Romániai Magyar Szó, 2001. július (13. évfolyam, 3817-3847. szám)

2001-07-01 / 3816-3817. szám

Új sorozat 3816-3817. szám 2001. június 30-július 1., SZOMBAT-VASÁRNAP Ára: előfizetőknek 1538, darabonként 2500 lej Tel.: 224 29 62, 222 58 02, 224 36 68 Fax: 224 28 48, 222 94 41 E-mail: rmsz@pcnet.ro Bucuresti, Piața Presei Libere­­ INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://y\v\v.hhrf.org/rnisz Lap­zá­rtako­r: • Akadémiai színtű helységnévtáblák • Külföldi útja miatt miniszterelnök nélkül zajlott a kormány péntek déli­­ távértekezlete. Helyette Octar Cosmanca közigazgatási miniszter tolmácsolta az időszerű tennivalókat. Bejelentette, hogy­­ 2002. március 17-27. között népszámlálás lesz Romániában. A kormány már megkezdte a felkészülést. Az előkészítő­­ munkálatokat 148 milliárd lejre saccolják, 150 ezer ember vesz benne részt. Nem a statisztikai hivataloké lesz a főszerep, hanem a pref­ektúráké és az önkormányzatoké. A közigazgatási törvénynek is több nyelvű helységnévtáblák elhelyezésére vonatkozó előírására reflektálva Cosmanca elmondotta: a Román Akadémiát bízták meg azzal, hogy tegye közzé a pontos helységnevek listáját. Ugyanakkor figyelmeztetett: nem kell elsietni a táblák felállítását, mert méreteiket, színeiket további rendelet fogja szabályozni. (J­aczó Dénes) • A hangulat felpörgése diplomáciai halfogás eredménye • Így jellemezte péntek délben közös sajtótájékoztatón a román parlamenti külügyi bizottság elnöke a magyar Országgyűlés külügyi bizottsági küldöttségével való tárgyalásaik egyik konklúzióját. A megbeszélések a Csíkszeredai konzulátustól kezdve átfogták az autópályaépítés, a román vízumkötelezettség eltörléséig valamennyi közös gondot. A státustörvényt nem tartalmilag, hanem mechanizmusai szempontjából vitatták. A törvény indokát a román honatyák értik, az­ eszmecserét hasznosnak tartják, a dialógust folytatandónak ítélik mindkét részről. Nem sikerült mindent megoldani egy szuszra, de ősszel újra találkoznak. A Csíkszeredai konzulátus létesítésének felvetését Diaconescu­ külügyi államtitkár kedvezően fogadta - ígéretek nélkül. Egyetértettek: bármely vitás kérdésben dialógus kell hogy megoldja azokat, el kell kerülni a nemzetközi szervezetek beavatkozását. A román küldöttségvezető úgy vélte: túlméretezett volt a törvény fogadtatása, s mindkét oldalról (Folytatása a 12. oldalon) Stílus Le style c'est l'homme mêm­e - a stílus maga az ember mondta Buffon. Valóban, függetlenül attól, hogy mit mond valaki­­ iga­zat vagy hamisat az a mód, ahogyan mondanivalóját szóban vagy írásban előadja, a nyelve­zete, hanghordozása nagyon sok mindent elárul az illető jel­leméről, egyéniségéről. Ez nem­csak egyénekre érvényes, ha­nem embercsoportokra is, amelye­ket egy bizonyos beszédstílus jellemez. Az egyes szubkultú­ráknak sajátos nyelvezetük is van. Ilyen értelemben vizsgál­hatjuk a román politikai osztály főbb képviselőinek a stílusát, és következtetéseket vonhatunk le a politikai érettsége, műveltsége tekintetében. Kiragadott példák­kal semmit sem lehet sem bi­zonyítani, sem cáfolni, de a jel­lemző esetek meggondolkoztat­­hatnak. Hála a televíziónak, gyakran van alkalmunk látni, hallani külföldi politikusokat, diplomatákat. Meg­figyelhetjük, hogy mennyire hig­gadtan, körültekintően, udvaria­san fogalmaznak, a legszigo­rúbb bírálatokat is úgy mondják, hogy az nem sértő, de megfon­tolásra késztet. Ezzel szemben sok vezető politikusunkról ez nem mondható el. A mi közéle­tünkben még nem terjedt el olyan igény, ami a civilizált mo­dort, nyelvezetet megkövetelné, ezt a szempontot nálunk a vá­lasztók nem tartják fontosnak, mikor szavaznak. Vizsgáljuk meg politikai életünk néhány fősze­replőjének a stílusát. Kezdjük Kolozsvár polgár­­mesterével, a Nagy-Románia Párt főtitkárával, Gh. Funarral. Őt főleg a cinikus rosszindulat jellemzi. Szemrebbenés nélkül hazudik, ahogy Balló Áron mes­terien jellemezte (Szabadság, 2001. VI. 5.):....az esetek több­ségében minden kifogásra, ellenvetésre van válasza, lélek­jelenléte ritkán hagyja cserben, nem is annyira bátorsággal, mint inkább pimaszsággal dacol ki- Martonyi János és Markó Béla a sajtó előtt ismertetik a szerdai megbeszélések következtetéseit • MTI-fotó DEMOKRAT Kovács Csaba képviselő, az alsóház környezetvédelmi CP Fizetni, ami nincs? Marosvásárhely városi tanácsa legutóbbi ülésén arról határozott, hogy a megyeszékhely tömbházlakásaiban nyári, úgy 25-35 fokos kánikulában is fűtést kell fizetni. Vitathatatlan: a helyi energia­szol­gáltatónak, az Energomurnak sok az adósa, milliárdokra rúgnak kinnlevőségei, s ennek jelentős hányada a lakosságtól származik. De nem a többségtől. A többség fizet. Nem lényegtelen viszont, hogy mit. Mert Marosvásárhelyen a mögöttünk levő tél mediterrán szelídségét alig-alig zavarta meg néhány harapósabb hideg nap. Ennek ellenére az Energomur hónapokon keresztül úgy gyúrta a melegítést, mintha egész Szibériát kellene kifűtenie. Fizettünk is érte, mint a török. Ugyanis az Energomurnak egy fűtési szezon kiesése magát a csődöt jelenti. Hát akkor durr bele! Hogy jusson a pénzből nyárára is, mert másként a vállalat nem képes fenntartani saját működését. Most pedig egy gőzerővel potyára átfűzött tél után - ami az adósságokat csak tovább növelte - előálltak e lineáris szemfény­vesztéssel, azt a mesét körítve hozzá, hogy ez „csökkenti a téli hónapokban a lakókra nehezedő anyagi terhet”. Előbb úgy tervezték, hogy mindenkinek lineárisan számlázzák a hőenergiát, ám a lakótársulások erélyes tiltakozása nyomán a tanácson keresztül tudtak vinni annyit, hogy a lineáris számlázás kötelezően az adósokra vonatkozzon, a többiek pedig választhatnak e között, illetve a tényleges fogyasztáson alapuló számlázás között. Megálmodóik szerint a lineáris abszurditás úgy működne, hogy az Energomár által biztosított hőenergiáért „­havi átalánydíjat fizetnek majd a lakók, függetlenül attól, hogy éppen fűtési szezon van-e vagy nincs, s évente egyszer a tényleges fogyasztásnak megfelelően rendezik a számlát”. Átalánnyal, vagy anélkül, akárhogy is nevezzük ezt a zsebünk BÖGÖZI ATTILA (Folytatása a 4. oldalon) többséggel-többséggel, ellen­­zékkel-hatalommal, mindenki által elismert vagy európai értékekkel. Ráadásul politikai megnyilvánulásai során gazdag - az más kérdés, hogy sokszor beteges - képzelőerőről tesz tanúbizonyságot.“ Hogy csak a legutóbbi (?) ötletét említsük: a városi tanácsosok asztalára hatalmas marhacsontokat téte­tett, nemzeti színű fogpiszkálók­­kal, miközben cinikus pléhpofá­­val hazudta, hogy ez egy kortárs képzőművészeti kiállítás és saj­nálja, hogy nem láthatta. Viszont feljelentést tesz azok ellen, akik a „műtárgyakat“ eltávolították! Szintén Balló Áron megállapí­tása, hogy Funar magyarokon csattanó olcsó viccelődése, hu­morosnak szánt és vélt csip­kelődése az egyszerű emberek körében osztatlan sikert arat. Tegyük hozzá, hogy ez a „csip­kelődés" többnyire otromba, ocsmány rágalom, durva táma­dás. Sajnos, sokan vannak vevők a polgármester olcsó humorára, bohóckodására, sovén tiszí­• A napokban érkezett vissza a GlobEurópa által Budapesten ns­egtartott Dunakonferenciáról. Miről tárgyaltak? - A Glob a környezetvéde­lemmel foglalkozó parlamenti tagok egyesülete. Figyelembe véve a tavalyi folyóvíz-szennye­ződéseket - köztük a nagy­bányai Aurul általi Tisza-szeny­­nyeződést a Glob európai fájára. Ezzel szemben sokan nem veszik észre, mennyire íz­léstelen dolog a nemzeti szí­nekkel elárasztani a várost: zász­lók, villanyégők, padok, oszlo­pok, virágágyások - minden piros-sárga-kék. Azt sem látják, milyen kegyeletsértő a több tiszteletre érdemes Avram lánca emlékére emelt szobor, amelyet minden szakember szörnyűsé­gesnek ítél, de Funar ízlésének ez felel meg. A műveltség, az ízlés és a stílus összefügg. És ezt az embert választotta meg a műveletlen tömeg immár har­madszor is polgármesternek! Ez a demokrácia kockázata. A nép­nek olyan vezetői vannak, amilye­neket megérdemel. Néha még rosszabbak is. A Nagy-Románia Párt elnöke, C. V. Tudor fergeteges szóözö­­nével tűnik ki. Nem tud beszélni, csak szónokolni, azt is csak kiabálva. Sztárjának bőségével és intenzitásával lehengerel. FEY LÁSZLÓ (Folytatása a 4. oldalon) szárnya úgy döntött, hogy a Duna problémáival fog foglal­kozni. Ezért a Duna­ menti or­szágok parlamentjeinek illetékes képviselőit hívták meg, ugyan­akkor - javaslatomra - idevár­ták az említett államok kör­nyezetvédelmi minisztereit is, hiszen sok esetben nem a jog­szabályok hiánya áll fenn, ha­nem a törvények alkalmazásá­val vannak bajok. Részt vett meg­figyelővel az Európa Tanács, de jelen voltak a Brüsszelben szé­kelő Európai Környezetvédelmi Bizottság, valamint mind a két Duna-bizottság képviselői is. Sajnos, nem jött el az érdekelt államok közül Németország és Jugoszlávia képviseletében senki. Ott volt ellenben a nem Duna menti ország Szlovénia azzal, hogy a folyam gyűjtő­medencéjében van a területe. Az egyik fő téma a dunai hajózás volt, ezért volt sajnálatos a délszláv távolmaradás. A hajó­zás a folyamán az utóbbi két esztendőben, főleg az újvidéki híd lebombázása után, eléggé lehetetlen helyzetbe került. Je­lenleg Jugoszlávia fittyet hány egész Európának, s bár konti­nensünk nyugati feléből nem kis összeget ígértek e probléma megoldására, a gond marad, lényegében a pontonhidat csak nagyon ritkán hajlandók a szer­­bek megnyitni, és nagyon magas áthajózási díjat követelnek. Nem lehet tudni, mennyit kell várni arra, hogy a Dunán megint sza­badon lehessen hajózni. • Ön is fölvetett egy gondot, a Duna-delta problémáját, amely körül komoly vita alakult ki. Sajnálatos, hogy nem voltak jelen Németország képviselői, mert az ügyben nekik is lehetett volna szavuk. Miről is van szó? - A Duna-delta hozzátartozik a világörökséghez. De maga a delta szűrőként működik, ami­kor is a folyam szennyezett vizét megtisztítja. E „szűrő" karbantartása azonban nem maradhat csak Romániára, mert a németországi forrástól kezdve a Fekete-tengerbe ömléséig min­den ország „hozzájárul" e szeny­­nyeződéshez, tehát részt kellene venniük a delta rendbetételében is, hiszen kimutatható, hogy esztendőről esztendőre ennek szennyezettsége növekszik. Né­metországon és Ausztrián kívül a többi Duna menti ország az. Kérdezett: MAGYAR BALÁZS (Folytatása a 4. oldalon) szakbizottságának titkára szerint Duna vize folyik szennyesen Orbán Viktor, Markó Béla, Martonyi János és Németh Zsolt a státustörvény békéjéért • MTI-fotó Áprilistól fizetésre várnak Bírósághoz fordult a zilahi bútorgyártó cég szakszerve­zete az elmaradt bérek miatt. A magánosított volt fafeldol­gozó vállalat, jelenleg Stejarus cég eladósodott, az alkalma­zottak legutóbb áprilisra kap­tak előleget egy utcai tüntetést követően, május és június hó­napokra előleget sem kaptak. Beszámoltunk a bútorgyár­tók május 9-én tartott spontán sztrájkjáról, melynek követ­keztében a cég vezetősége írásbeli szankcióban részesí­tette a munkát beszüntetőket. A helyzet azóta sem változott, noha a bútorgyártók munka­helyük elhagyása nélkül tették le a munkát, az újabb sztrájk eredménytelen maradt. Az alkalmazottak jogos panasza, hogy a munkáltató a rá eső társadalom- és egészségügyi biztosítási összegeket sem fizeti. A Stejarul cég adósa a közműveknek is, az áramelosz­tónak is. Az Electrica kiren­deltséggel szembeni adósság fejében két és fél hektáros beltelket - a volt anyagraktár területét - zálogosította el, melynek piaci értéke több mint másfél milliárd lej. Ettől függetlenül az elhasznált áramot nem fizette a cég a megállapodásnak megfelelő­en, június utolsó harmadában az Electrica kikapcsolta a céget az áramelosztó hálózatból. A Stejarus bútorgyártó cég termékeit csak külföldön érté­kesítik, állítólag az exportált áruért (többnyire székek) a kinn­levőség összege meghaladja a kétmilliárd lejt. A zilahi bútorgyárban a pri­vatizációt követő időszakban a resicaihoz hasonló helyzet keletkezett. Az alkalmazottak a prefektúra közbenjárását igény­lik. Magánvállalatról lévén szó, az állam nem adhat fize­tést. A patronátus részben be­tartotta a magánosítási szer­ződésben foglaltakat, nem vál­toztatta meg a vállalat pro­filját, kollektív munkaszerző­dés van, csak a fizetés maradt el április óta. A bíróság a tár­gyalást a patronátus kérésére elhalasztotta, közben nő az elégedetlenség, az alkalma­zottak újabb utcai tiltakozással fenyegetőznek. FEJÉR LÁSZLÓ Ú­gy énekeljük, ha vendégeik vagyunk, például a bukovinai Cacica­l Nagyboldogasszony-napi búcsúján, de így éneklik maguk a­­ csángók is, amikor csak erre alkalom adódik, a Mária-himnusz ottani változatát. Mintha mostanában már egy kicsit érezni is lehetne, hogy valóban nem feledkezik meg róluk a boldogságos Szűz Mária. Gondoljunk csak az anyanyelvi oktatás első, bár törékeny eredményeire, az Európa Tanács csángókkal kapcsolatos ajánlásaira, ami önmagában is áttörés lehet azonosságtudatuk felébresztése és megőrzése szempontjából. Távlatilag még inkább fontos lehet az, hogy az RMDSZ-nek, történelmi egyházainknak, a Magyarok Világszövetségének és más magyar szervezeteknek, köztük civil szerveződéseknek sikerült az egész magyarság közügyévé avatniuk a csángóság kitaszítottságát. (Mellesleg: nevetségesen hat, amikor a hazai hatalom a státustör­vény kapcsán diszkriminációról beszél - alkalmasint az itteni magyarság megerősödésétől félve -, miközben normálisnak tekinti a moldvai csángómagyarok helyzetét, jóllehet nagyobb diszkriminációt elképzelni alig lehet, mint a csángók vallásgyakorlási, oktatási,­­ társadalmi és gazdasági ki- __________________ taszítottsága! Reménykeltő,­­ hogy mind többen nyújtják kezüket a csángók felé kö­­­­reinkből, próbálnak segíteni­­ lehetőségeik szerint, sajátos eszközeikkel. Alig egy órája, hogy e sorokat pötyögtetni kezdtem, hívott fel Budapestről dr. Csáky Csaba, a Falusi Vendéglátók Közép- Kelet-Európai Szövetségének elnöke és ajánlotta fel az RMSZ­­ hasábjain is, hogy a cacicai búcsú napján - augusztus 15-én - a­­ délutáni órákban szívesen tart az ott összegyűlt csángómagyaroknak­­ külön előadást arról, hogy miként csatlakozhatnának sajátos népi értékeikkel a falusi vendéglátás európai hálózatába, juthatnának ezen keresztül is jelentős jövedelemhez. Íme, közvetítettük szándékát, a sok hazai vagy akár külföldi magyar búcsújáró közül valaki, a csángó szervezetek valamelyike csak meghívja Cacicába! Annál inkább, mert csakugyan hasznos lehet ottani előadása. Általa több csángómagyar kaphatna egy újabb kapaszkodót, kitörési lehetőséget abból a romániai viszonylatban is megdöbbentően mély nyomorból, amelyben leledzenek. A napokban ötven csángómagyar gyermek érkezett Szatmár-,­németibe. Elhelyezésüket a helyi magyar ifjúsági szervezet, a Madisz intézte, programokról is részben a Madisz, részben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Református Gimnázium és más­­ szervezetek gondoskodnak. Ebédjüket például a Hám János Katoli­kus Gimnázium biztosítja. Tudomásuk van róla, hogy egy sem utazik­­ haza üres kézzel, több szervezet, vállalkozó ajándékozza meg őket. Aki csak tud róluk, aki csak kapcsolatba kerül velük, segíteni akar. Már-már megható példákkal is találkozni. Péterfi Teréz a Lükő­­ Béla utcából három csángókislányt fogadott be arra a tíz napra,­­ jóllehet neki is van négy (!) kislánya, s a két és fél szobás családi házban nagyon össze kell húzódniuk, hogy kis moldvai vendégeik kényelmesebben elférjenek. S összehúzódtak! Mert számukra fontos lett a csángók sorsa. A Péterfi család keresete sem valami nagy, alig éri el a havi négymillió lejt, hisz csak a férj dolgozik, a feleség , „főállásban” háziasszony és gyermekgondozó. Mégis igyekeztek mindent kikeríteni a három csángó kislánynak, ami csak tőlük telt. Akkor este, mikor megismertem őket, frissen sült palacsintát - negyvenet kellett készítenie - és teát pástétomos kenyérrel adott nekik vacsorára. „Ha az ember nagyon akar segíteni rászoruló társain, a jó Isten is segíti. Mikor feliratkoztam a gyerekek foga­dására, még 28-29 ezer lej volt a paradicsom kilója, mire megér­keztek, 10-12 ezer lett. Aztán váratlanul némi plusz jövedelemre is­­ szert tettünk. Pár százezer lejre!” - mondta Teréz asszony abban a hitben, hogy érdemes és kell a csángókat segíteni. S akkor a csángómagyarok Nagyasszonya sem feledkezik meg népe,1 51! SIKE LAJOS Ne feledkezzél meg...

Next