Romániai Magyar Szó, 1994. március (6. évfolyam, 1272-1298. szám)

1994-03-01 / 1272. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST Mégis épül a híd M ily szerence, hogy az MTV 1-es csatornáját nem lehet Bukarest­ben fogni. Legalábbis most, az adott esetben nagy szerencse, mert a nemzeti jobbnak a legeslegjobb szár­nyán lévő, azaz inkább ott fecsegő és ordítozó honatyák most nagy patáliát csapnának a román parlamentben egy, a magyar televízióban elhangzott mon­dattal kapcsolatban. Ez a mondat, a­­hogy elhangzása után gyorsan le tud­tam jegyezni, valahogy így szólt: „Men­jenek a magyarok a Kárpátokon túlra is, mert ott még jobban lehet kaszál­ni!“. S nem más, mint a budapesti ro­mán nagykövet, Ioan Donca úr biz­tatta emigyen a magyarokat, ponto­sabban a magyarországi vállalkozókat. Ha valaki netán azt gondolná, hogy amolyan jópofa viccként mondta, meg­nyugtatom, erről szó sincs. A nagykö­vet úr elég szép magyar kiejtéssel, ol­dott beszélgetés hangján, de komolyan mondta, amit mondott. Fogalmazásán érződött, hogy mióta Budapesten tel­jesít szolgálatot, elég jól megtanulta a pesti argót. Nevezett mondata előtt a kiváló műsorvezető felidézte, hogy merre “kaszálhattak“ a múlt években a magyar vállalkozók és immár meny­nyire leszűkült a terület a haszon szem­­pontjából , lévén, hogy sem Magyar­­országon, sem pedig Romániában nem beszéli legalább minden tizedik em­ber az angolt, németet, franciát, a ma­gyarországi vállalkozók érthetően idgn­kább Erdélyben, ott is a magyarok lak­ta vidéken horgonyoznak le. Erre Donca úr azt felelte, hogy nem kell félteni a vállalkozókat, feltalálják ők egymást mindenütt, könnyen lebontják a nyelvi akadályokat, s aztán meghívta őket, „kaszáljanak“ a Kárpátokon túl is. A lapunkból is jól ismert neves Kon­­trax cég bukaresti vállalatának vezető­je, Dicső Gábor csak megerősítette a román nagykövet szavait. Elmondta, hogy a ma már szinte egész Romániát behálózó vállalat forgalmának (melyet az idénre hatmillió dollárra becsül) úgy 40 százalékát Bukarestben és környé­kén bonyolítja le. A román főváros hatalmas felvevő piac és még távolról sincs telítve. Következésképpen meg­éri a magyarországi vállalkozóknak a távolabbi „kaszálás“. Annál is inkább — folytatta Dicső úr —, mert tapasz­talatai szerint, a román vállalkozók felnéznek a magyar vállalkozókra, mi­ként a magyarok az osztrákra és a né­metre. Az egyik, a műsorban szintén megszólaltatott romániai vállalkozó még tovább ment: Moldáviába invitálta a magyarországi üzletembereket! A tá­volságot messze kárpótolja az a tény, hogy a Pruton túl még több mindent el lehet adni, s talán még inkább az, hogy a romániai hatóságok nagyvona­lúan és viszonylag kevesebb bürokrá­ciával kezelik a Moldáviába irányuló kereskedelmi forgalmat Arrafelé ha­marabb kap zöld utat sok minden. Sok hasznos információ elhangzott a közel egyórás műsorban a román— magyar gazdasági, kereskedelmi kap­csolatokról. Többek között az, hogy immár aláírták és csak ratifikálni kell a beruházásvédelmi és a kettős adóz­tatás eltörléséről szóló megállapodást, s moccan a közös magyar—román bank alapításának ügye és most már csak­ugyan korszerűsítenek, bővítenek több közös határátkelőt A vendéglátóknak is fölötte tetszett Donca nagykövet ama megjegyzése, hogy a vállalkozók, illetve azok érdekvédelmi szervezetei gyakoroljanak nagyobb nyomást a kor­mányokra — mindkét oldalon —, bont­sák le gyorsabban a gazdasági kapcso­latok bővítését akadályozó elavult mód­szereket, megkötöttségeket. Hidak — ez a címe a neves közgaz­dász tévés­ műsorvezető, Pomezsányszky György műsorának. Ez az adás valóban betöltötte a híd szerepét. Példás nyílt­sággal és őszinteséggel tárta fel mind­két fél a kapcsolatépítés gondjait, nem csak a másik, de a maga hibáit, gyen­géit is. Mindezt egymást tisztelő, ol­­dottan barátias hangnemben. Szó sem volt a múlt bűneiről, még csak célzást se tettek arra, hogy ki kit és mikor sértett meg vagy vert át. Csak előre néztek! Példát mutatva a politikusok­nak is, a történészeknek mindenkép­pen. Ha mindkét fél megőrzi ezt a han­got, remény van rá... Na mire is? A múlt évben a két ország áruforgalmá­nak értéke 271 millió dollár volt (eb­ből 185 millió a magyar, 86 millió a román export). Mondjuk, ha az ezred­fordulóra ezt sikerül feltornázni lega­lább egy-másfél milliárd dollárra, ak­kor már annyira erős lesz a két ország közti jelképes híd, hogy semmiféle tör­ténelmi ordítozás, bősz honatyai üvöl­tés nem árthat neki. Mert akkor nem­csak több lesz az ennivaló, de jobban is ismerjük majd egymást. Csak könyör­göm, ne álljunk meg a hídépítésben! SIKE LAJOS • Szív is kell hozzá • Mi köze Moszkvának Princetonhoz?­­ Kacagni kéne, de nem lehet • Ha török, akkor testvér • A magyar külpolitikának 15 millió magyarban kell gondolkodnia • Büdös túrót vegyenek! • Ruckoj folytatja, Haszbulatov nem • Több helyen egyszerre • Harmadik újrakezdés előtte Nem lehet mindent a szegénységre kenni! Szabó Istvánnál, a Szatmár megyei ta­nács alelnökénél még többet kell ajtózni, mint az elnöknél. Az ok: gyakorló pénz­ügyi szakemberként került mai­ tisztébe, ő tehát a megye „pénzügyminisztere“, ne­ki kell osztania a keveset, de néha éppen­séggel a semmit. Mindenki hozzá szalad, ha üres a pénztár vagy a folyószámla, csi­náljon már valamit ! — Tudjuk, az országnak még nincs idei költségvetése, s nyilván a megyének sincs. Akkor milyen mérce alapján költekeznek, ha történetesen van pénzük? — A tavalyi költségvetés után költeke­zünk, arra számítva, hogy előbb-utóbb csak megszavazza az ideit is a parlament . Szatmár megyében ellenzéki tanács viszi az ügyeket, s a jelek szerint egyálta­lán nem rosszabbul, mint máshol a kor­mánypárti, sőt! Egy-két ügyben mint pél­dául az eurorégióhoz való csatlakozás ü­­gyében, nem nyerték el a felső hatalom tetszését. Nem bánik-e a kormány az át­lagnál szűkmarkúbban egy ilyen „rebel­lis“ megyével? — Hát volt­ rá példa, amikor éreztette velünk nemtetszését. A tavalyi költségve­tésben hátulról a negyedikek voltunk, ami a nekünk juttatott pénzt illeti. Már csak a két székely megye és még egy volt mö­göttünk. Aztán sok interpelláció után, a pótköltségvetés révén már a középme­zőnyben kerültünk. Oda, ahol lényegében helyünk van a megye gazdasági ereje és a lakosság száma szerint.­­ A megyei tanács nemrég elemezte a múlt évi költségvetés teljesítését Sikerült elkölteniük minden pénzt? — Még mennyire! A bevételi túlteljesí­téseket is elköltöttük. Sok pénz ment a fűtésre, pontosabban a kőközpontok fel­újítására és a régi vezetékek cseréjére. Hálát adhatunk az egek urának, hogy na­gyon enyhe tél volt, így igazából nem de­rült ki, mennyit érnek ezek a korszerűsí­tési munkálatok. Ám azt lemérhettük, hogy a felújított fűtési rendszer is ala­csony hatásfokkal dolgozik. Az egészről meg már-már azt mondhatjuk, hogy a sok hőveszteség miatt a megtermelt hőnek jó, ha a fele eljut a lakásokba. Sok pénz ment el az utak javítására, karbantartá­sára, mégis rosszak az utak. Nyomasztó az örökség: csak toldozunk-foldozunk min­dent, értékálló megőrzésre alig jut a ka­pott pénzből. Háromszáztízmillió lejt kaptunk például két szatmári blokk befe­jezésére. Persze, a nagy infláció, az árak meredek felívelése miatt nem volt elég. — — Az idén mennyivel kéne több pénz, hogy a legszükségesebbre jusson? — Könnyű kiszámolni: ha az elmúlt év­ben végül tízmilliárdot költöttünk, akkor most legalább harmincmilliárd lej kéne! Városainkban is több mint sok a tenni­való, hát akkor sáros falvainkon?­ Utakat, járdákat kéne építeni, javítani a közszál­lítást. Nem egy olyan falu van, ahol a közös gazdaság felszámolása után még egy telefon se maradt. Utakat említettem. Nem maradhat ki a felsorolásból a Szat­márnémetiből kivezető bányai út és a ha­­­tár felé vezető út korszerűsítése. Mindket­tőt négysávosban i­s kellene, hisz a jelenle­gi állapot tarthatatlan. De lesz-e elég pén­zünk hozzá? Ezt még ma nehéz megmon­dani. ( A falvaknál maradva: magam is úgy SIKE LAJOS !Folytatása a 3. oldalon) MOLDOVAI VÁLASZTÁSOK A nagyok az élen A két és fél éve független Moldovai Köz­társaságban vasárnap megtartották az­­ első többpárti parlamenti választásokat. A csaknem hárommilliós választótestü­letnek 13 politikai párt és választási tömö­rülés színeiben indult jelöltek közül 104 képviselőt, illetve 20 független képviselőt kellett beválasztania az egykamarás par­lamentbe. Az 1966 választási bizottság össze­számlálja és folyamatosan küldi be az adatokat a központi választási bizottság­nak. összesen 1 751 278 szavazó járult az urnák elé, vagyis a választók 73,29 szá­zaléka. A keleti rajonokban a mintegy 400 ezer választópolgár közül mindössze 6829 jelentkezett a Dnyeszter jobb partján létesített speciális szavazókörzetekben, a tiraszpoli hatóságok ugyanis bojkottálták a választásokat, és igyekeztek megfélem­líteni a szavazókat, bár megfigyelők sze­rint átutazásuk elé nem gördítettek aka­dályokat. A déli részeken tömeges, 74—98 százalékos volt a részvétel, ami részben az ott élő orosz lakosság fegyelmezettsé­gével, illetve azzal magyarázható, hogy a választási kampány során a gagauzok au­tonómiaígéretet kaptak. A legalacsonyabb részvételi arányt Chisinauban és Bálti vá­rosában regisztrálták, nem egészen 50 százalékot. Az Adevarul helyszíni tudósí­tói szerint vasárnap többen voltak a ki­­sinyovi kenyérsorokban, a központi piacon, sőt állítólag az ócskapiacon is, mint a sza­vazókörzetekben, ami a mára várható lé­ (Folytatása a 2. oldalon) Rossz, hideg szelek fújnak Fázom. Az este bemondták, hogy hét végére itt a hideg, nagy szél is lesz, ami majd kioltja a tüzet a kályhában. Nincs nyomása a gáznak, nem ég oda az aragáz sütőjében az ott felejtett étel. Mert min­dig a világ gondján jár az eszem, és nincs hét, hogy ne kellene három napon át ma­rósúgban főznöm egy-egy kormos lábast. Ma szabad kézzel is be lehet nyúlni a sü­tőbe. Fázom. Az éghajlat cinkosa lesz a történelem hidegének. . Rossz szelek fújnak. A székely, megyék­ben törvényes felhatalmazás nélkül garáz­dálkodó tanfelügyelőnő hihetetlenül tudat­lan névelemző őskutatásai, a pozsonyi születésű, tehát legfennebb szlovák, vagy cipszer származású Fadrusz János átke­resztelése Fadrutiura Kolozsváron, az ál­lami vagyonalap mindenféle Bukarestből kinevezett — és meghatározott pártállású — vezetői a székely megyékben, akikről a régi közmondás jut eszünkbe, hogy min­den szentnek maga felé hajlik a keze, a botrányosan lecsökkent egészségügyi költ­ségvetés, amiért Bajgyik László újból éh­ségsztrájkba kezdett Váradon, s a fővá­rosi ellenzéki lapok már oda se bagóznak „Vasile Bajgyikra“, a kalózbankok garáz­dálkodása — érdemes elolvasni a legutób­bi Academia Catavencuban a Dacia Fe­lix működésének elemzését — s még mi minden: az infláció, a családi költségve­tések örökös deficitje, a­ trichinosis és a különféle kelet-ázsiai influenzák, most, amíg még hideg van, s az elhordatlan sze­mét miatt a felmelegedéskor fenyegető kolera, vagy ki tudja mi — szóval rossz, hideg szelek fújnak, hogy Karadzsicsék fe­nyegetőzéséről és rágalmairól ne is beszél­jünk. Fázom és fáradt vagyok. Néha arra gondolok, kutyaugatás nem hullik az ég­be: egymás között beszélgetünk és hiába vannak józan, fontos észrevételeink, fütyül­nek ránk azok, akiket illet. Egy román filmrendező, volt évfolyamtársam, Manole Marcus, A színész és a fenevadak szerző­je, aki — számomra is meglepően — ro­mán barátaitól hallotta, hogy milyen oda­­mondós vagyok a rádióban, nyugtatgatott a nemzetgyalázási törvény felől: légy nyu­godt, nem fognak becsukni. Az az alibijük, hogy mondod a magadét. Ami bizony le­sújtó. Nem győzöm hangoztatni, milyen sokat jelent nekem a hallgatók, olvasók vissza­jelzése: értelmet, új tartalmat ad az éle­temnek. De mit ér a hallgatóknak, olva­sóknak az, ami nem hallik az égbe? Ne gondolják, hogy a hiúság beszél belőlem, de tán emlékeznek arra, amit pár hete a kamaszkori verses drámám kapcsán mond­tam, hogy szégyellem magam utólag, mert a reménység hangoztatása nem tette ható­képessé a tehetetleneket, a kiszolgáltatot­takat i­s ma is tehetetlenek és kiszolgál­tatottak vagyunk, egy szűkebb és tágabb értelemben fenyegető történelmi pillanat­ban. A hatalommal visszaélők szervezett hadával szemben nem működik a civil tár­sadalom. A vészharang vagy figyelmeztetés nem hangzik saját körünkön kívül. Szász János kollégám és barátom hetek óta kór­házban van, depresszióját infúziós gyógy­­szerezéssel kezelik, mert az ellenálláskép­telen idegállapot bizonyos biokémiai lebom­lások következménye és okozója egyúttal. Tehát még az is kontárkodás, ha azt re­mélem, hogy segítek az embereknek meg­őrizni az idegegyensúlyt, a lelkierőt. Mert arra nagy szükség van. Mert Voltaire Can­­dide-jának megoldási javaslata, hogy „mű­veljük kertünket“, inoperáns. Hol az a kert? S a birtoklevél? Mégis szeretném felhívni a figyelmet egy jelenségre, ami — hiszem — vlágtörténel­­mileg egyedülálló. A parlamenti többség és a hatalom, a kormánykoalíció pártjai, pillanatnyilag nemigen érnek ránk, egy­mást eszik. Az útszéli szidalmak, ócsáro­­lások, közveszélyes rágalmak piszkos hal- HALÁSZ ANNA (Folytatása a 3. oldalon) .KELLER EMESE:­­Kikeletre várva e­­y sorozat 1272 szám 1994. március 1., kedd • László Ferenc Kolozsvárról a téli olimpiáról BÚCSÚ LILLEHAMMERTŐL És elérkezett a zárás ideje is ... Szombaton újból öt számban avattak bajnokot, és a nézők — nyugodtan le me­rem írni, hogy tévénézők százmilliói is — kissé elszontyolodva gondoltak arra, hogy elérkezett az első, nem szökőévben ren­dezett téli játékok utolsó előtti napja. Az öt számban ugyanannyi ország sportolói osztoztak a győzelmeken. A jégcsarnok­ban megrendezett rövidtávú pályás szá­mok rengeteg izgalmat tartogattak ver­senyzőknek és nézőknek egyaránt. A nők 1000 méteres versenyének nagy meglepe­tése volt, hogy az előző olimpia 500 mé­teres bajnokát, és mellesleg a mostani já­tékokon, két nappal korábban akkori győ­zelmét megismétlő egyesült államokbeli Cathy Turner eredményét megsemmi­sítették. Ugyanis, a tévé képernyőjén is tisztán kivehető volt, hogy verseny köz­ben akadályozta kínai vetélytársnőjét Mellesleg a kínaiak már a csütörtöki ver­senynapon megóvták a nyertes Turner eredményét hasonló indoklással. A ver­senybíróság azonban akkor még elutasí­totta az óvást. Szombaton aztán a kínaiak az 1000 méteres távon kárpótolták magu­kat, övék lett az aranyérem. A szombati nap két rövidpályás férfiversenyén, az 500 méteresen a dél-koreai Zsi-Hoon Chue legyőzte az olaszok fura hangzású nevet viselő versenyzőjét, Mirko Vuiller­­mint és a brit Nicolas Goockot, míg az 5000 méteres váltófutásban Olaszország, Egyesült Államok, Ausztrália volt a sor­rend az élen. Egy-egy női alpesi verseny, illetve egy sílövész férfiak 4X7,5 km-es váltófutása tette teljessé a szombati műsort, amely egyébként a hős sportolók egy nappal ko­rábbi olimpiai búcsúját jelentette. Az al­pesi sízőnők klasszikus számát a svájci Vreni Schneider nyerte az osztrák Eder és a szlovén Koreni előtt, míg a szóban forgó sílövész váltófutásban Németország megismételte 1992-es bravúrját, megelőz­te az orosz és a francia váltót. Tehát akár­csak a nőknél, itt is ugyanaz a három ország foglalta el a dobogós helyeket, az első két helyen váltott sorrendben. És így érkezett el a játékok vasárnapi, tizenhatodik, egyben zárónapja. A sí­futók maratoni számának tekintett 50 km-es férfi sífutásban óriási ünneplő tö­meg közepette a kazahsztáni Vlagyimir Szmirnov két korábbi ezüstérem után már nem engedte ki kezéből az aranyat A finn Mika Myllälä a szám ezüst-, a nor­vég Sturestieversen pedig bronzérmese. Szmirnov 2 óra 07 p. 20.3 mp, Myllälä 2 ó. 8. p. 41,4 mp., a norvég versenyző pe­dig 2 ó. 8 p. 49,0 mp. alatt tette meg a félszáz kilométeres távot Négyes bobban német siker született mégpedig úgy, hogy az összesítésben Né­metország II. csapata érte el a legjobb időt míg az úgymond első gárda bronz­érmes lett A két német együttes közé Svájc csapat ékelődött be ezüstérmesnek. Már-már úgy tűnt, hogy az utolsó al­pesi számban a férfiak műlesikló verse­nyében az olasz Alberto Tomba arany­éremmel kárpótolja magát korábbi ki­siklásáért, de miután hosszú ideig vezet­ SZKT-ülés Csíkszeredában Hatékonyabban (?) • Gyergyószentmiklós polgármestere az SZKT élén • Megalakulhat az RMDSZ „felsőháza“ • Az Etikai Bizottság fela­data: „a magyarság és a Szövetség elleni bűnök“ kivizsgálása • Románia ez ideig egyetlen vállalt kötelezettségét sem telje­sítette • Állásfoglalás ÉT-ajánlások ügyé­ben • Az SZKT (első) Csíkszeredai ülésének már a tervezett napirendje is zsúfoltnak ígérkezett, kemény vitákat sejtetett. A képviselők területi és frakcióvezetőinek péntek esti egyeztető kerekasztala már amúgy is zsúfolt tervét tovább bővítette a felvetendő problémák sorrendjét is meg­változtatta. Mivel az első, gyergyószentmiklósi SZKT-n megválasztott állandó bizottság mandátuma lejárt, Csiha Tamás pedig le­mondott az elnökségről, első napirendi pontként teljes tisztújításra került sor az SZKT vezetésében. Alapelvként fogadtatott el, hogy az SZKT-elnököt csupán konszenzussal lehet választani, okulva az eddigi tapasztala­tokból a frakcióvezetők egyeztető kerek­asztala olyan jelöltet keresett, aki nagy va­lószínűséggel élvezi az SZKT legalább 2/3- ának bizalmát. A jelölt Dézsi Zoltán Gyer­gyószentmiklós polgármestere lett. A kon­szenzusos jelölés majd kútba esett azonban már az első pillanatokban, amikor a ke­reszténydemokrata frakció Csiha Tamás személyében ellenjelöltet állított, ezt pedig a többi platform a politikai alku felrúgá­sának tekintette. Rövid egyeztetés után Hajdú Gábor szenátor saját nevében je­lölte újra az SZKT lemondott elnökét, fel­oldva így a patthelyzetet, ugyanakkor még­is megteremtve a választás lehetőségét. A második szavazási menetben a közös jelölt meg is kapta a szükséges szavazato­kat (az első menetben 2 szavazat hiány­zott a 2/3-ból) így az SZKT immár végle­ges elnöke Dézsi Zoltán lett. Az SZKT há­rom alelnökének és három titkárának je­lölése szintén az egyeztető kerekasztalon elfogadott elvek szerint történt, így az al­­elnökök: Bulyovszky Lóránd, Füri Ilona és Pillich László, a titkárok Figel Ernő, Gazda István és Zakariás Zoltán lettek. A képviselőknek felolvasták Tőkés Lász­ló tiszteletbeli elnök levelét. A püspök úr a szatmári zsinat miatt nem tudott részt venni a Csíkszeredai ülésen, amelyben fel­hívta a figyelmet arra, hogy március 28-án az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésé­nek 488/1993. számú irányelve értelmében kötelezően alkalmazandó ellenőrzési me­chanizmus első hat hónapos határideje le­jár. Románia pedig mindeddig egyetlen vállalt kötelezettségét sem teljesítette. Ezért kérte a kérdés megvitatását. Az SZKT visszatérve eredeti napirend­jéhez, megvitatta és elfogadta a parlamen­ti csoport működési szabályzatát és el­kezdte az Etikai Bizottság működési sza­bályzatának vitáját. Szombaton este a „tisztelt ház“ törté­netében először került sor interpellációk­ra. Zsigmond László és Borbély Imre kép­viselők interpellációi a Szatmár megyei helyzetre vonatkoztak, ahol a megyei RMDSZ-tanácsosok lemondásra szólította fel a Kárpátok-Eurorégió kérdésében is­mertté vált konvenciós Ioan Chis tanács­elnököt, míg Borsos Géza arra kért el­képzelést, programot, hogy mi lesz a Hi­vatalos Közlöny magyar nyelvű kiadásá­val, amelyet az érdektelenség miatt a meg­szűnés veszélye fenyeget. Az interpellációra Takács Csaba ügyve­zető elnök válaszolt. BIRTÓK JÓZSEF (Folytatása a 3. oldalon) EGY KIS ZŰR A KÁRPÓTLÁS KÖRÜL (üzenetrögzítőn) — Botos Mária vagyok a brassói­­Tulipán kft-től. Február köze­pén megjelent az RMSZ-ben a Kárpótlási Tájékoztatóval ellentétesen egy olyan felhívás, miszerint nemcsak fogolytárs, hanem szomszéd is lehet az, aki tanúval­lomásával bizonyítja a szenvedő kárpót­lásra jogosult visszatérését az orosz hadi­fogságból. Ennek a hatására néhány eset­ben így is intézkedtünk, viszont a sepsi­szentgyörgyi körzet, amely a brassói kár­pótlásra jogosultakkal is foglalkozik, nem fogadja el azokat a tanúvallomásokat , amelyek a vidéki vagy a városi közjegy­ző jóváhagyásával íródtak. Mi a teendő, és szeretném konkrétan tudni, miről van szó. Választ a brassói RMDSZ székházá­ban a 092—15 17 53-as telefonszámon vá­rok. (1993. február 24.) Noha az üzenet személyesen Deák Le­ventének szólt, az ügy közérdekűségére való tekintettel jónak láttuk közölni, így teszünk a miharabbi válasszal is. VAN AMIKOR VILLANYOS (Üzenetrögzítőn) — ... 376 96-os tele­fonszámról. A szombat—vasárnapi szám­ban az utolsó oldalon a Vágy villanyosa helyett Vágy villamosát kell írni a ma­gyar helyesírási szótár szerint. (19.­ feb­ruár 28.) Kérjük, olvassa el még egyszer a jegy­zetet és próbálja meg értékelni a szerző finom humorát; az amerikai dráma címét itt parafrazálva használta. PRUTON TÚLI... TÁVIRAT (Telefaxon) — A moldovai választáso­kon az unionisták teljesen leszerepeltek, úgy tűnik, véglegesen kiszorultak a politi­kacsinálásból. Az egy hét múlva megtar­tásra kerülő „szociológiai felmérésen“ a választási eredmények ismeretében bizo­nyosra vehető, hogy a lakosság döntő több­ (Folytatása a 3. oldalon) Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, Piafa Préséi Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége > 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület 4 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk ára 100 lej telefonszáma: 618 03 02 Telefax: 618 15 62 Telex: 10315-TRANS-R (Folytatása a 4. oldalon)

Next