Romániai Magyar Szó, 1992. május (4. évfolyam, 719-743. szám)

1992-05-01 / 719. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Korrupció, ó! I­dén márciusban a temesvári Műegyetem rektori hivatalába betoppant négy úr, egyikük a Pénzügyőrségtől, és mindenféle irato­kat kértek főkönyvelőtől, gazdasági igazgatótól, bár a rektornál vagy he­lyettesénél be sem jelentkeztek. Konk­rétan egy peres üggyel foglalkoztak, mely érintené a hivatalban levő rek­tort, Radu Vladea tanár urat. Másnap, rögtön másnap, a helyi la­pok „híresebbike“, a Renasterea Báná­­teanu közli, hogy a rektori hivatalban több felelős tényezővel álltak szóba, a pénzügyőrség képviselőjének a jelenlé­tében. És a szöveg útszéli módon neki­ront a rektornak. Maga a pénzügyőr, pedig nem tér vissza a műegyetemre, nem készíti el jelentését — csak utó­lag. Eddig arra figyelhettünk fel, ugye, hogy a volt kommunista újság, amely­nek tiszteletbeli igazgatója I. C. Dragán (aki a Vatra Romaneascanak is a tisz­teletbeli elnöke) — szóval ez a lap oda­figyel a korrupció jelenségére. És van mire odafigyelni. Persze, személy sze­rint arra volnék kíváncsi, a régi ke­mény elvtársak, a nómenklatúra és a pártapparátus jeles figurái közül há­nyan „tudták“ tisztára mosni pénzei­ket, kiknek vannak (igen) jól menő cé­gei. Nem azt várnám, hogy történjék velük valami, ennyire naiv nem va­gyok, de abban bízom, kiderülnének kapcsolatok, összefonódások ... Pél­dául arról, hogy miből, milyen pénzből lehet egy olyan országos napilap mint az AZI, „független“, amikor előfizetője kevesebb, mint egy vidéki újságnak és azt állítja legújabb irányváltásuk után egyik vezetője, hogy ők mindig is a maguk útját járták, nem szolgálták a Frontot. Ehelyett az újság, amely harcot hir­detett a korrupció ellen, s öles soroza­tokban tár fel apró ügyecskéket, illet­ve vesztegeti olvasóit hosszan csám­­csogtatható sztorik mentén, szóval az AB egyre-másra olyanokkal foglalkozik, akik a decemberi fordulat után jutottak politikai szerephez. Ezen személyek ü­­gyeinek már igazándiból utánanéznek. Tiszta véletlenül. Például a volt polgár­­mester, aki május 20-a után vette át a város vezetését. Meg az elődje, aki a diktatúra alatt műépítész volt. Hogy volt párttitkároknak milyen cégük van — ezzel nem kell törődni. Szerintük. Nekihajtott a lap Viorel Oanceának, akiből mégis polgármester lett a DK jelöltjeként. Támadja a Polgári Szövet­ség és a Polgári Szövetség Párt pro­minens képviselőit. És természetesen a Temesvár Társaságot és annak lapját, amely politikailag gyökeresen mást vál­lal. Dr. Radu Vladea tanár úr pedig a Polgári Szövetség helyi elnöke. Jeles személyiség, akiről tudogatják, hogy még a diktatúra idején szembeszállt az akkori teljhatalmú rektorral, Anton a­­kadémikussal, aki Ceaugescu alatt tele volt politikai és tudományos, de állami címekkel és rangokkal is. Vladea tanár úrral, alá adjunktusként élte meg Ceaugescu bukását és csak előadóta­nárként volt hajlandó előlépni, pedig kora és tevékenysége alapján profesz­­szor is lehetett volna, de nem kívánt tülekedni, szóval Vladea PAC-vezérről azt is hangoztatták, hogy politikai am­bíciói lehetnének. Hát ennek kívánta, minden bizonnyal, elejét venni az R­B. Kiütni a vonalból. És az első megmé­rettetés a rektorválasztás volt. Volt diákok, egykori kollégák „szólaltak meg“, véletlenül, s jöttek bornírt me­sékkel, amiket aztán a másik lap kiiga­zított, meghazudtolt, de Vladea Radu kevesebbet kapott egyetlen szavazattal a március végi rektorválasztáson, mint rektornak nyilvánított ellenfele. Pedig a diákok, adatolva, megóvták a válasz­tás törvényességét. Ez az RB-akció si­került? És hogyan lehetséges, hogy a pénz­ügyőrség asszisztál egy ilyen ügyhöz? Mert hát a márciusi „látogatásukon“ a be nem mutatkozott újságíró tette fel végig a kérdéseket, ő „vizsgálta ki“ az úgynevezett ügyet. Mit, milyen háttéranyagot gyűjthetett össze az AB a pénzügyesekről, ha azok nem csupán eltűrik a munkájukkal kapcsolatos túlkapásokat — újságíró az ellenőrző csoportban —, de megszegik a rájuk vonatkozó törvényt is, ugyanis az ellenőrzések eredményét titkosan kell kezelni. Ha a közzétételt nem in­dokolja valami különös ok. Mi lehetett itt — a műegyetemtől teljesen függet­len — ok. Aligha tudjuk meg a Rena$­­tereából. BODÓ BARNA barométer 3—6. oldalon Májusi ima Uram, szépen teremtett májusi világodnak, köszönöm, hogy részese vagyok. Nemcsak a tele időt mérhetem, hanem az újra zöldülő természetet is csodálhatom. Száraz faágakból pattan­nak a rügyek, és éled, ébred minden, bárhová nézek. Ha te, Uram, szemtől szembe nem is vagy látható, de a szépen alkotott természet hatalmadat hirdeti. Milyen nagyon kéne nekünk is Atyánk, ez az éledés, fel­ébredés megkeseredett álmainkból. Vagyunk a májusi meleg után — sokat fázott a lelkünk ezen a télen —, szeretnénk, hogy a rügyekből virág legyen s a virágokból gyümölcs érjen. Bí­zunk meleget osztó szeretetedben. Kérünk, ne maradj el tőlünk Urunk, nehogy fagy legyen s minden ígéret, reménységvilág lehulljon. Ezért a megtartó melegért fohászkodunk. Segíts, hogy ezt a hónapot mindenki imádságos szívvel kezdje. A reggeli imádság ne csak megszokott mondatok elsie­­tése legyen Előtted, hanem igazi gyermeki bizalom őszinte szava. Ne Nélküled akarjunk megvalósítani dolgokat, hanem mindig Tőled kérjünk tanácsot, eligazítást. Bölcsességért ki­áltunk Hozzád, állíts le, mikor sokat akarunk, de buzdíts, ha el­lankadunk. Taníts meglátni ebben a hónapban gyönyörű világodat, fe­lejteni csúnya belső világunkat; ha lehajtjuk fejünket, emeld fel tekintetünket virágzó fáidra; ha gőgösen felemeljük, segíts meglátni a lábunk előtt nyíló kis virágokat. Úr Jézusunk, jöjj ebben a hónapban is velünk, ne hagyj el bennünket. Sokáig tartott teledből a szeretet melegével bátor gyermekeiddé, bölcs tanítványaiddá nevelj minket. Aláássál mindenért, jó Atyánk. CSIHA EMESE Ámen • Pszichológiai alkalmasság a vezérségért folyó küzdelemben • Angolul alig beszélő amerikaiak # Öljük meg a csikót — de utána mi lesz ?# Jel­név háború a parlamentben # Miért feszült a szlovákok és a csehek viszonya? # Mikor jelenünk meg újra? Sajtóértekezlet a KM-ben Optimisták legyünk-e vagy pesszimisták? Több probléma között a román—magyar kapcsolatok kérdésköréről, a transznisztriai konfliktusról és a volt román király láto­gatásáról szólt a szokásos szerdai külügy­­minisztériumi sajtóértekezleten Teodor Melescanu államtitkár. Kérdésre válaszolva a román—magyar viszonnyal kapcsolatosan elmondotta, hogy a két ország külügyi szakértői feb­ruár folyamán áttekintették a kétoldalú alapszerződés román, illetve magyar ter­vezetét. Az optimisták örülhetnek — hangoztatta —, ugyanis a felek a szerző­déses kitételek 80 százalékában megegye­zésre jutottak, a pesszimistákat viszont foglalkoztathatja a többi 20 százalék, mert itt szerepel a határok sérthetetlenségének záradéka és a kisebbségi előirányzatok. A magyar fél szerződéstervezete szerint a két ország megfogadja, hogy erőszakkal nem módosítja a határokat (a helsinki do­kumentumok szellemében! — tesszük itt hozzá), ami természetesen nem elégséges, emelte ki a külügyi szóvivő. A kisebbségi jogvédelemben mindkét fél messzemenően érdekelt — mutatott rá T. Melescanu­s még megjegyezte, hogy a Magyarországon élő román etnikum létszáma 20 év alatt körülbelül 500 000 főről 20 000-re csökkent. A kérdéskörben még közölte: április végén a két ország szakértői tárgyaltak Buda­pesten az egymás területére szökött ál­lampolgárok visszafogadása ügyében. A transznisztriai kérdés taglalását jó hírrel kezdte: a húsvéti ünnepek alatt ál­talában betartották a tűzszünetet. A mol­dovai, a román, az orosz és az ukrán kül­(Folytatása a 2. oldalon) SZEMÉLYISÉGKÉP A VEZETŐVÁLASZTÁSHOZ Az utóbbi hetekben, hónapokban meg­jelent — és a közelgő politikai események okán egyre szenvedélyesebb — írások akár analizáló, akár szintetizáló, avagy pusztán vitázó jellegűek legyenek, pontosítani igye­­keznek azon politikai áramlatokat, melyek országunk, népünk, nemzetiségünk jövőjét leginkább közelítik a civil társadalom eu­rópai normáihoz. Politikai pártok törnek alkotóelemeik cserepeire, társadalmi, apo­­litikus mozgalmak tisztázzák helyüket, szerepüket a jövő társadalmában. Az ed­digieknél sokkal árnyaltabbak a prioritá­sok vonatkozásában azok a pártok, szövet­ségek is, melyeknek távlati társadalomépí­­tő programja túlságosan általánosító volt. Nincs ez másként az RMDSZ-en belül sem. És így is v­an rendjén. Ez az elkülönülő nyüzsgés, amely az ál­talános választásokat megelőző 12. órában a maga gondjaival küszködő mindennapi ember számára egyértelműen személyek­hez, nevekhez és ezek személyi ambíciói­hoz asszociál, valójában leegy­szerűsítő ítélet létrehozója. A jelenség bonyolultabb, de van igazságmagva is — és ezúttal ez érdekel engem az írásra késztető gondolat felvetésében. Nemcsak az eltelt két és fél évben sze­reztünk létünket meghatározó politikum­ról tapasztalatot, amikor a vezető szemé­lyisége akár az egész ország jellegét meg­személyesítette. Tehát nem a vezetés csú­csán trónoló politikus világnézete — ebből eredően a társadalomformáló, a társada­lom alapegységét képező egyedig — a kö­telező életvitel. Nem. Hanem a vezér, il­letve annak „alkalmasság“ szerint kivá­lasztott csapata. A többé-kevésbé kóros személyiségek. De természetesen az alatt a viszonylag rövid időszak alatt is érte a ro­mániai magyar népcsoportot keserű, egy a­­dott politikai személyiséghez kapcsolható, csalódás. Ne foglalkozzunk most saját ve­zetőinkkel. Ezúttal R. Cimpeanu „éles ka­nyarjaira“ gondolok. Ha tanulunk A. Ad­ler individuálpszichológiájából, akkor en­nek a személyiségnek a csökkentértékűség érzését túlleplező (Uberkompensation) ha­talomvágyát mutathatjuk ki, vegyész nyel­ven szólva: kristálytisztán. És ekkor lát­juk be azt, milyen keveset számít(hat) maga az eszme, a politikai elvhűség, alá­vetve a szabad világban nem érvényesült személyiség machiavellisztikus gátlásta­lanságának ... Nem könnyű feladat még egy tapasztalt pszichológusnak sem felismernie azon jel­lembeli jegyeket, melyek alkalmassá te­szik a vezetésre kiszemelt személyiséget. NÉZŐPONT De ez az elemzés elengedhetetlen az RMDSZ leendő vezetőinél. Akár megyei (helyi), akár országos szintű vezetőről le­gyen szó. Ha deklaráltan egyetértettünk —a részleteiben majd a kongresszuson fino­mítandó — programunkkal, akkor egy­szerre döntő fontosságúvá növekszik a jelölt személyek személyiségképe. Nem véletlenül éri szövetségünket (és az idő közeledtével egyre gyakrabban) a személyi törtetést leplező „állásfoglalások“ vádja. Ezek a vádak, ahogy lehetnek megalapo­zottak, ugyanúgy lehetnek tévesek. Ahogy fakadhatnak a közösségünk sorsáért őszin­tén aggódó nyugtalanságból, éppúgy le­hetnek a hatalmi féltékenység átlátszó rágalmai. A legkisebb falu RMDSZ-szervezetétől a legmagasabb RMDSZ-csúcsig változások voltak, vannak, lesznek a vezetésben. Ez így van rendjén és indokolt is. Egy, az e­­gész romániai magyarságot tömörítő kong­­lomerátumszövetségben, amelyben telje­sen természetes módon fogalmazódnak meg az elvi árnyalatok, nehéz mindenki számára alkalmas személyisége (ke) t vá­lasztani. És mégis kell! Ezért ajánlom fi­gyelmébe mindazoknak, akik a demokra­tikus, többségi döntés alkalmával felelős­séggel fontolják majd választottjuk politi­kai nézeteit, még nagyobb körültekintés­sel vizsgálják meg a jelölt személyiségje­gyeit. A lélekbúvárok tudják: akármelyik lé­lektani irányzat tipológiája szerint eleme­zünk, nincs egyértelműen „tiszta“ ember­típus. Jung tipológiája, például, hangsúlyt helyez annak felismerésére, hogy az elem­zett személyiség inkább extrovertált (a lé­lek a külvilág felé irányul) vagy introver­­tált (befelé forduló) típus. E kettő elegye bennünk többnyire nincs egyensúlyban. A külvilág csak ezek érvényesülő (manifeszt), illetve elhanyagolt (latens) megnyilvánulá­­sairól vesz tudomást. E kettő egyensúlyá­nak végletes megbomlása és eltolódása e­­gyik irányba már alkalmatlanná teszi a személyiséget vezető tisztségre. Hiszen míg a végletesen introvertált személyiség al­kalmatlan a közösséggel való szervezett kommunikálásra, addig a végletesen extro­­vertált típus hajlamos önmagának a (kül­világ számára szánt) túlhangsúlyozására. Más vonatkozásban: a tudati tényezők között az értelmesség (intelligencia) át­­meg átegyéniesül érzelmi (hangulati) és jellembeli (akarati) tényezőkkel. Ismere­teink, emlékeink (élményeink) feldolgozá­sa, átélése értékelésként jelenik meg tu­datunkban, és azon a szinten, amelyen mindez leülepszik, kialakult bennünk egy elképzelés, egy rendszer a világ dolgairól. Kialakul a világnézetünk. Ez az egyszerű embereknél kezdetleges, inkább konkreti­zált, a rendkívül értelmes embereknél igen bonyolult, sajátos. Ebbe a kívülről nehezen áttekinthető „belső “-ben benne­­foglaltatnak azok a jövőre irányuló vágyak is, melyek megvalósulhatóságába már be­lejátszanak érzelmi és akarati elemek is. Bármennyire is fontos a személyiség el­hivatottságának vizsgálatában a világné­zet, azt tudjuk, hogyha eme szellemi té­nyezők kötik is össze (ezek hasonlósága­­azonossága) a romániai társadalom magyar népcsoportjának egyedeit, a világnézet mégsem okvetlenül és kizárólag jellemzi a személyiséget. Fel kell figyelnünk azon hatásokra, melyek származásával, lakó­helyével, foglalkozásával, életkorával, ne­mével stb. összefüggésben mind, mind mó­­dosítólag hatnak. PUSKÁS ATTILA NYILATKOZAT Mi alulírottak: Abodi Tibor, Szent­­ábrahám község, András József, Lövé­­te község, Balázsi Dénes, Farkaslaka község, Pálffy Tibor, Homoródalmás, és Sófalvi László Székelyudvarhely vá­ros RMDSZ szervezetének elnökei fo­lyó év április 28-án 14.00 órára össze­hívott széki választmányi ülés kapcsán az alábbiakat jelentjük ki: Nem értünk egyet az ülés­vezető Ka­tona Ádám, a széki választmány alel­­nöke vezetési módszerével és a demok­ratikus elvekkel ellenkező ügyviteli el­járásaival, amelyek lényegileg ellent­mondanak az RMDSZ alapszabályzata előírásainak, és súlyosan sértik mind az RMDSZ-tagság, mind a választmányi képviselők jogait és érdekeit. Sófalvi László, a városi szervezet el­nöke, a széki választmány alelnöke, a gyűlés megnyitása után, a napirendi pontok megbeszélése előtt, a résztve­vők jóváhagyásával javasolta, hogy az ülésen meghívottként részt vehessen Verestóy Attila szenátor is, az RMDSZ udvarhelyszéki parlamenti reprezen­tánsa. Katona Ádám anélkül, hogy a javaslatot szavazás alá bocsátotta vol­na, kijelentette, hogy Verestóy Attila az ülés második felében vehet részt, a­­hol a szenátort is érdeklő kérdésekről lesz szó, és ugyanakkor el is számolhat a választmány előtt mandátuma alatt kifejtett parlamenti tevékenységéről. Kijelentését azzal indokolta, hogy az e­­lőző napi (IV. hó 27.) elnökségi ülés er­re nem adott felhatalmazást. A vita so­rán megállapítást nyert, hogy az el­nökségi ülés, amelyre Katona Ádám hi­vatkozott, háromszori összehívás és el­halasztás után éppen a K.Á. és Mózes Gyula alelnök távolléte miatt maradt el és egyáltalán nem volt megtartva, így ilyen értelmű döntés nem születhe­tett. Ez jegyzőkönyvileg is igazolható. A választmány mégis kérte, hogy a sze­nátor résztvételére vonatkozó indít­ványt bocsássák szavazat alá, ekkor K.Á. kijelentette, hogy a választmányi gyűlés nem határozatképes. Mi, alulírottak ezennel kijelentjük, hogy az említett okokból is kifolyólag elhagytuk az üléstermet, és mindaddig nem tartjuk indokoltnak résztvételün­­ket a széki választmány ülésein, amíg K.Á. hasonló módszerekkel­­próbálja véleményét a választmányra kényszerí­teni, és egyáltalán „elnököl“ a választ­mányi üléseken. Székelyudvarhely, 1992. ápr. 28. (A fent említettek aláírása) SAJNOS (Loco) — A már-már bosszantóan egy­másra torlódott ünnepi szünnapok miatt — ezúttal május 1-jét nyilvánították is­mét pihenővé a hivatalosságok — e heti szombat-vasárnapi számunk megjelenésé­től sajnálatosan el kell állnunk. Ha a fenn­­való s a nyomda is megsegít, legközelebb kedden jelentkezünk újra. Minden olva­sónknak kellemes majálist kívánunk! (RMSZ) A ZENÉSZ... ZENÉLJEN! (üzenetrögzítőn) — Első ízben turnézik Romániában Delhusa Gion. Arra a kérdés­­re, hogy énekesként, előadóművészként mi a véleménye a kelet-európai változások­ról, a következőket válaszolta: „1990-ben még hittem én is egy forradalmias válto­zásban. De ma már újra nem politizálok. Tegyék azok, akik erre hivatottak. Szeret­ném, ha végre mindenki megtalálná a he­lyét ebben a megbolydult világban. A po­litikus politizáljon, a zenész zenéljen, a kereskedő kereskedjen. Boldog vagyok, hogy felléphetek Erdélyben, s énekelhetek nem csak altatókat, hanem ébresztő dalo­kat is a magyar kultúra bölcsőiben.“ • Az előadások színhelye: Sepsiszentgyörgy május 2-án, Székelyudvarhely 3-án, Csík­szereda 5-én, Gyergyószentmiklós 6-án, Zilah 7-én, Kolozsvár 8-án és Nagyvárad 9-én. (Bágyi Bence Jakab) A HIVATAL PACKÁZÁSAI, AVAGY NEM IGAZÁN BRAVÓ KÉZDIVÁSÁRHELY (üzenetrögzítőn) — Bölöni Katalin va­gyok Kézdivásárhelyről, telefonszámom 61075. Megkérem a szerkesztőséget, hogy a Záróra c. rovatban az alábbi pár sort kö­zölje. • Május 1-jét vagy január elsejét írunk Kézdin, a földek egy része még téli álmát alussza. Más részeken éjjel-nappal szántanak, vetnek bizonyos urak (elvtár­sak?) által mozgósított traktorocskák. A föld hivatalosan kiméretlenül, de a társa­sok már megalakultak a város legjobb földjein. A leendő magángazdálkodók kér­désére, mikor mérik a földet a kisgazdák­nak, a válasz a bizottság valamely tagja ré­széről: Nem tudjuk ... Majd ... Holnap ... Kérdés: Vajon augusztusban fogunk szán­tani? tárcsázni? vetni? Majd februárban aratni és krumplit begyűjteni? Egyszerűen a kisember kigúnyolásának és semmibe vételének vagyunk konkrét tanúi és szen­vedő alanyai szeretett kisvárosunkban. • Több sorstársammal együtt kérem újra a polgárm­esteri hivatalt, a földosztó bizott­ság tagjait, méltóztassanak lehetőséget adni a város jövendő kisgazdáinak, hogy lehetőleg karácsony előtt jussunk a szán­tóföldekre, ne csak az út mentén várjuk a méltóságos bizottság tagjait, reményked­ve, de minden eredmény nélkül. Vélemé­nyem szerint lélektani háborút folytatnak ellenünk, és türelmi játék figuráinak tekin­tenek bennünket, abból a célból, hogy a kevés földnek unják meg a sok hercehur­cát, s az arcnélküli társasok ebben az év­ben is használják a város földjeit. Nem éppen elvtársi üdvözlettel... (1992. ápri­lis 29.) • Új sorozat 719. szám 1992. május 1., (4 +­ 4) 8 oldal 1. kerület ára 15 lej A kabaré folytatódik A VÁLASZTÁS ÚJBÓL ELMARAD! Marosvásárhely lakossága — akár az egész ország •— a televízióból ér­tesült, hogy a kormány utolsó pilla­natban visszavonta korábbi határo­zatát és egyelőre még meg nem hatá­rozott dátumig újból elhalasztotta a polgármesteri választások időpont­ját. Ez a megdöbbentő fordulat most már egyértelműen választási bohózat­tá minősíti mindazt ami a polgármes­ter-választás kapcsán és körül zajlik Vásárhelyen. Szerdán a prefektúra közleményt tett közzé a Cuvintul Liber napilap­ban, melyben a lakosság tudomására hozza, hogy május 3-án választások lesznek és felkéri a választókat, hogy szavazzanak a törvényes négy jelölt egyikére. Ugyanabban a lapban és u­­gyanabban a számban (­) megjelent az RNEP nyilatkozata, melyben a válasz­tás bojkottjára szólítja fel a város ro­mánságát, revizionistának, nemzetel­lenesnek bélyegzi az RMDSZ-t, tör­vénytelennek a május 3-i választást. (Hogy miért? Ha RMDSZ-jelölt is van a szavazólapokon, akkor a VB-nek semmi esélye a többségi magyarsággal szemben a hatalmat megszerezni, ezért követ el mindent, hogy bármi áron és bármilyen eszközzel az RMDSZ-jelöl­tet töröltesse.) Az ügy hátterében az áll, hogy míg a múlt hetekben folyt a közleményhábo­rú egy bizonyos Pop Alexandru és még vagy 500 személy — nemcsak saját maguktól! — beperelte a Központi Vá­lasztási Bizottságot, s a Maros Megyei Törvényszék — mint már annyiszor — most is helyet adott a törvénytelen ke­resetnek, mi több április 22-én ki­mondta a határozatot is, mely szerint ami eddig volt semmi sem jó, semmi sem érvényes, a választáson nem első forduló lesz, mint ahogy a KVB meg­határozta, hanem második, azokkal a jelöltekkel, akik Pokorny László le­mondása után — tehát csak románok­kal — „megmaradtak“. Ez a — ismétlem! — törvénytelen határozat a 15 napos fellebbezési idő lejártával válik véglegessé, s ennek nyomán gyakorolt, az RNEP nyomást a kormányra, ennek nyomán halasztot­ta el — vagy halasztották el vele? — a választásokat. És most már teljes a fe­jetlenség meg tökéletes a zűrzavar Vá­sárhelyen. A szavazólapok kinyomtat­va, az urnák előkészítve, szavazás mégsem lesz. BÖGÖZI ATTILA A KORMÁNYT TÁJÉKOZTATTÁK A Stolojan-kormány elhalasztotta a marosvásárhelyi polgármester-válasz­tást. Ha engednénk az ördög incselke­­désének, az ezzel kapcsolatos Rompres­­közleményt stílusos tükörfordításban közölnénk: „A kormány tájékoztatva lett..." Mintha erre egyáltalán szükség volna ! Mintha a kormány nem tudná, mi folyik Marosvásárhelyen, micsoda ádáz elszántsággal gátolja a Vatra a városi tanács megalakulását immár hó­napok óta, és milyen képtelen ötletek­kel próbálja kiütni az RMDSZ polgár­mesterjelöltjét! A nem hivatalos közlemény szerin­tünk így hangzik: A kormányt tájékoz­tatták, hogy engedni kell a Vatra nyo­másának. (?) (Nits) ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége péntek 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 m Telefax: 1815 62 Postacím: Redactia Segítenek a törökök Román—török bűnüldözési kooperációs egyezményt írtak alá Victor Babiuc bel­ügyminiszter törökországi látogatása al­kalmával — közölte az újságírókkal Gheor­­ghe Carp vezérőrnagy, belügyi államtitkár. Az együttműködés területei: a nemzetkö­zi terrorizmus, a szervezett bűnözés, a ká­bítószer-csempészés és -fogyasztás, a pénz- és értékpapír-hamisítás, a fegyvercsem­pészés, a kulturális vagyontárgyakkal, drágakövekkel és nemesfémekkel folyta­tott illegális kereskedelem elleni küzdelem. Tekintettel a török rendőrség jobb ellá­tottságára, szervezettségére és cselekvő­­képességére, az egyezmény rendőrségi szakértők és káderek tapasztalat- és tá­­jékoztatáscseréjét, valamint közös érdekű tudományos kutatások lebonyolítását is előirányozza. Napról lapra VITA Vitatkoztam a minapában valakivel a szakszervezeti követelésekről. „Hon­nan legyen a kormánynak pénze?" — így ő. Nekem egy régi szójáték jutott e­­szembe: aki azt mond, az mondjon bért is. SZÁSZ JÁNOS

Next