Romániai Magyar Szó, 1994. március (6. évfolyam, 1272-1298. szám)
1994-03-01 / 1272. szám
ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST Mégis épül a híd M ily szerence, hogy az MTV 1-es csatornáját nem lehet Bukarestben fogni. Legalábbis most, az adott esetben nagy szerencse, mert a nemzeti jobbnak a legeslegjobb szárnyán lévő, azaz inkább ott fecsegő és ordítozó honatyák most nagy patáliát csapnának a román parlamentben egy, a magyar televízióban elhangzott mondattal kapcsolatban. Ez a mondat, ahogy elhangzása után gyorsan le tudtam jegyezni, valahogy így szólt: „Menjenek a magyarok a Kárpátokon túlra is, mert ott még jobban lehet kaszálni!“. S nem más, mint a budapesti román nagykövet, Ioan Donca úr biztatta emigyen a magyarokat, pontosabban a magyarországi vállalkozókat. Ha valaki netán azt gondolná, hogy amolyan jópofa viccként mondta, megnyugtatom, erről szó sincs. A nagykövet úr elég szép magyar kiejtéssel, oldott beszélgetés hangján, de komolyan mondta, amit mondott. Fogalmazásán érződött, hogy mióta Budapesten teljesít szolgálatot, elég jól megtanulta a pesti argót. Nevezett mondata előtt a kiváló műsorvezető felidézte, hogy merre “kaszálhattak“ a múlt években a magyar vállalkozók és immár menynyire leszűkült a terület a haszon szempontjából , lévén, hogy sem Magyarországon, sem pedig Romániában nem beszéli legalább minden tizedik ember az angolt, németet, franciát, a magyarországi vállalkozók érthetően idgnkább Erdélyben, ott is a magyarok lakta vidéken horgonyoznak le. Erre Donca úr azt felelte, hogy nem kell félteni a vállalkozókat, feltalálják ők egymást mindenütt, könnyen lebontják a nyelvi akadályokat, s aztán meghívta őket, „kaszáljanak“ a Kárpátokon túl is. A lapunkból is jól ismert neves Kontrax cég bukaresti vállalatának vezetője, Dicső Gábor csak megerősítette a román nagykövet szavait. Elmondta, hogy a ma már szinte egész Romániát behálózó vállalat forgalmának (melyet az idénre hatmillió dollárra becsül) úgy 40 százalékát Bukarestben és környékén bonyolítja le. A román főváros hatalmas felvevő piac és még távolról sincs telítve. Következésképpen megéri a magyarországi vállalkozóknak a távolabbi „kaszálás“. Annál is inkább — folytatta Dicső úr —, mert tapasztalatai szerint, a román vállalkozók felnéznek a magyar vállalkozókra, miként a magyarok az osztrákra és a németre. Az egyik, a műsorban szintén megszólaltatott romániai vállalkozó még tovább ment: Moldáviába invitálta a magyarországi üzletembereket! A távolságot messze kárpótolja az a tény, hogy a Pruton túl még több mindent el lehet adni, s talán még inkább az, hogy a romániai hatóságok nagyvonalúan és viszonylag kevesebb bürokráciával kezelik a Moldáviába irányuló kereskedelmi forgalmat Arrafelé hamarabb kap zöld utat sok minden. Sok hasznos információ elhangzott a közel egyórás műsorban a román— magyar gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokról. Többek között az, hogy immár aláírták és csak ratifikálni kell a beruházásvédelmi és a kettős adóztatás eltörléséről szóló megállapodást, s moccan a közös magyar—román bank alapításának ügye és most már csakugyan korszerűsítenek, bővítenek több közös határátkelőt A vendéglátóknak is fölötte tetszett Donca nagykövet ama megjegyzése, hogy a vállalkozók, illetve azok érdekvédelmi szervezetei gyakoroljanak nagyobb nyomást a kormányokra — mindkét oldalon —, bontsák le gyorsabban a gazdasági kapcsolatok bővítését akadályozó elavult módszereket, megkötöttségeket. Hidak — ez a címe a neves közgazdász tévés műsorvezető, Pomezsányszky György műsorának. Ez az adás valóban betöltötte a híd szerepét. Példás nyíltsággal és őszinteséggel tárta fel mindkét fél a kapcsolatépítés gondjait, nem csak a másik, de a maga hibáit, gyengéit is. Mindezt egymást tisztelő, oldottan barátias hangnemben. Szó sem volt a múlt bűneiről, még csak célzást se tettek arra, hogy ki kit és mikor sértett meg vagy vert át. Csak előre néztek! Példát mutatva a politikusoknak is, a történészeknek mindenképpen. Ha mindkét fél megőrzi ezt a hangot, remény van rá... Na mire is? A múlt évben a két ország áruforgalmának értéke 271 millió dollár volt (ebből 185 millió a magyar, 86 millió a román export). Mondjuk, ha az ezredfordulóra ezt sikerül feltornázni legalább egy-másfél milliárd dollárra, akkor már annyira erős lesz a két ország közti jelképes híd, hogy semmiféle történelmi ordítozás, bősz honatyai üvöltés nem árthat neki. Mert akkor nemcsak több lesz az ennivaló, de jobban is ismerjük majd egymást. Csak könyörgöm, ne álljunk meg a hídépítésben! SIKE LAJOS • Szív is kell hozzá • Mi köze Moszkvának Princetonhoz? Kacagni kéne, de nem lehet • Ha török, akkor testvér • A magyar külpolitikának 15 millió magyarban kell gondolkodnia • Büdös túrót vegyenek! • Ruckoj folytatja, Haszbulatov nem • Több helyen egyszerre • Harmadik újrakezdés előtte Nem lehet mindent a szegénységre kenni! Szabó Istvánnál, a Szatmár megyei tanács alelnökénél még többet kell ajtózni, mint az elnöknél. Az ok: gyakorló pénzügyi szakemberként került mai tisztébe, ő tehát a megye „pénzügyminisztere“, neki kell osztania a keveset, de néha éppenséggel a semmit. Mindenki hozzá szalad, ha üres a pénztár vagy a folyószámla, csináljon már valamit ! — Tudjuk, az országnak még nincs idei költségvetése, s nyilván a megyének sincs. Akkor milyen mérce alapján költekeznek, ha történetesen van pénzük? — A tavalyi költségvetés után költekezünk, arra számítva, hogy előbb-utóbb csak megszavazza az ideit is a parlament . Szatmár megyében ellenzéki tanács viszi az ügyeket, s a jelek szerint egyáltalán nem rosszabbul, mint máshol a kormánypárti, sőt! Egy-két ügyben mint például az eurorégióhoz való csatlakozás ügyében, nem nyerték el a felső hatalom tetszését. Nem bánik-e a kormány az átlagnál szűkmarkúbban egy ilyen „rebellis“ megyével? — Hát volt rá példa, amikor éreztette velünk nemtetszését. A tavalyi költségvetésben hátulról a negyedikek voltunk, ami a nekünk juttatott pénzt illeti. Már csak a két székely megye és még egy volt mögöttünk. Aztán sok interpelláció után, a pótköltségvetés révén már a középmezőnyben kerültünk. Oda, ahol lényegében helyünk van a megye gazdasági ereje és a lakosság száma szerint. A megyei tanács nemrég elemezte a múlt évi költségvetés teljesítését Sikerült elkölteniük minden pénzt? — Még mennyire! A bevételi túlteljesítéseket is elköltöttük. Sok pénz ment a fűtésre, pontosabban a kőközpontok felújítására és a régi vezetékek cseréjére. Hálát adhatunk az egek urának, hogy nagyon enyhe tél volt, így igazából nem derült ki, mennyit érnek ezek a korszerűsítési munkálatok. Ám azt lemérhettük, hogy a felújított fűtési rendszer is alacsony hatásfokkal dolgozik. Az egészről meg már-már azt mondhatjuk, hogy a sok hőveszteség miatt a megtermelt hőnek jó, ha a fele eljut a lakásokba. Sok pénz ment el az utak javítására, karbantartására, mégis rosszak az utak. Nyomasztó az örökség: csak toldozunk-foldozunk mindent, értékálló megőrzésre alig jut a kapott pénzből. Háromszáztízmillió lejt kaptunk például két szatmári blokk befejezésére. Persze, a nagy infláció, az árak meredek felívelése miatt nem volt elég. — — Az idén mennyivel kéne több pénz, hogy a legszükségesebbre jusson? — Könnyű kiszámolni: ha az elmúlt évben végül tízmilliárdot költöttünk, akkor most legalább harmincmilliárd lej kéne! Városainkban is több mint sok a tennivaló, hát akkor sáros falvainkon? Utakat, járdákat kéne építeni, javítani a közszállítást. Nem egy olyan falu van, ahol a közös gazdaság felszámolása után még egy telefon se maradt. Utakat említettem. Nem maradhat ki a felsorolásból a Szatmárnémetiből kivezető bányai út és a határ felé vezető út korszerűsítése. Mindkettőt négysávosban is kellene, hisz a jelenlegi állapot tarthatatlan. De lesz-e elég pénzünk hozzá? Ezt még ma nehéz megmondani. ( A falvaknál maradva: magam is úgy SIKE LAJOS !Folytatása a 3. oldalon) MOLDOVAI VÁLASZTÁSOK A nagyok az élen A két és fél éve független Moldovai Köztársaságban vasárnap megtartották az első többpárti parlamenti választásokat. A csaknem hárommilliós választótestületnek 13 politikai párt és választási tömörülés színeiben indult jelöltek közül 104 képviselőt, illetve 20 független képviselőt kellett beválasztania az egykamarás parlamentbe. Az 1966 választási bizottság összeszámlálja és folyamatosan küldi be az adatokat a központi választási bizottságnak. összesen 1 751 278 szavazó járult az urnák elé, vagyis a választók 73,29 százaléka. A keleti rajonokban a mintegy 400 ezer választópolgár közül mindössze 6829 jelentkezett a Dnyeszter jobb partján létesített speciális szavazókörzetekben, a tiraszpoli hatóságok ugyanis bojkottálták a választásokat, és igyekeztek megfélemlíteni a szavazókat, bár megfigyelők szerint átutazásuk elé nem gördítettek akadályokat. A déli részeken tömeges, 74—98 százalékos volt a részvétel, ami részben az ott élő orosz lakosság fegyelmezettségével, illetve azzal magyarázható, hogy a választási kampány során a gagauzok autonómiaígéretet kaptak. A legalacsonyabb részvételi arányt Chisinauban és Bálti városában regisztrálták, nem egészen 50 százalékot. Az Adevarul helyszíni tudósítói szerint vasárnap többen voltak a kisinyovi kenyérsorokban, a központi piacon, sőt állítólag az ócskapiacon is, mint a szavazókörzetekben, ami a mára várható lé (Folytatása a 2. oldalon) Rossz, hideg szelek fújnak Fázom. Az este bemondták, hogy hét végére itt a hideg, nagy szél is lesz, ami majd kioltja a tüzet a kályhában. Nincs nyomása a gáznak, nem ég oda az aragáz sütőjében az ott felejtett étel. Mert mindig a világ gondján jár az eszem, és nincs hét, hogy ne kellene három napon át marósúgban főznöm egy-egy kormos lábast. Ma szabad kézzel is be lehet nyúlni a sütőbe. Fázom. Az éghajlat cinkosa lesz a történelem hidegének. . Rossz szelek fújnak. A székely, megyékben törvényes felhatalmazás nélkül garázdálkodó tanfelügyelőnő hihetetlenül tudatlan névelemző őskutatásai, a pozsonyi születésű, tehát legfennebb szlovák, vagy cipszer származású Fadrusz János átkeresztelése Fadrutiura Kolozsváron, az állami vagyonalap mindenféle Bukarestből kinevezett — és meghatározott pártállású — vezetői a székely megyékben, akikről a régi közmondás jut eszünkbe, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, a botrányosan lecsökkent egészségügyi költségvetés, amiért Bajgyik László újból éhségsztrájkba kezdett Váradon, s a fővárosi ellenzéki lapok már oda se bagóznak „Vasile Bajgyikra“, a kalózbankok garázdálkodása — érdemes elolvasni a legutóbbi Academia Catavencuban a Dacia Felix működésének elemzését — s még mi minden: az infláció, a családi költségvetések örökös deficitje, a trichinosis és a különféle kelet-ázsiai influenzák, most, amíg még hideg van, s az elhordatlan szemét miatt a felmelegedéskor fenyegető kolera, vagy ki tudja mi — szóval rossz, hideg szelek fújnak, hogy Karadzsicsék fenyegetőzéséről és rágalmairól ne is beszéljünk. Fázom és fáradt vagyok. Néha arra gondolok, kutyaugatás nem hullik az égbe: egymás között beszélgetünk és hiába vannak józan, fontos észrevételeink, fütyülnek ránk azok, akiket illet. Egy román filmrendező, volt évfolyamtársam, Manole Marcus, A színész és a fenevadak szerzője, aki — számomra is meglepően — román barátaitól hallotta, hogy milyen odamondós vagyok a rádióban, nyugtatgatott a nemzetgyalázási törvény felől: légy nyugodt, nem fognak becsukni. Az az alibijük, hogy mondod a magadét. Ami bizony lesújtó. Nem győzöm hangoztatni, milyen sokat jelent nekem a hallgatók, olvasók visszajelzése: értelmet, új tartalmat ad az életemnek. De mit ér a hallgatóknak, olvasóknak az, ami nem hallik az égbe? Ne gondolják, hogy a hiúság beszél belőlem, de tán emlékeznek arra, amit pár hete a kamaszkori verses drámám kapcsán mondtam, hogy szégyellem magam utólag, mert a reménység hangoztatása nem tette hatóképessé a tehetetleneket, a kiszolgáltatottakat is ma is tehetetlenek és kiszolgáltatottak vagyunk, egy szűkebb és tágabb értelemben fenyegető történelmi pillanatban. A hatalommal visszaélők szervezett hadával szemben nem működik a civil társadalom. A vészharang vagy figyelmeztetés nem hangzik saját körünkön kívül. Szász János kollégám és barátom hetek óta kórházban van, depresszióját infúziós gyógyszerezéssel kezelik, mert az ellenállásképtelen idegállapot bizonyos biokémiai lebomlások következménye és okozója egyúttal. Tehát még az is kontárkodás, ha azt remélem, hogy segítek az embereknek megőrizni az idegegyensúlyt, a lelkierőt. Mert arra nagy szükség van. Mert Voltaire Candide-jának megoldási javaslata, hogy „műveljük kertünket“, inoperáns. Hol az a kert? S a birtoklevél? Mégis szeretném felhívni a figyelmet egy jelenségre, ami — hiszem — vlágtörténelmileg egyedülálló. A parlamenti többség és a hatalom, a kormánykoalíció pártjai, pillanatnyilag nemigen érnek ránk, egymást eszik. Az útszéli szidalmak, ócsárolások, közveszélyes rágalmak piszkos hal- HALÁSZ ANNA (Folytatása a 3. oldalon) .KELLER EMESE:Kikeletre várva ey sorozat 1272 szám 1994. március 1., kedd • László Ferenc Kolozsvárról a téli olimpiáról BÚCSÚ LILLEHAMMERTŐL És elérkezett a zárás ideje is ... Szombaton újból öt számban avattak bajnokot, és a nézők — nyugodtan le merem írni, hogy tévénézők százmilliói is — kissé elszontyolodva gondoltak arra, hogy elérkezett az első, nem szökőévben rendezett téli játékok utolsó előtti napja. Az öt számban ugyanannyi ország sportolói osztoztak a győzelmeken. A jégcsarnokban megrendezett rövidtávú pályás számok rengeteg izgalmat tartogattak versenyzőknek és nézőknek egyaránt. A nők 1000 méteres versenyének nagy meglepetése volt, hogy az előző olimpia 500 méteres bajnokát, és mellesleg a mostani játékokon, két nappal korábban akkori győzelmét megismétlő egyesült államokbeli Cathy Turner eredményét megsemmisítették. Ugyanis, a tévé képernyőjén is tisztán kivehető volt, hogy verseny közben akadályozta kínai vetélytársnőjét Mellesleg a kínaiak már a csütörtöki versenynapon megóvták a nyertes Turner eredményét hasonló indoklással. A versenybíróság azonban akkor még elutasította az óvást. Szombaton aztán a kínaiak az 1000 méteres távon kárpótolták magukat, övék lett az aranyérem. A szombati nap két rövidpályás férfiversenyén, az 500 méteresen a dél-koreai Zsi-Hoon Chue legyőzte az olaszok fura hangzású nevet viselő versenyzőjét, Mirko Vuillermint és a brit Nicolas Goockot, míg az 5000 méteres váltófutásban Olaszország, Egyesült Államok, Ausztrália volt a sorrend az élen. Egy-egy női alpesi verseny, illetve egy sílövész férfiak 4X7,5 km-es váltófutása tette teljessé a szombati műsort, amely egyébként a hős sportolók egy nappal korábbi olimpiai búcsúját jelentette. Az alpesi sízőnők klasszikus számát a svájci Vreni Schneider nyerte az osztrák Eder és a szlovén Koreni előtt, míg a szóban forgó sílövész váltófutásban Németország megismételte 1992-es bravúrját, megelőzte az orosz és a francia váltót. Tehát akárcsak a nőknél, itt is ugyanaz a három ország foglalta el a dobogós helyeket, az első két helyen váltott sorrendben. És így érkezett el a játékok vasárnapi, tizenhatodik, egyben zárónapja. A sífutók maratoni számának tekintett 50 km-es férfi sífutásban óriási ünneplő tömeg közepette a kazahsztáni Vlagyimir Szmirnov két korábbi ezüstérem után már nem engedte ki kezéből az aranyat A finn Mika Myllälä a szám ezüst-, a norvég Sturestieversen pedig bronzérmese. Szmirnov 2 óra 07 p. 20.3 mp, Myllälä 2 ó. 8. p. 41,4 mp., a norvég versenyző pedig 2 ó. 8 p. 49,0 mp. alatt tette meg a félszáz kilométeres távot Négyes bobban német siker született mégpedig úgy, hogy az összesítésben Németország II. csapata érte el a legjobb időt míg az úgymond első gárda bronzérmes lett A két német együttes közé Svájc csapat ékelődött be ezüstérmesnek. Már-már úgy tűnt, hogy az utolsó alpesi számban a férfiak műlesikló versenyében az olasz Alberto Tomba aranyéremmel kárpótolja magát korábbi kisiklásáért, de miután hosszú ideig vezet SZKT-ülés Csíkszeredában Hatékonyabban (?) • Gyergyószentmiklós polgármestere az SZKT élén • Megalakulhat az RMDSZ „felsőháza“ • Az Etikai Bizottság feladata: „a magyarság és a Szövetség elleni bűnök“ kivizsgálása • Románia ez ideig egyetlen vállalt kötelezettségét sem teljesítette • Állásfoglalás ÉT-ajánlások ügyében • Az SZKT (első) Csíkszeredai ülésének már a tervezett napirendje is zsúfoltnak ígérkezett, kemény vitákat sejtetett. A képviselők területi és frakcióvezetőinek péntek esti egyeztető kerekasztala már amúgy is zsúfolt tervét tovább bővítette a felvetendő problémák sorrendjét is megváltoztatta. Mivel az első, gyergyószentmiklósi SZKT-n megválasztott állandó bizottság mandátuma lejárt, Csiha Tamás pedig lemondott az elnökségről, első napirendi pontként teljes tisztújításra került sor az SZKT vezetésében. Alapelvként fogadtatott el, hogy az SZKT-elnököt csupán konszenzussal lehet választani, okulva az eddigi tapasztalatokból a frakcióvezetők egyeztető kerekasztala olyan jelöltet keresett, aki nagy valószínűséggel élvezi az SZKT legalább 2/3- ának bizalmát. A jelölt Dézsi Zoltán Gyergyószentmiklós polgármestere lett. A konszenzusos jelölés majd kútba esett azonban már az első pillanatokban, amikor a kereszténydemokrata frakció Csiha Tamás személyében ellenjelöltet állított, ezt pedig a többi platform a politikai alku felrúgásának tekintette. Rövid egyeztetés után Hajdú Gábor szenátor saját nevében jelölte újra az SZKT lemondott elnökét, feloldva így a patthelyzetet, ugyanakkor mégis megteremtve a választás lehetőségét. A második szavazási menetben a közös jelölt meg is kapta a szükséges szavazatokat (az első menetben 2 szavazat hiányzott a 2/3-ból) így az SZKT immár végleges elnöke Dézsi Zoltán lett. Az SZKT három alelnökének és három titkárának jelölése szintén az egyeztető kerekasztalon elfogadott elvek szerint történt, így az alelnökök: Bulyovszky Lóránd, Füri Ilona és Pillich László, a titkárok Figel Ernő, Gazda István és Zakariás Zoltán lettek. A képviselőknek felolvasták Tőkés László tiszteletbeli elnök levelét. A püspök úr a szatmári zsinat miatt nem tudott részt venni a Csíkszeredai ülésen, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy március 28-án az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 488/1993. számú irányelve értelmében kötelezően alkalmazandó ellenőrzési mechanizmus első hat hónapos határideje lejár. Románia pedig mindeddig egyetlen vállalt kötelezettségét sem teljesítette. Ezért kérte a kérdés megvitatását. Az SZKT visszatérve eredeti napirendjéhez, megvitatta és elfogadta a parlamenti csoport működési szabályzatát és elkezdte az Etikai Bizottság működési szabályzatának vitáját. Szombaton este a „tisztelt ház“ történetében először került sor interpellációkra. Zsigmond László és Borbély Imre képviselők interpellációi a Szatmár megyei helyzetre vonatkoztak, ahol a megyei RMDSZ-tanácsosok lemondásra szólította fel a Kárpátok-Eurorégió kérdésében ismertté vált konvenciós Ioan Chis tanácselnököt, míg Borsos Géza arra kért elképzelést, programot, hogy mi lesz a Hivatalos Közlöny magyar nyelvű kiadásával, amelyet az érdektelenség miatt a megszűnés veszélye fenyeget. Az interpellációra Takács Csaba ügyvezető elnök válaszolt. BIRTÓK JÓZSEF (Folytatása a 3. oldalon) EGY KIS ZŰR A KÁRPÓTLÁS KÖRÜL (üzenetrögzítőn) — Botos Mária vagyok a brassóiTulipán kft-től. Február közepén megjelent az RMSZ-ben a Kárpótlási Tájékoztatóval ellentétesen egy olyan felhívás, miszerint nemcsak fogolytárs, hanem szomszéd is lehet az, aki tanúvallomásával bizonyítja a szenvedő kárpótlásra jogosult visszatérését az orosz hadifogságból. Ennek a hatására néhány esetben így is intézkedtünk, viszont a sepsiszentgyörgyi körzet, amely a brassói kárpótlásra jogosultakkal is foglalkozik, nem fogadja el azokat a tanúvallomásokat , amelyek a vidéki vagy a városi közjegyző jóváhagyásával íródtak. Mi a teendő, és szeretném konkrétan tudni, miről van szó. Választ a brassói RMDSZ székházában a 092—15 17 53-as telefonszámon várok. (1993. február 24.) Noha az üzenet személyesen Deák Leventének szólt, az ügy közérdekűségére való tekintettel jónak láttuk közölni, így teszünk a miharabbi válasszal is. VAN AMIKOR VILLANYOS (Üzenetrögzítőn) — ... 376 96-os telefonszámról. A szombat—vasárnapi számban az utolsó oldalon a Vágy villanyosa helyett Vágy villamosát kell írni a magyar helyesírási szótár szerint. (19. február 28.) Kérjük, olvassa el még egyszer a jegyzetet és próbálja meg értékelni a szerző finom humorát; az amerikai dráma címét itt parafrazálva használta. PRUTON TÚLI... TÁVIRAT (Telefaxon) — A moldovai választásokon az unionisták teljesen leszerepeltek, úgy tűnik, véglegesen kiszorultak a politikacsinálásból. Az egy hét múlva megtartásra kerülő „szociológiai felmérésen“ a választási eredmények ismeretében bizonyosra vehető, hogy a lakosság döntő több (Folytatása a 3. oldalon) Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, Piafa Préséi Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége > 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület 4 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk ára 100 lej telefonszáma: 618 03 02 Telefax: 618 15 62 Telex: 10315-TRANS-R (Folytatása a 4. oldalon)