Romániai Magyar Szó, 1999. január (11. évfolyam, 2933-2960. szám)

1999-01-04 / 2933. szám

Új sorozat 2933. szám , 1999. január 4., HÉTFŐ Ára: előfizetőknek 577, darabonként 1300 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címekről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RMSz vagy http://www.hhrf.org/rm­sz Lapzártakor: Indulhat a Rodong-1? Észak-Korea nagy valószí­nűséggel befejezte közepes hatótávolságú ballisztikus ra­kétájának, a Rodong-1 kifej­lesztését és már hadrendbe is állított közülük néhányat - hozta nyilvánosságra a Japán védelmi minisztérium. A Reu­ters által vasárnap megszer­zett dokumentum szerint Észak-Korea most még na-y hatótávolságú rakéták sztélén munkálkodik: a Taepondong-1-es típusú, több mint 1500 kilométeres ható­­távolságú rakétával tavaly augusztus végén hajtottak végre kísérletet, s a rakéta röppályája japán légtéren át vezetett, ami nagy nemzetközi felháborodást váltott ki. Titkos arab külügyminiszteri találkozó? Sajtójelentések szerint Egyiptom, Jemen, Szaúd- Arábia és Szíria külügymi­niszterei szombat este titok­ban találkoztak Egyiptom­ban, hogy megvitassák az Irak körül kialakult helyze­tet.Több arab napilap egybe­hangzó értesülése szerint a négy miniszter a­ Vörös-ten­­ger partján fekvő el-Gurda­­ka városban annak az esé­lyét vitatta meg, hogy Irakot esetleg újabb amerikai-brit katonai csapássorozat éri. Szóba jött a Kairóba január 24-ére összehívott arab kül­ügyminiszteri találkozó is, amelyen az Iraknak szente­lendő csúcstalálkozót készí­­tik elő. Közös karácsony a Csíky-kertben Nem mindennapi karácso­nyi versenyek színhelye volt december 28-án a Csíky­­kerti Szent Benedek Tanul­mányház Gyergyószentmik­­lóson, a Caritas mezőgazda­­sági részlege (Agrocaritas), az esperesi hivatal és a vá­rosvezetés szervezésében: híre Bukarestből is idevon­zott fiatalokat, és a Gyer­­gyói-medence versenyzői mellett az Udvarhely-széki Oroszhegyről is versenyzett gyerekcsapat. - Ilyen jellegű versenyt még nem szerve­zett senki Erdélyben - súgta nekem verseny közben Haj­dó István főesperes.-úr némi büszkeséggel - tessék vala­mi szépet írni róla! A verseny a gazdagon dí­szített karácsonyfa alatt a karácsonyi énekversennyel kezdődött. A föllépő dalcso­portok sok szép, köztük ke­vésbé közismert karácsonyi énekkel is megörvendeztet­ték a közönséget. A pálmát az Ambrus Éva zenetanárnő vezette Dalocskák gyermek­­csoport vitte el, amely II-­­VIII. osztályos gyermekekből állt, főleg a Fogarassy Mi­hály iskolából, de nem csak onnan. A zenetanárnő meg­kért, hogy tolmácsoljam: a Dalocskák várja jó hangú, énekelni szerető gyermekek jelentkezését bármely isko­lából. Az énekverseny má­sodik díjazottja a tekerőpa­taki gyermekcsoport, míg a III. díjat a Salamon Ernő Lí­ceum általános tagozatának dalcsoportja nyerte, amelyet Pál Ibolya zenetanárnő ve­zet. Sok élményt hoztak a ta­nulmányházba alig févő kö­zönségnek az élő betlehe­­mes előadások, bár a meg­j­­elenített téma ugyanaz vo! GÁL ÉVA EMESE (Folytatása all. oldalon) Mindig ugyanaz Újév előtt és után látja igazán az ember - újság­író és -olvasó egyaránt alig megyünk előre. A témák hetenként-havonként-évenként ismétlődnek. Ez az állandóság egyrészt végtelenül unalmas, másrészt roppant megnyugtató. Unalmas minden nap levinnem a szemetet, de nagyon kellemes dolog tudnom, hogy holnap is nap lesz, amikor ismét levihetem a szemetet. Ez egyszer majd megszakad­­ az én számomra, de az­után is leviszi majd valaki. A teremtés óta állandó a forgás: napra éj jön, majd új nap kél. Holnap is „ma” lesz, mert a hol­nap sosem jön el, csak a másnap. Újév napja is eléggé másnapos-macskajajos hangulatban szokott telni. Szokott­­ valami huszonöt évvel ezelőttig. Mióta rájöttem, hogy a gyermekműsor a legkelle­mesebb szilveszteri program, azóta kevesebb asz­pirint használok újév napján. Este egy csésze lan­gyos tej, s nyomás az ágyba. Még mindig ez a leg­olcsóbb és legpihentetőbb dolog. Különösen akkor, ha tudom, hogy másnap ismét dolgoznom kell. S kell, mert hál’istennek, van mit: nap mint nap két doboz jegyzet vár, az eleje fogy, s a vége gyarap­szik. Jól van ez így. Mondom: nagyon megnyugtató. S ha nem olvasom az újságot, s nem kapcsolom be a tévét, akkor még jobb a közérzetem. Az újságban úgyis csak a dátum változik, a hírek állandóak: szilveszterkor is munkában voltak a rendőrök, s a portások, nagyon boldog az év első újszülöttjének mamikája. Száz karácsonyfa gyúlt ki, ötven embert sebesített meg a petárda, kétszáz autó tört össze a mámortól ír szóval, pozitív a mérleg. Január: tart a hideg (mi mást tehetne?). Február: heves sztráj­kok, enyhe havazás. Március: árvíz, szélvész. inf-KUSZÁLIK PÉTER (Folytatása all. oldalon) E­gy esztendő lezárultával, szinte minden ember számára kötelező a számvetés, s hogyha egy-egy ilyen esztendő sokuk számára nem is zárult egyértelműen nyereséggel, akkor nem a magánélet terén, de legalább a politikai élet terén, a munkában s az egyéni vál­lalkozásokban, felelősségvállalásban - körül kell alaposan nézni. S az embernek, pláne, hogyha az romániai magyar, akkor nem utol­sósorban el kell tűnődnie azon is, hogy haladt-e, s hogyha igen, akkor merre és mennyire a romániai magyarság s természetesen, a vezető­­szerv, az RMDSZ szekere. Mert végül is sok minden történt, szinte „korforduló” volt ez a méltán 1998-as esztendő sokunk számára, hi­szen kisebbségi egyetemhálózat hozatott létre, mégha csak a gondolat szintjén is egyelőre, az RMDSZ hősiesen, talán túlontúl hősiesen is, megállta helyét az általa kivívott kormányszerepben, sorsok és hely­zetek dolgában dönthetett, s ami szintén nagyon fontos: nem panasz­kodhatott amiatt, hogy a tagság nem támogatta volna eléggé, s hogy a különféle platformok, mint egymástól kü­lön-külön álló és széthúzó jégtáblák, megbontották volna­­ - nevezzük így! - „jéghegy” egysé­get-Persze, e nyereséget a média és az úgy általában vett hazai román nyilvánosság többszörös futamokban, ámde mégis, szintén általános jelleggel, megpróbálta romba dönteni menten,... olykor akár úgy is, hogy sokan - nyilvánosan­- visz­­szavonták azt, amit két-három órá­val vagy nappal előbb valahol va­lakik kijelentettek. Node, mégsem kell azért félnünk! Mert hát jól tudjuk, hogy az erősebbeké a konc, s olykor a harcban kitartóké a győzelem, amikor például az el­lenséges hadtest visszavonul! Az RMDSZ-t nem lehetett kiküldeni, még ha oly sokszor ujjal mutatták is számára a képviselőházi ajtót! Veszteség pedig aligha volt. Hacsak a módszeresen és tudatosan eltávozottakét és eltávolítottakét nem te­kintjük annak. Ámde ez már „más tészta”. Szinte meglepetésszerű volt azonban az, hogy az „utolsó pillanat­ban,, mármint az elmúlt politikai év utolsó momentumában, meglepe­tésként, román-magyar kétnyelvűséget kezdtek emlegetni a híradók­ban, mintha­ mintha kellő füleket érintett volna a többéves kérés, amely a romániai magyarság autonómiatörekvéseit, illetve a bilingviz­­mus kérdését illeti. E­­kérdésben viszont döntés semmiképp sem szü­lethetett meg. De vajon születik-e, születhet-e egyáltalán?! S vajon ez megtörténik-e az elkövetkező, az 1999-es esztendőben?! Nos hát, válaszokat egyelőre, még csak nem is sejthetünk. Számos p­ozitív jel viszont, amely az égi médiákon, valamint az egyes ügycs­­ajos elektronikus vagy egyéb jellegű információs bázisokon és csa­tornákon keresztül felénk áramlik, szinte előrejelzi azt, hogy a világ­nak - és ezen belül Európának - föltétlenül jó irányba kell­ haladnia, talán már csak azért is, mivel előttünk a kétezredik esztendő, s e mági­kusnak tartott számjegy amolyan támaszpont, viszonyítási jegy, egy lehetséges „gordiuszi csomó” az emberiség történetében. Sokan talán a megváltást várják ettől az évtől, talán az időszámítás megváltozását, akár meg is feledkezve arról, hogy egy ember halálának, Jézus Krisz­tus mágikus pusztulásának és mesés feltámadásának kezdetétől „datá­lódik” a keresztény időszámítás. s Hogy mindannyian ki vagyunk szol­gáltatva­ a huszadik századvég talán eseménybontó önszerveződésé­nek... Viszont még mielőtt belegabalyodnánk egy talán túlontúl szerteága­zó civilizáció- és mentáltörténeti okfejtésbe, jegyezzük ,meg azt, ami nem tűr halasztást: az 1999-es év világszerte zsidó-rehabilitációs esz­tendőnek van nyilvánítva, már ami e lassan eltelő huszadik század­ ka­­tasztrofikus jellegű történelmi eseményein való módosítási szándékot illeti. S talán II. János Pál pápa hamarosan Kelet- és Közép-Európába , is ellátogat, nyilván... hivatalos meghívásnak téve eleget. De talán sok egyéb szempont szerint is megnevezhető, vagy inkább átkeresztelhető ez az esztendő­­ különböző aktuálpolitikai, történelmi, földrajzi, bio­lógiai, faji, nemi, felekezeti, hadászati és méhészeti, és... számos más, érdekesnél érdekesebb nézőpontok alapján. Egy azonban bizonyos: az ún. „magasabb” kritériumok szerint, 1999 „az Atya éve” is, az Istené, a szent „szabadítóé”, s ennek teológiai megnyilvánulásáé. Ezek alap­ján, tekintsük tehát ezt az új esztendőt is egyértelműen nyereségednek! KISGYÖRGY RÉKA ,­­■ Egyértelmű nyereségek Nagyváradi színi tanoda Statiszták lesznek, de talán nem csak Nagyváradon januártól bein­dul a Szigligeti Társulat mellett működő színi tanoda. A szer­vezők nem titkolt szándéka olyan fiatalok képzése, akik bármikor hatékony segítséget nyújthatnak majd mint statisz­ták a színészeknek, s talán ez­úton kinevelődik egy olyan ge­neráció, mely szorosabb kap­csolatot épít ki a színházzal. A tanoda abban is újat nyújt, hogy az erdélyi színházak ré­széről ez az első ilyen jellegű lépés. A meghirdetett felvételi­re számos, különböző korosztá­lyú fiatal jött el, akiket érdekel a színház, szeretnek szavalni, esetleg már voltak fellépéseik, de olyan is akadt aki sikertelen színi felvételi után volt. Kovács Leventét, a Marosvá­sárhelyi Színművészeti Akadé­mia dékánját kérdeztük tapasz­talatairól az első felvételit kö­vetően. - E stúdiómunka beindításá­nak több szempontból is nagy fontossága van. A színházban ugyanis igen lecsökkent a szí­nész személyzet létszáma, ezért nagy megterhelés esik a színé­szekre és olyan feladatokat is el kell végezniük, amiket más­hol, a segédszínészek, stúdió­sok, csoportos színészek vé­geznek el, akik képzettek, nem az utcáról ráncigálták be őket alkalmi feladatra. Ez minden­hol így van,­ nálunk azonban eddig erre nem volt gyakorlat. Fontos azért, mert ez tágabb ér­telemben is tehetségkutatói és - kezelési fórum. A színházra való előképzettség nagyon ala­csony a fiatalok körében, így aztán közelebb kerülhetnek a színházhoz, ami tehetségük ki­bontakozására is alkalmat ad. Aki közülük alkalmas, az ezen az úton hamarabb elindulhat a professzionális színjátszás, a főiskola felé, tudjuk azt is, hogy mindez elmú­lik, az év végi kiengedés után visszaszokunk a mindennapokba, belelendülünk 1999-be is, mint minden elődjébe, s remélhetőleg sok utódjába is. A január elsejéknek azonban megvannak a maradandó cseme­géik is. Közös tulajdonságuk, hogy mindig keserűbbek az egy évvel korábbinál, s mindenkor legfeljebb egy mazochista vi­gaszt nyújtanak, a tudatot, hogy egy év múlva még rosszabb lesz. Az év eleje ugyanis mindig kivá­r Várható-e e kezdeménye­zéstől, hogy a fiatalok majd na­gyobb érdeklődéssel fordulnak a színház felé? - Ez nem egyik napról a má­sikra történik, de ha egy ilyen dolog beindul, az mindenképpen vonzerőt jelent. A stúdiósok nyilván saját produkcióval is tesznek majd egy kisebb vizs­gát, amire biztosan sok fiatal eljön majd, és így ők is kedvet kaphatnak. Így aztán lassan visszaáramlik a színházba a mostanig elveszett közönség egy része. - Milyen felkészültségű­ek voltak a jelentkezők? - Jó benyomásaim vannak, sőt kellemes meglepetéseim. Nagyon érdekes és széles volt a mezőny, mert tizennégy évestől, huszonhat évesig szin­te minden korosztály itt volt kis középiskolástól végzett mérnökig. Akik eljöttek, vala­milyen módon rátermettséget bizonyítottak, így mindenkép­pen optimistán nézem, és úgy vélem, hogy egy jó társaság áll majd össze. Meleg Vilmos, a Szigligeti Társulat vezetője az elindulás nehézségeiről beszélt. - Immár a negyedik toborzó is megtörtént. Pillanatnyilag 26 tagja van a Szigligeti Társulat színitanodájának. Az arányok egy kicsit rosszak, mivel 8 fiú és 18 lány van, s a fordított lét­szám lenne az ideális, de azért most mégis a részvétel a fon­tos. Persze, ha szerepet kell ki­osztani, akkor a fiúknak annyi előnyük lesz, hogy ők 2-3 sze­repet fognak játszani, míg a lá­nyok egyet-egyet. Januártól két csoportban tartunk foglalko­zást. A 26-os létszámot attól függően osztjuk két, 12-13-14 személyből álló csoportra, hogy milyen elképzelése lesz majd a vizsgaanyaghoz annak a tanárnak, aki előkészíti a vizs­gát, tehát hány diákkal tud dol­gozni. Az oktatás különben ja­nuár 9-én indul... - Tudomásunk szerint a Nem élhetek muzsikaszó nélkül cí­mű Móricz darabban néhány tanodás már statisztálhat! - Igen, már e darabban is részt vesznek a tanodások. A tanárok között lesz Bathó Ida kolléganőm, Szombati Gille Ottó és Varga Vilmos, akik JÓZSA TÍMEA (Folytatása all. oldalon) Ip áremelésekkel és új fizetési kötelezettségekkel érkezik. Ma­gyarországon ez év első napjától drágább például az áram, a tej, várhatóan többe kerül majd a ke­nyér,­a cukor, a hús, a vasút, a tá­volsági buszozás. Mindezt persze megszoktuk, évente szembesü­lünk velük, csakúgy, mint példá­ul azzal, hogy Budapesten belül ezután még drágábban, jelenleg 90 forintért utazhatunk. Vannak azonban egészen kü- NAGY IVÁN ZSOLT (Folytatása all. oldalon) ____________________L.__________________________|-------------------------------------------— A pénz, amely elfoglalta a dollár helyét - igazából csak mától lép jogaiba • Az euroval kapcsolatos tudnivalókról keddi számunkban összeállítást közlünk Egyre híresebbek Hu Xiaodan kínai divattervező munkái. E sárkányokkal és főnixmadarakkal díszített ruhaköltemény legutóbbi, Tiltott Város címmel meg­tartott bemutatóján lépett először a nyilvánosság elé • Reuters fotó B.U.E.K. Aligha vagyok egyedül azzal, hogy nem szeretem a január else­jéket. Már önmagában a nap is meglehetősen nyomott hangu­latú, átszilveszterezett éjszaka után megy be az ember a szer­kesztőségbe lapot készíteni, min­denki álmos, hírek nincsenek, az oldalakat mindenképpen meg kell tölteni, a lapzárta pedig iszo­nyú messzeségekben rejtőzik. De mondjuk,­­z privát nyomor. Csu­pán tetőzik azt a határozottan ki­ábrándító érzést, hogy megint megkezdődik egy év, az ünnepek pillanatok alatt elmúló napjait az iszonyatos szürkeség követi, s egyelőre csak a falakra most ki­tett naptárakat lapozva lehet só­várogni a tavasz után. Persze Egyelőre EZ AZ UTOLSÓ NEVETÉS 100 OOO-ÉRT! Barométer műsormellékletünk utolsó oldalán, a rejtvény helyén a Debreczeni Éva által készített hu­moros rejtvénysorozat utolsó darabját közöljük. A decemberben közöltek (5,6,7) és az utolsó, a 8. meg­fejtéseit kérjük egyszerre, a lapból kivágva szer­kesztőségünk címére beküldeni. A mai rejtvény a 8. feladvány. A névű rejtvény megfejtését 1999. január 22-éig egyszerre kell eljuttatni a szerkesztőség címé­­re.

Next