Romániai Magyar Szó, 1992. augusztus (4. évfolyam, 797-821. szám)

1992-08-01 / 796-797. szám

T­ NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL A nyár vámszedői M­inden normális, megállapodott társadalomban a következő har­minc nap az általános lazítás, a huzatos irodák, a takaréklángra hú­zott ügyintézés, a felújítások, a tata­rozások, a kikapcsolódás időszaka. Par­lamentünk, pártjaink, társadalmi in­tézményeink egymásra­ ható­ összjáté­­ka folytán úgy alakult, hogy ez az em­beri-társadalmi energiák feltöltődésé­­re alkalmas szieszta időszak egy na­gyon rövid lefutású, nagyon kegyet­lennek és aljasnak ígérkező választá­si kampány prédája lett. Így aztán mindenre, ami a közember életével kapcsolatos, rányomja bélye­gét a kettősség: egyrészt az a termé­szetes tendencia, hogy aki csak tehe­ti, szeptemberig „árnyékba“, vonuljon, ugyanakkor a felfokozott szereplési kényszer, ami egy sikeres választási hadjárat elengedhetetlen fegyvere. A­­ki a megszokás, a természet csábítá­sainak enged, az úgy néz ki, behozha­tatlan hátrányhoz jut a politikai pá­lyán. Az okosak, a minden hájjal meg­kentek (a politikusok!) számítanak e „tudathasadásos“ állapotra, s bátran vetik magukat a mély és zavaros víz­be. Nagy segítségükre szolgál az o­­limpia, amely könyörtelenül kitölti mindennapos érdeklődésünket. Még a bosszúságaink, felháborodásunk és i­­gazságérzetünk is a barcelonai esemé­nyekkel függ össze, azok dimenzióihoz igazodik, s úgy kerül ideiglenesen hát­térbe a bosnyák tragédia, a moldovai „húzd meg-erezd meg“, de talán még a prefektusok leváltásának székelyföl­di ügye is. Semmi sem törlődött e konf­liktusok közül, csak valahogy más síkba tolódtak, s mintha a közvéle­ményt az is kifárasztotta, közömbössé tette volna, hogy milyen belső válasz­tási küzdelmek és helyezkedések fe­szítik magukat a politikai alakulatokat. A Demokratikus Konvenció, bár i­­gyekszik nem mutatni, a királyi „öt­let“ nem hagyta érintetlenül. A libe­rális javaslattal kapcsolatos bizonyta­lanság, Mihály király bölcs „kivárá­sa“ nem a Konvenciónak dolgozik, csak a politikai légkör szennyezettségi fokát, a szmogot növeli. De az RMDSZ- en belül is felgyorsultak a jelöltlisták körüli „elvszerűsködések“, s az elna­polt kongresszus tisztázatlan problé­mái okozta bizonytalanságban, az ato­mizált elnökség gyakorlati elszigetelé­sében, a kényszerpályára siklott terü­leti önállóság fokozódásában röpköd­nek a vádak, a leleplezések, a Temes­vári Kiáltvány 8. pontjára hivatkozó fenyegetőzések. E felszín alatt alig ész­revehető, de nyilvánvalóan jelen lévő mozgások mintha arra próbálnák fi­gyelmeztetni a különben nyári vaká­cióját kínjában és lerongyolódott gaz­dasági helyzetében mégis csak „élve­ző“ kisembert — az örök tömeget, a szavazathozót, a voksot biztosítót , hogy szavazzon ugyan az RMDSZ-re, de ne ezekre, hanem azokra. És folyik az ujjal mutogatás, fölröppennek a vá­dak, előbb inkább csak szűk körben, szájhagyományozás útján, aztán a mé­diában is, kihasználva a sajtószabad­ság és a demokrácia féktelen áldásait. A folyamat tulajdonképpen termé­szetes és távolról sem tragikus. A sa­ját levében lévő ország struktúráját ki­tevő komponensek se tehetnek egyebet, mint, hogy önkörükön belül vívódjanak belső ellentmondásaikkal. Úgy látszik, e nyaraló országban a magyarság még nem érzi eléggé megfélemlítve magát, hogy belharcait félretéve ismét csak összetömörüljön a közös győzelem ér­dekében. Pedig a magyarokra, a ki­sebbségekre való mutogatás, mindent rárakás gépezete ugyancsak beindult, s ez a hetek teltével még csak foko­zódni fog. Azzal, hogy külön listákra kényszerültünk, még csak növekszik a veszély, hogy a Demokratikus Konven­­ciót sikerül eltávolítani tőlünk. És majd ott maradunk megfürödve, 7 ° 0-unkkal árván, függetlenül és büszkén az új parlament küszöbén, mint aki sikere­sen megismételte két évvel korábbi győzelmét. Csak­hogy az kezdet volt, amiről tudjuk, hogy hová vezetett. A folytatáshoz, az­ egységen túl, hű társakra van szükségünk. Nehogy meg­fosszanak tőlük az ellenségünknek se kívánt nyár szemfüles vámszedői. CSERE GÁBOR ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST • Szeptemberben aláírják a román—magyar „tolonc-egyezményt“ • Temesvárott indult a DK kampánya • Honecker egy köztörvényes bűnöző mellett • Stolojan ellátogat az „őslakókhoz“? • A megrendezendő Jugoszlávia-konferencia színhelye Budapest lesz? ELVÁRÁSOK VANNAK, NEM DISZKRIMINÁCIÓ! CSILLAG ISTVÁN atomfizikust, zilahi születésű stockholmi egyetemi elő­adótanárt vegyes érzelmeket kiváltó emlékek fűzik a szülőföldhöz, az egyete­mi évek eseményeihez. Külföldi kapcsolata volt, ami akkoriban bűnnek számí­tott, s így személye a belügyi szervek érdeklődési középpontjában volt, a tartott , ez mindaddig, amíg szakosított tanulmányi évfolyamra került. A húsz évnél régebbi eseményeket idei nyári hazalátogatása idején mesélte. — Szakosított évfolyamra kerültem, s ezzel párhuzamosan a szekuritáténak a megfigyelése lágyult, s barátságos hangot ütöttek meg. A kollégáim között kicsit furcsa érzés volt, hogy a párttitkár lánya, a szekuritátés főnök fia s a hozzájuk ha­sonlók között csak ketten voltunk normá­lis háttérrel, ahol az oktatás normális ke­retek között folyt, a legjobb tanárok taní­tottak, és dokumentációs irodalom szem­pontjából elég jól el voltunk látva. Mi­vel korábban is célom volt elhagyni az országot, próbálkoztam továbbra is a ki­menetellel. Egy alkalommal Jugoszláviá­ban voltam, szállodában laktam, próbál­tam telefonálni a budapesti kapcsolatom­hoz, de nem sikerült. Csak reggel tudtam meg, hogy ők hívtak, de románul szólt be valaki, hogy már elmentem. Hát ettől na­­gyon megijedtek, kaptam is egy levelet: jobb, ha befejezzük ezt a kapcsolatot. Föl­merült a lehetőség, svédországi rokona­im meghívtak nyári nyaralásra. A szeku­­ritátón mondták is, hogy természetesen ennek semmi akadálya nincs. Beadtam az igényt, aztán jött az értesítés, hogy szó sincs róla. A következő kihallgatáson azt mondták, az az értesítés biztosan tévedés volt, biztosítani fogják a kiutazást, csak hűnek kell lenni Romániához. Meg is kaptam az útlevelet, de lázálom-t hangula­­tom volt, mert biztos voltam abban, ha nem a határon kapcsolnak le, akkor az NDK-ban vagy a hajónál. Mondták, ki­mehetek, de óriási butaságot követnék el, ha lelépnek, mert visszahoznak, az ő ke­zük mindenhova elér. Sikerült eljutnom Svédországba. Három hónapi intenzív nyelvtanulás után nosztifikálták az egye­temen azt a négy évet, amit igazolni tud­tam. Sikerült az is, hogy doktorátusi szin­ten kezdjem a munkát. Stockholmban va­gyok, az egyetemen docens előadótanár, fizikus, magfizika, szilárdtest fizika kom­bináció területen egy kutatócsoportnak vagyok a vezetője, négy tanítványom dok­torált már. 1978 és 1982 között Ameriká­ban voltam ösztöndíjjal a nyugati partvi­déken, utána folytattam svédországi kuta­tói és oktatói tevékenységemet. — A zilahi származású svéd egyete­mi tanárnak vannak magyar anyanyel­vű tanítványai? — Magyar tanítványaim nincsenek saj­nos. Másodéven van néhány román hall­gatóm. Toró professzorral van jó kapcso­latom Temesvárral, volt is kétszer ná­lam. Most próbáljuk egyik tanítványát kijuttatni. — Milyen anyagi megterhelést je­lent a családoknak gyermekük egye­temi taníttatása? — Svédországban egyáltalán nem je­lent anyagi megterhelést az egyetemi ok­tatás, egyetlen egyetem kivételével mind­egyik teljesen ingyenes, sem tandíjat, sem tagsági díjat nem kell fizetnie az illető­nek, csak lakbért, ha nem helybeli. Van egy kereskedelmi kollégium, az világegye­tem, ott van tandíj. — Magyar tanítványai nincsenek, hát kapcsolata a Svédországban élő magyarokkal? — Magyarok vannak szép számmal, szervezetek is, például a Magyarok Svéd­országi Szövetsége, ebben párhuzamosan több tevékenység folyik. Stockholmban működik a Magyar Ház, az adományozott szép telekkel, ennek keretében több szer­vezet működik: a Szabad Magyar Szövet­ség, a Katolikus Kör, a cserkészek, a ma­gyar mérnökök egyesülete ... . A Magyar Házban vacsorákat, kulturális, tudomá­nyos előadásokat, politikai beszámolókat tartanak. A református egyháznak van havilapja magyar nyelven, a Réve, a Svédországi Magyar Egyesületnek szin­tén egy havi­­ értesítője, a­ Magyar Ház Szövetség adja ki. A Magyar Ház rész­ben városi, részben állami szubvencióval működik, és hát tagsági díjakból. Létezik egy Móra Ferenc Kultúregyesület is. — Hozzájutnak Magyarországról, Er­délyből származó magyar nyelvű köny­vekhez, folyóiratokhoz? — Magyarországról eljutnak a könyvek, folyóiratok Svédországba, Erdélyből ke­vésbé. Érdeklődés biztos lenne, de nincs csere. , — Ön szerint mit jelent, hátrányos magyar kisebbséginek lenni Svédor­szágban? — Tulajdonképpen, hogy valaki kisebb­ségi vagy magyar kisebbségi, azt a svédek egy kalap alá veszik. Befogadás és kultu­rális asszimiláció szempontjából tolerán­sak, s létezik — nem megbélyegzés, nem is megkülönböztetés — egyféle kategori­zálás. Versenyvizsgával betöltendő állá­sokra odafigyelnek, természetesen fair a­­lapon. Az nem hátrány, ha egy magyar származású egyetemi tanárt vesznek fel, csak akkor annak perfektül kell tudnia svédül előadni, beszélni és írni. Elvárások vannak, nem diszkrimináció! Van egy társadalmi kategória, mint mindenhol, a­­mely a hajszín, a bőrszín­ különbözőségé­re megjegyzést tesz. Sajnos az emigrációs hullámot követően kialakult már ott is a rasszista tendencia is. — Mások anyanyelvi oktatása ellen irányulna? — Az anyanyelvi oktatás itt azt jelenti, hogy akinek a szülei bevándorlók, annak joga van egy héten két óra anyanyelvi ok­tatásra svéd oktatás mellett. Az ál­lam az anyanyelvi oktatásra külön tanárokat alkalmaz és azokat fizeti. Külön osztályban, külön tanárral tör­ténik ez az oktatás nyolc éven át. Meg kell jegyeznem, ez nem kérésre, a svéd állam javaslatára történik így. Stock­holmban kb. negyven nemzetiség tanára működik. — Mit tudnak rólunk Stockholmban, mi a visszhangja a hazai események­nek? — Viszonylag jól informáltak vagyunk. A svéd sajtó elég pontosan tudósít az it­teni helyzetről, és figyelemmel követi an­nak alakulását. Romániát kizárólag a Bal­kán-blokkhoz csatoltnak tekintik, a csúcs­államok a szemükben Magyarország, Cseh­szlovákia és Lengyelország, de ha lénye­gesebb dolog történik itt, arról tudósíta­nak. Ha a közölt információk nem fedik a valóságot, akkor mi korrigáljuk. Van egy újságíró, Richard Schwartz, a Svens­­ka Dagbladet című napilapnak volt a ke­let-európai tudósítója, jó szemű, tájéko­zott, s rendkívül jó tollú újságíró. Úgy tudom, bécsi születésű, történelemből dok­torált. Tudósított annak idején a forrada­lom napjaiban, s a Vatra kezdeti lépései­ről is kicsit humoros, lekicsinylő stílusban, de jól informáltan. Ha valami korrekció­ra van szükség olykor, azt mi azonnal be­telefonáljuk neki. — A kontinensnek e fertályán fel­lángolt etnikai feszültségekhez hogyan viszonyulnak a svédek, az ottani la­pok? — Sajnos van egy határ, ami ezt a kérdést negatívan befolyásolja. Egy idő­ben a romániai magyar kisebbség kérdé­se napirenden volt, majd változások tör­téntek a volt Jugoszláviában, Szlovákiá­ban, a súlypont is eltolódott kissé. Vala­hogy passzivizálódik az olvasó. A tévében rengeteg nemzeti katasztrófát mutatnak be, foglalkozik vele a rádió és a sajtó is, ami immunitást fejleszt ki. De azért nem vagyok borúlátó... Még annyit: július végén hazatérek Svédországba, de előtte felvételemet kértem és beléptem az RMDSZ-be. Lejegyezte: FEJÉR LÁSZLÓ Kivonulás Dubrovnikból? Panics elégedett Csütörtökön délután visszaérkezett Belg­­rádba külföldi körútjáról Milan Panics, Kis-Jugoszlávia miniszterelnöke. Meggyő­ződése szerint sikerült javítania Jugo­szlávia imágóját a világon. „Amikor tiszt­ségemet átvettem, az volt a fő gondolatom, hogy meggyőzzem a világot: mi nem va­gyunk agresszorok, nem törünk területszer­zésre és ellenezzük az etnikai tisztogatást. Sikerült nekem, és nagy eredménynek tar­tom“ — mondta Panics. Ami látogatásának utolsó állomását, Budapestet illeti, az MTI szerint Antall József miniszterelnök is­mertette vendégével és írásban is átnyúj­totta neki a magyar álláspont főbb vonásait a délszláv válság kérdésében. Egyebek között kijelentette, hogy Magyarország el­utasít minden olyan törekvést, amely a határok megváltoztatására irányul. Elítélte az etnikailag tiszta területek létrehozására irányuló törekvést, és elengedhetetlennek mondta a kisebbségi jogok tiszteletben tartását. Milan Panics egyetértését fejezte ki, és felvetette, hogy szívesen látná, ha a megrendezendő nemzetközi Jugoszlávia­­konferencia színhelye Budapest lenne. Túl vagyunk az ötödig versenynapon is, közeledünk a játékok félidejéhez, és a ro­mán­ arany késik..­. Lányaink, fiaink sze­reztek már ezüstöt, bronzot, pontot érő he­lyezéseket, de a dobogó legmagasabb foká­ra még nem léphettek fel. Hogy miért? — arra ne most keressük a választ, hisz min­ Ugyanaznap a brit Külügyminsztérium bejelentette, hogy a konferenciát London­ban tartják augusztus 26—28. között, az érintett felek és kormányok, az ENSZ kép­viselői, valamint az EK-országok megbízot­tai részvételével. A Genfben tartott nemzetközi menekült­­ügyi konferencián az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (MFB) széles körű elvi támo­gatást kapott egy nagyarányú humanitá­rius akcióhoz, hogy megküzdhessen a má­sodik világháború óta legnagyobb európai menekültáradattal. Több résztvevő állam vállalta, hogy ideiglenes menedéket ad a menekülteknek, de nem vették figyelembe Németországnak azt a javaslatát, hogy ál­lapítsanak meg országonkénti befogadási kvótákat. Csütörtökön érte Szarajevót az utóbbi hónap leghevesebb tüzérségi támadása. A lakossággal együtt az ENSZ-katonák is kénytelenek voltak óvóhelyeken meghúzód­ni. A helyi hatóságok csak a legkevésbé érintett lakónegyedekben tudták felmérni (Folytatása a 2. oldalon) bent csak a rendezőkre, a bírókra fogni nem lehet,,még akkor sem,­­ ha néha nyil­vánvaló a­­„fehér emberek“ elfogultsága, mi több az okosan kitervelt és végrehaj­tott manőver. Mint a női torna összetett vetélkedője során is. Azt ugyan — bizo­nyítékok híján!—­ állítani nem lehet, hogy előre eltervelt akcióról van szó, de azt igen, hogy ez alkalommal is voltak „ked­vencek“. És — láss csodát, világ — ezek közé nem tartozott Boginszkaja, akitől nemcsak egy­ érmet, de még a jobb helye­zést is megtagadták. A verseny különben rendkívül érdeke­sen és izgalmasan alakult. Az utolsó for­duló előtt még Milosevics és Gucu (Gucu?) állt az élen, egyaránt 29,787 ponttal, Bo­ginszkaja pedig 3. volt... Talán így lett volna igazságos. Jött azonban az utolsó fellépés és a rangsor percenként borult. Előbb Shanon Miller ugrását értékelték (helyesen) 9.975-tel, ami egyből a táblázat élére vitte fel, aztán... Gucu vette át a ve­(Folytatása­ a 8. oldalon) SEPSISZENTGYÖRGYRE VÁRJÁK STOLOJANT (Üzenetrögzítőn) A pereken két héttel azután, hogy a kormány megbízottja nagy sietve leváltotta a megye magyar nemze­tiségű prefektusát, Sepsiszentgyörgyön immár Theodor Stolojan részvételével folytatódik a párbeszéd. Hitelt érdemlő források szerint a kormányfő hétfőn ér­kezik Sepsiszentgyörgyre. • A váratlan bejelentés nyomán ülést tartott az RMDSZ háromszéki választmánya, amely a már Bukarestben járt küldöttséget hatalmazta fel a tárgyaláson való részvételre. Döntés született a tekintetben is, hogy a sárga csillag kitűzésének és viselésének idő­pontját egyelőre elhalasztják, illetve a hétfői megbeszélések eredményétől teszik függővé. (Flóra Gábor) KELETEN A HELYZET VÁLTOZATLAN (Üzenetrögzítőn) — A csíki RMDSZ bő­vített választmányának csütörtöki ülésén elsősorban procedurális kérdések megvi­tatásával, és a Csík-Platform megreklá­­mozásával telt az idő; amikor Csík jelölt­jeinek kiválasztására került sor a parla­menti választásokra, már sokkal operatí­vabban zajlott minden. A szavazás vég­eredménye szerint a csík­i RMDSZ­ szená­­torjelölje Hajdú Gábor (őt a temesvári Borbély Imre követi a preferencia listán), a képviselőházi jelöléseknél Nagy Bene­dek, Borbély Ernő, Papp Kincses Emese a sorrend. A Hargita megyei jelöltlista összeállításához először a három területi szervezet dönt saját jelöltjeiről, majd kö­vetkeznek az egyeztető tárgyalások. (Bir­tok József) BRASSÓ SEM HALLGAT (Telefaxon) — Az RMDSZ Brassó Me­gyei Elnöksége határozottan tiltakozik Hargita és Kovászna megye magyar nem­(Folytatása a 7. oldalon) • Új sorozat 796— 797. szám 1992. augusztus 1—2., szombat-vasárnap (4 + 4) 8 oldal ára 15 lej • Postacím: Redacfia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 1815 62 Augusztusi Ima „A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak"... „a nagy vizek zúgásainál... felségesebb az Úr a magasságban“, 93 Zolt 3—4. v. A zsoltárossal keresünk Téged Atyánk, tudván, hogy figye­led életünket s meghallod kiáltásunkat. Nehéz hónap áll újra mögöttünk, nehezen tudjuk megvárni, hogy mit is akarsz ve­lünk, hogyan döntöttél felettünk. Több türelmet kérünk Tőled, tudjuk, hogy a türelem zavarba hozza a dühöngőt és leszereli a rosszakarók ellenállását. Ésszel felfogjuk, hogy a tölgyfaerdő, csak miután telepítője már rég elporladt, hoz hasznot. Pedig az okosság mellett többet ér a türelem. Mégis türelmetlenekké lett egész világunk. Nem megyünk a Szeretethez, ahol szünte­lenül láthatjuk a legszebb „törvényt“, hogy a „Szeretet hosszú­­türő, kegyes“. Milyen nagy türelemmel hordozta s hordozza vétkeinket, a kereszt kínjai között is imája a szeretet szava: „bocsáss meg nékik“. Mi csak most is ott tartunk, hogy a parton állunk s nézzük csüggedten életünk vizeit. Zúgnak a folyóvizek, a gyűlölet vi­zei bennünk is, másban is, a törtetés vizei, az egymást be nem fogadó, meg nem értő szeretetlenség vizei. Zúgnak, de sokszor el is akarnak sodorni. A sok vizek zúgásánál add, Urunk, hogy érezzük a felségesebbet. Téged, aki magasan, felülről uralkodsz és ha akarod, előtted lecsendesednek a vizek és értelmet nyernek a parton állók. Adj itt a parton most ebben a hónapban pihe­nést sok gyermekednek, jól, szépen töltött szabadságot, zakla­tott, elfáradt életünkben kikapcsolódást, imádsággal befejezett esteket, s meleg napsugarad alatt való reggeli ébredéseket. Az utakon, a táborokban, a hegyeken vagy más országokban légy Atyánk mindannyiunkkal s taníts minket is mindig Veled maradni. Ámen. CSIHA EMESE ÉK SÁNDOR: Bem és Petőfi a segesvári csatában (részlet) Kampány­nyitány Temesvárott A rekkenő hőség, a tűző napsütés és a szabadságidény ellenére 15 000-nél töb­ben gyűltek össze július 30-án, csütörtö­kön a Dóm fér­i eseményre. Az emelvé­nyen először Viorel Oancea, Temesvár polgármestere lépett a mikrofonhoz és üdvözölte a megjelenteket, a vendégeket. Tánase Tuvala, a Demokratikus Konven­ció Temes megyei elnöke beszédében meg­tiszteltetésnek érezte, hogy a demokrata elnökjelölt Temesváron kezdi kampányát, így megvan annak az esélye, hogy nem­csak a ’89-es változások, de a ’92-esek is e városból indulnak, öt Bárányi Ferenc RMDSZ-képviselő követte a mikrofonnál, aki azt hangsúlyozta, hogy jól érzi­­ ma­gát Temesváron, mert itt nem felejtik el, hogy ő magyar, aztán „nagylelkűen“ oda­ígért­ egymillió magyar szavazatot Emil Constantinescunak. Később a tömeget Ni­­colae Manolescu pezsdítette fel, aki az­zal a bejelentéssel kezdte beszédét, hogy teljes odaadással támogatja Emil Cons­­tantinescu választási kampányát, majd a Polgári Szövetség Pártja felhívását olvas­ta fel .E felhívásban a PSZP vezetősége arra figyelmeztet, hogy a választási kam­pány csatározásai könnyen összecsapások­ká fajulhatnak, melyek következményei mindenki számára siralmasak volnának. A lehetőség minderre megvan, hisz két szomszédnál is vér folyik. Szó ami­ szó, helyénvaló volt a nyilatkozat, sőt, szük­ség is volt rá, mert amint az egyik szó­nok is megjegyezte, legtöbbször Iliescu nevét skandálta a tömeg különböző ne­gatív összefüggésekben, mi több, a szó­noki emelvényről is „leidiótázták“ Ro­mánia jelenlegi vezetőit. A nagygyűlés fénypontja természetesen Emil Constanti­­nescu beszéde volt, akii úgy vélte, h­ogy a Demokratikus Konvenciónak nem egy párt, nem egy személy a legkeményebb vetélytársa, hanem a múltnak azon ma­radványai, amelyek mindannyiunkban élnek, kihangsúlyozta, hogy akkor lesz igazi jövője az országnak, ha a törvény fog uralkodni, és az igazság lesz a törvény. Elmondta, hogy a DK-nak, ha hatalom­ra, kerül, jóvá kell tennie mindazt, amit mások elrontottak. És ezek a „mások“ hiába írnak most másképp, hiába öltöz­ködnek másképp­ gondolkozni, mérlegel­ni csak a régi módon tudnak, márpe­dig új törvények meghozatalához új em­berek kellenek. Úgy tűnik, hogy Emil Constantinescu megnyerte a temesváriak bizalmát rög­tön az első találkozás alkalmával. Az esti sajtótájékoztatón a legtöbb kér­dés a király és a monarchia témájához kötődött. Az elnökjelölt elmondta, hogy kétségtelenül a román történelem a mo­narchiához kötődik, a köztársasági ál­lamformát a kommunista hatalomátvétel után próbálták meghonosítani Romániá­ban. Erről a kérdésről csakis népszava­zás útján lehet dönteni, de a népszavazást csak azután lehet meghirdetni­, hogy a nép megismerte a valós történelmet. Egy újságíró arra vonatkozó kérdésére, hogy ki felé irányítaná a szavazótáborát, ha véletlenül nem jutna be a második for­dulóba, elmondta, hogy neki nem szabad kételkednie a konvenció győzelmében, mert egy demokratikus rendszertől elté­rően (ahol a választásokon csak az dől el, hogy melyik demokratikus erő kerül az élre) Romániában az ország sorsa, hosszú távú jövője forog kockán, azaz, hogy sza­kít-e a régi rendszerrel vagy sem. GAZDA ÁRPÁD

Next