Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1922. január-június (3. évfolyam, 1-145. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Vasárnap, 1993. január 1.HnшшіУі Uzshorod­, Ungvárfi Lévi.­­ sx UNGVÁR, TELEKI­ UTCA 5. Lapunk telefon­száma: 156. Munkácsi szerkesztőség. Rátóci­ utca SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS NAPILAPJA ZOMBORY DEZSŐ ár m :32е1кс*}?Лб RACZ pal ligesz évre 280 К Negyed évre !­él évre Ї40 К Egy hóra Egyes szám ára 1 korona. Benes és az újév Ha az újévtől boldogságot várunk, ak­kor a magyarság boldog újévére nem a legjobb omen a Benes itt tartózkodása. Nem vagyunk babonásak, de úgy érez­zük, hogyha ez az új esztendő is a mi­niszterelnök és külügyminiszter akarata szerint fog napról-napra ránk virradni, a ruszinszkói magyarságnak tavalyihoz mért rossz napjai lesznek. Nem akarjuk azonban a magyarságot , ezzel a rossz ómennel elkeseríteni, hiszen і minket ezeréves múltúnkban sok elnyomás ért de nemzeti imánk értelmében az Isten megáldotta e népet jó kedvvel és bi­zonyára segítséget nyújt kisebbségi jo­gainkért való küzdelmünkben ezen az új­éven is, amelyet mindnyájan itt, jólelkű magyarok víg esztendőnek szeretnénk látni mindellenére annak, hogy Benes, mint egy elkedvetlenítő szózat az újév küszöbén megjelent előttünk, úgy látszik, hogy még nem eléggé bünhödte meg ez a sorsül­dözött magyar nép a múltat és azt amit még rámér az Isten haragja a jövőben, mert különben nem volnánk hontalanok azon a földön ahol születtünk, a Kárpátok alatt, ahová egykor ezer év előtt Árpád felhozá őseinket. Régen volt. Azóta több, mint ezer új­évet megért már a magyar Sok szomorút. Kevés boldogat. Mindig szálka volt a ma­gyar nemzet az európai népek szemében. Nem azért, mert rokontalanok, magunkra­­hagyatottak voltunk és vagyunk, de azért, mert ott lakunk a Kánaán földű Duna— Tisza közén, amely földre minden idegen népnek fájt a foga és fáj a foga ma is Nem hozott semmi jót, semmi megnyug­tatót a múlt év, amelyet tegnap temettünk el, de nem várunk semmi jót az újtól sem. De ez a gondolat azért mégse le­gyen deprimáló ránk Tekintsük úgy, mint azt a vihart, amely arcunkba csapja a csípős jégesőt. Fáj, de tudjuk, hogy el­múlik egyszer, mi azonban nem várhatunk rá kényelmes semmittevéssel míg elfújják a szelek a viharos felhők terhét felőlünk, hanem haladunk tovább, előre és mindig csak előre azon az úton, amelyen elindul­tunk, szembe a viharral. Ilyen lesz a mi új esztendőnk is, melynek­ kezdetén meg­jelent Benes, nyilván azzal a célzattal, hogy elvegye kedvünket minden hiú re­ménykedéstől. A politikai élet új esztendejében­­ nem sok jót hozhat nekünk. A nyugati hatal­mak fényében sütkérező feje ma is tele van nagyhatalmi gondolatokkal. A politi­kai horizont az ő szemében napkelettől napnyugatig cseh zászlóval van kiszegé­lyezve és abban a történelmi perspektí­­­­vában, amelyben­­ gyönyörködni szokott s ott vannak a föld színéről elsöpört ша­­­ gyáruk sirkantjai. Ilyen lelki berendezkedésű ember, aki önfeledett hatalmi álmodozásában leeresz­kedő keggyel fogadja az eléje rendelt kül­­dötségeket, velünk, magyarokkal sohasem fog úgy tárgyalni, mint a cseh-szlovák köztársaság nemzetiségének egyik szám­ba vehető részével. Mi tehát ezen az új évi téli napon, magunknak csak erőt, bátorságot és ki­tartást kívánunk a további életküzdelemre. Magunknak kívánjuk: magyaroknak. Be­­nesnek pedig kívánjuk, hogy lásson tisz­tábban. Csak ennyit: lásson tisztábban. Mert minket, magyarokat csak akkor lát­hat meg igaz szíve szerint, ha tisztára lát és ha meglát, biztosan tudjuk, hogy a cseh-szlovák politika Ruszinszkó részére más alapokra fog helyezkedni, ez pedig a mainál rosszabb nem lehet. Boldog újévet Apponyi ismét nyilatkozott a detronizálásról „Szent ltván koronája a detronizálással csúffá van téve“. BUDAPEST, dec. 31. Apponyinak a köztár­sasági formára vonatkozó és nagy szenzációt keltő nyilatkozatát politikai körökben különbö­zőképen kommentálták. Ezért aztán Apponyi ma az újságírók előtt a következőket jelentette ki: A helyzetet, amint én azt ma látom, egy mon­datban fejezhetem ki. Tudom, hogy ez is újabb elcsavarásokban fog rész­esülni. Kijelentem tehát, hogy a szent Korona tana és a Szent István Koronája csuffá van téve a Koronás ki­rály detronizálása által és egy uj királyválasztás által másodszor is csúffá tétetnék. E második csúffátételt azonban nehezebb volna jóvátenni, mint az elsőt, ezért hát jobban szeretem, ha az az elsőnél megállunk, mert a visszatérés így mégis csak könnyebb. BUDAPEST, dec. 31. A nemzetgyűlésen az idemnitási vita során Giiger Miklós szólalt fel és főleg a sajtókérdéssel foglalkozva örömmel üdvözli, hogy a kormány megszüntette a cen­zúrát. Megadóztatják a proletárokat is 6000 korona évi keresményen felül mindenkit megadóztatnak.­­ A munka­adók, mint „fiók adóhivatalok." Eddig boldog ország volt ugyan Csehszlová­kia, mert a proletárok nem fizettek adót, most azonban az új adótörvény értelmében mindenki adóköteles, amennyiben 6000 koronánál több keresménye, vagy jövedelme van. Az 1921. évi szept. 12 én volt T. és r. gy. 294 számú törvény, mellyel a Szlovenszkón és Podkarpatska Rusban érvényes egyenes adóra vo­natkozó előírások egyes rendelkezései változást szenvednek. II. cikkében a munkaadók köteles­ségévé teszi, hogy a szolgálati illetmények után fizetendő jövedelmadót az illetmények fizetése alkalmával alkalmazottaktól vonják le és az alkalmaztatásukra meg a keresetükre való te­kintettel havi részletekben és időközökben az adóhivataloknál beszolgáltassék. Szolgálati illetménynek tekintendők az alkalma­zott összes bevételei, melyek szolgálati visszo­nyából vagy hivatásából erednek. Ezek a bevételek pedig magukba foglalnak minden pénzbeli és természetbeli járandóságot legyen az hivatalnoké, nyugdíjasé, segédé, mun­kásé vagy cselédé. Még csak a tiszteletdíj és a jutalom is adó alá esik, úgyszintén a tant­em, időleges bér, akord, darabszám, stb. A levonást a munkaadó tartozik elvégezni minden alkalma­zottnál, akinek javadalmazása a 6000 korona létminimumot (?) meghaladja. Ha a munkaadó ezen felhívásnak nem tenne eleget, akkor minden összegért, melynek levoná­sát és az adóhivatalhoz való beszolgáltatását elmulasztotta, személyesen szavatol. A beámjtás­ról természetesen az állam gondoskodik. Ezt a határozmányt azzal a figyelmeztetéssel adják köztudomásra, hogy az adó nagysága az idézett törvény 3 § ában benn foglaltatik és hogy ezirányú esetleges felvilágosítások a pénzügy­­igazgatóságtól és az adóhivataloktól kérhetők. Bár ki is van kötelezve az 1909. évi IX. t. c. 21. § ában megjelölt fizetéseket kifizetni, ame­lyek egy személyre az évi 6000­0-t felülhalad­ják, köteles a felvételre jogosult személyt nevé­nek, lakásának és foglalkozásának, valamint az előző évben kifizetett fizetések nagyságának és nemeinek megjelölésével bejelenteni. Ha ilynemű fizetések az előző éven át nem teljesí­tettek, akkor az évi fizetés összege jelölendő meg azon napnak amelytől és azon napnak megjelölésé­vel, ameddig ezen fizetések kifizettettek. Az elrendelt kimutatások hivatalos nyom látványokon nyújtandók be, melyek kívánatra az adóhivatalnál vagy pénzügyigazgatóságnál kap­hatók. Érdekes, hogy ezeknek a kimutatásoknak, 1921. december 31-ig kellett elkészülniük, mert aki eddig be nem nyújtotta, 100 koronáig fogják megbüntetni, de az erről szóló plakátok decem­ber 12 . után jelentek meg. Nyilvánvaló tehát, hogy december 1- től kezdve, anyi tízezer em­ber kimutatását képtelenség elkészíteni és igy az uj esztendő e jelek szerint büntetésekkel fog kezdődni a szegény ruszinszkói polgárokra nézve! 1>' я mint sir а і аиігошж (Огщ/ае>мп ее finf áru*idMtéJ Meyjmenlft maidén. Гг-ло*! 8 бгчкиг.

Next