Sárospataki Füzetek 4. (1860)
Vegyes - Szerkesztőségi előszó
táns ügyre tartozó dolgok körül jótékonyan hatottak elvei, nemcsak, hanem oly gondolatoknak is volt szószólója, melyek azóta mind szélesebb körre menvén ki, életerős meggyőződéssé válva működnek a magyar protestáns életben. Mi tehát jó lélekkel mondhatjuk, hogy nem bántuk meg magunk tartását, sőt óhajtanék, hogy mennél inkább lenne biztosítva a protestáns időszaki tudományos irodalom jövendője ama kevés adalék által is, melylyel fenntartásához, derék munkatársaink részvétéből, mi járulhattunk. Mert mellőzve az egyházigazgatás, az álladalom, és egyházközti viszony és hittan, az iskolaügy, és pedig úgy a tudós, mint népnevelési iskolaügy körüli elmélkedéseinket, melyekhez az egyházon kívülről, annyi történeti, bölcsészeti közlemények járultak, hogy protestáns folyóiratunkat méltán mondhatjuk egyszersmind tudományosnak is: nem mulaszthatjuk el oda mutatni különösen a magyar protestáns egyháztörténeti kútfők közlésére,melyek maguk annyi becscsel bírnak, hogy minden egyéb nélkül is méltó volna érték fenntartani egy folyóiratot. És e tekintetben nem a mienk az első érdem, hanem azon buzgó elődöké, kik e vidéken, úgyszólván, menhelyet alkottak a protestáns egyháznak, menhelyet a történet emlékeinek, és sok nemű küzdelmek és hányatások után a magyar protestantizmusnak egyik nevezetes gyűpontját alkották számunkra; a mi érdemünk egyedül az lévén, hogy magunkat oly utódaik gyanánt törekszünk nézetni, mintha bennünk ők maguk támadtak volna fel.. Végre ha van fontossága a vidékiségnek, ami csak a történeti becs által engedhető meg, úgy e részben nálunk a zsinatpresbiteri egyházigazgatás folytonos kerete és divata nem kevéssé hat az egyház körüli meggyőződések szilárdítására, s ilyen tartalékhoz támaszkodni annál tanácsosabb, mennél válságosabbak az idők. Ily formán mi határzott irányban és lélekkel fogadjuk az uj évet s várjuk el a protestáns olvasó világgal kötendő frigyünk megújulását. Szerkesztőség.