Romániai Magyar Szó, 1994. január (6. évfolyam, 1225-1247. szám)
1994-01-05 / 1225. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST Antennák Vissza-visszatérő motívum lett híradásainkban az erdélyi város- és faluközösségek fokozatos, tömeges ráhangolódása a kábel-, illetve a műholdas televíziózásra. A folyamat gyakorlatilag 1989 előtt elkezdődött, de feltartóztathatatlanul, igazában inkább négy év óta tart. Ha úgy veszszük, ez a másutt oly természetes műszaki „vívmány“ nálunk, mint minden, amire váratlanul, oly hosszas elfojtás és tiltás után lehetőség nyílik, önmaga mellett egykettőre pótszerré is válik. Egy parabola-antenna vagy egy televíziós kábel azon túl, hogy magunk, családunk előtt is igazolható, jövős befektetésnek tűnik, amire érdemes s talán könnyebb is áldozni, mint teszem azt beutazni fél Európát (ki győzné azt pénzzel és főleg idővel?!), egyúttal pótolja a kimozdulást, a tájékozódást, a kultúrát. A szó szoros értelmében behozza a világot a négy fal közé. Az ember csak ül, és válogat az antennák nyújtotta lehetőségek között, majd lehorgonyoz a számára leghitelesebbeknél. Nem kevesen nyelvi megokolással támasztják alá antennatelépítő szándékukat. Ha a Duna tévéről van szó a magyar nyelvi közeg mindennapi megteremtését látják elérhetőnek, ha meg egyik-másik nyugati adóra állnak rá, az idegen nyelvek elsajátításának ambícióit hozzák fel igazolásul. „A gyerek már egész jól beszél németül, pedig egyedül nézi a tévét...“ — hallottam nem egyszer az önnyugtató érvet olyan apuka-anyuka szájából, akinek szent meggyőződése, hogy csemetéje német nyelvtudása egyenes arányban áll a meglehetősen sikamlós ízlésű filmeket, reklámokat sugárzó nyugati adó műsora előtt eltöltött idővel. Mindebben nem kevés igazság is van, de mégis inkább egy nagy adag illúzió, hiszen szaporodó antennáinkat nem lehet kritikátlanul egyszerű „tudáscsapoknak“ tekinteni, amelyekből úgy fogyasztható az információ, ahogy az ember a vezetékes vizet issza. Ha nem tanultunk meg tájékozódni, válogatni, különbséget tenni valós információ és álhír között, ha elmulasztunk összehasonlítani, a valóságban át is élni s magunkon át megvalósulva látni az információs konkurenciát, akkor egy-egy behatárolt szemléletmód kiszolgáltatott rabjaivá válunk, akinek mindenfajta szellemi táplálékát előre megrágják, megfűszerezik s még csak az emésztéssel sem kell sokat bajlódnia, mert arról is gondoskodnak a szerkesztők s az adástovábbítók. A nyelvi közeg varázsa az, elsősorbanami manapság nfelénk antennákon és kábeleken át hódít és meghatároz. Meggyőződtem, hogy aromániai magyar tévénézők közül immár nevetségesen kis réteg az, amely például a bukaresti televízió szilveszteri adásának fiaskójához érdemben hozzá tudna szólni — azon egyszerű oknál fogva, hogy lehetséges antennái révén fölöslegesnek ítéli a nemzeti adás felől érkező információkat. De ugyanígy kevesen tájékozódnak a bukaresti esti híradó beszámolói nyomán bel- és külpolitikáról, vagy ha igen, akkor is jobbára kényszerből, mert más tévéműsor egyszerűen nem jön be azon a helyen, azon a készüléken ... Hosszabb távon egy ilyen helyzetből izgalmas és sokszínű tudati rétegződések alakulhatnak ki a különböző, kisebb-nagyobb lakossági csoportok között, és nem föltétlenül etnikai alapon. A televíziózási szokások és ízlések elsősorban zonális jellegűek — az emberek általában azt szokták nézni, amiről aztán másnap vagy társaságban van mit beszélni, tárgyalni, vitázni. A tévé összeköt, de ugyanakkor el is választ, így minél elterjedtebb lesz a képernyőláz, annál biztosabb, hogy bonyolódik a szóértés az emberek között. A „régi jó“ sablonos kérdés, amikor reggelenként beszédbe elegyedtünk munkatársainkkal, hogy ,,láttad-e xet és y-t a tévében“, ma már nem igenlő vagy nemleges választ vonz elsődlegesen, hanem viszontkérdést: „Melyik tévében?“ ” Antennáink megsokasodtak, az égre nyíltak. Igaz, egyelőre jobbára a megváltást várjuk tőlük, s az, ahogy telnek a napok, csak nem érkezik, legalábbis olyan ütemben nem, ahogy szeretnénk. Egész komoly ipari és műszaki háttér foglalkozik azzal, hogy számunkra megkönnyítsék a hírcsatornák beáramlását. A nagyobb baj inkább az, hogy időnk nincsen rájuk, megtanulni a válogatást, a felülbírálást, a saját értékmérő használatát. Ami van, abból inkább nagykanállal merítünk, nem csoda hát, hogy sokszor elcsapjuk a hasunkat. De ne legyünk ünneprontók. Akik most ismerkednek a tévézés valódi áldásaival, hadd tegyék bátran, gátlások nélkül. Hiszen évtizedeken át megfizették a „tandíjat“. CSERE GÁBOR • Mathias Rex helyett Mátét Corvinul — tervezi Funar • „Semmi akadálya a menedékjog megvonásának • Válságban az Erdélyi Szépmíves Céh? • A szerelmes majom • A Balkán Tasnádra költözött? ” Hová is tűntek energiáink Interjú MARKÓ BÉLÁval, az RMDSZ elnökével (Folytatás tegnapi számunkból) — Közismert igazság az, hogy egy gazdag, de legalábbis tehetős népesség mindig könnyebben építkezik, mint a szegény. Úgy néz ki azonban, hogy a romániai magyarságot anyagilag jobban megtépázta az elmúlt ötven, vagy akár ’15 esztendő, mint más területeken, ahol kevés pénzzel is lehetett valamit kezdeni, Így aztán, ha szellemi tégláink egy része megmaradt, nem mondhatjuk el ugyanazt a gazdaságiakról. Elvégre még a legkisebb borbélyműhelyt is bekényszerítették valamiféle „szövetkezetbe“, hogy komolyabb javainkról ne is beszéljünk S mindebből az erdélyi magyarság vajmi keveset kapott vissza, mondjuk a föld egy csekély részét, s azt is úgy, ahogy... Ezek után a privatizálás, s főként a reprivatizálás hoz-e valami jót? — Az nem vitás, hogy a hátrányainkat nemcsak a kultúrában, hanem a gazdaságban is le kell küzdenünk. Ugyanakkor tekintetbe kell vennünk, hogy itt olyan szabadversenyről nincsen szó, amikor azt állíthatná bárki: nem számít, honnan jöttél, ki vagy, ellenkezőleg ... Különben Kelet-Európa-szerte jellemző volt az, hogy a diktatúrákban privilegizált rétegek a váltás után nagyon hamar felismerték a lehetőségeket, így aztán a politikai hatalmat át tudták menteni a gazdaságba. Ami úgy volt lehetséges, hogy a privatizáció nem reális, hanem irányított, preferenciánis folyamat, s azok részesülnek a javakból elsőkként, akik nem tőkével rendelkeznek, mert a volt társadalmakban kinek volt tőkéje, hanem... kapcsolatokkal és rálátással. Ez a jelenség számunkra annál is súlyosabb, mert létezik egy etnikai vonatkozása is, hiszen főleg vegyes lakosságú vidékeken, de a tömbmagyarság soraiban is, nagyon jól tudjuk, kiknek volt befolyásuk, kiknek voltak kapcsolataik, kik ültek azokban a bizonyos főnöki székekben. Ezzel tehát számolni kell, ugyanakkor mindent meg kell tenni a jelenség ellensúlyozására. Nyilván ezt a folyamatot féken tudta volna tartani egy megfelelő törvényrendszer, egy megfelelő kormány, de erről nálunk szó sem volt — Adrian Nastase, a kormánypárt ügyvezető elnöke ki is jelentette: szó sem lehet kárpótlásról. — Nyilván és érthető. Mert ami a reprivatizációt az államosított, a jogtalanul elvett javak visszaadását- illetve ha az már nem lehetséges, az azokért járó kárpótlás megítélését illeti, abban ugyanaz a szemlélt uralkodik. A kormánypárt, a parlamenti többség joggal és körömmel próbálja konzerválni a jelenlegi állapotokat- ellene szegül ama jogos igénynek, hogy az egykori tulajdonosok visszakapják javaikat, amit nemcsak mi, az egész ellenzék is szorgalmaz. A reprivatizálás, a kárpótlás létkérdés. Nem véletlenül állunk ki amellett, hogy egyházaink, de a magánszemélyek is kapják vissza jussukat akár természetben, netán kártalanítás formájában. A föld, az egyéb visszajuttatott területek kérdésében viszont már abban kell gondolkoznunk, hogy okos falu- és gazdaságpolitikával ezt a keveset is megőrizzük, különben nagyon könnyen kicsúszhat ez is a kezünkből. — Mindez csak jelzi, hogy az RMDSZ még távolról sem vívta meg harcát, hogy érdekvédelmi szervezetként óriási feladatok hárulnak rá, amelyeket egymaga, támasz nélkül aligha tud megoldani... Már jelezte, hogy az RMDSZ memoranduma nem maradt visszhangtalan, mi több annak figyelembevétele egyenlő a nemzetközi elismeréssel. 1993 hozott-e más olyan eredményt is, amelynek köszönhetően a szervezet szilárdíthatta nemzetközi pozícióit? — Nincs arról szó, hogy az RMDSZ létjogosultságát valaha is kétségbe vonta volna valaki külföldön, ami viszont nem jelentette egyben azt is, hogy minden esetben partnerként számoltak volna vele, 1993 e téren is hozott fordulatot, méghozzá a memorandum-momentumon túl, Így a szövetség tavaly két nemzetközi szervezetnek is tagja lett, az egyik az Európai Demokratikus Unió, tehát a kontinens konzervatív pártjainak nagyon erős szövetsége, a másik pedig az Európai Népcsoportok Föderatív Uniója, a FUEV. Felvételünk jelzi, hogy a következetes politika minden esetben meghozza gyümölcsét, ez esetben a nemzetközi elismerést- De az egyszerű elismerésen túl megsokszorozódik a nemzetközi jelenlét lehetősége, fölerősödik hangunk. És ez rendkívül fontos, mert mi mindig abból indultunk ki, hogy a ■ kisebbségi kérdés megoldása mindenképpen nemzetközi igény is- hogy nemzetközi befolyások- ráhatások és politikai kényszerek nélkül e téren aligha történthet előrelépés. Elvégre, ha jól meggondoljuk, nemzetközi garanciákra van szükség ahhoz, hogy a nemzetiségietnikai kérdés egy-egy országban megoldást nyerjen. Ha az esztendő eredményeiről nem állítható, hogy egyértelműen pozitívek, de csüggedésre sem adnak okot. Az RMDSZ azonban egy újabb kihívás előtt áll. Elkezdődött ugyanis egy politikai sakkjátszma, talán még akkor, amikor az ellenzék és annak megbízható tagja, az RMDSZ benyújtotta bizalmatlansági indítványát a kormánnyal szemben. A parti kimenetele sok mindentől függ, például a szándékoktól is, amellyel leülsz a tábla mellé. Például úgy is fel lehet fogni, mint a hatalom próbálkozását, hogy rést üssön a Demokratikus Konvención, de fordítva is, mint az ellenzék próbálkozását, hogy a kormánypártról leválassza a szélsőséges erőket. Amit mondok, nem újdonság az RMDSZ vezérkarának, hiszen a közelgő cotroceni-i látogatásra már készül, elemezte is az esélyeket. Hogyan látja a magyarság érdekvédelmi szervezete az elnöki kezdeményezést, van-e esélye a nagykoalíciónak? — Az előbb úgy fogalmazott, hogy az eredmények nem mindenben pozitívakon durvább lennek: az, ami a romániai belpolitikában történik, egy valóságos csődtömeg. Mert mi zajlik e pillanatban? Az államfő beszélgetésre invitálta a parlamenti pártokat, sejtetve, hogy a létező politikai feszültségek feloldásáról lenne szó, amiben benne foglaltathatik egy új összetételű kormánykoalíció gondolata is. Mielőtt e kezdeményezésről szólnánk, gondoljunk előbb vissza az elmúlt négy esztendő hasonló tapogatózásaira, de azok eredményeire is. Például közvetlenül a választások után már történt egy ilyen kísérlet, mely egyébként abban a pillanatban még természetes is volt Akkor is azt a látszatot teremtették meg, hogy esetleg egységkormány alakulhat. Utólag a kormánypárt ezt úgy állította be, hogy a szándék őszinte volt de a kísérlet megbukott, mégpedig az ellenzék miatt Nekem meggyőződésem, hogy szó sem volt ilyesmiről, a próbálkozás egyszerűen porhintés volt a közvélemény szemébe. De, ha időben visszamegyünk, láthatjuk, hogy csaknem mindig léteztek próbálkozások az ellenzék megosztására. Ennek esett áldozatul a Câmpeanu vezette Nemzeti Liberális Párt. S mivel az NLP nemcsak áldozata, hanem vétkese is volt a történteknek,felbomlása, szétdarabolódása ma már intő példa minden ellenzéki erőnek- Úgy látom, most sem elképzelhetetlen egy hasonló megosztási kísérlet, mi több. Kérdezett: GYARMATH JÁNOS (Folytatása a 4. oldalon) Ha nem akarjuk lemaradásunkat konzerválni Nemrég nagy jelentőségű nemzetközi konferenciát tartottak Prágában az eurorégióknak a földrész országai és népei közötti együttműködésben betöltött szerepéről. A tanácskozáson meghívottként részt vett Szatmár megye küldöttsége is, amelyet az ország egyetlen fiatal (93-as) liberális megyei tanácselnöke, Joan Chis vezetett. A konferenciát az Európa Tanács és az amerikai Atlantában működő Kelet-Nyugat Tanulmányok Intézete szervezte, s előadói közt ott volt Klaus Schumann úr, az ET Külkapcsolatok Igazgatóságának igazgatója, két eurorégió főtitkára, több nagykövet, poltikus, közéleti személyiség, önkormányzatok képviselői. A találkozón tájékoztatást kaptak arról, hogyan működnek földrészünk nyugatibb felén a már korábban létrehozott eurorégiók! Kérem, először erről beszéljen! — A két főtitkár két olyan eurorégiót képviselt, amelyek már harminc éve létrejöttek. Az egyik német-,francia és svájci, a másik német és holland szomszédos területek együttműködését szolgálja. Tapasztalatuk rendkívül fontos számunkra. Már mindjárt az is, hogy az elején ott se ment minden, simán. Mint elmondták: csaknem öt esztendőt tartott a téblábolásaz együttműködés konkrét formáinak a kidolgozása, a jogi szabályozók egyeztetése, az ellenzék megnyerése, az előítéletek leépítése- a kölcsönös előnyök elfogadtatása. Ez bennünket is arra figyelmeztet, hogy ne várjunk azonnal eredményt,sok türelemmel és kölcsönös bizalommal, lépésről lépésre építsük ki kapcsolatainkat azon eurorégiókon belül, amelyekhez csatlakozni kívánunk. Az említett övezetek már nagyon messzire eljutottak az együttműködésben. Aki járt arra, minden bizonnyal megfigyelte, milyen jól kapcsolódik egybe — a határokon át, az adott ország területi integritásának meszszemenő tiszteletben tartásával — a gazdaság, a kereskedelem, a turisztika, a kommunikáció, beleértve az utakat és a telefonhálózatot, mennyire lerövidül a távolság a kooperációhoz kapcsolódó napi ügyek intézésének ideje, s visszavonult a bürokrácia, hogyhelyét a bizalomnak adja át. Jellemző friss példa az együttműködés sokrétűségére: az említett német—francia—svájci eurorégióban* most állítanak be egy külön gyorsvonatot, ami elsősorban az övezetben dolgozó ingázókat szállítja. A konferencián bemutatott anyagok- tájékoztatók arról is meggyőztek bennünket, hogy milyen jól működik az adott övezeteken belül ez információ. — Ismeretes, hogy nálunk a kormánykörökben hűvösen- sőt egyes felelős személyek ellenszenvvel fogadták a Kárpátok Eurorégió létrehozását. Gondolja, változik ez a megítélés azt követően, hogy Románia az Európa Tanács tagja lett? — Nem csak gondolom, de hiszem is. SIKE LAJOS (Folytatása a 4. oldalon) r .f Zsimsi VISEGRÁDI NÉGYEK A Clinton-látogatás előtt Az MTI előzetes jelentése szerint tegnap Prágában megbeszélést készültek tartani Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország külügyminisztériumainak képviselői. Mint Herman János magyar külügyi szóvivő elmondta, az eszmecsere célja Bill Clinton amerikai elnök és a Visegrádi Négyek január 12-ei találkozója programjának részletes egyeztetése volt. Az egyeztetőn Magyarországot Bába Iván, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára vezette. A Lidové Noviny címretű prágai lap hétfői számában közölt értesülés szerint a Visegrádi Négyek képviselői nem közösen lépnek majd fel a Bill Clinton amerikai elnökkel tervezett január 12-ei prágai találkozón, hanem „mindenki a maga nevében fog tárgyalni“. A lap emlékezteti, hogy Prága eredetileg kétoldalú, cseh— amerikai találkozót szorgalmazott Clintonnal, végül azonban azt az amerikai elképzelést valósítják meg, hogy egyidejűleg a többi „visegrádi ország“ vezetője is Prága” látogat, és tárgyal az amerikai elnökkel. ’ Pavel Blatinka cseh külügyminiszterhelyettes a Lidové Novinynak nyilatkozva hangsúlyozta: a „négyek“ —szemben idei Walesa és Göncz Árpád korábbi inndítványával — nem hangolják összeálláspontjukat, s mindenki a maga nevében tárgyal majd. Csehország, Szlovákia, Magyarország & (Folytatás* a 2. oldalon) c JÉS (Postán) — Az új esztendővel együtt három újabb diáklap is jelentkezett aszerkesztőségben Egyikük, a Visszhang !a brassói Aprily Lajos Líceum Nebülónia Diákszervezetének lapja) két friss számát küldte Mikó András vallomásával. 4. A szatmárnémeti ösvény a Hám János Katolikus Líceum kiadványa, a lap teljes gyűjteményével ajándékozott meg — a próbas számmal és az első 3 számmal. • Első, bemutatkozó számával jelentkezett aCsíkszeredai SidiLAEfiacska (8. számú József Attila Általánost Iskola sulilapja), sűrű bocsánatkéréssel a kivitelezés gyarlóságai miatt. • Diáklapokból szerkesztett rovatunkkal holnapi lapszámunkban jelentkezünk. (KMSZ) , , , — r-——,—, — • — * ÚJABB DIÁKLAPOK ÉRKEZTEK Mt •t 0 Új sorozat 1225. szám 1994. január 6. szerdaiára 80 lej • Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület 4 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 618 03 02 Telefax: 618 15 62 Telex: 10315-TRANS-R TELJES MEGOLDÁS az h oi^Sí;Bd*Libertatii.Bl-113 tel.312. 31 H.fax: 312 26 Képviselőink: Arad :096/63.34.73.■Brassó: 092/11.81.07 Kolozsvár: 095/18.95.13 Szatmár: 099/73.26.27 Temesvár: 096/13.38.1.4 06Craiova: 094/12.36.76 Galati: 093/43.69.33 Iasi: 098/11.35.76. Pitesti: 097/63.39.0 S. .3*59. •Ti " A kucsma és a Marsall Hit-Antonescu marsall szobrának felavatása Slobozián annyit jelentene, mint remek szobrot állítani Tel Avivban. " Mert akárhány királyt és császárt koronáznak is meg Nagyszebenbett," mi, republikánus cigányok mégis Sloboziát tartjuk fővárosunknak. Bár egyesek gúnyosan „ősrómaiaknak”ttitulálnak bennünket, s azt állítják, hogy nem egyazon majomtól származunk, amely egyik fényéről a másikra ugrándozott a Kárpátok hegységeiben, s amelytől, amint az tudott, csak Litovoi, Seneslav, Funar juhász és Vadim elvtárs erednek. • Eltérően a román pirostarkától, amely amúgy tehén és pöttyös, a román majom tetőtől talpig hófehér volt, miként ama márvány, amelyből, reméljük, a Marsallt kifaragják. Akárhogy is számítjuk, a mi füstösképű majmunk is lehet vagy 300 éves, ha a Slobozia név a Mátéi Basarab alapította kolostor birtokán élő rab cigányok felszabadításából eredeztethető. 1 . Az lett volna a normális, ha úgy 1942-ben a drágalátos Vezér, aki nem állhatta, csak a sápadt túrót és a szőke románt, elhalmoz bennünket atyai szeretettel és mendig bennünket mind egy szálig egy Bug menti kirándulásra. ... c'-VTM Akkoriban a turistabuszokat marhavagonoknak nevezték és a kirándulók közül sokaknak, amint a rácsok közül rácsodálkoztak a sztyepp szépségeire, az élvezettől elállt a lélegzetük’. ■■*'*'* * Itt, a Bug mentén gondtalan volt az élet, a fű kaszálatlan, s hogy egy kicsit mét kikerekedjünk, szabadon hagytak legelészni bennünket. Marsall manó cipőkrémgyárat szándékozott építeni és bennünet nyersanyagnak felkaszálni. Az Auschwitz-szappan, amelyet Adolf keresztapa alighogy a piacra dobott, a szurfos purdékból készült cipőkrémmel együtt, amelyen az állt volna írva, hogy Made in Romania, szép ajándék lett volna a keresztény Karácsonyai. . Ha ez sikerült volna neki, mi is eljutunk Németországba. •vízum és gond nélkül . . . bádogdobozban. Elnézve a Marsall szobrát a milícia (aminek most úgy mondják, hogy rendőrség) székháza előtt, örömmel megy el az étvágyunk attól, amit most átmenetnek hívnak. Inkább, mint kis, meleg és párolgó, elérhetetlen és aláaknázó baragáni szobrok, amelyeket kenyérnek becéznek, jobb egy nagy és hideg, amit Marsallnak hívnak. " MIRCEA DINESCU, cigányné.: Hagyományosan a mi gyilkosaink jobbak mások gyilkosainál. Ismerem a mesét, ,S ha Antonescu marsall törvényerejű rendelettel tiltotta be az orosz usanka kucsma viselését, hogy megtisztítsa a nemzeti agyat, összetévesztve azt, ami a fejében van, azzal, ami a fejedben van, íme a Tolsztoj és Majakovszkij szobrának csákánnyal való lerombolása , amit sajtónk angyali szendeséggel jegyzett föl, bizonyítja, hogy a félreértés ötven év múltán sem oszlott el. ■ • MIRCEA DINESCU. hu Mivel mi nem értünk egyet azzal, hogy Mircea Dinescu nekünk 'az l legyen, ami ' Vasile főnél Ion Iliescunak. ..A hattmík -védelmi ligájának“ nem az ír felfogása Antonescu marsállról, mint Mircea Dinescu eliöknek. LIVIU MUTAIU, román árja _______________ ____________________________A____* VISSZAKÜLDÖTT JUTALOM "(Levélben)- Az 1193. október 3-i szám-, ban közölték, hogy fejtvévy fejtőként megnyertem a könyvjutalmat. Október 6-án Kolozsvárra utaztam, s december 12-én ,jöttem haza. akkor kaptam kézhez pojsíalá. eláirtoó!. az értesítést. hogy csomagom ér. kivefllt postán tudomásomra, hozták: a küldeményt 10 nap rmjlva visszaküldték. Mi a teendő? (Moldovan Ilonaj Hukijr^jt) ( A' posta saját habályai szeriig j&’sé el. a, Corvina könyvposta pedig, ammely az aja n-‘ dákot elküldte, büntetést fizetett' a visszaíjlött csomagért. Előfordulhat, hogy " azért, megesik a ’szíve önön és még egyszer* postázza a nyereménykönyvet. Ezután, ha* ■ ■■•» l 1 • f*. ■. i »*■ j ./ fi.W. . *• P r*‘ T*‘ é • hosszabb időre távozik 9 helységből, szóljék be a postára as értigfát^e őket, vagy i(’éiglerjes»új címérül, vagy arról hogy, őrizzék meg az önnek szóló küldeményeket. ' ‘v * Kö^föSy^LTÁS • (pzepetrögzitőnV:.j-A|^j köntösbe Öltözöttéi lefedik meg. január égétől Kolozsvár közé lep napilapja, 1 szabadság. Szedését k.#enerpbie^ a Szaba’d^ág. Kft^. f%1yszed$, mi•* helyüben végzik, a ftpot a Nyomda kft. nyomja. t. hogy ezentúl | n^porrta oldalo^n . ’ jelentik • m^j. j^kcépzstitárnak kedvenc-TieJg^. napi-? t lapja. (Miklós László) * %' *.i ’ ....-e.. f