Romániai Magyar Szó, 1996. szeptember (8. évfolyam, 2117-2145. szám)

1996-09-01 / 2116-2117. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 216-2117. szám • 1996. augusztus 31. - szeptemberszombat-vasárnap •Ára: sov lej Szerződés? Szándéknyyatkozat? Erkölcsös embernek nincs szüksége a tízparancsolatra, mert már anélkül is tudja, hogy mi a teendője; vérévé vált a tisztességes emberi magatartás. A jó szomszédságban élő, egymást megbecsülő népeknek, nemzeteknek, államoknak nincs szükségük barátsági szerződésre ahhoz, hogy együttműködjenek, s ha kell, segítsék is egymást. Ugyanígy magától értetődő, hogy a jó szomszédok nem törnek egymás területére, javaira, nem bántalmazzák egymást a kevert lakosságú országrészekben. Nem ölik egymást... meg szeretetből sem. Ezért az "alapszerződések, a nagy barátság-paktumok mindig gyanút keltenek. Arra utalnak, hogy azért még sincs minden rendben a szerződő felek háza táján. Ha például szerződésbe foglalják azt - mint jelen esetben, az aláírásra váró román-magyar alapszerződésben -, hogy „a szerződő felek tiszteletben tartják az anyanyelv szabad használatát magánkörben és nyilvánosan, szóban és írásban" - akkor ez azt jelenti, hogy baj van, hogy nem mindenki ért egyet ezzel; van, akit kötelezni kell erre a szerződő felek országaiban. Vagy ha azt olvassuk: „Intézkedni fognak (Figyelem! „Intézkedni fognak", nem pedig intézkednek!), hogy ezek a személyek (vagyis a nemzeti kisebbségek tagjai - sz.m.) anyanyelvükön tanulhassanak (tehát feltételes módban! - ugyancsak sz.m.) és megfelelő feltételekkel rendelkezzenek, hogy ezen a nyelven neveljék őket az állami oktatási rendszer keretében minden szinten és formában, szükségleteik szerint" - akkor, mielőtt könnyekre fakadnánk a meghatottságtól, előbb döbbenten kell konstatálnunk: hát még nincs így! Mégdig vita tárgyát képezi ez! Ezután fogják szabályozni, életbe léptetni, megvalósítani, vívmánnyá változtatni! - Akkor hol tartunk mi tulajdonképpen? És zuhatagként ömlik a többi - életbe nem léptetett - jó szándék! Ezekkel van poklunk kikövezve... Azt írják: a szer re els* hagyhatjuk szó nélkül ződő felek biztosítani fogják - megint csak fogják, ki tudja, mikor, de nem biztosítják - az anyanyelv használatát a helyi hatóságoknál, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban; a nemzetiségi személyek anyanyelvükön írhatják majd, hivatalosan is a személynevüket; megengedik majd a helynevek, utcanevek, feliratok hagyományos, a nemzetiség nyelvén használt elnevezésének feltüntetését is... A nemzetiséghez tartozó személyek számára anyanyelvükön is hozzáférhető lesz az információ, az elektronikus és írott tömegtájékoztatás; szabadon cserélhetik és terjeszthetik értesüléseiket... Biztosítani fogják, hogy személyesen vagy pártjaik és szervezeteik révén (az etnikai párt léte tehát a szerződő felek szerint nem kétséges!) részt vehessenek a politikai (s mi több!), gazdasági, társadalmi és kulturális életen - és az őket érintő határozatok meghozatalában mindkét fél konzultálni fog velük (Nyilván ezután. Vagy azután? - Mikortól is?), kikéri a nemzetiségi pártok, szervezetek, egyesületek véleményét. A szerződő felek „tartózkodni fognak minden olyan politikától vagy praktikától, amely a nemzetiségi személyek akarata ellenére azok asszimilálását célozza, és meg fogják védeni ezeket a személyeket bármely olyan akcióval szemben, amely asszimilálásukhoz vezet". Hát így állunk, kérem szépen. Bevallották! Eddig asszimiláltak, saját kérésünkre vagy anélkül, viszont ezután - vagy ki tudja, mikortól, mondjuk hétfőtől - jók lesznek: nem bántanak, ha nem akarunk szánt szándékkal beolvadni a többségbe. Nem vernek fejbe, ha nem óhajtjuk azt kifejezett módon. Nem szúrjuk ki a szemünket, miként a Sütő Andrásét, akaratunk ellenére... De ha akarjuk, akkor: Gyerünk! Hát normálisak ezek? Lehet, hogy velünk van baj. Túl érzékeny a gyomrunk. Mert végképp felfordul, amikor ezek után meg ilyesmit olvasunk, amikor a szerződő feleknek van képük leírni, ilyesmit ígérni, hogy „együtt fognak működni a nemzeti kisebbségek védelmére szolgáló nemzetközi jogi keret fejlesztése érdekében". Ők? Ezek a szemforgatók? Ezek a trogloditák... És figyelem! - itt már csak nemzeti kisebbségekről beszélnek, „személyek" nélkül. Ez már a közösség, a kollektívum elismerését jelentené? Vagy csak elírás? Kifelejtődött a nagy igyekezetben? Jaj, üssünk a szánkra! Persze, nagyszerű, hogy mindezt papírra vetették. Jobb később, mint sona. Elvégre holtunk után is rehabilitálhattak volna... Hogy aláírják, vagy nem? Az ő dolguk... A megmaradásért való küzdelem pedig a miénk. ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN Szilágysági az új főügyész (Telefaxon) - Románia új főügyésze, Nicolae Cochinescu szilágysági származású. A Szilágy megyei Nyirsid községhez tartozó Mojgrád faluban született 1940. január 19-én. Jogtudományi tanulmányait a bukaresti egyetemen fejezte be 1961-ben, pályafutását jogtanácsosként kezdte Pitesti-en. Egy esztendővel később a fővárosi főügyészségen folytatta tevékenységét, többféle tisztséget töltött be. Románia főügyészének első helyettese volt 1990 áprilisától 1993 áprilisáig, és a bírák továbbképzését szolgáló oktatási intézetnek is tagja. (Fejér László) * Heti Hírmondó - alapszerződések (Műholdon) - Az alapszerződések történetével foglalkozik a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsora vasárnap. A 19 órakor jelentkező adás vendége ezúttal Kovács László külügyminiszter, Kovács Péter nemzetközi jogász, Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke, Duray Miklós, az Együttélés elnöke, továbbá Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke lesz. • A műsor sorra veszi az Ukrajnával és Szlovákiával kötött, valamint a Romániával kötendő kétoldalú szerződés bel- és külpolitikai szempontjait, illetve azok itthoni és külföldi fogadtatását. Kitér a megállapodások nemzetközi jogi háterére, garanciáira és számonkérhetőségére is. (MTI) . Pannonhalma itáliai emlékei Olaszországban, a montecassinói bencések XII. század közepétől vezetett krónikájában olvasható ez az.. 1212. január 25-én keltezett bejegyzés: „Et commemoratio fratrum nostrorum Sancti Martini di sacro monte Pannoniáé” - azaz „Megemlékezés a pannoniai Szent Márton hegyi testvéreinkről”, így örökítették meg a montecassinói és a pannonhalmi apátság első közös imanapját, melyet azóta is - immár nyolcadik évszázada - tartanak Szent Pál megtérésének ünnepén. Napjainkig tartó kapcsolat - A közös,imanapról született megegyezéssel a montecassinói Adenolfo, illetve a pannonhalmi Oros apát egy akkor már létező szoros kapcsolatot erősített meg - mondja Faustino Avagliano, aki a kolostor archivumának vezetőjeként kiválóan ismeri Montecassino magyar vonatkozásait is. Az atya abból az alkalomból fogadta az MTI tudósítóját, hogy II. János Pál pápa szeptemberben Pannonhalmán a bencés rend vendége lesz. A bencések magyarországi megtelepedésében kiemelkedő szerepet játszott Szent Adalbert (Szent Béla), aki Montecassinóban ismerkedett meg a rend szellemiségével, s miután csatlakozott a szerzetesekhez. Géza fejedelem, majd Szent István király uralkodása alatt végzett Magyarországon missziós tevékenysége GOZON ISTVÁN (Folytatása a 7. oldalon) ,,Trópusi eső” Belgiumban Csütörtök délutánig két súlyos sérülés, jelentős fennakadás a vasúti és közúti forgalomban, valamint megszámlálhatatlan pincebeázás volt a mérlege Belgiumban az ekkor,már második napja szünet nélkül, szó szerint egyhuzamban zuhogó esőnek, amely időnként valósággal trópusi sűrűségűvé vált, visszatérően kiegészülve heves szélrohamokkal is. A legtöbb balesetet a vízzuhatag által leszakított faágak, esetenként teljes fatörzsek okozták (egy ilyen esett az egyik Charleroi környéki alsóbbrendű úton is egy gépjárműre, valósággal pozdorjává zúzva azt, igen súlyos sérülést okozva a benne ülőknek). A fákkal sűrűbben borított déli - vallóniai országrészben alig akad nagyobb vasútvonal, amelyen ne okoztak volna hosszabb-rövidebb fennakadást a vágányra került fadarabok. Közúton elsősorban az átjárók eldugulása okozott gondot. Waterloo környékén például teljes lakókörzetek váltak autóval megközelíthetetlenné a helyenként keletkezett „gázlók” miatt. A BELGA jelentése szerint délutánra a tűzoltóság már felhagyott azzal, hogy pontos statisztikát vezessen az elárasztott pincék, alagsorok szivattyúzásához történt riasztásokról. Az előző hetekben Belgiumban is rendkívül forró és csapadékmentes volt a nyár, ami a rendszeres esőhöz szokott országban sok helyütt komoly aszályos következményekkel járt. Hétfő óta radikális fordulat állt be az időjárásban, közel tíz fokkal esett a hőmérséklet, és szerda óta kisebb megszakításokkal hatalmas mennyiségben, folyamatosan esik az eső. A Kovászna Megyei Könyvtár és az EMKE Könyvtári Szakosztálya 1996. szeptember 2-8. között olvasótábort (oldott jellegű szakmai továbbképző tapasztalatcserékkel, előadásokkal, vitákkal szervezett (volna) - sorrendben az ötödiket - a romániai magyar könyvtárosok számára, a gyergyószárhegyi ferences kolostorban. Ezúton értesítjük a jelentkezőket, és kérjük elnézésüket, a tábor szervezési zavarok miatt elmarad. Úgy érezzük, a jelentkezőknek, sőt a közvéleménynek is joga van tudni, miért marad el egy lassan ismertté vált rendezvény... 1996 elején mint a tábor szervezője, felkerestem a hivatalában Váli Józsefet, a Hargita Megyei Művelődési Felügyelőség főtanácsosát. A beszélgetésen részt vett Tusa Erzsébet, intézményünk főkönyvelője, valamint Kopacz Katalin, a Hargita Megyei Könyvtár igazgatónője is. A főtanácsost arra kértem, hogy a 96-os olvasótábort szervezhessük Szárhegyen, lévén hogy a nyári időszakban a ferences renddel kötött szerződésük szerint a felügyelőség bizonyos időre igénybe veheti a kolostort. Az elmúlt években több mint 25 Hargita megyei könyvtáros vett részt olvasótáborunkban, a Kovászna Megyei Könyvtár költségén, most pedig Kopacz Katalin szeretné vállalni a költségeket, valamint - részben - a szervezést is. A főtanácsos elvileg nem zárkózott el, szeptember első hetét jelölve meg lehetséges időpontnak (ez a szakosztálynak is megfelelt). Végleges választ csak azután ígért, ha a Ferenc-rend képviselőivel is megbeszéli a kérdést. Tájékozódott az olvasótábor mibenlétéről és figyelmeztetett, hogy a hely szellemének megfelelően kell majd viselkednünk; erre - természetesen - garanciát vállaltunk. Kopacz Katalin igazgatónőt kértem meg, hogy sürgesse Váli főtanácsosnál a végleges választ. Közben kiderült, hogy a Hargita Megyei Könyvtárnak nem lesz pénze a tábor költségeire, így ismét a Kovászna Megyei Könyvtár vállalta azt fel. Július elején telefonon beszéltem Váli Józseffel, aki végre közölte, hogy a tábor a megbeszéltek szerint megtartható. Véglegesítettük programunkat. Szárhegyen is beszéltünk a személyzettel, szívélyesek voltak - már csak azért is, mert a községi könyvtárosnő egyúttal adminisztrátor a klastromban. Augusztus 13-án felhívott Kopacz Katalin igazgatónő, hogy az azelőtti héten (amikor mindketten a Magyar Könyvtárosok Egyesületének évi vándorgyűlésén vettünk részt) a Hargita Megyei Művelődési Felügyelőség főkönyvelőnője. Péter Mária telefonon közölte a könyvtárral, hogy az olvasótábort nem lehet megtartani, mert az „asszonyok” (szárhegyi személyzet) szeptember 1-je után nem hajlandók tovább dolgozni. Azonnal felhívtam Váli Józsefet, de ő a szárhegyi művésztáborban tartózkodott huzamosabb ideig (ott pedig nincs telefon), s így csak Péter Mária főkönyvelővel tudtam beszélni, aki egy német koncentrációs tábor női őrmesterének barátságosságával közölte,hogy a tábort máshol kell megtartani... Augusztus 16-án sikerült autót szereznem, és felkerestem Váli Józsefet Szárhegyen. Reméltem, meg tudom győzni, hogy anyagi és szervezési okok miatt nem változtathatunk a tábor helyszínén... Nem sikerült! Ő is arra hivatkozott, hogy a személyzet nem vállalja a munkát tovább, és hogy (új elem!) nem küldtem el a tábor műsorán!), melyet a ferences atyák és a Megyei Tanács is ismerni akar, ezért is nem adtak pénzt Kopacz Katalinnak a táborra... Küldött, beszéljek négyszemközt a főszakácsnővel, ő nem akar jelen lenni... (hogy ne befolyásolja esetleg?) A főszakácsnő első kérdése ez volt: „Hát Váli úr mit mondott?” Mondtam, rábízta a döntést. Akkor ő is azt mondta, hogy fáradt, tovább nem tudja vállalni a főzést. Miközben visszamentem Váli szobájába, azon gondolkoztam, hogyha a szakácsnő vállalta volna a munkát továbbra is, akkor vajon a műsor elküldésének hiányától eltekintett volna-e Váli József? Sajnos, ez nem derült ki, mert Váli hoszszas lamentációba kezdett arról, hogy mindent neki kell csinálnia. Az intézmények nem dolgoznak, elege van abból, hogy mások helyett dolgozzon, most is feláldozta szabadságát, hogy a képzőművész-táborban lehessen. Többször rácsapott egy Hivatalos Közlönyre. Ismételgetve, hogy: „végre egy jó törvényt!), amely szabályozza, hogy ki mit szervezhet, megszünteti az összevisszaságot!’?) Közöltem Valival, hogy véleményem szerint többet tehetett volna az olvasótáborért, mert Péter Mária eleve szeptember 1-jéig kötött szerződést a személyzettel. Az ami KISS JENŐ, a Kovászna Megyei Könyvtár igazgatója, az EMKE Könyvtári Szakosztályának elnöke Segített a bajban Az alábbi történet is azt bizonyítja, hogy mi lényegében csak a saját kultúránkkal - dalainkkal, táncainkkal, népszokásainkkal - lehetünk igazán érdekesek a nyugatiak számára, még hozhat is valamit a konyhára, ha ezt magas szinten műveljük! Történt pedig, hogy a szatmárnémeti Kölcsey Líceum 15 fős diákcsoportja Peter Kratzer tanár vezetésével Németországba indult,, ottani vakációs táborozásra. Mondanunk sem kell, nem nagy pénzzel, a szülők éppen csak összedobták valahogy az útravalót, előre nem látott kiadásokra egy fitying nem maradt. Talán éppen ezért mondta fel hirtelen a szolgálatot Hamburg alatt a romániai gyakorlat szerint karbantartott busz. Besült a motor, az egészet szét kellett szedni, főjavítani, majd őszszfzczPrplni KpHvPzmprmvpl perviitt (mert azért van meleg szívük a németeknek is, minden ellenkező híresztelés ellenére!) 2001 márkába került a javítás. A kis csapat ennek 10 százalékát se tudta összedobni. Ám egyet gondoltak: felvették a magukkal hozott népviseletet és kiálltak Hamburg régi főterére táncolni, dalolni! Persze, hogy megállt a „fritz”, "hisz a székelyföldi és szatmári tánc, a szép magyar népviselet számára egészen más világot hozott be! Többször visszatapsolták, bátorították őket, hogy járják meg! S hullt a kalapba az aprópénz, de olykor egy-egy tíz-, ötven-, sőt százmárkás is! A harmadik napon,mire elkészült a kocsi, együtt volt a javítási díj, valamivel még több is. Vígan mehettek tovább, azzal a tudattal,hogy a magyar tánc és népviselet, saját kultúránk még a bajban is nagv semtsée! Egy restaurált korabeli Eszterházy hintó • Fotó: GYURIKÓ PÉTER / MTI „A gondolat, a szó, a tett egy volt nála” Márton Áron-centenárium Csíkszentdomokoson . Szent ez a hely, amely Erdélynek, a magyarságnak, a világnak adta Márton Áront - mondotta Tempfli József nagyváradi megyéspüspök ószövetségi példázatból kiindulva. Csíkszentdomokost a világ figyelmének központjába Marton Áron állította - mondotta dr. Jakubinyi György érsek ugyancsak ószövetségi példázatra utalva. A felcsíki nagyközség pedig már hosszú hónapokkal ezelőtt megérezte ezt az összefonódást, ezt a kivételes szerepét, és augusztus 28-án, a boldog emlékezetű püspök születésének centenáriumán olyasi megemlékezést szervezett, amely a csíksomlyói búcsú után a katolikus magyarság talán második legnagyobb ünnepévé nemesedett. Délelőtt tíz óra tájban székely ruhás csíkszentdomokosi gyermekek és fiatalok sorfala között több mint tízezren indultak a labdarúgópályán felállított szabadtéri oltár felé, a község utcáiból szinte végeláthatatlan sorokban hömpölygött a sokaság a megemlékezés színhelyére. Eljöttek a környező községek lakosai és magyarországi testvértelepülések küldöttei, ott volt Erdély, a Partium és a Bánság majd minden részéből a papság, megjelentek a világi hivatalosságok, a budapesti Határon Túli Magyarok Hivatala, a bukaresti magyar nagykövetség, a Magyarok Világszövetsége ugyanúgy képviseltette magát, mint számos magyarországi alapítvány és egyesület. Dr. Jakubinyi György érsek köszöntője után Bálint Lajos nyugalmazott érsek idézte fel elődje életét és munkásságát, majd az általa celebrált szentmisén Tempfli József püspök tartott teljes egészében Márton Arlon emlékének szentelt prédikációt. A gondolat, a szó, a tett egy volt nála. Amit gondolt, azt mondta és amit mondott, azt tette - utalt, a püspök a ma még inkább megszívlelendő példára, rámutatva, hogy Márton Áront nem csupán a magyarság általában, hanem mindenki sorsa érdekelte. .A kis ember kis ügye is van olyan fontos, mint nekünk az ország ügye” - idézte Márton .Áron egyik, ma is ugyancsak követendő mondását Tempflis püspök, majd szólt emberi jellemvonásairól, szerénységéről, arról, hogy ő volt az, aki a széthúzás ellen és a belső összefogásért mindig felemelte szavát. Ezután a Márton Áron-i örökség szellemében a kollektív felelősségtudat fontosságát és a közömbösség veszélyeit ecsetelte. ..Mindannyiunk kezébe tette az Isten a világ sorsát, és ha összefogunk, csak akkor nyújtja az ő kegyelmét“. Nem csupán Tempfli püspök hangja csuklott olykor el az őt pappászentelő feledhetetlen nagy elődre emlékezve, hanem a szentmise alatt is könnyesek lettek a szemek a csíkszentdomokosi kórus és a székelyudvarhelyi gregorián tanfolyam résztvevőinek közös éneklése hallatán. A szentmise után rövid műsor következett, a hatalmas tömeg kitörő tapssal fogadta a 79 éves Biró Antal atya igen hatásosan előadott saját versét Marton Áronról, majd a résztvevők a községközpontba vonultak, ahol felavatták Szervátiusz Tibor szoborkompozícióját. Községi összefogás eredményeként a műalkotás köré új, kiképzett teret varázsoltak, a kiborította zöld halmon Márton Áron bronz mellszobra mögött kereszt és sziklába vésett székely szimbólumok magasodnak. Az avatóünnepségen jelenlevő művész a kitartás, a konokság, a hit vonásait helyezte előtérbe ,az arcon, idős Jánosi Antal, a háttér szobrásza pedig a megszokott ábrázolásmódtól eltérő kissé rusztikus, joviálisabb Krisztust vésett a keresztre. A hagyományos felfogástól eltérő, modern szoborkompozíciónak minden bizonnyal még idő kell, amíg beilleszkedik a község értékrendjébe. Ferencz Alajos polgármester kötetlen, szép szavakkal szólt az előkészítő munkáról, a művész Erdély-, székelység- és tájszeretetéről, és talán a hétköznapi élet szülte feszültségekre utalva hívta fel íárastársai figyelmét a béke, a nyugalom, a kéznyújtás fontosságára, hisz csak így nőhet fel a község nagy szülöttének a szellemiségéhez. Dr. Jakubinyi György érsek a szoboravatón nem kerülte meg a történelmi tényeket. Báthori Endre bíborost Csíkszentdomokoson gyilkoltak meg - mondotta -, de ez a község levezekeltetettét. Isten megbocsátotta az ősök cselekedetét és megengesztelődött Márton Áron személyében. Az érsek ezután figyelmeztetett: 1990 óta a Székelyföldön többet temetnek, mint keresztelnek, és folyamatos a Magyarország felé tartó kiáramlás. Legyen figyelmeztetés a szobor - hangsúlyozta az egyházi főméltóság -, hogy soha ne hagyjuk el a szülőföldet, hogy" itt kell megmaradni katolikusnak. kereszténynek és magyarnak. A szülőföld Istenadta kötelesség és ez mutat a jövőbe. A centenáriumi megemlékezés alkalmából a községben fotókiállítás nyílt, az esti órákban az alkalomhoz illő műsort is bemutattak. Horváth Antal kanonok és az egész csíkszentdomokosi egyháztanács. Ferencz Alajos polgármester, a helyi tanács, a pedagógusok, a község sok-sok segítőkész lakosa azzal az elégtétellel hajthatták álomra a fejüket, hogy olyan centenáriumi ünnepséget szerveztek, amely maradandó lesz Erdély történelmében, és méltó annak hírnevéhez, akinek szentté avatásáért augusztus 28-án is több mint tízezren könyörögtek. SZÉKEDI FERENC r t Funar reményei (Telefaxon) - Az RNEP-vezér Funar Amerikába készül hivatalos látogatásra. Csütörtöki nyilatkozata szerint reménykedik, hogy végre bejuthat a Fehér Házba és fogadják az Egyesült Államok külügyminisztériumában is. Ez utóbbi intézmény illetékesei megerősítették: tudomásul vették érkezését, és útja szeptember 2-11 időszakra esik. • Funar kijelentette, hogy ez alkalommal találkozókat tervez New York, Columbia és Washington polgármestereivel, szeretné megismerni az államokbeli román közösségek gondjait, és testvérvárosi kapcsolatokat igyekszik létrehozni. Kolozsvár eleddig egyetlen amerikai településsel áll testvérvárosi viszonyban, Columbiával. (Mediafax/RMSZ) SZKT-SZÉT együttes ülés (Telefaxon) Az RMDSZ Operatív Tanácsának határozata értelmében, a Szövetségi Egyeztető Tanács Állandó Bizottságának javaslatára, 1996. szeptember 6- án reggel 9 órára, Marosvásárhelyre öszszehívom a SZKT testületét az SZKT-val tartandó együttes rendkívüli ülésszakra. Az ülés egynapos, egyetlen napirendi pontja: a román-magyar alapszerződéssel kapcsolatos állásfoglalás. (MARKÓ BÉLA, szövetségi elnök) Jön a Philips lapos tévéje (Műholdon) Egy festményhez hasonlóan a falra erősíthető lapos televíziót fejlesztett ki a Philips holland elektronikai óriáscég, s a jövő év tavaszán piacra dobja azt. A televízió képernyője 109 cm széles lesz, de elég vékony és könnyű ahhoz, hogy a falra lehessen akasztani. A fogyasztási cikkek iránti európai kereslet pangása közepette új termékekre vadászó holland konszern 2000-ig egymillió darabot remél eladni a lapos kompakttévéből. (MTT/AP) Mindenki egyszerre beszél Q A jövő századba akarja vezetni országát □ Rajt előtt a labdarúgó VBQ Stinger rakéta okozta volna? □ Látni akarják a pápát □ Kurd partizánok az orosz erdőkben □ Világcsúcs a döntőben is □ Mititej a falon Q Steffi Gráf fél a sajtótól □ Légikatasztrófa a Spitzbergákon Orosz kormánybizottság utazott pénteken a Norvégiához tartozó Spitzbergákra, hogy felderítse a 141 emberrel a fedélzetén csütörtökön lezuhant Tu-154-es orosz repülőgép katasztrófájának körülményeit ■ jelentette az AFP az Eho Moszkvi nevű orosz rádióra hivatkozva. „Valószínűtlen, hogy legyenek túlélők, az Interfax hírügynökség értesülése, hogy öten túlélték volna a balesetet, biztos, hogy téves" - jelentette ki Rune B. Hansen, a Spitzbergák megbízott kormányzója az AP oslói tudósítása szerint. Az AP szerint a katasztrófa okát egyelőre nem tudni. A repülőtéri irányítótorony helyi, azaz közép-európai idő szerint 10 óra 15 perckor vesztette el a kapcsolatot a pilótával. Az ég felhős volt, a látótávolság hét kilométer, s gyenge szél fújt. Harcide szerint egyelőre nem jelenthető ki, hogy a pilóta nem adott le vészjelzést. A norvég légiforgalmi felügyelet munkatársa szerint könnyű megközelíteni a repülőteret, nyílt terepen fekszik. A repülőtéri légiirányító rendszerben egyelőre nem találtak hibát. A Norvégiától mintegy 640 kilométerrel északra fekvő Spitzbergák egy 1920-ban kötött szerződés értelmében a skandináv országhoz tartoznak. A szerződés 41 aláírójának egyenlő joga van a szigeteken tengerészeti, ipari és kereskedelmi tevékenységet folytatni. Ezzel a jogával azonban csak Norvégia és Oroszország él. Mintegy 2200 orosz állampolgár és bányásztelepüléseken a szigeteken. A két ország nem ért egyet abban, hogy a szigetek közelében lévő kontinentális talapzat Norvégia nyúlványa-e, vagy a szigetek része, ezért a nemzetközi ellenőrzés alatt áll. nősíthetetlen megjegyzése, hogy „mindenki szervezzen a saját megyéjében!” - rosszindulatú és korlátolt viszonyulásra vall, arról nem is beszélve, hogy túllépte komfetenciáját. Mint akit darázs csípett meg, ugrott fel erre Váli József, és: „No, szervusz! Én befejeztem! Nem engedem, hogy munkatársaimat bántsák!” - felkiáltással elrohant. Megválaszolatlanok az alábbi kérdések: 1. - A szárhegyi személyzet döntötte-e el, hogy az olvasótábor elmarad, vagy netán Péter Mária főkönyvelő - Váli főtanácsos jóváhagyásával? 2. - Az olvasótábor - állítólag - bekért műsorának hiánya miatt nem .H hagyta jóvá” a főtanácsos? Ez utóbbi gyakorlatról azt hittük, hogy 1989 decemberében megszűnt, de úgy látszik, Hargita megyében - Ferenczes Istvánnak a felügyelőségről való távoztával - visszaállt a szocialista nevelési tanács „jól bevált” gyakorlata... 3. — Nem arról van-e szó, hogy egy, a múltból ittfelejtett intézmény ilyenszerű visszaélésekkel akarja helyzetét erősíteni? Véleményem szerint a művelődési felügyelőségek tanácsosainak komolyan kellene venniük tanácsosi szerepüket (hál’Istennek erre is van példa!), és intézményüket egy ellenőrző, antidemokratikus szervből egy tanácsadó, művelődést segítő szervvé kellene alakítaniuk!