Romániai Magyar Szó, 1998. október (10. évfolyam, 2846-2878. szám)

1998-10-01 / 2846. szám

Új sorozat 2846. szám 1998. október 1., CSÜTÖRTÖK Ára: előfizetőknek 539, darabonként 950 lej Tel.: 222 33 08, 222 58 02, 222 33 24 Fax: 222 94 41, 222 32 11 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz vagy http://www.hhrf.org/rmsz A lapzárta legfrissebb híreiből: egyetemi éwyitélh© m­illleem mindlem­m egyetem MiM f©ir©g 4 A kormány szerdai ülésén valószínű olyan formában módosítják az egyetemalapítási különbizottságról szóló határozatot, hogy az ezek után ne egy magyar, hanem egy multikulturális - magyar és német nyelven oktató­­ egyetem létesítését vizsgálja; • Szerdán a parlament oktatási bizottságának nagyromániai elnöke felfüggesztette az ülést, mert a gyenge jelenlét miatt határozatképtelenek voltak; • A romániai emberi jogi szervezetek (Helsinki Bizottság, Etnikumközi Párbeszéd, Pro Democratia, LADO, Pro Europa Liga, PER, SIRDO) levélben fordultak Anghel Stanciuhoz, hogy az általa védelmezett, tiltó megfogalmazás a kisebbségi egyetemekkel kapcsolatban ellenkezik a kisebbségi jogi stan­dardokkal és a Románia által aláírt nemzetközi egyezményekkel, s még szerdán hasson oda, hogy e cikkely kellő megfogalmazást nyerjen. 4 Petre Roman szenátusi és pártelnök Temesváron tart előadást az ottani egyetemi évnyitón. 4 Az RMDSZ Operatív Tanácsa lapzárta után ül össze, hogy döntsön a koalícióban maradás sorsáról... A szakbizottsági matt után SZÖVETSÉGESEINK VAGY HÓHÉRAINK? Lélegzetelállító fordulatokat produkál a koa­líció a tanügyi szakbizottságban. Miután új, el­fogadható törvénycikkelyt fogalmaz a kisebbsé­gek anyanyelvén működő főiskolák engedélye­zésére, ugyanő lehetetlenné teszi ennek a cik­kelynek vitára bocsátását. Játszik velünk, mint a vakleánnyal... Asztalos Ferenc képviselő, a szakbizottság alelnöke már a múlt héten érzékelte, hogy a pa­rasztpárti kollégák félnek, attól tartanak, hogy a másik két román koalíciós partner lesre játssza őket, „és akkor a román közvélemény előtt úgy jelennek meg, mint az egyedüli román párt, amelyik a magyarokat támogatja”. Már az is figyelemre méltó, hogy a román politikus - és nemcsak a nemzeti-kommunista, hanem a nemzeti parasztpárti vagy a nemzeti li­berális párti vagy a demokrata párti - milyennek látja a román közvéleményt. Minimum magyar­­ellenesnek. Amikor Asztalos Ferenc szorgalmazta, hogy a koalíciós megállapodáshoz híven, ahogy le­het, azonnal térjenek vissza a 123. cikkely vitá­jára, tárgyalják meg és szavazzanak a kisebbsé­gek nyelvén működő egyetem létesítését meg­engedő cikkelyről, napnál világosabbá vált, hogy a koalíciós pártoknak a tanügyi szakbi­zottságban tevékenykedő képviselői nem akar­nak most visszatérni rá. Olyan javaslattal álltak elő, ők, a koalíciós partnerek, amely semlegesí­tette az RMDSZ-képviselő indítványát, sőt ez még odáig sem juthatott el, hogy egyáltalán sza­vazzanak a napirendre tűzéséről. A történteket így foglalja össze Asztalos Ferenc képviselő:­­ Elfogadhatatlan a koalíciós partnerek maga­ , tartása. Egyértelműen tükrözte azt, hogy titok-­­ban, bennünket kihagyva, a három parlamenti frakció között megegyezés, megállapodás szü­letett. Ugyanis a parasztpárti frakció nevében Virgil Petrescu ugyanazt mondta, amit a liberá­lisok nevében Sorin Stanescu, és kettőjük véle­ményével tökéletesen egybeesett az Alexandra Brezniceanu demokrata párti képviselő vélemé­nye. Azaz: nem kell sem a mai nap (kedden), sem holnap (szerdán) visszatérni erre a 123- asra, hanem majd, egy pár napon belül. Előbb véglegesíteni kell a bizottság jelentését, és a je­lentés letételének pillanatában minden képvise­lőnek, minden parlamenti csoportnak joga van még a plénumbeli viták megkezdése előtt újabb módosító javaslatokkal jelentkezni, amiket a bi­zottságnak kötelező módon le kell tárgyalnia. Az így benyújtott módosító javaslatokkal egy kalap alatt vissza lehet térni a 123-asra, és ott lehet keresni a megoldási lehetőségeket. Ezen magatartás láttán a tanügyi szakbizottság nagy­romániai elnöke (Anghel Stanciu képviselő) megengedhette magának azt a luxust, hogy egy­szerűen, a részünkről elhangzott többszöri fel­szólítás, követelés és tiltakozás ellenére nem tette szavazás tárgyává a­ javaslatot. Ez a­ maga­­tartás a koalíciós partnerek részéről egy olyan politikai üzenet, ami szavakba foglalva azt je­lenti, hogy „Drága barátaink! Mi nagyon jól tudjuk, hogy titeket a szeptember 30-i dátum kötelez. De pontosan azért, mert mi nem ra­gaszkodunk hozzátok, nem teremtjük meg an­nak a lehetőségét, hogy ma vagy holnap a 24-ik órában érvényt tudjatok szerezni az elképzelé­seteknek.” Magyarán mondva: mi nem kime­gyünk a kormányból, minket kituszkoltak. És - tennénk hozzá - ezt a mocskos munkát Anghel Stanciuval, a nagyromániással végeztet- ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN (Folytatása a 4. oldalon) Nem marad torzóban az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár Az immár közel negyed száza­da sorozatban megjelenő Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár (EMSZT) első kötete 1975-ben jelent meg. A kezdeményező Szabó T. Atti­la, a tudós nyelvész több mint fél emberöltőt töltött el a forrás­anyag kutatásával, cédulázásá­val, rendszerezésével. A Kriteri­­on Könyvkiadóra is jellemző volt, hogy ilyen nagyszabású munka kiadására vállalkozott. Sajnos az utóbbi években megje­lent kötetek nem mindegyike ju­tott el azokba a könyvesboltok­ba, ahol az első három a polcra került, illetve eljutott a vásárló­hoz. A jelenkori könyvárak vi­szont kétségessé teszik, hogy a korábbi példányszámokhoz ha­sonlóan ugyanannyian megvásá­rolják az elkövetkező köteteket. - Nem marad torzóban a vál­lalkozás - mondta dr. Zsemlyei János egyetemi tanár, aki tagja az EMSZT-köteteket szerkesztő munkaközösségnek. Szilágy­­csehben tartott előadást népes közönségnek arról, hogy milyen adalékanyag kapcsolódik a szó­tár révén a városhoz és a kör­nyékbeli falvakhoz, és a kiadás folyamatos munkájáról is szólt. A nagy munka anyagát össze­gyűjtő Szabó T. Attila az első kötet megjelenése után munka­társakat toborzott, így jelenhettek meg kisebb-nagyobú időközök­ben az elsőt követő kötetek 1979-ben, 1982-ben, 1984-ben. A sorozat kiadása megszakadt a diktatúra utolsó éveiben, meg­akadályozták megjelentetését. Dr. Zsemlyei János, a szer­kesztői munkaközösség tagja azt is elmondta, hogy a kötetben va­ló megjelentetés leállítását köve­tően is tovább dolgoztak a jobb idők reményében, ami bekövet­kezett. Az 1989. évi változást követően a Magyar Tudományos Akadémia vállalta fel a Szótörté­neti Tár kiadását, így megjelent az ötödik, a hatodik, a hetedik, a nyolcadik és a kilencedik kötet, és jó hírként közölte: a tizedik kötet nyomdai munkálatait vég­zik és jelenleg a tizenegyedik kö­tet szerkesztésén dolgoznak. A monumentális mű, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár körül­belül 15 kötetre terjed, köteten­ként 1000-1200 lappal. Az EMSZT anyanyelvünk múltjáról úgy tájékoztat, hogy bizonyítékunk van forrásanyagok alapján: egy-egy vidék lakosai­nak ősei hogyan beszéltek a 15. vagy a 16. században, hogyan gondolkodtak, éltek. Szótörténeti ítékén túl a forrásanyagok idé­zésével különféle foglalkozású férfiak és nők, nemesek és jobb­ágyok, tiszttartók, katonák, fog­lárok is megszólalnak; immár el­pusztult településekről, épületek­ről, várakról is pontos adatot nyújt. Több tudományág is hasz­nosíthatja az eddig megjelent szótárakat, többek között a me­zőgazdaság hazai történelméhez is adalékot nyújt. Egyetlen példa: a Wesselényiek hanadi birtokán, nemcsak birsalma, szelíd geszte­nye is volt. A helytörténésznek is fontos kézikönyv, az együttélő erdélyi népcsoportok múltjához is forrásanyagot nyújt. Jó, hogy nem marad torzóban. FEJÉR LÁSZLÓ Szerbia szövetségeseket keres a Bánságban Az Ivan Sedlak, a szerb kormány emberjogi és kisebb­ségi kérdésekkel megbízott tárca nélküli minisztere által vezetett küldöttség Bukarest és Kolozsvár után Temesvárra is ellátogatott. A temesvári prefektúrán és a városházán a helyi hivatalosságokkal talál­kozó szerb vendégek elma­gyarázták a „valós koszovói helyzetet”, elítélték az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1198- as határozatát és a NATO- erők légierejének Szerbia el­leni bevetésekre való felkészí­tését. Sedlak szerint ezek a döntések a „terrorizmust báto­rítják” és „Jugoszláviának nem fenyegetésekre, hanem emberbaráti segélyekre van jelenleg szüksége (a szerb csapatok által lerombolt — szerk. megj.) Koszovó újjá­építéséhez”. Sedlak szerint a „terrorista bandákat legyőzték és szétszórták”, Szerbia­ pedig­­ naponta küld segélyszállítmá­nyokat és önkénteseket Ko­szovóba. A segélyeket vallási és nemzeti hovatartozástól függetlenül osztják szét a ko­szovóiak között, akik többsé­gükben már visszatértek ott­honaikba — állítja Sedlak, aki szerint Jugoszlávián belül je­lenleg csak az albán kisebb­ség okoz gondot a hatalom­nak, a többi 25 nemzeti ki­sebbséggel „nincsenek prob­lémák”. A temesvári és megyei elöl­járók válaszul előadták a Bán­ságban hagyományosan jó et­nikumközi viszonyokról szóló történetet. A bánsági magya­roknak és szerbeknek köszön­hetően, akik jól érzik itt ma­gukat, Temesvárnak jó kap­csolatai vannak szerbiai és magyarországi városokkal, hangsúlyozta Gheorghe Ciu­­handu polgármester. A legje­lentősebb román-szerb közös terv a Bega-csatorna újbóli hajózhatóvá tétele, amelynek támogatását a szerb kormány is felvállalta. „Közös célunk: az európai integráció és­ a bal­káni stabilitás megvalósítása” — mondta a temesvári város­atya. A jelek szerint mindkettő egyre távolodik tőlünk. PATAKI ZOLTÁN fa Újabban évente bemutatják KELL A VÍZIÓ „Összeromlottam ügyesen, Ádám” - mondja Csórja Ambrus, az utolsó tűzimá­­dó, az utolsó pogány székely. Ezzel kez­dődik a nagy haláltusa, amelybe belehal a szereplők java. Az ősvigasztalás - szá­momra legalábbis - az emberi pusztulás kozmikus víziója. A Tamási által szem­­ügyre vett népcsoportban régóta érik ez a kozmikus tragédia. Eddig elhárították, el­odázták, most viszont nincs többé menek­vés. A Csorja-nemzetség, a szelíd isten, a föld, a tűz, a természet papjai utód nélkül maradtak, s a rájuk bízott nép ugyancsak magtalanná vált észben és érzésben. Csór­ja Ambrus még „ügyesen romlott össze” - tanítványai viszont a legrútabb mészárlás áldozatai lesznek. A maguk kezdte mé­szárlásé! A romlás, íme, feltartóztathatat­lan. Mi haszna van az ilyen víziónak? Nincs ^léj^íyunkamúgyis^^ Ki kell beszélnünk a félelmeinket, a lel­künket pusztító rossz érzést; meg kell szüntetnünk a rossz lelkiismeret okát. Ta­lán így még jutunk­ valamire. Feltehetőleg ez az értelme az Csing­asz falaiban meg­testesülő víziónak - és egyáltalán nem so­­kallom, hogy újabban évente bemutatják ezt a darabot. Tavaly a szatmáriak vitték színre, most a sepsiszentgyörgyiek. Ugyanis, ha Tamási játszunk, mindenek­előtt ezt kell eljátszn­unk, mert ez a legtö­ményebb műve. A Tamási Áront foglal­koztató gondok - a székely és a magyar népbetegségek - legsúlyosabb ötvözete. Itt Tamási a témához mért tárgyat választ, és a művészi általánosítás olyan szintjére jut, amely választáséhoz méltó: a székely néplélek és kora legmodernebb költésze­te, a szürrealizmus természetes összekap­csolásával megismételhetetlen, eredeti nyelven szól hozzánk és rólunk. A két említett előadásnak nevezetes előzményei vannak: Szabó József ősvi­gasztalás- rendezése a váradi színházban, ezelőtt mintegy másfél évtizeddel, vala­mint a kovásznai műkedvelők - profi kri­tikusokat is megható! - produkciója, egy Tamási-drámaciklus keretében. Mindkét színrevitel a költői szálon haladt. Tavaly viszont, amikor a Tamási-évforduló kap­csán újra a figyelem középpontjába került ez a mű, a szatmári előadás - Parászka Miklós rendezése - mintha külön-külön fejtette volna fel a szálakat, önmagában véve nagyon szépen, pontosan, művészi­leg hitelesen dolgozott ki bizonyos része­lemeket, egyes összetevőket - de az egész nem állt össze, túlméretezetté vált, a ré­szek önálló életre keltek az egész ellené­ben. A legjellemzőbb ebből a szempont­ból a törvényszéki jelenet realista drámá­ba illő kidolgozása, ami önmagában véve remek volt. Hunyadi László elsöprő erejű alakítása az általam eddig látott legjobb ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN (Folytatása a 4. oldalon) . Át kell lépni a Kárpátokat is a politikai események igen kényes alakulásának időszakában kerül sor az aradi fórumra - idézem a színes, szokatlan grafikájú programfüzetből az aggó­dó sorokat, de egyben a határozott állásfoglalást is. „Mi az egyszerű emberekre jellemző békés és jóhiszemű repliká­nak" szánjuk, annál inkább, mert reményeink szerint a két ország elnökei is részt vesznek, ahogy megígérték". Az aggodalmak igazolódtak, a remények kevésbé. Göncz Árpád a magyar államelnök is a polgárfórumhoz intézett levelében bízik abban, hogy a háromnapos aradi rendezvény előrelépést jelent a magyar-román megbékélés ügyében, és közelebb hozza egymáshoz a hétköznapi em­bereket, magyarokat és románokat egyaránt. Stefan Fra­­tean, a magyar kormány mellett működő Nemzeti és Etni­kai Kisebbségi Hivatal képviseletében a magyar államható­ság képviselőjeként, de magyarországi románként is tudja: „nagyon fontos a román-magyar együttműködés, a másik fél törekvéseinek megismerése.” Mindeme nemes gondola­tok a fórum első napján, pénteken hangzottak el. Bukarest felől csak másnap érkezett egy faxüzenet And­rei Plesu külügyminiszter jókí­vánságaival. A szervezők hi­­­ába vártak bár egy bátorító levelet Emil Constantinescu elnök részéről. A román állam­­­­elnök megfeledkezett azokról,­­ akik nagy-nagy szeretettel és lelkesedéssel készültek a fo­­ogadására... Aztán mindvégig ott lógott a hiányérzet a leve­­­­gőben.­­ A VI. Román-Magyar Polgárfórum semmivel sem több vagy kevesebb, mint az előbbiek, mégis mintha sűrű érdek­telenség lengte volna körül, legalábbis a sajtó és a hatalom részéről, mondhatni, mindkét oldalon. Mintha magára ma­radt volna a Társaság a barátkozásban. A szervezők nyolc­van polgár részvételére számítottak, de csak félszázan jöt­tek el a meghívottak közül, s elsősorban éppen a romániai­ak hiányoztak. Későn befutott bocsánatkérő soraikban a legtöbben sajnos egészségi vagy anyagi okokra hivatkoz­tak. A polgárnak hiába van sok szép és jó ötlete, ha üres a zsebe. Az állami vállalatok nem szponzorálhatnak, mert­­ veszteségre állnak, a magáncégek meg többnyire csak­­ tengődnek. Ezért hát a háromnapos találkozó nagyjából úgy zajlott, ahogyan a programfüzetben ismertették. A megnyitón Sorin Cristian Ilea, Arad egykori alpolgár­mestere tartott előadást a civil szervezetek szerepéről a ré­giós és államközi együttműködésben. Nora Grozan asszony, az aradi prefektúra európai integrá­ciós irodájának vezetője az iroda tevékenységét és a civil szervezetekkel való kapcsolattartás módjait ismertette. Gergely László, a pécsi társaság ügyvezető elnöke az­­ 1988-as kezdetet és a társaság életében azóta bekövetke­zett változásokat elemezve megállapította: a társaság szerervezeteinek és tagságának folyamatos növekedésével véle­ménye szerint nőtt a társaság elismertsége és hatóköre is. A békéscsabai társaság elnöknője, Gyaraki Margit a kö­­­­vetkező fórum színhelyéül Békéscsabát ajánlotta. Csak néhány gondolatot ismertettünk a háromnapos ta­­­­nácskozáson elhangzottakból. Nem kevésbé voltak fontosak­­ a szórakoztató programok sem, hisz a résztvevőknek alkal­­­­muk adódott közvetlen baráti beszélgetésbe elegyedni egy­mással, például Valentin Neam­ polgármester péntek esti fo­gadásán, séta közben a mácsai dendrológiai parkban, vagy a kisiratosi mozgássérültek otthonában, ahol miután minden zugába bekukkintottak az országban eddig páratlan épület­­komplexumba, kiadós vacsorával zárták a szombati progra­mot. Vasárnap kerítettek sort a küldöttgyűlésre, ahol a Szövet­ség alapszabályzatát igazították az élet diktálta valósághoz, továbbá személyi változások is történtek, lévén, hogy három alelnök mondott le szövetségi tisztségéről. A Magyar-Ro­mán Baráti Társaságok Szövetségének elnöke ezek szerint tehát továbbra is Iglai Zoltán (Pécs), főtitkára Szabó Károly­­ (Sellye), az alelnökök pedig Bobascu Ioan (Vaslui), Bejczy­k László (Kaposvár), Cucuruzan Ilona (Arad) és Gyaraki Mar­git (Békéscsaba). A VI. Román-Magyar Polgárfórum a ha­gyományokhoz níven zárónyilatkozat elfogadásával ért vé­get, amelynek egyik fontos ajánlása, hogy a baráti társaság lépje át végre a Kárpátokat, azaz keressen hasonszőrű szervezeteket Moldvában és Olténiában. PÉTERSZABÓ ILONA

Next