Sárospataki Református Lapok, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-02 / 1. szám
XIII. évfolyam. 1. szám. Sárospatak, 1927 január 2. A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLET ÉS A SÁROSPATAKI FŐISKOLA KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Farkas István: Nyílt levél és kérelem Főtiszteletü Baltazár Dezső püspök úrhoz. — Külföldi szemle. (Folyt. köv.) — Irodalom. — Vegyes közlemények. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetés. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre _ .„ ... 14 Pengő. Fél évre------... — 7 Pengő. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő és kiadó Dr. RÉVÉSZ KÁLMÁN Dr. RÁCZ LAJOS Főmunkatársak: MARTON JÁNOS, ENYEDY ANDOR, FORGÁCS GYULA HIRDETÉSEK DIJA: Megegyezés szerint. Nyilt levél és kérelem Főtiszteletű Baltazár Dezső püspök úrhoz. Főtiszteletű Uram ! Mire ez a pár, igénytelen, de a lelkem mélyéről felkivánkozó sor napvilágot lát, — az új esztendő, ez a nehezen várt és jobbat ígérő ismeretlen már megkezdette szokott munkáját, hogy egyik helyen korán, másik helyen későn vagy reménységet hervasszon el, vagy reménységet koronázzon sikerrel! Jöjjön akármely adománya számunkra, az új évvel: új vágyak, új álmok, új munkakedv, új célkitűzések várnak reánk. Bizonyára jóleső örömmel látja Méltóságod is velünk együtt, hogy egyházi életünkben mintha a szétszórt csontok elevenednének meg köröskörűl. Valami csodálatos lélekmegmozdulások tartják igézetben a lelkeket. Ez az Édenet vesztett s hazája roncsai felett kesergő nemzet mintha belátná már, hogy minden boldogtalanságunk okai, a mi, magunk vagyunk, mert kiengedtük kezünket az Isten kezéből és a mi bűnös életünkért ver minket az Isten!... Mindenek tudják már, hogy a tékozló fiúság útjáról csak az Istenre újra reá talált ember, őszinte megjobbulásával, a Krisztus után tiszta szívvel vágyódó újjászületett emberek nagy akarásával lehet újra „haza“-találnunk. Igazi És az Istenbe belekapcsolódó emberek, keresztyének gyönyörű munkái élnek, halnak, munkálnak körülöttünk. Kisebb gyülekezetekben sokszor alig észrevétetve, nagyobb egyházakban már sokat alkotva, könnyeket törülve, sebeket kötözve, a szeretet segítő munkáit gyakorolva mindenfelé. A sok nyomorúság látta világra rászakadt sok, sok bánat letörlésére talán sohasem élt olyan őszinte vágy a szívekben, mint ma. És mégis azt kell e tények mellé leszögeznünk, hogy sok dolog nem jól van nálunk. Ha a lélek ott munkál is nagyot akarásunk mélyein, mégis fájdalmasan kell látnunk, hogy az egységes kálvinista célkitűzések helyett, a „sokarcú kálvinismus“ életét éljük. Nem a Tiborcok lázadozásával, de az egyháza boldogságáért aggódó hívő ember szeretetével, az induló új év elején kérnünk kell Méltóságodat, a Vezért, a szíve mélyén Krisztus gyújtotta tüzeket, élesztgető, a munkában és a harcokban mindig elöljárót, hogy az egységes ösvények megkészítésére hivatott egyetemes zsinat ez évben ülne már össze és az elavult, a halódó időknek sok rendelkezésében meg nem felelő Egyházi Törvények s azok §ai mellé hozzásimuló Rendtartások megkészíttessenek. Azért merem venni a bátorságot a felkérésre, mert az én egyházmegyém már évek óta kérve kéri Méltóságtokat a zsinat összehívására és már egyházkerületünk is ott volt ez évben, a zörgetők között. Csak azért nem mehetett teljesedésbe ez irányú kérelmünk, mert a törvényben előírt kerületi csatlakozási szám, nem lelt meg . . . Pedig egész sorát felmutathatjuk az indokoknak. A belmissiói tennivalók egyöntetű végzése; a Kálvin Szövetség hatalmas lendülettel megindult munkáiban is szükséges az egységes parancs! Liturgiánk lassan-lassan, gyülekezetenként más és más lett. A budapesti ref. gyülekezet másképen, a debreceni, a sárospataki, a miskolci, a siplócsabai stb. más- és másképen imádja ma az Istent. Az idegenből betévedt kálvinista ember nem tudja, mikor kell leülnie, mikor kell felállania, mert a gyülekezetek vezetői, szerintem önkényesen, eltértek a tulajdonképen minden egyházat kötelező, törvényrendelte, egy Liturgiától. De mert eltértek, ezzel azt igazolták, hogy e téren új reformokra van szükség. Az nem baj, hogy új Liturgia jön. Hiszen a folytonos reformátió egyháza vagyunk! Csak jöjjön, a kötelezően egységes formai A kath. egyház kimondhatatlan ereje a minden vonalon megnyilvánuló egység és fegyelem. És nálunk jó a másik baj is...! Az egységes fegyelem hiánya. Fegyelmi törvényeink sok tekintetben gyöngék, a büntetések kiszabásánál a §-ok ezer kibúvót nyújtók és nem egyszer az igazság bátor megmondására alkalmatlanok. A jog, törvény as igazság belüibe több és újabb §-ok kellenek a Krisztus szívéből és a hitvallók, reformátorok bátorságával megvalósítást parancsolva! Kálvinista öntudat fejlesztésére a biblia mellett a fegyelem okos, igazságos és szigorú meg és betartása a leghatalmasabb segítségünk. Aztán ott a lelkészválasztási törvényünk, melynek további fenntartása kiáltó veszedelem. Gyülekezeteink legtöbb baja a lelkészválasztól ered. A párbér rendezés kérdése, a progressiv adózás kimondása, az egyenlő teherviselése helyett, a vagyon arányában való teherviselés kötelező megvalósítása, ma több, mint kötelesség. Sőt itt volna az ideje annak is, hogy mint azt a