Romániai Magyar Szó, 1994. február (6. évfolyam, 1248-1271. szám)

1994-02-01 / 1248. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST ­ Feltöltődtünk üres­ hétvégének nézett ki, amit éppen magunk mögött hagytunk, belépvén egyúttal februárba is, a Székelyudvarhelyen tervezett nagy­szabású farsangi mulatság okán. Most meg lám, túl vagyunk rajta, s minden zaklatottság, látás-futás, erőfeszítés, fáradtság, bosszúság ellenére mégis ar­ra emlékezünk, azt hoztuk haza ma­gunkkal a szó szerint is délután hattól hajnali hatig zajló, nonstop „össznépi“ mulatságról, ami örömre, munkára, cselekvésre ösztönöz: az emberi össze­tartás érzését s talán azt, hogy végső soron az egymásnak okozott örömö­kért nyerünk létigazolást a földön. Tavalyi sikerült bálunkra emlé­kezve, az idén is kerestük az udvar­helyi tornacsarnokba összegyűlő néző­sereg arcán az elereszkedettség felra­gyogó mosolyát, a magukra találás de­rűjét... És megtaláltuk! Nem­ tudom, hányan gyűltek be az idén is a tava­lyi közönségből, de az idei, már-már fojtogatóan népes gyülekezet hullámzó látványa meggyőzött arról: az embe­rekben élő társas szomjúság, közösségi élmény utáni vágy egy esztendő eltelte után még csak növekedett! Természete­sen, a várakozáson felüli érdeklődés né­miképp a lap vonzerejéről is elárul vala­mit. Kísérlet, amely élőben bizonyít­hatja számunkra, hogy az újság által elvetett mag hogyan hajt ki a köztu­datban, gyökerezik szét mind szélesebb körben — véleményformáló, mozgósító erővé válva. Székelyudvarhelyről több­ször is leírtuk, elmondtuk (mert kö­telességünk volt kimondani), hogy há­lás „minőségi“ újságolvasói vannak, akik bátran kiérdemlik akár az érde­mes olvasó címet is. Az ülőhelyek fogytán zavartalanul a tornacsarnoki sárga maketta kurta „angolgyepére“ te­lepedő, piknikező pózba lazuló közön­ség soraiban ott láthattuk képvise­­lőink-szenátoraink egy jó részét is, akiket ugyancsak magával ragadott a farsangi mulatsághangulat forgószele, s ha utólag elnézésüket is kérjük, a­­miért korábban fenntartott, úgynevezett protokoll-helyeiket nem sikerült érke­zésükig megőrizni a terembe sereglők jogos rohamától, azt mondom: hasz­nukra, mindannyiunk hasznára vált a protokoll nélküli elvegyülés, a jó­kedvvel, a játékkal való feltöltődés, a harsány nevetés saját görcsösségeinken, mindennapi nyomorúságainkon, a hely­zeten, amibe napról napra egyre vi­gasztalanabbá és biztosabban süly­­lyedünk bele, s amiből az ilyen far­sangi egymásra találások hatására (is) egy darabig, talán a minden­ tavaszi nekiveselkedés kirügyezéséig elérhető­nek látjuk a kikapaszk­odás lehetőségét. Az első pillanatban megsajnáltam azt az RMDSZ-honatyánkat, aki nem lelvén magának más ülőhelyet, a szín­pad háta mögé rejtett főnyereményünk, a színes televízió behemót dobozának sarkára telepedve követte nyomon a műsor pergését, a hangulat forrósodá­­sát. És még jobban sajnáltam őt, a­­mikor udvariasan föl kellett állíta­nunk a doboz­ trónról is, hogy a sor­solásra előtérbe cipelhessük a para­bola antennához illő elengedhetetlen kelléket. De aztán arra gondoltam: nem történt semmi, kóstoljon csak bele továbbra is a gyalogos­ gondokba! Kóstoljunk bele mindabba, ami velünk körülöttünk, értünk és ellenünkben történik az országban! És akkor talán bennünk is másként rendeződnek, tisz­tulnak, illeszkednek majd a dolgok. Illúziókat kergetnénk? Hiszen a va­lóság mit sem változik egy értelme­sen, örömmel, felszabadultan átmula­tott közösségi éjszakától. És emberileg talán bennünket sem vált meg ez a farsangi feltöltődés. De ahogy a világ otthonosságához föltétlenül szükség van vagy a mindent magához ölelő, zöld lombosodásra-füvesedésre, vagy a vi­lágot beterítő hópaplan üde felszikrá­zására, ugyanúgy kell az élet meztelen tényei közé a hangulat, a pozitív érze­lem, a rádöbbenés maga: nem vagyunk magunkért, nem vagyunk egyedül. Amiről pedig az­­eltelt négy év so­rán már-már szinte leszoktunk, el­felejtkeztünk. CSEKE GÁBOR /festi C UDVARHELYEN MARADT A NAGYDÍJ (Helyben) — Nem hiába cipeltük le a szombati székelyudvarhelyi mulatságra 1993-as előfizetői versenyünk nagydíját, a kisinyovi gyártmányú színes televíziót (hogy végre, „találkozhassak“ párjával, a székelyudvarhelyi Metroplast Kft. által felajánlott parabolarendszerrel), me­g a szerencsés nyertesnek, akinek a nevét valamivel éjfél előtt, tehát még január 39-én húztuk ki egy „nejlonpungának“ becézett urnából, nem kell Székelyudvar­helyre bumliznia. Bálint Emma ugyanis, a Cuza Voda utca 9-ből, a szerencsésnek bizonyuló 305-ös szelvényszám tulajdonosa, székelyudvarhelyi lakos s a polgármesteri hivatalban, ünnepélyes külsőségek között fogja majd átvenni a nyereményt, az idő­pontról értesíteni fogjuk. Gratulálunk! (RMSZ) „LEMARADT" SZPONZOROK (Helyben) — Hol a telefax, hol az üze­netrögzítő vonalhibái jóvoltából tudósí­tóink múlt heti híreinek végéről le-lema­­radt egy-két szponzor neve, akik aján­dékaikkal segítették a székelyudvarhelyi RMSZ-farsangi bál tombolásának sikerét. Így most utólag tesszük közhírré nevü­ket: így járt az EN’MARK International, a Top Level Kft. az All Trade Inter Kft Aradról, illetve a Polis Könyvkiadó Ko­lozsvárról. • A mulatság megkezdése előtt Dézsy Zoltán sepsiszentgyörgyi grafikus 4 bekeretezett linómetszetet ajánlott föl tombolatárgyként. Mindannyiuknak szív­ből jövő köszönetünket fejezzük ki. (1994. január 31.) JÖN-E A BRIGÁD? (Üzenetrögzítőn) — Pedagógusi berkekből származó értesülések szerint tanügyminisz­­tériumi brigád készül Háromszékre az el­következő napokban vagy hetekben. Kér­dés, hogy miután Lengyel Elena asszony­nak a tavaly tulajdonképpen kudarcba (Folytatása a 4. oldalon) • A SZÉKELYUDVARHELYI BÁLINT EMMÁÉ A SZÍNES TELEVÍZIÓ ® Iliescu elsők helikopteren közelíti meg az ELysée palotát • Majláton is egykéznek • Zsirinovszkij: Az ellenségnek félnie kell ̇ A személyes ismeretség okán ̇ Elsőség, politikai jelentőség nélkül • Pedagógusok a „panaszta­ná!“ ° Makacs hűség jutalma • I*®*' '»."M FARSANG VARGA BÉLA képsora Majláton szólnak már a harangok Valamikor az 1800-as évek elején Arad­tól délnyugatra, légvonalban mintegy hu­szonöt kilométerre, cseh, szlovák és magyar dohánytermesztők telepedtek le. 1819-ben Majlát György országbíróról Majlátfalvá­­nak nevezték el a települést. 1851-ben Fé­nyes Elek már 903 főt említ, ez a szám 1910-re 2333-ra duzzadt. Jól gazdálkodó, szorgalmas, tehetős emberek már akko­riban a majlátiak, szép, tágas házakat építettek maguknak. A falu közös jellemző­je a négyzetes utca és kertrendszer. A magyarok Szeged és Mezőhegyes környé­kéről kerültek a kincstári földekre. Maj­lát azóta is magyarlakta falu. Az 1977-es népszámláláskor 1458 magyar és alig 34 román élt itt, a legfrisebb népszámlálás­kor pedig 1132 ember vallotta magát ma­gyarnak, 46 pedig románnak. A katolikus vallású magyar közösség templomát 1879- ben, iskoláját pedig 1903-ban építette fel. Az iskolában ’48 előtt pár évig román nyelven tanítottak. A hatvanas évek végén a termelőszövetkezetben mutatkozó akut munkaerőhiány miatt Máramarosból, a Szilágyságból és Székelyföldről toboroz­tak munkaerőt a faluközösség akkori ve­zetői. A Hargita megyei Varságról 15 csa­lád telepedett le Majláton. Zárt és arány­lag elszigetelt település lévén, a majláti ember tartózkodó, nehezen fogadja be az idegeneket, de az értelmiségit sem becsü­li túl sokra. A föld és az állatok szere­­tete jellemzi őket és egyetlen cél lebeg a szemük előtt: a sokra még többet halmoz­ni. A falu utcái esős időben szinte járha­tatlanok, a közvilágítás többnyire nem működik vagy oly gyatra, hogy észre sem venni. Az ivóvíz tönkrement, de nem ké­pesek még egy kutat sem fúrni. A vingai tanács ugyanis árva fityinget sem utalt ki Majlát közművesítésére. Az egyetlen busz­járat reggel fél ötkor megy­ be Aradra és csak este hatkor hozza vissza a piacra já­ró vagy ügyes-bajos dolgaikat intéző maj­­látiakat. A borbélyműhelyt bezárták, mert az a szövetkezeté, amely nem akarja to­vább fönntartani, mert nem kifizetődő számára. Pozsár Mihály borbély a félig­­meddig romos kultúrházban kapott egy teremféleséget, ahová még ő maga sem megy szívesen be, megfelelő egészségi­ügyi és munkafeltételek hiányában. A kultúralét csak a diszkóra korlátozódik, az eddig évente megrendezett Majláti vasár­napok elnevezésű folklórtalálkozó a tavaly fiaskónak bizonyult. Talán az idei 25. év­fordulón sikerül új szint és értelmet adni az akarva-akaratlan is immár hagyomány­­nyá vált, néhai szocialista össznépi kultúr­­rendezvények. Ám erre mindenekelőtt igényességre, tenni akarásra és összefo­gásra van szükség. A majláti gazda végül is megteheti már, hogy ne csak magára, de a falura, sőt a külsőségekre is adjon valamit. Mindennapi kenyerük rossz mi­nőségű. Az aragázpalackok cseréjét is kép­telenek­­közösen megszervezni. Vajon ki a hibás, "felelős ezekért az állapotokért? A fordulat idején "elhangzott olyan óhaj is, hogy a nagytársulás tagjai ne merészelje­nek RMDSZ-tagok lenni (a volt kommu­nisták, ugye!). Mindazonáltal a bevándo­roltak hangoskodtak leginkább. Aztán fo­kozatosan lecsillapodtak a kedélyek és az emberek egyre maguknak valóbbak let­tek. ... A TEZ­ÍP­LOMOT... Majláton az elmúlt nyáron néhány te­metéskor némák maradtak a harangok. Mivel többszöri ott jártamkor sem sikerült találkoznom az akkori plébánossal, nem kommentálhatom az eseményt. Tény, hogy a harangokat újabban elektronikus szer­kezet hozza mozgásba. S talán ez volt az időszakos elhallgattatás fő oka. Mindazon­által konfliktus is fennállt egyes hívek és papjuk között. Szomorú, hogy egy ma­gyarlakta falunak nincs állandóan ott-tar­­tózkodó lelkiatyja. Akik ki-kijárogatnak hozzájuk, bolgár nemzetiségűek és többé­­kevésbé törik a magyar nyelvet. Most ép­pen Salman Demeter plébános teljesít szol­gálatot. Tőle tudtam meg: 1991-ben Maj­láton 35 ember hunyt el és hét gyermek született, ’92-ben 30 temetésre hívták a papot és alig hat keresztelőre. Tavaly, ott­­jártamig, 17 embert kísértek utolsó útjára és két gyerek született, összehasonlítás­képpen: 1928-ban 73 kisgyermek született. A lakosság több mint hetven százalékát az idős nemzedék képviseli. És persze Maj­láton is divat az egykézés. ...S AZ ISKOLÁT Az iskolát Zabojszky István igazgató-ta­nító odaadó buzgalma folytán Koncz Lajos építési vállalkozó építette. Tavaly Bálint Margit asszony egymaga meszelte, festet­te az egész épületet. Idén 59 diák tanul az I—VIII. osztályban. 1894-ben csak az első osztályban kereken száz kisgyermek volt. Csökkent létszámmal, miniszteri engedély­­lyel működik a majláti magyar iskola. A tanárok többsége Majláton él. Andrási György iskolaigazgató és felesége közel négy évtizede tanítanak. Mindenki igazga­tó bácsija és óvó nénije. Andrásiné 34 évi munka után nyugdíjba vonult, két fiúuno­káját rendezi. Aranyos Mátyás tanító is követte példáját. Farkas Gabriella tavaly került ki a nagyváradi tanítóképzőből, összesen 24 kisdiákja van az I—IV. osz­tályban. A román nyelvet egy bolgár mér­nök tanítja, aki Vingáról ingázik. A ma­ PÉTERSZABÓ ILONA (Folytatása a 3. oldalon) .í'v' .. iiI­'/v ■. Zsirinovszkij Budapesten keresztül érkezett Belgrádba Szlovéniából Budapesten át Belgrád­­ba érkezett Vlagyimir Zsirinovszkij, a szélsőséges orosz politikus, ak.i szerb na­cionalista szervezetek meghívásának tesz eleget. Az orosz Liberális Demokrata Párt elnökét Szlovéniából kiutasították, me­g kíséretével együtt több botrányt okozott. Zsirinovszkij a légtérzárlat miatt utazott Budapesten keresztül a jugoszláv főváros­ba. Budapestre repülőgépen érkezett, út­ját gépkocsin folytatta. Amint a magyar rádió beszámolt róla, a megdöbbentő ki­jelentéseiről közismert orosz politikus a Ferihegyi repülőtéren tett nyilatkoza­táran felszólította Magyarországot és a térség többi á­lamát, hogy a NATO-tag­ág el­nyerése helyett inkább alakítsanak regio­nális szövetséget, amelyet erős szálak fűz­nének Oroszországhoz. A magyar médiu­moknak nincs tudomásuk arról, hogy Zsi­rinovszkij Magyarországon valakivel is tárgyalt volna, ha csak­ — jegyzik meg —, a több mint háromórás autóút során nem került sor ilyesmire. Az orosz pártvezér a határátlépés után megszakította útját Szabadkán. Amint a helyi rádió tájékoztatott, itt egyebek kö­­­zött kijelentette: „Az­ új erőre kapott Oroszország segíteni fogja Szó­biát, é veget fog érni a szerb nemzet elleni ge­nocídium. Az ellenségnek félnie kell Londonban,­­ Párizsban, Washingtonban, Bonnban és Tel-Avivban.“ A jugoszláv fővárosban — jelentette a France Presse — a szélsőséges pártvezér úgy nyilatkozott, hogy bármely szerb had­állam bombázása ENSZ vagy NATO-erők által Boszniában vagy a volt Jugoszlávia bármely más részén egyenértékű lenne a hadüzenettel Oroszország­­len. Ebben az esetben — magyarázta —, kérné a rz­oszk­vai parlamentben Oroszország kilépését az ENSZ-ből. Zsirinovszkij ellátogat a boszniai, illetve a krajinai szerb köztár­saságba, találkozik a helyi szerb vezetők­kel. (Folytatása a 2. oldalon) • Új sorozat CD CD ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, 1248. szám Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ kedd szerkesztősége 79776 Bukarest 33. február 1. Szabad Sajtó tér 1., • Postacím: Redactia 1 kerület 4 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 618 03 02 ára 80 lej Telefax: 618 15 62­ 0 Telex: 10315-TRANS-R A történelmi igazság Azt mondják, a történelemíráshoz táv­lat kell. Az időben túl közeli eseménye­ket szubjektíven látjuk, sok forrás még nem hozzáférhető, majd később tisztázó­dik, mi hogyan ment végbe. Mindebben sok igazság lehet, de az éremnek egy másik oldala is van, ami miatt kétlem, hogy az utókor túl hű képet kapna a tör­téntekről: a fiatal nemzedéknek hiteles­ként lehet tálalni olyan dolgokat is, a­­melyeket a szemtanúk könnyen megcá­folhatnának, ha még élnének. A történelem ismeretének az volna a célja és haszna, hogy a múst eseményei­ből helyes következtetéseket vonjunk le, elkerülve így a hibák megismétlődését. Sajnos, a múltat — különösen a közel­múltat — gyakran tendenciózus módon torzítva, de legalábbis egyoldalúan mu­tatják be, márpedig hamis információik alapján csak téves képtet lehet alkotni A múlt reális ismeretének a hiánya na-FEY LÁSZLÓ (Folytatása a 3. oldalon) Erősödő magyarellenes kampány Háromszéken Rendeződnek a sorok? Jó ideje vezetési válsággal küszködik az RMDSZ háromszéki szervezete. Egy esztendővel ezelőtt a megyei elnök visz­­szavonulása bénította meg átmenetileg az érdekvédelmi szervezet hatékony műkö­dését, a nyár folyamán újjáválasztott, ak­kor igen egységes csapat benyomását kel­tő vezetés cselekvőképességét most az ügyvezető elnöknő Úr munkakörbe kerü­lése mérsékelte, válságot okozva éppen egy olyan időszakban, amikor a legnagyobb szükség lett volna a határozott fellépés­re, az átgondolt cselekvésre. Annál is in­kább, hiszen amint a megyei küldöttek ta­nácsának szombati ülésén azt tételesen is kiemelték, az utóbbi időszakban Három­széken szembetűnően felerősödtek az át­gondolt, magyarellenes kampány szerve­zésére utaló jelek. Az Állami Vagyonügy­nökség képviselőinek kinevezése körüli cselszövések, a tanügyi hecckampány után, immár a kultúra háza táján is tornyosul­nak a felhők (lásd a Székely Múzeum el­leni közvetett támadást), arról nem is be­szélve, hogy a nem választott vezető tiszt­ségeknél tovább tarifáz etnikai jellegű tisztogatás, a médiákn­­m felerősödött az uszítás. E kérdéskör ka­pcsán állásfoglalás született a megyei küldöztók tanácsának ülésén, amelyet továbbítanak az ország ve­zetőinek, de nemzetközi szervezeteknek is. Az Állami Vagyonügynökség képvise­lőinek kinevezése körüli manőverek kér­déseiről ezúttal a demokratikus erőkkel egyeztetve hasonlóan nyilatkozatot fo­gadtak el az ülés résztvevői. Az RMDSZ tevékenységének hatéko­nyabbá tétele céljából az ügyvezető el­nökség tisztségviselőinek beszámoltatása nyomán a vezetői feladatkörök átcsoporto­sításáról is döntöttek. Az ügyvezető elnök­­nő lemondása következtében a megyei küldöttek tanácsa úgy határozott, hogy a végrehajtás-szervezés konkrét feladatkörét is Gazda István megyei elnök veszi át, ezúttal a javadalmazás kérdésének meg­oldásával teljes munkaidejét az érdekvé­delmi szervezet irányítására fordíthatja. E törekvésben számíthat a megyei küldöttek tanácsa tagjainak az eddiginél konkré­tabb támogatására. Határozat született ugyanis a falujárásról, a küldöttek tanácsá­nak tagjai egy-egy község RMDSZ-tevé­­kenységének támogatását felvállalva el­kezdhetik az alulról induló újraépítkezést. A 112 RMDSZ-szervezetben rövidesen tiszt­újítást tartanak, megvitatják a szerveze­ti élet fellendítésének lehetőségeit, az ed­digieknél jobban bizakodhatnak az érdek­­védelmi szervezet színeiben megválasz­tott polgármesterek támogatására, de a ta­nácstagok segítségére is. A helyi szerve­zetek talpra állítása, a fokozott érdekvé­delem teremt alapot arra, hogy a nyáron esedékes megyei tisztújítás elhozza a há­romszéki RMDSZ számára is az annyira várt megújulást, rendeződjenek a sorok, a szervezet felszámolja az ismétlődő veze­tői válságot, határozottabban képviselhes­se a tagság elvárásait. FLÓRA GÁBOR ségi törvény és ektatologatás Furdalt a kíváncsiság, hogy lehetséges, hogy az Állami Biztosító Társaság, az ASIROM, csak olyan képtelenül alacsony kártérítést fizetett a kápolnásfalusi jég­verés kárvallottjainak, mint azt Lőrincz György szóvá teszi az RMSZ múlt év december 3-i, 1201-es számában. Akik nem olvasták volna az Illesse dicséret az ASIROM-ot címmel közölt írást, számuk­ra megismétlem a puszta számadatokat: 300 tő ott cserépért fizetett az ASIROM 326 lej és 50 bánit... jókora késéssel, mintegy mikulási ajándékként. Ennyit, midőn ma egy tetőcserép ára 225 lej. A törött cserepek nyomán elindulva — a biztosítótársaság fiókjain és kirendelt­ségein túljutva — arra a felismerésre ju­tottam, hogy a vázolt helyzet visszásságá­ért a felelős nem más, mint törvényhozó szervünk, a román parlament. ADAS fia ASIROM ugyanis a kötelező ingatlanbizto­sítást több mint négy évtizede kelt tör­vény alapján gyakorolja. Márpedig ezalatt nem kevés víz folyt le a Dombovitán, és változott egy és más ebben az országban négy év alatt is. Annak pedig csak hon­atyáink a megmondhatói, miért nem volt idejük, hogy bár jottányit jobbítsanak a kötelező ingatlanbiztosítási törvényen, miért akadt el az erre vonatkozó törvény­­tervezet a képviselőházban. De szálljak le én a parlamentről, míg perbe nem fognak, s maradjak a Lőrincz úr s­állói házának cserepei s az ASIROM közelében, melynek Hargita megyei igaz­gatója, Lós Aurel úr nem érdektelen dol­gokat mondott el­ cégéről, mely még min­dig 150 lejnyi biztosítási díjat szed be egy ingatlan után évente. Annak idején ebből futotta kártérítésre. Hogy ma mél­tányos kártérítést kapjon egy tulajdonos, a biztosítási díjak emelésére lenne szük­ség. A cég még így is 2,4-szeresét fizeti, a kárnak, ahhoz viszonyítva, hogy milyen csekély a biztosítási díj. Hogy a kápolnásfalusi gazdák későn kapták meg azt a kevéske pénzt is, an­nak a székelyudvarhelyi „filiálé“ és a Csíkszeredai „szukárszála“ irodáiban tör­tént aktatologatás az oka, vallotta meg az igazgató úr. Az is késleltette a fize­tést, hogy természeti csapás okozta ká­rok esetén — mint a kápolnásfalusi is volt — a természeti csapás tényét a bu­karesti Meteorológiai Intézetnek meg kell erősítenie, ami nem kevés időbe telik (!). — Igazgató úr, tucatnyi biztosítótár­saság működik már az­ országban. Milyen esélye van ilyen körülmények között az ASIROM-nak? — Van esélye, hiszen országos hálózat­tal rendelkezünk, irodákkal, tapasztalt, szakmailag képzett személyzettel. No meg sikerült megszereznünk a lakosság bizal­mát is. Kétkedő fejmozdulatomra még hozzá­teszi: — Mi több, biztosítótársaságunk nemzetközi elismerését bizonyítja, hogy két egymást követő esztendőben megkap­ta az ARANYGÖMB díj első fokozatát és az ARANYCSILLAG díjat. — Ezt hol és kik ítélték oda? — Madridban, az üzletemberek. — Melyik esztendőben? — 1992-ben és 1993-ban. — Milyen indoklással? — „A biztosítottak jó kiszolgálásáért*. Arról nem sikerült meggyőznie Lói úr­nak, hogy országunk minden országok legjobbika, de hogy az ASIROM a bizto­sító társaságok aranycsillagosa, azt im­már a kedves olvasó is megtudhatta. Hogy ennek közhírré tétele után milyen követ­­keményekkel lépem át Kápolnásfalu ha­tárát, csak Lőrincz György uram a tu­dója. INCZEFI TIBOR

Next