Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1927. január-június (8. évfolyam, 1-71. szám)
1927-01-01 / 1. szám
Újévi számunk 16 oldal, 1 korona. MAGYARUl A LAP FŐSZERKESZTŐ Megjelenik minden szerdán, pénteken és vasárnap. Előfizetési ára egész évre 96, félévre 48, negyedévre 24, egy hóra 80. Külföldre csak a portókülönbözettel drágább. * Hirdetések díjszabás szerint. ÁRKY ÁKOS SZERKESZTŐK RÁCZ PÁL és KOVÁTS MIKLÓS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uzhorod — Ungvár Szécshenyi-tér 10, Mukacevo — Munkács, Kossuth-u. 1 Beregszász, Kálvin-tér 2. * Szerkesztésért és kiadásért KOVÁTS MIKLÓS laptulajdonos felelős 3 milliós költséggel új mozipalota épül Ungváron. Havas Emil szerkesztő ellen vádat emelt az államügyész. — Azokos aszszony s a könnyelmű kőműves. — Rabbik harca Munkácson. — A röntgen szemű orosz emigráns. — Vince beregszászi kormánybiztos közigazgat. Számadás Holmi lelki felmagasztosulás helyett kedvünk lenne az elmúlt 1926-ik esztendőt számadásra hívni. Valami megmagyarázhatatlan nagy csalódás üli meg a lelkeket, ha végiggondolják ennek az esztendőnek eseményeit, amik nyomán csak könny, csak átok, csak sülyedés, csak pusztulás jelentkezett. Mit adott az 1926-ik esztendő ? Mi az a jó, vagy kellemesen emlékezetes, amiért erre az esztendőre szeretettel gondolhatunk vissza? Az apró, kicsiségekké zsugorodott esetleges családi örömökön túl, az emberivé szélesült élet se társadalmi téren, se a politikában, se kultúránk tekintetében se pedig a közgazdaságban nem nyújtott semmit. Azaz, amit nyújtott, attól csak keserű iz maradt a szánkban, amit már az uj esztendő beköszöntése sem tud megédesíteni, mert nem hordja magában még a köteles remét .... vrg Sb*..wd£-«i 1 мм к.Ллгк’ •' Ürül az elmúlt esztendőt. Adott-e valamit társadalmi téren ? Összébb hozta-e az embereket és a nemzetek életében hozott-e üdvös változásokat? A számadás balul ütne ki. Az 1926-ik esztendő társadalmi téren csak romboló munkát végzett. A nemzeti élet megújhodásához semmivel sem járult hozzá. Különösen a magyarokéhoz nem. Az elmúlt esztendő alatt ismét nagy hányaddal emelkedett a megalkuvók, a nemzeti létek sorsával nem törődök száma. A mindennapi kenyér után futók az 1926-ik esztendőben igen sokszor roskadtak össze erőtlenül, így az ipari és kereskedelmi élet ebben az esztendőben tájékozatlanul éviekelt át a gazdasági válságokon. Igen sok esetben elbukott és fel sem kelt többé. A falusi ember pénztelensége ijesztő arányokat öltött és amilyen mértékben fogyott a pénz, olyan mértékben gyarapodtak fel az adóterhek számoszlopai. Az elmúlt esztendő hatás nélkül jutott el a ruszinszkói autonómia problémája fölött s amíg a magyarság saját anyanyelvű középiskolai oktatásához egy fél lépéssel sem jutott közelebb, a ruszin vallási és nyelvi harc változatlanul végzi demoralizáló munkáját. Az 1926-ik esztendő semmi jóról nem tud elszámolni. A távoleső külpolitikai események közjót szolgáló epizódjai reánk semmilyen formában nem éreztetik hatásukat. Itt minden maradt a régiben, anélkül, hogy csak reménye is lenne annak, hogy az új esztendő több jót hord a méhében az elmúltnál... Talán pesszimizmusnak fogják mondani ezeket a sorokat, de csak azok, akik az elmúlt esztendő lepergő filmjét a gazdagok és hatalmasok maguk csinálta jogán, páholyból nézték végig és ezt az esztendőt is az élvezetek kiélésének rövid szezonjaként könyvelik el. Mi nem ezeknek a nevében és szája íze szerint búcsúzunk az 1926-ik esztendőtől, hanem azon elképzelhetetlenül sokakéban, akik elég józanok ahhoz, hogy elkeseredés nélkül viseljék el a rosszat és elbizakodottság nélkül tudjanak örülni annak, amit az új esztendő hozhat. Hozzon boldogságot! ie viaskodjunk! Irta: Korláth Endre dr. nemzetgyűlési képviselő. A mi politikánk útja, csak egységes lehet, mert hiszen a Csehszlovákiába zárt és itt a „Jaj a legyőzötteknek“ jelszava szerint kezelt magyarságnak csak egy nagy és közös célja lehet: nemzeti, kulturális és gazdasági életét folytatni, megőrizni és fenntartani. Az, hogy a közös nagy célt két pártban tömörülve munkálja a magyarság, senkit se tévesszen meg. A különbség legfeljebb az, hogy a Magyar Nemzeti Párt kizárólag a magyarság saját erejére támaszkodva akarja elérni, vagy megközelíteni a közös nagy célt, míg a Keresztény Szocialista Párt az összes elnyomottak tömörítésével akar ugyanezen célhoz eljutni. A közös nagy célhoz vezető egységes út feltalálása és a feltalált út kitaposása azonban nem olyan egyszerű Ny*)" ,« -’ VZ*»r gondolkozó, nélkülöz » és bizony sok esetben nyomorgó magyar, mind mint különálló egység a saját esze, szive és bizony sokszor a gyomra által vezettetve keresgeti az utat és e keresésben könnyen összetévesztheti a közös nagy nemzeti célt a saját életcéljával. Mi is történt eddig ? Az itteni magyarság az új államfordulat által okozott kábultságból felébredve különböző táborokban, de egységes uton, az intranzigens ellenzékiség álláspontján küzdött a vele szemben ellenségesen viselkedő cseh kormányzat ellen. Körülbelül két éve Szent-Ivány József új utat mutatott: a reálpolitika útját. Passivnak, célra nem vezetőnek jelentette ki azt az intranzigens ellenzékiséget, melyet addig ő maga is követett. Azóta a magyarság két nagy tábora tényleg külön szakadva, egymást gyengítve két különböző úton halad saját hite szerint a fent jelzett közös nagy cél felé. És itt valahol súlyos, nagyon súlyos hiba van. Azt, hogy két táborra oszolva küzd a magyarság a vele szemben ellenséges kormányhatalommal, meg lehet érteni. A magyar társadalom is tagozódott. Sokkal egészségesebb a szervezkedés, ha két, egymással békében élő tábor küzd egymás mellett, egymást segítve, mintha egy egységesnek látszó de belső viharok által destruált tábor az összes társadalmi rétegeket magába foglalni nem tudván, belső gyengeségtől sorvasztva folytatja kifelé a harcot. De ha ez a két tábor nem egy uton halad, hanem az egyik megmarad a legszentebb meggyőződése szerinti intranzigens ellenzéki állásponton, a másik pedig szintén a legszentebb meggyőződése alapján a kormánybalépés módozatairól tárgyal, akkor már az egyébként is kisszámú magyarság két tábora egymással is szembe került és ha nem is a fővezérek, de mindenik tábor a maga igazságát vitatja. Az egyik igyekszik az itteni viszonyok között a Deák Ferenc-féle megegyezési irányt inaugurálni s a másik álláspontját rövidlátásnak, fenegyerekeskedésnek minősiti, mig a másik tábor időszerűtlennek minősiti a kormánybalépésről tárgyalók akcióját. Ez a belső harc feltétlenül szétzülleszti a magyar társadalmat, gyengíti ellenálló képességét, sorvasztja önbizalmát s a magyar társadalom minden tagjának mintegy példát ad arra, hogy minden magyar külön-külön utón találja meg a saját egyéni boldogulását. Sajnos ez a helyzet odaviheti az egyént hogy függetlenítse magát mind a két tábortól s ezzel mind a két tábor züllésnek indul s előbb, utóbb teljesen alkalmatlané lesz a nagy nemzeti önvédelmi harcra. Én — aki Podkarpatszka Ruszban mindkét tábornak a képviselője vagyok egy személyben -- s igy megvívtam saját lelkemben a két felfogás közötti harcot —, nem látok áthidalhatatlan ellentétet a két tábor felfogása között. ^y.-Nézek pedig azért, mert megvág . ..іШ?яя'е і -tő' ,hogy tábor .Az után vezethető tovább. Az aktivizmus és a reálpolitika ugyanis nem politikai programm, — mert a magyarság programmja maga a mindenek felett álló nagy cél, — hanem csak taktikai útirány. Meggyőződésem, hogy a milyen aktivista és amennyire reálpolitikus a Magyar Nemzeti Párt, olyan aktív és annyira reálpolitikus a passivnak kikiáltott és intranzigens ellenzéki álláspontot követő két szoc. párt is, bár az magát nem reál, de reális politikát folytatónak mondja. Meggyőződésem, hogy a magyarság vezetésére vállalkozott emberek mindannyian komolyak, nemzetük jelenét és jövőjét szívükön hordják s mindannyian aktivak és reálisak. A reálpolitika hívei a Deák bölcsességét szeretik eszményképül emlegetni, de ugyan mernék-e állítani, hogy Deáknál kisebb volt Kossuth, aki ellenállásra tudta egyesíteni nemzetét, úgy, hogy olyan egységes soha sem volt a magyar, mint az ő vezetése alatt, e gyönyörű erőkifejtésével hatalmában megrázta s külső beavatkozás nélkül bizonyára el is seperte volna régi hatalmas elnyomóját, az osztrák trónt. Az intranzigens ellenzéki kér. szoc. párt hívei lelkükben a Rákóczi és Kossuth szellemét őrzik, de bizonyára meghajolnak a Deák bölcsességének nagysága előtt is, ki nemzetét naggyá és erőssé tette, oly annyira, hogy képes a mostani sorscsapások elviselésére is. Az én lelkem úgy látja, hogy a Kossuth szelleme, mely a nemzetet egyesítette, szükséges volt a Deák Ferenc bölcsességének érvényesüléséhez. Az osztrák császár a Deákkal való tárgyalásánál — eltekintve attól, hogy az olaszok és a poroszok végigvertek rajta — bizonyára félve respektálta a Deák Ferenc háta mögött álló, Kossuth szelleme által egységesített, öntudatos magyar népet. Mindkét ideálunk: Kossuth és Deák nagyok voltak a maguk idejében és kell, hogy nagyok maradjanak előttünk örökre. Most is csak az a kérdés, hogy melyiknek az ideje van itt. Az egyik felfogás azt állítja, hogy itt van a kiegyezés ideje. Ez most a megfontosabb kérdésünk. A másik felfogás viszont azt állítja, hogy nincs itt még a kiegyezés ideje Én szintén azt mondom, hogyha a magyarság részéről itt volna is az ideje a kiegyezésnek, a cseh soviniszta kormánykörök részére ez még nem érkezett el, ők bennünk még ma is legyőzötteket, leigázottakat, szolgákat akarnak látni, amilyenek pedig soha sem voltunk. Részükre még nem jött el az osztrák császár lombardvelencei és königgrätzi veresége. És pedig sem külpolitikailag, sem belpolitikaiig. Még ők nem látták a Kossuth szelleme által egyesített magyar nemzet impozáns erőkifejtését. Ha majd külpolitikai csapások érik őket, ha majd belpolitikájuknak áldástalan voltát legalább egy frankzuhanás szerű tőzsdei pánikban vagy más valamiben fogják látni, akkor eljött rájuk nézve is a kiegyezés ideje. Addig azonban mi magyarok egymás között ne viaskodjunk. Az idő nagyon rövides'*;: y.-v’' pgy’künket, 'rapy másikunkat igazolni fog. Ha a Magyar Nemzeti Párt nem csupán általánosságban mozgó, hanem a pontonként is precizírozott követeléseinek rövid határidő alatti, törvényhozási, vagy rendeleti úton való rendezésére nem csupán egy-egy miniszter, mint magánember, hanem az összkormány minisztertanácsi határozatban fog kötelező nyilatkozatot tenni, akkor csakugyan itt van a kiegyezés ideje. Ez már komoly akaratot fog jelenteni az ő részükről, ha nem is ad teljes biztonságot a mi részünkre. De ilyen abszolút biztonságot az sem adott volna, ha a követeléseink pénzügyi vonatkozásaikban a költségvetésbe fel lettek volna véve — bár tagadhatatlan, ez lett volna a parlamentáris elveknek megfelelő — mert akkor is a kényszerítő okok elmúltával hozhatták volna e tételeket megtakarításba. Ha azonban a cseh kormány csak általánosságban mozgó üres frázisokkal kivánja a magyarságot a kormányzat részére megnyerni, akkor a Kossuth szellemében való ellenállásra kell egységes úton járva újból szervezkednünk s bevárnunk a cseh kormányzat belpolitikai Königgratzét. A kormányt tehát mindenekelőtt cselekedetre kell kényszeríteni. Ez a várakozó álláspont nem lehet határidő nélküli, sem pedig hosszú hónapokra kitolható, mert e várakozó állásponton folytonosan gyengülünk és szédülünk. Reméljük, hogy az új esztendő első hetei megadják e nagy kérdésünkre a feleletet. Svájcba nem kell útlevélvízum A belügyminiszter közli a nyilvánossággal, hogy január 1-től a Svájcba utazók vízum nélkül is átkelhetnek a határon.