolt az elmúlt év során. A provokációt közös múltunk meggyalázásának tekintjük, akárcsak az Eminescu úti zeneiskola falán elhelyezett Petőfidombormű megcsúfolását az elmúlt évben. Az RMDSZ máramarosszigeti vezetősége mindkét eseményt provokációnak minősíti és elutasítja. A történtekkel kapcsolatosan azonnal felvettük a kapcsolatot a helyi politikai szervezetekkel, valamint az állami szervekkel és együttesen elítéltük a történteket. Meggyőződésünk, hogy Máramarossziget minden becsületes lakója egyetért az RMDSZ állásfoglalásával és továbbra is munkálkodni fog, hogy a román nép és a Máramarosban élő kisebbségek becsületes együttélését a jövőben semminemű provokáció ne zavarhassa meg. MACZALIK ALFRÉD A ROMÁNIA UBERÁban olvastuk '10‘:ÉJSZAKAI TÖRTÉNELEMÓRA Tegnap éjjeli tévé-premier: N.S. Dumitru professzor úr több órán át részletes és érvekkel alátámasztott előadást tartott a marosvásárhelyi dráma körülményeiről, úgy, ahogy azt a parlamenti vizsgálóbizottság jelentésének függelékei kidomborítják. N. S. Dumitru úr türelmesen, józansággal, páratlan Intelligenciával ..bontott le“ néhány olyan incidenst, melyek döntő módon hozzájárultak az etnikumközi feszültség felfokozódásához, egyszersmind bizonyítva, hogy egy zaklatott válságállapotban milyen káros hamis információkat, rémhíreket terjeszteni (sajnos, éppen a Rompres, a Román Televízió és az Adevarul lap révén.) Nem léteztek magyar zászlók a magyar szabadságharc évfordulóján, a 28 -as számú gyógyszertárban nem utasították ki a románokat, a Trabant személygépkocsi vezetője által elkövetett hirhedt baleset esetében nem bizonyítható a szándékosság, decemberben nem sovinizmusból öltek meg román és magyar rendőröket ,az RMDSZ szervezte magyar Irredenta propaganda pedig egyszerűen legendának bizonyult és így tovább. Sajnos, egy ilyen méretű drámának kellett lezajlania és 10 hónapnak eltelnie ahhoz, hogy a két népesség immunissá váljék a gyakran igencsak törékeny etnikumközi kapcsolatok megmérgezésének és kihasználásának kísérleteivel szemben. A Parlamentben előterjesztett jelentéshez mérve. N. S. Dumitru úr szabad előadása sokkal inkább tekinthető egy régvárt történelemórának (a megtévesztés, ámítás kizárása révén.) Csak azon kis számú tévénéző szerezhetett róla tudomást, akik képesek voltak kitartani hajnali 3 óráig. Várjuk az adás újrajátszását... napközben. Megéri! BORIN ROSCA-STANESCU • Január 28-29-én (RMSZ) MM w NYUGATI SZEMMEL ■ : :#ÚJÉVI LEVÉL Kedves olvasó! Nagyon nehéz év van mögöttünk és az az érzésem, a következő esztendő sem ígér kibontakozást. Újévi levelet nem szokás ilyen pesszimista kicsengésű mondattal kezdeni, de az egyszerű B.Ü.É.K., amivel hagyományosan köszönteni szoktuk egymást, ma elég üresen csengene. Mert eddig, ha az ember boldog új évet kívánt hozzátartozóinak, barátainak és ismerőseinek, jobb egészségre, sikeresebb munkakörülményekre, boldog családi életre gondolt és persze mindig hozzágondoltunk egy kis kéményseprős, kismalacos szerencsét is. Mert szerencsére mindenkinek szüksége van. Egyénnek, családnak és nemzetnek, az egész országnak. Romániát a legnagyobb jóindulattal sem lehet 1990 végén a szerencsés országok közé sorolni. Ami pedig az újévi jókívánságokat illeti, talán ilyesmit lehetne országszerte egymásnak mondogatni: boldog új esztendőt kívánok és végre egy igazán demokratikus parlamentet. Vagy: kívánok Neked szerencsés újévet és mindannyiunknak egy új kormányt. Kívánok minden jót, de üzleteket is, amelyekben végre áru is van. Minden jót, de a kommunistákat nem! Minden jót, de végre tűnjenek el a szekusok! És így tovább, még van sok hasonló kívánság. A dolog így elég viccesen hangzik, de ha jól belegondolunk, sajnos, az igazság itt van e fenti sorokban. Az ország népe elégedetlen. Mindenki bizonyos értelemben becsapva érzi magát. A múlt év decemberében elindult forradalomról még mindig nincs tiszta képe az embereknek. Még azok sem tudják, hogy pontosan mi történt, akiknek a keze többé-kevésbé benne volt az események kialakításában. Ők is másképpen képzelték el az egészet. De egy forradalmat nem olyan egyszerű úgy „megszervezni", hogy minden simán alakuljon. A számításokba rengeteg hiba csúszott és nyugodtan állíthatjuk, majdnem mindenki rosszul járt. Csak az új feketéző réteg, a zavarosban halászók találták meg számításukat. Mi itt nyugaton sok érdekes információt kapunk az osztrák és német televízió jóvoltából, no is a sajtójelentések sem szűkölködnek a romániai események kiértékelésében, de számunkra sem könnyű a helyzet tárgyilagos felidézése, mert rengeteg a mellébeszélés, a téves és hiányos információ, no meg az interjúalanyok nyilat,kozatait is aszerint kell komolyan vagy kevésbé komolyan venni, melyik oldalon állnak és mondanivalójuk mennyire befolyásolja személyi érdekeiket. Egy-két dolgot azonban,mindenesetre leszögezhetek■ és ezen érdemes lesz talán elgondolkodni. Először is azt hangsúlyoznám ki, hogy Románia mind jobban elszigetelődik, mondhatnánk nemcsak nyugat-európai, de keleti partnereitől is. A segélyakciók üteme lelassult és a diplomáidaz közeledés készsége is langyos lett. Ennek okát természetesen az igen nehéz szovjetunióbeli helyzettel is magyarázhatjuk (a figyelem elsősorban az oroszok felé irányul), de nem utolsósorban az országban uralkodó káosz az,ami a segítséget nyújtó kezeket gúzsba köti. Mert a feketepiacon árulták a nyugatról érkezett élelmiszerek egy részét.Mert magyarországi helységekben Romániából kicsempészett nyugati orvosságokat lehetett jó pénzein vásárolni. Mert aki csak teheti, séftel, ahelyett, hogydolgozna. De az sem dolgozik, aki nem tud üzletelni, hiszen a fizetéséből úgy sem tud semmit vásárolni. A kormány nem tud egyegészséges ötlettel előállni, ám lemondani sem akar. És az ellenzék sem képes okos lépésekre, a hangsúlyt inkább a tiltakozásra fekteti. Még sorolhatnánk a bajokat és hibákat, de ennek a mi részünkről azért nincs értelme, mert ezt otthon pontosan tudják és nem is titkolják el a nehézségeket, hiszen a sajtóban nap mint nap olvashatjuk az elemzést, kritikát és a helyzet felmérését. Az olvasó inkább azt várná el tőlünk, hogy a problémákat megoldó ötletekkel, tanácsokkal szolgáljunk és könnyítsünk a jelenlegi lehetetlen helyzeten. A kérdés kulcsa a mentalitás (gondolkodásmód) különbözőségébenrejlik. Itt főleg nem filozofikus is ideológiai szemléletkülönbségre gondolok, hanem elsősorban arra a gondolkodásmódra, mely az ún. kapitalista világban, a gazdasági kérdéseket egészen más mércével méri, mint a kelet-európai országokban. Már ennek a gondolkodásmódbeli különbségnek a megmagyarázása is nehézségekbe ütközik, hiszen alapvető kérdésekben más a kiindulópont, más a nyelvezet. Egy egészen egyszerű példával élve: a munka és annak díjazása nálunk mindig a teljesítménytől függ. Tehát a munka tulajdonképpen csak akkor díjazható, ha eredménye egy teljesítmény. Ha ezt itt, a mi társadalmunkban szándékoznék valakinek megmagyarázni, az csak ,nevetne, rajtam, mert ez a piacgazdálkodás országaiban annyira természetes, hogy nem is képezheti vita tárgyát. A szocialista országokban az utóbbi 40 évben a munkaviszony kb. azt jelentette, hogy van egy munkahelyem, ahol fizetést kapok, és ahol (sajnos) nyolc órát el kell töltenem. Ez a szituáció a forradalom után nemhogy javult volna, de még rosszabb lett. Nos, embertömegek mentalitását egyik óráról a mtásikin régregy’jól sikerült forradalom sem tudja megváltoztati!Hát , még egy rosszul sikerült! ‘ ^td is tehát a teendő? Várjuk meg, amíg azemberek ' g'ondolkodásmódja gyökeresen megváltozik és Végre elhatározzák, hogy dolgozni is fognak?'Addig az ország teljesen tönkremegy. Az első lépés, bármilyen furcsán is hangzik,, az kellene legyen, hogy szigorú törvény irányítsa a munka és a termelés körülményeit. A lépés kétségtelenül népszerűtlen, de népszerűségről a jelenlegi kormányzás esetében úgysem beszélhetünk. - ! A másik, fontos teendő az infláció megfékezése. Ha a munkás a fizetéséért nem tud semmit vásárolni, nem fog dolgozni, még ha keresztre is feszítik. A lejnek mint vásárlóerőnek meg kell maradnia. Ehhez viszont árukell, amivelaz üzleteket feltöltik, és stabil árak. A kormány másik nehéz lépése egy pár milliárdos nyugati kölcsön azonnali igénylése kell hogy legyen. Az összes egykori „szocialista" országok óriási adóssággal kezdtek „új életet", miért akar kivételesen Románia elzárkózni ettől a lehetőségtől. Élelmiszert kell nyugatról vásárolni és gondoskodni kell az alapvető közszükségleti cikkek beszerzéséről. Ha az HOLLAI BARN OTTÓ (Folytatása a 1. oldalon) * ROMÁNIAI IDCTannc ncMrwDATii/nc kiadni VATRÁS VENDÉGLESZEREPLÉS A FŐVÁROSBAN Meghökkentően méltóságteljes, civilizált tüntetés zajlott le Bukarestben szerdán, január 30-án a marosvásárhelyi Vatra-tagok részvételével. A reggeli vonattal érkező 6—700 fős csoport a legnagyobb rendben, fegyelmezetten vonult fel a Metropolis magaslatára, a Képviselőház elé, ahol templomi csöndben várta ki küldöttjeinek tárgyalásait parlamenti képviselőkkel. Három óra múltán újra felsorakoztak, átvonultak a Szenátus épületéhez, miközben a gyér tetszésnyilvánításra sem válaszoltak, a vidékiek számára szokatlan távolságot egyetlen felkiáltás nélkül tették meg.’ A néma tüntetés szomorú, szinte magába roskadt hangulatával adott “nagyobb súlyt jelszavas tábláinak (amelyek tartalmára mai lapszámunkban már nem térünk viszsza). Szervezésben, idegenektávoltartásában, az időnkénti igazoltatásban is különösen aktív szerepet vállaló varráshoz léptem a Szenátus előtti hosszú várakozás idején. — Ön bizonyára a marosvásárhelyi csoporttal jött... — Igen, de otthon megállapodtunk, hogy senkinek sem adunk interjút. — Egyetlen kérdésről volna szó."Hogyan sikerült ennyire csendes, békés tüntetést szervezniük? — Erre kivételesen válaszolok. Nagyon tömören, úgy, hogy a románság nagyonbéketűrő nép. Talán éppen azért szenvedünk most, mert túlságosan, békések voltunk. Kielégíti a válasz? — Szent egek!... Persze, a Válasz kielégítő lehet, de mintha túlságosan tömör lenne. Kifejtené? — Többet nem mondhatok. Nem... a nevem sem fontos. A tüntetők körül kialakuló gyűrű nem viselkedett ilyen tartózkodóan. Az első hangosabb megjegyzés mintha a válasz kiegészítése akart volna lenni, így hangzott: Ekkora csoportot csak egy kommunista típusú pártképes kordában tartani. A közhangulat már ilyen. Ha valakit kiejt a kegyeiből, annak az erényei is kölöncökké válnak. És hogy a Vatrának egy idő óta Bukarestben nincs tömegvonzása, azt az ilyen, megjegyzések is jelzik: „Ezek gyalázták meg december 1-jét!“ Meg: „Bukarestiek vigyázzatok, megjöttek a marosvásárhelyi bányászok!" Több különálló csoportban ,a szemlélődök így vitatkoztak a közelükbe kerülő varrásokkal: „A magyar kisebbséggel balhézni nem nagy hősiesség, verekedjetek az oroszokkal besszarábiai tesvéreinkért!“ A közelben kőművesek dolgoznak azokon az épületeken,, amelyek sohasem létezett terroristákkal vívott tűzharcban váltak szeplősökké. A munkások néha lekiabáltak az állványokról: „Jobban tennétek, ha jönnétek maltert hordani!“ Ez is egy vélemény. Miért ne hangzana el, ha demokrácia van? . Tizenkétéves forma gyerek érdeklődött: — Bácsi, ma melyik párt tüntet? — A marosvásárhelyi Vatra.Romaneasca. — Ezek kivel tartanak? . — A román nemzettel, kisfiam— válaszoltam a helyzethez. Illő komolysággal. — Igen? Akkor: Le Iliescuval — visította boldogan, és elrohant ahhoz a csoporthoz, amelyik éppen rázendített erre a jelszóra. Tehát személyesen a bukaresti Mórickához, Butához volt szerencsém. Ennek is mindenről az jut eszébe... • A iparosvásárhelyiek megütközve hallgatták, hogy a járdákon egyre gyakrabban ismétlődött ütemesen: Temesvár, Temesvár, hol vannak a terroristák?! A varrások nem reagáltak a sértésre, csak aszűkszavú rendező vett kézbe egy hangszórót és arra kérte az ellentüntetőket, távolodjanak el kissé tőlük, nékik'is fáj,'ami az egész román népnek fáj, de most egy külön fájdalmukat jöttek orvosolni. Szavai hatás nélkül maradtak.. .• " Közben egy rendező,felfedezte a mártírok síremlékénél, elhelyezett, FIDESZ-koszorút. A magyar nemzetiszínű szalagot letépte róla és a zsebébe gyűrte. Tárgyi bizonyíték lesz arra, hogy Bukarest szövetkezett egy idegen hatalommal?. Annak egyik tévéstábja különben a legnagyobb nyugalommal hatolt ,be a tüntetők sűrűjébe. A riporter magyarul kérdezett bele a mikrofonba,, szavait tolmács fordította. A válaszhoz — profimódjára — együttérző arckifejezést öltött Egyetértően bólintott arra a közbeszólásra is,hogymenjetek-- Budapestre, ott kérdezősködjetek. Bármit érzett ki a hanghordozásból, a zavar legkisebb jele nélkül kérdezősködött tovább: ki fizette az utazás költségeit,, munkaidőben vannak-e, mi a véleményük az alkotmánytervezet egyik változatáról, amely szerint nem lehet etnikai, vallási, nyelvközösségi alapon pártot, politikai szervezetet létrehozni. Aki válaszolt, nem viselt Vatra-jelvényt, tehát bukaresti „befurakodó“ lehetett. Azt mondta: nem létezik, ilyen változat nincs. A riporter erősködésére kifejtette, hogy ő egy ilyen kitétellel nem értene egyet, mert az sértené az emberi jogokat. A varrások nagyokat nyeltek. A tüntetők körül kialakult hangulat láttán Radu Ceontea visszavonulást fújt. A fővárosban csak a küldöttek küldöttsége maradt, amelyet fogadott az államelnök és a Rádió-televízió elnöke. A többiek az állomás felé indultak. A szemlélődök egy része a nyomukba eredt, mások a helyszínen maradva tárgyalták a júniusi bukaresti események jelentését, annak eddigi visszhangjait, eljutottak annak a félelemnek a megfogalmazásáig, hogy a varrások bukaresti látogatásának megszervezése után vajon mi következik. A bányászok is eljönnek tiltakozni? -Ezúttal az is ilyen csendes, békés felvonulás lesz, hogy rá sem ismernek a júniusi „fiúkra“ ? A jelszavaktól, célokról, mozgatórugókról, a zárt ajtók mögötti tárgyalásoktól elvonatkoztatva, ismétlem: szép tüntetés volt. Ami igaz, igaz. Egy ilyen rendezvény tudósításában nem szabad kikerülni az elismerő szavakat. Nekünk is rosszul esett, hogy az 1990. február 10-i tüntetésről, amelyen a marosvásárhelyi magyarság néma, gyertyás meneteléssel kérte jogait, egyeseknek csak a fütykös jutott eszébe. NITS ÁRPÁD Szegény Gelu Voican Voiculescu mindennel vádolható, csak azzal nem, hogy az RMDSZ-t csecsemőként ringatná, egyszerűen több tisztesség és objektivitás szorult bele, mint egyesekbe Radu Ceontea, a riporterkazetofonok felkent szakértője. Egy adott ponton az Expres riporterének kezéből kitépte a munkaszerszámot, a szenátus kapualjában letörölte a szalagról a felvételt, majd e mestermunkáról készült fotók ellen háborgott demokrata szenvedélybe! Fotó: RMSZ -jel Egyes lapok szerint ezer, szerintünk alig ötszáz ember képviselte a Vatrát a Parlament előtt. Képünkön is látszik: alig vannak többen, mint egy jobbfajta banánsorban Új sorozat 338. szám 1991. Február 1., péntek 4 oldal ára 3 lej Strasbourg margójára Lehetnek reményeink Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése szerdán jóváhagyta Csehszlovákia felvételi kérését, javasolta felvételét az Európa Tanács tagjai közé. A felvételre február 21-én, Madridban kerül sor a 24 tagállam Miniszteri Bizottságának összejövetelén. Egyre valószínűbbnek látszik az is, hogy Románia vendégrésztvevői státusba kerül a fent nevezett szervezetben. Petre Roman kormányfő felszólalását messzemenően támogatták a mediterrán országok képviselői, azaz a francia, az olasz és a spanyol képviselő. Ellenvéleményüket csak az angol delegáció tagjai hangoztatták. Az idevágó magyar álláspontról szólva pedig azt hangsúlyozta Szabad György, a magyar Országgyűlés elnöke: Reméljük, hogy minden e téren történő lépés arányában lesz Romániának a jogállamiság irányában tett lépéseivel. A Közgyűlés szerdai ülésén két határozatot is elfogadtak. Az egyik a középkelet-európai államok adósságterhének enyhítésével kapcsolatos és azt kéri a tagállamoktól, próbálják pozitív szellemben elemezni az adósságcsökkentés kérdését, ezzel járulva hozzá a reformok útján elindult országok gazdasági fejlődéséhez. A másik határozat szintén a keleteurópai országok helyzetének javításával kapcsolatos, mégpedig a feléjük irányuló technológiaátadás megkönnyítését célozza, a COCOM gyökeres megreformálása révén. Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Petre Roman Párizsban Mitterrand elnököt áprilisra várják Bukarestbe Petre Roman miniszterelnök strasbourgi tanácskozásai után a francia fővárosba látogatott, ahol Roland Dumas külügyminiszterrel folytatott megbeszélést és fogadta Francois Mitterrand államelnök — jelenti a Rompress diplomáciai tudósítója Párizsból. A kormányfő találkozóinak eredményeit a következőkben foglalta öszsze román és külföldi újságírók előtt: időszerű nemzetközi kérdések és a francia—román együttműködés problémái szerepeltek napirenden.. Az előbbi kérdéskörhöz tartozott az Öböl, a balti államok, az európai építés, az utóbbihoz a kooperáció keretében megvalósítandó ipari tervek, a francia állam ezzel kapcsolatos pénzügyi garanciái, s egyáltalán, a kétoldalú kapcsolatok bővítésének útjai. Francois Mitterand elnök januárra tervezett bukaresti látogatását az Öböl-háború miatt halasztották el és valószínűleg áprilisban kerül rá sor — közölte befejezésül a román kormányfő. NOVOSZTYIJ ELKERÜLNI A BALTIKUMI FORGATÓKÖNYVET Exkluzíve a Romániai Magyar Szónak * V 1.7 ' (2. oldal)