Romániai Magyar Szó, 1991. június (3. évfolyam, 440-464. szám)
1991-06-01 / 439-440. szám
I NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL A kételkedés határai Azt állítják az állati viselkedéstan művelői, hogy a madarak szülőként tisztelik az első élőlényt, amelyet a tojásból való kikelés pillanatában látnak. Bár nekünk alapos okunk van a kételkedésre, ezt az állítást higgyük el nyugodtan. Saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy van benne valami. Amikor 1989 decemberében szétpattant körülöttünk az a bűzös burok, a farkasban is gyöngéd anyát láttunk. Aránylag gyorsan észbekaptunk — mert annyira L' azért libák nem vagyunk —, hogy csak L Mért nem harapja le azonnal a fejünket, mert várja, hogy a nagyobb adag szójásszalámitól gömbölyödjünk egy kicsit, és menekültünk volna a másik legközelebbi élőlényhez, de arról kiderült, hogy róka. Méghozzá a ravaszabbik fajtából. Már kiléptünk a totyogás időszakából, nem keresünk olyan kétségbeesve egy anyát, megállunk a saját lábunkon. De farkasok, rókák, egyéb ragadozók között az ember Irtózik magányosan csatangolni az erdőben. Társakat keresne. Ebbéli törekvésünkben is pofára estünk már néhányszor. Érthető a kételkedésünk. Néha azonban túlhajtjuk. Például itt van ez a „Berevolgate". Már olyan hangok is hallatszanak, hogy Petre Mihai Bacanu összeszűrte volna a levet egy főszekusjelölttel Magureanu igazgató kimozdítása érdekében. Mert minden olyan hihetetlen ebben az ügyben. Az a hely nem is olyan megközelíthetetlen, nincs is annyira eldugva a világtól, az egész úgy fest, mintha éppen Bacanu számára ásták volna oda a dokumentumokat Az ellenzéki lapokban is megfogalmazott kétségek szerint a Románia libera csökkenő példányszáma miatt született meg a dokumentumtemetési ötlet. Mennyi képtelenség! A napokban többször szorítottak sarokba ilyen kérdésekkel: ott voltál Berevoiesti-en, láttad azt a vízmosást, és mégis elhitted a mesét? Előbb minden alkalommal leszögeztem, hogy véletlenül tartózkodtam a közelben, miközben verebekre parittyáztam ... Sose lehet tudni, még perbe foghatják a sajtó egy bizonyos részét, jól foghat a mentőkörülmény. És csak ezután kezdem magyarázni, mit miért is hittem el. Például, hogy miért nem tette a szeku saját zúzdájába ezeket a dokumentumokat? Mert hogy volt az eltüntetendő mennyiség, hetekig, hónapokig elhúzódott volna a meló. Na és? Nem volt rá idejük? Nem bizony! Az 1990. június 13-i események után attól tartottak, hogy a „csürhe" esetleg megint ,,meglátogathatja“ a Belügyminisztériumot. És nem találtak volna egy távolabbi, eldugottabb helyett? Nem is kerestek! Berevoentien biztosak voltak a dolgukban. Itt található az egyik „olyan“ vadásznáz, melynek a környékéről a falusiakat leszoktatták a sétafikálásról. Jó, jó de akkor legalább miért nem végeztek alapos munkát, hiszen a nyomok eltüntetéséhez csak értenek? Tényleg! Nem akadt a kezük ügyében némi benzin, amivel leöntötték volna az irathalmot? Lehet, hogy e kérdésen magam is fennakadtam volna, ha verebekre való parittyázás közben véletlenül meg nem hallom a környékbeliek suttogását: a vadászházban, a dokumentum-temetési akció idején oly magasra csapott a részeg hangulat, mint mindig, amikor elvtársak jöttek a „központból“. A kérdésekben az a szomorú, hogy olyan ember ellen irányulnak, aki nem szolgált rá a bizalmatlanságra. Amióta kiszabadult a szeku börtönéből, életét feltette a politikai rendőrség felszámolására és ettől a szándékától még a tavaly márciusi diverzió sem térítette el. Egy pillanatra sem. Mintha valami beteges, önkínzó hajlamtól vezérelve, keressük Petre Mihai Bacanu hátsó szándékát, és ezzel azoknak a malmára hajtjuk a vizet, aki egy tudófogással szeretnék a hálóvető mozdulatát kihasználva megszavaztatni a szekuvédelmi törvényt. Mert késésen táncol itt minden, annyira arctalan az igazság. Abból az állításból, hogy a szeku a nép ellensége, bizonyos törvényszövegben az derülhet ki, hogy a szeku ellensége — a nép ellensége. NITS ARPAD ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPVILAP - BUKAREST GYERMEKNAPRA ?! Ha június elseje, akkor — Gyermeknap. És — ó, Istenem! — felkínálkozik ismét az ünnepi alkalom, kötelezően és apelláta nélkül. Mert a Gyermeknap — s a gyermek, Világ reménysége — szent mindannyiunknak. De hát mire emlékeztessünk mi most, ünneprontó szándék gyanúját messze elhessentve magunktól, amikor az egy főre eső gyermekexport tekintetében Románia túllépte a világszínvonalat... Miféle köszöntőt rebegtünk, amikor a kispénzű szülők képtelenek megfizetni bölcsődét-óvodát-napközit (s nemsokára majd a tandíjat. ..) És ha álmomban felsírnak — valóságosan hallom — az AIDS-es gyermekek? Hát nem azt kérdem én magunktól, kiosztja-e a hatalom közöttük a színes sztaniolba csomagolt hivatalos ajándékcsokit. Hanem csomagolunk-e ma nekik legalább zsíroskenyérnyi uzsonnát? MIKLÓS LÁSZLÓ CSOMAFAY FERENC felvételei ÖMLŐ EGEK ALATT Szakadó esőben ünnepeltük a 143. alsórákosi szabadságnapot. Az eldugott falu lakói ilyen későn, pünkösd utáni hétfőn értesültek a forradalom kitöréséről és a jobbágyok felszabadításáról. Az akkori lovas futár mai mása — társaival együtt — rezesbandával fogadja az érkezőket. Először az unitárius templomban elhelyezett emlékoszlop előtt hajtottunk fejet, majd Petőfi szavaival újra szabadságra esküdtünk a református templom kertjében. Az ökumenikus intentiszteletről sokan kiszorultak, és a lélekmozgató prédikációk közül fájdalmasan hiányzotta helybeli ortodox papé, akit püspöke nem engedett velünk ünnepelni... A csíki leánykórus viszont remekelt, és kedves mozzanatként maradt meg a sűrű embertömegből spontánul feltörő székely himnusz. A délutáni előadást az alsórákosi szavalócsoport ,Petőfi-idéző összeállítása indította., Az ürmösi és jánosfalvi iskolák mellett verssel is szerepelt a brassói Magyar Dalárda; a műsort a megyeszékhely két népi együttese — a Rozmaring és a Búzavirág — koronázta. Egyetlen kívánnivalónk lett volna az ünnepléshez: napsütéses szabadságnapokat! DEMETER J. ILDIKÓ A VETERÁN-TÖRVÉNY KÉPVISELŐHÁZI VITÁJA AZ RMDSZ-CSOPORT KIVONULÁSÁNAK HITELES TÖRTÉNETE RÉSZLETEK A PARLAMENTI ÜLÉS JEGYZŐKÖNYVÉBŐL (7 Old.) „FONTOS, HOGY NE HAGYJUK KIHŰLNI A DOLGOT...“ A Tornya—Battonya közötti kétnapos, ideiglenes határátkelés sikerességéről már beszámoltunk lapunk hasábjain. A kezdeményezés indítékairól, a távlati elképzelésekről részletesebben is elbeszélgettünk a battonyai önkormányzat két vezetőjével, TAKÁCS DEZSŐ polgármesterrel és dr. NÉMETH FERENC jegyzővel. — Polgármester úr, érzésem szerint az ünnepi határmegnyitás mégsem holmi hirtelen, véletlenszerű elhatározás volt... — Nézze, én battonyai születésű vagyok. Gyermekkoromban sokat játszadoztam a határ mentén, sóvárogva bámultam a távolban kirajzolódó világosi hegyeket. A szomszéd falu olyan közel van, hogy szinte belátni a házak ablakain. A szél innen oda fújja a levegőt és fordítva, az állatok kedvük szerint jönnek-mennek , csak az emberek nem tehetik ugyanezt. Hát szerintem ez nem természetes állapot, ezért nem is tudtam megérteni soha. Ez lenne az én személyes, régi és tartós belső motivációm, ha erre gondolt. Persze, ha a határok nélküli, egységes, békés Európa jövőképében gondolkodunk, akkor is valamiképpen meg kell kezdenünk e szigorú és könyörtelen határvonalak úgymond jelképes lebontását, mindkét ország népeinek hasznára. Mi, városunk egész lakossága nevében szorgalmazzuk a határ állandó és mielőbbi megnyitását, közel 2000-en írták alá a kérvényt, amelyet már el is juttattunk a Külügyminisztériumhoz. — A mostanit, az ideiglenest hogyan sikerült rövid idő alatt oly mintaszerűen megoldani, megszervezni, miközben nálunk a felsőbb szervek engedélyét is alig tudták kijárni az utolsó pillanatig? — Mi legelőször a határőrség helyi vezetőségéhez folyamodtunk. Elvi beleegyezésük után azonnal hozzá is láttunk a gyakorlati tennivalók felvázolásához és kivitelezéséhez. Mire mindennel elkészültünk, megjött papíron is a jóváhagyás. — És mindenre gondoltak. Sátorra az időjárás viszontagságai ellen, határmenti mozgó büfére, kétnyelvű figyelmeztető táblára, sőt a szeméttárolóról sem feledkeztek meg a környezetvédelmi szempontok messzemenő figyelembevételével. Sajnos nekünk csak az utat sikerült úgy-ahogy járhatóvá tenni. Ismerjük a problémát, hisz román részről éppen a nemzetközi normáknak megfelelő út hiánya az, ami gyakorlatilag akadályozza ügyünk előmenetelét, merthogy az elvi beleegyezés odaát is meglenne. Nekünk az átkelőhöz szükséges mintegy hat hektárnyi földterületet tulajdonképpen már átadta a Petőfi Mgtsz, négy battonyai szövetkezet — és természetesen az önkormányzat pedig vállalta a határátkelő épület, valamint a hozzá tartozó műtárgyak és közművek megépítését. Pécska község vezetőivel, Radu Serendan polgármesterrel és Csepella János alpolgármesterrel elbeszélgetve, arra a következtetésre jutottunk, nem lenne rossz egy alapítványt létrehozni a tornyai út kiépítésének támogatása céljából — világosít fel dr. Németh Ferenc. — Addig is szoktatgatjuk magunkat, meg másokat is a gondolathoz, egyelőre kivételes, ünnepi alkalmakat keresünk a szabad határátkeléshez. Itt van nemsokára a hagyományos mezőhegyesi lóverseny, aztán még a pápalátogatás alkalmából sem ártana a működő határátkelőhelyek zsúfoltságán egy kissé enyhíteni... Fontos, hogy ne hagyjuk kihűlni a dolgot egyik részről sem — véli a polgármester. És jó lenne ha ott fenn is, és minél szélesebb körben, világossá válna végre; az ilyen és ehhez hasonló helyi igények, vívódások, döntések azért jövőbe tekintő országos érdekek is ... PÉTERSZABÓ ILONA Új sorozat 439—440. szám 1991. június 1—2., szombat-vasárnap • (4 + 4) 8 oldal ára 10 lej • MINDENNAPI MALMAINK Több mint száz éves Halmi egyetlen malma, de régi molnára és újdonsült tulajdonosa, Anghius Mihai bácsi nem engedi, hogy tönkremenjen. — Ha nem vagyok itt, már régen széthordtak volna innen mindent, valaki nemrégiben juhakolt akart csinálni az épületből — meséli folyékony magyarsággal. — 1957 óta vagyok itt molnár, apám is molnár volt, szeretem, és értem is a mesterségemet. Sajnos, kevés a jó molnár manapság, nagy a hiány ebben a szakmában, mert nagy türelmet, fegyelmet igénylő munka ez. A közelmúltban privatizáltam, megvettem a malmot, de még nem írták át a nevemre, mind húzzák, halogatják, pedig már a mérnökök is felmértek mindent ... Sok apróság kell egy malomhoz, az alkatrészeket pedig nagyon nehéz beszerezni, de amit tudtam már fölújítottam benne. Várom, hogy a nevemre kerüljön, aztán általános javításba kezdek, ami kb. 45 %-os újjáépítést jelent, tetőszerkezet, ablakok kicserélése, a homlokzat renoválása, újravakolások, hiszen látja, milyen rozoga állapotban van itt minden ... — S ugyanakkor nagy a sürgés-forgás. Ez azt jelenti, hogy van mit őröltessenek az emberek? — Van. Most van, 20 éve nem volt olyan jó a búzatermés ezen a vidéken, mint 1990- ben. Hogy az idén mi lesz ezzel a föld körüli herce-hurcával? Hát azt csak a jóisten tudja ... Könnyű volt tönkretenni az embereket, talpraállítani már annál nehezebb. Hallottam, bonyodalmak voltak az állatállomány kiosztása körül is, sok környező faluban, mint Kökényesden vagy Bátonyban elégedetlenkednek az emberek... egyes gazdaságok eladták állataikat, vagy azok egy részét a tavaly, s most se pénz, se posztó... — Hány segéddel dolgozik? Meg tudja fizetni az alkalmazottakat? — Három segéddel dolgozom, s hála istennek, eddig egyikünk sem panaszkodhat. A jövőtől se félek: Halmiban nincs más malom, a környező falvak nem konkurálnak velem. Közben a segédek kitanulják mellettem a mesterséget, s az élet megy tovább . .. lisztre mindig szükségük lesz az embereknek. Lejegyezte: GÁL ÉVA EMESE Ma: a lap belső oldalain. Tehát: a 3—4—5—6 oldalak helyett vasárnapi mellékletünk a—b—c—d oldalait olvashatja. Minden szombaton kettős szám: a szombati és a vasárnapi — egyetlen laptestben! Postacím: Redacta ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 Még egyszer Gandhiról A volt miniszterelnök, Radzsív Gandhi halálát követő egyhetes gyász utolsó napján, az indiai szent lótusz nevét visel, immár a nagy legendák hősévé vált Gandhi hamvainak egy részét a Himalája fölött repülőgépből szórták a szélrózsa minden irányába, néhány urnából pedig a Gangeszbe és más indiai szent folyókba kerültek a hamvak. A gyász lejártával újraindult a választási kampány, mely a június 12-re és főre halasztott második és harmadik menetet előzi meg. Az Indiai Kongresszus Pártnak szerdától új elnöke van. Miután Sonia Gandhi, a meggyilkolt politikus özvegye többször is visszautasította e tisztséget, a párt igazgató tanácsa Narasima Raót, Radzsív közeli munkatársát, tisztelettel övezett értelmiségit választotta a párt elnökévé, aki két ízben is volt indiai külügyminiszter. A Reuter hírügynökség szerint a választópolgárok 40 százaléka már az első menetben szavazott, politikai megfigyelők szerint lehetséges, hogy a második és harmadik menetben növekedni fog a Kongresszus Párt népszerűsége, a így győzelmi esélyei is nagyobbak. Ramaszvárni Venkataraman indiai elnök különleges védelmi csoportot rendelt Radzsív Gandhi özvegye és gyermekei mellé, mivel valamennyiük életére komoly veszélyek leselkednek a terroristák részéről. A merényletet elkövetők azonosságát kutató kivizsgálások tovább folynak. Minden valószínűség szerint a Sri Lanka-i tamil szeparatisták keze volt benne. „EMLÉKEZZETEK JÚNIUS 4-ÉRE!" Peking véres tavasza nem merült, mert nem merülhetett feledésbe, mert voltak ott szemtanúk, akik tettek róla: Tienanmen a világ emlékezetében megmaradjon! A falakon belül sem várják, tétlenül, az évfordulót, a leleményes kínaiak komputervírust hívtak segítségül a megemlékezéshez. „Emlékezzetek június 4-ére!“ — ez a felirat jelenik meg a „fertőzött“ számítógépek képernyőjén. A hatóságok ingencsak félnek a kórtól, hiszen az évfordulós hétre több kínai cég komputerét néhány napos pihenésre kényszerítik. Az Acta Watch nevű emberjogi csoport „Két évvel Tienanmen után“ című jelentéséből kiderül, hogy az 1989-es véres események után Kína-szerte kb. 30 000 embert tartóztattak le, a helyi hivatalos adatok pedig csupán 1806-ról szólnak.