Romániai Magyar Szó, 1993. január (5. évfolyam, 919-942. szám)
1993-01-05 / 919. szám
\ ' t---------------------------------- NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL A kulcsszó: demokrácia Korunk kulcsszava, Európa eme fertályán legalábbis, a demokrácia. Odáig viszonylag könynyű eljutni, hogy arra a régire, a centralistára rámondjuk: félre vele! Hazug, álnok, nem igazi. Leginkább kisajátító és veszélyes, mert az igazi érték nevében és helyett kínálta éppen az ellenkezőjét. Nem kell az „ál", a hamis, annál inkább az igazi, a valós. Csakhogy a demokrácia nem ruha, amit mindennap levethetünk, majd ismét felöltünk. Nem külsőség, nem külcsín. Lényeghez tartozó, szintetikusan jelzi, miként működnek a társadalmi (hatalmi) intézmények. Elnézést mindenkitől, akit e kinyilatkoztatás zavar annyiban, amennyiben nem új és nyilván nem saját észrevétel, csak hát viszonyítási alapként nem tekinthetek el a tételtől. Diktatúrából kibontakozni vágyó társadalmaink a térségben kórusban hangoztatják a demokrácia szükségességét És úgy kívánják „felvenni“, legalábbis a hatalmi szférákban, miként a mesebeli király ada bizonyos ruhát. Ennyire világos, egyértelmű, hogy a király új öltözéke nemlétező — látszat? Mert azért csak létrejöttek azok az alapvető intézmények, amelyek, a jogállamiság pillérei — lehetnének —, s amelyek között a kapcsolatok rendszere lehet demokráciára valló vagy sem. Kisebbségiekként elégszer kiabáltuk, olykor jajveszékelve: királyunk mez félén! S mivel az ellenzék demokráciában is egyfajta kisebbség, hát még nálunk, ahol egészen másfajta hatalmigyakorlattól kellene megszabadulni, szóval az ellenzék is éppen elégszer ronygatta királyunk ruhátlanságát. Irja ez odáig „fajult“, hogy kereskedő ,ti kedvezmény megvonását-megtagatsát hozta, akkor országnyi „demorata“ harsogta: áruló! Valóban egyfajta áruló, aki kimondja a titkolni vágyott igazat. ’Kérdés csupán az lehet, miként lehetséges, hogy a király ruhátlansága nem szembeszökkenő ! Mi győzhette meg a nemrég ittjárt Tom Lantost arról, hogy nálunk valóban elindult a demokratizálódási folyamat, hogy előre léptünk . Ki és mit mesélhetett neki? Persze lehetséges, hogy nyugaton az érdek felől közelítenek, mondván, ha elutasító a magatartás, ha maga a demokrácia „nem segít be“, akkor a folyamat sokkal nehezebben hoz eredményt, nagyobbak a veszélytényezők. Mindezt nagyon könnyen úgy értelmezhetik magas nyugati politikai körökben, hogy egyfajta folyamat részeseiként ezek az újabb kelet-európai hatalmak kezelhetőbbek, érzékenyebbek, fogékonyabbak a demokráciára. S alighanem van ebben igazság. Tehát Tom Lantos és társai, amikor azt nyilatkozzák, hogy elindult valami, hogy javul a helyzet, akkor némi előleget adnak a jövőre tekintve, a holnapi helyzetre. Szükség is van erre az előlegre. Ezért érthetetlen, ami Mihály király temesvári meghívásával történt. Világos és egyértelmű, hogy bár a város — Temesvár — ellenzéki, a király látogatása a hatalmi körökben használt volna áttételesen, azzal mégpedig, hogy bizonyítják: a látogatás ténye által, hogy itt már valódi demokráciára jellemző a tolerancia, elfogadják a másságot, a külön-, illetve az ellenvéleményt? Mert ki hiszi, hogy a végrehajtó hatalom bármelyik ága számára reális veszélyt hordozott volna a királyi látogatás? Kiment volna a nép az utcára, lett volna mindenféle jelszó meg rigmus, az ilyen események íratlan szabályai szerint, de például egy nyugati politikusnak az sem árt, ha záptojással fogadják olyik-melyik városban. Aki lehetetlenné kívánta tenni a király látogatását, éppen a demokrácia lényegét nem érti/ keveri a látszatot a lényeggel. Feledi, hogy többé olyan soha nem lesz, mint a szocializmus negyven éve alatt, hogy a hatalmat „mindenki mindennél jobban“ szerette. Ami különben éppen a hatalomnak halálos — miként a diktátor-pár esete elég jól mutatja. Régi reflexek hatnak, miként akkor, amikor az elnök azért látogat az alkotmánybírósághoz, hogy „belátásra bírja“ a bírákat egy olyan kérdésben, amiben az elnöki intézménytől eltérő a véleményük. Vannak látogatások, amelyeket a demokrácia szabályai tiltanak — s ez ilyen volt. Vannak látogatások, amelyek szükségesek, s éppen a hatalom nyerhetett volna a legtöbbet általuk. A Temesvárra nem látogatott király esete mutatja a leginkább, mennyire „meztelen a király“. BODÓ BARNA JI ---ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST Ünnep előtt és után Mélyhűtött Hogy társadalmunk kétoldali munkaundortól szenved, azt nem nehéz megállapítani, hiszen minden erejét arra összpontosítja, hogy minél kevesebb időt töltsön munkahelyén, s minél többet távol attól, ha lehet otthon, családi körben, felszabadultan ezt-azt ünnepelgetve. Erre decemberben, s immár januárban is volt alkalom bőven. Nemzeti ünnep, karácsony, s most az újévi „banzáj“ adott lehetőséget arra, hogy ... feledjük gondjainkat, bajainkat, belevessük magunkat mindabba, amit a „pillanat" ad. De most, hogy ismét, megújult (?) erőkkel munkához láttunk, ha láttunk, egyáltalán, mert igencsak döcögve indul az 1993-as esztendő kereke, kénytelenek vagyunk rádöbbeni, hogy, ami elmúlt, az minden volt, csak ünnep nem. A fővárosban semmiképpen sem. S most nemcsak arról van szó, hogy nem minden szilveszteri asztalra jutott jó falat, befeledtető itóka, hogy a bevásárlások után üresek maradtak a bukszák, hanem inkább arról, hogy az ünneplés egyéb kellékei is hiányoztak. Épp úgy, mint a „megboldogított“ idejében... A négynapos ünnep alatt, szilveszter éjén Bukarestben egész negyedek maradtak villany, gáz, fűtés és víz nélkül, ami persze nemcsak a hangulatot rontotta, hanem tragédiákba fúló eseményekhez is vezetett. Mert azon még lehet derülni, hogy százlejes ásványvízzel öntötték fel és főzték meg a töltöttkáposztát, hogy nagykabátban és kucsmával ülték körül a megterített asztalt, de azon már nem, hogy a gázszolgáltatás kihagyásai miatt többen már nem is köszönthették a nem sok jóval kecsegtető új esztendőt. Mert sajnos, többen is távoztak közülünk az örök vadászmezőkre gázrobbanás, illetve -mérgezés miatt, de úgy is, hogy fűtetlen lakásukban egyszerűen megfagytak. Szomorú volt a szilveszter éjszaka Bu gondolatok karesi utcáin is. A városra rátört hideg elől, aki csak tehette, födél alá húzódott, otthonában keresett menedéket. Csakhogy nem mindenki tehette. A metróból kiebrudalt koldusok, csavargók, hajléktalan gyermekek kivert kutyákként kóboroltak szerte szét. Rendőrségi jelentések szerint néhányan csak egy darabig. Csak addig, amíg valahol le nem roskadtak, örök álomra nem szenderedtek. Valami tehát nem volt rendben ezekkel az ünnepekkel. S ez a valami nem más, mint a hatalom teljes nemtörődömsége. Mert nem igaz az hogy nem lehetett volna biztosítani, legalább az ünnepek idejére, ha egyébként képtelenek vagyunk rá, a meleget, a világítást, a vizet, a gázt. Főleg akkor, amikor „állnak" a gyárak, az ipari fogyasztás minimális, tehát csak a lakosságot kell kiszolgálni. Ami aztán a maga során újabb kérdéseket vet fel? Többek között azt: ha tart a hideg, ha beindulnak a gyárak, akkor mi lesz?! Még kevesebb gáz, víz, meleg? Még több megfagyott, gázrobbanásban vagy -mérgezésben meghalt ember? Azaz, ahogy kezdtük, úgy folytatjuk az új évet? Ki válaszol ezekre a kérdésekre? S főleg ki tesz, ki tehet, hogy mindez ne következzék be? Sem a fővárosban, sem máshol kies hazánkban. Nem ártana tehát, ha a kormány, a helyhatósági szervek figyelme ilyen és hasonló, de életünk minősége tekintetében döntő „apróságokkal“ is foglalkoznának. S talán valamit tennének azért is, hogy a kétoldali munkaundorból kigyógyítsák ezt az országot. Mert, ha nem, sok jóval nem kecsegtet sem az új esztendő, sem a távolabbi jövő. Hisz ahol nincs, onnan a Jóisten sem vesz el... Márpedig egyre inkább nincs, s ez a nincs is mind kevesebb. GYARMATH JÁNOS FERTŐZÖTT CUKOR SZATMÁRNÉMETIBEN IS! (Telefaxon) A fogyasztók védelmét szolgáló megyei bizottság közleményt adott ki, miszerint e Leuconosto Mezenteroides baktériummal fertőzött importcukor forgalomba került Szatmárnémetiben is. A közleményből megtudjuk: felhasználási módjától függetlenül, az illető termék ártalmas az egészségre (hogy hogyan, az nem derül ki). A szervezet kötelező ellenőrzést hirdetett meg minden kereskedelmi egységnek, január 4-én. • A közlemény ugyanakkor leírja a fertőzött cukort: ragadós, nedves, csomós. Vigyázat, háziaszszonyok! (Gál Éva Emese) HOGYAN HANGZIK A VALÓS HÍR (Telefaxon) — Megdöbbenéssel olvastam az RMSZ karácsonyi számában, a 8. oldalon található Távirati stílusban rovat rövid hírét, mely szerint „Szabó Károly szenátor javasolta: a Nagy-Románia Párt költő-elnökét kötelezzék legalább évente, de szükség esetén gyakrabban is hivatalos pszichiátriai vizsgálatra.“ • Ez a hír egyszerűen NEM IGAZ! Egyébként ez nem az én stílusom. Aggodalommal töltenek el a pontatlan tudósítások, amelyek súlyos károkat okozhatnak a lapnak és az érintett személyeknek. A pontos információ, amit hiteles hangfelvételek és gyorsírásos jegyzőkönyv rögzített, a következő: „Szabó Károly szenátor a Házszabályhoz módosító indítványt javasolt, mely szerint legalább évente, de indokolt esetben gyakrabban is, minden egyes szenátor köteles alávetnie magát pszichiátriai vizsgálatnak.“ Ez, ugyebár, egészen más! Persze, akadt egy személy, aki az inget magéra vette. Kérem szépen! • A lap szerkesztőinek békés boldog új esztendőt kívánok! (Az RMSZ hűséges olvasója, Szabó Károly) Szenátor úr figyelmébe ajánljuk, hogy az említett hír a Távirati stílusban c. rovatban jelent meg ugyan, de azon belül a Fővárosi lapok nyomán cím alatt. Az információ ilyetén megfogalmazásával pedig az Evenimentul zilei c. lap 154. (1992. december 24-i) számában találkoztunk. Kiigazításait köszönjük. HA ANYÓSOM TANÍTANA DALRA (üzenet rögzítőn) — Az előbb hívott egy avas rokonom és elmondta, csuda jó hangulat van náluk. Nem csak azért, mert Avasújvárosban és Vámfaluban ősi szokás szerint a toronyból száll az ének ilyenkor újév éjszakán, de főleg azért, mert a rendőrök is mulatnak és a nép vígan hordhatja a fát az erdőről ahonnan a nyáron a megyei rendőrfőnököt is megfutamították, s azóta csak a pusztára mer járni. »Nevezettt rokon különben az előbb hajtott végig a batizi úton,, amely ezúttal szabad volt, nem úgy, mint a tegnap éjjel, amikor a negyed lakossága a fűtés hiánya miatt kivonult az éjszakába és autógumikat égetve lezárta a város bejáratát. Lett is belőle haddelhadd, ami a prefektus és a polgármester kertje alá is behallatszott, olyanynyira, hogy nem ismertek személyesen feleségeik Párizsból rendelt szilveszteri ruhái után a repülőtérre menni — ezt a (Folytatása a 3. oldalon) Vitáim az államelnökkel Az ünnepi beszédek forgatagában, az üresjáratú szövegelések sodrában, a túllihegett jelzők és szabványos metaforák sűrűjében megütötte a fülemet az elnök egyik beszédében az a megállapítás, mely szerint a decemberi forradalom megváltoztatta a társadalmat. Visszaverendő a valóban burjánzó, ama decemberi fordulatra vonatkozó kitalációkat, az elnök maga is, enyhén szólva, túloz. Jómagam azok közé tartozom, aki nem becsülöm le szerepének jelentőségét a forradalmi fordulatban, de amikor a televízió egyik ünnepi híradójában „a forradalom hősének“ nevezték, a régi szép idők jutottak eszembe, igaz, akkor a hősnek hős feleségét is szeretnünk kellett. Rövid a sugárzott sajtó szerkesztőinek memóriája. De rövid az elnöké is aki egyre-másra hőssé üti a barikád mindkét oldalán harcolókat, valószínűleg abban az ugyancsak demokratikus igyekezetében, hogy szaporítsa a forradalom hivatalos hőseinek számát. Egy véres-tragikus történelmi eseménysor így változik — a gyászünnepségeket leszámítva — hovatovább operetté. De mindez alighanem ízlés kérdése is. Mindenki a maga hajlandóságai szerint ítéli meg, hogy milyen az önünneplő hatalom stílusa. Azt is megértem, hogy ünnepi beszéd ide, ünnepi beszéd oda, az államelnök hirtelen oldalvágással sebet üt a volt királyon. Nem tudom, hogyan került az exkirály az ünnepi asztalra, a magam részéről már unom ezt a hercehurcát a királlyal. Megígérték neki valamikor a múlt év őszén, hogy most kérjükszépen otthon maradni, de azután bármikor jöhet. Hát így jöhet, hogy nem jöhet. Amit a Külügyminisztérium megígért, azt a Belügyminisztérium — lehetetlen feltételek megszabásával — megakadályozta. Munkamegosztás. Látogatásának politikai jellege lesz? Legyen. Az ország öt százaléka monarchista, hadd ünnepeljenek. Az elnök a szavazatok 67 százalékát kapta meg: mitől fél, kitől fél? A politikában nem tanácsos félni, mert aki elkezd félni, az megfélemlítéssel végzi. Monarchistának vagy republikánusnak lenni meggyőződés kérdése. De azt állítani, hogy a decemberi forradalom megváltoztatta az ország társadalmát — tudományos kérdés. Megváltoztak az országban a tulajdonviszonyok? Csak nem gondolja komolyan az államelnök, hogy létezett szocialista tulajdon felparcellázása állami termelési vagy kereskedelmi vállalatokká, korlátolt felelősségű, de államfüggvényű társaságokká valamicskével is megváltoztatta társadalmunk struktúráját. Megváltozott-e az osztályszerkezet, megszületett-e talán a középosztály? Avagy egy számottevő tőkésréteg? Lehet-e az átmenet legkezdetén lévő nemzetgazdaságot szabad piacgazdaságnak nevezni, amelyben érvényesül a kereslet és kínálat, valamint a konkurencia törvénye? Egy kezdetleges államkapitalista jellegű, továbbra is erősen központosított, megrekedt reformjával — beleértve a földreformot is — tétovázó, csigalassúsággal privatizáló, az infláció felpörgését megállítani képtelen gazdaság eleve jelzi, hogy jellegében megváltozott társadalomról legfennebb a szót szaporíthatjuk. A decemberi temesvári, majd bukaresti, végül országosan fellángoló népfelkelés antitotalitárius, antikommunista forradalom volt, mely lényegében megváltoztatott egy politikai rendszert. Függetlenül a működési és egyéb zavaroktól, a mai Romániában fellelhetők egy demokratikus politikai rezsim jegyei: többpártrendszer, szabad választások révén választott parlament, többé-kevésbé tiszteletben tartott emberi jogok, egyéni szabadságjogok stb. Ám mindezek legfennebb a gyökeres társadalmi változás feltételrendszerének egyik ágazata csupán, és mindaddig, amíg a gazdasági létben nem következik be az etatizmussal, központi utasításrendszerrel és a letűnt szocializmus tulajdonviszonyaival szakító fordulat, a romániai társadalom nem is lehet egyéb, mint ami jelenleg: heterogén, zűrzavaros képződmény, amelyben minden és mindenki váltig keresi, de nem leli helyét. Mondanám, hogy ez senkinek sem bűne, ám az mégis több a soknál, ha abból, ami nem létezik, egyenesen erényt kovácsolunk. De persze azért az sem ártana, ha a nyilvánosság bevonásával megvizsgálnánk, miként sikerül a „visegrádi négyeknek“ kijutni a válságból, és megindulni a gazdasági növekedések útján. Az államelnök túllicitál, mert kampányt indított arra nézvést, hogy az ország arculata kitisztuljon a Nyugat szemében. De én úgy gondolom, ha segítségre van szükséged, ne dicsekedj, hanem mondd el, mi a baj. Arról most nem is szólva, hogy efféle kisebb cirkuszok, mint most is a királyi látogatás körüli, közvetlenül is áldásosan hozzájárulnak az arculat tisztulásához. Ezt abban a meggyőződésemben mondom, hogy jóllehet nem vagyok királypárti, Iliescu-párti sem vagyok, csak egyszerűen republikánus. SZÁSZ JÁNOS Az országúton a Lada-Samara egyre falánkabbul nyelte a kilométereket. Nem nehéz vágtára fogni ennyi lóerőt, különösen, ha az embernek sietős a dolga. T. András magyar állampolgárnak pedig ugyancsak nem volt vesztegetni való ideje, mert Kolozs megye határában mind tömörebb lett körülötte a sötétség, s ha késő éjjel is, de Brassóba akart érni. Csakhogy a sietség meg a sötétség nem a legszerencsésebb útitársak, még annak sem, aki úgy ismeri az országutat, mint saját tenyerét. Hát akkor egy idegennek? Egy dupla kanyar, egy útkereszteződés, egy hirtelen letérő, s az eltévedt idegen kötheti járgányát a Göncölszekér után — ha szerencséje van csillagos éjhez. Bizonyára T. András is számolt mindezzel, mikor Pusztakamarást elhagyva egy útkereszteződésnél — jobb kérdezni mint eltévedni bölcs megfontolásból — bejelzett, találomra, egy személygépkocsinak, állna meg egy percre, s terelné helyes irányba elbizonytalanodott lóerőit. Öreg igazság: néha a bölcsek köve is kevés ahhoz, hogy az ember balsorsát elkerülje. T. András balsorsát aznap este úgy hívták, hogy Hulpe Vasile, aki testvérével és Daciájával Kolozs megyéből igyekezett haza a Maros megyei Sármás községbe. Tudom, vannak jó emberek, rossz emberek meg sofőrök, de Sherlock Holmes legyen a talpán, aki az országúton, a fentebbi „hármasszabály“ alapján, a tá ólálkodó veszélyt megérzi. Ha előre tudja, mi történik vele, egészen biztos, T.A. is inkább bízza magát a Göncölszekérre, mint Hulpe Vasútra, ha..., de ne vágjunk a dolgok elébe. Néhány kilométer „idegenvezetés" után H.V. hirtelen fékez, s az út szélére húz gépkocsijával. T.A. még mindig megúszhatná éjszakai kalandját, még mindig nem lenne késő a végzetet elkerülni, ha „Isten veled"-et int „jóakarójának“, s folytatja útját Brassó felé. Ruha kékben és csíkosban De nem. T.A. nem az az ember, aki úton hagyja sorstársát, elvégre most rajta a sor viszonozni a korábbi szívességet Megáll, hogy beteljesedjék rajta is a mondás, mely szerint minden jótett elnyeri méltó büntetését. De egyelőre még nem tartunk itt. H.V. elterelő hadmozdulat gyanánt sopánkodik, utolérte a bunkó sofőrök defektje: elfogyott a benzinje. Nem. T.A. nem tud adni benzint, Ladája tartályából nem lehet üzemanyagot lehúzni, és ha most lett volna valahol egy kis monó vagy egy őrangyal, mely megsúgja: lódulj tovább, T.A.val nem történik semmi. őrangyal azonban nincs (még leltáron sem), T.A. pedig mint igazi gáláns országút-lovag felajánlja H.V.-nek a vontatást — saját kötélen! Már elhagyták Bálda községet is mikor, reccs, elszakad a vontatókötél. Gyanúsan kihalt országútszakasz. Puskalövésnyi távon belül egy lélek sincs sehol, T.A.-nak tudnia kellene, a vontatókötél nem véletlen szakadt el. Erélyes fékkel rántottak egyet rajta, s még ez sem gyanús. T.A. kiszáll kocsijából, és felajánlja: megjavítja helyben az elszakadt vontatókötelet. De erre már nem kerül sor. A Hulpe testvérek — alkalom szüli a tolvajt — nekirohantak, ütik, verik, rúgják, s bizony azzal a ruhával, amit T.A. ott helyben, az országúton kapott, nem színházba szoktak járni. (Utólag a törvényszéki orvos két hétnél tovább gyógyuló sérüléseket térképezett fel a póruljárt gépkocsivezető testén.) Miután a „munkálatnak" ezen a részén a banditák túl voltak, a legnagyobb módszerességgel egyszerűen kirabolták a Ladát s mint akik jól végezték dolgukat, továbbáltak. Kitalálják, ugye? A hirtelen „megtáltosodott" Daciával. Ám három napot sem tartott zsákmányuk feletti királyságuk. A rendőrség, ez esetben — becsületére legyen mondva — gyorsan és jól dolgozott, még idejében elcsípve a rablókat, hogy az eltulajdonított javak teljes egészében visszakerülhessenek a kárt vallott gazdához. A T.A.-nak adott kíméletlen ruha után most Hulpééken a sor új ruhába, amolyan csíkosban járni. BÖGÖZI ATTILA 0 Pestcím: Rodacna . ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ új sorozat D 79776 Bucuresti, 33 919. szám Piața Presei Libere 1-1993 sector 1-ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ január 5., szerkesztősége : , , 79776 Bukarest 33. a Szabad Sajtó tér 1., 4 oldal 1 kerület Üzenetrögzítő szolgálatunk ára 20 lej telefonszáma: 6 18 03 02 0 Telefax: 6 18 15 62 0 Ahol nincs, onnan a Jóisten sem vesz el... • Terepszínű egyenruhában—a halál városában @ Egy hirtelen megtáltosodott Daciáról 0* Zászlócsere 6 Az Együtt—Impreuna kontra Cs. Gy.É. 0 Világszínház? © Nincs alku 0 Ismét elemében volt • RMSZ-FALINAPTÁR ELNÖKI BÚCSÚSIKER: A START II. Szombat délután Mogadishuból jövet Moszkvába érkezett George Bush, hogy Borisz Jelcinnel együtt aláírja a két külügyminiszter— Lawrence Eagleburger és Andrej Kozirev — által Genfben véglegesített START II. hadászati nukleáris leszerelési szerződést. Az elnöki gép landolása előtt már az orosz fővárosban érkeztek kíséretének tagjai: Lawrence Eagleburger és elődje, James Baker, valamint Barbara asszony, Bush felesége. Az ünnepélyes aláírásra vasárnap délelőtt került sor a Kreml palota Szent Vlagyimir termében. Aláírás után a két elnök töltőtollat cserélt és egy pohár pezsgő mellett rövid köszöntő beszédet mondott. Az Egyesült Államok és Oroszország a START II. szerződés értelmében tíz év leforgása alatt kétharmad résszel csökkentik hadászati nukleáris fegyvereiket, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi egyenként mintegy tízezer nukleáris robbanó töltetből 3500 marad az Egyesült Államok arzenáljában és 3000 Oroszországéban. Moszkvai katonai források szerint Oroszország megőrizheti a tíz robbanófejes rakéták számára épített silókat, amelyekben egy robbanófejes rakétákat helyez el. A START II. aláírása után Borisz Jelcin és George Bush közös sajtóértekezletet tartott. Jelcin egyebek között kijelentette, hogy a képviselők egy részének nyílt szembeszegülése ellenére az orosz parlament ratifikálni fogja a szerződést. Az Oroszország hadfelszerelésében megmaradó atomfegyverek még mindig elég erős pajzsot jelentenek bármely váratlan nukleáris támadás ellen, bárhonnan is jönne az. Egyúttal bejelentette, hogy kevéssel Bill Clinton január 20-án történő beiktatása után találkozni kíván semleges területen az új amerikai elnökkel. Manfred Wörner, a NATO főtitkára közleményben üdvözölte a START II. aláírását, és reményét fejezte ki, hogy a két fél a lehető legrövidebb időn belül ratifikálja és gyakorlatba ülteti előírásait Moszkvából azt jelentette a France Presse az ITAR—TASZSZ-ra hivatkozva. hogy Andrej Kozirev orosz külügyminiszter üzenetben tájékoztatta a START II. alapvető előírásairól Belarusz, Kazahsztán és Ukrajna külügyminisztereit. Rámutatva, hogy Oroszország nem hagyja figyelmen kívül szomszédainak a szerződéshez fűződő érdekeit, bejelentette: orosz szakértők fognak ellátogatni a három köztársaságba, s ismertetik a hatóságokkal a szerződés teljes tartalmát. Azt is bejelentette, hogy az utóbbi napokban több telefonbeszélgetése volt ukrán kartársával, Anatolij Zlenkóval, akinek szavaiból kitűnt, hogy Ukrajna támogatja a szerződést. Kozirev hangoztatta, hogy a három köztársaság nem közvetlenül érdekelt a szerződés előírásaiban, s ezt maguk is jól tudják. Ellenben sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Ukrajna mindmáig nem ratifikálta a START I. szerződést. Hírügynökségek ennek kapcsán megjegyzik, hogy a volt Szovjetunió atomarzenálját öröklő négy köztársaság közül eddig csak Oroszország és Kazahsztán parlamentje ratifikálta a START I.-et. A Rompres azt is megállapítja: Clinton számára az lesz a legnagyobb akadály, hogy a START II. előírásai nem alkalmazhatók mindaddig, amíg a négy köztársaság mindegyike nem ratifikálja az első START-szerződést és az atomsorompó-szerződést. A France Presse mindezektől függetlenül George Bush nagy teljesítményének tekinti a szerződés aláírását elnöki mandátumának lejárta előtt három héttel, és megállapítja, hogy George Bush sehol sincs inkább elemében, mint a nemzetközi ügyekben. Egyébként Moszkvában mintegy 500 főnyi tüntető tömeg akadályozta meg Bush elnök hivatalos gépkocsisorát, hogy a megszokott útvonalon hagyja el a Kreml udvarát A kommunizmust visszasíró tüntetők árulással vádolták Jelcint meg azzal, hogy eladja Oroszországot. George Bush elnök Moszkvából Párizsba repült, ahol mandátuma lejárta előtti utolsó találkozóját tartotta Francois Mitterrand elnökkel. A négyórás látogatás fő témája a bosznia-hercegovinai helyzet volt, s rádióhírek szerint szóba jött az esetleges nemzetközi katonai beavatkozás lehetősége is. A France Presse és az ITAR- TASZSZ szerint az amerikai elnök hétfő reggel visszaérkezett Washingtonba. ---------------------------------------------------1 BUSZTALANUL -JÖVEDEN „Fel kellene gyújtani az autóbuszállomás épületét!“ „Elevenen kellene megnyúzni az állomásfőnököt.“ „Nyelvétől kellene felakasztani az igazgatót.“ Ezek voltak a legenyhébb fenyegetőzések, melyekkel december 29-én délután négy órakor mintegy 350 jogosan fölháborodott ember betódult az enyedi távolsági autóbuszállomás főnökének irodájába, s hogy lincselés meg egyéb tettlegességre nem került sor, az talán egy rendőr jelenlétének, no meg a többség józanságának köszönhető. Nem vagyok semmiféle erőszakos cselekedet híve, sőt, ha tehetem, bárhol és bármilyen oka is legyen, ellene szólok, de a kedd délutáni puskaporos hangulatban Fenyeden a szidalmak, fenyegetőzések zúgásában nemigen hallgatott senki rám, pedig, jómagam is, az átvert utasok egyike voltam. Mi volt hát az emberek fölháborodásának az oka? Enyedről délután négy órakor menetrend szerint legalább öt-hat autóbusznak kellett volna indulnia Asszonynépe, Háporta, Fugád, Tordás, Bece, Magyar- Zapád községek irányába. Év vége lévén e falvakból is sokan voltak benn a városban ügyes-bajos dolgaikat intézni, plusz az ingázók, akik több ezer inflációs lejért váltottak bérletet s nem először fordul elő, hogy busz nélkül hagyja őket a szállítási vállalat. Az történt ugyanis, hogy délután négy órakor a fenti útvonalra mindössze egyetlen autóbusz állott elő, amelyet öt-hatszáz ember rohamozott meg. A szó szoros értelmében szinte élethalál harc dúlt a feljutásért. Gyerekeket, öregeket préseltek szinte ájulásig össze, s kész csoda, hogy a feljutók megúszták kézmeg lábtörés nélkül. Mikor már anynyian voltak a járművön, mint a heringek, s még a lépcsőkön is fürtökben csüngtek, a busz hirtelen kirontott az embergyűrűből, s csak a gondviselés csodájának köszönhető, hogy senki nem került kerekei alá. Szóval a tordási járat elment, s több mint háromszáz ember érvényes jeggyel meg bérlettel hoppon maradt. Ekkor fordult a tömeg dühe a szállítási vállalat ellen. Hol vannak a többi buszok? Ha pedig előre tudták, hogy más járat nem indul, miért adtak el annyi jegyet? És autóbuszt követelve megrohamozták az állomásfőnök irodáját. A kicsattanó keserűség, a megalázottság, a nemtörődömség elleni lázongás mondatta az emberekkel a jegyzet elején idézett fenyegetőzéseket, mert hogy nincs motorina, meg ehhez hasonló magyarázatokat a fellázadt tömegnek nem lehetett beadni. És mint kiderült, nem is volt igaz. Mert a tömeg fenyegető követelésére, honnanhonnan nem, előállott egy csuklós autóbusz és legalább Háportáig elvitte az embereket. Happy end? Nem. Csupán szomorú bizonyítéka annak, hogy ha muszáj, mindent lehet. Csak akarni kell. Éppen ezért ideje már, hogy valaki rendet teremtsen az enyedi távolsági buszjáratok berkeiben. Ne csak a lázongó tömeg. BÖGÖZI ATTILA __________________________________