Romániai Magyar Szó, 1994. november (6. évfolyam, 1480-1505. szám)

1994-11-01 / 1480. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST Budapest besétále N em f ér kétség Oliviu Gherman, a román szenátus és egyben a kormánypárt elnöke őszinteségéhez, amikor kijelenti: nagy hiba volt „megengedni“ az RMDSZ megalakulását. Az igazság ugyanis az, hogy a román hatalomnak elejétől fogva szálka volt a szemében az erdélyi magyarság érdekvédelmi szervezete, méghozzá olyan szálka, amelyet „fájdalom“ és következmények nélkül nem tudott, vagy inkább nem mert eltávolítani a posztforradalmi politikai porondról, amelyen — ideológusai szerint — nincs helye etnikai alapon szerveződött és működő pártnak. S tegyük mindjárt hozzá, hogy a kormánypártnak és szövetségeseinek ebbéli véleményét ellenzéki erők is osztják, sőt, nyíltan is hangoztatják. Az élet azonban függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye, bizonyította az RMDSZ életképességét, a romániai magyarság tartós szervezeti egységét, ami érthetően nemcsak idegessé teszi a nemzetállam megteremtőinek híveit, de valamiféle „stratégia“ kidolgozására is ösztönzi őket (Oliviu Gherman különben éppen ilyesszerű ajánlatokat tesz), amellyel az RMDSZ hazai és nemzetközi sikerét ellensúlyozni lehetne. A szenátus elnöke fájlalja tehát, hogy az RMDSZ megszülethetett, s azt is, hogy szegényesek az eszközök, amikkel fel lehetne venni vele a harcot, ami nem jelenti azt, hogy a magyarságérdekvédelmi szervezete nem volt és nincs akadályoztatva tevékenységében. Mert talán nem lehet egyeztetett stratégiának nevezni mindazt, ami eddig történt, azt mégis könnyű megállapítani, hogy az RMDSZ zaklatása az elmúlt közel öt esztendőben folyamatos volt: a hatalom —néha az ellenzék hathatós segítségével — nem tett mást mint megpróbálta elszigetelni, legitimitásától megfosztani, a szélsőséges erők táborába utalni azzal, hogy ellentéteként létrehozta a Román Nemzeti Egységpártot, amelynek nacionálkommunista, xenofób és antiszemita politikáját mára azzal, hogy a kormányba emelte, el is fogadta, állampolitikai szintre emelte. Várható volt tehát, hogy előbb vagy utóbb, de fokozódni fognak azok a támadások, melyekkel a hatalom, de a nemzeti kérdésben vele egyetértő ésérző más erők is mindent el fognak követni az RMDSZ lehetlenné tételéért, felmorzsolásáért, politikai „száműzetéséért“. És ez — legalábbis az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége szerint — mára már be is következett, hiszen számos apróbb vagy nagyobb jele van annak, hogy a romániai magyarság, annak érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ az utóbbi időben összehangolt és tudatos támadás újabb hullámának célpontja. És mindez akkor, amikor Bukarestben és Budapesten egyaránt a történelmi megbékélés esélyeit latolgatják, a rég esedékes alapszerződés megkötésének lehetőségeit mérlegelik. A kérdés viszont az, mennyire őszintén? Bukarest és Budapest tehát hosszabb szünet után folytatja az alapszerződés megszövegezésével kapcsolatos vitát, az előbbi mindenképpen abból az elvből kiindulva, hogy az erdélyi magyarságnak a román kormány lényegében már minden jogot biztosított, tehát valahogy úgy, hogy arra szót sem érdemes pazarolni. Aki viszont ismeri a román diplomácia hagyományait, tudja, hogy Bukarest mesterien alkalmaz ilyen esetekben egy módszert: fokozza elnyomó intézkedéseit, felpörgeti a kérdést, hogy majd, amikor „engedni kell“, akkor más szintről... visszakozhasson, lényegében oda, ahol befagyasztotta a saját maga által megállapítottt szintet. Mi történik tehát most, napokkal azelőtt, hogy Bukarestben a román és a magyar szakértők leülnek tárgyalni(a román külügy november 1—10 között várja a magyar küldöttséget) ? Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének szombaton megjelent közleménye elmondja. A magyarellenes hangulatkeltés új hulláma, a Funar-féle szélsőséges nyilatkozatok (a magyarok takarodjanak Erdélyből), Oliviu Gherman „sajnálkozása“, de a számos más természetű megszorító intézkedés is lényegében azokat a véleményeket igazolják, amelyek szerint Bukarestben nincs meg az őszinte szándék, a politikai akarat a történelmi megbékélésre, a romániai magyarság sorskérdéseinek végleges rendezésére, a Budapesttel folytatott alkut pedig úgy látnák eredményesnek, ha „sokért“ lényegében semmit sem adnának. Vajon Budapest — kérdezik Erdélyben — belesétál ebbe az utcába? Lesz-e ereje, akarata arra, hogy ne engedjen az Európai Unió részéről támasztott nyomatékos megbékélési elvárásoknak Úgy néz ki, hogy Bukarest az RMDSZ, a magyarság elleni támadások fokozásával éppen ezt teszteli, azt próbálja megtudni: meddig mehet el megszorító intézkedéseivel? GYARMATH JÁNOS : • Egy tonna hús a kutyáknak • Clinton épp focimeccset nézett, amikor belőttek neki... • Kutyaszánnal a csúcson • Ha hatalomra kerül egy ismeretlen népvezér • Hadsereg-napi kulisszák • Arafat szerint a palesztinok állják a cechet • Magyar diákok a Babes-Bolyai bölcsészkarán • Adócsalás mint nemzeti sport • Egymillió lej egy Mercedesért • Lefizetett meccsek nyomában „Egyszerűen harc folyik a piacért...“ Saját keresztnevéről elnevezett cége, az ATI Srt. tavalyi 4 milliárd lejes forgalma alapjána 41 éves Hosszú Attilát a legsikeresebb romániai magyar üzletemberként tartják számon. Számítógépekkel és színes televíziókkal kereskedve 1990 óta évente megduplázta a vagyonát és a forgalmát, ma már az élelmiszerimport a fő profilja, amerikai és svéd partnerekkel közösen dobozos fagylaltot gyárt, Székelyudvarhelyen saját kábeltévés stúdiót működtet. Vállalata már szerepel az 30 legnagyobb romániai vállalkozás listáján. Hosszú Attila szerint azért nem jó társtulajdonosokkal összeállni, mert pénzosztáskor mindig ellentétek keletkezhetnek. Csempészés vádjával húsz napig volt tavaly vizsgálati fogságban, s bár feltételesen szabadlábra helyezték, a rendőrség a mai napig nem fejezte be a nyomozást. Az ügy miatt — mint mondja legalább egymilliárd lej veszteség érte, nvo: Hogyan lehet Romániában egy magyar nemzetiségű állampolgár ilyen sikeres üzletember? H.A.: Nincs ennek semmilyen különleges receptje, a lényeg az, hogy nem szabad nagy céget csinálni. És figyelni kell. Én voltam például az első, aki hivatalosan Oltcit gépkocsikat exportált Magyarországra. Hiába volt a magyar Merkúr vállalatnak szabályos szerződése az Oltcitek vásárlására, két évig egyetlen kocsit sem tudott importálni. HVG: Hogyan sikerült önnek, egy székelyudvarhelyi vállalkozónak elhalásznia ezt az üzletet a fővárosi cápák orra elől? H.A.: A volt szocialista országokban, így a Romániában is megvalósított privatizáció során az harapta a nagyobbat, aki közelebb ült a tűzhöz, és így több információja volt, aki — nozzám nasomban — , külkereskedelemben dolgozott, az 1989-es események után könnyebben érvényesítette a személyes kapcsolatait, természetesen az állam pénzét használva. Meggyőzte régi jó külföldi partnerét, hogy a továbbiakban is vele dolgozzék, s ő privatizálta saját szakterületét. Ettől kezdve ő fölözte le a tejet állambácsi orra elől, amúgy meg minden folydogált tovább a régi mederben. Ezekkel a nagyhalakkal nem lehet de nem is szabad versenyezni, nézze meg a cégtoplistát, még a 25. helyezett is 11 milliárd lejt forgalmazott 1993-ban. Közelebbről ismerem a bukaresti Promp Srl.-t, a tulajdonosok velem egykorúak vagy fiatalabbak, s benne van a bulibar például. Dumitru Mazilunab — az 1989 decemberi események egyik legvitatottabb személyiségének, aki ma nagykövet — , fia is, akivel együtt szilvesztereztünk Thaiföldön, ők tartják a kezükben a román textilipart, egy szerény kis irodából 13 milliárdos forgalmat bonyolítanak le. Senki sem ismeri őket, észrevétlenül működnek, s ez is a céljuk. HVG: Úgy beszél, mintha tudná, hogy a román ipart és a fontosabb termékeket, mint például a cement, a vas, a faáru exportját hasonló anonim cégek osztották el egymás között. H.A.: Szerintem ez alapvetően így is van. Azt nem mondom, hogy akikről szó van, maffiózó trógerek, mert ha más kerülne az ő székükbe, hasonlóan cselekedne. Ezek a dolgok minden demokratizálódó társadalomban így mennek. Persze, van annyi eszük, hogy képesek belátni, mikor kell félreállniuk, és megfelelő szakemberek bevonásával a vagyont kimenteni, ahelyett, hogy személyesen, közvetlenül irányítanák a céget. Idővel nekik már dolgozniuk sem kell. Holdingok alakulnak, amelyek körülfonják az elnököt, ahogyan ezt a filmekből ismerjük, majd bevonulnak a politikába. HVG: önnek vannak politikai kapcsolatai, amelyek segítenek bizonyos helyzetekben, például egy exportengedély aktájának előretolásában ? H.A.: Két kategóriába sorolnám az üzletembereket. Az egyikbe olyanok tartoznak, akikről ön beszél, én a másikba tartozom. Ezzel válaszoltam is. Teljesen távol tartom magam a politikától, a politikai véleménynyilvánítástól. De mindenre megvannak a megfelelő embereim, akik azért dolgoznak, hogy az adott területen megfelelő információkhoz jussak. (...) IRHÁZI JÁNOS (Folytatása a 3. oldalon) AMIT A LENGYELEK MÁR TUDNAK... és mi még mindig csak sejtünk Megint fordítva ültünk a lóra! S hogy merre haladunk? — azt jobb nem kérdezni. Iliescu elnök beszédének hallgatása közben tudatosult ez bennem. Iliescu elnök azt mondta, hogy az Alkotmány szerint Romániában a közigazgatás alapja a helyi autonómia és a közszolgáltatások decentralizációja, ő csak tudja, hiszen ott volt az Alkotmány születésénél. Mi azt látjuk, hogy a közigazgatás alapja a központi hatalom és a közszolgáltatások egy kézben , a kormány kezében való összpontosítása. Az Alkotmány megszületése, megszavazása és kibocsátása óta — egyfolytában — vele ellentétes úton járunk, s hogy hová tartunk? — ismétlem, jobb nem kérdezni. Iliescu elnök mondott még egyebeket is a Helyi Demokrácia és Fejlődés Értekezletén, a megnyitó beszédében, amelyet nem lehetett hallani. Legalábbis mi, újságírók nem hallhattuk csak a végét, mert — bár az értekezletre ugyanolyan hivatalosak voltunk mint az elnök, ő nem volt hajlandó velünk egy levegőt szívni, s ezért — betereltek minket egy terembe, ahol kedvünkre szemlélhettük az államfő néma képét, megcsodálhattuk fáradhatatlan mosolyát, fürge gesztusait színesben, képernyőn, de szavát nem vehettük ... Kivéve az utolsó mondatokat. A műszaki hiba mintegy tetézte a sajtóval szembeni diszkriminációt. A beszédben tehát — amit másnap megkaptunk írásban — az áll, hogy a helyi közigazgatásra vonatkozó törvényeket összhangba kell hozni a Helyi Autonómia (brrr! — micsoda ronda szó!) Európai Chartájával, amit nemrég írtunk alá, idén októberben. És ki kell egészíteni azokat újabbakkal: a helyi költségvetéssel, köztulajdonnal kapcsolatos jogszabályokkal, valamint a Köztisztviselők Statútumával. E hiányok nyilvánvalóak voltak már két évvel ezelőtt is, akkor, amikor a frissen választott helyi szerveket beiktatták. Addig jól működött a törvényhozás: megalkotta a helyhatóságok jogkörét és a helyi választásokat szabályozó két törvényt, aztán — a választások után! — a na is tartó nagy szünet következett a helyi közigazgatással kapcsolatos törvényhozásban. Így ma már a helyhatóság és a lakosság helyzete semmiben sem különbözik egymástól, mindkettőé, mondhatni, azonos. Jogaik vannak, de eszközeik nincsenek a jogok gyakorlására. Egyes vélemények szerint a hatalom nem volt megelégedve a választási eredményekkel. Sok megyei és városi tanácsban az ellenzéki pártok képviselői kerültek többségbe. Miért adnának nekik lehetőséget arra, hogy jó munkát végezzenek? Hogy ténylegesen igazgassák a köz ügyeit? Boldoguljanak, ahogy tudnak! Bukjanak belé! Aztán jövünk mi (ők, akik kormányoznak), és ... Hogy ez a helyzet, világosan kitűnt a hozzászólásokból. És nemcsak a Crin Halaicuéból, aki áldozati nemzedéknek nevezte a mostani polgármesterek évjáratát hanem a többiekéből is, sőt, a kormányt képviselők vagy támogatók szavaiból is. Csupán ők másképp fogalmaztak. Azt mondták: a helyi hatalom képviselői még nem elég érettek ahhoz, hogy reájuk bízzák a helyi ügyek finanszírozását stb. Vagyis az Alkotmány egyet mond, a Kormány mást? A választópolgár szava pedig ... pusztába kiáltott szó, szép hazánkban. Ezt a furcsaságot érzékelték az értekezlet szervezésében részt vevő európai szervek képviselői is. Sőt, szóvá is tették, mondván: ők idejében felajánlották a helyi hatóságok felkészítésére szolgáló programokat, a román kormány nem nagyon igényelte azokat, most pedig azt hangoztatja, hogy a helyi szervek éretlenek, felkészületlenek. Hogy is van ez?... És nyugati patrónusaink azt is világosan értésünkre adták: a további segély — segítség — a decentralizációban és helyi autonómiában való előrehaladásunk függvénye. Van mit adjanak, az Európa Tanács 20 millió ECU-t szavazott meg e célra. Egyelőre csak az nincs, akinek adják. Az értekezlet végén a vendégek közül felszólalt a lengyel küldött is. Elmondta, lengyelországi felmérések bizonyítják, hogy két és félszer annyit ér az a pénz, amit helyi szinten költenek el, mint az, amit központilag utalnak ki, és szórnak szét általánosságok finanszírozására! Két és félszer jobban megtérül az, amit a helyiek osztanak be az igények, reális szükségletek ismeretében, és azok célszerű kielégítésére. .. És azt is mondta a lengyel küldött, hogy a lakosság 67 százaléka jobban megbízik a helyi szervekben, mint a központiakban. Hiába, ők előbbre vannak. ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN Ctíj ZÁRÓRA ÜT RÁK-VILÁGKONGRESSZUS ÚJDELHIBEN (Műholdon) A rákos megbetegedések korai felismerése és gyógyítása áll a 16. rák-világkongresszus középpontjában, amely vasárnap kezdődött Újdelhiben. A fő szervező, a bombayi onkológiai központ vezetője elmondta: az emberiség eddig ugyan még nem találta meg a rák ellenszerét, de a betegek közel 70 százalékának van esélye a felgyógyulásra, ha a betegséget még a kezdeti stádiumban felfedezik. • Adatai szerint évente mintegy 6 millió embernél fedezik fel a daganatos betegség jegyeit, közülük 43 millión meghalnak. Az elhalálozás aránya a fejlődő államokban a legnagyobb, mert lényegesen kevesebb lehetőség van a szűrésre, mint Európában, vagy az Egyesült Államokban A rákos megbetegedések kiváltó okai közül szakértők az első helyre a dohányzást sorolták, minden harmadik rákban szenvedő beteg halálát ez okozza. Mint a fórumon ellengzott, bolygónk lakosságának negyede aktív dohányos. (Az MTI nyomán) TISZTÁBA TENNI A DOLGOKAT (Telefaxon) — A Csíki Területi RMDSZ Választmánya megtartotta alakulása utáni első gyűlését, amelyen elfogadták az alapszabályzatot, majd úgy döntöttek, kérik felvételüket a Magyarok Világszövetségébe. Ugyanakkor a szervezet elmúlt négy évének pénzügyi-gazdasági vetületéről készített szakemberi jelentést is megvitattak. Nyilvánvaló volt a választmány szándéka: tisztába tenni a felgyülemlett dolgokat. (Birtok József üléskrónikáját szerdán olvashatják) CSAK ÚGY FALJA AZ ARZÉNT! (Műholdon) — Olyan mikrobára bukkantak az amerikai tudósok (s mindjárt el is keresztelték MIT—13-nak, amely kizárólag az ismert mérgező fémen, az arzénon él s vele táplálkozva szaporodik. Egyelőre ez az egyetlen ismert élőlény, amely a remények szerint a halálos szer veszélyes maradványainak, szennyező nyomainak eltüntetésére használható majd — kellő technológia kidolgozása után. (A Reuter nyomán) BEMUTATTÁK AZ ÚJ SKODÁT (Műholdon) — Egyelőre zárt körben mutatták be Prágában a Skoda autógyár új termékét, ami kb. egy hónap múlva kerül piacra, a Feliciát. • A korábbi típustól (Favorit) lekerekített karosszériában és korszerűbb utastérben különbözik. Az idén kb. tízezer Felicia készül, ára 209 ezer korona (kb. 8 ezer USA dollár). Alapfogyasztása 6,91/100 km, s a Bosch-gyújtású Skoda motorok mellett Volkswagen dízelmotoros változatai is lesznek. (Az MTI nyomán) környezeti katasztrófa Komiföldön ? Nem jelent környezeti katasztrófát a komiföldi olajszennyezés — erre a következtetésre jutott az az orosz tárcaközi bizottság, amely a szennyeződés következményeit vizsgálta. A bizottság megállapításai szerint összesen mintegy 14 ezer tonna olaj folyt szét, amely töredéke csupán a nyugati sajtóban megjelent adatoknak. A közelmúltban, a The New York Times című lap tudósításából értesült a világ arról, hogy az Oroszország északi részén fekvő Komi Köztársaságban megrepedt egy vezeték és óriási mennyiségű olaj folyt szét a környező területen. Az Interfax hírügynökség vasárnapi jelentése szerint a bizottság megerősítette azokat a korábbi közléseket, hogy a szenynyeződés nem került be a Jeges-tengerbe ömlő Pecsora folyóba, Komiföld kormánya pedig ellenőrzése alatt tartja a mentési munkálatokat. A vizsgálat igazolta a helyi kitermelő vállalat korábbi bejelentését is, amelynek megfelelően tizennégy ezer tonna olaj ömlött szét a területen. Ez töredéke csupán a nyugati sajtóban megjelent adatoknak. A komiföldi környezetvédők ugyanakkor azt állítják, hogy a hatvannégy ezer tonnát is eléri a szennyezés mértéke, ezért a tárcaközi bizottság a területről készített légifelvételek feldolgozása és további kutatások után pontosítja az adatokat. A vállalat vezetését egyben arra kötelezték, hogy december elsejéig építsen ki egy új vezetéket, jövő év áprilisáig pedig gyűjtse össze a szétfolyt olajat. Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bucuresti 33, Piata Presei libere sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1 kerület Üzenetrögzítő szolgálatunk új telefonszáma: 617 60 10 vagy 617 60 20 (központ), 23 30-as mellék Telefax: 618 15 62 és 618 03 02 Telex: 10315-TRANS-R Van már költségvetése a kormánynak (Bukarest • RMSZ/Rompres/cs.g.) A 89 utáni öt évben először fordulna elő, hogy a román kormány, a törvényességet betartva, november elsején (ma) a törvényhozó asztalára teszi a következő évi költségvetés tervezetét. Emiatt az elmúlt hét utolsó munkanapján a miniszterelnök és legközvetlenebb munkatársai lázas egyeztetésbe kezdtek a kormánypárt és koalíciós támogatóik (RNEP, NRP és SZMP) vezetői, majd nyilatkozatban foglalták megelégedésüket a törvényes határidő betartása miatt. A szombat délelőtti kormányülés aztán elfogadta az 1995.ös, meglehetősen szegényesnek ítélt állami, illetve társadalombiztosítási költségvetést. Az egyeztető Politikusok szerint a vita elsősorban politikai volt, annak leszögezése, mire helyezzék inkább a hangsúlyt. Ha hinni lehet nekik, a tanügy, a kultúra az eddigieknél többet kapna a tervek szerint, de mert az eddiginek a duplája is kevésnek bizonyulna, kétkedéssel kell fogadnunk mindenfajta relativista optimizmust. Menesztették Madéfalva polgármesterét (Bukarest • BMSZ/gy.j.) — 1994. október 7-i keltezéssel ellátott, 703. számú rendeletével (megjelent a Hivatalos Közlöny 1994. okt. 24-i számában) a kormány, a 69/1991-es törvény 4. szakaszának több bekezdésére hivatkozva, menesztette tisztségéből Salamon Jánost, Madéfalva választott polgármesterét, és időközi választásokat ír ki december 25-re, Karácsony első napjára... A kormány elképzelése szerint szintén Karácsony első napjára, december 25-ére szólítják majd az urnák elé 25 más község lakosságát is. Kellemes karácsonyi ünnepeket! ... —, kíván tehát N. Vacaroiu és Octav Cosmânca, akik talán szilveszterre is tartogatnak néhány meglepetést. Felavatták a B (Marosvásárhely ( RMSZ/MTI) — 7—8 ezres tömeg előtt hullt le a lepel szombaton Bernády György szobráról (tervezője Bocskay Vince), s ezzel megvalósult a város lakosságának régi vágya. Ott áll immár a Vár alatt, a Teleki-ház előtt a századelő hangulatában, a városban, amelynek maradandó értékei az ő városvezetését dicsérik. A Szózat elhangzása után Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke, a megyei RMDSZ vezetője, a román páriámért titkára köszönte meg a város hozzájárulását a szoborhoz, majd átadta azt a város mai polgármesterének, Nagy Győzőnek megőrzés végett. Jelen volt. Sütő András író, akinek beszédét hálásan köszöntötte az ünneplő tömeg, majd beszédet mondott Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége elnöke, Cornel Moraru író, főszerkesztő. Ion Racova prefektus. Marosi Barna író, az alapítvány tagja, a Bernády György városa e könyv szelsője. A megyei és helyi hatóságok, az erdélyi magyarság , ismert személyiségei mellett Magyarországról Verebély Imre, a belügyminisztérium politikai államtitkára. Rudas Ernő bukaresti magyar nagykövet, Gellébi Kis Gábor országgyűlési képviselő, Törzsök Erika helyettes államtitkár, Bálint Pataki József főtanácsos, a Határon Túli Magyarok Hivatalának képviselője, Entz Géza és mások helyeztek el koszorút. A magyar és román szónokok egyaránt példásnak minősítették a Bernády-féle munkásságot, amely a monarchia idején, majd a román államban is a város polgárosodására, az ott élő egész közösség gazdagítására irányult. Az országtól távol tartózkodó Marted Béla RMDSZ-elnök levélben köszöntötte az eseményt. Kirúgásról szó sem volt (Marosvásárhely • RMSZ/b.a.) Mint arról beszámoltunk, múlt hét végén sor került Marosvásárhelyen az RMDSZ és a Demokratikus Konvenció közötti találkozóra, ahol legalább egy dolog tisztázódott: szó sincs arról, hogy az RMDSZ-t kizárták volna a DK-ból. A megbeszélésen az RMDSZ-t Borbély László, Zonda Attila, Szepessy László, Kerek István képviselték, a DK-t Dorin Florea, Hobai Stefan, Ioan Muresan parasztpárti képviselő, valamint Gheorghe Lup, a PSZP elnöke. A megbeszélést követő sajtótájékoztatón kiderült: léteznek bizonyos nézetkülönbségek az RMDSZ meg a DK között, helyi szinten, úgymond, üzemzavar állt be az együttműködésbe, ezeket tisztázni kell, de akik kenyértörésről beszéltek, mindössze sokkolni akartak, amit különben el is értek, hisz a DK is az újságból értesült az állítólagos útilapu kiosztásáról. Más vonatkozásban viszont — mondották a Konvenció képviselői — taktikaváltásra lenne szükség, az RMDSZ— PUNR szembenállás etnikailag túlontúl polarizálta a város lakosságát, a Konvenció ezt szeretné feloldani és jobb együttműködést elérni a jövőben követendő stratégia kidolgozásában. ZÁ&DI&A /HI" A nemzetvédelmi miniszter csodálja Antonescut (Budapest • Népszabadság) Múlt hét közepén beszélgetés jelent meg a népszerű budapesti napilap bukaresti tudósítójának tollából, Gheorghe Tinca honvédelmi miniszterrel, amelyben egy sor, bennünket közvetlenül is érintő problémáról mondott véleményt. Ezek közé tartozik Mircea Pageu államtitkárnak az etnikai konfliktusok eshetőségére vonatkozó titkos katonai tervek ügye, amiről a miniszter így szólt: „Pageu úr azt mondta, hogy léteznek. Én ezt sem meg nem erősítem, se nem cáfolom. A román hadsereg úgy gondolja el és tervezi meg feladatát hogy az alkotmányos demokráciát bárkivel szemben megvédje.“ Úgy látja viszont hogy nálunk az etnikai jellegű vitáknak megvan a politikai megoldási mechanizmusa. A miniszter tagadta, hogy a székely megyék militarizálása valós veszély lenne: „Három zászlóaljra elosztott hegyivadász dandárunk van ott, egy Csíkszeredán, egy Sepsiszentgyörgyön és egy Székelyudvarhelyért, és még egy negyedik zászlóalj Gyimesfelsőlokon___Számunkra ez nagyon fontos környezet, hiszen a Kárpátok hajlatáról van szó, ami megkülönböztetett figyelmet igényel. ... Bárkik lakhatnának ott — cigányok, románok, lengyelek, magyarok, bárkik —, katonai szempontból ugyanez történne. Tehát csak a dandár van ott. Vannak még valami katonai raktárak és még egy egység, de ezek nem tartoznak okvetlenül az említett dandárhoz. Ez nem mondható militarizálásnak, hogy egy dandár és azok a lerakatok , amelyek ott léteztek, megváltoztathatják a térség demográfiai egyensúlyát.“ A Horthy-fasizmust sűrűn ostorozó román hatalom védelmi minisztere a mármár nyílt Antonescu kultuszról: „Antonescu kiváló katona volt. A politikával valószínűleg nem állt a legjobban. S elkövette azt a hibát, hogy összekeverte a hadsereget a politikával... Nem hiszem, hogy hallott valakit Romániában, aki Antonescut azért dicsérte, mert egy bizonyos időszakban, lehet, valamilyen politikai szükségszerűségből, együttműködött a Vasgárdával... . ,becsületes ember volt és tökéletes katona. Ezért tisztelik.“ A beszéltésből megtudjuk, Koffi Gheorghe Tinea elmaradt szeptemberi budapesti riogatását november első harmadában kívánná bepótolni.