Sárospataki Református Lapok, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-02 / 1. szám

XXVII. évfolyam. 1. szám. Sárospatak, 1932 január 2. ELŐFIZETÉSI DÍJ Sárospataki Református Lapok A TI­SZÁN INNENI REF. EGYHÁZKERÜLET, A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÁLVIN-SZÖVETSÉG KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. TARTALOM. Nehéz idők küszöbén. — Dr. Varga Zsigmond: A lelkészi továbbképzés kérdése. (Folyt, és vége köv.) — Janka Károly: Nyugdíjintézetünk helyzete és jövője. — Dr. Trócsányi József: A sárospataki főiskola szanálása. (Folyt, és vége.) Értesítés és kérelem. — Előfizetési felhívás. — Vegyes közlemények. — Hiva­talos rész. — Szerkesztői üzenetek. Egész évre .................. 10 Pengő. Fél évre ... ........... 5 Pengő. Lelkészek, tanítók és Kálvin-Szövet­­ségi tagok kedvezményes áru elő­fizetési díja egész évre 5*­ Pengő. Felelős szerkesztő és kiadó : MARTON JÁNOS Főmunkatársak Dr. ENYEDY ANDOR, FORGÁCS GYULA, Dr. MÁTYÁS ERNŐ és SZABÓ ZOLTÁN; a Kálvin-Szövetség részéről: JANKA KÁROLY egyh.­kerületi Kálvin-Szövetségi I. elnök és Dr. H. KISS GÉZA. HIRDETÉSEK DÍJA : Megegyezés szerint. Nehéz idők küszöbén. Az új év láttatja meg különösebben velünk, hogy mennyire nehéz idők küszöbére érkeztünk. Noha már azt hittük, hogy a mélyek mélyén vagyunk. Annyira lent, hogy alább már nem lehet merülni. S ámulva látjuk, hogy tévedtünk. Trianon okozta a csalódásunkat. Olyan brutálisan vágott fejbe bennünket s hagyott vérbe-fagyva az országúton, hogy azt gondoltuk, ennél szörnyűbb helyzetbe már nem kerülhetünk. Nemzeti szerencsétlenségünk fájdalma elho­mályosította a látásunkat. Amíg harcoltunk a Trianon okozta nyomorú­sággal s azt gondoltuk, hogy győzünk, ha ezen diadalmaskodunk, megnőtt a világválság s pehely­­ként kerültünk orkánjának sodrába mi szegény, elcsigázott, kifosztott és meggyötört magyarok. Ma már nemcsak Trianon a baj és csapás kútfeje. Eddigi világunk alapjai rendültek meg. A szociális, gazdasági forradalom dúl szerteszét s követel új világot az eddigi társadalom, gazdasági rend és termelés, család, jog, életberendezkedés és művelődés, állam és haza, egyház és iskola helyébe s akar minden eddigi értéket mással helyettesíteni, érctábláknak hitt s öröknek gondolt törvényeket összezúzni. Ez a Trianonnál nagyobb és félelmesebb ellenség már itt van a küzdőtéren. Úgy látszik, hogy Isten ítélete ez a világ felett. Mert a mi korunk volt az, amely a világháborúban és a meg­kötött békékben megcsúfolt és lábbal tiport minden igazságot s megtagadta a nemzetek közt az em­beri és testvéri érzést. Ez a világ megméretett és nem csoda, ha könnyűnek találtatott. Nekünk külön tragikumunk, hogy még job­ban legyöngülve megyünk az új harc elé, mint más nép. A harc nálunk is ki fog törni s a felszín alatt már dúl is. Mit cselekedhetünk ? Ma még kezünkben vannak a mai élet külső keretei, töltsük meg azokat valódi, értékes tarta­lommal. Nem a viszonyokban és az intézményekben van a baj, hanem bennünk, emberekben. Nekünk kell megváltoznunk. Mássá lennünk. Megújhodnunk. Újjászületnünk. A harc Isten és az ő ellenségei közt fog folyni. Nekünk Isten oldalán a helyünk. Azért min­den téren, egész életünkkel és minden intézmé­nyünkkel szolgáljuk az Ő dicsőségét. Ismerjük be, hogy nem tettük ezt. Ezért volt korrupt a politika, szívtelen a tőke, életet és jellemet formálatlanul hagyó az iskola, megüresedett a prédikáció. Pedig Isten az ő dicsősége szolgálatára hívott el bennünket. Erre ad erőket nekünk. Adja a maga erejét. Az ő egyszülött Fiában. Adja Krisztus az ő szent és bűntelen életét érettünk teljesen. Kereszthalálában. Ha mindezt visszautasítjuk, Isten ítélete össze­zúzza intézményeinket és önző életünket. Megérdemeljük. Ha az ő örökkévaló erejébe fogazunk, vilá­gok összeomlása közepette is van megtartatásunk, békességünk és az Úrban elrejtett életünk s halljuk a csodálatosan bátorító szót. Ne féljetek. A lelkészi továbbképzés kérdése. Anyaszentegyházunk életében nincs fontosabb kérdés, mint a lelkészi továbbképzés kérdése. A­milyen a pásztor, olyan a nyáj. Megverem a pásztort és szétszéled a nyáj. Közismert igazságok. Az a képzés, melyet lelkészeink a theológiai tan­folyamokon nyernek, tapasztalat szerint hosszabb, vagy rövidebb idő alatt lekopik s ha kiegészítésé­ről nem történik gondoskodás, semmiképen sem

Next