Romániai Magyar Szó, 1995. július (7. évfolyam, 1708-1737. szám)

1995-07-01 / 1707-1708. szám

­ Előd itthon 995. június 29. RMDSZ- székház, Marosvásárhely. Délután hat óra előtt tíz perc. Pontosan öt év és három hónap kényszerű távollét után Kincses Előd hazajöhetett! Itthon van, velünk, újból közöttünk lehet. Isten hozott, Előd, hisz mindig kö­zöttünk volt a helyed, nem Te te­hettél arról, hogy annyi éven át sze­retteidtől, barátaidtól, városodtól távol kellett élned. Mint lapunk hű barátja, ez úton immár itthonról köszönti olvasóin­kat, s mindenkit, aki bízott, hitt visszatérésében. Ilyenkor mondja az ember: megérte a küzdelem, ma­gyarságunkban egy kicsit többek vagyunk, itthon pedig Előddel, aki exkluzív nyilatkozta lapunknak az alábbiakat: „Amikor megkaptam a június elsejei keltezésű levelet, számomra nyilvánvalóvá vált, hogy Bukarest eldöntötte: ügyemet pozitívan lezár­ja. Számítottam arra, hogy a szélső­séges varrás elemek nagy felhajtást fognak csapni az ügyből, s arra gondoltam, hadd fújják ki magukat, majd csak szeptemberben jövök haza. Különben júliusban rengeteg ügye van minden ügyvédnek Ma­gyarországon, mert bírósági szünet következik utána, augusztus pedig amúgy is szabadságos időszak, a családom azt mindenképp velem ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 1707-1708. szám • 1995. jÚLUS 1-2., SZombat-vasárnap •Ára: 300 lej Tiltakozik a polgármester Adrian Moruzi, Brassó polgármestere (akit több mint félévi manőverezés után sem sikerült eltávolítani tisztségéből) ismét pereli a kormányt. Ezúttal az alkot­mány és a területi autonómiát szabályozó törvény megsértése miatt. Ezelőtt pár hónappal ugyanis a kormány 113-as határozatában elrendelte Brassó-Pojána hegyi üdülőhellyé nyilvánítását, melynek címén egyszerűen „bekebelezte” a város egyik negyedét. A határozat azzal érvel, hogy a hegyvidékünkre látogató külföldi turisták 75 százaléka itt üdül, s emellett Pojána ingatlanainak 95 százalékát állami költségvetésből építették. A nevezett ha­tározat azt is elrendeli, hogy a helyi vá­rosrendészeti osztály vonja vissza a Po­jána területére eddig kibocsátott épít­kezési engedélyeket. A brassói közigazgatás - Moruzi vezér­letével - előbb a helyi bíróságon tiltako­zott a kormány basáskodása ellen, majd a kérés elutasítása után a táblabíróság­hoz fordult. (A fellebbezés tárgyalására július 18-án kerül sor.) Motivációi tulaj­donképpen közérdekeket védnek. Nem mondhat le a város egyik fontos turisztikai negyedéről, csak azért, hogy az állam kezet tehessen az innen befolyó jövede­lemre, ugyanakkor a 18 as törvény értel­mében több kaszáló és házhely vissza­került régi tulajdonosához, akik nagy része már hozzáfogott az építkezéshez, vagy kezében az építkezési engedély. Ezt a dokumentumot visszavonni csak törvényszéki határozat alapján lehet, melyhez csak a tulajdont bizonyító okirat hiánya szolgáltathat okot. (Íme egy újabb törvény - a tulajdonjogot védő rendel­kezés -, melyet határozata által semmibe vesz a kormány. Különben is - érvel a polgármester - a városrendészeti tervek a helyi közigazgatás hatáskörébe tartoz­nak, és nem felső parancsra járnak el. Moruzi nincs egyedül a kormány ellené­ben. A nemrég létrejött Pojánai Tulajdo­nosok Egyesülete színes­ lélekkel támo­gatja az ügyet. B. TOMOS HAJNAL Bár nem volt ott... (Zilah • RMSZ/fehér) • Az alktományos­­ság semmibevételével vádolta meg Szilágy megye prefektusa az RMDSZ-t ama cikkben, melyet eljuttatott a Szilágyság hetilaphoz, s amit az­ egyik hétvégi román nyelvű napilap is közölt. írásában a prefektus kitér a két héttel korábban megtartott partiumi önkormányzati konferenciára is. Igaz, ott nem Kolozs, hanem Máramaros megyeiek voltak jelen a bihariakon, szatmáriakon és szilágyságiakon kívül, nem amint az a prefektus írásában szerepel. A pre­fektus megállapítja, hogy „az RMDSZ-listán megválasztott tanácsosok és polgármesterek úgynevezett önkormányzati konferenciája tör­vénytelen struktúrát képez”, s szerinte annak célja, hogy az RMDSZ politikai és szociális feszültséget gerjesszen. Az írás nem tért ki arra, hogy a prefektúra miért nem fogadta el a konferenciára szóló meghívást a szervezők részéről. töltötte volna. Közbejött azonban édesanyám szívműtéte a múlt hé­ten, és holnap (szerk. megj.: június 30-án) jön ki a kórházból. Ő még nem tudja, hogy itthon vagyok, majd a lakásban fogom várni, per­sze, a megfelelő előkészítés után, nehogy örömében a nagyon jól alakuló állapota rosszra forduljon.”­­ Milyen érzés volt öt év és 3 hó­nap után hazajönni? Nem ha­lítottuk „Nagyon vágytam erre a pillanat­ra. Kár, hogy bizonyos elemek meg­próbálták: örömünkbe üröm is vegyüljön. Mégis, mindent össze­vetve, azt a tényt, hogy itthon lehe­tek, pozitív jelzésnek tartom, amit értékelni kell. Azt, hogy ezt a lépést megtettem, nagyon sok támogatást kaptam Kerekes Károly képvi­selőtől.”­­ Terveid? „Nem adom fel a budapesti ügy­védi irodámat, hanem Marosvásár­helyen is nyitok egy ügyvédi irodát és gazdasági joggal fogok foglal­kozni. Öt év kényszerű távollétem­nek annyi „haszna” volt, hogy most két jogrendszerben lehetek ügyvéd és az ilyen adottságot mindenkép­pen ki kell használni mindannyiunk javára.” És mert Kincses Előd rá hivat­kozott, íme az is, amit vele kapcso­latban Kerekes Károly képviselő mondott el: „Hétfőn felhívtam Románia főü­gyészét és találkozót kértem tőle, je­lezve, hogy Kincses Elődről szeret­nék vele beszélni. Jól kivehetően meglepődött és azt mondta, hogy ez az ügy már nem a főügyészségre tartozik, hanem a külügyminisz­térium dolga. Erre elmeséltem neki, hogy a marosvásárhelyi Cuvintul liber-ben megjelent egy interjú Dan Petru Maros megyei főügyésszel, aki azt fejtegette, hogy a ’90 márciusi események kapcsán összeállított dossziékat bármikor újra lehet nyitni s ez elől nem kivétel Kincses Előd esete sem. Hozzáfűztem: amíg egy beosztottja így nyilatkozik: Kincses Előd ügye nem lehet csak a külügy dolga. Különben az ominó­zus interjút le is faxoltam Manea Dragulin­ úrnak, hogy tanulmányoz­hassa. Ez után hívtam fel a Külügy­minisztériumot, ahol bár nem talál­tam meg Teodor Melescanut, az iro­­dájában tartózkodó egyik külügyes igazgató elmondotta: Kincses Előd ügye most már egy teljesen sima ügy. Kincses Előd hazajöhet. Tár­gyalásaimról rögtön tájékoztattam a családot, ők értesítették Elődöt Budapesten, és így Kincses Előd hazajöhetett. BÖGÖZI ATTILA Hazudott a képviselő úr kedden, június 27-én Borbély László a következő bejelentést tette a parlamentben: „Fel akarom hívni a figyelmet egy rendkívül veszélyes jelenségre, amelyet ha nem kezelünk kellő komolysággal és a tények is­meretében, a román politikai élet betegségévé válhat. Lázár Ladáriu képviselő úr (PMNR-s. sz. m.) a Képviselőház mikrofonja előtt azoknak a kegyetlenségéről beszélt (nyilván, magyar nemzetiségűekről volt szó), akik meggyalázták a Nemzet Hőseinek Emlékművét Baltában, letörve az inox-keresztet a sas csőréről,­és sértő kifejezéseket írtak a sármási óvoda parkettjére. A képviselő úr, idézem: „képtelen szemet hunyni a hitványság fölött”, kéri az illetékes szerveket, hogy szerezzenek érvényt a tör­vénynek. Érdeklődtünk a helyszínen, és a követ­kezőket tudtuk meg: A Nemzet Hőseinek Emlékművét nem gya­­lázta meg senki, a sas csőrében az inox­­kereszt érintetlenül ott van. Ezzel szemben a Maros megyei rendőrség letartóztatott öt bűnözőt, akik több tárgyat is elloptak az egyik házból a faluban,­­egy szőnyeget, amely a műemlék tartozéka volt és behatoltak a helyi óvodába. E személyeket, rablás vádjával, az igazságszolgáltatás kezére adták, és ügyük folyamatban van a maros­vásárhelyi bíróságon. A véletlen úgy hozta, hogy mind az öt vádlott román nemzetiségű. (-­ E példa révén fel akartam hívni az Önök figyelmét a közvélemény szándékos félreveze­tésének veszélyére, ami révén ellenséges hangulatot kívánnak kelteni egyes politikai erők, helyi vagy nemzeti közösségek ellen. Most, a választási kampányt megelőző időszak­ban őrizkednünk kell azoktól, akik hazugságon alapuló nyilatkozataikkal meg akarják mérgezni az amúgy is eléggé izgatott politikai életünket. Az utóbbi időben úgy elszaporodtak a „ha­zugságon alapuló” nyilatkozatok, hogy naponta közölhetnénk hasonló cáfolatokat. ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN V­isszafele (Sepsiszentgyörgy/b. kovács) • Két közleményben is igyekszik megvédeni magát a Kovászna Megyei Pénzügyőrség V. Avramescu főkomisszár által szignáltan az intézményt az illyefalvi LÁM és KIDA Alapítványokra kirótt büntetések és a száz­húsz millió lejre rúgó elkobzások ügyében. E bizonyítványmagyarázatok olvastán nehéz eldönteni, hogy azokat a hivatali fanatizmus nyílt megvallása vagy egész egyszerűen az önleleplezés beteges szen­vedélye szülte, az áll ugyanis bennük, hogy mindenben felső utasításra jártak el, s - idézem -: „Eme akcióba eddig 8 alapít­ványt vontunk be (ti. az ellenőrzésbe), s eb­ből hármat a LÁM és KIDA Alapítványokon kívül további 1 130 000 lej bírsággal sújtot­tunk, elrendelve egyben 16 447 000 lej értékű elkobzást is”. Általános megyei vélemény szerint egy falánk etatizmus megnyilatkozásairól van szó, mely a civil szféra még gyönge sarja­­dékai kíméletlen megnyirbálását tűzte ki célul. Világraszóló morális botrány, mond­ják, hogy az árvák nevelését minden állami támogatás nélkül felvállaló gyermekfalutól (a KIDA létesítménye) se szó, se beszéd, tizenötmilliót vetetne el a pénzügyőrség, a LAM-tól elkobzandó százmillió lej értékű berendezés pedig diplomáciai bonyodal­makhoz vezethet, lévén a svájci állam pén­zéről szó. Alapfokon július 10-én hirdet íté­letet a bíróság az óvás ügyében. A három kassai vértanú szentté avatását négy nemzet ünnepli Bethlen Gábor 1619. évi hadjárata alkal­mával a Kassát megszálló Rákóczi György, a későbbi erdélyi fejedelem hajdúi halálra kínozzák Kőrösy Márk esztergomi kanono­kát, Grodecz Menyhért és Pongrácz István jezsuita szerzeteseket, mert nem voltak hajlandók fenyegetések és kínzások elle­nére sem megtagadni hitüket. Egy hit és meggyőződés kapcsolta egymáshoz őket, de három nemzet fiai voltak: Kőrösy Márk horvát, a horvátor­szági Kőrösön született, 1588-ban; Gro­decz Menyhért lengyel, 1584-ben született a galicziai Grodekben. Pongrácz István magyar, az erdélyi Alvincen született 1582- ben. Pongrácz István születésekor Alvinc középkori katolikus egyháza négy évszá­zadra tekinthet vissza. 1205-ben már van adat, az előző századból német telepe­sekről, sőt Mögler szerint (Geschichte der D. in R. 128) már a XI században telepí­tenek ide németeket (hospítes). Neve 1342-ben már magyarul tűnik fel az oklevelekben: Olwynch, sőt 1393-ban: oppidum Alsówincz. Első plébánosa 1264- ből ismeretes. Ekkori templomának utóda ma is áll mint református templom. 1300-ból még két templomról van adat: a ferencesek szt. Erzsébet tiszteletére szen­telt kolostortemploma és a domonkosok Szűz Mária tiszteletére szentelt kolostor­temploma. A ferences templom a reformá­ció idején elpusztult. A szerzetesek nélkül maradt domonkos kolostor romjaiból Fráter György épít kastélyt. Ebben gyilkolják meg 1551. dec. 17-én. A reformáció századában a katolikus egyház megszűnik. Ezért nem tudjuk, hogy Pongrácz Istvánt 1582-ben hol keresztel­ték: Alvincen-e vagy - ami valószínűbb -Gyulafehérváron, ahol a Báthoryak idején működött katolikus templom a jezsuiták vezetésével. Tanulmányait is itt kezdheti el, és foly­tatja a kolozsvári jezsuita középiskolában, ahol 1602-ben belép a jezsuiták­ rendjébe. Brünnben folytatja tanulmányait, majd Prágában, Laibachban, Klagenfurtban és Grácban. Itt már tanár, 1605-től pedig Ho­­monnán hitszónok és tanár, innen küldik 1618-ban Kassára, ahol a magyar anya­nyelvű helyőrség papja lesz. Itt vár rá a vértanúság két társával együtt. A három vértanú tisztelete már 1620-ban kezdődik. Bethlen Gábor engedélyt ad, hogy a holttesteket elszállítsák. Selyembe burkolva a sebesi templomban helyezik el, később ólomkoporsóba zárva Nagyszom­baton kaptak végső nyughelyet. Boldoggá avatásukat még Pázmány Péter beindította 1628-ban. A boldoggá avatás csak 1905- ben történt meg X. Szent Pius pápa által, népes magyar küldöttség részvételével. 1906-ban Erdélyben Nyárádtőn épül egy új kápolna, amelyet a kassai vértanúk tiszeletére szentelnek. A szentélybe nyíló ablakon látható a három vértanú festett üvegképe. Azóta minden év szeptember 7- én tiszteletükre tartják a templombúcsút. Pongrácz István szülőfalujában a re­formáció során a katolikus hívek előbb lu­theránusok, majd a XVI. század végén re­formátusok lesznek a templommal együtt. Ekkor a hívek három nyelvűek: magyarok, németek és a Hunyadi János balkáni had­járata idején ide települt délszlávok tartoz­nak a középkori templomhoz. A délszlávok beolvadnak, a németek pedig annyira meg­fogyatkoznak, hogy 1590-től már csak magyarul prédikál a lutheránus, majd refor­mátus prédikátor. Az 1690. évi török háborúk idején bolgá­rok és bolgár ferencesek telepednek le, és ők építik a ma is fennálló rom. kat. kolos­tortemplomot 1729-től. Az akkor induló ka­tolikus egyházközséget ferences szerze­tesek vezetik, majd jelen század közepétől egyházmegyei papok. Ebben a templomban áll 1933 óta Pong­rácz István szobra. Alkotója Teleki József, az alvinci Teleki család sarja.­­ Folyó év július 2-án a Kassára látogató II. János Pál pápa szentté avatja a három vértanút. Míg a boldoggá avatás elsősor­ban a vértanúk vagy az erények hősies gyakorlásában kitűntek helyi tiszteletét szentesíti és engedélyezi, addig a szentté avatás az egész világegyház számára írja elő a tiszteletüket. A három kassai vértanú szentté avatásá­nak és tiszteletének időszerű jelentősége is van. Közép-Európában minden állam nemzeti szempontból vegyes lakosságú. Igen fontos, hogy tudják egymás értékeit becsülni, egymás jogait tiszteletben tartani. A három kassai vértanú három nemzet fia: Pongrácz István erdélyi magyar, Kőrösy Márk horvátországi horvát, Grodecz Meny­hért lengyel. Mindhárman az egykori Ma­gyarországon működtek a vértanúságig. Most megkülönböztetés nélkül magyarok, horvátok és lengyelek tisztelettel idézik éle­tük hősies példáját, és csatlakoznak hozzá­juk a szlovákok, kiknek országa rendezi a szentté avatást. LÉSTYÁN FERENC 53 aj v5) St «« g w «S es.©'© S al’S’45''* £ :© «} *© ® ~ ’** IS » § £ e ^ 'St . g © 8 e g \o 'Q pa 53 C g Zz «s, .Q s«n ' a & c A» sk «-«■a? it - „«X 8® 1*833*! §*4,-!3|* g ® '2 e «v© »T r** go § O ** ?«b c „© N „N e cq ©s o,S W ^ C 53 fi-tter © "3 »© i --lis, S(Isin­g GQ­­2 «5 '53 4i « I O Szlovákiai tiltakozások az alternatív oktatás ellen o Mosta kezeit a Oroszország és a „kisantant”? □ Funar bánja!? O Lemondtak a túszdráma orosz felelősei Q Hüllő kíséretében Q Szentté avatás Kassán □ A Dunába zuhant Q Ez év fele útján érezzük, hogy most már csendre és nyugalomra volna szükségünk. Nem volt könnyű az eltelt, mögöttünk maradt hat hónap. Kevesbedett a kisgyermekek születése, s a Házsongárd útjain a kövek többet koptak. Iskolásaink jobban hallatják szavukat az utcákon, mint az iskola tantermeiben... Kedélybetegeink száma nőttön-nőtt, annál kevésbé a bizakodóké... Fáradtak a férfiak, s a ráncainkat már nem tud­juk semmivel sem eltakarni... Nőtt az idegesség, fogyott a türelem... Sokszor éreztük, hogy azt tesznek velünk, amit akarnak... Majd fájt az is, hogy szeretet helyett mi magunk is inkább irigy­kedünk egymásra... Kovácsoltunk szép terveket, de a legszebbet, hogy nagyon közel kerüljünk egymáshoz, nem tudtuk elérni... Gyermekeinkért sok áldozatot hoztunk, sokan a semmiből teremtettek ki nekik mindent, de nehezen s kevesen teremtették meg a legfontosabbat: a tiszteletet, az otthon és szülőföld szeretetét... ’ Soroljam tovább? Valahol, valami baj volt ebben a félévben is. Láttuk mi ezt mind. Majd erőtelenségünkben Azt kerestük, aki „hajlékunk volt nemzedékről nemzedékre,”, s istenes népünk megtöltötte a templo­mokat. Lassan nem a nagyünnepek alkalmain, de az Úrnak napjain is együtt voltunk Isten házá­ban, s az isteni üzenet mellett az „atyafiaknak jó együtt lenni” bátorított, vigasztalt, erőt nyújtott. Hát jó lenne csendben, nyugalomban megállni s pihenni egy kicsit. De még mindig nem lehet. Gyermekeink vizsgáznak, felvételiznek s a helytállásban mellettük van a család. Talán ezután jöhet majd egy kis pihenés. Jó lenne úgy szabadságra menni, hogy felejtsük el aggodalmainkat,s Isten szép világában gyönyörködve, egymással értőn beszélgetve, vagy amire időnk nem volt egész évben: gyermekeinkkel együtt játszva, igazában szabadságon legyünk s ezt a szép szót: szabadság, töltsük meg a lélek belső kincseivel. Ahogyan Pál apostol üzeni a Rómabeliekhez írt levelében: „ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság”. Igen, ezt csak Isten adhatja nekünk a külső szabadság mellé: a belső, a lélek szabadságát. Isten ezzel a keresztyén szabadsággal áldja meg júliusunkat. CSIHA KÁLMÁNNÉ Együttműködési csúcs Bukarestben Pénteken kezdődött meg Bukarestben a fekete-tengeri gazdasági együttműködési övezet 11 országának második csúcsértekez­letét. Az elsőre 1992 júniusában Isztambulban került sor. A tanácskozáson nyolc államfő és két miniszterelnök vesz részt, de a leg­nagyobb súlyú államot, Oroszországot Oleg Szoszkovec személyében csak minisz­terelnök-helyettes képviseli. A bukaresti szervezők korábban arra szá­mítottak, hogy Jelcin elnök vagy legalább Csernomirgyin kormányfő lesz jelen Moszkvá­ból. Az utóbbi Al Gore amerikai alelnök vizit­jére hivatkozva mentette ki magát, de a meg­figyelők a két ország közötti viszonyra vo­natkozólag is jelzés értékűnek tekintik a protokoll-lista alakulását. Traian Chebeleu román elnöki szóvivő csütörtöki sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy Albánia, Azerbajdzsán, Bulgária, Görög­ország, Grúzia, Moldova, Oroszország, Ör­ményország, Románia, Törökország és Uk­rajna együttműködése bebizonyította életké­pességét, megfelelő keretet nyújt a részt­vevők fejlődését ösztönző kooperációhoz, elősegíti az euroatlanti struktúrákba való minél gyorsabb betagolódásukat. v Az SZDSZ levele Oliviu Ghermanhoz Az SZDSZ vezérkara, Pető Iván pártel­nök, országgyűlési képviselő, Magyar Bá­lint ügyvivő, országgyűlési képviselő és Rajk László, az Országos Tanács elnök­ségének tagja, országgyűlési képviselő csütörtökön levelet intézett Oliviu Gher­manhoz, Románia Szenátusának elnöké­hez. A Szabad Demokraták Szövetségé­nek levele hangoztatja: Akkor (1989 de­cemberében - szerk. megj.) őszintén hittük, hogy a torz és kegyetlen diktatúra helyébe a demokrácia lép, és egy új időszámítás veszi kezdetét. Egy olyan kor­szak, amelyben a magyarok és a románok barátsága evidencia, s az ellenségeskedés ideje csak rossz emlék marad. Bizonyosak voltunk akkor abban is, hogy román barátaink gyökeresen szakítani akarnak a Ceausescu-rezsim egyik fő ideo­lógiai és gyakorlati elemével, a nemzeti kisebbségek közötti ellentétek szításával. Az elmúlt öt évben reményeinkben rész­ben csalódnunk kellett. Ahelyett, hogy a keserű helyzet tag­lalásába fognánk, csak az 1995. június 28- án - a román Szenátus és Képviselőház által - elfogadott oktatási törvény következ­ményeire szeretnénk felhívni az Ön figyel­mét. E törvény súlyosan sérti a romániai kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogát, és lényegét tekintve ütközik az euró­pai normákkal. Érthetetlennek és megdöbbentőnek tart­juk, hogy miközben Románia az Európai Unió tagjává kíván válni, jogi eszközökkel szűkíti kisebbségeinek emberi jogait. Szomorúnak tartjuk azt is, hogy a Romá­niai Magyar Demokrata Szövetség félmillió aláírással megtámogatott javaslatait elu­tasították... Megvannak az aláírások (Telefaxon)­­ Az RMDSZ parlamenti cso­portja a tanügyi törvénytervezet megszavazása után azonnal hozzálátott a törvény alkot­mányossági óvását lehetővé tevő aláírás­­gyűjtéshez. Ahhoz, hogy egy törvényt meg le­hessen támadni az Alkotmánybíróságnál, legalább 25 szenátor, vagy 50 képviselő támo­gatása szükséges. Szerdán, június 28-án a Sze­nátusban 27 aláírás gyűlt össze, és csütörtökre a Képviselőházban is sikerült megszerezni 53 aláírást. Ily módon július 29-én a Szenátusban és a Képviselőházban Verestóy Attila, illetve Borbély László benyújtotta az alkotmányossági óvást a romániai magyarság és a többi nemzeti kisebbség érdekeit súlyosan sértő, disztkrima­tanív oktatatási törvény ellen. • A Parlament két háza együttes ülésen csütörök­ön, június 29-én szavazott a Televízió Igazgatótanácsának tag­jairól. Ezúttal az RMDSZ jelöltje, Gálfalvi Zsolt megkapta a szükséges szavazatszámot, tagja lett a testületnek. (RMDSZ- tájékoztató) Nem volt „ártatlan játszadozás” (Műholdon)­­ A Romániai Zsidó Közösségek Szövetségének vezető tanácsa közleményben fejezte ki aggodalmát a bukaresti zsidó temető­ben nemrég elkövetett sírgyalázás és annak a hatóság részéről történt bagatellizálása miatt. • A tanács elfogadhatatlannak nevezi azt a rend­őrségi magyarázatot, hogy 9-15 éves gyermekek „ártatlan játszadozásáról” volt szó. A tanács a közleményben rámutat: nehéz elhinni, hogy ezek a gyerekek több tucat sírkövet döntöttek le, nehéz köveket vittek a temető sétányaira, és játékból firkálták össze a sírköveket, még ha nem is antiszemita szöveggel. Hasonlóképpen, a június 23-áról 24-ére virradó éjszaka meggya­lázták a halottas szobát, és betörték a temetői iroda ablakait is. A zsidó közösségek szerint a rendőrség még nem adott megfelelő­ magyaráza­tot. • A közleményben a Romániai Zsidó Közös­ségek Szövetségének vezetősége hangot ad elvárásának, hogy az illetékes állami szervek kutassák fel, és a törvénynek megfelelően bün­tessék meg a temetőgyalázást, amely minden­képpen bűncselekménynek számít. (Rompres, MTI) Összekapcsolódott az Atlantis és a Mir (Műholdon)­­ Az eredeti terveknek megfe­lelően csütörtökön - közép-európai idő szerint délután három óra egy perckor - sikeresen összekapcsolódott az Atlantis amerikai űrrepü­lőgép és az orosz Mir űrállomás. Legutoljára húsz évvel ezelőtt került sor hasonló űrrandevúra az Apolló-Szojuz-program keretében. • A dokkolás a tervek szerint,, problémamentesen zajlott le nagyjából Közép-Ázsia fölött, az orosz­mongol határ térségében. Több mint óránkénti huszonötezer kilométeres sebességgel szá­­guldva a világűrben, az Atlantis szinte centi­méterről centiméterre közelítette meg a Mirt. Az összekapcsolódás után még húsz perc kellett, hogy véglegesen rögzítsék a csapokat. Az összekapcsolódás után mintegy két órával - a légnyomás kiegyenlítését követően - kinyi­tották az Atlantis és a Mir közötti átjáró fedelét, és megtörtént a történelmi jelentőségű kézfogás az amerikai űrrepülőgép és az orosz űrállomás parancsnoka között. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár a „nemzetközi együttműködés új korszakaként" méltatta az Atlantis amerikai űrrepülőgép és a Mir orosz űrállomás összekapcsolódását, gratulált Moszk­vának és Washingtonnak a „történelmi" ese­ményhez, amelyet döntő lépésnek nevezett egy nemzetközi űrállomás létrehozása felé vezető úton. (MTI) Ebola-már 232 halálos áldozat (Műholdon)­­ Az Ebola-vírus halálos áldoza­tainak száma Zaire-ban 232-re, a megbetege­déseké 296-ra emelkedett. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) friss genfi jelentésében az is olvasható, hogy Nakadzsima Hirosi, a WHO vezérigazgatója az afrikai országba uta­zott, hogy a helyszínen tájékozódjék a járvány állásáról. • A vezérigazgató látogatása során felkeresi Kikvit városát is, ahol a legtöbb meg­betegedést regisztrálták. Elutazása előtt Nakad­zsima azt mondta, hogy a járvány már visszavo­nulóban van, de fennáll a veszély, hogy egyes elszigetelt esetekben újabb fertőzések tör­ténnek. Autóbuszjárat Budapestre (Telefaxon)­­ Hétfőtől kezdődően, azaz július 3-tól új autóbuszjáratot indít Zilahról Budapestre a Trans-Salas Rt. A hétfőn délelőtt 10-kor induló busz kedden délután indul vissza, s ezzel ko­rábbi Budapestre és Nyíregyházára szervezett járatait bővíti a személyszállításra szakosodott zilahi cég. (Fejér László)

Next