Romániai Magyar Szó, 1995. április (7. évfolyam, 1620-1646. szám)

1995-04-01 / 1620-1621. szám

ORSZÁGOS BUKAREST 1620-1621. szám • 1995. DEMOKRATIKUS NAPILAP • ÚJ SOROZAT április 1 -2., szombat-vasárnap • Ára: 2so lej F­ebruár 23 óta a bethleniek is nézhetik a Duna-tévé műso­rát. Ez ügyben a bethleni RMDSZ vezetősége a múlt év júliusa óta házalt a COAX kábel-tévétársa­ságnál. Erről beszámoltunk lapunk egyik korábbi januári számában, Ki bogozza össze a drótokat? címmel. (A COAX kábel-tévétársaság igazga­tója számukra sértőnek találta a drót szót, kijelentvén, hogy ők nem drótosok, hanem profik.) A cikk megjelenése után a bethleni RMDSZ vezetősége személyes találkozót kért a COAX kábel­tévétársaság igazga­tójától. Ennek eredményeként re­kordidő alatt beindult Bethlenben a Duna­ tévé műsorának a sugárzása. A bethleni RMDSZ vezetősége a következő beszámolót juttatta el la­punknak, tanulságképpen mások­nak­ ,A technika csodái közül a kábel­­televízió ma már senkinek sem je­lent különösebb újdonságot, habár néhány éve még csak hírből ismer­tük. A tény, hogy aránylag számunkra gyorsan megvalósult hazánk terü­letén ez a hálózat, az az érzésünk, hogy mégis csoda. A magyar közös­ségek számára méginkább jelentős volt, hiszen hallgattuk a magyar rádióban, hogy megindult a Duna­­televízió műholdas műsor­sugár­zása. Bethlenben nagy reményt fű­zött mindenki az olcsóbb lehetőség­hez, mert a parabola antenna beszer­zése anyagilag igen nagy költség lett volna legtöbbünk számára, így hát a kábelsugárzás kezdeti örömeinek csitulása után mindenki kérdezgetni kezdte, először halkabban, majd egyre hangosabban és­ gyakrabban, hogy miért nem lehet Bethlenben a Dunát is fogni? így vált egyre türel­metlenebbé a bethleni kábeltelevízió magyar előfizető csoportja. Nem hagyhatjuk szó nélkül Ha valaki arra gondol, hogy a cél megvalósítása érdekében hegyeket kellett megmozgatni, az nagyon téved. Sőt még csak kilincselni vagy protekciót szerezni sem kellett. A kezdeti érdeklődés és ígérgetések ingoványos időszaka után, egy jó ta­nácsra hallgatva, a helyi RMDSZ vezetősége a lehető legegyszerűbb, de leghatásosabb megoldásra talált. 1995 februárjában találkozót kért a helyi kábelrendszer tulajdonosától, MUREŠAN úrtól. Már a telefonbe­szélgetés nagy sikert hozott, hiszen másnapra már meg is volt a talál­kozó pontos helye és időpontja. A kedves fogadtatást és őszinte be­szélgetést elsősorban a konkrét és magabiztos ígéret tetézte: ez év már­cius elsejéig teljesítik a magyarajkú­­ak kérését. És nem úgy lett. Már február 23-án délután az éber tévénézők láthatták és hallhat­ták a saját készülékükön: „Jó estét kívánunk, kedves nézőink! A Duna Televízió esti hírmagazinját láthat­ják:" így, igen, ha hiszik, ha nem, hamarabb, mint ígérték! Mert a szemtől szembe őszinte be­szélgetés és közös akarat megtette, amit talán határozatok és írásbeli kérések, telefonbeszélgetések és más bármilyen eszközök hónapok, évek folyamán nem érnek el. A vállalkozók jóindulatú hozzá­állását bizonyítja a gyors és profes­­­szionista módon vállalt és megoldott feladat kivitelezése. Nem vagyunk mi hozzáértő szakik, de azt azért látjuk, hogy a képernyőn éles a kép vagy halljuk, hogy tiszta a hang, vagy sem. Gondoljuk, a köszönet sértené a vállalkozó profi beállítottságát. De egy annyit hírül szeretnénk adni e néhány sorral, hogy szerintünk le a kalappal előttük! És még valami: ha valaki erre azt mondja, hogy igen ám, de néha csil­lagos a képernyő, néha hullámzik a hang tisztasága, a régi készülékek nem fogják ezt a csatornát, hát erre azt felelnénk, hogy a kezdet min­denben nehezebb és abban nem ké­telkedünk hogy ez a nagyon közeli jövőben mind megoldódik. Bízzunk benne, mert megéri! Közzétette: GUTHER M. ILONA Drámai helyzet az anyanyelvű szórványoktatásban Valamikor szebb időket látott falusi is­kola, valahol az isten háta mögött. Joó napot k­ívánok! - köszönti az ajtón be­lépőt a hatalmas tanteremben lézengő kilenc nebuló. Ők a keresztúri (Nagy­­szentmiklós környékén) iskola magyar tagozatának összevont»I-IV. osztálya. Színmagyar falu. A román osztályban 12 gyerkőc, közülük egy román anyanyel­vű. Senki sem kényszerítette a magyar gyermekeket román osztályba. A legkö­zelebbi V-VIII. osztályos iskola Óbébán román nyelvű... Ha legalább lenne rendszeres buszjárat Szentmiklósra - kesereg Sika József fiatal tanító -, ott van magyar nyelvű ötödik osztály. Még van. A keresztúri iskola helyzete nem egye­dülálló a Bánságban. Szapáryfalván 26 tanuló jár a magyar nyelvű I-IV-be, ötö­diktől csak románban folytathatják. Egy­két gyereket bevisznek Lugosra a szülei. Kisszentpéteren a magyar I—IV. is meg­szűnt, Gátalján egyik évben elindítják a magyar nyelvű első osztályt, jövőre nincs kivel folytatni a másodikat. Keresz­tesen heten járnak az összevont magyar I-IV-be, de nincs magyar tanító. Hogyan lehetne megállítani a sorvadást? Megmaradunk-e egyáltalán? E kérdésre keresett választ a helyi RMDSZ által szervezett ANYANYELVŰ OKTATÁS A SZÓRVÁNYBAN című vitafórum. Bevezetőül Kiss Ferenc tanfelügyelő ismertette a csupasz tényeket: az 1990-91-es tanévhez képest 1993 tanu­­lóról 1701-re csökkent a magyar nyelven tanulók száma Temes megyében. A Bánságban továbbra is csak minden harmadik magát magyarnak valló szülő gyermeke jár magyar tannyelvű iskolá­ba. Kevés a szakképzett tanerő, ez főleg a kisvárosi és falusi iskolákra jellemző. A magyarul tanító kilenc biológiatanár közül csak ketten részesültek megfelelő képzésben! Se gyerek, se tanár... Az egyetlen pozitívum: az óvodások száma mintegy 150-nel nőtt a '89 utáni időszak­­ban, 600-ról 750-re. A legnagyobb visszaesés az V-VIII. osztályok eseté­ben mutatkozik. Az egyetlen magyar nyelvű líceum sokkal nehezebb helyzetben van, mint a látszat mutatja. Ez derül ki Halász Fe­renc iskolaigazgató beszámolójából. Három párhuzamos líceumi osztály mű­ködik (informatika, közgazdasági és hu­mán profil), de ezeket évről évre alig si­került megtölteni. 1993-ban például a 90 helyre alig volt 71 jelentkező. A forradalom után tíz tapasztalt tanár nyugdíjba ment, nyoc fiatal külföldre távozott. Azóta állandósult a tanerőhiány az iskolákban, minden évben kicserélő­dik a tanári kar egy része. Ami még fá­jóbb, sok a román és idegennyelv-okta­­tó, aki egyáltalán nem tud magyarul! Az iskola önállósága álom csupán, a pénzügyi források szűkösek. A Bartók Béla Alapítvány révén összekéregetett PATAKI ZOLTÁN (Folytatása a 8. oldalon) Döntés csak hétfőn - addig koplalhat tovább (Bukarest • Rompres/MTI)­­ Több órás, a televízió által egyenesben közvetített csütörtöki vita után, amelynek során a kormánytöbbség, illetve az ellenzék kölcsönösen egymást vádolta a demokratikus elvek megsértésével, a román parlament hétfőre halasztotta a döntést a tele­vízió igazgatótanácsának kijelölésével kapcso­latban. A halasztás közvetlen oka az volt, hogy az ülés határozatképtelenné vált, számos honatya eltávozott ugyanis, hogy elérje a választókörze­tébe induló vonatokat. A parlament általában hétfőtől csütörtökig ülésezik. Miután Dumitru Ju­­ga, akinek 29 napja tartó éhségsztrájkjára való tekintettel a két ház közös ülését csütörtökre so­ron kívül összehívták, bejelentette, hogy akció­ját az igazgatótanács kijelöléséig folytatja, a parlamenti ülés elnapolása egyben azt jelenti, hogy még legalább négy napot kell éheznie a következő ülésig. A kormánytöbbség semmiféle hajlandóságot nem mutatott az ellenzék érveinek elfogadására, vitatta a tévében lezajlott választás szabályossá­gát, arra hivatkozva, hogy azon nemcsak az alko­tók, hanem a műszaki személyzet is részt vett, és általában is igyekezett az ellenzéket felelőssé tenni a kialakult helyzetért. Lezuhant egy román katonai gép (Bukarest • Rompres) • A román nemzet­­védelmi minisztérium csütörtök délutáni közle­ménye szerint a nap folyamán lezuhant a Galati környéki­ repülőegység egyik IAR-99 típusú re­pülőgépe. A kétfőnyi legénység sikerrel katapul­tált, a gép viszont megsemmisült. A légierő ve­zérkari főnöke vizsgálóbizottságot jelölt ki, amely a helyszínre érkezett a szerencsétlenség okának felderítésére. □ Nagykároly bemutatkozik! □ Új ki­sebbségpolitikai szemlélet kialakulására van szükség □ Tevetúrára indultak Q Tulipánt ültetni tilos Q Mindent ellop­nak* eladnak □ Kerékpáron elmenekült □ A buddhista templomok elbájolják az arra járót LJ Harmadik típusú talál­kozások Q Gagauz Iván Ioan János □ a sajtóig&Mit­olí 0 A Sajtó Ereje akciócsoport, amelyet a romániai írott és elektronikus média felhatalmazott arra, hogy keresse a sajtó égető gazdasági gondjaira a­­ megoldás­­ módozatait, 1995. március 28-i ülésén a következő határozatokat hozta: A. A Sajtó Ereje akciócsoport a gazda­sági gondok közül a következőket tartja elsődlegeseknek: a helyi illeték eltör­lése; a sajtóban működő vállalkozások termelői jellegének elismerése; a kor­mányfő ígéretének és az európai gya­korlatnak megfelelően a reklámtevé­kenységre kivetett ÉNA (TVA) 9 száza­lékra való mérséklése; a hazai papír­­gyártás kérdéseinek megoldása, addig pedig a papírra, az írott és elektronikus sajtó, a könyvkiadás szükségleteit kie­légítő felszerelésekre, készülékekre ki­vetett vám törlése; a kereskedelmi társa­ságoknak reklámcélokra megengedett profithányados emelése; a lakbérek; a terjesztéssel kapcsolatos ügyek. Ami az első pontot illeti, az akciócso­port várja, hogy létrejöjjön az a talál­kozás, amelyet a kormányfőtől kért. U­­gyanakkor döntött arról, hogy jogi és pénzügyi szaktanácsadókat von be a munkába. B. Meghív egy, a politikai pártokat képviselő parlamenti csoportot, hogy azzal együtt megvitassa az 506/1994-es kormányhatározat alkalmazását és azo­kat a metodológiai számítási normákat, amelyek szerint a helyi adókat és illeté­keket kivetik (VII. fejezet, 2. szakasz, 2. bekezdés). Ez a csoport a következő szenátorokból és képviselőkből áll: Vasi­le Vacaru (SZDP), Adrian Paunescu (SZMP), Neculai Grigora? (SZDP), Gab­riel Tepelea (KDNPP), Ioan Gavra (RNEP), Viorel Salagean (RNEP), Calin Nistor (RSZDP), Radu Vasile (KDNPP), Corneliu Vadim Tudor (NRP), Ion Rafiu (KDNPP), Ioan Coja (DAP), Cristian Du­­mitrescu (DP), Frunda György (RMDSZ), Niculae Cerveni (NLP-DK), Nicolae Manolescu (PSZP). Az összejövetelen részt vesznek a Sajtó Ereje akciócsoport tagjai, illetve annak tanácsadói. A találkozóra a Nem­zetközi Sajtóközpont bukaresti székhá­zában (str. Batis tei 14) csütörtökön este 7-től kerül(t) sor. * Kérnénk a magyar nyelvű média kép­viselőit (kiadókat, főszerkesztőket), hogy a fentiekkel való egyetértésüket, illetve további javaslataikat juttassák el a MŰRE marosvásárhelyi irodájához, illet­ve az RMSZ szerkesztőségéhez, lehető­leg faxon. Fontos lenne tudni, milyen kiadványok, lapok, lap- és könyvkiadók támogatására, részvételére számítha­tunk. A nj ún­lít­ó USA nyvl&v<n B.N. már közel járt a 90-hez, amikor a fiához költözött a fővárosba, mert egyedül lakni már félt, ugyanis feledékennyé­­ vált: mikor a gázt nem zárta el, mikor a villanyt felejtette el kikapcsolni vagy elzárni a vízcsapot, még sohasem volt biztos abban, ha sétálni ment vagy bevásárolni, bezárta-e az ajtót. Egyébként jól bírta magát, nem volt otthon ülő ember, szeretett gyalogolni (valamikor kocogott is, mint Bill Clinton, az USA elnöke), így egy szép napon elindult szétnézni a fővárosban. Addig sétált, míg eltévedt. Hiába erőltette az agyát, a fia címe nem jutott eszébe - mintha egy európai főváros, mintha egy megyeszékhely nevét viseli az utca, de hogy melyik az, elfelejtette. Örömére az egyik kapun cégtáblára esett a tekintete: P.G. asztrológus és tenyérjós. Betért a váteszhez, megmondta, mi a baj, és kinyújtotta a tenyerét. A jós szeme végigfutott a vonalakon-ráncokon, s néhány másodperc elteltével máris mondta az öreg fiának címét és telefonszámát; tárcsázott - közölte, hol van a tata. A fiú így bonyadalmak és nyugtalanság nélkül hazaszállíthatta autóján az apját - miután lefizette a taksát (mert ugyebár a jós is ebből él,­­nem abból, amit a lottón nyerhetne)... E történet nem hazugság, nem tréfa: a tenyérjós a címet és a telefonszámot az ö­­reg tenyeréből olvasta ki, aki mielőtt sétálni indult, minden eshetőségre tintaceruzá­val ezeket beírta a tenyerébe, de közben erről is megfeledkezett... VERES JÓZSEF Iliescu az 1201-es ajánlásról A román-magyar alapszerződés min­den kérdésében megegyezés született már a két fél között, egyedül az Európa Tanács 1201-es ajánlása ügyében nincs egyetértés. Románia elfogadhatatlannak tartja, hogy ez az ajánlás bekerüljön a szerződésbe - jelentette ki Ion Iliescu ro­mán elnök az olasz fővárosban. Iliescu, aki hivatalos látogatáson tar­tózkodott Olaszországban, szerdán este tartott római sajtóértekezletének jelentős részét - kérdésekre válaszolva - a ma­gyar-román alapszerződés körüli vitá­nak és a magyar-román kapcsolatoknak szentelte. A román elnök szerint az 1201-es a­­jánlás szerződésbe foglalása alapvetően két ok miatt elfogadhatatlan Bukarest számára. Egyrészt mert csak ajánlásról van szó, s Románia ellenzi, hogy szer­ződésbe foglaljanak „olyan, mindeneke­lőtt a kisebbségekkel foglalkozó elveket, amelyek nem bírnak nemzetközi jogi erővel ". Iliescu hangsúlyozta, hogy Ro­mánia a kisebbségi jogok ügyében csak a Strasbourgban aláírt keretegyezményt fogadja el. Bukarest számára az Európa Tanács ajánlása azért is elfogadhatat­lan, mert „az etnikai-területi autonómia szeparatista víziójának koncepcóját” fogalmazza meg. Iliescu azt hangsúlyozta, hogy Romá­nia és Magyarország kapcsolatai jók, gazdasági és katonai téren az együttmű­ködés kiváló. A román elnök úgy vélte, hogy a jelenlegi magyar kormány jóval realistább a két ország közti kapcsolato­kat illetően, mint elődje volt. „Tudjuk azt is, hogy a volt kormánypártok milyen álláspontot foglaltak el a magyar-szlovák alapszerződés kérdésében” - tette hoz­zá. A mostani magyar vezetés nagyobb realizmusának példájaként említette, hogy Horn Gyula miniszterelnök a Kö­zép-európai Kezdeményezés (KeK) ta­valy Triesztben tartott csúcsértekezlete óta támogatja Románia csatlakozását ehhez a regionális szervezethez, míg korábban Magyarország fenntartásokkal kezelte a román KeK-tagság kérdését. „Tudjuk, milyen nyomás nehezedik a nacionalista, szélsőséges körök részéről a magyar kormányra. A helyzet hasonló Romániában" - mondta Iliescu, aki sze­rint politikai akaratra van szükség a köl­csönös bizalmatlanság leküzdéséhez. Lezuhant a brüsszeli járat (Telexen)­­ Pénteken délelőtt Bukarest mellett felszállás után a Tarom brüsszeli já­rata (Airbus) robbanás következtében a földre zuhant. Nem hivatalos, de megbízható infor­mációk szerint a járaton 21 tranzitutas mellett 7 román, 20 belga és másik 3 idegen állam­polgár tartózkodott. A jelek szerint nincsenek túlélők. A gép a balotești-i állomás közelében zuhant a földre. A részletekre hétfői szá­munkban visszatérünk. (A Rompres nyo­mán) Könyv- és lapújdonságok érkeztek. (Helyben)­­ A szerkesztőségi könyv­tárba megérkezett a romániai magyar gyermeklap-trió, a Napsugár, a Szivár­vány és a Barangoló áprilisi száma, egyik színesebb a másiknál s ötletesség­ben is békésen versenyeznek egymással. • Új könyvsorozatát hozta ki a Kriterion - Kriterion Kincses Könyvtár címmel, s benne mindjárt Vörösmarty Mihály és Dsida Jenő válogatott költeményeit (Költemények; Zarándokút). • Romá­niai magyar költők szerelmes verseiből jelentetett meg komoly antológiát (Arany és kék szavakkal) a sepsiszent­györgyi Castrum Könyvkiadó­­ az iste­nes és a hazáról szóló versek gyűjtemé­nyei után. (Cseke Gábor) Renault repceolajjal (Műholdon)­­ Repceolaj alapú diészter üzemanyaggal működő környezetkímélő autót mutattak be Franciaországban. José Rossi iparügyi miniszter jelenlétében a Renault autógyár és az Elf üzemanyag­­gyártó vállalat ismertette, hogy az egyszemé­lyes autó teljes mértékben megfelel a mérsé­kelt zajszint iránt támasztott követelmények­nek. A diészter üzemanyag akár tisztán, akár gázolajjal keverten alkalmazható minden arányban. Kénmentes és égésekor kevesebb széndioxid szabadul fel, mint a dízelmotorok meghajtására alkalmazott hagyományos gázolaj esetében. (MTI) Ufó-nagykövetség kellene (Műholdon)­­ Nagykövetséget kellene épí­teni Jeruzsálem közelében a földönkívüliek­nek - javasolták csütörtökön a johannesburgi nemzetközi ufológiai találkozón. - A földönkívülieknek szükségük lesz egy biztonságos területre, ahová leszállhatnak, így kérték, hogy nagykövetség létesüljön szá­mukra - jelentette ki a dél-afrikai kongresszu­son Francois Pishon svájci szemsebész. Az orvos egyébként elmondta, hogy az általa ve­zetett nemzetközi mozgalom gyakorta kom­munikál különféle bolygókon élő földönkí­vüliekkel. Pithon szerint a földönkívüliek képviselőjök számára érthetően választották Jeruzsále­met, az ősi város zsidó és keresztény törté­nelmi kapcsolódásai miatt. (Reuter) Meghalt a legöregebb kínai (Műholdon)­­ Meghalt Kína legöregebb embere, a kolao nemzetiséghez tartozó Kung laj-fa. Állítólag 147 éves volt. A matuzsálemi kort megért írástudatlan parasztember világ­életében csak földművesmunkát végzett. Hosszú életének titkát senki sem tudta még megfejteni. Mindenesetre a kínai hírügy­nökség jelentése utal egy-két olyan tényező­re, amelynek része lehetett a dologban. Kuj­­csou tartománynak azt a részét, ahol Kung élt, nem érte még környezetszennyezés, tiszta levegőjű, erdős vidék maradt. A hosszú éltű férfi naponta kétszer étkezett, nem do­hányzott, ellenben minden nap megivott egy kis rizsbort. Egészen 133 éves koráig aktív maradt paraszti munkájában, akkor is csak kényszerűségből (egy rosszul gyógyuló láb­törés miatt) vált tétlenné. - Sohasem volt nős - említi még meg róla a hírügynökség, de nem világos, hogy ezt is a hosszú élet titkai között tartja-e számon.(MTI) BM MM MBS W9) MSI UHU A nulladik típusú találkozás. Hazavittem a megvert cigányt és magyar kí­sérőjét a városból. - A nevem nem fontos - mondja a magyar -, én csak azért jöttem vele, mert biza szegények azt se tudják, hova kell menni, ha baj van. Előzőleg a sürgősségin jártunk, törvényszéki orvos nincs Székelyudvarhelyen. Illetve úgy van, hogy hetente egyszer megjön Csíkszere­dából, és akkor­ lássuk azokat a tompa vagy hegyes tárggyal okozott sérüléseket, a zúzó­dá­sokat, a véraláfutásokat. A monoklit. A sürgős­ségin fölleltározták a kárvallottat, konstatálták, mi látszik az arcon, a mellen, a vállon. - De fel­tétlenül bejöjjön hétfőn is, hogy a megyei tiszti­orvos állandós papírra tegye a­ látleletet. Megyünk Malomfalva felé, épp csak ide, a Szejke túlsó oldalára. A szentléleki eltérőnél két rendőr posztol. - Az a bajuszos volt az egyik, aki a siménfalvi Gyer­kókkal elbánt. - Akkor én leteszem magukat az első háznál, és visszafor­dulok, nézzünk szembe egymással. Ők akartak szembenézni velem. Jóformán be se értem a kereszteződésbe, a rend bajuszta­­lan őre megálljt int. - Sunt sergentul major cu­­tare, actele vá­rog! - Hogyne, tessék. Meg az­tán amúgy is lenne egy kis beszélgetnivalónk. - Kivel, velem? - Nem, a kollégájával. - Na jó, akkor lássuk a fényeket. Kanyarjelző. Hosszú fázis. Pozíció. Fékfény. Nincs rövid fázisa a balban, és nem ég a hátsó rendszámot meg­világító körte. - Tudomásul vettem. Mennyibe kerül? - Mit akar a kollégámtól? - Megmon­dom, de csak miután végeztünk a kocsival. Nos, mennyi? - Tizenötezer helyben, vagy jegyzőkönyvet csinálok. Van valami panasz a kollégára? - Tessék a tizenötezer. Elteszem a marék büntetőcédulát, utána. Látta, amikor megjöttünk, ugye? - Hogyne, in­nen kétszáz méterre fordult, miután letette az utasokat. Az egyik cigány volt. - Valóban. Miért verik a cigányokat? - Mi nem vertünk meg sen­kit, mi csak megbüntettünk két siménfalvit, elvettük a kést tőlük. Buletin persze egyiknél sem volt, de kés az igen. Különben sem a kollé­ga foglalkozott velük, hanem az őrsparancsnok és én. - Megbilincselték őket, bevitték egy ud­varra, és szabjad! - Se bilincs, se verés - mondja az altiszt. - Hogy hívják magát? - Be­mutatkoztam, nem? Ott az aláírásom a büntető­cédulán. S mint általában: semnatura ss in­­descifrabilá. Bárgáoanu tiszthelyettes vagyok. - S az őrsparancsnok? - kérdezze meg tőle. Terroristák a cigánysoron Jakab Lajos malomfalvi cigányember, akit hazafuvaroztam, 38 éves. Felesége van, három kislánya. Nem ő mondja, hanem a magyar­ uram, a falut felháborították a cigányverések. Én azért vállaltam Lajossal a törvényjárást, mert ismerem. A falu kicsi, mindenki tudja, mit ér a másik... Négy cigánycsalád él a falu szé­lén. Seprűkötők, kosárfonók, napszámba ka­szálnak, van egy kis földjük. Senki kárára nem élnek. Ezt a négy házat (vagy öt családot, összesen húsz embert) regulázzák a polícok. Jakab elmondja, hogy s mint történt: - Nekünk az antiterroristák tartottak falugyűlést. Délelőtt megjelentek házainknál a község vezetői, a helyi rendőrök, és egy brigád, kékestarka ruha volt rajtuk, fekete maszka a fejükön. Kihívtak minket, hogy a kolonel gyűlést akar tartani. A néptanácselnök meg volt elégedve a kerttel, nem kapott hibát. Kérdezte, mindenkinek van vécéje?­­ Tessék megnézni. A kolonel azt mondta: rend legyen, mert ha nem, visszajövünk, és akkor majd meglátjátok, mit tudnak a legényeim. falvától Bögözig. - Az nem a mi területünk - dől hátra a farkaslaki­ őrmester ahhoz nekünk semmi közünk.­ Valóban. A kommandósok viszont ugyana­zok, mint azon a nevezetes falugyűlésen. - Eladtam egy hűtőt a sógoromnak - mondja Jakab Lajos. - Megfogadtam Boldizsárt, a fuva­rost, szegény félárva, ínségesen él. Botfalván a kapu előtt megálltunk a rokonságnál, bevittük a hűtőt, melegedtünk. Egyszer csak halljuk a kiát­ „Ezek ártatlan embereken tanulják, hogy kell verni” Civilek és kommandósok És most jön a verés Hogy, hogy nem, a következő napon, miután hazavittem a két malomfalvit, Farkaslakán, a községközpontban épp a helyi karhatalom és a lakosság kapcsolatait értékelték. Oprea Mihai őrsparancsnok pontosan tíz község polgármes­tereinek és jegyzőinek, illetve a székelyudvar­helyi városparancsnokságnak és a Megyei Rendőrfelügyelőség egyik megbízottjának rö­vid, de velős jelentést mutatott be: nagyobb bűntény nem történt... Kihágás ennyi... Bünte­tés ennyi... Tévedtem, amikor azt mondtam, hogy Jakab Lajost és Boldizsár Leventét, ugyancsak ma­lomfalvi fuvarost március 15-én verték meg. Va­lójában nem akkor, amikor teljes volt a készült­ség, hanem huszonegyedikén, és a komman­dósok. A rabomobilban, a Keresztúr-közeli Bet­tást: kié a szekér? Kimegyünk. A fiú azt mond­ja: az enyém. Erre a koron el: üssétek! A nyílt utcán, fényes nappal jól megvertek minket. Kér­deztük, miért ütnek, mi nem hibáztunk.­­ Miért nem tudtok románul? Milyen kenyeret esztek, hol éltek? A fuvaros leesett a földre. Botozták tovább, rúgták. A kolonet még azt is mondta, hogy ha egyik faluból a másikba megyek, akkor először a rendőrőrsön kell jelentkezni. Kérdez­ték a sógornőmet, hány éves. Azt mondja, ti­zenhárom. Az anyja pedig, hogy tizenhat. - Ahá, akkor valamelyik hazudik! - s nyúlkáltak az ifjú asszony lába közé a gumibottal. Minket beültettek a kocsiba, és Bögözig egy­folytában vertek. Erősen ittas volt mindenik. Boldizsárnak lerajzoltak valami billentyűket a padra a gumibottal, hogy ez egy zongora, játs­­­szon rajta. Amikor azt mondta, nem tud zongo­rázni, kapott a kezére. Meg hogy énekelje. Az a szép, az az szép. Nem énekelt, megint kapott.­­ Ha valakinek azt meritek mondani, hogy megvertünk, agyonütünk titeket. A bögözi őrsparancsnokságon már nem üt­­tek minket, csak a kocsiban. A kolonel a bö­­gözi rendőrt is elküldte az anyjába, azt mondta, téged is megbüntetlek. Ötezer lejre. Mert a ren­dőr azt találta mondani, hogy ezek folyton azt keresik, hogy valakit megverjenek. Engem elengedtek, kérjek kölcsön tízezer lejt, ez volt a Boldizsárra meg reám kirótt büntetés. Aztán ab­ban a hitvány időben tizenhárom kilométert gyalogoltunk Betfalváig, hogy felhozzuk a sze­keret. Miután szabadultunk, Hadnagy Árpád falufelelőssel Farkaslakán találkoztam, fejcsóválva hallgatta, milyen szép kerek az őrsparancsnok, Oprea őrmester jelentése. Aztán a szünetben: uram, sajnálom, hogy egy idegen mondja el az egyen­ruhások viselt dolgait, és nem valaki falubeli... A polgármester úr utalt ugyan arra, hogy általá­ban jó a kapcsolat a falvak és a helyi karhata­lom között, de az utóbbi napokban bogzódtak a szálak. Nos, ezek a bogok: a malomfalviak meghurcolása (ez a kommandós eset), és a két siménfalvi vesszővágó elverése (ami a helyiek műve). Kés volt náluk... Csak nem gondolja az őrsparancsnok, hogy fogukkal tépdesik le a vesszőt! Különben is, a siménfalviak kifizették a társasnak az ilyenkor szokásos illetéket, a mér­nök mondta, mehetnek vesszőért. Erre puff, százhatvanezer lejes büntetés, meg egy kiadós verés a két testvérnek, aztán irány haza.­­ Látja, Hadnagy úr, én is ezt kérdeztem a jelen levő főtisztektől: miért gyakorlóterepe a kommandósoknak a cigányfertály, és miért pró­babábuk a cigányok? Ők megígérték, utána­néznek a konfliktusnak. „Mert itt az egyenruha becsületéről van szó.” Már ott, a szünetben megindult a találgatás: kik azok a kommandósok. Amire az egyik sóvi­déki elöljáró: nem lenne jó megvárni, míg ná­lunk is bemutatkoznak. Ezek élő anyagon gya­korolják a veréstechnikát... - Lehet, hogy naiv vagyok, de én azt hittem, jogállamban élek, amint mondani szokás az európai és a világfó­rumokon - mondja egy jegyző bácsika -, erre kiderül, hogy Románia: demokratikus rendőrál­lam - De hogy békül a demokrácia a rendőr­séggel? - Fordítva: a rendőrség így békül a de­mokráciával. Amint a mellékelt ábra is mutatja. - De ma a főtiszt maga mondta, a kárvallottak ne álljanak le! Jelentsék a megyeieknek, mi tör­tént, adják be a papírokat, az orvosi látleletet, mert vizsgálatot indítanak.­­ Hacsak nem kap­nak egy baráti üzenetet a kárvallottak, ez csak a kezdet volt, jön a java, ha nem állnak el pa­naszukkal. Egyébként is a verőlegény azért ver, mert megengedik, vagy megparancsolják neki, hogy verjen. Gondolja, hogy ez a nagyon is kötelességre idomított népség csak úgy minden utasítás híján nekiugrik a népnek? Szóval nem lettünk okosabbak. Kérdés: le­szünk-e valaha is? OLÁH ISTVÁN

Next