Romániai Magyar Szó, 2001. június (13. évfolyam, 3787-3815. szám)

2001-06-01 / 3787. szám

Új sorozat 3787. szám 2001. június 1., PÉNTEK Ára: előfizetőknek 1538, darabonként 2500 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 224 28 48, 222 94 41 E-mail: rmsz@pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: h­ttp:/Awww.hhrf.org/rmsz Lapzártakor: Ion Iliescu részt vett a csütörtöki kormányülésen (Bukarest) • A Nastase-kor­­mány csütörtöki, lapzártakor kezdődött ülésén, amelynek napi­rendjén Románia EU-csatlako­zásra való felkészülése, valamint a nehéz helyzetben lévő gyer­mekek védelme szerepel, részt vett Ion Iliescu államfő is. A gyermekvédelemre vonatkozó napirendi pontot két nappal ko­rábban nagyszabású tanácskozás előzte meg Snagovon, ahol az ügyben érdekelt országos és nemzetközi társadalmi tényezők mondhattak véleményt a kor­mány elképzeléseiről. A csütör­töki kormányülésen a kabinet az e téren követendő stratégia ügyé­ben is határozott. Mint ismeretes, egy nappal korábban látott nap­világot a világsajtóban Nicholson bárónő, az Európai Unió romá­niai fő raportőre határozott véle­ménye: amennyiben Románia nem oldja meg gyorsan az inté­zetekben nevelt gyermekek sor­sát, javasolja az Európai Bizott­ságnak, hogy függessze fel ha­zánkkal a csatlakozási tárgyalá­sokat. Az állásfoglalás nagy vi­hart kavart a romániai politikai életben, Adrian Nastase kor­mányfő vehemensen tiltakozott a bárónő jelentésének következ­tetései ellen, bár abban mindenki egyetért: a csatlakozni vágyó országok közül Románia jócskán az utolsó helyre csúszott. A MÁÉRT - vendégségben a magyar államfőnél A magyar Országházban, Budapesten fo­gadta május 30-án Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Állandó Értekezletben részt vevő határon túli magyar szervezetek képvi­selőit, megválasztása óta első alkalommal. A sajtónak nyilatkozva elmondta: e tanácskozás­sal az egyetértés fontosságát kívánta hang­súlyozni az alapvető nemzeti kérdésekben, hozzájárulva azokhoz az erőfeszítésekhez, melyekkel a státustörvény révén a nemzeti egységet akarják kifejezni, hogy valamennyi politikai erő átérezze a javaslat fontosságát. Megjegyezte, hogy a tanácskozás során nem foglalkoztak behatóan magával a törvényter­vezettel, hanem ennek parlament előtti hely­zetével, nemzetközi politikai vonatkozásaival, illetve fogadtatásával, valamint esetleges nemkívánatos hatásaival. Eszmecserét folytat­tak mindazon törekvésekről, gondokról és szándékokról, melyek - Mádl Ferenc megfogal­mazásában - a harmadik évezred elején meg­határozzák 11 magyarság boldogabb jövője érdekében végzendő közös munkát. Az államfő ismertette azt a nemzetközi kezdeményezést, melyet a tavaly New Yorkban megtartott Egyesült Nemzetek Millenniumi Csúcstalálkozón indítványozott egy jogilag kötelező erejű, univerzális kisebbségvédelmi egyezmény kidolgozására vonatkozóan. A dokumentum előkészítésére a Külügyminisz­tériumban bizottságot hoztak létre, diplomaták és tudományos szakértők bevonásával. „Hivatalba lépésem óta azon munkálkodom -mondta megnyitó beszédében Mádl Ferenc -, hog­y a Magyar Köztársaságban a demokratikus intézmények az Alkotmányban foglaltaknak meg­felelően hatékonyan szolgálják­ a társadalom, a polgárok, a családok, a közösségek kulturális, erkölcsi és anyagi felemelkedését, a magam lehetőségeivel segítsem a határon túli magyarságot önazonosságának megőrzésében, szülőföldjén boldogulásának elősegítésében, erősítsem minden magyarban nemzeti együvé tartozásunk érzését. Az elmúlt évek sorsfordító eseményeinek hatására ígéretes változások indultak meg térségünkben. A Magyar Köztársaság nehezen elért eredményei, biztonságunk erősödése NATO tagságunkkal, közeli Uniós tagságunk az egész magyarság javát kell szolgálják. Ugyanakkor egy percre sem feledhetjük, hogy mind Magyarországon, mind a szomszédos országokban rengeteg gonddal küszködünk, s a jó szándékok ellenére nem sikerült előrelépnünk, nem is szólva arról, ahol a jó szándék is hiányzik. A gondok jelentős része­­ a gazdaság állapota, a­­társadalom lelki és fizikai egészsége, a demokratikus intézmények állapota - nemcsak a magyarság, hanem a többségi lakosság helyzetét is érinti." A Magyar Országgyűlés parlamenti vitájá­ban előrehaladott szakaszba ért státustörvény kapcsán az államfő ama reményének adott hangot, hogy a végleges szöveg parlamenti elfogadása olyan arányú lesz, amely kifejezi a javaslat széles körű társadalmi támogatottsá­gát. „Ez lenne a jó üzenet, nemcsak a magyarság egészének, hanem a szomszéd országok többségi­­ nemzeteinek és külföldi partnereinknek is. Másfelől szeretném arra kérni Önöket, hogy segítsenek oldani az országaik többségi nemzeteinek politikai tényezőiben s egyszerű állampolgáraiban a törvény iránti ellenérzéseket. Míg jugoszláv, horvát és GUTHER M. ILONA (Folytatása a 8. oldalon) Család • Fotó: SZÉKELY SÁNDOR / RMSZ Légifelvétel 2. Ebben a megszakítatlan lánc­ban, amelybe akaratlanul is beleszülettünk, mindnyájan egy­szerre vagyunk gyerekek és uno­kák. Mindnyájan egyszerre sze­retnénk felejteni és emlékezni. Ha ezt csoportosan, közösen tesszük, és csoportokra, közössé­gekre jellemző egységes viselke­dés során, akkor ez a társadalmi felejtés és a társadalmi emléke­zés. És akkor itt áll előttünk egy tárgy, egy épület, egy természeti ritkaság, egy népművészeti al­mögött megpillantható, az apák történeteiből kibontható. ..Amit a gyerek el akar fetes- logafcá­xat, amit :az apák háza teni, arra akar emlékezni az 1. unoka...” Egy amerikai antropológus, állapítja meg ezt, miután hosz­­szasan tanulmányozta az ame­rikai bevándorlókat, az amerikai bevándorlás történetét. Úgy tű­nik, hogy a (mindenkori,’ teszem én hozzá) bevándorlók közvetlen leszármazottai igen nagy ambí­cióval és energiával látnak neki az új élet megteremtésének: benn­szülöttekkel háborúznak, vérál­dozatot hoznak, földeket foglal­nak, terjeszkednek nyugat felé. Az általuk kialakított, közis­merten vadnyugatinak nevezett térben, életmódban, legtágabb értelemben, az általuk kialakított valóságban belenövő unokák azonban már máshogy viselked­nek. Érthető, hiszen számukra már nem olyan vad az a világ. Vagyis lényegében ugyanúgy viselkednek: igen nagy ambíció­val és energiával látnak neki a saját életük megteremtéséhez, és az építőanyagért visszanyúlnak egy előző, látszólag tovatűnt és elfelejtett korszakba. , Ez lenne az alaptörvény? A generációk szakadatlan bio­lógiai láncolata, és,erre épülve a generációk kulturális értékrend­­szerének kettőssége: tagadni az apák értékeit, és átvenni a nagy­apákéit. Persze, ez utóbbiból A napokban fejeződtek be azok a tárgyalások, amelyek eredményeképpen, a TAROM Román Nemzeti Légitársaság és a MALÉV Hungarian Air­lines Public Ltd ún. Code- Share szerződést kötött egy­mással. Érthető nyelvre for­dítva ez annyit tesz, hogy ezentúl nem egymás ellen­feleként, konkurenseként fognak üzemelni Bukarest és Budapest között, hanem egy­más partnereiként. A Code Share szerződés tulajdonkép­pen azt jelenti, hogy nem Együtt is lehet... kotás. Egy Bánfay-palota Ko­lozsvár főterén, egy Mohos tő­zegláp a Csomnád hegycsoport­ban, egy székely kapu Máréfal­­ván. Mit jelentenek ezek nekünk, gyerekeknek és unokáknak? Victor Hugo írta 1832-ben, amikor már kialakulóban volt a forradalom utáni Franciaország­ban a nemzeti értékek, nemzeti örökség új szemlélete: „Bármilyen legyen a tulajdonosi jog, egy történelmi, monumentális épület lerombolását nem kellene meg­engedni azoknak az ocsmány spekulánsoknak, akikben az érdek elvakítja a becsületet... Egy épületnek használata és szépsége van. A használat a tulajdonosé, a szépség minden- GAGYI JÓZSEF (Folytatása a 4. oldalon) indít mindkét légitársaság naponta párhuzamos repülő­járatokat egymás fővárosaiba, hanem egyszer egyikük, másszor pedig a másik, tehát felváltva biztosítják az összeköttetést. A légitársaságok a partner járatán bizonyos számú helyet „vásárolnak" meg, s ezekkel saját üzletpolitikájuk szerint gazdálkodhatnak, olyan tari­farendszereket alkalmaznak, amilyet jónak látnak. Jelenleg egy menettérti utazás Buka­rest és Budapest között 170-­­ba­ kerül. A járatokat Boeing 737-es, Atr-500-as, illetve F70-es gé­pekkel bonyolítják majd jú­nius elsejétől kezdődően, ked­den, csütörtökön és vasárnap TAROM felségjel alatt, míg a MALÉV hétfőn, kedden, szer­dán és csütörtökön küldi gé­peit útra. (Kedden és csütör­tökön a megnövekedett utas­­forgalom miatt volt szükség két járatra). A TAROM eddig is több célállomásra és légiszállítóval kötött hasonló szerződéseket, az olasz Alitaliával Rómába, Milánóba, a Swissair-rel Zü­richbe, az Air Ibériával Mad­ridba, illetve Barcelonába és Moszkvába az Aeroflottal. DANCS ARTUR d­j lehetőségek a Tarom előtt­­ Fotó: SCHUPLER ARNOLD / SZFU D­­­­okán emlékszünk még, miket művelt Adrian Paunescu a diktatúra utolsó éveiben, ún. „irodalmi körével” mennyi szennyet tömött a tinédzserek fejébe, mennyire zsarolta, szorongatta, fenyegette az akkori megyei és városi vezetőket. Az udvari költőként emlegetett tollnokot a nyolcvanas évek közepén bekövetkezett ploiesti-i tragédia után hallgattatta el a kommunista hatalom, hogy a 89-es fordulatot követően ő maga burkolózzon gyáva megfutamodókéhoz illő hallgatásba. Ám nem túl sokáig, hisz - mint elv- és harcostársa, CVT esetében tette - az akkori miniszterelnök, Petre Roman Paunescunak is érvényesülési lehetőséget biztosított, lévén már akkor mifelénk sajátosan romániai a demokrácia, s így a bárd lapot indíthatott, sőt parlamenti képviselő lett. A 96-os választások után kibukott a páholyból, hangját is visszafogta, de közben bizonyára elszántan készült a visszatérésre a politikai-művelődési porondra, ami a 2000-ben hatalomra jutott kormánypártnak is köszönhetően ugyancsak lát­ványosra sikeredett. A szenátorként is ügyködő költő néhány hónap alatt a romániai politikai-művelődési közélet hangadójává lett. S mert tudtuk-tudjuk, a buka­resti lapok egy része által csak „disznóként” emlegetett ismét terrorizál az udvari költő költő-politikus nacionalista horkantásaira nem érdemes odafigyelni, hosszú időn át a nevét sem írtuk le. De mert az utóbbi hetekben a szenátusban is, a képernyőn is a kom­munista korszak kirohanásait túlszárnyaló hangnemben, csúsztatásokkal támadja minden adandó alkalommal a ro­mániai magyarságot, úgy hisszük - legalább olvasóink tár­gyilagos tájékoztatása végett - érdemes teret szentelnünk mostanság viselt dolgainak. Persze, ezt - mámmint a szenátor ráncbaszedését - pártjának, a PDSR-nek kellene elvégeznie elsősorban, ha nem akar mielőbb szakadással szembesülni. De mi sem hallgathatjuk el, hogy amit A.P. irányunkban elkövet, az sokszor súlyosabb és sértőbb, mint ama vicckötet, mely miatt Izrael bukaresti nagykövete még CVT-t is bocsánat­kérésre kényszerítette. Szenátusi magyarellenes kirohanásairól, a törvényeket valóságot semmibevevő s a közvéleményt károsan befolyásoló állásfoglalásairól akarva­ akaratlanul tudomást szerezhetett az olvasó. (Várjuk, vajon pártja mit válaszol kilépéses fenyegetőzéseire.) TV-szerepléseire azonban valószínűleg kevesen vagyunk kíváncsiak, bár amit azok alkalmával művel a szenátor, az bicskanyitogató hergelésnél is több. Véletlen hozta, hogy múlt vasárnap délután a kétnyelvű tábláknak (is) szentelt többórás műsorát végignéztem, s bevallom, rég nem éreztem ennyire megalázottnak, kisemmizettnek magam, mint az alatt az ötven perc alatt, míg a bárd leckét tartott nekünk Erdély történelméből. A parlamentben megszavazott, tehát törvényerőre lépett helyhatósági jogszabályt semmi­­be véve a szenátor legfőbb gondja az volt - amellett, hogy minek nekünk kétnyelvű felirat, mikor ebben az országban minden román -, miként fordítják magyarra a román hely­ségneveket. Neves politikusok, újságírók sora ülte körül az egykori udvaroncot, de senki sem „világosította” fel, hogy ama nevek zöme magyarból lefordított vagy elferdített név, nem pedig ősi dák! Furcsa politikai játszmák zajlanak a kormánypárt háza táján, annak égisze alatt. Bár idegekre menőek, érdemes oda­figyelni azokra politikusainknak is, hogy ne érhesse őket valamennyiünket nagyon kellemetlen meglepetés. A PDSR- vel kötött megállapodás következetes betartása ellenére is­ FERENCZ L. IMRE Csíksomlyó két nagy ajándéka A Csíksomlyói Búcsú erede­tében, tartalmában, hagyomá­nyaiban a katolikus vallásosság tömegmozgalma. Sajátossága a katolikus vallásosságnak egyik igen jelentős tartalma: a bol­­dogságos Szűz Mária tisztelete, amelyre maga Szt. István szol­gáltatott példát, amikor népét, koronáját a Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta. Programja a Mária-énekes, búcsús körmenet, amely kezdődik az egyes egy­házközségek búcsúsainak zarán­­doklásával, és kiteljesedik a Kis­­somlyóra felvezető nagyobb kör­menettel. A nagy körmenet köz­ponti eseménye a közös szent­mise prédikációval. A szentmisét megelőzi az Egészen szép vagy Mária éneklése. A búcsú lelkisé­géhez hozzátar­tozik, hogy nagy tömegek szentgyónást végeznek és szentáldozáshoz járulnak. Csíksomlyó különösen két nagy ajándék forrása volt, melyről a történelem tanúskodik. I. Az a táj, amelyre kihatott Csík­somlyó sugárzása, különösen a Keleti-Kárpátok mentén a Hargita két oldalán, megoszlás nélkül megőrizte azt a kereszténységet, amelyet 1000 évvel ezelőtt elfo­gadott a magyarság. Csík, Gyer­­gyó egészen, Udvarhely, Három­szék, Marosszék keleti részei egységesek maradtak vallásilag a legutóbbi időkig. Ezek azok a részek, ahonnan a XVI. századtól zászlók alatt zarándokoltak a csíksomlyói búcsúra, és vettek részt a Kissomlyóra felvonuló nagy körmenetben. Sőt, a Kárpá­toktól keletre eső Moldovából is rendszeresen jött keresztalja, s csatlakozott a körmenethez. Régen tízezrek vonultak fel. A diktatúra felismerte a búcsús felvonulások összetartó erejét, és ezért karhatalom, hadgyakorlat, motorkerékpár-versenyek beveté­sével szereztek érvényt a búcsús körmenet betiltásának. Nemcsak Csiksomlyón, hanem mindenütt a katolikus vidékeken. Ez a sors várt minden vallásos jellegű kör­menetre a templomokon kívül, mint az úrnapi, a búzaszentelő, a húsvéti feltámadási körmenet, mely a templomudvarba szorult. Ennek ellenére kisebb csoportok­ban, magánosan sokan felkeres­ték a kegytemplomot. Összetartó ereje tovább hatott, különösen akkor, amikor az egy­házat akarták felszámolni s a papságot megosztani Áron püs­pök börtönévei idején. Csíkban egyetlen papot sem tudtak behódoltatni az ún. béke­papi mozgalomba. Mögöttük állottak a hívek is, amire jellemző két csíki plébános beszélgetése: „Te Jóska, kell valamit csinál­nunk, hogy mi is kerüljünk bör­tönbe, mert különben a híveink azt hiszik, hogy mi nem vagyunk becsületes papok". (Sorra is ke­rültek mindketten: Antal Jószef főesperes és Pál Domokos plé­bános.) Talán ennek az elnyomásnak lett a következménye, hogy a vál­tozás után évről évre népszerűbb lett a csíksomlyói búcsú, s évről évre nagyobb tömeget vonzott a körmenetre. Már nem tízezrek, hanem százezrek vonulnak fel. A Kissomlyó hegye zengő heggyé változik a keresztaljak énekétől, mintha egyetlen lélek irányítaná az egész tömeget. Valóban egy lélek hatása alatt énekel, imád­kozik a több százezres hívő se­reg. Egynek érzik magukat. Még azok sem vonhatják ki magukat az összetartozás vonzó ereje alól, akik talán csak kirándulást látnak a felvonulásban. Ennek lelki tartalma olyan összetartó erőt nyújt, mely alkalmassá tesz arra, hogy népünk hűséges, megbíz­ható tagjai legyünk s egynek érezzük magunkat egy lelki kö­zösségben. Itt mindenki testvért lát egymásban. LÉSTYÁN FERENC (Folytatása a 4.oldalon)

Next