Romániai Magyar Szó, 2000. július (12. évfolyam, 3463-3492. szám)

2000-07-01 / 3462-3463. szám

Új sorozat 3462-3463. szám 2000. július 1-2., SZOMBAT-VASÁRNAP Ára: előfizetőknek 1000, darabonként 2000 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 222 94 41, 224 28 48 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucure$ti, Pia|a Préséi Libere 1 INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.hhrf.org/rmsz Sziklatömbnél szilárdabban Szakítópróbának kitett, andezit sziklatömb példázza a maradandót. A töretlen akaratot is, amelyet a település magyar közössége nem­zedékeken át a szolidaritás jelképeként éltet. A színhely Hídvég, Háromszék Barnaságra kitárulkozó kapuja. Hírnevét történelmi tettek már a múlt század viharaiban megörö­kítették. Fél évszázada viszont az élő lelkiismeret tanúságát jelké­pezi. Akár azt is írhatnánk, a hábo­rút követő,viharos esztendőkben az emberiség jobbik énjéből tett szigorlatot. Segítettek, ahogyan tudtak a szomszéd falu, Földvár „haláltáborába” zárt foglyainak. S amikor bekövetkezett százak (ezrek) számára az elkerülhetetlen, Hídvég akkori lelkészének, Lő­­rinczi Árpádnak szájából hangzott el az ima. A település azóta is őrzi az Olt másik partján kínszenvedők emlékét. Robusztus sziklatömbre helyezett négynyelvű márványtáb­la is készült a hantok, tettek őrző­­jeként. Éppen egy éve Erdély történelmi egyházfőinek jelenlété­ben Hídvég református templomá­ban, majd a földvári tábor emel­kedőjén lezajlott a méltó megem­lékezés is. Akkor kellett volna elhelyezni azt a sziklatömböt is, amely Ungvári Barna András hídvégi lelkésznek kitartó fárado­zása, „faragott” - jelképesen szólva - EMLÉKMŰVE! A helyi (vajon csak a helyi?) ha­talom meggátolta akkor az avatást, a sziklatömb egy éven át a lel­készlak bejáratánál állt. Szakí­tópróbával felért azok fáradozása, akik „kijárták” az emlékmű felállí­tásának engedélyezését. A változá­sok gáncsolói viszont még egy­szer, emlékgyalázást is vállalva meggyalázták az avatást. Hinni szeretnénk, csak ideiglenesen. A robusztus szikla, helyéről elmoz­dítva viszont így is ott áll már, ahol ezrek kínszenvedtek. Szilárd ahhoz, hogy kiállja kicsinyes gáncsosok szélmalomharcát. Oda emelik vissza - miért ne remélnénk a nem távoli jövőben -, ahol az egy évvel ezelőtti zarándokolás után meghatódva hallgattuk Csiha Kál­mán püspök megbékélést hirdető imáját... FLÓRA GÁBOR Feléled a több esztendős gazdasági visszaesést követően, a helyben topogás helyett a statisztikusok ebben az esztendőben Szilágy megye gazdasága éledéséről szóló adatokat közöltek. Hiba lenne viszont ezt a megyét például a szomszédos Bihar, Szatmár vagy Máramaros megyékkel összeha­sonlítani, ugyanis számos iparága­zat nem lelhető fel a Szilágy­ságban, így az érckitermelés vagy a színesfém-feldolgozás ismeret­len, és még sorolhatnánk példákat. Az Országos Statisztikai Hivatal legújabb tájékoztatója ugyan még áprilisi adatokat közölt, a májusi és a júniusi összesítés később vár­ható, ám az adatokat összegező statisztikusok azt állítják, hogy az említett tavaszi hónapban növeke­dett Szilágy megyében az ipari ter­melés. Jelzem viszont rögtön: a jelenség nem vonatkozik mindegyik iparágazatra, sőt, egyesek eseté­ben a csökkenés tovább is fennáll. Jó hír azonban, hogy a megye ipari termelése 15,3 százalékkal haladta meg az előtte levő hónap ipari termelését. A növekedés a legnagyobb a fémiparban, ez +57,4 százalék, az élelmiszeriparban +16,2 százalék, a bútoriparban +7,1 többek között. Ellenben a készruhaiparban közel negyedével, gazdaság 24,6 százalékkal csökkent a ter­melés. Nem tudni, hogy a tucatnyi cég a piaci kereslet miatt termelt kevesebbet, vagy nem volt mun­kaerő. A készruhaiparban ugyanis már hónapok óta a legnagyobb számú munkahelyet kínálják a megyében! Lehet véletlen szerencsés körül­ménynek betudni az áprilisi növe­kedést márciussal szemben. Összehasonlítva az elmúlt év áprilisával még örvendetesebb a növekedés: 2000 áprilisának ipari termelése az elmúlt esztendő áprilisával összehasonlítva 54,2 százalékos növekedést mutat, s az elsősorban +82,9 százalékos növekedéssel a bútoriparra jellem­ző; ez esetben a konfekcióipar is +69,8 százalékos növekedést mutat. A csökkenés az idén, akár a tavaly, a gépgyártóiparra jellemző! Az idei év első negyedében az 1180,7 milliárd lej értékű ipari össztermelés 29,5 százalékkal magasabb az elmúlt esztendő hasonló szakaszával összehason­lítva. Nem sorolom tovább az unalomig a számokat, mindössze a statisztikai közlönyből idéztem annak példájára, hogy éledezik a szilágysági ipar, talán „felébred Csipkerózsika-álmából”. A 2000. esztendő első négy hónapjában az ipari termelés állandó növekedése figyelhető meg, és az ipari terme­léssel foglalkozó cégek esetében az üzlet forgalomélénkülése is bekövetkezett. Nem tudni, mennyiben függ össze a gazdaság szemmel még nem tapasztalható élénkülésével az, hogy a munkanélküliség mind­össze fél százalékkal növekedett április hónapban. Tény viszont, hogy a már említett szomszédos megyékkel összehasonlítva, a munkanélküliség rátája a Szilágy­ságban a legnagyobb. FEJÉR LÁSZLÓ ­ történet lényegében egyszerű. A háttér viszont annál bonyolultabb. Csütörtökre, június 29-re hirdette meg a Maros megyei kormányhivatal azt az ülést, amelyen be kellett volna iktatni a marosvásárhelyi tanácsot, és ahol végül Dorin Florea, megválasztott polgármester letette az esküt. A 25 fős tanács 11 RMDSZ-es tagja az ülés előtt írásban közölte a polgármesteri hivatal jogtanácsosával, hogy távol maradnak az ülésről, mivel a kormányhivatal nem tartott be bizonyos törvényes előírásokat: az első forduló után legtöbb húsz nappal meg kellett volna alakítani a tanácsot, tehát június 24 volt az utolsó hivatalos dátum. Másrészt a tanácsülésről öt nappal az időpont előtt személyesen kell értesíteni a tanácstagokat. Viszont ez egy nappal az ülés előtt történt meg. A sajtóban is csak egy nappal korábban jelent meg az ülésről szóló közlemény. Az RMDSZ-frakció nevében Sántha Tibor tanácsos azt is elmondta: az időeltolódás oda vezetett, hogy a tanácsosokat elodázott hivatali kötelességeik akadályozták a részvételben. Kolozsvári Zoltán az USA-ban tartózkodik, dr. Benedek István orvos is diákokat vizsgáztatott, Csegzi Sándor tanár érettségizőket vizsgáztató bizottság tagjaként volt kénytelen távol maradni. Az ülést az alprefektus, Burkhardt Árpád vezette, kezében a­ helyhatósági törvénnyel, de az irányítást Zamfira Pora asszony, a prefektúra főtitkára minden további nélkül átvette, egyszerűen leseperve a terítékről az alprefektus érveit, annál is inkább, hogy jelen volt Vlad Rosca közigazgatási miniszter, és hát nyilvánvaló volt, hogy ő sem akart dolga végezetlenül visszatérni Bukarestbe, vagy éppen azért „szállt alá”, hogy tekintélyével lehengerelje a többséget képező RMDSZ-frakciót. Tehát a Maros megyei „vaslady”-vel közösen kisütötték: ugyan a polgármester az új tanács előtt kellett volna letegye esküjét, de „kivételes esetekben” a tanács létrejötte nélkül is megtörténhet az aktus, habár ilyesmiről nem volt szó, nem „kivételes eset” történt, hanem az RMDSZ-frakció élt törvény adta jogával, és ebből törvényesen csakis az következhetett volna, hogy három napon belül ismét alakuló és eskületételi gyűlés legyen, majd ha akkor sem sikerülne megalakítani a tanácsot, akkor egy harmadik törvényes lehetőség is létezik további három nap után. Végül a városi főbírónő előtt tette le az esküt Dorin Florea. Ami nem derül ki az események lineáris elbeszéléséből, az az ülés hangulata. A hivatal gyűlésterme zsúfolásig megtelt, hiszen nyilvános összejövetelről volt szó. Ha jól összeszámolom, a mintegy 150-200 jelenlevő személyből maximum 10-15-en voltunk magyar nemzetiségűek: az alprefektus, két magyar tanácsos - Fodor Imre és Sántha Tibor - és néhány hivatalnok, pár újságíró... Minden RMDSZ-ellenes lépést vastaps fogadott, hajszál híján kifütyülték Fodor Imrét, mikor azzal érvelt, hogy nem kell annyira elsietni az új városvezető beiktatását, hiszen a hivatal működik. Ahogy végignéztem kipirult arcú román honfitársaim masszív tömegén, Markó Béla választási értékelése jutott eszembe, mikor azt mondotta: a marosvásárhelyi kudarc felért egy időközi népszámlálással. Fogyunk, fogytán vagyunk. Ha valaki ideig-óráig azt gondolta, hogy az 1990-es márciusi marosvásárhelyi diverzió nyomtalanul elmúlt, „rossz volt, igaz sem volt”,­­ semmi hatása nincs már jelenünkre, az téved. Az akkor beindult folyamat újabb stációjához érkeztünk, mikor az új polgármester beiktatása miatt számolnunk kell az újabb elbizonytalanodással, amit csak tetéz a fékevesztett drágulási hullám, mely ismét végigsöpör kies szülőföldünkön. Florea doktor azt mondta eskütétele után: még jó, hogy mestersége a gyógyítás, hiszen városunk még mindig „beteg”. A mi szemszögünkből „betegsége” sajnos súlyosbodni fog. Azt mondja: őt az igazság, az igazságosság fogja vezérelni. Jó lenne hinni ebben. Csakhogy főleg az 1990-es márciusi események óta jól tudjuk, hogy nálunk azóta is létezik egy „magyar igazság” és egy „román igazság”, ami általában homlokegyenest szemben áll egymással. Florea doktori beiktatása után nyilvánosan éppen az a Ioan Judea tartalékos ezredes köszöntötte őt, aki a „román igazság” fő-fő szószólója volt, aki tíz éve, március 19-én azt mondta Sütő Andrásnak, hogy nyugodtan lejöhet az ostromolt padlásról, mert nem lesz bántódása... MÁTHÉ ÉVA ! Szórványosodunk? Ledöntötte a hősök emlékére állított emlékművet A szibériai haláltáborok felé vezető útba esett a földvári fogolytá­bor, ahol kezdetben orosz katonák voltak letartóztatva, majd 1944. au­gusztus 23-a után magyar katonákat s környékbelieket is bezártak. A hídvégi református egyház okiratai közt száznál több, a táborban el­hunyt magyar személy neve szerepel. Feltehetőleg több személy is meghalt itt. Ungvári Barna András refor­mátus tiszteletessel közel egy éve közöltünk interjút lapunk hasábjain, hisz már akkor elkezdődtek az emlékműépítés körüli gondok. Számos kül- és belföldi meghívott jelenlétében, tiszteletteljesen, ünnepé­lyesen akarta az építést elkezdeni, amikor megjött a hír, hogy a brassói Megyei Tanács visszavonta az emlék­műépítési engedélyt. A tiszteletes nem hagyta annyiban, sikerült elintéznie a szükséges engedélyt, majd felépíteni az emlékművet, de a földvári polgármester pár személy segédletével mindjárt az avatás után traktorokkal elvontatta. A talapzatot, sőt a kerítést is ledöntötték és el­hordták. Utóbbit 1988-ban emelték a 21 elhunyt orosz katona tiszteletére. A román nyelvű sajtó természe­tesen kitermelte a szokott spekulá­ciókat, amelyek szerint: minek ide emlékmű, amikor jóformán magyar sem lakik a környéken... A Nagy- Románia Párt már tavaly irreális méretekre növelte a történteket, és az ügy etnikai színezetet is kapott. Markó Gábor jóformán el sem foglalta a Megyei Tanács alelnöki székét, s máris ilyen gondokat kell orvosolnia. Hozzáfordultunk bővebb tájékoztatásért. - Szombaton, a tiszteletes ké­résére kimentem Földvárra. Szo­morú kép fogadott: az emlékművet már lerombolták, a betont szét­szórták, a terméskövet kihúzták a temetőkertből, a kerítést eltüntették. A hídvégi tiszteletes, Ungváry Barna András, 1999 augusztusában megkapta a végleges és érvényes építkezési engedélyt, amely idén, július 13-án érvényét veszítette volna. Ezért szerződést kötött egy céggel az emlékmű felépítésére. A munkálatokat korán elvégezték a munkások. A tiszteletes tizenegy óra körül észrevette a távolból, hogy a frissen felállított emlékmű mellett valami csillog-villog, talán egy traktor... Kocsiba ugrott és a helyszínre robogott megnézni, mi történik a temetőkertben. Az emlékműnél , , , , Lejegyezte: Tengerparti történet • KLÁRIK LÁSZLÓ ATTILA / Sepsiszentgyörgy képsora (a melléklet b, c, d oldalán és a 9. oldalon) fotópályázatunkra érkezett Politikai színjáték A gusztustalan politikai színjá­ték negyedik felvonását a Te­mesvári Városi Tanács második alakuló ülésén mutatták be vá­rosatyáink: a baloldali pártok (SZDRP, SzR és NRP) bojkottja miatt ezúttal sem volt meg a szükséges kvórum. Temes me­gye és a megyeszékhely önkor­mányzata már két-két alkalom­mal „nem jött össze”, csütörtökön és pénteken következik a min­dent eldöntő harmadik forduló, ahol már az egyszerű többség is elegendő lesz. A kulisszák mögött folyik a politikai kötélhúzás, amelynek kimenetele teljesen bizonytalan, mert a helyi liberálisok hintapoliti­kát folytatnak. A múlt héten még a jobboldali pártok sorait erősí­tették, hétfőn a megyei tanács­ban átálltak a baloldalhoz, ked­den a városházán egyikük meg­jelent, a másik nem, harmadik képviselőjük a folyosón őgyel­­gett. Kiszivárogtatott hírek szerint liberálisok végül mégis megtér­nek a szétesés küszöbén álló konvenciós táborba, csak rájuk akartak ijeszteni (és megfelelő posztokat kicsikarni). A vak is látja: mindegy, kire szavaz vagy egyáltalán nem szavaz, személyes érdekeiktől vezérelve politikusaink magával az ördöggel is szövetségre lép­nek. Szeretnénk azt hinni, hogy a „mieink” kivételek... Ebben a politikai pókerjátszmában, ahol mindenki a saját zsebét szeretné megtömni, ennek érdekében blöfföl és ászokat húz elő a mandzsettából, korrekt játékkal sajnos aligha lehet valamire jutni. Ez a gyalázatos produkció a júniusinál is nagyobb abszenteiz­­must vetít elő a parlamenti választásokra. Euro-2000: 4x200 euró című nyereményjátékunk kilencedik szelvénye a kilencedik kérdéssel együtt a lap 11. oldalán. Az utolsó szelvényt jövő hét elején közöljük. Figyelje naponta az RMSZ-t! TORSO ÁRON ZOLTÁN (Folytatása a 4. oldalon) Lapzártakor Dávid Ibolya ígéretesnek festi le a státusztörvényt Megérett az idő az úgynevezett státusztörvény megalkotására, amely a szomszédos országokban élő magyarok­nak nyújt kedvezményeket, segítséget az oktatás, a kultúra, a munkavállalás, az egészségügy és néhány szociális terüle­ten is - hangsúlyozta Dávid Ibolya igaz­ságügy-miniszter pénteken Gödöllőn a Magyar Polgármesterek III. Világtalál­kozója záróülésén tartott beszédében. A tárca olyan kerettörvényt készít elő, amely megszabja a jogosultságoknak a feltételeit, az eljárás menetét, a Magyar Állandó Értekezlet és a társadalmi szervezetek szerepét, meghatározza a kedvezmények körét. „Ez ismét egy olyan törvény lesz, amely nem elválaszt, hanem egybekapcsol, nem jogokat csorbít, hanem jogokat ad." Elfogadták a Magyar Polgármesterek III. Világtalálkozója zárónyilatkozatát Az önkormányzás, az önkormány­zatiság a fejlődésének új szakaszához érkezett - szögezi le a Magyar Polgár­­mesterek III. Világtalálkozója zárónyilat­­kozata, s rámutat: szemléletté érett a felismerés, hogy az önállóság, az auto­nómia nem az elszigetelődés, a partiku­­larizmus, hanem a közös érdekek mentén kibontakozó legszélesebb körű összefogás ösztönzője kell hogy legyen. A dokumentum azt is megállapítja, hogy a helyi közösségek életkörülményeinek, gazdasági versenyképességének javítá­sában nagy szerepe van a térségi é­s interregionális - kapcsolatoknak, a tele­pülési és térségfejlesztési társulásoknak, a közigazgatási és az országhatárokon átívelő­­ EU regionális -, segélyprog­ramokkal megalapozott együttműkö­désnek, az állami, a társadalmi, gazda-­­ sági szervezetekkel való partnerségnek. Mi leszel, ha nagy leszel? ...Érettségi, pályaválasztás. A fiatalok nagy részének semmiféle elképzelése nincs arról, mit is szeretne csinálni felnőttként, de arról se sokkal több, hogy milyen jellegű iskolában szeretné folytatni tanulmányait. Arról azonban, hogy mit nem akar csinálni, már jóval többet tud. Ilyenkor, persze, jólesően szörnyülködhetünk a mai gye­rekek érdektelenségén. Szidhatjuk közömbösségüket, amivel a pályaválasztást, e sorsukat erősen befolyásoló kérdést elintézik. Sok családban ezt meg is teszik, s gondolom, jó néhány pofon is kiosz­­tatik ilyenkor. A szaktekintélyek nem késnek vitázni arról,vajon mi­képpen lehet döntésre kényszeríteni a gyermekeiket. Mi pedig, szülők és gyerekek, megnyugodva hallgatjuk a vitatkozókat, s érveiket némi önigazolásként raktározzuk el, egyiket a másik után, szépen sorjában. A fiatal szülőnek ilyenkor feldereng egy hasonló kép, amint áll az apja előtt, s ő sem tudja, hová, merre tovább. Ilyen esetben a pofon elmarad, és helyébe valami csöndes szégyenféle lopózik. Hát a gyerekre is az a sors vár, ami rám? Én sem tudtam volna olyat mutatni, amit követni szeretne? Valószínűleg a szülő gondolata nem ilyen fellengzős: lehet, hogy csak kurta szitkozódásra rövidül fölemlítve azokat a szép időket, amikor a fiú az apja mesterségét követte. Akkor nem kellett továbbtanulási lapot kitölteni, s a gyereket sem jigázták szeptembertől decemberig azzal, hogy „mi leszel, ha nagy leszel?" A gyereket majdnem minden érdekli, ami a felnőtt élettel kapcsolatos. A nagykorúságnak ez az oldala persze nem olyan izgalmas, mint a szexuális fölvilágosítás, de azért nem kevésbé szükséges. Mint ahogyan azt sem árt elmesélni, mi több, megmutatni, hogy a munkáért kapott pénzből hogyan lesz élelem: ruha, cipő, lakbér. Erre pedig saját példánkkal taníthatjuk meg leginkább gyerekeinket. Addig is marad a kérdés: mi leszel, ha nagy leszel? JÓZSA TÍMEA

Next