Romániai Magyar Szó, 1992. február (4. évfolyam, 644-666. szám)
1992-02-01 / 643-644. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPLAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Újságok, újságírók Az elmúlt két év alatt unalmassá, sőt feleslegessé vált az oly gyakran és sokak által feltett kérdés: vajon mi is történt velünk, körülöttünk azokon az emlékezetes december végi napokon? Az azóta alakult és „pompásan“ működő közvélemény-kutató intézet munkatársainak még nem jutott eszükbe, hogy vallatóra fogják a Népet: forradalomban, ellenforradalomban, véletlenül összejött, vagy előre átgondolt és megszervezett államcsínyben vett részt és áldozta fel fiai vérét? A kérdésre ma bárki, bármit mond, válaszától függetlenül egy tagadhatatlan, jelesen az, hogy a sajtó valódi, külön forradalmat teremtett magának. Negyvenegynéhány év után végre fellélegezhettek a mesterségüket csak álmukban végző újságírók, elzárták a hazugság csapjait és eddig nem ismert alázattal hajtottak fejet a szabad szó szentsége előtt. Forradalom volt ez nekünk, s a véres harc tüzében megtisztulhatott, aki akart és tudott, s immár önszántából vállalhatta a gyalázatából is újraszülető, kínzóan szép mesterséget. Aki pedig ma hazudik és csalja, fúrja-faragja és főleg ferdíti a valóságot, az immár saját számlájára teszi — egyelőre ugyanis nincs még oly hatalom, mely feketét parancsol a fehér helyett. Két éve szinte törvényszerűen azzal kezdődik a napom, hogy három-négy országos román napilapot vásárlok a sarki utcai árustól. Egy évvel ezelőtt könnyebb volt a vásár, egyrészt mert százméterenként kínálgatták a lapokat, másrészt mert 5 lejből borravalóstól kitellett az egész. Manapság a zsebem lesz könnyebb, ám ezt mások is így teszik, fölösleges hát külön siránkoznom. Újságárudák előtt, buszmegállókban, szerte mindenütt a városban, ahol lapokat vesznek vagy olvasnak, talán szakmámból eredően, gyakran elszórakozom azon, ki milyen újságot keres. (Régi vágyam még nem teljesülhetett be, hogy egy erdélyi városban legalább egyszer jelen lehessek, amint az olvasók éppen kapkodják a Magyar Szót!) Nem árulom el magam azzal, ha azt mondom, hogy aki azokat a lapokat teszi naponta táskájába, amelyeket én ... az szerintem rossz ember nem lehet. Azt viszont nem tagadom, hogy egy Románia Marét olvasó utas mellé nem szoktam leülni a buszon, és nem szívesen liftezek együtt azzal a szomszédommal, aki az Európa friss számát tartja a kezében. Félreértés ne essék, rég nem hiszek el már minden hírt, amit a lapokban olvasok. Kedvelt lapjaimban is vannak túlkapások, mellébeszélések, tévedések és hibák. Ám a félreírásnak is van „műfaja“, amit mindenkor a szándék vezérel. Jóhiszeműen mindenki tévedhet, az újságíró is, mert hát ő is csak ember. Ám a ki nem mondott, vagy rossz szándékkal elhallgatott, illetve feltupírozott igazságok, féligazságok hamis ötletet csepegtetnek az egyszerű éskevésbé egyszerű halandó fejébe, amiből menthetetlenül hazugság kovácsolódik. Örök gyermeki naivsággal kérdezem: normális ember számára miért okozhat örömet a galád hazugság, az álnok rágalom, a végtelen hinta-palinta, a gonosz szándék? A parlamentben nemrég belekezdtek az audiovizuális törvénytervezet vitájába. Ez magyarul annyit jelent, hogy hamarosan megszabják, mit szabad és mit nem a tévének és a rádiónak. Aztán, gondolom, előbb-utóbb mi is újra sorra kerülünk: a honatyák többsége „piszokul“ szereti a sajtót. Majd jönnek az írni nem (beszélni is csak aligalig!) tudó parlamenti szakemberek és ismét, meghúzzák a vonalat — eddig, és nem tovább! Vajon úgy lesz megint, mint az „átkosban“, hogy tömött sorokkal , telerótt forgatókönyvet (akkoriban piros bibliának csúfoltuk!) nyomnak a főszerkesztők kezébe. . tanulmányozza csak bátran a tiltások és megszorítások ezreit!? Remélem, mindez csak rossz álom, és merem hinni, hogy aki az elmúlt két esztendőben megtanult vagy megpróbált igazságosan, emberien újságot írni, annak immár nincs félnivalója. Nem törhetnek életére — sem becsületére. Sem kenyerére — „vén huncutok és gonosz ostobák ...“ KISS ZSUZSA '. " . -A ,V i-'' ••• • Egyházi hírek A paphiánnyal küzdő időszakban ünnep a Római Katolikus Egyház életében az új pap fölszentelése: február 1-jén Reszler Mihályt szenteli pappá Reizer Pál megyéspüspök a szatmárnémeti Székesegyházban. Február 2-án gyertyaszentelő, a gyermek Jézus jeruzsálemi templomban való bemutatását ünnepli az anyaszentegyház: 40 nap telt el karácsony óta. S mert Simeon pap a gyermek Jézust a pogányok világosságának nevezte, ezen a napon szokássá vált a gyertyaszentelés. (Gál) J 8EHMHSEGI FBFELOGTtliiSEG SAJTÓIIUUE71ETEH CSÖNDES NAPRÓL BESZÉLTEK 1992. január 28-át, amikor 52 rendőrségi „eseményt" jegyeztek. 144 gazdasági kihágásnak jöttek nyomára — a rendőrség országos főfelügyelőségén csöndes napnak minősítették. Hiszen mindössze 3 rablás, 22 lopás, egy hatóság ellen elkövetett bűncselekmény, 5 sikkasztás, 122 üzérkedési ügy, 13 közlekedési baleset szerepel a „■naplóban “, csupán 4 385 500 lejt és 1749 dollárt koboztak el — tájékoztatott Gheorghe Gambrea tábornok, az országos rendőrségi főfelügyelőség parancsnoka. A rendőrségi csúcsintézmény vezetője december végén került Maros megyéből az országos főfelügyelőség élére. Nem kellett különösebben törekednie, hogy megdöbbentő adatokkal szolgálhasson, hiszen ezeket önmagától kínálja — és sajnos, egyre növekvő arányban — az élet. Hapéldául összevetjük az átlagosan egy napra eső különféle bűncselekmények számát az utóbbi két esztendőben — az arány több mint riasztó. Mert, ha 1990-ben 268 volt az egy napra eső bűncselekmények száma, 1991-ben már 311; 90-ben napi átlagban 90 154 tettest füleltek le, 91-ben már 91 260-at; 90-ben napi 151 lopást jelentettek be, 91-ben már 207-et; 90-ben napi 18 erőszakos cselekményre került sor, 91-ben már 23-ra; a sikkasztások arányszáma a 90-es esztendőhöz viszonyítva 4,9,1-hez. De a számok mellett a tábornok „tartalmi, műfaji" gazdagodásról is beszámolt: míg esztendőkkel ezelőtt a mi tájainkon a kábítószer-csempészet nem volt divatban, már a rendőreink a legkülönfélébb porokkal is megismerkedhettek. Csupán tavaly és az idén január folyamán 36,785 kg kábítószert koboztak el hazánkban , ebből 12,772 kg heroin, 13,170 kg kokain, 10,012 kg ópium, 0,881 kg hasis . .. Ezek mellett természetesen az évezredes műfajok is divatban vannak. Ennek ellenére a bűnüldöző munka a hagyományos módszerekkel immár nem folytatható. Hiszen nem csupán a lopás, rablás, gyilkosság, nemi erőszak és más bűntettek száma növekedett tetemesen, hanem a forradalom utáni sajátos gazdasági-társadalmi viszonyok vadhajtásai is tömegméretekben jelentkeznek. Hogy a prostitúció oly elképzelhetetlen méreteket öltött, és különféle bűncselekményekkel jár együtt, súlyos figyelmeztető jel az egész társadalom számára. De hasonlóképpen nagy energiákat köt le a hihetetlenül elszaporodott megvesztegetés, a korrupció különböző válfajai. A legélénkebb fantázia sem tudná azt elképzelni, mi mindennel csempészkednek be az országba, de főként, ki az országból. Az előterjesztés után az újságírók részéről valóságos kérdészuhatag következett. Kezdve azzal, hogymennyi egy átlagfizetés rendőrkörben (mint megtudtuk: 12 ezer lej, melyet a tábornok úr maga igencsak kevesellt), mi a véleménye a Hargita—Kovászna megyében történt erőszakos cselekedetekkel kapcsolatosan, de azt is szóvá tették, hogy a Kudzsírban, meg Szebenben történt hasonló ügyekről miért nem tájékoztatták a közvéleményt — hasonló részletességgel. A tábornok elmondotta, hogy az ügyek egy részében már ítéletet hoztak, másokban még folyik a nyomozás. Arról is tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a Hargita—Kovászna megyékben elkövetett bűncselekmények tettesei közül néhányan külföldre menekültek és a megfelelő szervek folyamodnak az illető országokhoz kiadatásukért. És azt is megtudtuk, hogy az Agache-ügyben fellebbezés történt (történik?) a letartóztatottak szabadon bocsátása ellen ... Megkérdezték, hol van most Diamandescu úr, az egyik előd. Mint kiderült, Dél-Koreában attasé. Továbbá miként próbálják orvosolni a csavargó gyermekek ügyét. Az országban több mint 35 ezerre rúg a csavargók száma, de sajnos, nem rendelkezünk a megfelelő anyagi alappal sem ezeknek a szomorú eseteknek az orvoslására. És a kérdés annál kétségbeejtőbb, mivel e gyermekeket a felnőttek társadalma nemhogy gondjaiba venné, hanem, éppen kihasználja: egy életre megtanítják őket lopni, csalni. Szóba kerültek bizonyos óvintézkedések, melyeket a sajtón keresztül a rendőrség népszerűsíteni fog: miként védekezzék a lakosság a betörés, csalás és egyéb cselekményekkel szemben; hogy a rendőrség térítés ellenében vállalkozik például a szabadság ideje alatt az ingatlan, a javak őrzésére... Részünkről megkértük a tábornok urat, hogy sajátos kérdéseinkre külön, exkluzív interjúban válaszoljon. Gambrea úr készségesen ígérte: a beszélgetésre még az elkövetkező napokban sor kerülhet. BÉRES KATALIN A nagy idő — technikai kérdés ? E párbeszédben minden abszolút hiteles, a néhány gyönge szójátékot leszámítva. Tehát: — Ugye nem haragszik, hogy maga után küldtem? — Megszokhattuk. Jön a hatalom, jelentkezzen ebben és ebben a szobában ... — De ez nem szimplán csak hatalom. Ez karhatalom. — S a karok messze érnek? — Ne részletezzük. Értesüléseink szerint nyolcvankilenc decemberében a főtéren volt. A pártszékháznál. — A volt pártszékháznál. Vigyázat, a kettő nem ugyanaz! — És fotózott? — Igen. — Láthatnám azokat a filmeket? — Nézze kérem, összevissza két tekercset húztam le. S hogy előhívtam, el is dobtam az egészet. — Miért? — Elég gyenge volt a fény, nagy időkkel kellett dolgoznom, sok volt a bemozdulás. Technikai kérdések, nem részletezem. — Gondolja, hogy a nagy idő technikai kérdés? — Látja, ebben az egyben egyetértünk, ha maga is arra gondol. Sokkal de sokkal több. Politikai! — A milíciánál is fényképezett? — Igen, de mondtam már . . . — Pedig jó lett volna néhány dokumentumfotó ■ ■ ■ Nagy szükségünk lenne rá! — Azt elhiszem. Csak a milíciánál akkor már szinte este volt. Meg aztán a rálátás szögével sem volt minden rendben. — Nekem mondja? És honnan kellett volna dolgoznia, hogy minden jól kijöjjön? — Hát mondjuk az épület erkélyéről, ,csak oda felmászni és akkor, nem volt tanácsos. — Szóval nincs semmilyen filmje? — Nincs. — Akkor vegye úgy, hogy nem zavartuk. — Rendben van, nem veszem úgy, hogy zavartak. (A beszélgetés jóval a botrányos Hargita—Kovászna jelentés után zajlott Székelyudvarhelyen egy ismert fotós és egy egyáltalán nem ismert civil ruhás egyén között. Mint a kártyában: ha kontrázunk azóta is egyfolytában, akkor most jön a gyönge rekontra?) OLÁH ISTVÁN Kvífcv'fVL .xca›1S!Kk›on kicsi fj ›2› : vram. még Románniai Magyar Szó! • 1 Mai előfizetésétől függ a holnapi létünk - / kérjük, ne vonja meg magától a romániai f magyarság demokratikus fórumát! / As 'A/ é * J * • * /*■ /' Egy hónapra: 260 lej / J (postai katalógusszám: 6) s■ A4'-- V ■ ■ShÍ * ^ MA ALAPTESTBEN. ZÁRT A PARLAMENT AMIT ELSZABTUNK. Nem hinném, hogy Stefan Cazimir képviselő meg akarta adni az alaphangot, amikor elsőnek a mikrofonhoz lépett és a tőle megszokott stílusban Ion Luca Caragiale szobor felállítását követelte. Nem máshova, mint a Parlament épülete elé, szerinte, ijesztegetésül honatyáknak, újdondászoknak egyaránt. Mert a 140 éve született nagy író jelszava a Tisztesség és Nyelvtan volt, s ezek manapság rémisztő fogalmak. Cazimir úr még jól el sem foglalta a helyét, amikor a legfelsőbb törvényhozási szervünk tagjai olyan kabaréba kezdtek, amilyent még Caragiale sem fantáziálhatott volna ki. Kezdődött mindazzal, hogy Bogdan Potra,scu áthágva a tisztségével járó feladatkört, nemcsak a jelenlétről számolt be a gyülekezetnek, hanem a Front nevében tiltakozott is az ellen, hogy a választási kampány idején nem a parlamenti helyek arányában biztosítottak adásidőt a különböző pártoknak. Ugyanakkor az iránt érdeklődött, hogy ki nevezhette ki az RTV-t ellenőrző parlamenti bizottságot, mert hogy a honatyák nem, az biztos. A gyűlést vezető Alexandru Bârladeanu megrovó szavakkal kezdte a válaszát, de mondatát befejezni nem tudta, mert Radu Mircea Berceanu ugrott az emelvényhez és a Szenátus agg elnöke hiába ordította fel, AZT ELSZABTUK... kiszakadtából, hogy a képviselő csak az ő jóváhagyásával beszélhet, ez fittyet hányva rá, azért is elmondta a mondandóját. Éspedig azt, hogy minden civilizált államban a Parlamentben elfoglalt helyek arányában kaphatnak szót a tévé képernyőjén a pártok. Az ellenőrző bizottságról pedig — szerinte — senki nem tudott, s nem is értette, hogy miért nevezik parlamentinek, amikor az a pártoké. Alexandru Bârladeanu, amikor végre szóhoz jutott, valósággal megbénította hallgatóságát. „Harcostársa“, az államelnök szótárából kölcsönzött és Ion Iliescu által már igencsak lejáratott kifejezést használva jelentette ki: „Ez a bizottság nem a Parlament emanációja." Hát uraim és hölgyeim, azt sejthettük eddig is, hogy egy kalóz televízió kalóz adását láthatják, de hogy mindezt egy kalóz bizottság ellenőrzi, arra nem gondolhatott senki. Mert a vitából az derült ki, hogy a parlamentinek nevezett bizottság tagjai (ki tudja, kinek a megbízásából) csak úgy összeverődtek és máris „kontrollálnak Az igazság azonban egészen más. A karácsonyi vakáció előtti nagy sietségben a honatyák ezt a bizottságot egyszerűen el román győző (folytatása a 8. oldalon) AZ EGYENRUHA BUKTATTA LE (Üzenetrögzítőn) — Székely Magdolna vagyok Csíkszeredából, üzenni szeretnék Domokos Gézának, hogy tegyen meg mindent Iliescu elnöknél Tőkés László újra kilakoltatása ellen, mert egyemberként állunk ki mellette, úgy mint ’89-ben. Úgy látszik, újra fegyver vagyunk a demokratizálódás ellen. • Értesíteni szeretném a lapot, s az egész világot, hogy 1990. december közepén kegyetlen gyilkosság történt Csíkszeredában, amelynek gyönyörű ikertestvér leányok, 16 évesek, estek áldozatul. A gyilkosság előtt az úton akarta agyonverni őket valaki... A támadó a gyilkosság után sem került elő.. .’A gyilkos tán azt hitte, szépen elsimul minden, nem érdekelte őt a szülők szívfájdalma. Katona lévén Váradon, megölte a nagynénjét, de a szomszédok figyelmét lekötötte az egyenruha, így hát előkerült. Dán Florian Marius, Csíkszeredái, anyuka volt szekustitkárnő, apuka rendőr, és képzeljék, elmebeteg lett, leérettségizett, katonaköteles volt, és mégis kihozták, hogy elmebeteg lett! (1992. január 30.) NEM A VILLÁK ÉRDEKELNEK (Üzenetrögzítőn) — Katona Mihály Marosvásárhelyről kérdezi, többek nevében: mi lesz az államosított házakkal, amiket 1950-ben elvettek? Minket nem a villák érdekelnek, amelyben a nomenklatúristák laknak, hanem azok az államosított házak, amelyekben 30—40 éve lakunk és meg szeretnénk vásárolni. Várjuk Csiha Tamás válaszát! (1992. január 30.) • ZÁROSRA : SAJNOS, NEM AZ EGYETLEN (Üzenetrögzítőn) — Kiss Júlia vagyok Marosvásárhelyről, a 23586-os telefonról. Ma hallottam a rádióban, hogy a Király István ügyét Bukarestben újratárgyalják, azonkívül olvastam az RMSZ-ben, a január 30-i számban Béres Katalin tudósításából, ugyancsak a Király Istvánt ért jogsértés ügyében, hogy mit mondott Alexandru Bârládeanu: „Ez minden figyelmet megérdemlő ügy, jó, hogy az egyetlen". • Sajnos, el lehet olvasni a Népújság mai számát, a Bölöni Domokos cikkét, amiben megírja, hogy épp ilyen módon ütötte ki a Vatra,a beresztelki polgármesterjelöltet is, akit ugyancsak sorozatos jogsértések után törvénytelenül töröltek a listáról, pedig semmit nem tudtak felhozni ellene, csak azt, hogy magyar. Ez esetben nincsen lehetőség még fellebbezni sem. • A vásárhelyi törvényszék a jogsértések, törvénytelenségek sorozatát követi el, a legfelsőbb törvényszék tudtával vagy sem, de mind ez ideig sem ügyész, sem bíró nem tartozik senkinek erkölcsi felelősséggel sem. • A szenátusban egy hírhedt hozzászólásában Radu Ceontea kijelentette: márciusban Marosvásárhelyen a prefektúra, ügyészség és a katonaság volt a Vatra. Sajnos, mai napig így igaz s ezek döntik el (főleg a katonaság), akiknek semmi közük a helyhatósági választásokhoz, a mi közigazgatásunk számbeli arányát, sorsunkat. • Nem tudom, egyáltalán van-e lehetőség arra, hogy valaki a törvényszéket emberjogilag ellenőrizze? (1992. január 30.) KI KIVÁNCSI EGY JÓ NEVŰ NYUGATI SZAKEMBERRE (Üzenetrögzítőn) — Nagy István vagyok Pécskáról (Arad megye), s az időzavar vezetett önökhöz. 1991 nyarán... Pártos Miklós, a leuveni katolikus egyetem tanára arról értesített, hogy szívesen eljönne saját költségén egy előadókörútra Erdélybe. Hasonló céllal járt már a Cseh és Szlovák Köztársaságban, valamint Magyarországon. Az egyetemen geopolitikát és pénzügygazdaságot oktat, továbbá osztályvezető egy banknál. Geopolitikában a szakterülete Közép- és Kelet-Európa. Az egyházak és a szakszervezetek társadalmi szervező szerepével is foglalkozik. 1991-ben 2 könyve jelent meg. Pártos úr szándékáról tavaly augusztusban levélben értesítettem az RMDSZ országos vezetőit, Kovászna, Csík, Maros, Kolozs, Bihar és Arad megyei elnökeit, neki pedig megírtam, hogy a szervezet fogadókészségéről meg vagyok győződve. " 1991. október 5-én az aradi KOT-on személyesen beszéltem az érintett megyék RMDSZ-vezetőivel, s szóban megígérték: vállalják az utaztatást a szomszéd megyéből hozzájukig, valamint az előadás napjának szervezését. Arra kértem ugyanakkor őket, írják meg címemre azt továbbítandó Brüsszelbe, hogy konkrétan miről szeretnének előadást hallani. Máignem kaptam (Folytatása a 3. oldalon) 0 Új sorozat 643—644. szám 1992. február 1—2., szerkesztősége szombat-vasárnap (4 + 4) 8 oldal Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 1. kerület Üzenetrögzítő szolgálatunk ára 15 lej telefonszáma: 1803 02 Telefax: 1815 625 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., Februári ima „Adj békességet Úristen, a mi időnkben e földön, mert nincsen nekünk több bajvívónk és hadakozónk, hanem csak Te Úristen.“ II. ének. 1592-ből Ezzel a régi énekkel, amely éppen 400 esztendős, szólok Hozzád Uram február elején. Eltelt egy hónap ez évből, szinte észrevétlenül hamar, s szeretnék én is, más is ebből a hónapból valamit felmutatni, s olyan kevés ez. Már itt a kezdetnél ellankadtunk, mint a kis források, amelyeknek nincs erejük bő vizet ontani, legfeljebb tisztát. Uram, ne engedj ellankadni, ne vedd el tőlünk a több akarást, a több erőt, segíts Hozzád kiáltani több hittel s nagyobb bizalommal. A Tőled kapott tálentumainkat add, hogy jól felhasználjuk s értékeljük, de ne bízzuk el magunkat azokért, éljünk velük, használjuk őket ügyeinkért. Békességért kiáltunk Úristen,s némíts el szívünkben, ajkunkon minden nem igazat, vádat, amivel indulnánk,február elé. De nekünk nincs más „bajvívónk és hadakozónk, hanem csak Te Úristen“ — de Te vagy hisszük, hogy minden emberi igaztalan tettet, akarást, ami érhet minket, kezedbe veszel és hadakozol érettünk. Szép fehér teledből hints szívünkre, barátságainkra, családainkra tiszta takarót, hóval belepett téli világod szépsége hulljon életünkre is. Kérünk, ne hagyd el Úristen, ezért esdeklünk Hozzád februári imánkban. Amen CSIHA EMESE ROMÁN-MAGYAR ÖSSZHANG BUDAPESTEN Csütörtökön délután befejeződött a magyar-román alapszerződésről folytatott szakértői tárgyalások első fordulója ■— tájékoztatta az MTI-t Hermán János, a magyar külügyminisztérium szóvivője. Mint mondotta, a megbeszéléseket nyílt, oldott, konstruktív szellem jellemezte. Mindkét részről kompromisszumkészség nyilvánult meg. A felek egyeztették a tervezett alapszerződés cikkelyeinek nagyobbik részét. A két küldöttség ennek nyomán elégedetten állt fel a tárgyalóasztaltól. Megegyeztek abban, hogy a szakértői tárgyalások második fordulójára később egyeztetendő konkrét időpontban — várhatóan egy hónap múlva —, Bukarestben kerül sor. A szakértői tárgyalás során kidolgozták a szerződés egyeztetett preambulumát, és egyetértésre jutottak olyan, a kétoldalú együttműködéssel kapcsolatos kérdéskörökben, mint a katonai és biztonsági, a gazdasági és kereskedelmi, a kulturális, oktatási és műszaki-tudományos kapcsolatok és az együttműködés a tömegtájékoztatási eszközök, az információk szabad áramlásának kérdésében. Ugyanígy előrehaladott állapotban van az állampolgárok közötti kapcsolatok bővítésével, a határátkelés korszerűsítésével, új határátkelőhelyek nyitásával kapcsolatos cikkely kidolgozása-Az új alapszerződés a tervek szerint tízéves időtartamra szól majd, s közös megegyezéssel meghosszabbítható. Ezt jelentette az MTI. Dorin Suciu budapesti tudósítása, amely a Rompres útján jutott el hozzánk, egyebek között a következőket tartalmazza: A három napon át folytatott tárgyalások légköre, a román küldöttség vezetője, Ion Diaconu külügyminisztériumi igazgató szerint pozitív volt, a szakszerűség és az együttműködés szelleme jellemezte. Mindkét küldöttség nagyra becsülte a tárgyalások konstruktív légkörét és az elért eredményeket- A tárgyalások egy később, kitűzendő időpontban, Bukarestben folytatódnak. A felek áttekintették a két szerződéstervezetben szereplő kérdések mindegyikét, és megállapodtak a szövegtervezetek nagy része tekintetében. A későbbi tárgyalásokon egyeztetik a még függőben maradt szövegrészeket, köztük azt a cikkelyt, amely kimondja, hogy a két ország nem támaszt egymással szemben területi igényeket, továbbá a nemzeti kisebbségekre vonatkozót. A Budapesten lezajlott szakértői szintű tárgyalások méltán nevezhetők sikernek: nagyfontosságú, összetett folyamatot avattak fel a két ország kapcsolatában — állapítja meg a magyar fővárosból közvetített tudósításában Dorin Lucius megjegyzi, hogy a tárgyalások zárt ajtók mögött folytak, egyik fél sem akarván, hogy az esetleges vitatott kérdésekben a tömegtájékoztatási eszközök próbáljanak „megoldást" sugallni. Magyar tudományos siker A világon elsőként magyar kutatóknak sikerült kifejleszteniük a sugárfertőzöttség ellenszerét. Az emberiség számára felbecsülhetetlen értékű felfedezésekről csütörtökön Budapesten tájékoztatták a sajtó képviselőit. A nagyszerű eredmény az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem szervetlen és analitikai kémiai tanszéke, valamint a szolnoki Agromen részvénytársaság 1987- ben kezdett közös kutatásának gyümölcse. A találmányok jelenleg a gyógyszer-törzskönyvezési eljárás előtt állnak. (MTI)