Romániai Magyar Szó, 1992. június (4. évfolyam, 744-768. szám)

1992-06-02 / 744. szám

fcp-" ROMÁNIAI M­AGYAR/­ ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Számháború? hogy megígérték, május második felében közzétették a lakosság nemzetiség szerinti megoszlását a januári népszámlálás tükrében. E­­szerint 89,4% román, 7,1% magyar, (1977-ben 7,9% volt), 1,8% roma, 0,5% német, 0,3% ukrán, 0,2% lipován-orosz, 0,1% mindegyik többi (török, szerb, ta­tár, szlovák). Ha nem tudnánk, hogy ezek részleges adatok, a bukaresti Adevarul szombati számának címéből sejthetnénk, hogy a felkerekítés megkezdődött. A 90 száza­lék jobban hangzik! Előre a 99,89 szá­zalék felé! — mint az egykori elnök­­választások idején. A végleges eredmény kihirdetéséig a romák is minden bizonnyal feljönnek. Mégsem lehet az, hogy nemzetközi ki­rályuk székországában csak 1,8 az alatt­valók százaléka! Más etnikumok érdekképviselőit nem kérték fel saját kutatásra, mint a romá­két, a végeredmény így is meghaladhat­ja a 110 százalékot. Ugyanis senki sem fogja elhinni, hogy csak annyi sorstársa van, mint amennyit az előkészületektől kezdve vitatott népszámlálás kimutat. Még a németek is keveselhetik a 119 000-es lélekszámot, pedig csodával határos, hogy ennyien ittragadtak.­ Biztosra vehetjük, hogy a népszám­lálás időpontjában nem 1 620 199 ma­gyar élt Romániában (94 000-rel keve­sebb, mint az 1977-es népszámlálás sze­rint). Az űrlap megszerkesztése, a szám­lálóbiztosok kiválogatása és felkészíté­se világosan követte a minél egyne­­műbb társadalom kimutatásának cél­ját. Hogy a népszámlálási metodológiá­ra áldását adták külföldi szakemberek, attól nem esünk extázisba. Máshol élő és tevékenykedő statisztikusok nem tudhatják, milyen megkönnyebbülés itt és most az egyszerű embernek a leg­első és hangsúlyozott kérdésre igenelni, vagy elhallgatni az éppen külföldön feketemunkázó családtagot. Tehát kétségkívül többen vagyunk. (Illetve voltunk januárban — most már ki tudja...) A nagy kérdés csak az, hogy mennyivel. Ezres, tízezres, száz­ezres, avagy milliós nagyságrendben saccoljuk-e a csúsztatás mértékét? A népszámlálási adatok vitája, kom­mentálása rendkívül széles skálán fog mozogni. Akinek sem rokona, sem ismerőse nem maradt széles e hazában, az inkább ezres tételekben sejtené az elszámolás fokát, sőt, bátortalanul meg­jegyezné, hogy szerinte a statisztikusok még meg is ajándékoztak néhány szá­­zaléktöredékkel. Ha már ferdítésre gya­nakszunk, akkor ezt a lehetőséget is el kell fogadni. A romániai magyarság részarányának 7 százalék alá csökke­nése­ most (még) nem ildomos... Ezzel szemben mások foggal és körömmel ra­gaszkodnak két, két és fél, sőt három milliós létszámunkhoz. A milliós nagyságrendű „tévedést“ technikailag is nehéz elképzelni. Az űr­lapokat, az elsődleges népszámlálási okmányokat, az ígéret szerint az RMDSZ szakértői csoportjának is ki­adják ellenőrzésre. A szúrópróba akár tájegységenként is elvégezhető, a me­redek elszámolásokat könnyebben utólérnénk, mint a sánta kutyát. De te­gyük fel, hogy kidolgozták a nagy csúsztatások megfoghatatlan technoló­giáját. Miért sikkasztottak volna el másfél millió magyart hazai és nemzet­közi megfigyelőkkel lebonyolítandó parlamenti választások előtt? Hogyan számolnának el a lélekszámúnkhoz ké­pest aránytalanul sok magyar nemzeti­ségű képviselővel? (A közös jelöltlista még most sem eldöntött dolog.) Lélekszámúnk túllicitálásával magunk­nak árthatunk — lásd a nagyváradi helyhatósági választásokat. Sok ráter­mett politikusunk kieshet a parlamenti választási küzdelemből, ha olyan sza­vazókra számít, akik csak sejtéseink­ben léteznek. Azt se higgyük komolyan, hogy a népszámlálási eredmények be­folyásolják a nemzetiségi intézményhá­lózat kiépítésének terveit. (Egyáltalán: folyik itt most tervezés? Még annyi sem, mint a legliberálisabb piacgazda­ságban!) Naiv dolog azt képzelni, hogy hárommillió magyarnak kétszer ennyi iskolát létesítenek, aztán majd azok az osztályok is megtelnek valahogyan Az osztályok számát úgy szabják meg, hogy a tanfelügyelők év elején körbe­telefonálják az igazgatókat, hány gyer­meket „iskoláztak be“. Meggyőződésünk: ezekkel az érvekkel nem tántorítjuk el a számháborúzástól azokat, akik erre már régóta készülőd­nek. Kár. Újból energiát pazarlunk el, ahelyett, hogy azt is épülésünkre fordí­tanánk. Hogy akik ittmaradtunk, legyen hol maradnunk. És idővel az elszaka­­dóknak is legyen hova hazatérniük. A mennyiség soha sem elhanyagol­ható szempont. De van eset, amikor a minőség a döntő. NITS ÁRPÁD A Liberalizmus és kollektív jogok Bármely politikai- és eszmerendszerben mozogva, a nemzetiségi kisebbségi lét­helyzetből adódó problémakör megkerül­hetetlen, olyannyira, hogy aki ideológiai vértezetben, s az elvszerűség talaján kíván a politikában részt venni, annak — itt és most — meg kell találnia az utat a nem­zetiségi kérdés megoldásához. A következőkben vázolni szeretném és talán a bizonyításra is kísérletet tenni, hogy a liberális gondolatvilág keretei kö­zött meg lehet közelíteni a nemzetiségi problémakört, el lehet jutni a kollektív jogok elfogadásáig is — mégpedig oly mó­don, hogy nem kell erőszakot tennünk ideológiai vonzalmainkon —, egyszers­mind járható alternatívát kínálva e szá­munkra rendkívül fontos kérdés kezelé­sére, megoldására. Induljunk ki néhány, a liberalizmusra jellemző premisszából, alaptételből, mely­ből később ki lehet bontakoztatni egy ha­tékony kisebbségi jogvédelmet. Ilyen for­mán ezen eszmerendszer szerint az em­beri szabadság és az egyéni jogok bizto­sítása, illetve tisztelete elsődleges, az em­beri együttélést biztosító közös nevező megtalálása szükségszerű, az emberi ter­mészet, ráció, a szabadság és egyenlőség univerzális értékek. Az állam feladata a társadalmi szabadság biztosítása annak önszerveződő tevékenysége alapján, a tár­sadalmi dinamizmus záloga pedig éppen a társadalmi, szellemi, gazdasági sokszínű­ség, e sokszínű értékek fenntartása és gyarapítása. Mindezekből kirajzolódnak azok a kulcs­fogalmak, melyek meghatározói a libera­lizmusnak, de egyben kiindulópontjai is lehetnek egy helyes nemzetiségpolitikának, illetve kisebbségi jogvédelemnek. Ilyen kulcsfogalmak a szabadság, az egyenlőség, a jogegyenlőség, a pragmatiz­mus s ma már tudjuk, hogy ezek szoros is NÉZŐPONT •egymásra hatása biztosította a mintegy két évszázados nyugati fejlődést. A liberalizmus logikája szükségszerű­en eljut a demokráciához, mégpedig a tör­vény előtti egyenlőség princípiumán ke­resztül, létrehozva azt a liberális demok­ráciát, mely az egyéni és kollektív szabad­ságjogok biztosításával válhatott tényleges realitássá. A hatalom vonatkozásában a liberaliz­mus óvatosabb ugyanis, az állam szere­pének csökkenését támogatja, az állam ki­lépését a társadalomból, a hatalom korlá­tozását, az államhatalmi és közhatalmi jo­gosítványok egy részének átruházásával, elismerve egyszersmind a hatalom regu­láió szerepét. Zárójeles megjegyzésként említem, hogy egyetlen eszmerendszer sem engedheti meg többé a totalitarizmus után, hogy az állam hozza létre a neki tetsző, hatalmát kiszolgáló társadalmat. E premiszákból kiindulva, következő lé­pésként szükséges a nemzetiségi kérdés­sel kapcsolatos néhány fogalmi tisztázás. E specifikus kérdésben az egyéni jog­­egyenlőség oldaláról történő megközelítés nem vezet megnyugtató megoldásra. U­­gyanis felmerül a liberalizmus egyik csap­dája, nevezetesen, hogy az egyének szint­jén, de egy adott közösségen belül, az ön­megtartó azonosságra, azonosulásra, az identitás lehetőségére van szükség, s nem az összemosó, egyformaságként értelmezett steril egyenlőségre. Lévén azonban, hogy a jogegyenlőség mégiscsak egyik legautentikusabb politikai és jogi értékünk a francia forradalom óta, elvetnünk nem kell s nem is szabad, csu­pán e sajátos kérdésben differenciáltan kell vizsgálni. Hogyan valósulhat meg tehát a jog­­egyenlőség a nemzetiségek esetében? Első lépésként szükséges megteremteni annak lehetőségé­t, hogy a nemzetiségekhez tartozó egyének azonosulhassanak saját közösségükkel, elkerülve ezáltal a több­séghez való hasonulás erőszakolt és mes­terkélt kikényszerítését. Második lépésként, az ilyenformán elis­mert, identitással rendelkező közösségek, kollektív személyiségként, közjogi státus­sal rendelkező személyiségként jelennek meg. A hatalom s a jogrend a társadalmi politikai és jogi viszonyok alanyaiként kezeli, elfogadja társadalmi partnerként és hatalmi tényezőként. A jogegyenlőségnek tehát nemcsak az egyének, de a nemzeti kollektivitások kö­zött is létre kell jönnie. VARGA ATTILA (Folytatása a 3. oldalon) Hogyan látják Temesváron az újabb Stolojan-programot? 1. NICOLAE TARÁN, a Temesvári Tudományegyetem Közgazdasági kará­nak tanára, a temesvári városi tanács tagja, a Polgári Szövetség Párt orszá­gos vezető testületének a gazdasági restrukturálás problémájával megbí­zott tagja: — A program alapját a román kormány és a Nemzetközi Valutaalap közötti szer­ződés képezi. E megállapodást eddig nem hozták nyilvánosságra. A kormány eddig azt állította, hogy önálló úton halad, és nem „külső beavatkozás“ hatására cselek­szik. Valójában ez a beavatkozás az első pillanattól fogva nyilvánvaló volt, tehát a kormány a reformot a Nemzetközi­ Va­lutaalap felügyelete alatt vállalta fel, e­­gészen 1990-től kezdődően. A miniszter­­elnök parlamenti beszámolójából fontos­nak tűnt az is, hogy a kormány beisme­ri, a fizetésképtelenség helyzetébe került, és másfél milliárd dollár értékű fizetőesz­közre van szüksége. — Mihez kell neki ez a pénz? — Elsősorban kereskedelmi hitelekre van szükség, kb. 600 millió dollárra, a szükséges nyersanyagok, energia, élelmi­szerek beszerzésére. Emellett a gazdaság átstrukturálásához is szükség van hite­lekre, teljes ágazatok más formába önté­séhez, egyes ipari kolosszusok átstruktu­rálásához. Ezeken kívül szükség van az infrastruktúra javítására: műutak, vasút­vonalak és a távközlés fejlesztésére. Ez lenne tehát az anyagi alapszükséglet, ez másfél milliárd, ugyanakkor a román gazdaságnak ezen felül szüksége van még 600 millió dollárra, amivel a valutatarta­lékok növekedését biztosíthatná, melyek szintje nagyon veszélyes nívóra süllyedt. Az ország valutatartalékai a jelen pilla­natban kb. 800 millió dollárt tesznek ki. Ez pedig az utóbbi 20 év legalacsonyabb értéke. E tartalékok tulajdonképpen érint­hetetlenek, egy sor olyan összeg, melye­ket csak egészen rendkívüli helyzetben le­het visszavonni: kormánygaranciák stb. Tehát az államkincstár gyakorlatilag üres. Nézzük, mit ajánl a román kormány reform gyanánt, tehát miilyen lépéseket a hitelek megtérítésére. Mert itt tulajdon­képpen a megtérítés kérdése forog fenn: ha kölcsönt veszek fel, vagy kölcsönt ké­rek, olyan programmal kell előállnom, ami lehetővé teszi a kölcsön megtérítését és a hitelező számára elhihető. Elsősor­ban erre az évre egy sor olyan intézke­dést, mely elszegényedéshez vezet. Majd­nem 100 százalékosra emeli a kamatlába­kat, és júniustól már ezt a szintet hasz­nálja. Ennek következtében a 92-es inflá­ció a tervek szerint többnyire ugyanezen a 100%-os szinten fog megállapodni, mindazok után, hogy 90-ben 100%-os volt 91-ben pedig 200%-os. A kamatláb meg­emelésének határozottan inflációgátló ha­tása lesz, de csak az év vége felé. Vár­ható, hogy decemberre az infláció kb. 20%-osra fog visszaesni. Itt még néhány kérdezett: GAZDA ÁRP­ÁD (Folytatása a 3. oldalon) ALLTROMSri • CíUea Mö§ilor, ur. 209, sector 2, llúcuregti 1 • tel. 19.33,96,19.31.24,10.27.91 • fax I8.53.0i.. 10.27.91 Figyelmébe ajánlja az USA-ban tervezett és gyártott DETECTO elektronikus mérleget *K­e+c) He súlykapacitás 6 kg memóriakapacitás 38 termékárra román nyelvű kijelzés 12 hónapos jótállás A gyártmányt az Állami Metrológiai Felügyelő­ség hitelesítette. Nagyban jelentős árengedmény. (258) ­ • Új sorozat 744. szám 1992. június 2., kedd •1 Napról lapra 2x2 Nyilatkozik az illetékes államtitkár, és aszongya: ha nincs mezőgazdasági termelés, nem tudjuk mezőgazdasági­élelmiszeri cikkekkel ellátni a lakos­ságot. Ami tehát annyi mint 2X2 — 4. Bár Einstenről mesélik, hogy meg­vizsgálván a logarlécet, kijelentette: 2 X­2 az 4 és valami. Nos, ez a vala­mi hiányzik nekünk, de nagyon. SZÁSZ JÁNOS ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piața Presei Libere 1.,­ sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 4 oldal 1. kerület ára 10 lej Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 • Postacím: Redactia • A diplomácia nem divatlap • A falu határában halott embert találtak • Ez aztán a meglepetés: az orosz hadseregnek van saját hírszerző szol­gálata! • A Gyermekmentő Szolgálat bemutat­kozik • „Megszületett“ a világ legnagyobb baktériuma Románia elismerte Bosznia-Hercegovinát Tudomásul véve Bosznia-Hercegovina Köztársaság függetlenségének kikiáltását, a népek önrendelkezési jogának tisztelet­ben tartásával kapcsolatos elvi álláspontja szellemében, a román kormány megvizsgál­ta a köztársaság hatóságainak kérését és el­határozta: elismeri Bosznia-Hercegovinát független államként és kinyilvánítja fele­lősségét a vele való diplomáciai kapcsola­tok felvétele ügyében — mutat rá a Rom­­preshez továbbított külügyminisztériumi sajtóközlemény. A kormány egyben felhívta a bosznia­­hercegovinai három nemzeti közösséget, szüntesse be a harcokat és jóhiszeműen folytassa a tárgyalásokat a békés együttélés feltételeinek megteremtéséről az új, füg­getlen állam keretében. Traian Chebeleu nagykövet, külügymi­nisztériumi szóvivő nyilatkozott a Román Rádiónak a kormányhatározatról. Egye­bek között kijelentette, a döntés megfelel Románia elvi álláspontjának, s emlékezte­tett, hogy az EK tagállamai, akárcsak az európai államok többsége és az Egyesült Államok, valamint a harmadik világ szá­mos országa már előbb elismerte az új, független államot. Bosznia-Hercegovinát egyébként a napokban felvették az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe, tehát szentesí­tették teljes jogú tagságát a nemzetközi közösségben. SZERETNI ÖNZETLENÜL Elhalt a zúgó taps, kialudtak a fényor­gonák, a zsúfolásig megtelt terem csende­sen kiürül, sajtótájékoztatóra készülünk. A várakozás szünetében dr. Edvi Pétert, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat el­nökét úti célja felől kérdeztem. — A romániai magyar ifjúsági szerve­zetekkel közösen körutat szerveztünk Koncz Zsuzsával, öt romániai városban. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat­nak van egy romániai részlege is, s mi sze­retnénk felhívni rá a figyelmet, hogy az ebben az országban élők is jobban oda­figyeljenek a nehéz helyzetben lévő gyer­mekek problémáira, s több gondot fordít­sanak rájuk. Ezért a turné bevételének jelentős részét a romániai egyesület kap­ja. Konkrétan: a kolozsvári vak gyerme­kek iskolájának speciális írógépeket fo­gunk venni, ami nekik hihetetlenül nagy segítség. — Ha jól tudom, nem először van or­szágunkban, sok mindent látott, tapasz­talt ... — Észrevételeim sokrétűek, már csak azért is, mert mi — durván számolva — harmadik éve dolgozunk ennek az ország­nak a területén, nagyon sok gyermek­­otthont, gyermekkórházat, árvaházat se­gítettünk és eddigi tapasztalatom az, hogy ezekkel '89 karácsonyáig senki nem törő­dött. Szörnyű állapotok fogadtak minket annak idején. Az általunk készített cse­­gőzi filmet a tévé is vetítette. Ehhez a tényhez nem szükségeltetik kommentár. Mi segíteni akarunk, s azt tapasztalom, hogy a Romániában élő emberek érzékeny­sége is fokozódott, ezen a téren jelentős előrehaladás történt, s ennek nagyon örü­lünk. — Kérném konkrétabban kifejteni. — ’89 decemberéig a gyermekmenhe­­lyeken — ahol 150—160 000 gyermek élt — az elhalálozási arány iszonyúan magas volt, ma már más a helyzet. Ugyanakkor ezeket az elhanyagolt gyermekotthonokat egyik napról a másikra rendbehozni nem lehet. Segíthet egész Európa, a rendbeho­zatalra időre van szükség. Mi mint nem­zetközi szervezet kapcsolatban állunk a­- CSOMAFÁY FERENC (Folytatása a 4. oldalon) DALRA FEL! (Üzenetrögzítőn) — Szilágysági magyar népdalvetélkedőt hirdetett a Szilágyság 18. számában, idén másodjára a szilágysá­gi művelődési felügyelőség, az EMKE helyi szervezete és a Szilágyság szerkesztősége 1992. június 6-ra, 10 órai kezdettel. • Há­rom korcsoportban vetélkedhetnek a dal­­kedvelők: általános iskolások, középisko­lások és felnőttek (18 éven felüliek). Kö­telező repertoár a hiteles szilágysági nép­dalból álló népdalcsokor, egy lassú, egy mérsékelt és egy gyorstempójú összeállí­tásban. Forrásmunkának ajánljuk Almási István Szilágysági magyar népzene, Kri­­terion, 1979-ben megjelent művét. • A lassú dal helyettesíthető bármely vidékről származó népballadával. Jelentkezni a rendezvény helyszínén, a zilahi Szabadság tér 4. sz. alatt, lehet írásban, az előadó személyi adatai mellett megadva a válasz­tott dalok címét és forrását is. (Gáspár Attila, Zilah) MI VAN AZ ALAGÚT VÉGÉN? (Üzenetrögzítőn) — Június 2-án, kedden, 19 órai kezdettel a bukaresti Petőfi Hál­(Folytatása a 4. oldalon) a TRANSZNISZTRIAI KONFLIKTUS Moszkva vádolja Bukarestet Pavel Gracsev orosz védelmi miniszter azzal vádolta meg Romániát, hogy fegyve­reket szállít Moldova Köztársaságnak. A FÁK központi televíziójának adott szom­bat esti interjúban az orosz miniszter egyetértett azzal, hogy nemzetközi téren a fegyvereladás nem tilos, ugyanakkor kije­lentette: „figyelembe véve a polgárhábo­rú küszöbén álló Moldova helyzetét, e fegyverszállításokat helytelennek és indo­kolatlannak tartom“. Gracsev továbbá el­mondta, hogy „saját információink szerint Moldova Köztársaság területén román ka­tonai tanácsosok tartózkodnak, moldovai tisztek pedig Romániában végeznek gya­korlatot­. Az orosz védelmi miniszter állításaival kapcsolatosan állást foglalt mind a ro­mán, mind a moldovai külügyminisztérium. A román külügyi szóvivő sajtóközlemé­­­­nyében leszögezi, hogy Románia szempont­jából Moldova Köztársaság, mint szuverén és független állam, ugyanolyan jogoknak örvend mint a FÁK többi tagköztársasága, beleértve az Orosz Föderációt is, tehát jo­gában áll saját hadsereggel rendelkezni. (Folytatása a 2. oldalon) —•

Next