Romániai Magyar Szó, 1998. december (10. évfolyam, 2907-2932. szám)
1998-12-03 / 2907. szám
\(oAA' u jO^ ^' V Uj sorozat 9QH7 C7Q 0l 1998. december 3., CSÜTÖRTÖK Ara: előfizetőknek 577, darabonként 1300 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 222 32 11 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucure^ti, Pia|a Presei Libere INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz vagy < http://wwxv.hhrf.org/rmsz nagy egyesülés 80., tehát kerek évfordulóján, december elsején, ami 1990 óta egyben az ország nemzeti napja is, volt majd, minden, ami ilyenkor dukál, de történt olyasmi is, ami sehogy sem illik az alkalomhoz, ami árnyékot vetett a románság ünnepére. De kezdjük az elejével, mégpedig azzal, hogy a sok-sok rendezvény - köztük az elnök erdélyi turnéja, koncert Nagyenyeden, szentmise, méghozzá több is Gyulafehérváron, koszorúzások, számtalan szimpózium, szoboravatás Temesváron és Bukarestben, akadémiai ülésszak, a parlament ünnepi ülése, államfői üzenet a nemzethez, katonai parádé, és hadd ne soroljuk tovább - igazán nem tudott ünnepi hangulatot teremteni. Talán, sőt biztos, hogy azért nem, mert az imitt-amott a szomorú emlékű Megéneklünk, Románia-féle dicshimnuszok stílusát és hangulatát idézték, akárcsak az RTV és a közszolgálati rádió egyik-másik adása. Hogy mennyiben fedi a valóságot ez a vád, amit a hatalom fejéhez vág a bukaresti sajtó, azt pontosan nehéz megállapítani. Meglehet igaztalan, hiszen minden nemzet valamiképpen hasonló stílusban üli meg ünnepét, annyiban azonban mégsem, hogy sem a Megéneklünk, Románia korszakban, sem most nem igen fült a fogunk a fesztivista megnyilatkozásokhoz, történelemidéző momentumokhoz. Egyszerűen nem ismert azokban magára. Múltjára, jelenére pedig semmiképpen sem, hogy a távlatokról, a jövőről ne is szóljunk. És mindezen túl volt még valami, ami lényegében senkinek sem tetszhetett. Ez pedig az a megosztottság, mi több szem---------------------------------------------benállás, amivel politikai osztályunk az ország sorsdöntő kérdéseit, de íme, ünnepeit is kezeli. Mint láthattuk, a hatalom elsősorban a fővárosban mutatta meg magát, az ellenzék viszont Gyulafehérvárt választotta külön ünnepének színhelyéül, hogy ott ne annyira az elődökre, tetteikre emlékezzen, elvégre azokhoz lényegében semmi köze, inkább a kormányzatot támadja. Ebből pedig csak arra a megállapításra lehett jutni, és jutottak is sokan, hogy politikusainknak semmi sem szent, hacsak a hatalom nem az, amelyért képesek feláldozni még a nemzeti ünnepet is. Komorra sikerült tehát a december elsejei ünnep. Olyannyira, hogy majdnem kizárólag világvégi hangulatot gerjesztett, sötét gondolatokat szült, így nyolcvan évvel az ország kikerekedése után a nemzet talán legjobbjain valamiféle fatalista érzés uralkodott el, és felerősödött bennük nemcsak a harag, de a,félelem is, hogy... Romániának rövidesen vége, darabjaira hull. És nem elsősorban azért, mert valaki is elszakítana kisebb-nagyobb darabot területéből, hanem, mert a románság maga nem tudja egyben tartani történelmi tartományait, amelyekben centrifugális erők jelentek meg. Mindez persze azért, mert a jelenlegi politikai osztály összességében feláldozza a nemzeti érdeket cserében az önösökért. E tekintetben elhangzott még olyan óhaj is, hogy az ezredforduló találja egyben az országot... Rémes gondolat éppen nemzeti ünnepen a végveszély ötletével játszadozni. S azon túl, hogy nem igazán illő, talán valóságalapja sincs. Mert igaz az, hogy Románia ma, de történelmében nem először nehéz napokat él át, s az is, hogy sok minden nem úgy megy, ahogy reméltük. De kin, kiken múlik ez? A népen? Aligha. Csakis azokon, akik a nevében uralkodnak, gondnokai az ország sorsának. Ha csak őket akarták az értelmiségi váteszek magukra ébreszteni, akkor jó. Ha viszont maguk is részt vesznek az ország minden eszközzel való demoralizálásában, akkor tényleg baj van. Mert, ahogy látom, nem annyira sötét a kép, nem annyira fekete az ördög, mint azt a falra festik. S hogy miért nem? Azért, mert mára már kialakult egy olyan réteg, amely, ha politikusaiban nem is, de saját magában, munkájában és jövőjében már bízik. És hogy mekkora ez a réteg, arról hétfőn alkothattunk képet. Az ajándékba kapott szabad nappal szerte az országban igen kevesen éltek. Bukarestben így a szabad hétfő százezreknek munkával, értékteremtő munkával telt. GYARMATH JÁNOS Komor ünnep HM HAGYHATJUK Sifr MÉM 55Kiblikkelt” irodalom November 4-7 között zajlott Marosvásárhelyen a IV. Nemzeti Könyvvásár, mely arról győzhetett meg sok látogatót és szenvedélyes könyvbarátot, hogy a XX. század végén nemhogy kihalóban, hanem fellendülőben a „könyvipar”. Szomorú viszont az, hogy az itt bemutatott igencsak gazdag és válogatott könyvtermés (számos hazai és határon túli magyar könyvkiadó, illetve hazai román kiadó volt jelen e háromnapos rendezvényen) csupán vajmi keveset mutathatott fel abból, amit manapság irodalomként szokás emlegetni, annál több volt azonban az olyan reprezentatív és sok szempontból gazdagnak tekinthető „objekt”, mely a mai olvasó érdeklődését, kulturális és civilizációs igényét volt hivatott kielégíteni. Regény és sporthorgászat, vers és szépségápolás, szótár, tankönyv, lexikon, térkép, képeslap, prospektus, dráma, vicc- és anekdotagyűjtemény, gyermekkönyv, kifestő, ajándéktárgy... és még annyi minden volt kapható itt, ám ha körülnézett az ember, nem igazán talált valós és hiteles régi és friss irodalmat... E hiány miatti fájdalom azonban korántsem törhette le a buzgó keresgélők kutatókedvét, hiszen mindannyian a bőrünkön érezhetjük azt, hogy az új évezredben nem csupán az irodalmat és a szép szó iránti igényt, hanem, sajnos, az egész írott kultúrát kell átmentenünk, és lehetőleg olyan formában, ahogyan azt az őseinktől kaptuk! Kérdezett: KISGYÖRGY RÉKA (Folytatása a 4. oldalon) Gondolt-e valaha is arra a nagyrabecsült, hogy Trianonból nem csak kára, de haszna is származott a magyarságnak? Meglehet, Trianon nélkül nem lenne ennyi Nobel-díjas tudósunk? A magyarázat egyszerűbb és kézenfekvőbb, mint sokan gondolnák. A párizsi béke előírásaként a megmaradt Magyarországnak csökkentenie kellett hadseregét, méghozzá drasztikusan. Az okos kultúrpolitikának köszönhetően az így felszabadult pénzt elsősorban az oktatásra fordították. Korabeli statisztikákban meg lehet nézni: az első világháborút követően Magyarországon az egy lakosra jutó oktatásra költött pénz bármilyen más országét meghaladja! Ezekben az években jártak iskolába - például a híres Fasori Gimnáziumban -, majd egyetemre a leendő Nobeldíjasok és más világhírű magyar tudósok közül igen sokan. Mi ennek az üzenete a vitához? Az, hogy a magyarságnak továbbra is a tudásban kell nagynak lennie, az oktatásra kell az eddigieknél nagyobb figyelmet és természetesen jóval több pénzt fordítani. Dr. Kroó Norbert kutató, a magyar oktatásügyi minisztérium helyettesállamtitkára beszédében (a dobogókői nemzetközi regionális konferencián) azt is hozzátette, hogy a magyarságnak azért is igen jó az esélye az európai integrációban, mert a jövőt a tudás dominálja, vagyis az, amiben jók vagyunk. A gazdag Nyugat elkényelmesedett, ezért a három új EU-tag új impulzust, lendületet adhat, új ötleteket vihet a tudományosságba. Ebben a magyarságnak komoly szerepe lesz. - Újra el kell higgyük, hogy a magyarság legnagyobb és legértékesebb tőkéje a feje. El kell higgyük, hogy inovatívak vagyunk, alkalmasak nagyobb lépésekre is! - mondta Kurucz Gyula, a Magyarok Világszövetsége Anyaországi Régiójának elnöke, aki egy részletesebb elképzelést is ismertetett arról, hogy miként lehetne a Trianon okozta hátrányból előnyt csinálni, a kárt haszonra fordítani. Az ötlet először 1998 tavaszán, Gödöllőn, a Magyar Polgármesterek II. Világtalálkozóján került a nagyobb nyilvánosság elé. Kurucz Gyula felvezetésében ismertette, hogy a trianoni határok következtében generációk óta több mint négymillió magyar „tolmács” (románul, németül, szlovákul, szerbül, horvátul, szlovénul is beszélő), több tízezer jól képzett, két-három nyelvet ismerő mérnök, közgazdász, jogász, vállalkozó él Magyarországon és a szomszédos országokban. Magyarország térségbeli helyzete és jelentősége, gazdasági súlya és közvetítő szerepe ugyanakkor attól is függ, hogy mennyire tudja gazdasági együttműködésbe szervezni a kárpátmedencei magyarságot. Egyelőre a magyar-magyar gazdasági kapcsolatrendszer igen kezdetleges, hisz pillanatnyi árkülönbségekre épít, ide-oda szállít, ahelyett, hogy élne a különböző gazdaságok komparatív előnyeivel, befektetne és termelne. Mindez megváltozhat, ha teljes kapacitással működni fog a Kárpátinfo, mely a régi magyarlakta vidékein Internetrendszerbe gyűjti a vállalkozókat és szolgáltatja a térség gazdasági információit. A régió országai ár, bér és befektetési viszonyainak egyidejű ismerete a magyarság egyik legkomolyabb anyagi és egzisztenciális alapjává válhat. A rendszer alapszinten egyfajta gazdasági expresszújság feladatát töltheti be, tájékoztatva a térség valamennyi kis- és középvállalkozóját, a gyártókat és a kereskedőket egyaránt. Magasabb szinten a központ és az alközpontok (nálunk Székelyudvarhelyen, Szatmárnémetiben és Kolozsvárt lehetnek ilyen alközpontok) és a köréjük szervezett gazdasági, jogi, kereskedelmi és banki tanácsadó csoportok térségi elemzéseket, piackutatást, pályázatok kidolgozását és menedzselését végezhetik. Ez a SIKE LAJOS (Folytatása a 4. oldalon) Egy 70 milliós térség tolmácsai lehetünk? VA* A nemzeti ünnep előestéjén Emil Constantinescu államfőnek megvilágosodása támadt- rájött, hogy az elnöki hivatalnak a nép felé kell fordulnia. A képen: erdélyi parolázás a Néppel Magyar mérnök Romániáról erdélyi magyarokról Valószínűleg nagyon kevesen tudják, hogy a bukaresti székhelyű Shell Romania Kft. által üzemeltetett több mint 45 Shell-benzinkút zömének építője, építtetője magyar szakember. A kft. fiatal műszaki igazgatója, FEKETE LÁSZLÓ is két esztendeje érkezett Bukarestbe. Korábban a Shell Magyarországnál dolgozott, és 1996 elején merült fel, hogy a bukaresti kft. építkezési ütemét felgyorsítandó jó lenne a román fővárosba jönnie. Ideérkezéséig a Shell Romania Kft. évente alig 2-3 benzinkutat helyezett üzembe, s azzal az „irammal" sosem érte volna el azt a „kritikus tömeget", amivel már hasznot termelő lehet egy vállalkozás. A jellegzetesen „regáti" lassúság mellett drágán is dolgoztak, így született meg Pesten a döntés, hogy Fekete László Bukarestbe költözzék. Itt fél évébe tellett, míg megfelelő partnerek felkutatása, beszállítók kiválasztása után eljutott(ak) oda, hogy 1997- ben már 29 benzinkutat építhettek... Esztendő végén hazatérhet a magyar szakember, mert bízik benne: nélküle is mennek majd a dolgok, hisz olyan gárda jött össze, amely már tudja, hogy kell dolgozni. Immár bátran állíthatja: a magyarországi és a bukaresti Shell között alig van különbség a végzett munkák, a szolgáltatások minőségét illetően... Mi a magyar szakembert nem szakmájáról, nem a Shellről faggattuk, hanem inkább az érdekelt, hogyan látja két és fél év után Romániát, a román gazdaságot, az erdélyi magyarságot, de miként vélekedett. - Nem volt könnyű „vállalkozás" két kisgyerekkel, családostól ide kijönni, s ráadásul magyarként. Rosszabbra számítottam, és be kell vallanom, kellemesen csalódtam. Szerencsére a cégen belül az angol a „hivatalos nyelv", egyetemet végzett bukaresti kollégáimmal nem jelentett gondot a kapcsolattartás. Két esz-FERENCZ L. IMRE (Folytatása a 4. oldalon) Most már biztos, Magyarországra látogat Radu Vasile Kétnapos hivatalos látogatásra december 6-án Magyarországra érkezik Radu Vasile román miniszterelnök - jelentette hétfőn az MTI. Kormányfőnk Orbán Viktor meghívásának tesz eleget, s vendéglátóján kívül találkozik Göncz Árpád köztársasági elnökkel, valamint Áder Jánossal, az Országgyűlés elnökével. Vidéki programja keretében a román miniszterelnök Szegeden megbeszélést folytat a Tisza-Maros Regionális Együttműködésben résztvevő vezetőkkel. Gyulán találkozik a helyi önkormányzat vezetőivel, valamint a magyarországi román nemzeti kisebbség képviselőivel. Orbán Viktor és Radu Vasile a tervek szerint jövő hétfőn Budapesten közös nyilatkozatot ír alá, mely áttekinti a kétoldalú kapcsolatok legfontosabb kérdéseit, s megjelöli a főbb tennivalókat. A közös dokumentumban vélhetően szerepel majd a romániai magyar egyetem ügye, a Budapestet Bukaresttel összekötő autópálya kérdése (a nyomvonal kijelölésének témája), valamint a romániai reformfolyamatok, illetve integrációs törekvések számára nyújtandó magyar támogatás megerősítése. A Párkány-Esztergom közötti félig-híd magyar-szlovák összefogással végre befejeződik. Hírünk a 2. oldalon * Fotó: CSOMAFÁY FERENC / RMSZ Harcias amazonok vagy felelőtlen csitrik? ! Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani arról, hogy a fiatal lányok támadnak meg más lányokat. Egy egyetemista lány a helyi sajtóban arról számolt be, hogy este, órák után hazafele tartva a Grigorescu negyedben egy négytagú csoporttal találkozott, amely három fiúból és egy le- lányból állott. A leány az úttesten átmenve megtámadta őt, ököllel ütlegelte, a fiúk csillapították le a harcias útonállót. De a gyors menekülés is segí I tett abban, hogy a leány nem kapott több ökölütést a fejére. November elején a Gheor- Ighe Șincai Líceum öt végzős lánynövendéke Báraoarán (Járabányán) megrongálta, a fizikatanárnő nyaralóját. Össze- törték a kerítést, az ablakokat és a riasztóberendezést. Az öt lányt két hét múlva sikerült azonosítani. Azt nyilatkozták, hogy nem voltak berúgva, és nem volt semmilyen megalapozott okuk arra, hogy a tanárnő nyaralóját tönkretegyék. Tettüket nem tudják megmagyarázni. Az sem áll fenn, hogy rossz jegyeket kaptak volna, az öt lányból csak kettőt tanított a tanárnő. A Gheorghe Barisiu egyik XII. osztályos lánytanulója ma-1 tematikaórán öngyújtóval meg- gyújtotta tanárnője haját. Az ifjú amazon tettének elkövetése után azt nyilatkozta, hogy nem tudja motiválni cseleke- detét. Az ifjú hölgyet kicsapták az iskolából. Édesapja elmesélte, hogy lányával már volt beszélgetése, amelyben kifogásolta lánya viselkedését, és kénytelen volt radikálisabb eszközökhöz folyamodni. A le-ány sem adta könnyen, feljelentette az apját a rendőrség gén, és a szerető, nevelői szándékú szülőt 200 000 lejes pénzbírsággal sújtották. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy Kolozsvár egyik belvárosi iskolájában két azonos nemű ifjú világos nappal csókolózik: CSOMAFÁY FERENC ! Foodapest ‘98 Mint ismeretes, az egyik legnagyobb európai élelmiszeripari nemzetközi vásáron, a budapesti Foodapest idei rendezvényén Románia több mint szegényesen képviseltette magát. Munkatársunk, Pataki Zoltán jelen volt a vásáron, tanulságairól holnapi kiadásunkban számolunk be. BIBANCOREX A HARMADIK ÉVEZRED BANKJA