Romániai Magyar Szó, 1996. október (8. évfolyam, 2147-2177. szám)

1996-10-01 / 2147. szám

AGYA ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 2147. szám • 1996. október 1., kedd e­ra­­sov­lej □ Primakov megenyhül­t A parancsnokot is lelőtték □ A csombordi­­ csoda □ Kötelező menet- és pihenési idő □ Nagylelkűsége lebuktatta □ Vb-t nyert a női félmaratoni csapat □ Szeleséké a Fed Kupa a Pontot Sem szerzett a Steaua □ Pelének ikrei születtek □ m­agyar diadal a motor­csónak vb-n a Hétvégi látogatás az Országházban • Fotó: KOVÁCS ATTILA /MTI ­Jegyzetek a napról Jelcin szíve Mindenünneni szívgyógyászok tanakodnak, műtsék-e meg, vagy ne műtsék meg Jelcin szívét. Ez itt a kérdés! Most már nem az a tét, néhány órára le kell mondania az orosz atomgomb főőrségéről, hanem egyáltalán megússza-e élve a műtétet. Vagy ha megússza, nem kell-e odahagynia a hatalmat gombostól­­kabátostól? Tudjuk, Gogol kabátjából (híres novellájából) bújt ki a modern orosz irodalom, ám nem vagyok biztos benne, hogy Jelcin kabátja az egyetlen, amelyből kibújhat az orosz demokrácia. Hogy kiéből, nem tudom, jószerével senki se tudja. A nyugatiak ugyan rá tettek, Clintontól Kohlig mindenki elment korteskedni a Kremlbe, csakhogy a nyugati politikacsinálók kelet-európai szakértői annyit bakiztak az utolsó néhány esztendőben, könnyen előfordulhat, nem a legjobb lóra tettek, bár a pályán csak rosszabbakat látunk ügetni. Tény, hogy a választások után Lebegy tizenötmilliós szavazathozadékával és azzal, hogy a Fekete Hattyú kikaparta számára a csecsenföldi béke gesztenyéjét, úgy tűnt, kormányozni képessé vált Jelcin kurzusa, és a rossz meg a rosszabb közüli választásban ő az előbbi esélyeit garantálja. Az utódlási gondok pánikjában azért volt annyi szabad ideje az orosz külügyminisztériumnak, hogy megrója Romániát és Magyarországot, amiért államközi szerződésbe foglalta euroatlanti betagolódásának több mint szándékát. A századvégi nemzetközi erőviszonyokból következő helyzetben tehát az alapszerződés ellenzői, akarják, nem akarják, az amúgy szőröstől-bőröstől gyűlölt oroszok kezére játszanak. Van ez így, ha nem figyelünk oda. Egy, a­ századunk dekorán működő csípős nyelvű amerikai publicista szerint a politikusnak jót tesz, ha elfelejti azt, amit esztendővel azelőtt mondott. Jelcinnél ez a felejtés szinte egyik napról a másikra következik be. Ha Gribojedov remek vígjátéka szerint az ész bajjal jár, legalább annyi bajjal jár az esztelen taktikázás, mely még a leninin is túl tesz, amennyiben az „egy lépés előre” után egyre „több lépés hátra” következik. Jelcinnel vagy nélküle, az orosz demokrácia sorsa azon fordul meg, meddig akarnak hátrálni bábái ahhoz, hogy előre is lépjenek egyet. A pletykák nem számítanak. Nem kell ahhoz túlzott mennyiségben vodkát fogyasztania annak, aki Oroszhonban (és nem csak) politikára adván a fejét, végül szívszabályozóra kényszerül. S bár Jelcin a választási kampányban fölös hévvel hazacsókolt, hogy ezzel is megt­isztelje választóit, az infarktus­ok mezejét inkább pályaalakulásában lehet meglelni: szív legyen bárki mellkasában, amely a szverdlovszki aparatcsikságtól a moszkvai pártvezérségig, KD-titkárságig, leváltásig, rehabilitálásig, Gorbacsov megmentésétől az államcsínykor él egészen a peresztrojka atyjának kiakoldolításáig, első elnökké választásáig, a moszkvai Fehér Ház"­lövetéséig, stb.stb. mindent épen kibírjon. SZÁSZ JÁNOS Frundáért mentek a rendőrök (Telefaxon)­­ A zilahi RMDSZ székházába egyszerre három rendőr toppant be szeptember utolsó hetének vége előtt, s az ott levők nem kis meglepetésére Frunda György elnökjelölt plakátképét kérték. No, nem gyűjtőszenvedélyből; amint elmondták, vigyáznak arra, hogy az elnökjelöltek képeit ne tépjék le a választási hirdetőtáblákról. Ám megtörténhetik, hogy egyik-másik jelöltnek csak letépik a képét, s olyankor ők­ azt visszaragasztják, azaz azért mentek a Frunda György portréért, szükség esetén legyen mivel pótolni a letépett falragaszt (Fejér László) Költők találkozója (Telefaxon)­­ A múlt hét végén hetedik alkalommal rendezték meg Szatmárnémetiben a Poesis-napokat. Három napig a költők „fővárosa” volt a város, hisz a Megyei Művelődési Felügyelőség és annak költő­ főfelügyelője, George Vulturescu által szervezett­ rendezvényre a hazaiak mellett öt országból jöttek versírók. Magyarországot két Erdélyből áttelepült író,­ Czegő Zoltán és Paizs Tibor képviselte, előbbi az Új­ Magyarország, utóbbi a Világlap szerkesztője. A román­ írószövetséget Nicolae Prelipceanu képviselte. A megnyitóünnepségen ott volt Szatmárnémeti magyar­ polgámesterhelyettese, Ilyés Gyula mérnök, aki a­ városvezetés nevében üdvözölte a költők népes társaságát (Sike Lajos) UFO-kongresszus (Műholdon) - Debrecenben vasárnap befejeződött a­ II. Nemzetközi UFO-kongresszus. A kétnapos ren­dezvényen hazai és külföldi ufo-kutatók elemezték a két­ évvel ezelőtt megtartott első debreceni kongresszus óta eltelt időszak ufo-jelenségit. Az előadók egybehangzó állítása szerint az elmúlt években megszaporodott a Földön az ufo-jelenségek, s a hármaik, illetve a negyedik­ típusú találkozások száma. Egyrészt ez az oka annak, hogy manapság egyre többet hallunk az intergalaktikus lényekről,­­másrészt pedig azért, mert ma már nyíltabban mernek ezekről beszélni az emberek, mint korábban. • A kongressus vasárnapi szenzációja volt annak a nyáron, Kazincbarcikán készült filmnek a levetítése, amely a szakértők szerint a Magyarországon eddig kamera elé­ került afo­k közül a leghitelesebb. A felvétel készítője villámokat filmezett, s csak a vetítéskor derült ki, hogy valamilyen különleges tárgy is rajta van a felvételen. • A számítógépes vizsgálatok szerint nyolc filmkockán volt látható a határozott szélű, éles kontúrú, diszkosz alakú tárgy, amely nagy sebességgel haladt át a város fölön. A­ felvételen négytized másodpercig látszott a különleges tárgy, amely 800 méter távolságra lehetett a megfi­gyelőtől, 150 méter magasságban, 3700 kilométeres órán­­­kénti sebességgel haladt át a látómezőn, és a számítógépes analizálás alapján 10 méter lehetett az átmérője. Az­ ismeretlen test éppen villámláskor került a kamera látómezejébe, különben észlelhetetlen lett volna.(MTI) Hajdú és Ráduly (Telefaxon) - Csíkban befejeződtek az RMDSZ- előválasztások. A szenátorjelöltek közül a jelenleg is szenátor Hajdú Gábor különösképpen Csíkszeredában és néhány nagyközségben alaposan megelőzte vetélytársát, Mátéffy Győző állatorvost, aki székely gazdaként szeretett volna a román parlamentbe bejutni. Az öt kép­viselőjelölt közül a tehetősebb vállalkozók és több fiatal csoport támogatta, széles körű családi kampányt is foly­tató Ráduly Róbert Kálmán került az első helyre, megelőzve Borbély Ernő jelenlegi csíki területi RMDSZ elnököt. Sántha Pál Vilmos volt megyei tanácselnök Csíkszeredában a második,a csíki összesítésben viszont a harmadik helyen végzett a további sorrend pedig területi összegezésben dr­. Papp Kincses Emese tanárnő és Nagy Benedek jelenlegi képviselő. Az előválasztások során a jelöltek közül többen számos óvást is beterjesztettek, amelyek az előválasztások mechanizmusához, lebonyo­lításához, a kampányszabályok megszegéséhez, tanul­mányokkal kapcsolatos hamis állításokhoz és megfo­galmazásuk szerinti más visszásságokhoz kapcsolódtak. (Székedi Ferenc)­ ­ Záróra ■ A­­á­m sít tej útja A tej útja nem a Tejút Sokkal, de sokkal prózaibb, annyira, hogy egy lapra nem írom a kettőt Ez a földi meglehet bonyodalmasabb, mint az égi mechanika szabályai szerint megszerkesztett út. Ötgyermekes bikafalvi gazda, csaknem teljesen vak. Az iskolakezdés előtti napokban jött be a városba: nem fizetett a tejipar, és ha valamikor, most nagyon jól fogna a járandóság, mert mi minden kell a gyermekeknek! A tejipar pedig, és egész pontosan a tejgyár nem fizet Két hónapos az elmaradás, semmi jele, hogy oldódna a gubanc. Az állam kereken kétmilliárd lejjel adósa a Hargita megyei tejtermelőknek, az pedig rettenetesen sok pénz. Kisgazda értékkel­­mértékkel bejárhatatlan. Tessék szépen hazamenni és kivárni az osztás napját Ha minden úgy megy majd, ahogy a megye ígéri, egy hét-tíz nap múlva a gazda megkapja járandóságát Hogy kerül a képbe az állam? Hát úgy, hogy árképző tényező, ami kevésbé körülmé­nyesen azt jelenti: egyetlen liter tejért négy­százharmincat ad a tejgyár, amihez az állam még kétszázat, ez a szubvenció. A bikafalvi gazda két tehenet tart. Valamivel több mint hatszáz liter tejet adott be a két nyári hónapban, az annyi mint... Mostanig nagyjából mindenki megkapta a járandóságot. Augusztusra hármoszáz­­negyvenmillió lett Udvarhelyen, illetve a környéken. Valamivel kevesebbet mint júliusban, mert akkor négyszázhúszmilliót írtak id a kistermelőknek. Mi az oka a csúszásnak, amelyhez hasonló utoljára 94-ben volt? A válasz eléggé meg­politizált: történt egy s más a kormány­­koalícióban. Ment az RNEP-es mezőgazdasági miniszter, jött az új. A parlament újratárgyalta az ártámogatásra szánt összeget, és ezzel nagyjából körül is írtuk egy merőben ügyvitelinek mondott akadály hatását. Valójában egy állandósult nyári gond is legalább akkora súlyú, mint az előre nem látott, de szükségszerű minisztercsere. A mindennapi-mindenheti piac a nagykon­kurens. Ha pedig a friss juhsajtot veszik a kistermelőtől, akkor a tejgyár készletre termel. S ha nincs eladás, akkor pénz sincs, amiből az adós fizesse kényszerére-törvényére figyelve kielégítené a tejesgazdákat. A megadom, de holnap (lévén általános reglama), épp eleget ront a fizetőképességen, és mint lenni szokott, mindkét irányban. A Comal Homorod, ez az élelmiszer-kereskedelmet lebonyolító nagyvállalat a tejipar friss termékeinek megvásárlója, rendszerint elmarad tíz­millióval. Meg aztán a vállalatok is késve fizetik a munkavédelmi tejet. Mennyi érv, holott a fele is elég lenne! Egy nyári hónapban huszonnégyezer liter gyűjtött tejet visznek be a tejipari vállalat kapuján. Majd télen? Találgatni nem ajánlatos, egyrészt mert újabb magánfel­dolgozók jelentek meg a színen, ez pedig konkurencia a felvásárlónak. De ha nincs verseny a felvásárlásban, az eladásban, akkor is egyharmadára esik vissza a tej, meglehet. OLÁH ISTVÁN A mi elnökünk... Oroszlánszívű György! Frunda György választási kampánya Nagybányán (Nagybánya • RMSZ/farkas e.zoltán)­­ Frunda György államelnökjelölt szeptember 28-i, Máramaros megyei választási körútja kisebb szépséghibával kezdődött. A beígért máramarosszigeti és felsőbányai találkozás objektív okokból (marosvásárhelyi TKT ülésén való részvétel miatt) elmaradt, annak ellenére, hogy szép számmal jelentek meg választók mind a két helységben. A Nagybányára 18 órára tervezett bemutatkozó ülésre végül is sor kerülhetett. A két, meg nem látogatott város választópolgárait illető szíves elnézéskéréssel kezdődött az ismerkedés. A zsúfolásig megtelt Vármegyeháza nagy gyűléstermében hamarosan feloldódott, az eleinte izgatottságtól feszült hangulat. Hála Frunda György szellemes, közvetlen és ugyanakkor tárgyilagos előadásmódjának, az elnöki program bemutatása utánra a légkör annyira családiassá vált, hogy nemigen volt szükség noszogatásra a párbeszédhez. Elhangzott rengeteg személyes ihletésű, saját közösségünk sorsával, az egész ország jövőjével kapcsolatos izgalmas kérdés, amelyekre azonnali és sziporkázó reagálással válaszolt a „mi elnökünk" (ahogy egyik felszólaló titulálta). Pedig „tálalás" volt bőven, például gazdasági, bankpolitikai, a 18-as törvény ellentmondásaival, közös hazánknak.EpestRaf Wmipbeli és NATO-beli fegyörei(pypl„az alapszűrködés bírálatával, a magyar-magyar csúcstalálkozóval kapcsolatos, a sokat vitatott autonómiához kötött kérdések, avagy a cigány-probléma megoldását, illetve a Litvániában élő lengyel kisebbségnek, a mienkéhez hasonló gondjait érintő kíváncsiskodások, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A dialógus természetesen magyar és román nyelven folyt, mivel eljöttek román érdeklődők is (a már közismert német üdvözlésen kívül, cigányul is köszönt államelnökjelöltünk, mivelhogy a cigányokról is szó esett). A közönség nagy szimpátiával fogadta Frunda György választási kabaláját, egy szemüveges oroszlánt, akit úgy mutatott be mint „Oroszlánszívű...Györgyöt". Kilenc óra fele véget ért a találkozó, de nem mielőtt, Csiha Tamás átadta volna a szót a Máramaros megyei képviselőház-, illetve szenátorjelölt két-két listavezetőjének. HARCBAN A LABDÁÉRT: focihíradóink a 4. oldalon . Fotó: ILLYÉS TIBOR /MTI Orvosi vélemény: Jelcin szívbaja súlyos Borisz Jelcin elnök szívsebésze vasárnap úgy nyilatkozott, hogy az orosz elnök szívbántalmai azért súlyosbodtak, mert figyelmen kívül hagyta orvosainak intelmeit, és „elviselhetetlen” stresszhatásoknak tette ki magát Renat Akcsurin, akinek szavait a moszkvai televízió alapján a Reuter idézte, megerősítette: a több hónapos, igen kimerítő választási kampányt követően Jelcin szíve augusztusban olyan rossz állapotba került hogy az orvosok egyenesen kétségesnek tartották, vajon szó lehet-e egyáltalán műtéti beavatkozásról. Mint elmondta, tudomása szerint Jelcinnek a két választási forduló közötti időszakban nagyon erős szívfájdalmai voltak, de azt sem tartja kizártnak, hogy az elnök kisebb szívrohamon esett át. Akcsurin kijelentette: a műtétet tulajdonképpen azért húzták-halasztották, hogy ne egy azonnali beavatkozást igénylő, hanem rutinműtétre váró pácienssel legyen majd dolguk. Alagútháború Csúcstalálkozó Washingtonban Bill Clinton amerikai elnök vasárnap rendkívüli sajtóértekezleten bejelentette, hogy az izraeli­palesztin ellentétek megoldására csúcstalálkozóra hívta meg Washingtonba Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt és Jaisszer Arafat palesztin vezetőt. Közlése szerint a meghívást mindketten elfogadták. A tanácskozáson előreláthatóan más térségbeli vezetők is részt vesznek majd. Huszein jordániai király már jelezte, hogy eleget kíván tenni az amerikai invitálásnak, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök pedig tanulmányozza részvételének lehetőségét. A találkozóra e hét első felében kerül sor. Bill Clinton leszögezte, hogy a véres, halálos áldozatokkal járó összecsapások szörnyű fejleményt jelentenek a béke megteremtésén fáradozó izraeliek és palesztinok számára. Emlékeztetett a korábbi amerikai felhívásokra, amelyek az erőszakos cselekmények azonnali beszüntetését és a tárgyalások folytatását sürgették. Az elnök úgy ítélte meg, hogy a válságos helyzet lecsillapítására irányuló erőfeszítések már hoztak eredményeket, de nem eleget. Kijelentette: kötelességünk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a rendezési folyamat továbbvitelére. Az ellentétek kirobbanása annál is inkább tragikus fordulat, mert a felek már oly sokat megtettek a béke megteremtésének útján. Vissza kell térnünk a békés állapotokhoz. A csúcstalálkozó megszervezésével Bill Clinton ismét a közel-keleti békefolyamat középpontjába kerül. Racionális hang a múlt századból Bíró Béla közéleti vitáink ismert debattere friss olvasmányaiból következtette ki, hogy a mai erdélyi magyar értelmiségi tulajdonképpen a 130 évvel ezelőtti román földijeivel, nemzetiségpolitikusaival tudna igazán szót érteni. Nyilván közös létélmények közelítenék e két nemzedéket egymáshoz, melynek nem lehetett egymással találkozása. A helyzet tragikumán és komikumán túl valóban fontos talán mégiscsak az, hogy a román politikai közgondolkodásban explicite is benne van egy számunkra ma elfogadható ajánlat. — Két frissen megjelent könyv vezetett e gondolatra. Az egyik Köpeczi Béla nemzet­­képkutatás és a XIX. századi román irodalom magyarságképe, a másik Borsi Kálmán Béla Kriterion és Háromszék Kiadók által publikált munkája. Mindkettő meglehetős részletességgel tárgyalja a múlt századi román-magyar kapcsolatok kérdését, és a magyarországi román kisebbség legjelentősebb képviselőinek a nemzetiségi kérdésről alkotott nézeteit elemzi, főleg Köpeczi teszi ezt kritikailag is. Egészen megdöbbentő, ha az ember összeveti e román gondolkodók nemzetük és Kelet-Közép-Európa jövőjéről szőtt elképzeléseit, hogy azok mennyire azonosak a mieinkkel és mennyire hasonlítanak a mai egységesedő Európa politikusainak hitvallásához is. Ennek nyomán vált meggyőződésemmé, hogy az 1848-as forradalmat megelőző és követő időszakban nem a kor magyar és német értelmisége és politikusai voltak azok, akik a térség számára reális alternatívát kínáltak, hanem éppen az akkori románság képvselői. Ők lényegében egyfajta európai unióban gondolkodtak. Igaz, eme unió nem terjedt túl Közép-Európa keretein­­ ők az Osztrák-Magyar Monarchiában akarták egyesíteni az­ összes itteni államokat, így Szerbiát, a román fejedelemségeket is. A térség nagy tragédiája éppen abban rejlik, hogy a monarchia széthullására azok az erők estek ki az övezet politikai képének formálásából, amelyek az adekvát társadalommodellt tudták volna kialakítani, tehát a román, szerb, szlovák és egyéb kisebbségek. Az a magyarság, mely a később létrejött nemzetállamokba került, több okból is képtelennek mutatkozott e szerep betöltésére. Emiatt állunk ma, 1996-ban ugyanazon alternatívák előtt, mint állott a térség az 1848-as forradalmat megelőzően. A kérdés az, hogy sikerül-e végre megtalálni azt az utat, melyet a románok, szerbek, szlovákok a múlt század derekán mutattak, elképzeltek. E törekvések tökéletesen mgfelelnek a mi mai céljainknak. Ezért mondtam, hogy e múlt századi román értelmiséggel tudnók mi valóban megérteni egymást, az akkori román és mai romániai, illetve erdélyi magyar vezetőgárda tudna egyezségre jutni, a kortársak egymással sajnos nem. • Az 1863-as erdélyi diétán, melyet a magyar nemesség bojkottéit­ fogadtatta el a román vezető réteg a maga elképzeléseit az akkori hatóságokkal. Pár részletére nem ártana kitérni. — A 48-as forradalom utáni és a kiegyezés előtti rendezési kísérletről van szó. A románok akkor még az osztrák monarchia mellett tették le a garast, és ez logikus volt részükről. Ők a monarchiából való kiválás ellenfelei voltak, mert úgy érezték, hogy a császárság számukra az az államalakulat, mely túlélési perspektívát teremthet. A kiegyezésig, 1867-ig úgy nézett ki, . Kérdezett: B. KOVÁCS ANDRÁS (Folytatása a 3. oldalon) Megérjük azt a napot (Üzenetrögzítőn 9 222 58 02)­­ Szeptember 29-e, Márton Áron néhai püspök halálának évfordulója zarándokokat vonzott Gyulafehérvárra. Sok székelyföldi, felsőerdélyi, bukaresti hívő mellett eljött Gyulafehérvárra Paskai László bíboros, esztergomi érsek s vele együtt a magyarországi katolikus püspöki kar öt tagja. Jelen voltak a romániai görög katolikus egyház felszentelt vezetői közül is négyen, eljött továbbá Reizer Pál szatmári megyéspüspök is, csak a temesvári és a nagyváradi katolikus püspökök nem tudtak időt szakítani erre. Paskai László bíboros tartotta az ünnepi misét. Prédikációjából megtudtuk: nem lehetett itt 16 évvel ezelőtt Máron Áron temetésén, mert az amerikai magyarok körében pásztorkodott. Reméli, még életében megéri a napot, amikor Márton Áron püspököt szentté avatják.­­ Az ünnepi szertartás előtt beszélgettünk dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel, aki e gondolattal indult a székesegyházba: „Isten kegyelméből megértük, hogy a Márton Áron emlékév három jelentős eseménye közül az utolsót is megtarthatjuk... Ez nem jelenti azt, hogy ezután nem gondolunk többé nagy püspökünkre...”­­ A beszélgetést egy következő lapszámunkban adjuk közre. (Zsehránszky István) Udvarhelyszéki jelöltállító eredmények (Üzenetrögzítőn 9 2225802)­­ Az Udvarhely­széki előválasztásokon Asztalos Ferenc 22 950, Antal István 20 659, Ferenczi Ferenc 14 547, Szilágyi Edit 9120, Katona Ádám 8051, Bunta Levente 3120 szavazatot kapott a képviselői mandátum, Verestóy Attila 24 930 szavazatot, míg Hosszú Attila 15 872-őt a szenátori megyei listára való bekerülésért.­­ Az előválasztások ered­ményeképpen Udvarhely­szék RMDSZ-jelöltjei a parlamenti választásokon: Asztalos Ferenc, Antal István és Verestóy Attila lesznek, akik jelenleg is par­lamenti tisztet töltenek be.­­­­ Az Udvarhely­széki előválasztások lebonyolításában nem volt észlelhető olyan szabálytalanság, ami megkérdőjelezhetné a törvényességet - nyilatkozta Boros János, az ügyvezető elnökség főelőadója, az előválasztások szövetségi megfigyelője. (Inczefi Tibor).­­ „ Sütő András lemondott (Helyben) - A Maros megyei RMDSZ döntéshozó testületeinek szombati jelöltállító döntése után Sütő András, a megyei szervezet tiszteletbeli elnöke nyilatkozatban (Vétkesek közt cinkos, aki néma...) lemondott vezetői címéről. Nyilatkozatában a megyei vezetői testületek döntéseit meghatározó személyeket „jól szervezett és fanatizált törpe katér­ának” tartja, amely „a szavazópolgárok tízezrei helyett dönt országosan elismert, sikeres politikusok sorsa felett”. Reméli, hogy eme abszurdumra az RMDSZ országos vezetősége mihamarabb gyógyírt talál. (RMSZ/MTT) Meghalt Dános Miklós (Telefaxon)­­ Hetvenhárom éves korában Majnafrankfurtban elhunyt Dános Miklós, a volt Munkásélet főszerkesztője, az egykori Magyar Szó, Előre, az Új Élet, majd A Hét munkatársa. Jótollú, a szó eredeti és átvitt értelmében szemfüles szerkesztő és glosszaíró volt, a „színes” korabeli műfajának leleményes művelője, több riportkönyv és kisregény szerzője. Olvasói, pályatársai megőrzik emlékezetét. (Szász János) Óvás után Resicabányán (Telefaxon)­­ A Krassó-Szörény megyei RMDSZ titkára, Makay Botond értesített bennünket, hogy mivel személye ellen, aki másodiknak szerepel a megyei képviselőjelölt-listán, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületből óvás érkezett, az OT szeptember 26-i döntése értelmében újratárgyalták a jelölést s a titkos szavazás megerősítette őt a jelöltlistán. (1996. szeptember 29.) street (Tenisz)csillag a Hargita fölött kollektív jogok és az etnikai alapon működő autonómia ellen ágáló A­­ kormánypárt évek óta panaszolja, hangoztatja, kifogásolja, hogy a Hargita megyei román ,,kisebbségnek” nincs parlamenti képviselete. És ezt úgy tünteti fel, mintha ebben a vidék magyar lakossága lenne a ludas, amely csaknem egyöntetűen az RMDSZ-re adja voksát, azaz nem támogatja a helyi román politikai erőket, sem a kormánypártot, sem az ellenzéket. Azt persze elhallgatja, hogy a székelyek az elnökválasztásokon két ízben is román jelöltre adták szavazatukat, néhol 99,99 százalékban, 1990-ben a liberális Radu Cimpeanura, 1992-ben pedig a Konvenció színeiben induló Emil Constantinescura. Aztán arról sem szól, hogy volt-e vagy sem (nyilván nem!) olyan programpontja, ami csábosan hathatott volna a magyar választók tömegére. Nem akarja tehát beismerni, hogy az a magyar, akitől megtagadja elemi emberi, kisebbségi jogait, akinek tilos anyanyelvét az intéz­ményekben, a közéletben használnia, akit jórészt megfosztanak attól, hogy tanulmányait az óvodától az egyetemig anyanyelvén végezze, nem fogja voksát az ellene ágálóra pazarolni. A tény tehát tény: Hargita megyében a magyar lakosság az RMDSZ-re, érdek­­védelmi szervezetére adta, bejuttatott a parlamentbe két szenátort és öt képviselőt, a politikailag sokszínűbb románság szavazatai viszont szétszóródtak, ráadásul olyannyira, hogy még a „kosárból” sem lehetett a jelöltek egyikét vagy másikát mandátumhoz juttatni. Ami távolról sem jelenti azt, hogy jogfosz­­tottakká váltak volna, hiszen képviselői számarányukon felül jelentős tisztségeket töltenek be a közigazgatástól kezdve el egészen a gazdasági szféráig. Hogy mi volt az oka, hogyan történhetett meg az, hogy a Hargita megyei románság képtelen volt képviselőt állítani, azt persze mindig is tudták mind a kormánypárt, mind az ellenzék képviselői. S hogy ez így van, azt az SZD­P a minap be is ismerte azzal, hogy olyan jelöltet keresett és állított, aki véleménye szerint elnyerheti minden román szavazópolgár bizalmát. Aki nem más, mint a néhai teniszcsillag, Ilie Nastase, akiről a mellette kardoskodó kormánylap, a Vocea Rom­niei azt N­em szó nélkül "■------------------------------­állítja: soha egy rossz szót nem szólt a magyarokról, sőt..., és azt is, hogy programja, személyisége amolyan katalizátor lehet, hisz nincs az a román, aki kifogásokat emelhetne ellene. S hogy még csak véletlenül se emlegethesse valaki, hogy bizony a helyhatósági választások idején Bukarestben jóval többen voltak, akik ellene, mint akik mellette szavaztak, sietve közli, hogy a fővárosban Ilie Nastase nem Victor Ciorbea ellen, hanem a vele ellenséges sajtóval szemben vesztett csatát!... A lapok ugyanis sportszerűtlenül viselkedtek vele szemben, megkérdőjelezték menedzseri, politikusi képességeit, emberi kvalitásait. Mindez nyilván a múlté, s ha nem is lehet a történtekre fátylat borítani, ma már aligha igazán érdekes. A lényeg az, hogy az SZDRP felröppentette a Hargita fölé, az égre a­­teniszcsillagot, s úgy tüntette fel, hogy ő lesz minden helybéli román reménye. Vagyis azt hangoztatta, hogy a helyi pártvezérek színüktől függetlenül máris támogatják az ötletet, nem kell tehát mást tenni, mint elmenni szavazni... Ilie Nastaséra, s ezzel az ügy le is lenne zárva. Az viszont kimarad a közleményből, a hírből, hogy az egykori élsportoló, a kiváló teniszező mégiscsak a kormánypárt képviselője lenne. A jelölés láthatóan meglepte nemcsak az ellenzéket, de még az SZDPR-hez közelálló erőket is, tehát mindazokat, akiknek a nevében megszületett a közlemény. Érezték ugyanis, hogy valami nincs rendben, s ezért sietve jelezték: nem értenek egyet a vásárral, nem fogják támogatni Ilie Nastasét. Nem feledhették ugyanis, hogy Bukarestben, a helyhatósági választásokat megelőző időszakban miket mondott, hogyan visel­kedett a „salakkirály”. Aztán azon is elmor­fondíroztak, hogyan buzdíthatják saját híveiket arra, hogy más, szembenálló erő jelöltjére szavazzanak, lemondva pro­gramjukról, politikai platformjukról. így az RDK, az ifjúliberálisok, a demokraták sorra nemet mondtak, így maradt minden a régiben. A Hargita megyei románságnak megmarad arra a lehetősége, hogy elvei szerint szavazzon. Senki nem mondta még ki - igaz, nem késő! -, de van ennek a próbálkozásnak egy igen érdekes vonatkozása is. Az SZDRP a vidék románságának „kollektív” jogaira, érdekeire hivatkozik, etnikai színezetű hozzáállást sürget. Azaz a román-magyar alapszerződésből, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1201 -es ajánlásából „kioperált” elveket, jogokat próbálja alkalmazni. Mert, amit megtagadna a magyarságtól, azt szemrebbenés nélkül jónak tartja, ha a saját érdekeiről van szó. GYARMATH JÁNOS

Next