Romániai Magyar Szó, 1993. február (5. évfolyam, 943-966. szám)
1993-02-02 / 943. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Ha lúd, legyen kövér! Most, hogy szerencsésen és érzésünk szerint sikerrel túl vagyunk az RMSZ farsangi bálján, el kell árulnunk, hogy eszünk ágában sem volt ekkora vállalkozásba belevágni. Nem, mert nem éreztük magunkat sem elég erősnek, sem elég gazdagnak ahhoz, hogy ezer, de inkább kétezer embernek délután négytől hajnalig tartó műsort szervezzünk, profi módon ekkora tömeget szórakoztassunk, ötletünk csak annyi volt, hogy valahol Székelyudvarhelyen, annak is valamelyik kisebb termében, meghitt környezetben sorshúzással eldöntsük: kié lesz a beígért színes tévékészülék, amelyet leghűségesebb olvasóinknak ajánlottunk fel. Hogy végül is minden úgy történt, ahogy történt, abban a „ludas“ a város polgármestere, Ferenczy Ferenc, s azok a lelkes szponzorok, akik azonnal mellénk álltak, s végül az olvasótábor, aki jelenlétével megtisztelt bennünket, pontosabban lapunkat. Ha lúd, legyen kövér! — jelentette ki Ferenczy úr, és minden ellenkezésünket, ellenérvünket leszerelte. -És ezzel elindult a lavina, többé nem lehetett leállni. Akartuk, nem akartuk, neki kellett látni a szervezésnek, a szervezkedésnek. És a meglepetés igazán csak ekkor ért bennünket. Jóformán a kisujjunkat sem kellettmegmozdítanunk, hogy egyre duzzadjon, mind nagyobb méreteket öltsön a rendezvény, amely lényegében már nem is volt a miénk, hanem a városé, sok-sok udvarhelyi emberé, akik úgy érezték, tenni kell már valamit a társadalmon eluralkodó elidegenedés ellen, össze kell jönni, hogy szót váltsunk egymással, hogy kötetlenebb, semmire sem kötelező környezetben együtt legyünk és nem utolsósorban azért, hogy néhány órára feledjük egyre súlyosbodó napi gondjainkat. Ettől arrafelé aztán már csak néhány íródeákra volt szükség, akik jegyezték Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön az adományozók névsorát, a felajánlott segítséget. Így akadt kft., amely arról gondoskodott, hogy az irdatlan nagy sportcsarnokban aznap meleg legyen (négy tonna fűtőolajat kellett ehhez beszereznni és kifizetni), s ott volt a csarnok lelkes kis csapata, amely az alkalomhoz illően berendezte a „pályát“, majd valamikor hajnalban eltakarította a bál „romjait“. Sorban jelentkeztek Marosvásárhelyről, Kolozsvárról és helyből a művészek, zenészek és tucatjával azok a cégek, melyek a tombolához az értékes tárgyakat biztosították. Kikerült a hangosítás is, de szemrebbenés nélkül vállalta a „terülj, terülj asztalkám“ felállítását a város egyik legjobb étterme a Fényes pincérgárdája. S amikor már minden így összeállt, mi, akik azért mégis csak vállaltuk a lebonyolítást, mindössze azért izgulhattunk, a nagy felhajtás nem marad-e visszhang nélkül. Délután négy óra előtt valamivel összeszorult szívvel jártam be a csarnok minden zugát. Minden a helyén volt, mégis olyan gondolatok kergetőztek bennem, hogy egy biztos: lesz minken kacagni, ha nem egyeben, akkor rajtunk, szervezőkön. De fél ötre megtelt a csarnok, beindult a gépezet, s hamar már hamisítatlan derű uralkodott a „nézőtéren“, amelynek szeme láttára alakult, nőtt, dagadt a műsor, valahogy úgy, ahogy egy családban fokozódik egy pohár itóka mellett a jókedv. És ahogy teltek az órák, úgy váltak fesztelenebbé is az emberek, mertek odalépni a roskadásig megrakott asztalok mellé, majd a „parkettre“ lépni és táncolni. Közben persze, szó esett az újságról, politikáról, meg mindenről, de inkább menet közben, indulatoktól, szenvedélyektől mentesen. És így ment ez hajnalig, kakaskukorékolásig. Hogy pontosan hogyan, arról külön cikkekben, képriportokban számolunk be, de helyet adunk majd a Postafiókban azok véleményének is, akiknek különben ezt a bált, e kellemes estét, együttlétet szántuk. Tréfásan elhangzott az, hogy minden, ami jó, ha jó, az az RMSZ érdeme, s minden, ami kifogásolható, a polgármesteri hivatalé. Úgy vélem, helyesbítenünk kell: minden, ami jó volt, az a polgármesteri hivatalé, Székelyudvarhely lakosaié volt, s ami talán nem sikerült szándékaink, az elvárások szerint, az a miénk ... Köszönjük, Székelyudvarhely! GYARMATII JÁNOS • Megtévesztő istdoklás népcsoport-ügyben • Egy padlás rejtekében © Ion Iliescu bizakodik a Népszabadságban # Ájulás szélén a Zöldh család • Genf után, New York előtt#A csárdás mehet, politikáról viszont egy szót se! e Vaskapunál vaskapu • Duna-televízió • A rózsa vagy a rózsa neve? Nem a kongresszus dolga lenne dönteni terminológiai kérdésekben. Ezt rendszerint szakértők — szociológusok, jogászok — szokták elvégezni, a kongresszusok előtt. De előfordulhat — amint az előfordult az RMDSZ III. kongresszusán is —, hogy terminológiai kérdésekkel kell foglalkozni, mert az önmeghatározás ,és annak neve (megnevezése) nem közömbös a szövetség programjának kijelölésénél. A vita nem új keletű, hogy a romániai magyarság hová sorolható: a nemzeti kisebbség kategóriájába-e vagy más, a valóságot jobban megjelenítő kifejezést kell találni? Sokan magukra nézve sérelmesnek érzik, hogy kisebbségnek nevezzék, mert olyan ősrégi (őshonos), dicsőséges történelmi múlttal és gazdag kultúrával rendelkező népet, mint az erdélyi magyarság, nem illik ily alacsonyrendűségre degradálni. Előre kivagyiságról nem szükséges többet mondani. Végül is a kongresszus a romániai magyar nemzeti kisebbség kifejezés mellett döntött, mert ez összhangban áll a nemzetközi okmányokban (szerződésekben, ajánlatokban) és a alkotmányban használt terminológiával. Sokkal helyénvalóbb mint a Bárki Éva által ajánlott népcsoport. A bécsi jogásznő indoklása éppenséggel megtévesztő, mert egyetlen olyan érvényes, általánosan elfogadott nemzetközi okmányt sem ismerünk, mely a népcsoportoknak biztosítaná, a kisebbségeknek pedig megtiltaná az önrendelkezést. Az ilyen fogásokkal, félrecsavarításokkal csak zavart lehet kelteni. A szünetben — Bárki Éva szóbeszéde után — sokan hangoztatták, hogy a mi (erdélyi magyarok) szakértőink és jogászaink félrevezetnek, mert íme, Bécsből jön a megváltó hang. Furcsállom a dolgot, mert legalább annyitillik feltételezni, akkora erkölcsi hitelt adni a szakértőknek, jogászoknak, törvényhozóknak, hogy szántszándékkal nem akarják népüket becsapni. Tévedhetnek,, senki nem birtokolhatja a teljes tudást, lehet, hogy a most elfogadott terminust a következő években revideálni kell, de ennyire bizalmatlanok nem lehetünk. Jön valaki a távolból, ma Bécsből, holnap a Fülöp-szigetekről, és mond valamit, s a hazaiak egyszeriben hitelüket vesztik. Bár igaz volna, hogy a népcsoportot a nemzetközi jogi normák szerint önrendelkezés illeti, a változtatással nem várnánk holnapig. A legegyszerűbb nevet változtatni, azzal, hogy „jó lenne“, semmire sem lehet menni, a reálpolitikai megfontolás csak olyan terminust fogadhat el, amelyet alkalmazni tud. Minden más próbálkozás itt és most, használhatatlan. Természetesen sem az elmondottak, sem a kongresszuson elhangzottak nem tették a terminológiai vitát befejezetté. Egyetlen nép önmeghatározása sem befejezett. Megtörténhet, hogy a társadalomelmélet, joggyakorlat jobb, használhatóbb megnevezést talál. Az újításoktól, ha azok tudományosan megalapozottak, nem szabad idegenkednünk. A Bosznia-Hercegovinára vonatkozó megállapodás nemzeti és etnikai csoportokról, valamint jogokról beszél („rights of national and ethnic groups“). Nem radikális újítás, de érdemes erre is figyelni, általában minden olyan változásra, amelyhez racionálisan érdemes igazodni. Ebben a pillanatban sokkal fontosabb a terminológiai okoskodásnál a Kolozsvári Nyilatkozat és a III. kongresszus által hozott fordulat: a belső önrendelkezés és a kulturális, regionális autonómiáknak elvi elfogadása és programba foglalása. Ha van ilyen, akkor a romániai magyar kisebbség politikailag most lett nagykorú, nemcsak jogokat kíván, hanem önkormányzatot belső ügyeinek intézésére. Legalább tíz évre kimondotta, amit ki kellett mondani, ha a romániai magyarság teljes értékű emberként akar saját földjén élni. Eddig alkalmazkodtunk, aszerint vegetáltunk, mozogtunk, lélegeztünk, ahogy azt mások megkívánták, olyan tárgyszerű lényeg halmazának tekintettek, akikkel bármit lehet csinálni. E tárgyszerű státustól való elszakadás okoz gondot, nekünk is, s még inkább a többségi nemzetnek. Az alternatíva szabatosan megfogalmazódott: vagy a fokozatos asszimilációs politikát folytatják, vagy az önkormányzati rendszerek kiépítésén keresztül az emberhez méltó emancipációs politikát. Harmadik út nincs. Az előbb a nagykorúságot nem szónoki fogásként hoztam elő, hogy jobban csillog, jön a mondandó egésze. Minden fejlett személyiséggel rendelkező nemzeti vagy társadalmi közösség — nevezzük kisebbségnek vagy népcsoportnak — meg kell tudja fogalmazni a többségi nemzettel szembeni alternatívát. E változtatást előidéző megfogalmazás okoz gondot és ijedelmet a többség körében. Valamit hallottam abból a meggyőzésből, amit egyes bukaresti újságírók folytattak a bákói csángó küldöttel, akit arról próbáltak meggyőzni, hogy nem magyar, hanem csángós ez, amint azt a „nagy“ Martina? is megmondotta, közelebb áll a románhoz, ha nem éppen azonos vele. Az elcsángósítási szándék közelünkben leselkedik. A bizonytalanság érződik azon román demokraták nyilatkozataiból is, akik valamit elismernek a kisebbségeknek járó jogokból, de az önkormányzatot nem, miért ne maradjanak továbbra is tárgyszerű néma halmazba. Megtévesztő lenne igent mondani olyan önkormányzásra, mely egyforma (ugyanolyan) Dobrudzsában, Olténiában és Háromszéken. Nem is szólva arról, hogy a tájegységek ugyanazon etnikumon belül is különbözőek és természetszerűen a problémák is mások. Mit értünk önkormányzaton? Visszatérni erre azért szükséges, mert a megfogalmazások még mindig homályosak. Csak a legfontosabb alapelv említésére szorítkozom, melyet nem lehet mellőzni. Alapul nem az újdonsült — botcsinálta — szakértők véleményét veszem, akik, ahogy az lenni szokott, csak úgy váratlanul megjelentek, hanem Balogh Artúr klasszikus értékű megfogalmazásait idézem. Balogh Artúr szerint kisebbségi jogokról csak akkor beszélhetünk, ha a kisebbségek mint összszemélyiség nyer jogot, mert a külön-külön individuumoknak biztosított jogok nem tudják a kisebbségi problémát megoldani, hiába szerepel az alkotmányban a tanuláshoz való jog, ha nincs anyanyelvű iskola. Ilyen esetben a hiány diszkriminál. Az Önkormányzat (autonómia) elve azt jelenti, hogy a közdolgok, közfeladatok bizonyos körét az állami szervek hatásköréből a kisebbségeknek mint közjogi személyeknek a hatáskörébe utalják. Ezért fontos — mindegy, hogy kisebbség, népcsoport vagy más terminust használunk — a kisebbség politikai alanyiságának közjogi elismertetése. Az államalkotó többség akaratát nem lehet( lehetne) úgy értelmezni, hogy az államnak joga volna a kisebbségi élet minden területe felett rendelkezni. A kulturális és regionális önkormányzat azt az eszmét fejezi ki, hogy a többségiek mellett léteznek azok a közösségek, melyeknek a többség által ki nem elégíthető saját érdekei és igényei vannak. A kulturális önkormányzat csak „személyes rendszeren“ alapulhat. A regionális vagy területi önkormányzat sokkal átfogóbb és fejlettebb forma, mert kiterjed a művelődési ügyek intézése mellett a közigazgatás egészére, s részben a gazdaságiakra is és nem azonos a helyhatósági (városi, községi, megyei) önkormányzatokkal (Romániában még ilyen sincs). Természetesen a lehetséges önkormányzatok részletes ismertetésére nem térhetek ki. Ezeket szakértő csoportok kell elkészítsék. . Az előbb említett tíz év előugrásának csak akkor lesz értelme, ha az új felfogást a román demokratákkal el tudjuk fogadtatni. S ez nagyon nagy erőfeszítést, ügyes- FÁBIÁN ERNŐ (Folytatása a 3. oldalon) A népszabadságban olvastuk Iliescu: Realista megközelítéssel a viták megoldhatók A Népszabadság hírei szerint a rég húzódó magyar—román alapszerződés most jelentős nyugati politikusok szemében is fölértékelődött. Aláírását feszültségcsökkentő politikai gesztusnak tekintenék zaklatott régiónkban. Úgy tetszik, a legfőbb, elvi jelentőségű kitételei közül a tavalyi államtitkári tanácskozáson is már csak két lényegesebb passzus maradt függőben. Román részről annak az ismételt kimondását igénylik, hogy egyik félnek sincsenek s nem lesznek területi követelései (bár Budapest többek között a helsinki alapokmány aláírásával is már elkötelezte magát e tekintetben). Magyarország viszont a kollektív nemzetiségi jogok tiszteletben tartására kér írásbeli garanciákat. A román fél szerint viszont az új román alkotmány a nemzetiségpolitikai gyakorlat amúgy is példaértékű, s Románia már számos idevágó nemzetközi okmány tiszteletben tartását vállalta. Bukarest most talán — a kérdést a határain túli érdekrendszerbe helyezve — elmozdulni látszik a merev nézőszögről, ami a kisebbségi (Európa legnagyobb kisebbségét érintő) kérdés kizárólag belügyként kezelését illeti. Biztató jelnek szánhatta Bukarest Iliescu elnök pozitív értékelését az RMDSZ kongresszusáról. Melescanu külügyminiszter fogadta Markó Bélát, az RMDSZ új elnökét. Megbeszélésükön, ha csak konzultatív értelemben is, nyilván a román—magyar szerződésre is kitértek. A Népszabadság interjút kért Ion Iliescu román államelnöktől. Lapunkat Eötvös Pál elnök-főszerkesztő, Bodor Pál főmunkatárs és Mag Péter bukaresti tudósító képviselte. Iliescu elnök a beszélgetés első részében részletesen elemezte az elmúlt három esztendő fő politikai, törvényhozói-alkotmányozói és a piacgazdaságot ösztönző romániai folyamatait. Különösen az egységesnek felfogott világgazdaságban a fejlettek védekező-elszigetelődési reflexeiről, másrészt az autarchiás törekvések tarthatatlanságáról mondottak voltak igen figyelemre méltóak. Olvasóinkat azonban nyilván az alapszerződéshez, a román—magyar viszonyhoz, a szélsőséges jelenségekhez s a kisebbségi kérdéshez fűződő érdemi gondolatok érdeklik a leginkább. Országaink felzárkózását a fejlett Európához olykor, politikai szélsőségek akadályozzák. Nem gondolja, elnök úr, hogy néha még a peremjelenségeknek minősített szélsőségek hatása, befolyása, visszhangja is veszedelmes lehet? Gátolhatja a modernizációt, az európai integrációt? — Ez nem kétséges. Országaink szomszédosak. Fejlődésünkben és az átmenet problémáiban is valamelyest közelebb ál(Folytatása a 2. oldalon) @ Postacím: Redactia _ ___. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ Uj SOPOZ8t , 79776 Bucuresti 33, 943. szám Plata Presei Libere 1., 1993. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ február 2., szerkesztősége , , , 79776 Bukarest 33. a Szabad Sajtó tér 1., 4 oldal 1 kerület sector 1. Üzenetrögzítő szolgálatunk ára 20 lej telefonszáma: 618 03 02 @ Telefax: 618 15 62 A visszarendeződési folyamat újabb bizonyítéka NYILATKOZAT Megdöbbenve vettük tudomásul, hogy Doina Cornea asszony ellen bűnügyi eljárást indítottak, és február 8-ra beidézték a bukaresti ügyészségre államellenes tevékenység vádjával. Három esztendeje folyik a kommunista diktatúrával szembeni ellenállás kiemelkedő személyiségeinek akadálytalan rágalmazása, miközben a volt rendszer kiszolgálói továbbra is ott vannak a különböző hatalmi intézményekben, és a temesvári, bukaresti, kolozsvári, szebeni, marosvásárhelyi és más helységekbeli áldozatok gyilkosai szabadon járnak. Doina Cornea asszony megvádolása újabb bizonyítéka annak a visszarendeződési folyamatnak, amelynek fő célja a jogállam kiépülésének megakadályozása és az ezért küzdő demokratikus erők megfélemlítése. Dornea Cornea asszony mellett állunk az ország megújulásáért folytatott küzdelmében, és követeljük az ügyészségtől, hogy azonnal szüntesse meg az ellene beindított bűnügyi eljárást. Kötelességünknek tartjuk a nemzetközi közvélemény figyelmét is felhívni a történtekre. Marosvásárhely, 1993. január 29. MARKÓ BÉLA, az RMDSZ elnöke Napról lapra HELYCSERE Itt is, ott is rendőröket kapnak rajta tolvajláson vagy azon, hogy falaznak a fosztogatóknak. Természetesen mint közönséges rablók hűvösre kerülnek. Hanem azért kétlem, hogy belőlük lesznek a legjobb pandúrok. SZÁSZ JÁNOS Kinek jutott a színes tévé? A szerencse kiválasztottja Sepsiszentgyörgyön él A vészes gyorsasággal ürülő zsebek korszakában kettős öröm tapasztalni, hogy a szerencse egyesekre mégis rámosolyog, s ehhez társul harmadikként, hogy ezúttal lapunk olvasóit sorolhatjuk Fortuna istenasszony kegyeltjei közé. A Romániai Magyar Szó nagy farsangi bálja alkalmával január 30-án megejtett nyilvános sorshúzáson legfiatalabb kolléganőnk, Éltes Enikő a székelyföldi Zelch Ervin számát emelte ki az urnául szolgáló dobozból. A sorsolás nyertese és a bukaresti ESTEUROPA CENTER Kft. által felajánlott színes SAMSUNG 5-ös készülék birtokosa Zeleh Ervin, Sepsiszentgyörgy, Dália utca 4 szám alatti lakos lett. — Mindjárt elájulok! — csapta össze a kezét a háziasszony, amikor vasárnap este a friss örömhírrel felkerestük. A 63 éves nyugdíjas mérnök családfő is rögtön felkelt betegágyából, amibe az évszak átka, az influenza döntötte. A felvillanyozott család annyira nem tudott betelni örömével, hogy megfogalmazására folyton új szavakat keresett. Zelch Ervin Temesvárt szerzett gépész, mérnöki diplomát, odavaló lányt vett el feleségül, majd a vajdahunyadi kohászati műveknél dolgozott 64-ig, ezt követően a galaci acélmű építkezése szippantotta magához, 84-ben tért vissza szülőföldjére — lévén baróti származású. Középiskoláit ennek megfelelően a székelyudvarhelyi egykori római katolikus, ma Tamási Áron nevét viselő gimnáziumban végezte, s mondja, hogy készül ám az iskola fennállása 400. évfordulóján — idei ünnep — részt venni. Az iskolaváros farsangi rendezvényünkre összesereglett közönsége tehát egy kicsit földijének is tapsolt, mikor nevét felolvasták. Regáti vándorlásában — székely ácsok, kőművesek mindenütt szép számmal voltak beosztottai közt, s akárcsak azokat, őt is hazavonzotta a rokonság végül — a család végig egy fizetésből élt, s a háziasszony feleség két leánygyermeket nevelt fel. A nagyobb ma velük él, a kisebb mérnöknő a sepsiszentgyörgyi gépgyárban, férjnél van, s az ötéves unoka Szabolcs névre hallgat. „Flancolás nem volt, de a legszükségesebbet mindig meg tudtuk venni“ — mesélik. A szerencse eddig sem kerülte el őket, 78-ban autónyereményes betétkönyvük váltotta be a hozzá fűzött reményeket... „Tegnapelőtt egy horoszkópot böngészve bukkantunk olyasmire, hogy hamarosan valami jó hírt kapunk.“ Az újság? Évtizedek óta olvassa a BMSZ-t és annak elődjét, kedvenc rovatai a Záróra és a Nem hagyhatjuk szó nélkül, de 78—80 százalékban kiolvas minden számot, annyira kedveli lapunkat. Nemzetiségi érdekvédelem dolgában következetesnek és kiegyensúlyozottnak tartja — a sokfelé megfordult, a székelységet belülről és kívülről egyaránt szemügyre vevő ember számára ez, látom, különösen fontos. Szétnézve a tisztesen és szépen, de fényűzés nélkül berendezett tömbházlakásban, egy pillantást vetve a kéttenyérnyi (!) képernyőjű Sport márkájú fekete,fehér tévékészülékre és a két otthon ülő nőre, meghallgatva a házigazdát arról, hogy nyugdíját kiegészítendő — s mert, kedvét leli benne — ismerőse autójavító műhelyében vállal naponta bedolgozást — nos, ezek alapján állíthatom: a kedvező véletlen nem is osztja oly vakon kegyeit, mint azt a szólás tartja! Gratulálunk a nyertesnek, köszönetet mondunk az adományozónak, előfizetőink pedig jövőre is számíthatnak hasonló meglepetésre. B. KOVÁCS ANDRÁS KONGRESSZUSI DOKUMENTUM ERŐVISZONYOK BRASSÓBAN ALBERT LEVENTE felvétele az RMDSZ HL kongresszusát követő első sajtóértekezleten készült egy leköszönő és két újonnan választott vezetőről (Balról jobbra: Markó Béla, Tőkés László, Domokos Géza). TILTAKOZÓ TAXISOK (Üzenetrögzítőn) Pénteken, január 29-én ismét több száz taxis vonult fel Temesváron a megyeháza elé, tiltakozni az ellen, hogy az adók indexelése nyomán, immár 42 ezer lejt kell lepengetniük egy negyedévre. A tavaly őszi tiltakozásaik is ez ellen irányultak, illetve az ellen, hogy az adót előre kell, meghatározott összegben kifizetni, nem a tényleges bevétel arányában. Például, ha valaki januárban befizeti az adót, majd munkaképtelenné válik, senki nem téríti vissza már a befizetett összeget. Ez az adórendszer eltekint a munkateljesítménytől is, hogy ne szóljunk a pénz gyengüléséről, ugyanis a taxis mai „jó“ pénzben fizeti be adóját, hogy két három hónap múlva az infláció miatt, gyengébb vásárlóerejű pénzt vételezzen be. ’92 őszén, a taxisok a miniszterelnökig jutottak tiltakozásukkal, aki megígérte nekik, figyelembe veszi majd szempontjaikat. Ez lett belőle! (Bodó Barna) MŰKÖDHET A TANÁCS SZATMÁR MEGYÉBEN (Üzenetrögzítőn) — Új prefektusunk, Suciu Vasile, január 29-én tudatta Szabó Károly szenátorral, hogy a Szatmár megyei prefektúra nevében visszavonta elődje, Cornel Morar Legfelsőbb Bírósághoz intézett beadványát, melyet a megyei tanács tisztségviselői választásának felülvizsgálatát célozta meg. A prefektus az erre vonatkozó dokumentumot is fölmutatta a szenátorunknak. Ezzel véget ért a jó háromnegyed éves huzavona, s a megyei tanács a valóban demokratikus vezetőséggel megkezdheti teljes jogú működését. (Gál Éva Emese) ERKEL PALOTÁSÁVAL SEGÍTHETNEK (Üzenetrögzítőn) — Fazekas Erzsébet vagyok Szebenből, Moldoveanu utca 33., telefonom: 092430863. Két kéréssel fordulok önökhöz, más megoldást, más kiutat akármennyire is törtem az eszemet nem találtam. Március 15. megünneplésére készülve, szeretnénk magyar táncot előadni a szebeni Goga líceum magyar tagozatának diákjaival éspedig Erkel Ferenc Palotás és Brahms Második magyar tánc. c. szerzeményeire, de sajnos nálunk nem lehet megtalálni se lemezen, se szalagon. Kérem, ha lehet legyenek segítségünkre ... Sajnos minket szebeni magyarokat elhatárol(Folytatása a 4. oldalon)