Romániai Magyar Szó, 1992. február (4. évfolyam, 644-666. szám)

1992-02-01 / 643-644. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPLAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Újságok, újságírók A­z elmúlt két év alatt unalmassá, sőt feleslegessé vált az oly gyak­ran és sokak által feltett kérdés: vajon mi is történt velünk, körülöttünk azokon az emlékezetes december végi napokon? Az azóta alakult és „pom­pásan“ működő közvélemény-kutató in­tézet munkatársainak még nem jutott eszükbe, hogy vallatóra fogják a Népet: forradalomban, ellenforradalomban, vé­letlenül összejött, vagy előre átgondolt és megszervezett államcsínyben vett részt és áldozta fel fiai vérét? A kérdésre ma bárki, bármit mond, válaszától függetlenül egy tagadhatat­lan, jelesen az, hogy a sajtó valódi, kü­lön forradalmat teremtett magának. Negyvenegynéhány év után végre fel­lélegezhettek a mesterségüket csak ál­mukban végző újságírók, elzárták a ha­zugság csapjait és eddig nem ismert alázattal hajtottak fejet a szabad szó szentsége előtt. Forradalom volt ez ne­künk, s a véres harc tüzében megtisz­tulhatott, aki akart és tudott, s immár önszántából vállalhatta a gyalázatából is újraszülető, kínzóan szép mestersé­get. Aki pedig ma hazudik és csalja, fúrja-faragja és főleg ferdíti a valósá­got, az immár saját számlájára teszi — egyelőre ugyanis nincs még oly hata­lom, mely feketét parancsol a fehér he­lyett. Két éve szinte törvényszerűen azzal kezdődik a napom, hogy három-négy országos román napilapot vásárlok a sarki utcai árustól. Egy évvel ezelőtt könnyebb volt a vásár, egyrészt mert százméterenként kínálgatták a lapokat, másrészt mert 5 lejből borravalóstól ki­­tellett az egész. Manapság a zsebem lesz könnyebb, ám ezt mások is így teszik, fölösleges hát külön siránkoznom. Újságárudák előtt, buszmegállókban, szerte mindenütt a városban, ahol lapokat vesznek vagy olvasnak, talán szakmámból eredően, gyakran elszóra­kozom azon, ki milyen újságot keres. (Régi vágyam még nem teljesülhetett be, hogy egy erdélyi városban legalább egyszer jelen lehessek, amint az olvasók éppen kapkodják a Magyar Szót!) Nem árulom el magam azzal, ha azt mondom, hogy aki azokat a lapokat teszi napon­ta táskájába, amelyeket én ... az szerin­tem rossz ember nem lehet. Azt viszont nem tagadom, hogy egy Románia Marét olvasó utas mellé nem szoktam leülni a buszon, és nem szívesen liftezek együtt azzal a szomszédommal, aki az Európa friss számát tartja a kezében. Félreértés ne essék, rég nem hiszek el már minden hírt, amit a lapokban olvasok. Kedvelt lapjaimban is vannak túlkapások, mellébeszélések, tévedések és hibák. Ám a félreírásnak is van „mű­faja“, amit mindenkor a szándék ve­zérel. Jóhiszeműen mindenki tévedhet, az újságíró is, mert hát ő is csak ember.­ Ám a ki nem mondott, vagy rossz szán­dékkal elhallgatott, illetve feltupírozott igazságok, féligazságok hamis ötletet csepegtetnek az egyszerű és­­kevésbé egyszerű halandó fejébe, amiből ment­hetetlenül hazugság kovácsolódik. Örök gyermeki naivsággal kérdezem: nor­mális ember számára miért okozhat örö­met a galád hazugság, az álnok rága­­lom, a végtelen hinta-palinta, a gonosz szándék? A parlamentben nemrég belekezdtek az audiovizuális törvénytervezet vitá­jába. Ez magyarul annyit jelent, hogy hamarosan megszabják, mit szabad és mit nem a tévének és a rádiónak. Az­tán, gondolom, előbb-utóbb mi is újra sorra kerülünk: a honatyák többsége „piszokul“ szereti a sajtót. Majd jön­nek az írni nem (beszélni is csak alig­­alig!) tudó parlamenti szakemberek és ismét, meghúzzák a vonalat — eddig, és nem tovább! Vajon úgy lesz megint, mint az „átkosban“, hogy tömött so­rokkal , telerótt forgatókönyvet (akko­riban piros bibliának csúfoltuk!) nyom­nak a főszerkesztők kezébe. . tanul­m­á­­nyozza csak bátran a tiltások és meg­szorítások ezreit!? Remélem, mindez csak rossz álom, és merem hinni, hogy aki az elmúlt két esztendőben megtanult vagy megpró­bált igazságosan, emberien újságot ír­ni, annak immár nincs félnivalója. Nem törhetnek életére — sem becsületére. Sem kenyerére — „vén huncutok és go­nosz ostobák ...“ KISS ZSUZSA '. " . -A ,V i-'­' ••• • Egyházi hírek A paphiánnyal küzdő időszakban ün­nep a Római Katolikus Egyház életében az új pap fölszentelése: február 1-jén Reszler Mihályt szenteli pappá Reizer Pál megyéspüspök a szatmárnémeti Székes­­egyházban. Február 2-án gyertyaszentelő, a gyer­mek Jézus jeruzsálemi templomban való bemutatását ünnepli az anyaszentegyház: 40 nap telt el karácsony óta. S mert Si­meon pap a gyermek Jézust a pogányok világosságának nevezte, ezen a napon szo­kássá vált a gyertyaszentelés. (Gál) J 8EHMHSEGI FBFELOGTtliiSEG SAJTÓIIUUE71ETEH CSÖNDES NAPRÓL BESZÉLTEK 1992. január 28-át, amikor 52 rendőrsé­gi „eseményt" jegyeztek. 144 gazdasági kihágásnak jöttek nyomára — a rendőrség országos főfelügyelőségén csöndes napnak minősítették. Hiszen mindössze 3 rablás, 22 lopás, egy hatóság ellen elkövetett bűn­­cselekmény, 5 sikkasztás, 122 üzérkedési ügy, 13 közlekedési baleset szerepel a „■naplóban “, csupán 4 385 500 lejt és 1749 dollárt koboztak el — tájékozta­tott Gheorghe Gambrea tábornok, az or­szágos rendőrségi főfelügyelőség parancs­noka. A rendőrségi csúcsintézmény vezetője december végén került Maros megyéből az országos főfelügyelőség élére. Nem kel­lett különösebben törekednie, hogy meg­döbbentő adatokkal szolgálhasson, hiszen ezeket önmagától kínálja — és sajnos, egyre növekvő arányban — az élet. Ha­­például összevetjük az­ átlagosan egy nap­ra eső különféle bűncselekmények számát az utóbbi két esztendőben — az arány több mint riasztó. Mert, ha 1990-ben 268 volt az egy napra eső bűncselekmények száma, 1991-ben már 311; 90-ben napi átlagban 90 154 tettest füleltek le, 91-ben már 91 260-at; 90-ben napi 151 lopást je­lentettek be, 91-ben már 207-et; 90-ben napi 18 erőszakos cselekményre került sor, 91-ben­ már 23-ra; a sikkasztások arány­száma a 90-es esztendőhöz viszonyítva 4,9,1-hez. De a számok mellett a tábor­nok „tartalmi, műfaji" gazdagodásról is beszámolt: míg esztendőkkel ezelőtt a mi tájainkon a kábítószer-csempészet nem volt divatban, már a rendőreink a legkü­lönfélébb porokkal is megismerkedhettek. Csupán tavaly és az idén január folya­mán 36,785 kg kábítószert koboztak el ha­zánkban , ebből 12,772 kg heroin, 13,170 kg kokain, 10,012 kg ópium, 0,881 kg ha­sis . .. Ezek mellett természetesen az évezre­des műfajok is divatban vannak. Ennek ellenére a bűnüldöző munka a hagyomá­nyos módszerekkel immár nem folytatha­tó. Hiszen nem csupán a lopás, rablás, gyilkosság, nemi erőszak és más bűn­tettek száma növekedett tetemesen, hanem a forradalom utáni sajátos gazdasági-tár­sadalmi viszonyok vadhajtásai is tömeg­méretekben jelentkeznek. Hogy a prosti­túció oly elképzelhetetlen méreteket öltött, és különféle bűncselekményekkel jár együtt, súlyos figyelmeztető jel az egész társadalom számára. De hasonlóképpen nagy energiákat köt le a hihetetlenül el­szaporodott megvesztegetés, a korrupció különböző válfajai. A legélénkebb fantá­zia sem tudná azt elképzelni, mi minden­nel csempészkednek­ be az országba, de főként, ki az országból. Az előterjesztés után az újságírók ré­széről valóságos kérdészuhatag követke­zett. Kezdve azzal, hogy­­mennyi­ egy át­lagfizetés rendőrkörben (mint megtudtuk: 12 ezer lej, melyet a tábornok úr maga igencsak kevesellt), mi a véleménye a Hargita—Kovászna megyében történt erő­szakos cselekedetekkel kapcsolatosan, de azt is szóvá tették, hogy a Kudzsírban, meg Szebenben történt hasonló ügyekről miért nem tájékoztatták a közvéleményt — hasonló részletességgel. A tábornok el­mondotta, hogy az ügyek egy részében már ítéletet hoztak, másokban még folyik a nyomozás. Arról is tájékoztatta a jelen­lévőket, hogy a Hargita—Kovászna me­gyékben elkövetett bűncselekmények tet­tesei közül néhányan külföldre menekül­tek és a megfelelő szervek folyamodnak az illető országokhoz kiadatásukért. És azt is megtudtuk, hogy az Agache-ügyben fellebbezés történt (történik?) a letartóz­tatottak szabadon bocsátása ellen ... Meg­­kérdezték, hol van most Diamandescu úr, az egyik előd. Mint kiderült,­­ Dél-Koreá­­ban attasé. Továbbá miként próbálják orvosolni a csavargó gyermekek ügyét. Az országban több mint 35 ezerre rúg a csa­vargók száma, de sajnos, nem rendelke­zünk a megfelelő anyagi alappal sem ezeknek a szomorú eseteknek az orvoslá­sára. És a kérdés annál kétségbeejtőbb, mivel e gyermekeket a felnőttek társadal­ma nemhogy gondjaiba venné, hanem, ép­pen kihasználja: egy életre megtanítják őket lopni, csalni. Szóba kerültek bizonyos óvintézkedések, melyeket a sajtón keresztül a rendőrség népszerűsíteni fog: miként védekezzék a lakosság a betörés, csalás és egyéb cselek­ményekkel szemben; hogy a rendőrség té­rítés ellenében vállalkozik például a sza­badság ideje alatt az ingatlan, a javak őrzésére... Részünkről megkértük a tábornok urat, hogy sajátos kérdéseinkre külön, exkluzív interjúban válaszoljon. Gambrea úr kész­ségesen ígérte: a beszélgetésre még az elkövetkező napokban sor kerülhet. BÉRES KATALIN A nagy idő — technikai kérdés ? E párbeszédben minden abszolút hi­teles, a néhány gyönge szójátékot le­számítva. Tehát: — Ugye nem haragszik, hogy maga után küldtem? — Megszokhattuk. Jön a hatalom, jelentkezzen ebben és ebben a szo­bában ... — De ez nem szimplán csak hatalom. Ez karhatalom. — S a karok messze érnek? — Ne részletezzük. Értesüléseink sze­rint nyolcvankilenc decemberében a főtéren volt. A pártszékháznál. — A volt pártszékháznál. Vigyázat, a kettő nem ugyanaz! — És fotózott? — Igen. — Láthatnám azokat a filmeket? — Nézze kérem, összevissza két te­kercset húztam le. S hogy előhívtam, el is dobtam az egészet. — Miért? — Elég gyenge volt a fény, nagy idők­kel kellett dolgoznom, sok volt a be­­mozdulás. Technikai kérdések, nem részletezem. — Gondolja, hogy a nagy idő techni­­kai kérdés? — Látja, ebben az egyben egyetér­tünk, ha maga is arra gondol. Sokkal de sokkal több. Politikai! — A milíciánál is fényképezett? — Igen, de mondtam már . . . — Pedig jó lett volna néhány doku­mentumfotó ■ ■ ■ Nagy szükségünk le­nne rá! — Azt elhiszem. Csak a milíciánál akkor már szinte este volt. Meg aztán a rálátás szögével sem volt minden rendben. — Nekem mondja? És honnan kellett volna dolgoznia, hogy minden jól ki­jöjjön? — Hát mondjuk az épület erkélyéről, ,csak oda felmászni és akkor, nem volt tanácsos. — Szóval nincs semmilyen filmje? — Nincs. — Akkor vegye úgy, hogy nem za­vartuk. — Rendben van, nem veszem úgy, hogy zavartak. (A beszélgetés jóval a botrányos Har­gita—Kovászna jelentés után zajlott Székelyudvarhelyen egy ismert fotós és egy egyáltalán nem ismert civil ru­hás egyén között. Mint a kártyában: ha kontrázunk azóta is egyfolytában, ak­kor most jön a gyönge rekontra?) OLÁH ISTVÁN Kvífcv'fVL .xca›1S!Kk›on kicsi fj ›2› : vram. még Románniai­ Magyar Szó! • 1­­ Mai előfizetésétől függ a holnapi létünk - / kérjük, ne vonja meg magától a romániai f magyarság demokratikus fórumát! / As 'A/ é * J * • * /*■ /' Egy hónapra: 260 lej / J (postai katalógusszám: 6) s■ A4'-- V ■ ■ShÍ * ^ MA A­LAPTESTBEN. ZÁRT A PARLAMENT AMIT ELSZABTUNK. Nem hinném, hogy Stefan Cazimir kép­viselő meg akarta adni az alaphangot, a­­mikor elsőnek a mikrofonhoz lépett és a tőle megszokott stílusban Ion Luca Cara­­giale szobor felállítását követelte. Nem máshova, mint a Parlament épülete elé, szerinte, ijesztegetésül honatyáknak, új­dondászoknak egyaránt. Mert a 140 éve született nagy író jelszava a Tisztesség és Nyelvtan volt, s ezek manapság rémisztő fogalmak. Cazimir úr még jól el sem foglalta a helyét, amikor a legfelsőbb törvényhozási szervünk tagjai olyan kabaréba kezdtek, amilyent még Caragiale sem fantáziálha­­tott volna ki. Kezdődött mindazzal, hogy Bogdan Potra,scu áthágva a tisztségével járó feladatkört, nemcsak a jelenlétről számolt be a gyülekezetnek, hanem a Front nevében tiltakozott is az ellen, hogy a választási kampány idején nem a parla­menti helyek arányában biztosítottak adás­időt a különböző pártoknak. Ugyanakkor az iránt érdeklődött, hogy ki nevezhette ki az RTV-t ellenőrző parlamenti bizottsá­got, mert hogy a honatyák nem, az biztos. A gyűlést vezető Alexandru Bârladeanu megrovó szavakkal kezdte a válaszát, de mondatát befejezni nem tudta, mert Radu Mircea Berceanu ugrott az emelvényhez és a Szenátus agg elnöke hiába ordította fel, AZT ELSZABTUK... kiszakadtából, hogy a képviselő csak az ő jóváhagyásával beszélhet, ez fittyet hány­va rá, azért is elmondta a mondandóját. Éspedig azt, hogy minden civilizált állam­ban a Parlamentben elfoglalt helyek ará­nyában kaphatnak szót a tévé képernyő­jén a pártok. Az ellenőrző bizottságról pe­dig —­ szerinte — senki nem tudott, s nem is értette, hogy miért nevezik parlamenti­nek, amikor az a pártoké. Alexandru Bârladeanu, amikor végre szóhoz jutott, valósággal megbénította hallgatóságát. „Harcostársa“, az államelnök szótárából kölcsönzött és Ion Iliescu által már igen­csak lejáratott kifejezést használva jelen­tette ki: „Ez a bizottság nem a Parlament emanációja." Hát uraim és hölgyeim, azt sejthettük eddig is, hogy egy kalóz televí­zió kalóz adását láthatják, de hogy mind­ezt egy kalóz bizottság ellenőrzi, arra nem gondolhatott senki. Mert a vitából az de­rült ki,­ hogy a parlamentinek nevezett bi­zottság tagjai (ki tudja, kinek a megbízá­sából) csak úgy összeverődtek és máris „kontrollálnak Az igazság azonban egészen más. A ka­rácsonyi vakáció előtti nagy sietségben a honatyák ezt a bizottságot egyszerűen el­ román győző (folytatása a 8. oldalon) AZ EGYENRUHA BUKTATTA LE (Üzenetrögzítőn) — Székely Magdolna vagyok Csíkszeredából, üzenni szeretnék Domokos Gézának, hogy tegyen meg min­dent Iliescu elnöknél Tőkés László újra kilakoltatása ellen, mert egyemberként ál­lunk ki mellette, úgy mint ’89-ben. Úgy látszik, újra fegyver vagyunk a demokra­tizálódás ellen. • Értesíteni szeretném a lapot, s az egész világot, hogy 1990. de­cember közepén kegyetlen gyilkosság tör­tént Csíkszeredában, amelynek gyönyörű ikertestvér leányok, 16 évesek, estek áldo­zatul. A gyilkosság előtt az úton akarta agyonverni őket valaki... A támadó a gyilkosság után sem került elő.. .’A gyil­kos tán azt hitte, szépen elsimul minden, nem érdekelte őt a szülők szívfájdalma. Katona lévén Váradon, megölte a nagy­nénjét, de a szomszédok figyelmét lekö­tötte az egyenruha, így hát előkerült. Dán Florian Marius, Csíkszeredái, anyuka volt szekustitkárnő, apuka rendőr, és képzel­jék, elmebeteg lett, leérettségizett, kato­naköteles volt, és mégis kihozták, hogy el­mebeteg lett! (1992. január 30.) NEM A VILLÁK ÉRDEKELNEK (Üzenetrögzítőn) — Katona Mihály Ma­rosvásárhelyről kérdezi, többek nevében: mi lesz az államosított házakkal, amiket 1950-ben elvettek? Minket nem a villák érdekelnek, amelyben a nomen­klatúristák laknak, han­em azok az államosított há­zak, amelyekben 30—40 éve lakunk és meg szeretnénk vásárolni. Várjuk Csiha Tamás válaszát! (1992. január 30.) • ZÁROSRA : SAJNOS, NEM AZ EGYETLEN (Üzenetrögzítőn) — Kiss Júlia vagyok Marosvásárhelyről, a 23586-os telefonról. Ma hallottam a­ rádióban, hogy a Király István ügyét Bukarestben újratárgyalják, azonkívül olvastam az RMSZ-ben, a ja­nuár 30-i számban Béres Katalin tudósí­tásából, ugyancsak a Király Istvánt ért jogsértés ügyében, hogy mit mondott Alexandru Bârládeanu: „Ez minden fi­gyelmet megérdemlő ügy, jó, hogy az egyetlen". • Sajnos, el lehet olvasni a Népújság mai számát, a Bölöni Domokos cikkét, amiben megírja, hogy épp ilyen módon ütötte ki a Vatra,a beresztelki pol­gármesterjelöltet is, akit ugyancsak soro­zatos jogsértések után törvénytelenül tö­röltek a listáról, pedig semmit nem tud­tak felhozni ellene, csak azt, hogy magyar. Ez esetben nincsen lehetőség még felleb­bezni sem. • A vásárhelyi törvényszék a jogsértések,­­ törvénytelenségek sorozatát követi el, a legfelsőbb törvényszék tudtá­val vagy sem­, de mind ez ideig sem ügyész, sem bíró nem tartozik senkinek erkölcsi felelősséggel sem. • A szenátus­ban egy hírhedt hozzászólásában Radu Ceontea kijelentette: márciusban Maros­­vásárhelyen a prefektúra, ügyészség és a katonaság volt a Vatra. Sajnos, mai napig így igaz s ezek döntik el (főleg a katonaság), akiknek semmi közük a hely­­hatósági választásokhoz, a mi közigazga­tásunk számbeli arányát, sorsunkat. • Nem tudom, egyáltalán van-e lehetőség arra, hogy valaki a törvényszéket ember­­jogilag ellenőrizze? (1992. január 30.) KI KIVÁNCSI EGY JÓ NEVŰ NYUGATI SZAKEMBERRE (Üzenetrögzítőn) — Nagy István vagyok Pécskáról (Arad megye), s az időzavar vezetett önökhöz. 1991 nyarán... Pártos Miklós, a leuveni katolikus egyetem ta­nára arról értesített, hogy szívesen eljön­ne saját költségén egy előadókörútra Er­délybe. Hasonló céllal járt már a Cseh és Szlovák Köztársaságban, valamint Magyar­­országon. Az egyetemen geopolitikát és pénzügygazdaságot oktat, továbbá osz­tályvezető egy banknál. Geopolitikában a szakterülete Közép- és Kelet-Európa. Az egyházak és a szakszervezetek társa­dalmi szervező szerepével is foglalkozik. 1991-ben 2 könyve jelent meg. Pártos úr szándékáról tavaly augusztusban levélben értesítettem az RMDSZ országos vezetőit, Kovászna, Csík, Maros, Kolozs, Bihar és Arad megyei elnökeit, neki pedig megír­tam, hogy a szervezet fogadókészségéről meg vagyok győződve. " 1991.­ október 5-én az aradi KOT-on személyesen be­széltem az érintett megyék RMDSZ-veze­­tőivel, s szóban megígérték: vállalják az utaztatást a szomszéd megyéből hozzá­­jukig, valamint az előadás napjának szer­vezését. Arra kértem ugyanakkor őket, írják meg címemre azt továbbítandó Brüsszelbe, hogy konkrétan miről szeret­nének előadást hallani. Máig­­nem kaptam (Folytatása a 3. oldalon) 0 Új sorozat 643—644. szám 1992. február 1—2., szerkesztősége szombat-vasárnap (4 + 4) 8 oldal Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 1. kerület Üzenetrögzítő szolgálatunk ára 15 lej telefonszáma: 1803 02 Telefax: 1815 62­5 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., Februári ima „Adj békességet Úristen, a mi időnkben e földön, mert nincsen nekünk több bajvívónk és hadakozónk, hanem csak Te Úristen.“ II. ének. 1592-ből Ezzel a régi énekkel, amely éppen 400 esztendős, szólok Hozzád Uram febru­ár elején. Eltelt egy hónap ez évből, szinte észrevétlenül hamar, s szeretnék én is, más is ebből a hónapból valamit felmutatni, s olyan kevés ez. Már itt a kezdetnél ellankadtunk, mint a kis források, amelyeknek nincs erejük bő vizet ontani, legfeljebb tisztát. Uram, ne engedj ellankadni, ne vedd el tőlünk a több akarást, a több erőt, segíts Hoz­zád kiáltani több hittel s nagyobb bi­zalommal. A Tőled kapott tálentuma­­inkat add, hogy jól felhasználjuk s ér­tékeljük, de ne bízzuk el magunkat azokért, éljünk velük, használjuk őket ügyeinkért. Békességért kiáltunk Úristen,s némíts el szívünkben, ajkunkon minde­n nem igazat, vádat, amivel indulnánk,február elé. De nekünk nincs más „bajvívónk és hadakozónk, hanem csak Te Úr­isten“ — de Te vagy­­ hisszük, hogy minden emberi igaztalan tettet, aka­rást, ami érhet minket, kezedbe veszel és hadakozol érettünk. Szép fehér teledből hints szívünkre, barátságainkra, családainkra tiszta ta­karót, hóval belepett téli világod szép­sége hulljon életünkre is. Kérünk, ne hagyd el Úristen, ezért esdeklünk Hozzád februári imánkban. Amen CSIHA EMESE ROMÁN-MAGYAR ÖSSZHANG BUDAPESTEN Csütörtökön délután befejeződött a ma­gyar-román alapszerződésről folytatott szakértői tárgyalások első fordulója ■— tá­jékoztatta az MTI-t Hermán János, a ma­gyar külügyminisztérium szóvivője. Mint mondotta, a megbeszéléseket nyílt, oldott, konstruktív szellem jellemezte. Mindkét részről kompromisszumkészség nyilvánult meg. A felek egyeztették a tervezett alap­­szerződés cikkelyeinek nagyobbik részét. A két küldöttség ennek nyomán elégedet­ten állt fel a tárgyalóasztaltól. Megegyez­tek abban, hogy a szakértői tárgyalások második fordulójára később egyeztetendő konkrét időpontban — várhatóan egy hó­nap múlva —, Bukarestben kerül sor. A szakértői tárgyalás során kidolgozták a szerződés egyeztetett preambulumát, és egyetértésre jutottak olyan, a kétoldalú e­­gyüttműködéssel kapcsolatos kérdéskörök­ben, mint a katonai és biztonsági, a gaz­dasági és kereskedelmi, a kulturális, okta­tási és műszaki-tudományos kapcsolatok és az együttműködés a tömegtájékoztatási eszközök, az információk szabad áramlá­sának kérdésében. Ugyanígy előrehaladott állapotban van az állampolgárok közötti kapcsolatok bővítésével, a határátkelés korszerűsítésével, új határátkelőhelyek nyi­tásával kapcsolatos cikkely kidolgozása-Az új alapszerződés a tervek szerint tíz­éves időtartamra szól majd, s közös meg­egyezéssel meghosszabbítható. Ezt jelentette az MTI. Dorin Suciu bu­dapesti tudósítása, amely a Rompres út­ján jutott el hozzánk, egyebek között a következőket tartalmazza: A három napon át folytatott tárgyalások légköre, a román küldöttség vezetője, Ion Diaconu külügyminisztériumi igazgató sze­rint pozitív volt, a szakszerűség és az e­­gyüttműködés szelleme jellemezte. Mind­két küldöttség nagyra becsülte a tárgyalá­sok konstruktív légkörét és az elért ered­­ményeket- A tárgyalások egy később, ki­tű­zendő időpontban, Bukarestben folytatód­nak.­­ A felek áttekintették a két szerződéster­vezetben szereplő kérdések mindegyikét, és megállapodtak a szövegtervezetek nagy ré­­sz­e tekintetében. A későbbi tárgyalásokon egyeztetik a még függőben maradt szöveg­részeket, köztük azt a cikkelyt, amely­ ki­mond­ja, hogy a két ország nem támaszt egymással szemben területi igényeket, to­vábbá a nemzeti kisebbségekre vonatkozót. A Budapesten lezajlott szakértői szintű tárgyalások méltán nevezhetők sikernek: nagyfontosságú, összetett folyamatot avat­tak fel a két ország kapcsolatában — ál­lapítja meg a magyar fővárosból közve­tített tudósításában Dorin Luciu­­s meg­jegyzi, hogy a tárgyalások zárt ajtók mö­gött folytak, egyik fél sem akarván, hogy az esetleges vitatott kérdésekben a tömeg­tájékoztatási eszközök próbáljanak „meg­oldást" sugallni. Magyar tudományos siker A világon elsőként magyar kutatóknak sikerült kifejleszteniük a sugárfertőzöttség ellenszerét. Az emberiség számára felbe­csülhetetlen értékű felfedezésekről csütör­tökön Budapesten tájékoztatták a sajtó képviselőit. A nagyszerű eredmény az Or­szágos Sugárbiológiai és Sugáregészség­ügyi Kutató­­ Intézet, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem szervetlen és analitikai kémiai tanszéke, valamint a szolnoki Agromen részvénytársaság 1987- ben kezdett közös kutatásának gyümölcse. A találmányok jelenleg a gyógyszer-törzs­könyvezési eljárás előtt állnak. (MTI)

Next