Romániai Magyar Szó, 2000. április (12. évfolyam, 3376-3401. szám)

2000-04-01 / 3375-3376. szám

Új sorozat 3375-3376. szám 2000. április 1-2., SZOMBAT—VASÁRNAP Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.org/rmsz­c Egyesek túlozták, mások minimalizálták... Környezetvédelem és vadkapitalizmus Az elmúlt két hónapban a romániai és a nemzetközi média rengeteget foglalkozott a máramarosi környe­zetszennyezésekkel. S mint ilyen esetekben szokásos, egyesek eltúlozták, mások igyekeztek minimalizálni az ügyet. Sokan elírtak dolgokat, mások híradása pontatlan volt. A lényeg viszont - a környezetszennyezés ténye - vitathatatlan. Máramarosban pedig különösképpen az i­S annak gondjai nem újkeletűek. Hiszen a színesfém­bányászat és az ércfeldolgozás - melyekkel évszázadok óta foglalkoznak Máramarosban - egyik velejárója a környezetkárosítás. Ám magát az iparágat nem lehet felszámolni. Tudomásul kell vennünk, hogy környezet­szennyezés ott - s másutt is - korábban is volt, van és - sajnos - lesz. De nem mindegy, hogy mekkora! Sajnos, az utóbbi években, de főként 1989-et követően - bár a kitermelés és a feldolgozás üteme lényegesen csökkent - a környezetkárosítás már-már katasztrofális szintre emelkedett. Tény, hogy Máramarosban több, mint száz éve hasz­nálnak - ipari szinten - nagyon mérgező ciánvegyü­leteket az arany és az ezüst kivonására. De 1999-ig olyan nem fordult elő, hogy a talajvizeket és a folyóvi­zeket ciánnal szennyezzék. Ez tavaly történhetett meg először, majd idén az AURUL Rt­ .jóvoltából” - immár katasztrofális méretekben! És az is tény, hogy a Tisza felső folyásából s a Visóból kipusztult egyik büszke­ségünk, a galóca. Az utolsó kifogott példányról 1995- ben számolt be az egyik horgász (s ez nem horgász­mese!). A hegyi patakokban a pisztrángállomány is jócskán lecsökkent. Az ok: a természetszennyezés. Vagy netán a vadkapitalizmus? Tekintsünk vissza, nézzünk szét! 1. Az AURUL Rt. nem sokkal az 1989-es rendszer­­váltás után alakult meg román és ausztrál tőkével. Ér­demes megjegyezni, hogy a részvények egy része román magánszemélyek tulajdonában van. A cég bejelentett fő tevékenysége arany és más színes- meg nehézfémek kivonása az évek során felgyűlt meddőkőzetből. A kinyerési technológia az ausztrál fél „hozománya”, ámbár a nyolcvanas években a nagybányai bányászati és színesfém-kutató intézetben egy jobb, környezetkí­mélőbb technológiát dolgoztak ki. Azt kellett volna alkalmazni, ha lett volna... jóindulat, nemzeti érdek... A műszaki szint így most gyatra, megengedhetetlen a XX. század utolsó évtizedében, ami miatt a ciánvegyü­letek az ipari szennyvíz megfelelő előkezelése nélkül (elmarad a ciánbontás) jutnak az ülepítőkbe. Persze, hogy ez történik, ha ezt megengedik, lévén így olcsóbb, a profit és a részvényesek haszna pedig - a magán­­személyeké is! - nagyobb! Az „eredmény”? 1999-ben ciánmérgezések a környező falvakban, a repülő vadkacsák és madarak 5-10 méter magasból döglötten zuhantak a szabadtéri szennyvíztározókba. 2000 januárjában aztán a kataszt­rófa, a nemzetközi botrány. Valahogy így összegezhető a hazai vadkapitalizmus e megnyilvánulása, melynek „szennyét” a Lápos, aztán a Szamos, a Tisza és a Duna menti lakosok itták, isszák. II. A történelmi Máramaros valamennyi patakának, folyójának vizét (és szennyét is) a Felső-Tisza gyűjti magába. 1990 után ott is a vadkapitalizmus, a felelőt­lenség az „úr”. Tessék csak kinézni a vonat ablakából ! Dr. LINGVAY JÓZSEF kutatómérnök, Bukarest (Folytatása a 4. oldalon) Strasbourgba kell vinni a Magyar Ház A nyilvántartásokban sze­replő mintegy száz RMDSZ-tag közül mintegy huszonöten gyűl­tek össze a Temesvár-belvá­­rosi körzeti fórumon, amelyet március 27-én tartottak a Csiky Gergely Színház stúdiótermé­ben. A megyei szervezet el­nöke, Tórós­ Tibor a beveze­tőben elmondta, a mintegy 7- 8000 kérdőív, illetve meghívó szétküldésének a célja „meg­mozgatni" a temesvári magyar­ságot, „közelebb kerülni a választókhoz". Feltűnően sok volt a közvetlenül érdekelt, RMDSZ-körökhöz tartozó „bel­ső ember”, a belváros magyar­ságát valójában alig néhány részvevő képviselte. Rövid beszámolót tartottak négyéves tanácsosi tevékenységükről Dukász Péter és dr. Oberst László városi, valamint Bodó Barna és Marossy Zoltán me­gyei tanácsosok. „Ez a terem, amelyben összegyűltünk - és nem kevés pénzbe került - szintén a megyei tanácsosok »lobbizásának« az ered­ménye”, jelentette ki Marossy Zoltán. Szóba került a Magyar Ház és a nemrég leleplezett, majd vandál módon összetört Klapka-emléktábla helyzete. Előbbi „magántulajdonként” hamarosan lekerül a jogtalanul elkobzott közösségi ingatlanok listájáról és baljós előjelekkel újból beindulnak a Magyar Ház Rt. kontra TIM-PRESS, illetve TIM-PRESS kontra HETI ÚJ SZÓ perek, az összetört emlék­tábla ügyében pedig „teljes gőzzel” folyik a nyomozás... Mint Halász Ferenc politikai alelnök elmondta, kevés esély van rá, hogy a tábla vissza­kerüljön a Klapka-házra, mert a város jelenleg a volt tulajdono­sokkal pereskedik az épületért és ezért nem adhat ki építési engedélyt ez ügyben. Többen javasolták, hogy a Magyar Ház perét el kell vinni egészen a PATAKI ZOLTÁN (Folytatása a 4. oldalon) NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL A könyvbemutatónak is megvan a varite . Kevesen bítogj­ják, mégis sokat lehet megtudni ilyenkor. Olyasmit, amire máskülönben nem figyelünk oda... Miként most kedden, a Társadalmi Dialógus Csoport termében, amikor három ukrán könyv és egy horvát indult útjára az olvasóhoz. Látszólag nem történt semmi különös. Valójában különös volt itt minden. Corneliu Regus egyetemi tanár előadásából megtudhattuk, hogy a romániai ukránok élete sem fenékig tejfel. Az utóbbi ötven évben ők is­­ tapasztalhatták a kisebbségi sors visszásságait. Az „aranykorban“ a haza bölcse diktátor bezáratta az ukrán iskolákat, fakultatívvá tette a hazai ukránok számára anyanyelvük tanítását... Vagyis belapátolta őket a nagy­­­olvasztóba. S mi történt? Valami egészen váratlan dolog: kivirágzott az­ ukrán nyelvű könyvkiadás! Rövid idő alatt 180 ukrán könyv jelent meg Romániában. Az emberi szellem békésen, de rendkívül határozottan visszavágott a beolvasztóknak. A létében fenyegetett kisebbség huszonöt írót küldött csatába... Tudósai, tanárai a falvakat járták, fonotékába gyűj­tötték 80 helység - Bukovina, Bánság, Máramaros­­ ukrán nyelvi anyagát. Az írók és a tudósok nemzetiségük javára fordították a csapást. És ki segítette őket ebben? Egy másik kisebbségi! - Domokos Géza, a Kriterion igazgatója, aki szorgalmazta s megszervezte az ukrán írók és nyelvészek műveinek kiadását. Erről is szó volt most kedden... S a terítékre került könyvek mintha ugyanezt folytatnák, mai állomásai lennének ugyanannak az útnak. Ivan Robcsuk tanulmánykötetében a romániai ukrán nyeljárásokról nyújt képet, modern nyelvészeti módsze­rek alkalmazásával. Magdalina László-Kucsuk „A szépirodalom kulcsá”-t forgatja ... egy nyitott zárban. Igen, innét, Romániából nézve, a nemzetközi elismerésnek örvendő hazai ukrán szakember észrevett egy furcsaságot. A független Ukrajna esztétái kiváló módszert dolgoztak ki az irodalmi művek lélektani elemzésére: a szocionikát, Freud és Jung pszichológiájának sajátos szintézisét, de nem alkalmazzák az ukrán irodalomra, csak a nagy orosz írókat faggatják vele... És Magdalina László­ Kucsuk az ukrajnai ukránok által kidolgozott módszer bevetésével könyvet írt a nagy ukrán írókról! Megtette azt, amiről a felfedezők elfeledkeztek... A Regus-házaspár, Aspazia és Corneliu Regus pedig a román fejedelmi iratokban található női neveket vizsgálja könyvében. A fejedelmi iratok nyelve ószláv, annak is egy régi ukrán nyelvjárása. A nevekkel pedig csupán az a gond - miként a nagy román nyelvész, Sextil Puscariu írja, - „hogy bennük egyetlen biztos nyoma sincs a hivatalos latin és román személynevek közötti folytonosságnak“. A középkori román névadók többnyire élőlények és természeti tárgyak - latin vagy nem latin eredetű - nevéből ihletődtek. Ezt dokumentálják a szerzők. A jelenség oka még sok fejtörést okozhat a román nyelvészeknek... A horvátok által kiadott igényes kivitelezésű kötet - Marcu Mihail Deleanu: Feljegyzések a krassóiakról - pedig e hazai kisebbség önmagára találásának, eszmélődésének első, könyvben rögzített dokumentuma. Mihai Radan tanár, romániai horvát szervezeti vezető szerint e könyvben a krassóiak maguk mondják meg, hogy kicsodák ők. Azért, hogy ne másoktól halljuk... Ideje lenne már, hogy a moldvai csángók is maguk mondják el, saját kiadású könyvben, hogy kiket tisztelhetnek bennük a többségiek! Visszatérve a Társadalmi Dialógus Csoport termében immár havi rendszerességgel tartott nemzetiségi könyvbemutatókra, jeleznénk: néha megtisztelik azokat jelenlétükkel az anyaországok nagykövetei is. Sőt, az ukrán nagykövetnek, Igor Harcsenko úrnak annyira megtetszett ez a találkozó, hogy ígérte, más alkalommal is eljön. Magdalina László- Kucsuk könyvét pedig népszerűsíteni fogják Ukrajnában. ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN Fejtörést okoznak Lapzártakor. ■ Az EU-miniszterek pénteki, brüsszeli rendes értekezletükön először foglalkoztak a ciánszennyezéssel. Beszámolót hall­gattak meg Margot Wallström környezetvédelmi főbiztostól a fejleményekről és az eddigi uniós erőfeszítésekről. Elmondta: a brüsszeli Európai Bizottság elnökletével létrejött nemzetközi munkacsoport már dolgozik, és még az idén várhatóan jelentést tesz. A miniszteri ülésen ismertette tapasztalatait a térségben járt német küldöttség is. Többen egyetértettek: a vizsgálatok eredményétől függően majd teljesebbé kell tenni a nemesfémbányákkal összefüggő környezetvédelmi EU-szabályozást. - Sok európai romának ma is üldöztetésben van része - áll az Amnesty International legújabb, pénteken nyilvá­nosságra hozott jelentésében. Eszerint elsősorban Bulgáriában, Csehországban, Koszovóban, Magyarországon, Romá­niában, Görögországban és Szlovákiában érik a romákat hátrányos megkülönböztetések. A közép- és kelet-európai országok pedig nem tesznek semmit a szóbeli vagy fizikai támadások, sőt időnként még gyilkosságok esetén sem. ■ A román kormány határozata értelmében június 4-én tartják a helyhatósági választások első fordulóját Romániában. A szavazópolgárok a helyi tanácsok, a bukaresti főtanács és a megyei tanácsok képviselőit, illetőleg a helyi és a bukaresti főpol­gármestert választják meg. A kormányhatározat úgy rendelkezett, hogy a szavazati joggal rendelkező romániai állampolgárok személyi igazolványuk alapján szavazhatnak. ■ Az április 3-án, hétfőn este megrendezendő bukaresti Uniter Gálán a díjazottak között ott találjuk Lohinszky Loránd érdemes művészt is, aki fél évszázados sikeres színészi munkásságáért veheti át az Életmű-díjat. Hajléktalan romák Lakossági fórumon panaszol­ták fel a Fenyves-lakótelep kö­zelében telekkel, földdel, szőlő­vel bíró zilahiak, hogy sok gon­dot okoznak a hajléktalan meg a vándor cigányok, hiszen lába kel terménynek, mindennek, ami megfogható. Állítólag a pol­gármesteri hivatal engedélyez­te hatvan roma családnak, hogy az övezetben megtele­pedjék, ám az állítást a hivatal nem erősítette meg, nem is cá­folta. Régi zilahi lakos viszont beismerte, hogy a szó szoros értelmében az övezetből a romákat „kifüstölték". Nem ez volt az első alkalom, amikor né­pes cigány családok a városon kívül a Fenyves közelében nyári időszakra megtelepedtek, akkoriban üveggyűjtéssel, seprűkötéssel stb foglalkoztak. Kevesen emlékeznek arra, hogy a vándor cigányok, de a helybeliek is sok gondot, prob­lémát és konfliktust okoztak 1989 előtt is, akkor viszont a téma nem volt szalonképes a „sokoldalúan fejlett társada­lomnak", főleg vezetőinek. Úgy­szintén megfeledkeztek arról sokan, az akkori hatalom már készült arra, hogy összeterelje őket külön kijelölt helyre. Ha nem következik be a változás, a cigánygettók elkészültek volna. Terv volt erre például Szilágy és Kolozs megye között mindenféle infrastruktúrát nél­külöző övezetben. Idén télen a Fenyves néven ismert zilahi kirándulóhelyen a szabadtéri színpad betonból készült öltö­zőjében, alagsorában népes roma család húzódott meg. Az erdő nem volt messze, ágat, gallyat gyűjthettek a fűtéshez azok, akik négy-öt sertéssel szívták egy fedél alatt a le­vegőt. A tavaly a kifüstölt romák részére a polgármesteri hivatal a Kraszna utca végén, ugyancsak erdőközelben jelölt ki helyszínt parcellázási szán­dékkal, ahol fedelet emelhettek volna maguknak a hajléktalan cigányok. Csakhogy nem szí­vesen látták őket a környék­beliek, ugyanis abban az öve­zetben is eltűnt minden kézzel fogható, állították az ott élő tősgyökeres polgárok. A kiutalt egy hektár területet mégsem parcellázták ki építési teleknek, ugyanis az utcabeliektől 425 tiltakozó személy aláírásával nyújtottak beadványt a pol­gármesteri és más illetékes hivatalhoz. Új helyszínt kellett keresni. A katonai lőtér köze­lében találtak, annak egyik sarkában, ahol semmi infra­strukturális létesítmény nem volt. Ezúttal a hadsereg tiltako­zott, érthetően. Ahol éles lö­vészetet is gyakorolnak, nem lehet családi házakat építeni. A helyszínre a polgármester tett javaslatot, az alpolgármester cáfolta, hogy az ötlet tőle szár­mazott volna. Fekete Károly alpolgármester szerint őt a határozat végrehajtására uta­sították. Nem lett belőle semmi. Az új helyszínjavaslat ezúttal egy szeméttelep közelében lenne. Különvélemény • Fotó: KUCSERA JENŐ / Marosvásárhely A Hivatalos Közlönyben olvastuk A 2000. évi 180. kormányhatározatról A 2000. évi 1. (Lupu-féle) földtörvény vég­rehajtási utasításait hagyta jóvá a Kormány a címben szereplő kormányhatározatával, amelyet a 2000. március 17-i 119. Hivatalos Közlönyben jelentettek meg. Jogtechnikailag is érdekes újdonságokat tartalmaz. A jog­szabály első része az 1991. évi 131. kor­mányhatározatot módosítja, egészíti ki és hozza összhangba az eltelt kilenc év alatt végbement változásokkal, legyenek ezek új kifejezések, elnevezések, majd új fejezetek beiktatásával (VIII-XI.) az 1. törvény végrehaj­tásának szabályait írja elő. Végül, a függelé­kek a végrehajtás alapjául szolgáló tábláza­tok, névjegyzékek modelljét adják meg, amelyek (helyes) kitöltése nélkül a birtokle­velek kiadása gyakorlatilag lehetetlen lesz. Addig is, amíg az új jogszabályt teljes terjedelmében a Törvénytárban is megje­lentetjük, fel kívánjuk hívni olvasóink figyelmét arra például, hogy az 1949. évi 83. törvénye­rejű rendelet alapján elvett mezőgazdasági épületek (köztük a lakóházak is!) visszaadása a prefektus rendeletével történik majd, azaz államigazgatási úton, amiért megismételjük azt a tanácsunkat, hogy a még le nem zárult pereket az érdekelteknek jó lesz fel­függeszteni, mert államigazgatási eljárással­­persze csak akkor, ha ilyen értelmű kérel­müket 2000. március 12-ig, határidőben, letet­ték a helyi tanácshoz) gyorsabban célhoz ér­nek (a végrehajtási utasítás 80. szakasza), aztán, ugyanilyen módon, tehát a prefektus rendeletével kapják vissza területüket azok is, akik beépítetlenül maradt telküket kérték vissza. Most első alkalommal említi jogsza­bály, szó szerint, a kisajátított, de be nem épített területeket is ( a végrehajtási utasítás 82. szakasza). Ami a vissza nem juttatható területekért járó kártalanítás kérdéskörét illeti, a kártalanítás nagyságáról, a kifizetés, a felértékelés mi­kéntjéről külön kormányhatározat jelenik meg majd, éspedig az 1. törvény hatálybalépé­sétől, tehát 2000. március 12-től számított 45 napon belül. (Deák) FEJÉR LÁSZLÓ Tollhegyről Hét legyet... Májustól kezdődően negy­ven százalékkal emelkedik a hetvenes, majd nyolcvanas években nyugdíjazottak havi­­­díja. Már épp megdicsérné az ember a hivatalt, amikor fejbe kólintja az ellenhír: április el­sejétől 50 százalékkal emel­kedik a villanyáram-, a gáz- és a vízdíj. Ravasz ez a hivatal! Amit jobb kézzel ad, azt bal kézzel tüstént elveszi. Sőt. Mi­lyen nyugdíjemelés az, amely­nek összegét tüstént ki kell fizetni a havi számlákra? Az elmúlt tíz évben mintegy 2000 százalékos volt az inflá­ció rátája. Igazság szerint 2000 százalékkal kellene emelni a nyugdíjakat. Persze, a hivatal­nak nincs ennyi pénze, mint ahogy arra sincs, hogy a bére­ket kiigazítsa. Szegény ország vagyunk, de ötletekben gazdagok. Hét légy egy csapásra — ahhoz értünk. És egyéb átejtésekhez. Májustól kezdve tehát nem lesz nyugdíjemelés. SZÁSZ JÁNOS

Next