Romániai Magyar Szó, 1998. október (10. évfolyam, 2846-2878. szám)
1998-10-01 / 2846. szám
Új sorozat 2846. szám 1998. október 1., CSÜTÖRTÖK Ára: előfizetőknek 539, darabonként 950 lej Tel.: 222 33 08, 222 58 02, 222 33 24 Fax: 222 94 41, 222 32 11 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz vagy http://www.hhrf.org/rmsz A lapzárta legfrissebb híreiből: egyetemi éwyitélh© millleem mindlemm egyetem MiM f©ir©g 4 A kormány szerdai ülésén valószínű olyan formában módosítják az egyetemalapítási különbizottságról szóló határozatot, hogy az ezek után ne egy magyar, hanem egy multikulturális - magyar és német nyelven oktató egyetem létesítését vizsgálja; • Szerdán a parlament oktatási bizottságának nagyromániai elnöke felfüggesztette az ülést, mert a gyenge jelenlét miatt határozatképtelenek voltak; • A romániai emberi jogi szervezetek (Helsinki Bizottság, Etnikumközi Párbeszéd, Pro Democratia, LADO, Pro Europa Liga, PER, SIRDO) levélben fordultak Anghel Stanciuhoz, hogy az általa védelmezett, tiltó megfogalmazás a kisebbségi egyetemekkel kapcsolatban ellenkezik a kisebbségi jogi standardokkal és a Románia által aláírt nemzetközi egyezményekkel, s még szerdán hasson oda, hogy e cikkely kellő megfogalmazást nyerjen. 4 Petre Roman szenátusi és pártelnök Temesváron tart előadást az ottani egyetemi évnyitón. 4 Az RMDSZ Operatív Tanácsa lapzárta után ül össze, hogy döntsön a koalícióban maradás sorsáról... A szakbizottsági matt után SZÖVETSÉGESEINK VAGY HÓHÉRAINK? Lélegzetelállító fordulatokat produkál a koalíció a tanügyi szakbizottságban. Miután új, elfogadható törvénycikkelyt fogalmaz a kisebbségek anyanyelvén működő főiskolák engedélyezésére, ugyanő lehetetlenné teszi ennek a cikkelynek vitára bocsátását. Játszik velünk, mint a vakleánnyal... Asztalos Ferenc képviselő, a szakbizottság alelnöke már a múlt héten érzékelte, hogy a parasztpárti kollégák félnek, attól tartanak, hogy a másik két román koalíciós partner lesre játssza őket, „és akkor a román közvélemény előtt úgy jelennek meg, mint az egyedüli román párt, amelyik a magyarokat támogatja”. Már az is figyelemre méltó, hogy a román politikus - és nemcsak a nemzeti-kommunista, hanem a nemzeti parasztpárti vagy a nemzeti liberális párti vagy a demokrata párti - milyennek látja a román közvéleményt. Minimum magyarellenesnek. Amikor Asztalos Ferenc szorgalmazta, hogy a koalíciós megállapodáshoz híven, ahogy lehet, azonnal térjenek vissza a 123. cikkely vitájára, tárgyalják meg és szavazzanak a kisebbségek nyelvén működő egyetem létesítését megengedő cikkelyről, napnál világosabbá vált, hogy a koalíciós pártoknak a tanügyi szakbizottságban tevékenykedő képviselői nem akarnak most visszatérni rá. Olyan javaslattal álltak elő, ők, a koalíciós partnerek, amely semlegesítette az RMDSZ-képviselő indítványát, sőt ez még odáig sem juthatott el, hogy egyáltalán szavazzanak a napirendre tűzéséről. A történteket így foglalja össze Asztalos Ferenc képviselő: Elfogadhatatlan a koalíciós partnerek maga , tartása. Egyértelműen tükrözte azt, hogy titok-ban, bennünket kihagyva, a három parlamenti frakció között megegyezés, megállapodás született. Ugyanis a parasztpárti frakció nevében Virgil Petrescu ugyanazt mondta, amit a liberálisok nevében Sorin Stanescu, és kettőjük véleményével tökéletesen egybeesett az Alexandra Brezniceanu demokrata párti képviselő véleménye. Azaz: nem kell sem a mai nap (kedden), sem holnap (szerdán) visszatérni erre a 123- asra, hanem majd, egy pár napon belül. Előbb véglegesíteni kell a bizottság jelentését, és a jelentés letételének pillanatában minden képviselőnek, minden parlamenti csoportnak joga van még a plénumbeli viták megkezdése előtt újabb módosító javaslatokkal jelentkezni, amiket a bizottságnak kötelező módon le kell tárgyalnia. Az így benyújtott módosító javaslatokkal egy kalap alatt vissza lehet térni a 123-asra, és ott lehet keresni a megoldási lehetőségeket. Ezen magatartás láttán a tanügyi szakbizottság nagyromániai elnöke (Anghel Stanciu képviselő) megengedhette magának azt a luxust, hogy egyszerűen, a részünkről elhangzott többszöri felszólítás, követelés és tiltakozás ellenére nem tette szavazás tárgyává a javaslatot. Ez a magatartás a koalíciós partnerek részéről egy olyan politikai üzenet, ami szavakba foglalva azt jelenti, hogy „Drága barátaink! Mi nagyon jól tudjuk, hogy titeket a szeptember 30-i dátum kötelez. De pontosan azért, mert mi nem ragaszkodunk hozzátok, nem teremtjük meg annak a lehetőségét, hogy ma vagy holnap a 24-ik órában érvényt tudjatok szerezni az elképzeléseteknek.” Magyarán mondva: mi nem kimegyünk a kormányból, minket kituszkoltak. És - tennénk hozzá - ezt a mocskos munkát Anghel Stanciuval, a nagyromániással végeztet- ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN (Folytatása a 4. oldalon) Nem marad torzóban az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár Az immár közel negyed százada sorozatban megjelenő Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár (EMSZT) első kötete 1975-ben jelent meg. A kezdeményező Szabó T. Attila, a tudós nyelvész több mint fél emberöltőt töltött el a forrásanyag kutatásával, cédulázásával, rendszerezésével. A Kriterion Könyvkiadóra is jellemző volt, hogy ilyen nagyszabású munka kiadására vállalkozott. Sajnos az utóbbi években megjelent kötetek nem mindegyike jutott el azokba a könyvesboltokba, ahol az első három a polcra került, illetve eljutott a vásárlóhoz. A jelenkori könyvárak viszont kétségessé teszik, hogy a korábbi példányszámokhoz hasonlóan ugyanannyian megvásárolják az elkövetkező köteteket. - Nem marad torzóban a vállalkozás - mondta dr. Zsemlyei János egyetemi tanár, aki tagja az EMSZT-köteteket szerkesztő munkaközösségnek. Szilágycsehben tartott előadást népes közönségnek arról, hogy milyen adalékanyag kapcsolódik a szótár révén a városhoz és a környékbeli falvakhoz, és a kiadás folyamatos munkájáról is szólt. A nagy munka anyagát összegyűjtő Szabó T. Attila az első kötet megjelenése után munkatársakat toborzott, így jelenhettek meg kisebb-nagyobú időközökben az elsőt követő kötetek 1979-ben, 1982-ben, 1984-ben. A sorozat kiadása megszakadt a diktatúra utolsó éveiben, megakadályozták megjelentetését. Dr. Zsemlyei János, a szerkesztői munkaközösség tagja azt is elmondta, hogy a kötetben való megjelentetés leállítását követően is tovább dolgoztak a jobb idők reményében, ami bekövetkezett. Az 1989. évi változást követően a Magyar Tudományos Akadémia vállalta fel a Szótörténeti Tár kiadását, így megjelent az ötödik, a hatodik, a hetedik, a nyolcadik és a kilencedik kötet, és jó hírként közölte: a tizedik kötet nyomdai munkálatait végzik és jelenleg a tizenegyedik kötet szerkesztésén dolgoznak. A monumentális mű, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár körülbelül 15 kötetre terjed, kötetenként 1000-1200 lappal. Az EMSZT anyanyelvünk múltjáról úgy tájékoztat, hogy bizonyítékunk van forrásanyagok alapján: egy-egy vidék lakosainak ősei hogyan beszéltek a 15. vagy a 16. században, hogyan gondolkodtak, éltek. Szótörténeti ítékén túl a forrásanyagok idézésével különféle foglalkozású férfiak és nők, nemesek és jobbágyok, tiszttartók, katonák, foglárok is megszólalnak; immár elpusztult településekről, épületekről, várakról is pontos adatot nyújt. Több tudományág is hasznosíthatja az eddig megjelent szótárakat, többek között a mezőgazdaság hazai történelméhez is adalékot nyújt. Egyetlen példa: a Wesselényiek hanadi birtokán, nemcsak birsalma, szelíd gesztenye is volt. A helytörténésznek is fontos kézikönyv, az együttélő erdélyi népcsoportok múltjához is forrásanyagot nyújt. Jó, hogy nem marad torzóban. FEJÉR LÁSZLÓ Szerbia szövetségeseket keres a Bánságban Az Ivan Sedlak, a szerb kormány emberjogi és kisebbségi kérdésekkel megbízott tárca nélküli minisztere által vezetett küldöttség Bukarest és Kolozsvár után Temesvárra is ellátogatott. A temesvári prefektúrán és a városházán a helyi hivatalosságokkal találkozó szerb vendégek elmagyarázták a „valós koszovói helyzetet”, elítélték az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1198- as határozatát és a NATO- erők légierejének Szerbia elleni bevetésekre való felkészítését. Sedlak szerint ezek a döntések a „terrorizmust bátorítják” és „Jugoszláviának nem fenyegetésekre, hanem emberbaráti segélyekre van jelenleg szüksége (a szerb csapatok által lerombolt — szerk. megj.) Koszovó újjáépítéséhez”. Sedlak szerint a „terrorista bandákat legyőzték és szétszórták”, Szerbia pedig naponta küld segélyszállítmányokat és önkénteseket Koszovóba. A segélyeket vallási és nemzeti hovatartozástól függetlenül osztják szét a koszovóiak között, akik többségükben már visszatértek otthonaikba — állítja Sedlak, aki szerint Jugoszlávián belül jelenleg csak az albán kisebbség okoz gondot a hatalomnak, a többi 25 nemzeti kisebbséggel „nincsenek problémák”. A temesvári és megyei elöljárók válaszul előadták a Bánságban hagyományosan jó etnikumközi viszonyokról szóló történetet. A bánsági magyaroknak és szerbeknek köszönhetően, akik jól érzik itt magukat, Temesvárnak jó kapcsolatai vannak szerbiai és magyarországi városokkal, hangsúlyozta Gheorghe Ciuhandu polgármester. A legjelentősebb román-szerb közös terv a Bega-csatorna újbóli hajózhatóvá tétele, amelynek támogatását a szerb kormány is felvállalta. „Közös célunk: az európai integráció és a balkáni stabilitás megvalósítása” — mondta a temesvári városatya. A jelek szerint mindkettő egyre távolodik tőlünk. PATAKI ZOLTÁN fa Újabban évente bemutatják KELL A VÍZIÓ „Összeromlottam ügyesen, Ádám” - mondja Csórja Ambrus, az utolsó tűzimádó, az utolsó pogány székely. Ezzel kezdődik a nagy haláltusa, amelybe belehal a szereplők java. Az ősvigasztalás - számomra legalábbis - az emberi pusztulás kozmikus víziója. A Tamási által szemügyre vett népcsoportban régóta érik ez a kozmikus tragédia. Eddig elhárították, elodázták, most viszont nincs többé menekvés. A Csorja-nemzetség, a szelíd isten, a föld, a tűz, a természet papjai utód nélkül maradtak, s a rájuk bízott nép ugyancsak magtalanná vált észben és érzésben. Csórja Ambrus még „ügyesen romlott össze” - tanítványai viszont a legrútabb mészárlás áldozatai lesznek. A maguk kezdte mészárlásé! A romlás, íme, feltartóztathatatlan. Mi haszna van az ilyen víziónak? Nincs ^léj^íyunkamúgyis^^ Ki kell beszélnünk a félelmeinket, a lelkünket pusztító rossz érzést; meg kell szüntetnünk a rossz lelkiismeret okát. Talán így még jutunk valamire. Feltehetőleg ez az értelme az Csingasz falaiban megtestesülő víziónak - és egyáltalán nem sokallom, hogy újabban évente bemutatják ezt a darabot. Tavaly a szatmáriak vitték színre, most a sepsiszentgyörgyiek. Ugyanis, ha Tamási játszunk, mindenekelőtt ezt kell eljátsznunk, mert ez a legtöményebb műve. A Tamási Áront foglalkoztató gondok - a székely és a magyar népbetegségek - legsúlyosabb ötvözete. Itt Tamási a témához mért tárgyat választ, és a művészi általánosítás olyan szintjére jut, amely választáséhoz méltó: a székely néplélek és kora legmodernebb költészete, a szürrealizmus természetes összekapcsolásával megismételhetetlen, eredeti nyelven szól hozzánk és rólunk. A két említett előadásnak nevezetes előzményei vannak: Szabó József ősvigasztalás- rendezése a váradi színházban, ezelőtt mintegy másfél évtizeddel, valamint a kovásznai műkedvelők - profi kritikusokat is megható! - produkciója, egy Tamási-drámaciklus keretében. Mindkét színrevitel a költői szálon haladt. Tavaly viszont, amikor a Tamási-évforduló kapcsán újra a figyelem középpontjába került ez a mű, a szatmári előadás - Parászka Miklós rendezése - mintha külön-külön fejtette volna fel a szálakat, önmagában véve nagyon szépen, pontosan, művészileg hitelesen dolgozott ki bizonyos részelemeket, egyes összetevőket - de az egész nem állt össze, túlméretezetté vált, a részek önálló életre keltek az egész ellenében. A legjellemzőbb ebből a szempontból a törvényszéki jelenet realista drámába illő kidolgozása, ami önmagában véve remek volt. Hunyadi László elsöprő erejű alakítása az általam eddig látott legjobb ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN (Folytatása a 4. oldalon) . Át kell lépni a Kárpátokat is a politikai események igen kényes alakulásának időszakában kerül sor az aradi fórumra - idézem a színes, szokatlan grafikájú programfüzetből az aggódó sorokat, de egyben a határozott állásfoglalást is. „Mi az egyszerű emberekre jellemző békés és jóhiszemű replikának" szánjuk, annál inkább, mert reményeink szerint a két ország elnökei is részt vesznek, ahogy megígérték". Az aggodalmak igazolódtak, a remények kevésbé. Göncz Árpád a magyar államelnök is a polgárfórumhoz intézett levelében bízik abban, hogy a háromnapos aradi rendezvény előrelépést jelent a magyar-román megbékélés ügyében, és közelebb hozza egymáshoz a hétköznapi embereket, magyarokat és románokat egyaránt. Stefan Fratean, a magyar kormány mellett működő Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal képviseletében a magyar államhatóság képviselőjeként, de magyarországi románként is tudja: „nagyon fontos a román-magyar együttműködés, a másik fél törekvéseinek megismerése.” Mindeme nemes gondolatok a fórum első napján, pénteken hangzottak el. Bukarest felől csak másnap érkezett egy faxüzenet Andrei Plesu külügyminiszter jókívánságaival. A szervezők hiába vártak bár egy bátorító levelet Emil Constantinescu elnök részéről. A román államelnök megfeledkezett azokról, akik nagy-nagy szeretettel és lelkesedéssel készültek a foogadására... Aztán mindvégig ott lógott a hiányérzet a levegőben. A VI. Román-Magyar Polgárfórum semmivel sem több vagy kevesebb, mint az előbbiek, mégis mintha sűrű érdektelenség lengte volna körül, legalábbis a sajtó és a hatalom részéről, mondhatni, mindkét oldalon. Mintha magára maradt volna a Társaság a barátkozásban. A szervezők nyolcvan polgár részvételére számítottak, de csak félszázan jöttek el a meghívottak közül, s elsősorban éppen a romániaiak hiányoztak. Későn befutott bocsánatkérő soraikban a legtöbben sajnos egészségi vagy anyagi okokra hivatkoztak. A polgárnak hiába van sok szép és jó ötlete, ha üres a zsebe. Az állami vállalatok nem szponzorálhatnak, mert veszteségre állnak, a magáncégek meg többnyire csak tengődnek. Ezért hát a háromnapos találkozó nagyjából úgy zajlott, ahogyan a programfüzetben ismertették. A megnyitón Sorin Cristian Ilea, Arad egykori alpolgármestere tartott előadást a civil szervezetek szerepéről a régiós és államközi együttműködésben. Nora Grozan asszony, az aradi prefektúra európai integrációs irodájának vezetője az iroda tevékenységét és a civil szervezetekkel való kapcsolattartás módjait ismertette. Gergely László, a pécsi társaság ügyvezető elnöke az 1988-as kezdetet és a társaság életében azóta bekövetkezett változásokat elemezve megállapította: a társaság szerervezeteinek és tagságának folyamatos növekedésével véleménye szerint nőtt a társaság elismertsége és hatóköre is. A békéscsabai társaság elnöknője, Gyaraki Margit a következő fórum színhelyéül Békéscsabát ajánlotta. Csak néhány gondolatot ismertettünk a háromnapos tanácskozáson elhangzottakból. Nem kevésbé voltak fontosak a szórakoztató programok sem, hisz a résztvevőknek alkalmuk adódott közvetlen baráti beszélgetésbe elegyedni egymással, például Valentin Neam polgármester péntek esti fogadásán, séta közben a mácsai dendrológiai parkban, vagy a kisiratosi mozgássérültek otthonában, ahol miután minden zugába bekukkintottak az országban eddig páratlan épületkomplexumba, kiadós vacsorával zárták a szombati programot. Vasárnap kerítettek sort a küldöttgyűlésre, ahol a Szövetség alapszabályzatát igazították az élet diktálta valósághoz, továbbá személyi változások is történtek, lévén, hogy három alelnök mondott le szövetségi tisztségéről. A Magyar-Román Baráti Társaságok Szövetségének elnöke ezek szerint tehát továbbra is Iglai Zoltán (Pécs), főtitkára Szabó Károly (Sellye), az alelnökök pedig Bobascu Ioan (Vaslui), Bejczyk László (Kaposvár), Cucuruzan Ilona (Arad) és Gyaraki Margit (Békéscsaba). A VI. Román-Magyar Polgárfórum a hagyományokhoz níven zárónyilatkozat elfogadásával ért véget, amelynek egyik fontos ajánlása, hogy a baráti társaság lépje át végre a Kárpátokat, azaz keressen hasonszőrű szervezeteket Moldvában és Olténiában. PÉTERSZABÓ ILONA