Romániai Magyar Szó, 2000. június (12. évfolyam, 3432-3461. szám)

2000-06-01 / 3432. szám

Új sorozat 3432. szám 2000. június 1., CSÜTÖRTÖK Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.org/rmsz FIXIN­VAS Több mint tíz esztendeje im­már, hogy mi, romániai ma­gyarok közös akarattal szövetsé­get hoztunk létre.­­ Időközben pártok jöttek és pártok mentek körülöttünk a ro­mán politikai életben, de mi megtartottuk ezt a szövetséget. Sok minden megváltozott, ám egyvalami nem változhatott: az összefogás értelme és képessége. Egy elnyomott, félreszorított, roncsolt közösség ezekben az években erőt gyűjtött és talpra állt. Lejárt az az idő, amikor má­sok döntöttek a fejünk fölött. Ma már tőlünk függ számos helység­ben, hogy kik lesznek a polgár­­mesterek és tanácsosok. Elnémí­tott közösség voltunk valamikor, ma szólhatunk és szólnunk kell, szavazhatunk és kell is sza­vaznunk! Mindenütt, ahol az elmúlt években a mi kezünkben, az RMDSZ kezében volt a döntés, előbbre vittük a magyar közös­ség helyzetét, és ha lehetett, az ország sorsát is. Most ismét választanunk kell mindannyiunknak. Június 4-én szavaznunk kell az RMDSZ polgármesterjelöltjeire, helyi és megyei tanácsosjelölt­jeire. Ők azok, akik egy erős szö­vetséggel a hátuk mögött tudnak majd úgy cselekedni a következő négy évben, hogy végre gyara­podjunk és ne szegényedjünk, hogy gyermekeink itt keressenek maguknak jövőt a szülőföldön, hogy magyarul szólhassanak és tanulhassanak. Szűklátókörű, aki azt mondja, hogy mindenkitől függetlenként akar dolgozni, és az is, aki más pártok listáin állítólag értünk, magyarokért akar majd küzdeni. Mi nem lehetünk egymástól függetlenek, és különösen nem lehetünk az összefogás, a közös akarat eszméjétől függetlenek. Nekünk ma legfőbb értékünk a szövetség, amelyet egy évtized­del ezelőtt megkötöttünk. Mi együtt vagyunk erősek. Mi külön-külön gyengék vagyunk, de együtt nem lehet minket legyűrni! Köszönet illeti mindazokat, akik ezt az egységet hűségesen megtartották, és akik ebben a választási kampányban is elkö­telezetten dolgoztak a szövet­ségért! Június 4-én minden szavazatra szükségünk lesz, hogy felkészült, elkötelezett, dolgozni tudó és küzdeni képes polgármestereket és tanácsosokat válasszunk. Hazavárunk mindenkit, haza­várjuk a külföldön tartózkodókat is! Erős, a gyakran még mindig önkényeskedő központi hatalom­mal is szembeszegülő önkor­mányzatokra, európai színvonalú helyi közigazgatásra van szük­ségünk. Kérem, szavazzanak az RMDSZ jelöltjeire! Szavazzanak közös jövőnkre! MARKÓ BÉLA, az RMDSZ elnöke 2000. május 30. Mozgalmas hétvége Resicabányán Resicabányán és környékén is „dühöng” a választási kampány, és a félmaroknyi kampánycsoportok igye­keznek mindent megtenni annak ér­dekében, hogy a Krassó-Szörény megyében választási szövetségbe tömörült nemzeti kisebbségek között az RMDSZ is bejuttassa jelöltjeit a megyei resicabányai, boksánbányai, nándorhegyi és szörényordasi ta­nácsba. Mindenféle kampányrendez­vény mellett a resicabányai hétvége rendezvényei közül kiemelkedik egy, amely megújulási hullámot ígér a ma­gyarság tevékenysége tekintetében. Vendiák találkozó volt Resica­bányán a magyar iskolákban járt egy­kori tanulók és tanítók-tanárok szá­mára, amely három helyszínen bo­nyolódott le, s így - akarva, akaratlan - részévé vált a kampányrendez­vényeknek is. Szombaton - május 27-én - dé­lelőtt ökumenikus istentisztelet kere­tében indult a találkozó az 1928—29- ben „templom és iskola” céljaira ter­vezett épületben, amely az 1948-as „iskolareform” óta csak első hiva­tását kénytelen betartani. Az orszá­gos viszonylatban is egyedülálló ilyen épület környékén már az istentisztelet előtt egy órával megkezdődött a gyülekezés, illetve ezzel párhuza­mosan az egykori nebulók ismerke­dése, újraismerkedése és - ter­mészetesen - az ilyen találkozókon elmaradhatatlan csodálkozás, meg­­hatódottság, öröm. A református épületben az ige­hirdetés szolgálatát Pál József Csaba római katolikus esperes-plébános végezte, majd a református lelkész (e sorok írója) imádkozott, illetve kö­szöntve az egybegyűlteket mondott beszédet az „osztályfőnöki” órává át­lényegült rendezvényen, ahol nem­csak egy rövid iskolatörténeti össze­foglaló­n hangzott el, de az is, hogy a resicabányai református iskola, illetve annak jogtalan jogutódjának iskolá­sai, végzettjei - az állami magyar iskola, majd csak iskolacsoport -­­ bizonyíthatóan becsülettel megállták a helyüket az életben. Örvendetes, hogy a már februárban elküldött meghívókra „válasz" érkezett az ország több MAKAY BOTOND (Folytatása a 4. oldalon) SZABÓ LŐRINC Ima a gyermekikért Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket, csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és halott anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld igazi rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég és föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek! NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL­ lvasom a marosvásárhelyi magyar és román nyelvű napilapokban, hogy amolyan kampányzáró sajtóértekezletet tartott a Kiss Kálmán vezette Romániai Magyar Szociáldemokrata Párt vezetősége. Azért vagyok kénytelen más lapokra hivatkozni ahhoz, hogy olvasóinkat tájékoztassam erről, mert a párt következetesen mellőzi a Romániai Magyar Szót, esze ágában sincs értesítést küldeni nekünk rendezvényeiről, mintha a világon sem lenne az országos terjesztésű magyar lap és annak két Maros megyei tudósítója. Persze gondolom, nemcsak sejti, de (ha véletlenül mégis olvassa lapunkat) tudja is a párt vezetősége: nemigen szimpatizálok alakulatukkal. Nem azért, mintha nekem bármiféle afférom lenne vezetőivel, tagságukkal. Lehet, hogy marosvásárhelyi polgármesterjelöltjük, Iszlay Jenő egy kiváló vállalkozó. De annyi biztos, hogy én nem mennék el jelöltnek ahhoz a párthoz, melyet (kampány idején) szinte naponta népszerűsít az a Cuvântul liber lap, melyről egy röpke, összegező felsorolás alapján nyugodtan megállapítható: komoly szerepe volt az 1990-es véres márciusi események kirobbantásában; főszerkesztője, Ladariu képviselő rendkívül súlyos, magyarellenes kijelentések egész sorozatával lépett a képviselőház elé, és ezeket a nyilvánvalóan uszító szövegeket sorozatban közli a lap első oldalán; az újság egyáltalán nem ért egyet azzal, hogy a magyar nemzetiségű volt föld és háztulajdonosok, a magyar történelmi egyházak visszakapják a kommunisták által elkobozott javaikat; hallani sem akar arról, hogy magyar nyelvű egyetem legyen Romániában; egy szót Madarat tolláról... sem szól az ellen, hogy Marosvásárhelyen minduntalan lemázolják a magyar feliratokat... A sor a végtelenségig sorolható lenne. Ezzel csak azt akarom jelezni: ha én az RMSZDP helyében lennék, kikérném magamnak azt, hogy egy ilyen sajtóorgánum támogasson és aggódjon miattam. Ha egy hazai magyar párt ezt nem teszi meg, akkor ne csodálkozzék azon, hogy szinte semmit nem ér el a hazai magyarság részéről a választáson. No meg arról sem tudok megfeledkezni, hogy ezelőtt pár évvel, amikor még Iliescuék vezették kies országunkat, és sorra követték el magyarellenes intézkedéseiket, az RMSZDP országos rendezvényére szóló meghívót a PDSR bukaresti székházából faxolták a sajtónak. Akkor kérdésünkre, hogy ez mit jelent, nagy sumákolás volt a válasz. No de lássuk, a lapok szerint mi történt az RMSZDP kampányzáró sajtó­­tájékoztatóján. Állítólag Maros megyében nagy akadályokba ütközött kam­pányuk, bár ők minden politikai alakulat felé nyitottak. Támadások érték a pártot mind a román, mind a magyar pártok, mind a sajtó részéről. Tagadják, hogy marosvásárhelyi jelöltjüket támogatja a PDSR; tagadják, hogy tárgya­lásokat folytatnak a PUNR-vel, bár ennek egyes képviselői ezt korábban hatá­­rozottan állították. Véleményük szerint két-három magyar párt kellene legyen mifelénk. Az RMDSZ-szel is tárgyalnának, bár a szövetség állandóan azt bizonygatja, hogy ellenségek. Felszólították a szövetséget, tegye félre büszke­ségét, mivel az előválasztások eredményei azt mutatják: leszálló ágban van a szövetség. Állítólag (a Cuvântul liber szerint) Székelyudvarhelyen nagy sikere volt az RMSZDP csapatának, amikor négy órán keresztül járták a várost, és az udvarhelyiek úgy ünnepelték polgármesterjelöltjüket, Kálmán Lajost, „mintha nem is létezne RMDSZ”, így a fentebb jellemzett román lap. A párt Maros megyében 11 községben állított polgármesterjelöltet. Jó lenne elbeszélgetni ezekkel az emberekkel, vajon őket nem zavarja a (nem akármilyen!) román lap következetes kampánya? A párt figyelmébe ajánlom Cicero szavait: Turpe est laudari ab illaudatis. Szabad fordításban: szégyen az, ha olyan dicsér, aki maga dicséretre nem mtflt°­ MÁTHÉ ÉVA . Kisvárda XII. A LÓEMBER TRAGÉDIÁJA. MÉG MINDIG VAJDASÁG... A szabadkaiak is a balkáni ezred­vég viszontagságait emésztik. Ehhez választottak darabot, így kerültek kapcsolatba a Közellenséggel, a Tas­­nádi-Sziveri-Lajkó trió blődlijével, valamint a Csáth-Fodor-Hernyák féle nemzeti tragikomédiával, a Zách Klárával. Mindkettő szövegkönyv. Dehogy darab! Inkább kanavá­z, amelyen a színrevivők kipróbálhat­ják minden vélt vagy létező adottsá­gukat. Kiélhetik drámaírói és egyéb ambícióikat, kiamatőrködhetik ma­gukat profi jelmezben... Minden­esetre e szövegkönyvek hiányaik­­ szerepek, történet megíratlansága és egyéb­­ fogyatékosságuk révén ígé­retesek. „Mert az űr természete...” - hogy be kell tölteni! Illetve még so­hasem történt meg, hogy kivetett volna valamit. Ezért nagyon szeretik az agresszív, túltengő autoritású és ambíciójú, vagy mindezt védőszín­ként használó színháziak. A blődli - legyen az történelmi vagy akár nemzeti is - az egysíkú, sematizáló, nevezzük nevén: poli­Románia pénzintézeti viszonyai szerda délelőttre már túljutottak a mélyponton, ami azt jelzi, hogy tulajdonképpen nem volt szó válságról, csupán a hazai pénzrendszer törékenységét kihasználó, jól vezényelt, de gyorsan kifulladt ellenséges spekulációról - állapította meg Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ rendes heti sajtóértekezletén, amit több hetes kihagyás után most ismét megtartottak. A szövetség megítélése szerint mind a Román Kereskedelmi Bank, mind a kormány helyesen és idejében lépett fel, olyannyira, hogy szerdára már sok helyen helyreállt a román pénzintézetekbe vetett bizalom. Az ismeretlenség sötétjében megbúvó tetteseket pedig, akik a pánikot és a vészhelyzetet előidézték s akik miatt a nemzetközi pénzintézetek ideiglenesen leállították romániai ügyleteiket, minél hamarabb el kell csípni és meg kell büntetni. Újsá­gírói kérdésre, hogy az RMDSZ kiket gyanít a spekuláció háta mögött, mind a szövetségi elnök, mind a jelen lévő Birtalan József, a BKB igazgató tanácsának tagja és Bara Gyula, a miniszterelnök tanácsadója úgy vélték: nem az­ RMDSZ tiszte megítélni és megtippelni a pánik­keltők kilétét, megvannak rá a megfelelő állami intézmények. Az ügyben lapzártakor a Legfőbb Védelmi Tanács, Emil Constan­­tinescu államfő elnökletével rendkívüli ülést tartott, (csg.) tikai színház, felelőtlen szószátyár­­ság kedvelt műfajává vált. A köny­­nyebbik út. Kérdés: jó ez abban a szorult helyzetben, amiben a vajda­ságiak - magyarok és nem magyarok vannak. Ez az a műfaj, amit ilyenkor művelni kell? A válasz csak az lehet: az igazi művészet és az igazi művész nemes anyaggá teszi a kacatot is. Miért ne történhetne meg ez a Tasnádi-Sziveri-Lajkó féle kana­­vásszal, vagy a másikkal is? És ismernünk kell még egy körül­ményt. Péter Ferenc színész, a Köz­ellenség rendezője felhívta a Kis­­várdára sereglett nagyérdemű esz­téták és ítészek figyelmét arra, hogy Szabadkán és általában a Vajda­ságban nem játszhatnak a vajdasági magyar értelmiségnek, hanem másvalakit kell megcélozniuk. Hogy miért? Mert a vajdasági értelmiségi­­ tisztelet a maréknyi kivételnek - köszöni szépen, jól van, jól él... máshol. Nem Vajdaságban, hanem Magyarországon, Nyugat-Európá­ban, a világ békésebb tájain. Ki­menekítette magát a délvidéki pokolból. Sorsára hagyta szülőföld­jét és népét. A vajdasági magyar szí­nész ezért más nézőt kell hogy ke­ressen. Az otthon maradt, szülőföld­jéhez ragaszkodó közönséges halan­dóknak, a közönséges embereknek játszik. Velük kell szót értenie. Ezért használ keményebb hangot, erősza­kosabb játékmódot, durvább ábrázo­lást, vastagabb tréfát, zajos jelenlétet stb., stb. És ezért penget olykor poli­tikai vagy nacionalista húrokat. Megnyilvánulási módja pedig a fentieket egybefoglaló erőszakosság és türelmetlenség. Vagyis közönsé­gesnek, közönségesen, közönségest? Vigyázzunk! Ennek az atyamesterei nem a művészetben, hanem a mű­vészeten kívül tündököltek és buk­tak! - törvényszerűen, borzalmas szenvedést hagyva örökül. Ez a Hitler, a Ceausescu... és a Milosevics szintje! - hogy ne menjünk mesz­­szebbre. Ne játsszunk a tűzzel, még a színházban sem! A zavar, az út­keresés, a sok forgács és torzó­­ érthető. De nem lehet sem cél, sem pedig eredmény. Hanem csak a nyomorúság állandósítása... A fizikai mellett a szellemié is. Mi születhet ilyen „műből” és ezzel a hozzáállással? Félig kész önarckép, ami szintén hiányaival tüntet. A Közellenség Kolhaas Mihály története, de nem a kleisti, és nem is a sütői, hanem egy olyan vál­tozat, amelyben a köznép a lócsiszár jószágainak - lovak - képében jele­nik meg. Kolhaas, a jámbor, isten­félő, törvénytisztelő, becsületes pol­gár, az új világ embere nemcsak e biztató vonásokat hozza, hanem a szűklátókörűséget, kicsinyességet, az indulat vezette balfogásokat, szunnyadó és a lehetőségek szerint ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN (Folytatása a 4. oldalon) LAPZÁRTAKOR Túl a mélyponton?

Next