Romániai Magyar Szó, 1991. február (3. évfolyam, 338-361. szám)

1991-02-01 / 338. szám

a kollektív bűnösség VÁDJÁT HORDOZZÁK Az RMDSZ parlamenti csoportjának nyilatkozata Az RMDSZ parlamenti csoportja tudo­másul vette a Parlament által az 1990. jú­nius 13—15-i események kivizsgálására kinevezett bizottság tagjainak egy rés­ze ál­tal az 1990. június 13-án Csíkszeredában történtekkel kapcsolatosan megfogalma­zott következtetéseket és indítványokat. Úgy véljük, a következő főbb ellenvetése­ket kell megfogalmaznunk: I. A következtetésekre vonatkozóan: 1. Megengedhetetlennek tartjuk egy egész közösség — a magyar lakosok (a székely­­ség) — elleni vádemelést olyan esemény kapcsán, amelyben körülbelül 1500 külön­böző nemzetiségű személy vett részt, akik közül kb. 20-an követtek el erőszakcselek­ményt. 2. A kivizsgáló bizottság rendelkezésére állnak román nemzetiségű lakosok és rend­őrségi dolgozók nyilatkozatai, amelyekből kitűnik, hogy egyénileg vagy szűk csopor­tokban különböző jelszavakat kiabáltak, de románellenes jelszavakat a megkérde­zett tanúk nagy többsége nem hallott. Meg­jegyezzük, hogy a letartóztatott és később törvényszék elé állított személyek közül a legtöbben foglalkozás nélküliek voltak, ne­vezetesen tizenkét roma, három román, egy magyar. Következésképp megalapozatlannak tart­juk az 1. sz. jelentésben az említett esemé­nyekkel kapcsolatos minősítést, miszerint azok „vehemensen románellenesek“ voltak. Ugyanakkor kérjük, hogy a Csíkszeredai in­cidensre vonatkozó tanúvallomásokat, a bűnügyi szervek megállapításaival együtt bocsássák a parlamenti képviselők ren­delkezésére. II. Az Indítványokra vonatkozóan: 1. Bármely olyan indítvány, mely egé­szében egy etnikai közösségre vonatkozik — jelen esetben a Hargita és Kovászna megyei magyarságra — meghaladja a ki­vizsgáló bizottság hatáskörét, ugyanis an­nak világosan körvonalazott feladata volt: az 1990. június 13-i Csíkszeredai események tisztázása. 2. Hargita és Kovászna megye 1989. de­cember 22. utáni helyzetének elemzése más parlamenti bizottság feladata, mely azon­ban még nem végzett a kihallgatásokkal, következésképpen nem fogalmazhatta meg konklúzióit és esetleges javaslatait Ro­mánia Parlamentjének. 3. A megfogalmazott indítványokat ön­magukban antidemokratikusnak, gyűlöle­tet szítóknak és etnikumközi konfliktusokat provokál­óknak tekintjük, melyek a ma­gyar kisebbség kollektív és egyéni jogait sértik, diszkriminatív jellegűek, az ország bizonyos térségeire és egy bizonyos etnikai csoportra való leszorításuk nyilvánvaló­an a kollektív bűnösség fasiszta, illetve kommunista eszméjére épülnek. Bukarest, 1991. január 29. ELHIBÁZOTT PROVOKÁCIÓ Meglepő esemény történt a minap Má­­ramarosszigeten, abban a városban, amely évszázadokon keresztül a román—magyar együttélés mintaképe volt Minden okunk megvan arra, hogy továbbra is reméljük, hogy a január 28-ról 29-re virradó éjjel elkövetett provokációs cselekedet a két nép testvéri együttélését nem bontja meg, hanem megszilárdítja. A történet a következő: Szélsőséges ele­mek a máramarosszigeti főtéren, a Curtea Veche (volt vármegyeház) előtt felállított Ioan Mihail de Apja szobor nyakába egy láncra függesztett, a máltai lovagrend szimbólumát utánzó keresztet akasztot­tak és ennek közepébe egy rosszul (for­dítva) beállított magyar kokárdát helyez­tek el. A tény önmagáért is beszél. Az il­letőnek nem voltak helyes fogalmai a ma­gyar zászló nemzeti színeinek sorrendjé­vel kapcsolatosan. A városban az elítélő hangulat egyöntetű volt. Közismert dolog, hogy a nagy művelt­ségű Ioan Mihali de Ap­a a román és a magyar nép együttélésének szószólója volt. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a Mi­haliak a múltban és most is értelmesen­­ fogalmazták meg politikai nézeteiket, tör­­­­ténelmi szükségszerűségnek tekintették a máramarosi nemzeti kisebbségek és a ro­mán nép együttélését. Ismeretes az a tény, hogy Ioan Mihali de Apja, a Magyar Tu­dományos Akadémia tagja, több tudomá­nyos dolgozattal gyarapította az egyete­mes tudományt. Erről a Máramarosszigeti Napló című hetilap be is számolt az el­múlt év során. A provokációt közös múltunk meggya­­lázásának tekintjük, akárcsak az Eminescu úti zeneiskola falán elhelyezett Petőfi­­dombormű megcsúfolását az elmúlt év­ben. Az RMDSZ máramarosszigeti vezető­sége mindkét eseményt provokációnak minősíti és elutasítja. A történtekkel kap­csolatosan azonnal felvettük a kapcsola­tot a helyi politikai szervezetekkel, vala­mint az állami szervekkel és együttesen elítéltük a történteket. Meggyőződésünk, hogy Máramarossziget minden becsületes lakója egyetért az RMDSZ állásfoglalásá­val és továbbra is munkálkodni fog, hogy a román nép és a Máramarosban élő ki­sebbségek becsületes együttélését a jövő­ben semminemű provokáció ne zavarhas­sa meg. MACZALIK ALFRÉD A ROMÁNIA UBERÁban olvastuk '10‘:ÉJSZAKAI TÖRTÉNELEMÓRA Tegnap éjjeli tévé-premier: N.S. Du­­mitru professzor úr több órán át rész­letes és érvekkel alátámasztott előadást tartott a marosvásárhelyi dráma körül­ményeiről, úgy, ahogy azt a parlamenti vizsgálóbizottság jelentésének függelé­kei kidomborítják. N. S. Dumitru úr tü­relmesen, józansággal, páratlan Intelli­genciával ..bontott le“ néhány olyan in­cidenst, melyek döntő módon hozzájá­rultak az etnikumközi feszültség felfo­kozódásához, egyszersmind bizonyítva, hogy egy zaklatott válságállapotban mi­lyen káros hamis információkat, rémhí­reket terjeszteni (sajnos, éppen a Rom­­pres, a Román Televízió és az Adevarul lap révén.) Nem léteztek magyar zász­lók a magyar szabadságharc évforduló­ján, a 28 -as számú gyógyszertárban nem utasították ki a románokat, a­ Trabant személygépkocsi vezetője által elköve­tett­ hirhedt baleset esetében nem bizo­nyítható a szándékosság, decemberben nem sovinizmusból öltek meg román és magyar rendőröket ,az RMDSZ szervez­te magyar Irredenta propaganda pedig egyszerűen legendának bizonyult és így tovább. Sajnos, egy ilyen méretű drá­mának kellett lezajlania és 10 hónapnak eltelnie ahhoz, hogy a két népesség im­munissá váljék a gyakran igencsak tö­rékeny etnikumközi kapcsolatok meg­­mérgezésének és kihasználásának kí­sérleteivel szemben. A Parlamentben előterjesztett jelentéshez mérve. N. S. Dumitru úr szabad előadása sokkal in­kább tekinthető egy régvárt történelem­órának (a megtévesztés, ámítás kizárá­sa révén.) Csak azon kis számú tévénéző szerezhetett róla tudomást, akik képe­sek voltak kitartani hajnali 3 óráig. Várjuk az adás újrajátszását... nap­közben. Megéri! BORIN ROSCA-STANESCU • Január 28-29-én (RMSZ) MM w NYUGATI SZEMMEL ■ : :#ÚJÉVI LEVÉL Kedves olvasó! Nagyon nehéz év van mögöttünk és az az érzésem, a követke­ző esztendő sem ígér kibontakozást. Újévi levelet nem szokás ilyen pesszimista ki­csengésű mondattal kezdeni, de az egysze­rű B.Ü.É.K., amivel hagyományosan kö­szönteni szoktuk egymást, ma elég üresen csengene. Mert eddig, ha az ember boldog új évet kívánt hozzátartozóinak, barátai­nak és ismerőseinek, jobb egészségre, si­keresebb munkakörülményekre, boldog családi életre gondolt és persze mindig hozzágondoltunk egy kis kéményseprős, kismalacos szerencsét is. Mert szeren­csére mindenkinek szüksége van. Egyén­nek, családnak és nemzetnek, az egész országnak. Romániát a legnagyobb jóindulattal sem lehet 1990 végén a sze­rencsés országok közé sorolni. Ami pedig az újévi jókívánságokat illeti, talán ilyes­mit lehetne országszerte egymásnak mon­dogatni: boldog új esztendőt kívánok és végre egy igazán demokratikus parlamen­tet. Vagy: kívánok Neked szerencsés új­évet és mindannyiunknak egy új kormányt. Kívánok minden jót, de üzleteket is, ame­lyekben végre áru is van. Minden jót, de a kommunistákat nem! Minden jót, de vég­­re tűnjenek el a szekusok! És így tovább, még van sok hasonló kívánság. A dolog így elég viccesen hangzik, de ha jól belegondolunk, sajnos, az igazság itt van e fenti sorokban. Az ország népe elégedetlen. Mindenki bizonyos értelemben becsapva érzi magát. A múlt év decemberében elindult forrada­lomról még mindig nincs tiszta képe az embereknek. Még azok sem tudják, hogy pontosan mi történt, akiknek a keze töb­­bé-kevésbé benne volt az események ki­alakításában. Ők is másképpen képzelték el az egészet. De egy forradalmat nem olyan egyszerű úgy „megszervezni", hogy minden simán alakuljon. A számításokba rengeteg hiba csúszott és nyugodtan állít­hatjuk, majdnem mindenki rosszul járt. Csak az új feketéző réteg, a zavarosban halászók találták meg számításukat. Mi itt nyugaton sok érdekes információt kapunk az osztrák és német televízió jó­voltából, no­ is a sajtójelentések sem szű­kölködnek a romániai események kiérté­kelésében, de számunkra sem könnyű a helyzet tárgyilagos felidézése, mert renge­teg a mellébeszélés,­ a téves és hiányos in­formáció, no meg az interjúalanyok nyilat­,­kozatait is aszerint kell komolyan vagy kevésbé komolyan venni, melyik oldalon állnak és mondanivalójuk mennyire befo­lyásolja személyi érdekeiket. Egy-két dol­got azonban,mindenesetre leszögezhetek■ és ezen érdemes lesz talán elgondolkodni. Először is azt hangsúlyoznám ki, hogy Románia mind jobban elszigetelődik, mondhatnánk nemcsak nyugat-európai, de keleti partnereitől is. A segélyakciók üte­me lelassult és a diplomáidaz közeledés készsége is langyos lett. Ennek okát ter­mészetesen az igen nehéz szovjetunióbeli helyzettel is magyarázhatjuk (a­ figyelem elsősorban az oroszok felé irányul),­­ de nem utolsósorban az országban uralkodó káosz az,­ami a segítséget nyújtó kezeket gúzsba köti. Mert a feketepiacon árulták a nyugatról érkezett élelmiszerek egy ré­szét.­Mert magyarországi helységekben Ro­mániából kicsempészett nyugati orvossá­gokat lehetett­­ jó pénzein vásárolni.­ Mert aki csak teheti, séf­tel, ahelyett, hogy­­dol­gozna. De az sem dolgozik, aki nem tud üzletelni, hiszen a fizetéséből úgy sem tud­ semmit vásárolni. A kormány nem tud egy­­egészséges ötlettel előállni, ám lemondani sem akar. És az ellenzék sem képes­­ okos lépésekre, a hangsúlyt inkább a tiltakozás­ra fekteti. Még sorolhatnánk a bajokat és hibákat, de ennek a mi részünkről azért nincs értel­me, mert ezt otthon pontosan tudják és nem is titkolják el a nehézségeket, hiszen a sajtóban nap mint nap olvashatjuk az elemzést, kritikát és a helyzet felmérését. Az olvasó inkább azt várná el tőlünk, hogy a problémákat megoldó ötletekkel, taná­csokkal szolgáljunk és könnyítsünk a je­lenlegi lehetetlen helyzeten. A kérdés kulcsa a mentalitás (gondolko­dásmód) különbözőségében­­rejlik. Itt főleg nem filozofikus is ideológiai szemlélet­különbségre gondolok, hanem elsősorban arra a gondolkodásmódra, mely az ún. kapitalista világban, a gazdasági kérdése­ket egészen más mércével méri, mint a kelet-európai országokban. Már ennek a gondolkodásmódbeli különbségnek a meg­magyarázása is nehézségekbe ütközik, hi­szen alapvető kérdésekben más a kiinduló­pont, más a nyelvezet. Egy egészen egy­szerű példával élve: a munka és annak díjazása nálunk mindig a teljesítménytől függ. Tehát a munka tulajdonképpen csak akkor díjazható, ha eredménye egy telje­sítmény. Ha ezt itt, a mi társadalmunkban szándékoznék valakinek megmagyarázni, az csak ,nevetne, rajtam, mert ez a piac­gazdálkodás országaiban annyira természe­tes, hogy nem is képezheti vita tárgyát. A szocialista országokban az utóbbi 40 évben a munkaviszony kb. azt jelentette, hogy van egy munkahelyem, ahol fizetést kapok, és ahol (sajnos) nyolc órát el kell töltenem. Ez a szituáció a forradalom után nemhogy javult volna, de még rosszabb lett. Nos, embertömegek mentalitását egyik óráról a mtásikin­ r­égregy’jól sikerült forradalom sem­ tudja megváltoztati!Hát , még egy rosszul sikerült! ‘ ^td is tehát a te­endő? Várjuk meg, amíg az­­emberek ' g'ond­olkodásmódja gyökeresen megváltozik és Végre elhatározzák, hogy dolgozni is fognak?'Addig az ország telje­sen tönkremegy. Az­ első lépés, bármilyen furcsán is hangzik,, az kellene legyen, hogy szigorú törvény irányítsa a munka és a termelés körülményeit. A lépés kétségtele­nül népszerűtlen, de népszerűségről a je­lenlegi kormányzás esetében úgy­sem be­szélhetünk. -­­ ! A másik, fontos teendő az­ infláció meg­fékezése. Ha a munkás a fizetéséért nem tud semmit vásárolni, nem fog dolgozni, még ha keresztre is feszítik. A lejnek mint vásárlóerőnek meg kell maradnia. Ehhez viszont áru­­kell, amivel­­az üzleteket fel­töltik, és stabil árak. A kormány másik nehéz lépése egy pár milliárdos nyugati kölcsön azonnali igénylése kell hogy legyen. Az összes egykori „szocialista" országok óri­ási adóssággal kezdtek „új életet", miért akar kivételesen Románia elzárkózni ettől a lehetőségtől. Élelmiszert kell nyugatról vásárolni és gondoskodni kell az alapvető közszükségleti cikkek beszerzéséről. Ha az HOLLAI BARN OTTÓ (Folytatása a 1. oldalon) * ROMÁNIAI I­DCTannc ncMrwDATii/n­c kiadni VATRÁS VENDÉG­LE­SZEREPLÉS A FŐVÁROSBAN Meghökkentően méltóságteljes, civilizált tüntetés zajlott le Bukarestben szerdán, január 30-án a marosvásárhelyi Vatra-ta­­gok részvételével. A reggeli vonattal érke­ző 6—700 fős csoport a legnagyobb rend­ben, fegyelmezetten vonult fel a Metropo­­lis magaslatára, a Képviselőház elé, ahol templomi csöndben várta ki küldöttj­einek tárgyalásait parlamenti képviselőkkel. Há­rom óra múltán újra felsorakoztak, átvo­nultak a Szenátus épületéhez, miközben a gyér­ tetszésnyilvánításra­ sem válaszoltak, a vidékiek számára szokatlan távolságot egyetlen felkiáltás nélkül tették meg.’ A néma tüntetés szomorú, szinte magá­­ba roskadt hangulatával adott “nagyobb súlyt jelszavas tábláinak (amelyek tartalmára mai lapszámunkban már nem térünk visz­­sza). Szervezésben, idegenek­­távoltartásában, az időnkénti igazoltatásban is különösen aktív szerepet vállaló varráshoz léptem a Szenátus előtti hosszú várakozás idején. — Ön bizonyára a marosvásárhelyi cso­porttal jött... — Igen, de otthon megállapodtunk, hogy senkinek sem adunk­ interjút. — Egyetlen kérdésről volna szó."Hogyan sikerült ennyire csendes, békés tüntetést szervezniük? — Erre kivételesen válaszolok. Nagyon tömören, úgy, hogy a­ románság nagyon­­bé­ketűrő nép. Talán éppen azért szenvedünk most, mert túlságosan, békések voltunk. Ki­elégíti a válasz? — Szent egek!... Persze, a Válasz kielé­gítő lehet, de mintha túlságosan tömör lenne. Kifejtené? — Többet nem mondhatok. Nem... a nevem sem fontos. A tüntetők körül kialakuló gyűrű nem viselkedett ilyen tartózkodóan. Az első hangosabb megjegyzés mintha a válasz ki­egészítése akart volna lenni, így hangzott: Ekkora csoportot csak egy kommunista tí­pusú párt­­képes kordában tartani. A közhangulat már ilyen. Ha valakit ki­ejt a kegyeiből, annak az erényei is kö­löncökké válnak. És hogy a Vatrának egy idő óta Bukarestben nincs tömegvonzása, azt az ilyen, megjegyzések is jelzik: „Ezek gyalázták meg december 1-jét!“ Meg: „Bu­karestiek vigyázzatok, megjöttek a maros­vásárhelyi bányászok!" Több különálló csoportban ,a szemlélődök így vitatkoztak a közelükbe kerülő varrá­­sokkal: „A magyar kisebbséggel balhézni nem nagy hősiesség, verekedjetek az oro­szokkal besszarábiai tesvéreinkért!“ A közelben kőművesek­ dolgoznak azokon az épületeken,, amelyek soha­­sem létezett terroristákkal vívott tűzharcban váltak szeplősökké. A munkások néha lekiabáltak az állványokról: „Jobban tennétek, ha jönnétek maltert hordani!“ Ez is egy vélemény. Miért ne hangzana el, ha demokrácia van? . Tizenkétéves­ forma gyerek érdeklődött: — Bácsi, ma melyik párt tüntet? — A marosvásárhelyi Vatra.Romaneasca. — Ezek kivel tartanak? . — A román nemzettel, kisfiam— vá­laszoltam a helyzethez. Illő komolysággal. — Igen? Akkor: Le Iliescuval — visítot­ta boldogan, és elrohant ahhoz a csoport­hoz, amelyik éppen rázendített erre a jel­szóra. Tehát személyesen a bukaresti Mó­rickához, Butához volt­ szerencsém. Ennek­­ is mindenről az jut eszébe... • A iparos­vásárhelyiek megütközve hall­gatták, hogy a járdákon egyre gyakrabban ismétlődött ütemesen: Temesvár, Temesvár, hol vannak a terroristák?! A varrások nem reagáltak a sértésre, csak a­­szűkszavú ren­dező vett kézbe egy hangszórót és arra kér­te az ellentüntetőket, távolodjanak el kis­sé tőlük, nékik'is fáj,'ami az egész román népnek fáj, de most egy külön fájdalmu­kat jöttek orvosolni. Szavai hatás nélkül maradtak.. .• " Közben egy rendező,felfedezte a mártí­rok síremlékénél­­, elhelyezett, FIDESZ-ko­­szorút. A magyar nemzetiszínű szalagot le­tépte róla és a zsebébe­ gyűrte. Tárgyi bizo­nyíték lesz arra, hogy Bukarest szövetke­zett egy idegen hatalommal?. Annak egyik tévé­stábja különben a legnagyobb nyuga­lommal hatolt ,be a­ tüntetők sűrűjébe. A riporter magyarul kérdezett bele a mik­rofonba,, szavait tolmács fordította. A vá­laszhoz — profi­­módjára — együttérző arc­­kifejezést öltött Egyetértően bólintott arra a közbeszólásra is,hogy­­menjetek-- Buda­pestre, ott kérdezősködjetek. Bármit érzett ki a hanghordozásból, a zavar legkisebb jele nélkül kérdezősködött tovább: ki fizet­te az utazás költségeit,, munkaidőben­ van­nak-e, mi a véleményük az­ alkotmányter­vezet egyik változatáról, amely szerint nem lehet etnikai, vallási, nyelvközösségi ala­pon pártot, politikai­ szervezetet létrehozni. Aki válaszolt, nem viselt Vatra-jelvényt, tehát bukaresti „befurakodó“ lehetett. Azt mondta: nem létezik, ilyen változat nincs. A riporter erősködésére kifejtette, hogy ő egy ilyen kitétellel nem értene egyet, mert az sértené az emberi jogokat. A varrások nagyokat nyeltek. A tüntetők körül­ kialakult hangulat lát­tán Radu Ceontea visszavonulást fújt. A fővárosban­ csak a­ küldöttek küldöttsége maradt, amelyet fogadott az államelnök és a Rádió-televízió elnöke. A többiek az ál­lomás felé indultak. A­ szemlélődök egy része a nyomukba eredt, mások a hely­színen maradva tárgyalták a júniusi bu­karesti események jelentését, annak eddigi visszhangjait, eljutottak annak a félelem­nek a megfogalmazásáig, hogy a varrások bukaresti látogatásának megszervezése után vajon mi következik. A bányászok is eljönnek tiltakozni?­ -Ezúttal az is ilyen csendes, békés felvonulás lesz, hogy rá sem ismernek a júniusi „fiúkra“ ? A jelszavaktól, célokról, mozgatórugók­ról, a zárt ajtók mögötti tárgyalásoktól el­vonatkoztatva, ismétlem: szép tüntetés volt. Ami igaz, igaz. Egy ilyen rendezvény tu­dósításában nem szabad kikerülni az elis­merő szavakat. Nekünk is rosszul esett, hogy az 1990. február 10-i tüntetésről, ame­lyen a marosvásárhelyi magyarság néma, gyertyás meneteléssel kérte­­ jogait, egye­seknek csak a fütykös jutott eszébe. NITS ÁRPÁD Szegény Gelu Voi­­can Voiculescu min­dennel vádolható, csak azzal nem, hogy az RMDSZ-t csecse­mőként ringatná, egyszerűen több tisz­tesség és objektivitás szorult bele, mint e­­gyesekbe Radu Ceontea, a riporterkazetofonok­­ felkent szakértője. Egy adott ponton az Expres riporterének kezéből kitépte a munkaszerszámot, a szenátus kapualjá­ban letörölte a sza­lagról a felvételt, majd e mestermun­káról készült fotók ellen háborgott de­mokrata szenvedély­be! Fotó: RMSZ -jel Egyes lapok szerint ezer, szerintünk alig ötszáz ember képvi­selte a Vatrát a Par­lament előtt. Képün­kön is látszik: alig vannak többen, mint egy jobbfajta banán­sorban Új sorozat 338. szám 1991. Február 1., péntek 4 oldal ára 3 lej Strasbourg margójára Lehetnek reményeink Az Európa Tanács­ Parlamenti­­ Közgyű­lése szerdán jóváhagyta­ Csehszlovákia felvételi kérését, javasolta felvételét az Európa Tanács tagjai közé. A felvételre február 21-én, Madridban kerül sor a 24 tagállam Miniszteri Bizottságának össze­jövetelén. Egyre valószínűbbnek látszik az is, hogy Románia vendégrésztvevői státusba kerül a fent nevezett­ szervezetben. Petre Ro­man kormányfő felszólalását messzeme­nően támogatták a mediterrán országok képviselői, azaz a francia, az olasz és a spanyol képviselő. Ellenvéleményüket csak az angol delegáció tagjai hangoztat­ták. Az idevágó magyar álláspontról szól­va pedig azt hangsúlyozta Szabad György, a magyar Országgyűlés elnöke: Reméljük, hogy minden e téren történő lépés arányá­ban lesz Romániának a jogállamiság irá­nyában tett lépéseivel.­­ A Közgyűlés szerdai ülésén két hatá­rozatot is elfogadtak. Az egyik a közép­­kelet-európai államok adósságterhének enyhítésével kapcsolatos és azt kéri a tagállamoktól, próbálják pozitív szellem­ben elemezni az adósságcsökkentés kér­dését, ezzel járulva hozzá a reformok út­ján elindult országok gazdasági fejlődésé­hez. A másik határozat szintén a kelet­európai országok helyzetének javításával kapcsolatos, mégpedig a feléjük irányuló technológiaátadás megkönnyítését céloz­za, a COCOM gyökeres megreformálása révén. Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Petre Roman Párizsban Mitterrand elnököt áprilisra várják Bukarestbe Petre Roman­­ miniszterelnök strasbour­­gi tanácskozásai után a francia fővárosba látogatott, ahol Roland­ Dumas külügymi­niszterrel folytatott­ megbeszélést és fo­gadta Francois Mitterrand államelnök — jelenti a Rompress diplomáciai tudósítója Párizsból. A kormányfő találkozóinak e­­redményeit a következőkben foglalta ösz­­sze román és külföldi újságírók előtt: időszerű nemzetközi kérdések és a fran­cia—román együttműködés problémái sze­repeltek napirenden.. Az­ előbbi kérdés­körhöz tartozott az Öböl, a balti államok, az európai építés, az utóbbihoz a koope­ráció keretében megvalósítandó ipari ter­vek, a francia állam ezzel kapcsolatos pénzügyi garanciái, s egyáltalán, a kétol­dalú kapcsolatok bővítésének útjai. Francois Mitterand elnök januárra terve­zett bukaresti látogatását az Öböl-háború miatt halasztották el és valószínűleg áp­rilisban kerül rá sor — közölte befeje­zésül a román kormányfő. NOVOSZTYI­J ELKERÜLNI A BALTIKUMI FORGATÓKÖNYVET Exkluzíve a Romániai Magyar Szónak * V 1.7 ' (2. oldal)

Next