Sárospataki Füzetek 4. (1860)

Vegyes - Szerkesztőségi előszó

táns ügyre tartozó dolgok körül jótékonyan hatottak elvei, nemcsak, hanem oly gondolatoknak is volt szószólója, me­lyek azóta mind szélesebb körre menvén ki, életerős meg­győződéssé válva működnek a magyar protestáns életben. Mi tehát jó lélekkel mondhatjuk, hogy nem bántuk meg magunk tartását, sőt óhajtanék, hogy mennél inkább lenne biztosítva a protestáns időszaki tudományos irodalom jöven­dője ama kevés adalék által is, melylyel fenntartásához, de­rék munkatársaink részvétéből, mi járulhattunk. Mert mellőzve az egyházigazgatás, az álladalom, és egyházközti viszony és hittan, az iskolaügy, és pedig úgy a tudós, mint népnevelési iskolaügy körüli elmélkedésein­ket, melyekhez az egyházon kívülről, annyi történeti, böl­csészeti közlemények járultak, hogy protestáns folyóiratun­kat méltán mondhatjuk egyszersmind tudományosnak is: nem mulaszthatjuk el oda mutatni különösen a magyar protestáns egyháztörténeti kútfők közlésére,me­lyek maguk annyi becscsel bírnak, hogy minden egyéb nél­kül is méltó volna érték fenntartani egy folyóiratot. És e tekintetben nem a mienk az első érdem, hanem azon buzgó elődöké, kik e vidéken, úgyszólván, menhelyet alkottak a protestáns egyháznak, menhelyet a történet emlékeinek, és sok nemű küzdelmek és hányatások után a magyar protes­tantizmusnak egyik nevezetes gyűpontját alkották számunk­ra; a mi érdemünk egyedül az lévén, hogy magunkat oly utódaik gyanánt törekszünk nézetni, mintha bennünk ők maguk támadtak volna fel.. Végre ha van fontossága a vi­­dékiségnek, a­mi csak a történeti becs által engedhető meg, úgy e részben nálunk a zsinatpresbiteri egy­ház­igazgatás folytonos kerete és divata nem kevéssé hat az egyház körüli meggyőződések szilárdítására, s ilyen tartalékhoz támasz­kodni annál tanácsosabb, mennél válságosabbak az idők. Ily formán mi határzott irányban és lélekkel fogadjuk az uj évet s várjuk el a protestáns olvasó világgal kötendő frigyünk megújulását. Szerkesztőség.

Next