Siklós és Vidéke, 1901 (14. évfolyam, 2-50. szám)

1901-01-13 / 2. szám

klós, 1901. január 13.2. szám. Tizennegyedik évfolyam. Közérdekű Hetilap— Megjelenik Minden Vasárnap* Szerkesztőség : 2r. Hirling Károly ügyvédi irodái». Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok visz­­sza nem küldetnek. Előfizetési­ dij : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 16 fii. Felelős szerkesztő : Dr. HIRLING KÁROLY Főmunkatárs: RÉDEI KÁROLY Ki­­6-hivatal : Harangozó József könyvnyomdája. A főtéren. R­ídetések. Egy hasábos petitsoronként 12 fii. Nyiltéri-köllem­ényekf. Egy hasábos petitsoronként jó filér. A drávai híd kérdéséhez. Akár ki mit mond, de igazuk volt az angol bölcselőknek, m­iidőn a múlt száza­dokban hirdették, hogy a „Nép szava, Isten szava !“ De igaza van a hadügyek miniszterei­nek is, midőn nekik stratégiai erősség kell. Ezek előre bocsájtásával nézzünk körül, hogy mi fog történni vidékünkön, a me­gyében A múlt héten miniszteri kiküldöttek és magyar meg horvát részről is kiküldöttek találkoztak a Dráván túl D. Miholjácon, hogy tanácskozzanak a két ország összekötéséről a Dráva folyón egy híd által. A Preko Drávácsak kijelentették, hogy nekik ez ügyben érdekeltségük nincs. Vagy­is magyar állam építsd ki magyar érdekelt­ségeddel a hidat, mi meg majd utazunk rajta Ez a nagyhangú testvériség, ami átzeng a Dráván. Mi nem igen szoktunk könyörögni t­­i. a magyar kormány, hanem milliókat építünk be a horvát területen. Igen jól van ez így is. Mi itt a Drávár­ intrense szélén jobban érezzük a horvát testvérek szívverését mint ott fenn a magasban. De hagyuk ezt másokra-Mi is a szándékolt és te­rvbe vett cél ? A Dráva folyót áthidalni. Ez általában az országra nézve, sőt a Monarkiára nézve stratégiai szempontból nagy fontosságú, mert az országnak délfelé eső rész közepén nincs vasúti híd, mely a gyors katonai mozgást elősegítené, tehát feltétlenül kell a híd A vasúti híd megyei érdekeinknek is megfelel, sőt a zsákba szorult megyei szék­helyünknek, Pécsnek nagy előnyére lesz minden tekintetben Akár vasúti forgalmát nézzük, akár nemzetgazdászati szempontból tekintjük, Pécs sokat nyer, mert hozzá jut sok oly olcsó fűhöz fához mi most neki drága, s viszont ipara és kereskedelme emelkedni fog a sla­voniai piac által. De mit szóljunk mi Siklósiak Dráva áthidalása ügyében ? No itt álljunk meg és kérdezzük meg előbb a magy­ar és slavon köznépet, a két partvidék­i népet Én a Drávavidék mindkét részének, partjának községeit városait ismerem és sok­szor éveken át beutaztam. Megismertem ipari viszonyait és vajmi keveset igénylő kereskedelmét. A magyar községek lakói igen sűrűn jelennek meg heti és országos vásárokon Slavoniában nagyrészt házi készítményeikkel és azért is hogy viszont az ő szükségletei­ke a Dráván túl olcsón beszerezzék. Viszont a slavon nép — ez már rit­kában — felkeresi a mi piacainkat. A köznép érintkezése megvan mindkét részről és elég sűrűen is, de a közlekedés nehézségei miatt rengeteg időt és munka­erőt veszítenek s igy nemzetgazdasági szem­­pontból a mostani állapot keserves állapot Mondom, ha a két partvidék népét megkérdeznék, hogy vasúti híd kell-e a Dráván ? Bizonyára -­ felelik, hogy nem. Igazuk is van, mert nem nyernek általa semmit. Ez kissé sokak előtt merész állításnak tűnik fel, de vizsgálódjunk tovább. Ha már vasúti híd nem kell, akkor mi kell ? Na most nézzünk a mi érdekeinket is és érdekeltségünket. Mi siklósiak határozottan azt mondhat­juk, hogy vasúti híd nem kell, ez ipari, ke­­resked­emi, közgazdasági, forgalmi tekinte­­ben é­rekeltségünk sem lehet egy kizárólag vasúti h­iddal szemben, mely fölemészt ben­nünket mint a Pelikán a fiait Elveszítjük teljesen azt a kisiparunkat is, ami még lézengve meg van, tönkr­elá­nyúl az amúgyis konkurenciával zü­ggő kereskedelmünk is, továbbá mezőgazdas­á 1 , 3 tag mit várjunk egy mellettünk elfutó talán percre megálló nagy fontosságú vasúttól. Gabonánk a vasút által csak olcsób­bodni fog, de nem ám drágulni-kérdezheti valaki joggal : hát tulajdon­képen mi kellene ? T A R C Z A. A népszámláló és Tántim Far­sa isten teremtése is az Istennek egy leány. Kifürkészhetetlen a szíve Van benne annyi jóra való hajlandóság, mint a gunyhó lakójában. Szeretné átölelni az egész emberiséget, ha . . . dúsgazdag volna. De van a leányban aztán ezer incselkedő ördög is. Elnyeli a férfiakat mint a cethal Jónást. Szóval a férfiúból tud gyúrni angyalt és ör­dögöt egyaránt. No de én nem ilyen tűzről pattant leány­zókról beszélek, hanem azokról, akikről a megko­paszodott és szürkült szamár koponyájú férfi nem megfeledkezett és örökös párjában hagyta az úgynevezett aggszüzeket. Minek is foglalkoztam az ilyen „várt leány várat nyertekről.“ Itt van az én Emma Tántim, aki nem szereti, ha »nagynéninek” mondom. Duzzog érte mint a darázs. Az aggleányok természete úgy is olyan egy­forma mint a tyúktojta tojás. A többi jó nagykorú leányokról nem szólok, mert még nyilvánosan megtépáznák kopasz fe­jemet. Édes Tántim, megbocsásson, mondája én, hogy tollam hegyére szúrom az egyszer, mint Feri fiam a cserebora’, de hiszen tudja úgyis, hogy már ötven év óta mindig csintalan vagyok. Emlékszik ugye bár, hogy körülbelül har­minc év­e jó,t mint ő­eltem at reszkető karommal s mint borultam hón dobogó kebelére . . . Hja ! akkor meg nem volt polgári házasság, hanem közülük volt a nagy víz,­a Duna, ez a régi elavult házassági törvény. No de nem volt baj, mert hát gombház . . . Mondja csak édes Tántim, ugyan miért ha­ragszik már megint ? (A vén lányok mindig ha­ragasznak, Furcsa természetök is van !) Kár volt kérdeznem, mert oda kívánt, ahol a gyehenna tüzét élesztik. Ej, ej, Tan’i ! Talán már kérője akadt ? Akad ám Rágó öcsém az istennyila a nya­kad közé. Te gézen gúz, olyan vagy épen mint az, aki az előbb innen kirepült. Az a bolond, az a becstelen szájú, az a világ csúfja, az a rajzen­­der, aki most házról házra jár, az a csavargó, naplopó, léhűtő, siklósi címeres járdataposó ! . . . És az ég tudná leírni, azt a sok titulust, amit hirtelenében világgá röpített aggsziszi haragja az én kedves Károly barátom után, aki Tántim ut­cájában, a Szerelemhegyi utcában írta össze a népeket . . . Szóval több titulust kapott barátom mint az a néptanító, aki vizitkártyájára nyomat, a­ titu­lusait és azt is hogy ott született, ahol Istvánffy Miklós híres történetírónk, kinek külömben szüle­tési helyét nem is tudjuk ma sem. Végre is megeredt bőven Tántim nyelve, akárcsak a volapük nyelv és közbe közbe elmon­dotta, hogy az a szószátyár mennyire szemtelen volt, igen is szemtelen — monda — mert az 1999. évi népszólalási törvény nem lehet oly er­kölcstelen, hogy tisztességes és becsületes leány­tól megkövetelje, hogy feleljen az ilyen kérdések­re Férjes vagyok-e , vagy özvegy. A gazember Hesseley Károly jól tudja, hogy férjem ' soha sem volt és hogy hol látott a bitang özvegy lányt­­ . . Azután komiszkodva kérdi, mily nemű va­gyok ! Hát latja, feleltem neki ! Ugyan, ugyan édes Tántim, hát Hesseley ,ur. honnan és mikor ! ’agy győződött meg Tanti férfi vagy nanem?,'ég-T?’, csak nem volt Éva kosztümben ! Hát igaz ,a, tüzel a Tanti, hogy merészli kérdezni, melyik év, hó és napon születtem ! Mi köze hozzá, mi ? Aztán meg azzal faggat a hájfejű, hogy melyik nyelvet vallom a magaménak ? Mégis mond­tam neki, hogy az ő nyelve : disznónyelv, én meg beszélek legszívesebben a magam nyelvén. A pokolra való még azt is kérdezte, hogy törvényeden elvált vagyok-e , és mi a testi fogyat­kozáson és milyen ez ? Ne ilyen becstelenséget elkövetni csak egy férfi képes, mert ezt se kívánhatja a törvény. Mi a fő és mellékfoglalkozási ágam ? Erre már feleltem, hogy ágról szakadt árva vagyok. Azt hitte az a paraszt nyelvű népszámláló, hogy vérem és mérgem lecsillapult igen lecsillapult, pedig hát úgy fel voltam fúvódva, mint a Vulkán kitörés­e ott. De bocsánatot kért — kezd, gondolom, sima ne­vű­ lenni, — és még vakmerőbb kérdé­seket adott fel, hogy mi címen lakom saját há­zamban t­i. cseléde, intézeti tag es Mit ? én cseléd , én miféle intézeti tag va­gyok ! Hát az urat még nem ütötte meg a menny­dörgős menykő ? ! . . . Mi ? . . . Minek néz en­gem­ ? Szemtelen kurafi maga, tudja-e ? ! . . . üzer bocsánat, Nagysad, még egy kérdésem volna. Ugyanis »ágyrajáró-e ?« No erre lecsapott a Tánti villáma és akko­rác csattantott az ártatlan népszámláló képére és Karcsi barátomat assistensével a Haraszti rendőr­rel együtt kidob" Hja barato­m "adod lódoktorunk mindig •ii -hia : a kancao ». '»t ki kell allani. Te meg in.ii , ezekért Kapsz meg Hat Korona napi dijat is van...;sul . . . ,’Kiszti Hand“ „Emma Tánti !“ Regó

Next