Siklós és Vidéke, 1899 (12. évfolyam, 2-52. szám)

1899-01-07 / 2. szám

Siklós, 1899. január 8. 2. szám. Tizenkettedik évfolyam. 'zzr* Ha­r­angozó J­ez­i­s­e­f könyvnyomdája.­­ Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Káriratok vissza nem kül­detnek. Előfizetési díj:­­ Vidékre postán, vagy helyi­ben hándva hordva. Egész évre . . 8 korona. Félévre ... 4 korona. Negyedévre . a korona. Egyes síim ia fillér. KÖZÉRDEKŰ HETILAP MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Kiadó­hivatal: Harang­iné Józs­ef kön­yvnyomdája. A főtéren. Hirdetések 1 hasábos petitsoronként la fillér. Nyílttéri közlemények 1 hasábos petitsoronként 30 fillér. Bélyegdij (60 fillér), külön filé­tiz­é­i Felhívás előfizetésre. Ismét egy év telt el, mellyel lapunk tizenegyedik évét töltötte be. S most az újév alkalmából, amidőn lapunk tizenkette­dik évfolyamába lép, utóbbi előfizetésre kér­jük fel lapunk mindazon olvasóit, barátait, kik még ez ideig nincsenek tisztelt törzs­előfizetőink díszes koszorújában. A „Siklós és Vidéke“ ezentúl is hí­ven szolgálja nemcsak Siklós városának, ha­nem e vidék és megyénk közérdekeit, nem tévesztvén szem elől az országos érdekeket sem. Itt a Dráva partján lakta magyar nép nemzeti szellemét és kultúráját nemcsak ter­jeszti lapunk, hanem nemzeti erősséget is képezünk. Munkatársaink e vidék szellemi erői, kiken kívül fővárosi neves írók is dolgoz­nak lapunkba. Sem szellemi munkát, sem anyagi költ­séget nem kímélünk, csakhogy olvasó kö­zönségünk igényeit kielégíthessük. Az előfizetési díj oly csekély, hogy bárki is előfizethet reá. A „Siklós és Vidéke“ előfizetési ára : Egész évre ... 4 frt. Fél évre ... 2 írt. Negyed évre . . . frt. A „Siklós és Vidéke“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A „SIKLÓS ÉS VIDÉKE“ TÁRCZÁJA: Szerelem, szerelem ! Szerelem, szerelem , Üdvösség forrása Fiatal sziveknek hő boldogulása ; Szerel­em­, szerelem! Ifjak csábitója 3-n' 4k­at,'nc"4'Tnak komoly megrontója Szemem, szc.——1 ! Botorok csalétke És parázna latrok legkedvesebb vétke ; Szerelem, szerelem, fájdalom szülője Hit remény, becsület gyilkos megölése ! Szerelem, szerelem ! Röpke tündér álom, Te voltál életem, te lessz a halálom, Szerelem, szerelem ! Szivem most se retten ; Apostolod voltam, vértanúvá lettem ; Szerelem, szerelem ! A tudat vigasztal, Hogy úgy halok érted, mint virág tavasszal; Hogy nem vagyok első s nem leszek utolsó, A kire miattad zárul a koporsó. Szomory Károly. A L­­Ó. Egy két éves úr lurása. Irta: Gárdonyi Géza. Az emberek között legjobban szeretem a lovakat. A ló csodálatos állat, négy lábon jár. Tanárok gyűlése. Országosan ismerik a polgáriskolát és tanárainak helyzetét. Nap nap után olvassuk, hogy most ez a testület, majd meg amaz foglalkozott a polg. iskolák sorsával. Jól tud­juk, hogy nem rég az orsz. közoktatási Tanács­­ foglalkozott a polg. iskolák szer­vezetével és olyan eredményre jutott, hogy legjobb lesz onnét a polg. tanítókat kiakol­­bólítani. Természetes, a tanács azt hitte, hogy a polg. iskolai tanárok már annyira megtörtek, hogy még azt is eltűrik, ha a saját otthonukból kiutasítják. Nagyon rosz­­szul számítottak, mit mutat az, hogy e ha­tározat után az országnak majdnem összes testületei felszólaltak és követelték az el­nökségtől a rendkívüli ülés megtartását, melyre oly impozáns számban jelentek meg, a­milyen számban még eddig soha sem vettek részt a közgyűléseken , ezzel is ki­fejezést akarva adni, hogy élnek és hogy a harcot elleneikkel készek felvenni. Soknak kellett történnie, hogy azok a sokszor mellőzött, sokat tűrt, sokat bántott tanárok most megmozdultak. Eltűrték e ta­nárok, hogy a felsőbb leányiskolából, a felső kereskedelmi iskolából kinullázták , eltűrték, hogy fizetésüket a legmostohábban rendezték, de még azt is eltűrték, hogy e mostoha ren­dezést nem hajtották végre, de azt már nem tudták eltűrni, hogy saját iskolájukból is ki­dobják, melyet 30 év óta dédelgetnek, táp­lálnak és fejlesztenek. Jól esett tapasztalnunk, hogy téli időben­­ — az ország minden részéből összesereglett tanárok — teljesen higgadtan, szakférfiak­hoz illő tárgyilagossággal és megdönthetet­len érvekkel mutatták ki igazukat a köz­gyűlésen. A közgyűlés utolsó pontja volt a fize­tésügy rendezése. Ebből folyó panaszaik égbekiáltók, hisz a jelenlegi miniszter maga beismerte, hogy ezek már nem panaszok többé, hanem valóságos sérelmek, így egyik igazgató kap 200 frt tiszteletdíjat, míg más nem, van olyan is, hogy kapott 200 frt dí­jat elvonták, továbbá a magasabb fizetési osz­tályba alig osztottak be tanárt, oklevélnél­küli elemi tanítókat is kinevez a miniszter rendes tanítókká, mig okleveles polg.­isko­­laiakat 5 posztos segéddé nevez csak ki. Kár­pótlékul a fizetés 10 százalékát rendeli a törvény, de ezt csak az ezer forinton alul levő fizetéseknél veszik figyelembe, míg a IX. fsz. osztályban levőknek csak 100 frtot adnak. A rajztanárokat egyszerre rendessé­­nevezi ki a miniszter és így eltekintve attól, hogy „rangban“ sokat megelőznek, még a nyugdíjalapra való befizetésnél is a mellő­­zöttek szenvednek. Kétféle mértékkel mérik nálunk az igazságot. A kétféle mértéket tapasztalju­k még a drága városokban működő kartár­­sainknál is, ugyanis e kartársak a­helyett, hogy drágasági, vagy helyi pótlékot kapná­nak, elejök teszik az idős kartájaknak és előttük marad természetesen akkor is, mi­miért jár négy lábon . Senki sem tudja. Az embernek a lúdnak, a tótnak, a kakas­nak csak kettő a lába. Mennyivel külömb a ló. És milyen jó, milyen barátságos állat. A­ki kocsikázni akar, azt nozza. Ha reggeltől estig akar valaki kocsikázni, hát reggeltől estig húzza. A­ki meg lovagolni akar, azt föl­engedi a határa és vágtát vele, repül vele akár egy esztendeig is. Megfigyeltem, hogy a jó emberek, meg a jó kutyák, vidámak, különös, hogy a ló nem vidám. A minap megadottam a lövölde téren és néztem, hol az egyik, hol a másik lovat, a­mint szomo­rúan állott a kocsi előtt. Szép okos tekintete gon­­dolkozva tévelygett a messzeségben. Olykor olykor nagyot bólintott a fejével, mintha mondotta volna. — így igaz, lovak valószínüleg azért búsulnak, mert valami gonosz ember föltalálta az ostort. Bizony, ha ló volnék, megrúgnám azt, a­ki az ostort föltalálta. Szerencsére nem minden kocsis haragos. A lóvonatú kocsisok például nemes gondolkozású jó emberek, azok ökör szarvaival muzsikálnak az embereknek és a lovaiknak. A lovak ezt szeretik hallani. Vidáman lengetik utána a sörényeiket és a patkójuk táncosan csattog a kövezeten. Bezzeg az omnibusz kocsisokat más anyag­ból gyúrta az Isten. Ezek hangos emberek. Száz, embert is beengednek abba a kerekeken já­ró kis­­ házba, a­melynek omnibusz a neve. A szegény ló könnyezve csavalgatja a fejét,­­ mintha mondana : — Emberek, emberek, mi lovak ezt nem cselekednek meg veletek. Persze az omnibuszokhoz csak olyen embe­rek állanak be kocsisoknak, a­kik a termész.. különös játékából szív nélkül kerültek a világ elé. Hiszen, hogy minden ostor vágásaink felhal­­latszik a jó Istenhez és hogy az őket majdan omnibuszos lovakká változtatja. Mennyivel jobb a sorsa a rangos urak lovai­nak. Ezek köpönyeget és kamáslit viselnek, ked­vesen hencegő méltóságos teremtések ; hallom, hogy ősökkel is dicsekesznek és hogy pályatár­sakért versenyeznek a lóakadémián. Cifra szerszá­maikat gyakran megcsodálom az Andrássy után Micsoda remek alkotásai ezek a jó Istennek. Mi­csoda alantosabb rangot foglal el a teremtés osz­tályában a kövér, kukoricaszakállú adótiszt, aki a harmadik emeleten lakik és apámmal nyomtatott levelekkel levelez. Ilyen lovakkal álmodom éjje­lenként, a fönterem­tetteket értem — ilyen fürge, büszke, csintalan, prüsszögő szép lovakkal. És hallom a beszélgetéseket: — Én grófi paripa vagyok. — Én hercegi. — Én tükrös istállóban lakom. — Engem maga a herceg kefél. — Az én patkóm ezüst. — Az én szablyám arany. — Fussunk ! Apám egyszer a költőkről beszélt. Azt mondta, hogy erre a pályára születni kell. Gondolkozóba estem. Már hét éves vagyok, és sohasem jutott eszembe, hogy

Next