Siklós és Vidéke, 1899 (12. évfolyam, 2-52. szám)
1899-01-07 / 2. szám
Siklós, 1899. január 8. 2. szám. Tizenkettedik évfolyam. 'zzr* Harangozó Jezisef könyvnyomdája. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Káriratok vissza nem küldetnek. Előfizetési díj: Vidékre postán, vagy helyiben hándva hordva. Egész évre . . 8 korona. Félévre ... 4 korona. Negyedévre . a korona. Egyes síim ia fillér. KÖZÉRDEKŰ HETILAP MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Kiadóhivatal: Haranginé József könyvnyomdája. A főtéren. Hirdetések 1 hasábos petitsoronként la fillér. Nyílttéri közlemények 1 hasábos petitsoronként 30 fillér. Bélyegdij (60 fillér), külön filétizéi Felhívás előfizetésre. Ismét egy év telt el, mellyel lapunk tizenegyedik évét töltötte be. S most az újév alkalmából, amidőn lapunk tizenkettedik évfolyamába lép, utóbbi előfizetésre kérjük fel lapunk mindazon olvasóit, barátait, kik még ez ideig nincsenek tisztelt törzselőfizetőink díszes koszorújában. A „Siklós és Vidéke“ ezentúl is híven szolgálja nemcsak Siklós városának, hanem e vidék és megyénk közérdekeit, nem tévesztvén szem elől az országos érdekeket sem. Itt a Dráva partján lakta magyar nép nemzeti szellemét és kultúráját nemcsak terjeszti lapunk, hanem nemzeti erősséget is képezünk. Munkatársaink e vidék szellemi erői, kiken kívül fővárosi neves írók is dolgoznak lapunkba. Sem szellemi munkát, sem anyagi költséget nem kímélünk, csakhogy olvasó közönségünk igényeit kielégíthessük. Az előfizetési díj oly csekély, hogy bárki is előfizethet reá. A „Siklós és Vidéke“ előfizetési ára : Egész évre ... 4 frt. Fél évre ... 2 írt. Negyed évre . . . frt. A „Siklós és Vidéke“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A „SIKLÓS ÉS VIDÉKE“ TÁRCZÁJA: Szerelem, szerelem ! Szerelem, szerelem , Üdvösség forrása Fiatal sziveknek hő boldogulása ; Szerelem, szerelem! Ifjak csábitója 3-n' 4kat,'nc"4'Tnak komoly megrontója Szemem, szc.——1 ! Botorok csalétke És parázna latrok legkedvesebb vétke ; Szerelem, szerelem, fájdalom szülője Hit remény, becsület gyilkos megölése ! Szerelem, szerelem ! Röpke tündér álom, Te voltál életem, te lessz a halálom, Szerelem, szerelem ! Szivem most se retten ; Apostolod voltam, vértanúvá lettem ; Szerelem, szerelem ! A tudat vigasztal, Hogy úgy halok érted, mint virág tavasszal; Hogy nem vagyok első s nem leszek utolsó, A kire miattad zárul a koporsó. Szomory Károly. A LÓ. Egy két éves úr lurása. Irta: Gárdonyi Géza. Az emberek között legjobban szeretem a lovakat. A ló csodálatos állat, négy lábon jár. Tanárok gyűlése. Országosan ismerik a polgáriskolát és tanárainak helyzetét. Nap nap után olvassuk, hogy most ez a testület, majd meg amaz foglalkozott a polg. iskolák sorsával. Jól tudjuk, hogy nem rég az orsz. közoktatási Tanács foglalkozott a polg. iskolák szervezetével és olyan eredményre jutott, hogy legjobb lesz onnét a polg. tanítókat kiakolbólítani. Természetes, a tanács azt hitte, hogy a polg. iskolai tanárok már annyira megtörtek, hogy még azt is eltűrik, ha a saját otthonukból kiutasítják. Nagyon roszszul számítottak, mit mutat az, hogy e határozat után az országnak majdnem összes testületei felszólaltak és követelték az elnökségtől a rendkívüli ülés megtartását, melyre oly impozáns számban jelentek meg, amilyen számban még eddig soha sem vettek részt a közgyűléseken , ezzel is kifejezést akarva adni, hogy élnek és hogy a harcot elleneikkel készek felvenni. Soknak kellett történnie, hogy azok a sokszor mellőzött, sokat tűrt, sokat bántott tanárok most megmozdultak. Eltűrték e tanárok, hogy a felsőbb leányiskolából, a felső kereskedelmi iskolából kinullázták , eltűrték, hogy fizetésüket a legmostohábban rendezték, de még azt is eltűrték, hogy e mostoha rendezést nem hajtották végre, de azt már nem tudták eltűrni, hogy saját iskolájukból is kidobják, melyet 30 év óta dédelgetnek, táplálnak és fejlesztenek. Jól esett tapasztalnunk, hogy téli időben — az ország minden részéből összesereglett tanárok — teljesen higgadtan, szakférfiakhoz illő tárgyilagossággal és megdönthetetlen érvekkel mutatták ki igazukat a közgyűlésen. A közgyűlés utolsó pontja volt a fizetésügy rendezése. Ebből folyó panaszaik égbekiáltók, hisz a jelenlegi miniszter maga beismerte, hogy ezek már nem panaszok többé, hanem valóságos sérelmek, így egyik igazgató kap 200 frt tiszteletdíjat, míg más nem, van olyan is, hogy kapott 200 frt díjat elvonták, továbbá a magasabb fizetési osztályba alig osztottak be tanárt, oklevélnélküli elemi tanítókat is kinevez a miniszter rendes tanítókká, mig okleveles polg.iskolaiakat 5 posztos segéddé nevez csak ki. Kárpótlékul a fizetés 10 százalékát rendeli a törvény, de ezt csak az ezer forinton alul levő fizetéseknél veszik figyelembe, míg a IX. fsz. osztályban levőknek csak 100 frtot adnak. A rajztanárokat egyszerre rendessénevezi ki a miniszter és így eltekintve attól, hogy „rangban“ sokat megelőznek, még a nyugdíjalapra való befizetésnél is a mellőzöttek szenvednek. Kétféle mértékkel mérik nálunk az igazságot. A kétféle mértéket tapasztaljuk még a drága városokban működő kartársainknál is, ugyanis e kartársak ahelyett, hogy drágasági, vagy helyi pótlékot kapnának, elejök teszik az idős kartájaknak és előttük marad természetesen akkor is, mimiért jár négy lábon . Senki sem tudja. Az embernek a lúdnak, a tótnak, a kakasnak csak kettő a lába. Mennyivel külömb a ló. És milyen jó, milyen barátságos állat. Aki kocsikázni akar, azt nozza. Ha reggeltől estig akar valaki kocsikázni, hát reggeltől estig húzza. Aki meg lovagolni akar, azt fölengedi a határa és vágtát vele, repül vele akár egy esztendeig is. Megfigyeltem, hogy a jó emberek, meg a jó kutyák, vidámak, különös, hogy a ló nem vidám. A minap megadottam a lövölde téren és néztem, hol az egyik, hol a másik lovat, amint szomorúan állott a kocsi előtt. Szép okos tekintete gondolkozva tévelygett a messzeségben. Olykor olykor nagyot bólintott a fejével, mintha mondotta volna. — így igaz, lovak valószínüleg azért búsulnak, mert valami gonosz ember föltalálta az ostort. Bizony, ha ló volnék, megrúgnám azt, aki az ostort föltalálta. Szerencsére nem minden kocsis haragos. A lóvonatú kocsisok például nemes gondolkozású jó emberek, azok ökör szarvaival muzsikálnak az embereknek és a lovaiknak. A lovak ezt szeretik hallani. Vidáman lengetik utána a sörényeiket és a patkójuk táncosan csattog a kövezeten. Bezzeg az omnibusz kocsisokat más anyagból gyúrta az Isten. Ezek hangos emberek. Száz, embert is beengednek abba a kerekeken járó kis házba, amelynek omnibusz a neve. A szegény ló könnyezve csavalgatja a fejét, mintha mondana : — Emberek, emberek, mi lovak ezt nem cselekednek meg veletek. Persze az omnibuszokhoz csak olyen emberek állanak be kocsisoknak, akik a termész.. különös játékából szív nélkül kerültek a világ elé. Hiszen, hogy minden ostor vágásaink felhallatszik a jó Istenhez és hogy az őket majdan omnibuszos lovakká változtatja. Mennyivel jobb a sorsa a rangos urak lovainak. Ezek köpönyeget és kamáslit viselnek, kedvesen hencegő méltóságos teremtések ; hallom, hogy ősökkel is dicsekesznek és hogy pályatársakért versenyeznek a lóakadémián. Cifra szerszámaikat gyakran megcsodálom az Andrássy után Micsoda remek alkotásai ezek a jó Istennek. Micsoda alantosabb rangot foglal el a teremtés osztályában a kövér, kukoricaszakállú adótiszt, aki a harmadik emeleten lakik és apámmal nyomtatott levelekkel levelez. Ilyen lovakkal álmodom éjjelenként, a fönteremtetteket értem — ilyen fürge, büszke, csintalan, prüsszögő szép lovakkal. És hallom a beszélgetéseket: — Én grófi paripa vagyok. — Én hercegi. — Én tükrös istállóban lakom. — Engem maga a herceg kefél. — Az én patkóm ezüst. — Az én szablyám arany. — Fussunk ! Apám egyszer a költőkről beszélt. Azt mondta, hogy erre a pályára születni kell. Gondolkozóba estem. Már hét éves vagyok, és sohasem jutott eszembe, hogy