Romániai Magyar Szó, 1998. december (10. évfolyam, 2907-2932. szám)

1998-12-03 / 2907. szám

\(oAA' u jO^ ^' V Uj sorozat 9QH7 C7Q 0­l 1998. december 3., CSÜTÖRTÖK Ara: előfizetőknek 577, darabonként 1300 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 222 32 11 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucure^ti, Pia|a Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz vagy < http://wwxv.hhrf.org/rmsz nagy egyesülés 80., tehát kerek évfordulóján, december el­sején, ami 1990 óta egyben az ország nemzeti napja is, volt ma­jd, minden, ami ilyenkor dukál, de történt olyasmi is, ami se­hogy sem illik az alkalomhoz, ami árnyékot vetett a románság ün­nepére. De kezdjük az elejével, mégpedig azzal, hogy a sok-sok rendezvény - köztük az elnök erdélyi turnéja, koncert Nagyenye­­den, szentmise, méghozzá több is Gyulafehérváron, koszorúzások, számtalan szimpózium, szoboravatás Temesváron és Bukarestben, akadémiai ülésszak, a parlament ünnepi ülése, államfői üzenet a nemzethez, katonai parádé, és hadd ne soroljuk tovább - igazán nem tudott ünnepi hangulatot teremteni. Talán, sőt biztos, hogy azért nem, mert az imitt-amott a szomorú emlékű Megéneklünk, Románia-féle dicshimnuszok stílusát és hangulatát idézték, akár­csak az RTV és a közszolgálati rádió egyik-másik adása. Hogy mennyiben fedi a valóságot ez a vád, amit a hatalom fejéhez vág a bukaresti sajtó, azt pontosan nehéz megállapítani. Meglehet igaz­talan, hiszen minden nemzet valamiképpen hasonló stílusban üli meg ünnepét, annyiban azonban mégsem, hogy sem a Megének­lünk, Románia korszakban, sem most nem igen fült a fogunk a fesztivista megnyilatkozásokhoz, történelemidéző momentumok­hoz. Egyszerűen nem ismert azokban magára. Múltjára, jele­nére pedig semmiképpen sem, hogy a távlatokról, a jövőről ne is szóljunk. És mindezen túl volt még va­lami, ami lényegében senkinek sem tetszhetett. Ez pedig az a megosztottság, mi több szem---------------------------------------------­benállás, amivel politikai osztályunk az ország sorsdöntő kérdéseit, de íme, ünnepeit is kezeli. Mint láthattuk, a hatalom elsősorban a fővárosban mutatta meg magát, az ellenzék viszont Gyulafehérvárt választotta külön ünnepének színhelyéül, hogy ott ne annyira az elődökre, tetteikre emlékezzen, elvégre azokhoz lényegében semmi köze, inkább a kormányzatot támadja. Ebből pedig csak arra a megállapításra lehett jutni, és jutottak is sokan, hogy politikusaink­nak semmi sem szent, hacsak a hatalom nem az, amelyért képesek feláldozni még a nemzeti ünnepet is. Komorra sikerült tehát a december elsejei ünnep. Olyannyira, hogy majdnem kizárólag világ­végi hangulatot gerjesztett, sötét gondolatokat szült, így nyolcvan évvel az ország kikerekedése után a nemzet talán legjobbjain valamiféle fatalista érzés uralkodott el, és felerősödött bennük nemcsak a harag, de a,félelem is, hogy... Romániának rövidesen vége, darabjaira hull. És nem elsősorban azért, mert valaki is elszakítana kisebb-nagyobb darabot területé­ből, hanem, mert a románság maga nem tudja egyben tartani törté­nelmi tartományait, amelyekben centrifugális erők jelentek meg. Mindez persze azért, mert a jelenlegi politikai osztály összességé­ben feláldozza a nemzeti érdeket cserében az önösökért. E tekintet­ben elhangzott még olyan óhaj is, hogy az ezredforduló találja egy­ben az országot... Rémes gondolat éppen nemzeti ünnepen a végveszély ötletével játszadozni. S azon túl, hogy nem igazán illő, talán valóságalapja sincs. Mert igaz az, hogy Románia ma, de történelmében nem elő­ször nehéz napokat él át, s az is, hogy sok minden nem úgy megy, ahogy reméltük. De kin, kiken múlik ez? A népen? Aligha. Csakis azokon, akik a nevében uralkodnak, gondnokai az ország sorsának. Ha csak őket akarták az értelmiségi váteszek magukra ébreszteni, akkor jó. Ha viszont maguk is részt vesznek az ország minden esz­közzel való demoralizálásában, akkor tényleg baj van. Mert, ahogy látom, nem annyira sötét a kép, nem annyira fekete az ördög, mint azt a falra festik. S hogy miért nem? Azért, mert mára már kiala­kult egy olyan réteg, amely, ha politikusaiban­ nem is, de saját ma­gában, munkájában és jövőjében már bízik. És hogy mekkora ez a réteg, arról hétfőn alkothattunk képet. Az ajándékba kapott szabad nappal szerte az országban igen kevesen éltek. Bukarestben így a szabad hétfő százezreknek munkával, értékteremtő munkával telt. GYARMATH JÁNOS Komor ünnep HM HAGYHATJUK Sifr MÉM 55Kiblikkelt” irodalom November 4-7 között zaj­lott Marosvásárhelyen a IV. Nemzeti Könyvvásár, mely arról győzhetett meg sok lá­togatót és szenvedélyes könyvbarátot, hogy a XX. század végén nemhogy ki­halóban, hanem fellendülő­ben a „könyvipar”. Szomorú viszont az, hogy az itt bemu­tatott igencsak gazdag és válogatott könyvtermés (számos hazai és határon túli magyar könyvkiadó, illet­ve hazai román kiadó volt je­len e háromnapos rendezvé­nyen) csupán vajmi keveset mutathatott fel abból, amit manapság irodalomként szokás emlegetni, annál több volt azonban az olyan reprezentatív és sok szem­pontból gazdagnak tekinthe­tő „objekt”, mely a mai olva­só érdeklődését, kulturális és civilizációs igényét volt hivatott kielégíteni. Regény és sporthorgászat, vers és szépségápolás, szótár, tan­könyv, lexikon, térkép, ké­peslap, prospektus, dráma, vicc- és anekdotagyűjte­mény, gyermekkönyv, kifes­tő, ajándéktárgy... és még annyi minden volt kapható itt, ám ha körülnézett az em­ber, nem igazán talált valós és hiteles régi és friss irodal­mat... E hiány miatti fájdalom azonban korántsem törhette le a buzgó keresgélők kuta­tókedvét, hiszen mindannyi­an a bőrünkön érezhetjük azt, hogy az új évezredben nem csupán az irodalmat és a szép szó iránti igényt, ha­nem, sajnos, az egész írott kultúrát kell átmentenünk, és lehetőleg olyan formában, ahogyan azt az őseinktől kaptuk! Kérdezett: KISGYÖRGY RÉKA (Folytatása a 4. oldalon) G­ondolt-e valaha is arra a nagyrabecsült, hogy Trianonból nem csak kára, de haszna is származott a magyarságnak? Meglehet, Tria­non nélkül nem lenne ennyi Nobel-díjas tudósunk? A ma­gyarázat egyszerűbb és kézen­fekvőbb, mint sokan gondol­nák. A párizsi béke előírása­ként a megmaradt Magyaror­szágnak csökkentenie kellett hadseregét, méghozzá draszti­kusan. Az okos kultúrpolitiká­nak köszönhetően az így fel­szabadult pénzt elsősorban az oktatásra fordították. Korabeli statisztikákban meg lehet néz­ni: az első világháborút követő­en Magyarországon az egy la­kosra jutó oktatásra költött pénz bármilyen más országét meghaladja! Ezekben az évek­ben jártak iskolába - például a híres Fasori Gimnáziumban -, majd egyetemre a leendő Nobel­­díjasok és más világhírű magyar tudósok közül igen sokan. Mi ennek az üzenete a vitá­hoz? Az, hogy a magyarságnak továbbra is a tudásban kell nagynak lennie, az oktatásra kell az eddigieknél nagyobb fi­gyelmet és természetesen jóval több pénzt fordítani. Dr. Kroó Norbert kutató, a magyar okta­tásügyi minisztérium helyettes­államtitkára beszédében (a do­bogókői nemzetközi regionális konferencián) azt is hozzá­tette, hogy a magyarságnak azért is igen jó az esélye az európai in­tegrációban, mert a jövőt a tu­dás dominálja, vagyis az, ami­ben jók vagyunk. A gazdag Nyugat elkényelmesedett, ezért a három új EU-tag új impul­zust, lendületet adhat, új ötlete­ket vihet a tudományosságba. Ebben a magyarságnak komoly szerepe lesz. - Újra el kell higgyük, hogy a magyarság legnagyobb és legértékesebb tőkéje a feje. El kell higgyük, hogy inovatívak vagyunk, alkalmasak nagyobb lépésekre is! - mondta Kurucz Gyula, a Magyarok Világszö­vetsége Anyaországi Régiójá­nak elnöke, aki egy részlete­sebb elképzelést is ismertetett arról, hogy miként lehetne a Trianon okozta hátrányból előnyt csinálni, a kárt haszonra fordítani. Az ötlet először 1998 tava­szán, Gödöllőn, a Magyar Pol­gármesterek II. Világtalálkozó­ján került a nagyobb nyilvános­ság elé. Kurucz Gyula felveze­tésében ismertette, hogy a tria­noni határok következtében ge­nerációk óta több mint négy­millió magyar „tolmács” (ro­mánul, németül, szlovákul, szerbül, horvátul, szlovénul is beszélő), több tízezer jól kép­zett, két-három nyelvet ismerő mérnök, közgazdász, jogász, vállalkozó él Magyarországon és a szomszédos országokban. Magyarország térségbeli hely­zete és jelentősége, gazdasági súlya és közvetítő szerepe ugyanakkor attól is függ, hogy mennyire tudja gazdasági együtt­működésbe szervezni a kárpát­medencei magyarságot. Egye­lőre a magyar-magyar gazdasá­gi kapcsolatrendszer igen kez­detleges, hisz pillanatnyi árkü­lönbségekre épít, ide-oda szál­lít, ahelyett, hogy élne a külön­böző gazdaságok komparatív előnyeivel, befektetne és ter­melne. Mindez megváltozhat, ha tel­jes kapacitással működni fog a Kárpátinfo, mely a régi ma­gyarlakta vidékein Internet­­rendszerbe gyűjti a vállalkozó­kat és szolgáltatja a térség gaz­dasági információit. A régió or­szágai ár, bér és befektetési vi­szonyainak egyidejű ismerete a magyarság egyik legkomo­lyabb anyagi és egzisztenciális alapjává válhat. A rendszer alap­szinten egyfajta gazdasági ex­­presszújság feladatát töltheti be, tájékoztatva a térség vala­mennyi kis- és középvállalko­zóját, a gyártókat és a kereske­dőket egyaránt. Magasabb szin­ten a központ és az alközpon­tok (nálunk Székelyudvarhe­lyen, Szatmárnémetiben és Ko­lozsvárt lehetnek ilyen alköz­pontok) és a köréjük szervezett gazdasági, jogi, kereskedelmi és banki tanácsadó csoportok térségi elemzéseket, piackuta­tást, pályázatok kidolgozását és menedzselését végezhetik. Ez a SIKE LAJOS (Folytatása a 4. oldalon) Egy 70 milliós térség tolmácsai lehetünk? VA* A nemzeti ünnep előestéjén Emil Constantinescu államfőnek megvilágosodása támadt- rájött, hogy az elnöki hivatalnak a nép felé kell fordulnia. A képen: erdélyi parolázás a Néppel Magyar mérnök­­ Romániáról erdélyi magyarokról Valószínűleg nagyon ke­vesen tudják, hogy a buka­resti székhelyű Shell Roma­nia Kft. által üzemeltetett több mint 45 Shell-benzin­­kút zömének építője, építte­tője magyar szakember. A kft. fiatal műszaki igazgató­ja, FEKETE LÁSZLÓ is két esztendeje érkezett Buka­restbe. Korábban a Shell Magyarországnál dolgozott, és 1996 elején merült fel, hogy a bukaresti kft. építke­zési ütemét felgyorsítandó jó lenne a román fővárosba jönnie. Ideérkezéséig a Shell Romania Kft. évente alig 2-3 benzinkutat helyezett üzem­be, s azzal az „irammal" so­sem érte volna el azt a „kri­tikus tömeget", amivel már hasznot termelő lehet egy vállalkozás. A jellegzetesen „regáti" lassúság mellett drágán is dolgoztak, így született meg Pesten a dön­tés, hogy Fekete László Bu­karestbe költözzék. Itt fél évébe tellett, míg megfelelő partnerek felkutatása, be­szállítók kiválasztása után eljutott(ak) oda, hogy 1997- ben már 29 benzinkutat építhettek... Esztendő végén hazatérhet a magyar szak­ember, mert bízik benne: nélküle is mennek majd a dolgok, hisz olyan gárda jött össze, amely már tudja, hogy kell dolgozni. Immár bátran állíthatja: a magyar­­országi és a bukaresti Shell között alig van különbség a végzett munkák, a szolgálta­tások minőségét illetően... Mi a magyar szakembert nem szakmájáról, nem a Shellről faggattuk, hanem inkább az érdekelt, hogyan látja két és fél év után Ro­­mániát, a román gazdasá­g­­ot, az erdélyi magyarságot, de miként vélekedett. - Nem volt könnyű „vállal­kozás" két kisgyerekkel, csalá­dostól ide kijönni, s ráadásul magyarként. Rosszabbra szá­mítottam, és be kell valla­nom, kellemesen csalódtam. Szerencsére a cégen belül az angol a „hivatalos nyelv", egyetemet végzett bukaresti kollégáimmal nem jelentett gon­dot a kapcsolattartás. Két esz-FERENCZ L. IMRE (Folytatása a 4. oldalon) Most már biztos, Magyarországra látogat Radu Vasile Kétnapos hivatalos látogatásra december 6-án Magyarország­ra érkezik Radu Vasile román miniszterelnök - jelentette hétfőn az MTI. Kormányfőnk Orbán Viktor meghívásának tesz eleget, s vendéglátóján kívül találkozik Göncz Árpád köztársasági elnök­kel, valamint Áder Jánossal, az Országgyűlés elnökével. Vidéki programja keretében a román miniszterelnök Szegeden megbeszélést folytat a Tisza-Maros Regionális Együttműködés­ben résztvevő vezetőkkel. Gyulán találkozik a helyi önkormány­zat vezetőivel, valamint a magyarországi román nemzeti kisebb­ség képviselőivel. Orbán Viktor és Radu Vasile a tervek szerint jövő hétfőn Bu­dapesten közös nyilatkozatot ír alá, mely áttekinti a kétoldalú kapcsolatok legfontosabb kérdéseit, s megjelöli a főbb tennivaló­kat. A k­özös dokumentumban vélhetően szerepel majd a románi­ai magyar egyetem ügye, a Budapestet Bukaresttel összekötő au­tópálya kérdése (a nyomvonal kijelölésének témája), valamint a romániai reformfolyamatok, illetve integrációs törekvések szá­mára nyújtandó magyar támogatás megerősítése. A Párkány-Esztergom közötti félig-híd magyar-szlovák összefogással végre befejeződik. Hírünk a 2. oldalon * Fotó: CSOMAFÁY FERENC / RMSZ Harcias amazonok vagy felelőtlen csitrik? ! Az utóbbi időben egyre­­ gyakrabban hallani arról, hogy a fiatal lányok támadnak meg­­ más lányokat. Egy egyetemis­­ta lány a helyi sajtóban arról számolt be, hogy este, órák­­ után hazafele tartva a Grigo­­­­rescu negyedben egy négyta­gú csoporttal találkozott,­­ amely három fiúból és egy le- l­ányból állott. A leány az úttes­­­­ten átmenve megtámadta őt,­­ ököllel ütlegelte, a fiúk csillapí­­tották le a harcias útonállót.­­ De a gyors menekülés is segí­ I tett abban, hogy a leány nem­­ kapott több ökölütést a fejére. November elején a Gheor- I­ghe Șincai Líceum öt végzős­­ lánynövendéke Báraoarán (Já­­rabányán) megrongálta­, a fizi­­­­katanárnő nyaralóját. Össze-­­ törték a kerítést, az ablakokat és a riasztóberendezést. Az öt lányt két hét múlva sikerült­­ azonosítani. Azt nyilatkozták,­­ hogy nem voltak berúgva, és­­ nem volt semmilyen megala­­­­pozott okuk arra, hogy a tanár­nő nyaralóját tönkretegyék. Tettüket nem tudják megma­­­gyarázni. Az sem áll fenn,­ hogy rossz jegyeket kaptak­­ volna, az öt lányból csak kettőt tanított a tanárnő. A Gheorghe Barisiu egyik­ XII. osztályos lánytanulója ma-1 tematikaórán öngyújtóval meg-­ gyújtotta tanárnője haját. Az ifjú amazon tettének elköveté­se után azt nyilatkozta, hogy nem tudja motiválni cseleke-­ detét. Az ifjú hölgyet kicsapták­­ az iskolából. Édesapja elme­sélte, hogy lányával már volt­­ beszélgetése, amelyben kifo­gásolta lánya viselkedését, és kénytelen volt radikálisabb eszközökhöz folyamodni. A le-­­ány sem adta könnyen, felje­lentette az apját a rendőrség­ gén, és a szerető, nevelői szándékú szülőt 200 000 lejes­­ pénzbírsággal sújtották. Ezek után nincs mit csodálkozni­ azon, hogy Kolozsvár egyik­ belvárosi iskolájában két azo­nos nemű ifjú világos nappal­ csókolózik: CSOMAFÁY FERENC ! Foodapest ‘98 Mint ismeretes, az egyik legnagyobb eu­rópai élelmiszeripari nemzetközi vásáron, a budapesti Fooda­pest idei rendezvé­nyén Románia több mint szegényesen képviseltette magát. Munkatársunk, Pa­taki Zoltán jelen volt a vásáron, tanulsá­gairól holnapi kia­dásunkban számo­lunk be. BIBANCOREX A HARMADIK ÉVEZRED BANKJA

Next