Romániai Magyar Szó, 1998. július (10. évfolyam, 2754-2784. szám)

1998-07-01 / 2754. szám

ly d­e Jog­a­l f c­s­tny­t b Letelt a határidő (Helyben)­­ Varga Attila képviselő,­­­­ az RMDSZ képviselőházi frakciójának 1 í elnöke hétfőn, közös megegyezésükhöz­­ híven benyújtotta a parlament állandói í elnökségének a kolozsvári magyar álla-­­ mi egyetem létesítésére vonatkozó tör-­ vénytervezetet, annak ellenére, hogy jú­­ nius 16-án négy RMDSZ-képviselő sze-­­mélyes kezdeményezésből már letett­­ egy hasonló tervezetet. A helyzet jelen­­ pillanatban meglehetősen bonyolult: a­ tanügyi törvény módosításának parla-­ menti vitája őszre csúszott ki, a sürgős- f­ségi kormányrendelet addig érvényben­­ van s elvben lehetővé teszi magyar­ egyetem létesítését, de a benyújtott tör-­ vénytervezetek vitájának egyelőre nem­­ sok esélyt jósolnak, amíg a tanügyi tör-­ vény vitája le nem zajlik. A bukaresti­­ rádió kedd reggeli hírműsora szerint a­­ két törvénytervezet között annyi a kü­l­­önbség, hogy az RMDSZ-frakcióé „sze­­j­lídebben bánik” a terminusokkal. (Csekei Gábor) Az írás beszél (Telefaxon) - Július 4-e az utolsói nap, amikor a líceumok és szakiskolák­­ felvételi vizsgáira a most végzett nyol­­­cadikosok beiratkozhatnak. Több hely­­i­ről is kapjuk a jelzést, hogy az előzetes­­ szándék kinyilatkozása, sőt a megegye-­ zések ellenére se veszik mindenütt szí-­ vesen (és ez még enyhe kifejezés!),­ hogy gyermekeink szeretnének magya-1 rul továbbtanulni. Van, ahol elhallgat-t ják, másutt letagadják a lehetőséget. A | szatmárnémeti Könyvipari Iskolaköz- | pont két tanára hetekkel előbb felkere­sett néhány községet, tájékoztatva az ér-­ dekelteket, hogy intézetükben magyar­ nyelvű varrodai osztály indul(hat),­­ amennyiben lesz elég jelentkező. Most hétfőn a pusztadaróci tanárok személye­sen is meg kívántak győződni e lehető­ségről, ám az iskolai titkárnő, akit elér­hettek, semmiről sem tudott. Megkeres­ték Erdei Líviuszt, a s megyei főtanfelü­­gyelő-helyettest, aki azt válaszolta: ne törődjenek, mit mond a titkárnő vagy másvalaki, a döntő az, hogy a kérvény­be legyen beírva a magyar osztály! Ez a mérvadó, ehhez igazodnak. Jó lesz tehát eh­hez igazodni, és nem csak Szatmárnémeti­ben, és nem is csak Pusztadarócon! (Sike Lajos) Kivonultak a gyűlésről (Helyben)­­ A Romániai Magyar If­júsági Tanács (MIT) múlt hét végi kül­döttgyűléséről kiadott közleménnyel ke­resett föl bennünket, amelyben az áll, hogy a tanácsot alkotó tagszervezetek azért ültek le Kolozsváron tárgyalni, hogy elemezzék ,,a magyar ifjúsági szférában az utóbbi időben kialakult válságállapotot”, amelyet egyes közép­iskolás vezetők okoztak azzal, hogy szervezeteiket saját céljaik elérésére használták. Mire érdemi vitára került volna sor, a MAKOSZ és az Állampol­gár Menedzser Egylet képviselői kivo­nultak a teremből, utána kilenc mellette és egy tartózkodó szavazattal az alábbi határozatok születtek: 1. A Küldöttgyű­lés felfüggeszti a MAKOSZ és az ÁME MIT-tagságát, amíg e szervezetek veze­tését a Borboly Csaba, Grünstein Sza­bolcs, Olti Ágoston, Korodi Attila, Ko­vács Richárd neve fémjelzi; 2. a MIT visszahívja a MAKOSZ és ÁME képvi­selőit az SZKT-ból és a Szövetségi Egyeztető Tanácsból, valamint az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriu­­mának Ifjúsági Szaktestületéből; 3. a MIT közreműködésével létrehozott bu­dapesti külügyi irodát a fent említett személyek ezentúl nem használhatják; a MIT felkéri az Ifjúsági Szaktestüle­tet, hogy ezen személy ex .által kezelt MAKOSZ, AME, AIK, KODAK Inté­zet által pályázott pénzösszegek folyósí­tását vonja ellenőrzése alá - hangzik egyebek mellett az öt pecséttel ellátott,­­ MŰRE faxáról továbbított közle­mény. (RMSZ) A HARMADIK ÉVEZRED BANKJA Lépjük át együtt küszöbét! Mederben kanyarogva peregtek le azok a viták, amelyek a leosz­tott, igen korlátozott pénzügyi ala­pok háromszéki rendeltetéseit - címzettjeit - hivatottak eldönteni. Felülkerekedett a józanság - a be­látás, végül a megye költségve­tésének­­településenkénti lebontá­sát, illetve a céltámogatást egyet­len tartózkodással fogadták el. Nem abban a tudatban emelked­tek fel a kezek, hogy akár egy tele­pülés, vagy szakterület hozzájutott a működés fenntartásához szüksé­ges minimális tételekhez, feltehe­tően abban a meggyőződésben szavaztak igennel a tanácsosok, hogy ... a takaró csak idáig ért, ennyire futotta a három forrás táp­lálta „vízből”. A józanság medré­ben kanyargó vita után mégis megtörtént a nem várt fordulat, jel­képesen szólva a „gátszakadás”. A kökösi polgármester, aki a megye­­székhelyi helyi tanácsossal együtt írásban kifogásolta a számukra biztosított keret elégtelenségét, kontesztált. Szóval a kökösiek - polgármester és a tanács - le­mondással, a testület feloszlatásá­val kívánt a döntés ellen tiltakozni. Hogy sor kerül-e a hivatalos le­mondásokra, azt az elkövetkező napok fogják eldönteni. A Kökös számára leosztott összeg valóban kevés, még akkor is, ha az egy la­kosra vetített tétel lényegesen ma­gasabb a megyei átlagnál! A lehe­tetlen helyzethez viszont az veze­tett, hogy Kökösön - igaz jó célra -, de elköltötték azt a pénzt, amit reméltek. Ha lesz költségvetési pótkiutalás, a megye minden bi­zonnyal megpróbál segíteni, ám készhelyzet-teremtéssel ma már nem lehet jávort kicsikarni. Ez len­ne a költségvetési vita egyik tanul- ■ sága... Akarva, akaratlanul szólnunk kell viszont azokról a gondokról, ame­lyek a saját bevétel háttérbe szoru­lásának a következményei. A 122 milliárdos megyei számlaegyen­legből mindössze 21 milliárd lej a helyi hozzájárulás, eleve megbé­nítva a helyi tanácsok mozgáste­rét. Miért is tartjuk ezt fontosnak ki­emelni? Nem csupán azért, mivel az önállóság annyiszor hangozta­tott pénzügyi fedezetének lehető­ségeit kérdőjelezi meg. Alapvetően ugyanis a település gazdasági te­vékenységének sikere határozza meg a cselekvési mezőt. A ma el­lentmondása is az, hogy a költség­­vetési tételek leosztása akaratlanul azokat bünteti, akik öntörekvéseik révén is nagyobb saját bevételt te­remtenek. A pénzhiány ugyanis ar­ra kényszeríti a megyei tanácsot, hogy azoknak a településeknek ossza a pénzt, ahol a nélkülözhe­tetlen kiadásokra nincs helyi fede­zet. Közvetve büntetve azokat, akik önellátásukért hatékonyabban cselekedtek, avagy volt lehetősé­gük önellátóbbaknak lenniük. A: Örvendek, hogy végre sike­rült leleplezni néhány besúgót! B. Pontosítsunk: tudomásom szerint az eddigi adatok csak arról szólnak, hogy egyesek, a Securita­­te kényszerítő nyomására, kötelez­vényt írtak alá, de egyikük sem vallotta be, hogy valakit is feljelen­tett volna, hogy valakinek is ártott volna. Magam részéről el is hi­szem - amíg az ellenkezőjéről meg nem győznek -, hogy sokan így is tettek. Az erőszaknak, fenyegetés­nek engedve, megígértek valamit, amit eszük ágában sem állt meg­tenni, és nem is tettek meg. Esetleg lényegtelen, semmitmondó vagy éppen hamis „adatokkal" etették a szekusokat, félrevezették őket. Va­laki felett csak akkor szabad pálcát törni, ha megdönthetetlen bizonyí­tékok szólnak ellene. A: Elfogadom az ártatlanság vé­lelmének az elvét, de különbséget kell tenni a jogi és az erkölcsi ítélet között. Számtalan esetben tudjuk, hogy valaki nem becsületes, ezt még a bíró is tudhatja, de bizonyí­tékok hiányában fel kell mentenie. A környezete azonban ítélkezik fe­lette, a tisztességes emberek kikö­zösítik. Ne várd, hogy az ilyenek feltárják sötét üzelmeiket. B: Márpedig bizonyítékokra nincs sok kilátás. A szekusdosszi­­ék a „régiek" kezében vannak - amennyiben még megvannak -, ők pedig nem fogják kiadni a legjobb munkatársaikat, akiket esetleg ma is használnak, talán éppen azzal zsarolva őket, hogy ha hűtlenked­­nek, leleplezik múltjukat. Kivételt képezhetnek azok, akik számukra már nem fontosak, vagy akiket le akarnak járatni. Ilyen esetben akár hamis terhelő adatokat is közöl­hetnek, ártatlanok ellen. A: Szerinted semmi jelentőséget nem kellene tulajdonítani a köte­lezvény aláírásának? Hiszen sokan vannak, akik ezt kereken megtag t­­adták, és ezért súlyosan meg is akoltak. Mégsem lehet egy kalap alá venni a bátran kiállókat és a meghunyászkodókat! B: Nem ilyen egyszerű a helyzet. Sokszor a rugalmas, diplomatikus essési­­g. Többet érhet egy színleg megalkuvó, de valójában ellenálló, céltudatos, aktív harcos, mint egy börtönben sínylődő vagy éppen­séggel halott hős. Ez az embertől és a helyzettől függ, általános ítéle­tet nem mondhatunk róla, esetről esetre kell elbírálni. A: így nem megyünk semmire. Az adatok birtokába nem jutha­tunk, nekünk pedig nincs nyomo­zó szervezetünk, amely kideríthet­né az igazságot 10, 20, esetleg 50 évre visszamenőleg. Elveket kell felállítani, legalábbis a tisztségvi­selőkre vonatkozólag, ne vezesse­nek azok, akikre a gyanúnak akár az árnyéka is vetődhet. Egyéni sor­sok esetében mondhatjuk, hogy in­kább maradjon büntetlen 10 vét­kes, mintsem hogy elítéljünk egy ártatlant. A közösség esetében azonban fordított a helyzet, főleg azért, mert ebben az esetben nem szoros értelemben vett büntetésről van szó, hanem csak arról, hogy aki ilyen alapon támadható, vonul­jon vissza a közszerepléstől, ne áhítozzék vezető pozícióra, hogy ne nyújtson támadási felületet azok ellen, akiket képvisel. A tisz­tesség is azt kívánja meg. Tekintse másodrendűnek a személyes am­bícióit, hiúságát a köz érdekével szemben. Az ilyen globális ítélettel velejár, hogy egyes személyekre nézve igazságtalan, de hát ilyen volt a Temesvári Kiáltvány 8. pontja is, amelyet nagyon támo­gattak olyanok is, akik most egy hasonló jellegű elvi követelmény hatálya alá esnek. B: Bennem már az is hiányérze­tet kelt, hogy most vadásszuk a „besúgókat , közben a volt (?) sze­­kusok úgy élnek, mint Marci He­vesen. Nem mondom, hogy kivétel nélkül börtönben volna a helyük, de hát tudjuk, hogy sokan közülük az akkori törvények ellen is vétet­tek: az őrizetbe vetteket vették, kí­nozták, a házkutatások alkalmával visszaéltek a hatalmukkal, ártatlan embereket mártottak be olyan ügyekbe, amelyekről ők maguk is tudták, hogy kitalálások. Miért nem ezeket vonják felelősségre? A: Igazad van, de te megint csak az egyén szempontjából keresed az igazságot, engem pedig elsősor­ban a közösség java érdekel. Akik „aláírtak", lehettek nagyon jóhi­­szeműek, de vezető tisztségre most nem alkalmasak, mert zsarol­hatók. Nem lehet tudni, hogy nyi­latkozataik, cselekedeteik mögött nem a volt megbízóik húzódnak meg, akik a kezükben tartják őket. Ilyen gyanúk fel is merültek az idők folyamán. Ez az, amit - saj­nos - egyénről egyénre vonatkoz­tatva nem tudunk sem bizonyítani, sem megcáfolni, ezért nem ítélhe­tünk egyik esetben így, másikban úgy, kénytelenek vagyunk egysé­g­esen eljárni, hogy a szubjektivitás ibájába ne essünk, vagy annak gyanújába ne keveredjünk. B: Régi bölcsesség, hogy nagyon igazságtalan dolog különböző egyéneket azonos mértékkel mér­ni, de be kell látnom, hogy jobb módszert nem tudok ajánlani. FEY LÁSZLÓ Ameddig a takaró ér Hosszú távon, nyilván, ez az út nem járható, hiszen éppen az ön­törekvés értelmét kérdőjelezi meg. Külön kérdés a megyei érdek ér­vényesítése, amely átmenetileg el­lentmondásban lehet a helyi törek­vésekkel. Az például, hogy a me­gye két(nyelvű) színházat, népi együttest, múzeumhálózatot tart fenn, finanszírozza a megyei könyv­tár egyre eredményesebb mun­káját, modernizálódása növekvő szintű kiadáshoz vezet. Időközben önkormányzati hatáskörbe utalták a gyermekjogvédelem növekvő ki­adásainak finanszírozását, mely milliárdokkal terheli meg a­ megyei tanács költségvetését. Érdekes módon még a megyei útügyi egyedáruság részvénytársasággá való átszervezése is ahhoz veze­tett, hogy az útügyi felügyelet kia­dása is az önkormányzatra nehe­zedett. Mindezek ellenére a me­gyei tanács részesedése a költ­ségvetési kiadások szintjén mérsé­kelt. Érthetetlen tehát olyan lobbik érdekvédelmi támogatása, ame­lyek e hozzájárulást kérdőjelezik meg. Amire törekednie kell viszont a megyei tanácsnak, az a nyíltság, a tényekre alapozott érvelés, hi­szen lám, az ideiglenes hallgatást sokan saját pénzbevételeik növe­lésére kívánták felhasználni, illetve ehhez támogatást szerezni. Az ideális nyilván az lenne, hogy jus­son pénz minden érdemleges kö­zösségi célra, területfejlesztésre. Amíg viszont a kormány ilyen szűkmarkúan, olykor elfogultan adagolja a pénzt (lám nyolcmilliárd lej jutott kaszárnyaépítésre), addig nem szerencsés a megyei tanács erőfeszítéseit a szűk értelemben vett helyi elvárások fölé helyezni. FLÓRA GÁBOR Ki volt besúgó? (Ketten beszélgetnek) E három felvétel a kolozsvári SZKT kulisszáiban készült. Fent: Fiatal résztvevők - övék a jövő. Balra lent: Tőkés László beszélni készül. Jobbra lent: a miniparlament miniparlamentje • Fotó: CSOMAFÁY FERENC / RMSZ Új sorozat 2754. szám 1998. július 1., SZERDA Ara: előfizetőknek 471, darabonként 950 lej Tel.: 222 33 08 222 58 02 222 33 24 Fax: 222 94 41 222 32 11 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro București, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz Műszaki felvilágosítás, panaszok Csutak Istvánnál, e-mail: csutak@nextra.ro ■y.­­ ‘ ■ Június 29-30 ■ Fővárosi lapok, hírügynökségek nyomán: A Legfel­s wlrff Cff# SWUAPUn­ió Védelmi Tanács döntése értelmében azon tagjai, akikről bebizo­­­­nyosodik, hogy együttműködtek a politikai rendőrséggel, le fognak mondani tisztségükről (Adevarul). ■ Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter azt tervezi, hogy előlépteti Anghel Iordanescu tábornokot abban az esetben, ha a csapat a Vb-n továbbra is jól szerepel (Mediafax). ■ Adrian Vilau le­mondott a katonai kémelhárítást ellenőrző parlamenti bizottság elnöki tisztségéről, mert bebizonyosodott, hogy besúgó volt (Adevarul). ■ A környezetvédelmi miniszter az Euronews tévécsatornán­­követte a romá­niai árvíz fejleményeit (Adevarul). ■ A jelek arra mutatnak, hogy a dollár új árfolyama 8650 lej körül stabi­lizálódik (Curentul). ■ A volt egészségügyi miniszter neheztel: a kormányfő nem tanulmányozta át szekus dossziéját (Curentul). ■ Vasile Lupu parasztpárti szenátor újabban azt erősítgeti, hogy nem volt besúgó (Ziua). ■ A Bi­har megyei tanács perre akarja adni a kormányt a­ Körösvidéki Múzeum, azaz a Barokk palota eredeti tu­lajdonoshoz való visszajuttatása miatt (Ziua). ■ Éljen július 1 - a románok zsebe elleni harc napja! - kom­mentálja a bejelentett drágításokat a Cotidianul. ■ Hogy rátegye kezét a monopolhelyzetben levő egyenáruságokra, a Demokrata Párt államosítással fenyegetőzik (Romania libera). m A kommunista rendszerben több mint 400 ezer családot lakoltattak ki azért, hogy helyet biztosítsanak Groza, Pej és Ceausescu nómenklatúrájának (Roma­nia libera). ■ A szenátorok nem akarják feladni a volt KB épületét, s nem hajlandóak a Nép Házába köl­­tözni (Romania libera). ■ Iasi-ban egy 77 éves anyóka kiugrott az ablakon, mert 99 éves anyja naponta meg­verte (Ev. zilei). ■ Miközben Mircea Ionescu Quintus Ploiesti-en hozna létre magyar állami egyetemet, a parasztpárt elfogadja az RMDSZ ütemtervét (Ev. zilei).­­ A Tumulul national szerint a Nap fekete embere Frunda György szenátor, aki „meghúzta" Gunnar Jansson fülét. ■ Babiuc miniszter határozottabb, mint valaha is: a NATO mellett állunk, ha kell, Koszovóban is (Jurnalul national). ■ A Szövetség Romániáért Párt parlamenti képv­­ viselője szerint a Moldovaiak Pártja létrehozása mögött a Soros Alapítvány áll. Következik a Erdélyiek, az I Oltyánok stb. Pártja... (Cronica Romana). ■­­ j Az ENSZ tagja akar lenni A gyógyszerek századában Románia leggazdagabb gyógyszertárai dugig vannak gyógyszernek neve­zett vagy gyógyszernek feltüntetett különös anyagokkal, gyanús és kevésbé gyanús gyógyszerészeti melléktermékekkel, kozmetikumokkal, s olyan ház­tartási cikkekkel,a melyek nélkül - állítják a szakemberek - elképzelhetetlen volna a mai ember élete. Méregdrága teafajták, szárazvirág habfürdők, szappanok és krémek, s no persze, nem legutolsósorban: gyógyszerek... Méregdrágán, import jelzéssel s használati utasítással ellátva, melynek be nem tartása katasztrófákhoz vezethet. Kérésre megállapítják az adataidat, megmondják: hány kiló vagy, s a hajad is akár hetente-kéthetente átfesthe­ted, mert e gyógyszertárakban rengeteg hajfesték vásárolható. A kirakatban néhány gyógyszerreklám, melyek kifüggesztéséért a fejlett nyugati államokban sok nehéz börtönév jár. Mert bármiféle gyógyszert reklá­mozni­­ tilos... Ezen bébipelenka, UPSARIN­, és egyéb reklámok előteré­ben két pogány istenakt fehér gipszből: az Aphroditéé, aki köztudottan a szépség istennője a görög mitológia szerint, no meg valaki másé, egy férfié, ki felesküdött arra, hogy megmenti az­ emberiséget pusztán az orvosi gyó­gyító erkölcs által. A Hippokratészé. Úgyhogy, nyugodt lelkiismerettel akár betegek is lehetünk, hiszen az istenek és félistenek óvó szárnyakkal őrköd­nek fölöttünk, meg aztán... egy ilyen kitűnő helyen talán még a halálnak is akad ellenszere. Csak egyvalakinek nincs szüksége gyógyszerre: annak az idős asszony­nak, aki kilencvenkilencedik életévében, a kilencvenkilencedik születésnapja előtt két héttel halt meg, mint bevallotta halála előtt, azért, mert így is sok volt. Az a számos év. A négy gyerek, a kilakoltatás, a szegénység és a szo­morúság évei. Számos növényi név szerint ismert. Ha körülpillantott kertjé­ben, franciául, latinul és magyarul felsorolta a körülötte meglelhető virágok neveit. Csak a gyógyszereknek nem hódolt be... Gyógyszert ugyanis nem szedett, elvből s meggyőződésből. S csak egyszer szorult rá amúgy isten­igazából, amikor majdnem eszméletlenül hevert öregkorában, tüdőgyulla­dásban a párnák közt. Vagyis, akkor fogadta el életében először a felkínált gyógyszert, mely csupán egyszerű fazcsíllapító vagy antibiotikum lehetett. S a gyógyszer csodákat művelt: fél nap alatt megtette hatását,... s az idős hölgy, elhagyva párnáit, felkelt, így jár az, aki sokat szenved; már halála előtt elnyeri méltó jutalmát: teste egészségét. Hogyne kerülnénk hát a patikákat, melyek gyógyulás helyett va­lamiféle ördöngös praktikát kínálnak, s olyan csodaszereket, amelyek meg­változtatják és elvarázsolják a világot körülöttünk! KISGYÖRGY RÉKA (Moszkva/MTI) - Csecsenföld kérni fogja felvételét az ENSZ-be - jelentette be hétfőn Movladi Ugudov, a hivatalo­san Oroszországhoz tartozó kaukázusi köztársaság külügyminisztere. Udugov egy köteg dokumentumot mutatott be sajtóértekezletén, amely - mint mondot­ta - jogilag is bizonyítja: Csecsenföld független köztársaság. Az okmányok között szerepel Csecsenföld alkotmánya és az Oroszországgal kötött békeszerző­dés szövege. Csecsenföld az 1994-1996 közötti háború óta függetlennek tartja magát. Ezt sem Moszkva, sem a külföld nem ismeri el. Udugov kijelentette: a dokumentumokat megnézették neves nemzetközi jogászokkal, akik egyetér­tettek abban, hogy Moszkva a békeszer­ződés aláírásával elismerte Csecsenföld függetlenségét. A­radi magyar diáklány az általános nyolc osztály el­végzése után hevesen töri a fejét azon, hogy hol folytassa tovább középiskolai tanulmá­nyait? Humán beállítottságú, ezért a legszívesebben nyelveket tanulna, ám az aradi magyar lí­ceumban nincs ilyen­ intenzív nyelv­osztály. Érdekelné az in­formatika, ha anyanyelvén ta­nulhatná, de mert a Csiky Ger­gely líceumban állítólag az­ a legmenőbb osztály,­kicsit fél re­ál szakos vetélytársaitól. Bár mindvégig jeles volt az általá­nosban, mégis naphosszat izgul, töri a fejét, mitévő legyen, nehéz meghoznia a döntést. Szülei nem akarják befolyásolni, hisz végül is az ő jövőjéről és boldogu­lásáról van szó. Miután alapo­san meghányják-ve­tik a lehető­ségeket és következményeket, arra a következtetésre jutnak, hogy előbb próbálja meg mégis a leányka azt, ami a szívéhez kö­zelebb áll, s ha netalán nem si­kerül, még mindig lesz lehetősé­ge mást választani. Nem könnyebbedett meg csöp­pet sem a lelkük e döntéstől, hisz a vizsgasiker egész eddigi életének új formát és tartalmat ad. Az angol intenzív osztályban ezentúl egy árva szót sem fog hallani anyanyelvén. Az aggódó szülő megpróbálja elmagyarázni egyszemi csemetéjének, hogy az új, idegen közegben esetleg ka­kukkfiókaként is kezelhetik majd, mert más, mint a többi, gúnyolhatják, megalázhatják, de ha ez szerencsére nem fog megtörténni, neki is támadhat­nak gátlásai, komplexusai, ami­ért kicsit kilóg a sorból. A serdülő semmit sem ért az egészből, oda sem figyel igazán az anyai intelmekre, izgul és bi­zakodik a sikerben. El is megy nagy bátran az egyik barátnőjé­vel a jónevű román középiskolá­ba beiratkozni, és utólag imi­gyen számol be édesanyjának az élményről: - Ha láttad volna, milyen kedvesen és mosolygó­san fogadtak bennünket, amíg m­a be nem mutatkoztam és nem kértem, hogy magyar nyelven felvételizhessek! Pillanatok alatt rideg és elutasító magatar­tást vett fel a titkárnő vagy ta­nárnő és arról próbált meggyőz­ni, hogy menjek inkább a Csiky­­be! Anyuka én jól tudok romá­nul, és sok román barátom van, mi a fenét vágják folyton a fe­jemhez, hogy magyar vagyok?! , Kilép a kamasz a nagybetűs Életbe a családi fészek dédelge­tő melegéből, a tudását gyarapí­tó, anyanyelvét csiszoló, megér- T Mi lesz veled, emberkel­ tő és óvó magyar pedagógusok köréből. Nem tudja, mi vár rá, miért a gyanakvás, a meg nem értés, az ellenséges légkör körü­lötte. Ó gyermek, mint a több­iek, ugyanazok a vágyai és a tö­rekvései,­ mint hasonszőrű tár­sainak. Ő még nem tudja, mi­lyen sok kellemetlensége szár­mazhat abból, hogy Romániá­ban élő magyar. Ő még azt hi­szi, hogy pont olyan, mint a töb­bi, hogy körülötte forog az egész világ, merthogy számára is ed­dig a világot elsősorban a szere­tő család és az abszolút igazság­érzetéről ismert gyermektársa­dalom jelentette. A szülő viszont jól tudja, miért akar magyar egyetemet, miért írt alá, és mi­ért fáj neki annyira a jövő. Ag­gódva várja a sikeres felvételit, mert bízik gyermekében és tud­ja, hogy sikerülni fog neki. De mi lesz azután? Hányszor kell majd hallgatnia bicskanyitogtató élménybeszámolókat olyasmiről, ami még beszédtéma sem igen kellene legyen egy művelt, hu­mánus társadalomban, a mássá­got is tisztelő világban. A gyer­mek csak izgul, a szülő viszont aggódik. Sajnos, nem csak egy oka van az aggódásra... PÉTERSZABÓ ILONA

Next