Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1921-01-01 / 1. szám
Szombat, 1991» jan. JL Zizshmrod, Ujusvar II. évf. 1. sze. Szerkesztőség és kiadóhivatal ungvár, TELEKI UTCA 5. Bécsi szerkesztőség: WIEN, Köstler-Gasse Munkácsi szerkesztőség: Rákóci utca 1A ««пштниіїт A RUSZINSZKÓI MAGYAR JOOBÁRT POLI ПКАІ NAPILAPJA FELELŐS SZERKESZTŐ: ZÖMBOBT 3D33S3SÖ d-r. mmmmsmm 8ЮЙЖ» ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyed évre Egyhéra . Postatakarékpénztár) csekk-száralajszám: ЖЗбв. Egész évre . . 280 K. Félévre . . . 14® K. 70 K. 24 K. m Ш-Ш : A vásáros bódé előtt. Blaha miniszteri tanácsos a román-csehszlovák határkiigazításról. Páris tábornok után Blaha is nyilatkozik. Ungvár, dec. 31. Munkatársunk felkereste ma Blaha Ferenc miniszteri tanácsost, a politikai ügyek főnökét s nyilatkozatot kért tőle arra nézve, igazak-e a Máramarossziget román kiürítéséről és a tiszántúli Ruszinszkó román megszállásáról szóló hírek. Blaha kijelentette, hogy Máramarossziget ruszin megszállásának, illetőleg románok által való kiürítésének híre minden alapot nélkülöz. A tiszántúli Ruszinszkó román megszállásának híre abból keletkezett, hogy 1921. január 15-én és az azt követő napokban a ruszin-román határon határkiigazító bizottság (delimitacni comissia) fog megjelenni és működni s a végleges határokat az fogja megállapítani, ami azt jelenti, hogy a határ mentén fekvő községek vagyoni és földbirtok-fekvési függő ügyeit kölcsönösen megoldják. Nagyobb terület, például községek, vagy pláne egy egész járás átengedéséről a csehszlovák részről szó sem lehet. A lakosság és tisztviselői kar tehát nyugodt lehet. Néhány zsákbamacskát már kibontogattunk az élet vásáros bódéi előtt. Néhány még hátra van. Kihúztunk már aranygyűrűt, ezüstórát is egyik-másik zacskóból, de több volt az olyan, amelyikben fületlen pitykegombra, száraz krumplihéjra, üres gyufaskatulyára és szivarcsutkára is találtunk. Volt jó esztendőnk, meg rossz is. Volt örömünk, de a bánat sem volt ritka vendég a háznál. A reménység azonban soha sem hagyott el. Az velünk volt jó és rossz időben. Az öntött belénk erőt és türelmet s az volt az ostyánk, amelyben a keserűségeket bevettük. Az élet vásárját most is járjuk, az újabb és újabb esztendők, az újabb és újabb bódék előtt a kezünkbe nyomott zsákbamacskákat most is bontogatjuk. De már a zacskó is afféle hadi, a tartalmában sincsen változatosság s ijedten nézegetünk körül a nagy tolongásban . . . Valahogyan a vigasztaló jóbarátunk, a reménység is el-elmaradozott tőlünk. Most, amikor a legnagyobb szükségünk van reá, most, amikor enyhítené az üres kamrát, a megaláztatást és türelmet adna a váráshoz, a kitartáshoz. A reménységet kezdtük pótolni az erővel, az élet szívósságával s megint meg voltunk egy-két esztendeig. Az élniakarás, az életösztön újabb praktikákkal áll elő. Az elfogyó anyagokat másokkal hamisítjuk és helyettesítjük. Cirokból sört, szemétből kávét csináltunk. Az életösztön valahogyan győzedelmeskedni látszik az anyagelvonások fölött. Az élniakarás visszaadja a reménységet is. Hiszünk s íme máris remélni kezdünk. Az életre való jogunk, a magyarság ezer esztendős szívóssága nem kapitulálhat egy-két rossz esztendő okozta kétségbeesés fölött. Győzünk itt is, az új hazában, mert megvan az erőnk és az anyagpótlásunk hozzá. Megvan, mert akarjuk, hogy legyen. Felszabadulnak a bilincsek, amelyek még szorítják a csuklónkat, mert fel kell szabadulшок. Mert az állami föleszmélés, a józan ész fog rávezetni arra, hogy államot csak belső, megnyugvással lehet fentartani s hogy a békesség és rend nélkül való ország olyan, mint a légy a marokban. Vannak politikai állapotok, melyek csak erőszakkal változhatnak meg, de szabadságot teremteni csak rend által lehet. Itt állunk ismét a tolongásban az új év bódéi előtt. Egyhangúan, megadással bontogatjuk a titokzatos papírzacskót, de már nem igen törődünk vele, hogy mi lesz benne, mert tudjuk, mert annyit már érezünk, hogy élni fogunk. Sforza, olasz külügyminiszter Prágába érkezik. Új hármas szövetség létesül. Bázel, dec. 30. A Secolo jelentése szerint Olaszország, Jugoszlávia és a Csehszlovák Köztársaság között előzetes tárgyalások kezdődtek egy új védő és támadó szövetség létesítése iránt. E célból Sforza olasz külügyminiszter újév után Prágába fog utazni. D’Annunzio kalandjának vége. Olasz csapatok megszállották a várost. — D’Annunzio megsebesült. Az olasz kormányok D’Annunzio elleni katonai akciója teljes sikerrel végződött. A városnak blokádja és lövetése folytán Fiume polgármestere, Gigante és a katonaság rektora, Venduni a várost ostromló hadosztályparancsnoksággal tárgyalást kezdtek, melynek folyamán az olasz kormány amnesztiát adott D’Annunzio önkéntes seregének. A tárgyalások eredményeképen Iínmo dapol D’Annunzio, aki egyébként könnyen megsebesült, lemondott és a hatalmat a városi podestának adta át. Caviglia tábornok erre — a kikötő elfoglalása után — Fiumét csapataival megszállotta. Az Idea Nacionele szerint a Fiume város birtokaiért folytatott harcok 400 katona és polgár életébe kerültek. Ez a hír túlzott. Feloszlatták a karlsbadi népszövetségi ligát. Prága, dec. 8t. (Radiogramm). Az U. D. C. (Union Democratic Clubot), a népszövetség ligájának karlsbadi fiókját feloszlatták. A titkárság tiltakozott ez ellen és bejelentette az esetet Génfben. * A sukerek királya Ruszinszkóban. Olcsóbb lett a marhaszállítás díja. Prága, dec. 31. A Rude Pravo közlése szerint uzsora- ! (Míg tehát a Szlovenszkóban levő szomperekből ismeretes és a „sikerek királya“ szed faluból engedély nélkül mit sem lenevet viselő Netusil most Ruszinszkót kelj hét behozni, az aknaszlatinai sót csak kétdogitja, meg akarván venni sóbányáit. s szeres prágai fuvarral tudjuk megkapni. A sap jelentése szerint a kormány 30 Óriási almatermésünk itt rothadt, mert nem százalékos tarifakedvezményt állapított meg , bírta ki a vasúti költséget. Szlovenszkóból és Ruszinszkóból Prágába és a nagyobb cseh városokba szállított élő marha után. Egyes szám ára 1 korona. (Drágábban sehol sem árusítható.)