Romániai Magyar Szó, 1994. január (6. évfolyam, 1225-1247. szám)

1994-01-05 / 1225. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST Antennák V­issza-visszatérő motívum lett hír­adásainkban az erdélyi város- és faluközösségek fokozatos, tö­meges ráhangolódása a kábel-, illetve a műholdas televíziózásra. A folyamat gyakorlatilag 1989 előtt elkezdődött, de feltartóztathatatlanul, igazában in­kább négy év óta tart. Ha úgy vesz­­szük, ez a másutt oly természetes mű­szaki „vívmány“ nálunk, mint min­den, amire váratlanul, oly hosszas el­fojtás és tiltás után lehetőség nyílik, önmaga mellett egykettőre pótszerré is válik. Egy parabola-antenna vagy egy tele­víziós kábel azon túl, hogy magunk, családunk előtt is igazolható, jövős be­fektetésnek tűnik, amire érdemes s talán könnyebb is áldozni, mint teszem azt beutazni fél Európát (ki győzné azt pénzzel és főleg idővel?!), egyúttal pótolja a kimozdulást, a tájékozódást, a kultúrát. A szó szoros értelmében behozza a világot a négy fal közé. Az ember csak ül, és válogat az antennák nyújtotta lehetőségek között, majd le­horgonyoz a számára leghitelesebbek­nél. Nem kevesen nyelvi megokolással támasztják alá antennatelépítő szán­dékukat. Ha a Duna tévéről van szó a magyar nyelvi közeg mindennapi megteremtését látják elérhetőnek, ha meg egyik-másik nyugati adóra állnak rá, az idegen nyelvek elsajátításának ambícióit hozzák fel igazolásul. „A gyerek már egész jól beszél né­metül, pedig egyedül nézi a tévét...“ — hallottam nem egyszer az önnyug­tató érvet olyan apuka-anyuka szájá­ból, akinek szent meggyőződése, hogy csemetéje német nyelvtudása egyenes arányban áll a meglehetősen sikamlós ízlésű filmeket, reklámokat sugárzó nyugati adó műsora előtt eltöltött idővel. Mindebben nem kevés igazság is van, de mégis inkább egy nagy adag illúzió, hiszen szaporodó antennáinkat nem lehet kritikátlanul egyszerű „tu­­dáscsapoknak“ tekinteni, amelyekből úgy fogyasztható az információ, ahogy az ember a vezetékes vizet issza. Ha nem tanultunk meg tájékozódni, vá­logatni, különbséget tenni valós in­formáció és álhír között, ha elmulasz­tunk összehasonlítani, a valóságban át is élni s magunkon át­ megvalósulva látni az információs konkurenciát, ak­kor egy-egy behatárolt szemléletmód kiszolgáltatott rabjaivá válunk, akinek mindenfajta szellemi táplálékát előre megrágják, megfűszerezik s még csak az emésztéssel sem kell sokat bajlód­nia, mert arról is gondoskodnak a szerkesztők s az adástovábbítók. A nyelvi közeg varázsa az, elsősorban­­ami manapság n­felénk antennákon és kábeleken át hódít és meghatároz. Meggyőződtem, hogy a­­romániai ma­gyar tévénézők közül immár nevetsé­gesen kis réteg az, amely például a bukaresti televízió szilveszteri adásá­nak fiaskójához érdemben hozzá tud­na szólni — azon egyszerű oknál fog­va, hogy lehetséges antennái révén fö­löslegesnek ítéli a nemzeti adás felől ér­kező információkat. De ugyanígy keve­sen tájékozódnak a bukaresti esti hír­adó beszámolói nyomán bel- és kül­politikáról, vagy ha igen, akkor is jobbára kényszerből, mert más tévé­műsor egyszerűen nem jön be azon a helyen, azon a készüléken ... Hosszabb távon egy ilyen helyzetből izgalmas és sokszínű tudati rétegződé­sek alakulhatnak ki a különböző, ki­­sebb-nagyobb lakossági csoportok kö­zött, és nem föltétlenül etnikai ala­pon. A televíziózási szokások és ízlések elsősorban zonális jellegűek — az em­berek általában azt szokták nézni, a­­miről aztán másnap vagy társaságban van mit beszélni, tárgyalni, vitázni. A tévé összeköt, de ugyanakkor el is vá­laszt, így minél elterjedtebb lesz a képernyőláz, annál biztosabb, hogy bo­nyolódik a szóértés az emberek között. A „régi jó“ sablonos kérdés, amikor reggelenként beszédbe elegyedtünk munkatársainkkal, hogy ,,láttad-e x­­et és y-t a tévében“, ma már nem igenlő vagy nemleges választ vonz el­sődlegesen, hanem viszontkérdést: „Melyik tévében?“ ” Antennáink megsokasodtak, az égre nyíltak. Igaz, egyelőre jobbára a meg­váltást várjuk tőlük, s az, ahogy telnek a napok, csak nem érkezik, legalábbis olyan ütemben nem, ahogy szeretnénk. Egész komoly ipari és műszaki háttér foglalkozik azzal, hogy számunkra meg­könnyítsék a hírcsatornák beáramlá­sát. A nagyobb baj inkább az, hogy időnk nincsen rájuk, megtanulni a válogatást, a felülbírálást, a saját ér­tékmérő használatát. Ami van, abból inkább nagykanállal merítünk, nem csoda hát, hogy sokszor elcsapjuk a hasunkat. De ne legyünk ünneprontók. Akik most ismerkednek a tévézés valódi ál­dásaival, hadd tegyék bátran, gátlások nélkül. Hiszen évtizedeken át megfizet­ték a „tandíjat“. CSERE GÁBOR • Mathias Rex helyett Mátét Corvinul — tervezi Funar • „Semmi akadálya a menedékjog megvonásának • Válságban az Erdélyi Szépmíves Céh? • A szerelmes majom • A Balkán Tasnádra költözött? ” Hová is tűntek energiáink Interjú MARKÓ BÉLÁval, az RMDSZ elnökével (Folytatás tegnapi számunkból) — Közismert igazság az, hogy egy gaz­dag, de legalábbis tehetős népesség min­­dig könnyebben építkezik, mint a szegény. Úgy néz ki azonban, hogy a romániai ma­gyarságot anyagilag jobban megtépázta az elmúlt ötven, vagy akár ’15 esztendő, mint más területeken, ahol kevés pénz­zel is lehetett valamit kezdeni, Így az­tán, ha szellemi tégláink egy része meg­maradt, nem mondhatjuk el ugyanazt a gazdaságiakról. Elvégre még a legkisebb borbélyműhelyt is bekényszerítették va­lamiféle „szövetkezetbe“, hogy komolyabb javainkról ne is beszéljünk S mindebből az erdélyi magyarság vajmi keveset ka­pott vissza, mondjuk a föld egy csekély részét, s azt is úgy, ahogy... Ezek után a privatizálás, s főként a reprivatizálás hoz-e valami jót? — Az nem vitás, hogy a hátrányainkat nemcsak a kultúrában, hanem a gazda­ságban is le kell küzdenünk. Ugyanakkor tekintetbe kell vennünk, hogy itt olyan szabadversenyről nincsen szó, amikor azt állíthatná bárki: nem számít, honnan jöt­tél, ki vagy, ellenkezőleg ... Különben Kelet-Európa-szerte jellemző volt az, hogy a diktatúrákban privilegizált rétegek a váltás után nagyon hamar felismerték a lehetőségeket, így aztán a politikai hatal­mat át tudták menteni a gazdaságba. Ami úgy volt lehetséges, hogy a priva­tizáció nem reális, hanem irányított, pre­­ferenciánis folyamat, s azok részesülnek a javakból elsőkként, akik nem tőkével ren­delkeznek, mert a­ volt társadalmakban kinek volt tőkéje, hanem... kapcsola­tokkal és rálátással. Ez a jelenség szá­munkra annál is súlyosabb, mert létezik egy etnikai vonatkozása is, hiszen főleg vegyes lakosságú vidékeken, de a tömb­­magyarság soraiban is, nagyon jól tudjuk, kiknek volt befolyásuk, kiknek voltak kapcsolataik, kik ültek azokban a bizo­nyos főnöki székekben. Ezzel tehát szá­molni kell, ugyanakkor mindent meg kell tenni a jelenség ellensúlyozására. Nyil­ván ezt a folyamatot féken tudta volna tartani egy megfelelő törvényrendszer, egy megfelelő kormány, de erről nálunk szó sem volt — Adrian Nastase, a kormánypárt ügy­vezető elnöke ki is jelentette: szó sem lehet kárpótlásról. — Nyilván és érthető. Mert­ ami a rep­rivatizációt az államosított, a jogtalanul elvett javak visszaadását- illetve­ ha az már nem lehetséges, az azokért járó kár­pótlás megítélését illeti, abban ugyanaz a szemlé­lt uralkodik. A kormánypárt, a parlamenti többség joggal és körömmel próbálja konzerválni a jelenlegi állapo­tokat- ellene szegül ama jogos igénynek, hogy az egykori tulajdonosok visszakap­ják javaikat, amit nemcsak mi, az egész ellenzék is szorgalmaz. A reprivatizál­ás, a kárpótlás létkérdés. Nem véletlenül ál­lunk ki amellett, hogy egyházaink, de a magánszemélyek is kapják vissza jussu­kat akár természetben, netán kártalaní­tás formájában. A föld, az egyéb vissza­juttatott területek kérdésében viszont már abban kell gondolkoznunk, hogy okos falu- és gazdaságpolitikával ezt a keveset is megőrizzük, különben nagyon könnyen kicsúszhat ez is a kezünkből. — Mindez csak jelzi, hogy az RMDSZ még távolról sem vívta meg harcát, hogy érdekvédelmi szervezetként óriási felada­tok hárulnak rá, amelyeket egymaga, tá­masz nélkül aligha tud megoldani... Már jelezte, hogy az RMDSZ memoran­duma nem maradt visszhangtalan, mi több annak figyelembevétele egyenlő a nem­zetközi elismeréssel. 1993 hozott-e más olyan eredményt is, amelynek köszönhe­tően a szervezet szilárdíthatta nemzetközi pozícióit? — Nincs arról szó, hogy az RMDSZ létjogosultságát valaha is kétségbe vonta volna valaki külföldön, ami viszont nem jelentette egyben azt is, hogy minden esetben partnerként számoltak volna vele, 1993 e téren is hozott fordulatot, méghoz­zá a memorandum-momentumon túl, Így a szövetség tavaly két nemzetközi szerve­zetnek is tagja lett, az egyik az Európai Demokratikus Unió, tehát a kontinens kon­zervatív pártjainak nagyon erős szövet­sége, a másik pedig az Európai Népcso­portok Föderatív Uniója, a FUEV. Fel­vételünk jelzi, hogy a következetes politi­ka minden esetben meghozza gyümöl­csét, ez esetben a nemzetközi elismerést- De az egyszerű elismerésen túl megsok­szorozódik a nemzetközi jelenlét lehető­sége, fölerősödik hangunk. És ez rendkí­vül fontos, mert mi mindig abból indul­tunk ki, hogy­­ a ■ kisebbségi kérdés meg­oldása mindenképpen nemzetközi igény is- hogy nemzetközi befolyások- ráhatá­sok és politikai kényszerek nélkül e téren aligha történthet előrelépés. Elvégre, ha jól meggondoljuk, nemzetközi garanciákra van szükség ahhoz, hogy a nemzetiségi­­etnikai kérdés egy-egy országban meg­oldást nyerjen.­­ Ha az esztendő eredményeiről nem állítható, hogy egyértelműen pozitívek, de csüggedésre sem adnak okot. Az RMDSZ azonban egy újabb kihívás előtt áll. El­kezdődött ugyanis egy politikai sakk­játszma, talán még akkor, amikor az el­lenzék és annak megbízható tagja, az RMDSZ benyújtotta bizalmatlansági in­dítványát a kormánnyal szemben. A parti kimenetele sok mindentől függ, például a szándékoktól is, amellyel leülsz a tábla mellé. Például úgy is fel lehet fogni, mint a hatalom próbálkozását, hogy rést üssön a Demokratikus Konvención, de fordítva is, mint az ellenzék próbálkozását, hogy a kormánypártról leválassza a szélsőséges erőket. Amit mondok, nem újdonság az RMDSZ vezérkarának, hiszen a közelgő cotroceni-i látogatásra már készül, ele­mezte is az esélyeket. Hogyan látja a ma­gyarság érdekvédelmi szervezete az el­nöki kezdeményezést, van-e esélye a nagy­koalíciónak? — Az előbb úgy fogalmazott, hogy az eredmények nem mindenben pozitívak­­on durvább lennek: az, ami a romániai belpolitikában történik, egy valóságos csődtömeg. Mert mi zajlik e pillanatban? Az államfő beszélgetésre invitálta a par­lamenti pártokat, sejtetve, hogy a létező politikai feszültségek feloldásáról lenne szó, amiben benne foglaltathatik egy új összetételű kormánykoalíció gondolata is. Mielőtt e kezdeményezésről szólnánk, gondoljunk előbb vissza az elmúlt négy esztendő hasonló tapogatózásaira, de azok eredményeire is. Például közvetlenül a választások után már történt egy ilyen kísérlet, mely egyébként abban a pilla­natban még természetes is volt Akkor is azt a látszatot teremtették meg, hogy esetleg egységkormány alakulhat. Utólag a kormánypárt ezt úgy állította be, hogy a szándék őszinte volt de a kísérlet meg­bukott, mégpedig az ellenzék miatt Ne­kem meggyőződésem, hogy szó sem volt ilyesmiről, a próbálkozás egyszerűen por­hintés volt a közvélemény szemébe. De, ha időben visszamegyünk, láthatjuk, hogy csaknem mindig léteztek próbálkozások az ellenzék megosztására. Ennek esett ál­dozatul a Câmpeanu vezette Nemzeti Li­berális Párt. S mivel az NLP nemcsak áldozata, hanem vétkese is volt a történ­teknek,­­felbomlása, szétdarabolódása ma már intő példa minden ellenzéki erőnek- Úgy látom, most sem elképzelhetetlen egy hasonló megosztási kísérlet, mi több. Kérdezett: GYARMATH JÁNOS (Folytatása a 4. oldalon) Ha nem akarjuk lemaradásunkat konzerválni Nemrég nagy jelentőségű nemzetközi konferenciát tartottak Prágában az eu­ro­­régióknak a földrész országai és népei­ közötti együttműködésben betöltött szere­péről. A tanácskozáson meghívottként részt vett Szatmár megye küldöttsége is, amelyet az ország egyetlen fiatal (93-as) liberális megyei tanácselnöke, Joan Chis vezetett. A konferenciát az Európa Tanács és az amerikai Atlantában működő Ke­let-Nyugat Tanulmányok Intézete szervezte, s előadói közt ott volt Klaus Schumann úr, az ET Külkapcsolatok Igaz­gatóságának igazgatója, két eurorégió fő­titkára, több nagykövet, po­ltikus, közéleti személyiség, önkormányzatok képviselői.­­ A találkozón tájékoztatást kaptak arról, hogyan működnek földrészünk nyu­gatibb felén a már korábban létrehozott eurorégiók! Kérem, először erről beszél­jen! — A két főtitkár két­ olyan eurorégiót képviselt, amelyek már harminc éve lét­rejöttek. Az egyik német-,­francia és sváj­ci, a másik német és holland szomszédos területek együttműködését szolgálja. Ta­pasztalatuk rendkívül fontos számunkra. Már mindjárt az is, hogy az elején ott se ment minden, simán. Mint elmondták: csaknem öt esztendőt tartott a téblábolás­­az együttműködés konkrét formáinak a kidolgozása, a jogi szabályozók egyezte­tése, az ellenzék megnyerése, az előíté­letek leépítése- a kölcsönös előnyök elfo­gadtatása. Ez­ bennünket is arra figyelmez­tet, hogy ne várjunk azonnal eredményt,­­sok türelemmel és kölcsönös bizalom­mal,­­ lépésről­ lépésre építsük ki kapcsola­tainkat azon eurorégiókon belül, ame­lyekhez csatlakozni kívánunk. Az említett övezetek már nagyon messzire eljutottak az együttműködésben. Aki járt arra, min­den bizonnyal megfigyelte, milyen jól kapcsolódik egybe — a határokon át, az adott ország területi integritásának mesz­­szemenő tiszteletben tartásával — a­ gaz­daság, a kereskedelem, a turisztika, a kommunikáció, beleértve az utakat és a telefonhálózatot, mennyire lerövidül a távolság­ a kooperációhoz kapcsolódó na­pi ügyek intézésének ideje, s visszavonult a bürokrácia, hogy­­helyét a bizalomnak adja át. Jellemző friss példa az együtt­működés­­ sokrétűségére: az említett né­met—francia—svájci­ eurorégióban* most állítanak be egy külön gyorsvonatot, ami elsősorban az övezetben dolgozó ingázó­kat szállítja. A konferencián bemutatott anyagok- tájékoztatók arról is meggyőztek bennünket, hogy milyen jól működik az adott övezeteken belül ez információ. — Ismeretes, hogy nálunk a kormány­körökben hűvösen- sőt egyes felelős sze­mélyek ellenszenvvel fogadták a Kárpá­tok Eurorégió létrehozását. Gondolja, vál­tozik ez a megítélés azt követően, hogy Románia az Európa Tanács tagja lett? — Nem csak gondolom, de hiszem is. SIKE LAJOS (Folytatása a 4. oldalon) r .­f Zsimsi VISEGRÁDI NÉGYEK A Clinton-látogatás előtt Az MT­I előzetes jelentése szerint teg­nap Prágában megbeszélést készültek tar­­­tani Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország külügyminisztériumainak képviselői. Mint Herman János magyar külügyi szóvivő elmondta, az eszmecsere célja Bill Clinton amerikai elnök és a Vi­­segrádi Négyek január 12-ei találkozója programjának­ részletes egyeztetése volt. Az egyeztetőn Magyarországot Bába Iván, a Külügyminisztérium helyettes államtit­kára vezette.­­ A Lidové Noviny címretű prágai lap hétfői számában közölt értesülés szerint a Vi­segrádi Négyek képviselői nem közösen lépnek majd fel a Bill Clinton amerikai elnökkel tervezett január 12-ei prágai ta­lálkozón, hanem „mindenki a maga nevé­ben fog tárgyalni“. A lap emlékeztet­i, hogy Prága eredetileg kétoldalú, cseh— amerikai találkozót szorgalmazott Clinton­nal, végül azonban azt az amerikai elkép­­zelést valósítják meg, hogy egyidejűleg a többi „visegrádi ország“ vezetője is Prá­ga” látogat, és tárgyal az amerikai elnök­kel. ’ Pavel Blatinka cseh külügyminiszt­er­­helyettes a Lidové Novinynak nyilatkozva hangsúlyozta: a „négyek“ —szemben idei­ Walesa és Göncz Árpád korábbi inndítv­á­nyával — nem hangolják összeálláspontju­­kat, s mindenki a maga nevében tárgyal majd. Csehország, Szlovákia, Magyarország &­­ (Folytatás* a 2. oldalon) c JÉS (Postán) — Az új esztendővel együtt há­rom újabb diáklap is jelentkezett a­­szer­kesztőségben Egyikük, a Visszhang !a brassói Aprily L­ajos Líceum Nebülónia Diákszervezetének lapja) két friss számát küldte Mikó András vallomásával. 4. A szatmárnémeti ösvény a Hám János Kato­likus Líceum kiadványa, a lap­ teljes gyűj­teményével ajándékozott meg — a próbas számmal és az első­ 3 számmal. • Első, be­mutatkozó számával jelentkezett a­­Csíksze­redai SidiLAEfiac­ska (8. számú József Attila Általánost Iskola sulilapja), sűrű bo­­csánatkéréssel a kivitelezés gyarlóságai mi­att. • Diáklapokból szerkesztett rovatunk­kal holnapi lapszámunkban jelentkezünk. (KMSZ) , , , — r-——,—, — • — * ÚJABB DIÁKLAPOK ÉRKEZTEK Mt •t 0 Új sorozat 1225. szám 1994. január 6. szerda­i­ára 80 lej • Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület 4 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 618 03 02 Telefax: 618 15 62 Telex: 10315-TRANS-R TELJES MEGOLDÁS az h oi^Sí;Bd*Libertatii.Bl-113 tel.312. 31 H.fax: 312 26 Képviselőink: Arad :096/63.34.73.­­■Brassó: 092/11.81.07 Kolozsvár: 095/18.95.13 Szatmár: 099/73.26.27 Temesvár: 096/13.38.1.4 06­­Craiova: 094/12.36.76 Galati: 093/43.69.33 Iasi: 098/11.35.76. Pitesti: 097/63.39.0 S. .3*59. •Ti " A kucsma és a Marsall Hit-Antonescu marsall szobrának felavatása Slobozián annyit jelentene, mint rem­ek szobrot állítani Tel Avivban. " Mert akárhány királyt és császárt koronáznak is meg Nagyszebenbett," mi, repub­­likánus cigányok mégis Sloboziát tartjuk fővárosunknak. Bár egyesek gúnyosan „ősrómaiaknak”ttitulálnak bennünket, s azt állítják, hogy nem egyazon majomtól származunk, amely egyik fényéről a másikra ugrándozott a Kárpátok hegységeiben, s amelytől, amint az tudott, csak Litovoi, Seneslav, Funar juhász és Vadim elvtárs erednek. •­­­ Eltérően a román pirostarkától, amely amúgy tehén és pöttyös, a román majom tetőtől talpig hófehér volt, miként ama márvány, amelyből, reméljük, a Marsallt kifaragják. Akárhogy is számítjuk, a mi füstösképű majmunk is lehet vagy 300 éves, ha a Slobozia név a Mátéi Basarab alapította kolostor birtokán élő rab cigányok felsza­badításából eredeztethető. 1 . Az lett volna a normális, ha úgy 1942-ben a drágalátos Vezér, aki nem állhatta, csak a sápadt túrót és a szőke románt, elhalmoz bennünket atyai szeretettel és men­­dig bennünket mind egy szálig egy Bug menti kirándulásra. ... c­'-V­TM Akkoriban a turistabuszokat marhavagonoknak nevezték és a kirándulók közül­ sokaknak, amint a rácsok közül rácsodálkoztak a sztyepp szépségeire, az élvezettől elállt a lélegzetük’. ■■*'*'* * Itt, a Bug mentén gondtalan volt az élet, a fű kaszálatlan, s hogy egy kicsit m­é­t kikerekedjünk, szabadon hagytak legelészni bennünket. Marsall manó cipőkrémgyárat szándékozott építeni és bennün­­et nyersanyag­nak felkaszálni. Az Auschwitz-szappan, amelyet Adolf keresztapa alighogy a­ piacra dobott, a szurfos purdékból készült cipőkrémmel együtt, amelyen az állt volna írva, hogy Made in Romania, szép ajándék lett volna a keresztény Karácsonyai. . Ha ez sikerült volna neki, mi is eljutunk Németországba. •vízum és gond nél­kül . . . bádogdobozban. Elnézve a Marsall szobrát a milícia (aminek most úgy mondják, hogy rendőr­ség) székháza előtt, örömmel megy el az étvágyunk attól, amit most átmenetnek hívnak. Inkább, mint kis, meleg és párolgó, elérhetetlen és aláaknázó baragáni­ szobrok, amelyeket kenyérnek becéznek, jobb egy nagy és hideg, amit Marsallnak hívnak. " MIRCEA DINESCU, cigány­né.: Hagyományosan a mi gyilkosaink jobbak mások gyilkosainál. Ismerem a mesét, ,S ha Ant­onescu marsall törvényerejű rendelettel tiltotta be az orosz usanka kucsma viselését, hogy megtisztítsa a nemzeti agyat, összetévesztve azt, ami a fejé­ben van, azzal, ami a fejedben van, íme a Tolsztoj és Majakovszkij szobrának csá­kánnyal­ való lerombolása , amit sajtónk angyali szendeséggel jegyzett föl, bizonyítja, hogy a félreértés ötven­ év múltán sem oszlott el. ■ • MIRCEA DINESCU. h­u Mivel mi nem értünk egyet azzal, hogy Mircea Dinescu n­ekünk 'az l legyen, ami ' Vasile főnél Ion Iliescunak. ..A hattmík -védelmi ligájának“ nem az ír felfogása An­­­tonescu mar­sállról, mint Mircea Dinescu eli­öknek. LIVIU MU­TAIU, román árja _______________ ____________________________A____* VISSZAKÜLDÖTT JUTALOM "(Levélben)­­- Az 1­193. október 3-i szám-, ban közölték, hogy f­ej­tvévy fejtőként meg­­nyertem a könyvjutalmat. Október 6-án Kolozsvárra utaztam­, s december­­ 12-én ,jöttem haza. akkor kaptam kézhez pojsíalá­. eláirtoó!. az értesítést. hogy csomagom ér. kivefll­t­ postán tudom­ásomra, hozták: a küld­eményt 10 nap rmjlva visszaküldték. Mi a teendő? (Moldovan Ilonaj Hukijr^jt) ( A' posta saját habályai szeriig j&’sé el. a, Corvina könyvposta pedig, amm­ely az aja n-‘ dákot elküldte, büntetést fizetett' a vissza­­íjlött csomagért. Előfordulhat, hogy " azért, megesik a ’szíve önön és még egyszer* pos­tázza a nyereménykönyvet. Ezután, ha* ■ ■■•» l 1 • f*. ■. i »*■ j ./ fi.W. . *• P r*‘ T*‘ é • hosszabb időre távozik 9 helységből, szól­­jék be a postára as értigfát^e őket, vagy i(’éiglerjes»új címérül, vagy arról hogy, őrizzék meg az önnek szóló küldeményeket. ' ‘v * Kö^föSy^LTÁS • (pzepetrögzitőnV:.j-A|^j köntösbe Öltö­zöttéi lefedik­ meg. január égétől Kolozsvár közé lep napilapja, 1 szabadság. Szedését k.#enerpbie^ a Szaba’d^ág. Kft^. f­%1yszed$, mi­­•* helyüben­­ végzik, a ftpot a Nyomda kft. nyomja. t. hogy ezentúl | n^porrta oldalo^n . ’ jelentik­ • m^j. j^kcépzstitárnak kedvenc-TieJg^. napi-? t lapja. (Miklós László) * %' *.i ’ ....-e.. f

Next