Siklós és Vidéke, 1907 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
Siklós, 1907. január 6. I. szám. Huszadik évfolyam. KÖZOKTATÁSÜGYI, GAZDASÁGI, KERESKEDELEM ÉS IPARÜGYI KÖZÉRDEKŰ HETILAP. MEGJELENIK VASÁRNAPONKÉNT. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : RÉDEI KÁROLYNÉ. Kiadó-Hivatal , Vókonyi utca 11. szám A lapmegrendelések és hirdetések ideküldendők Egyes példányok a nyomdában kaphatók. Szerkesztőség: Vókonyi utca 11. szám. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem küldetnek. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre nyolc km. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 15 fillér. Olvasóinknak, előfizetőinknek, lapunk munkatársainak és barátainak Boldog újévet kívánunk! Idők tanúja. Húsz éves jubileumra. Siklós, 1907. január 6. Az újévben, midőn lapunk fennállásának huszadik évébe lép, veszem át a „Siklós és Vidéke“ felelős szerkesztését. A lap megszületésétől, tehát húsz év óta — a „Siklós és Vidéke“ volt szerkesztője — férjem oldala, munkássága, küzdelme, jó és balsorsa mellett lelkemhez nőtt e lap. Ádáz kéz lehetett, mely kiverte Rédei Károly kezéből a tollat. Se baj ! Magyarországon talán — esetet nem tudok reá — én vagyok az első nő, aki ily közérdekű újság felelős szerkesztésének nehézségeit kezébe veszi. A feladat talán különösnek, de valójában nehéznek is látszik sokak előtt. A küzdelem, mellyel egy újságszerkesztése jár, előttem nem nehéz, mert húsz év a tanúja, hogy mit éreztem át folytonosan és mennyit tapasztaltam. Lapunknak tisztelt és derék helybeli, vidéki és fővárosi munkatársai, írói, költői biztosítják részemre és e lap részére húsz év után is az erkölcsi diadalt. Önállóságom és függetlenségem óriási garancia a közönségre nézve, hogy földi hatóságom nincs, mely kezem megkösse. A közélet tisztasága, melyért e lap állandóan harcolt, annak megóvása legfőbb célom lesz. A közügy, a közjó, a közerkölcs előbbre vitele lesz a cél. Kiválóan a közoktatás, azután az ipar, kereskedelem és népjólét emelése, felvirágozása érdekeiért fogunk harcolni, küzdeni, fáradni, hogy szeretett szülővárosom Siklós mindjobban és jobban felvirágozzék édes hazánk üdvére és mindnyájunk jóvoltára. A „Siklós és Vidéke“ az országban ismert mindenütt, nemcsak vármegyénkben, sőt a külföldi országok nagy városai is ismerik. Mik külföldön nagyobb utat tettek, tanúi ennek, tehát tekintély lapunk. Ezt húsz évi fáradságos munkálkodás után értük el. Egy vidéki lap húsz évi fennállása a csodával határos ! Ez tagadhatatlan. A csodatevő : a siklósi művelt olvasó közönség, mely megszerette igazmondó sajtóját. Közönségünknek ígérem, hogy az igazság kimondásában független helyzetemnél fogva nem tartoztat vissza senki, semmi. Én is azt tartom : vesszen a világ, de éljen az igazság! Tudom, érzem, hogy elfogultsággal is kell megküzdelem. Ezzel is felveszem a keztyűt. Az életküzdéshez hozzá vagyok szokva, elkeseredni nem fogok, a hitvány rágalmakkal sem törődöm, mert védőm lesz a művelt közönség és az az írói gárda, mely lapom körül csoportosul. A békés eszmék harcosa leszek, hogy társadalmunk erkölcsben és jellemben nemessé legyen. Odaadó tisztelettel és szeretettel szolgálom ezt a jó közönséget és társadalmat, mely lapomnak éltetője, buzdítója, támogatója lesz a másik húsz esztendőben is. Mélységes szeretettel fordul, a siklósi és vidéki nők társadalmát is. Csalótálokban helyet kérek lapommal, mert erkölcsöt, erényt, tisztességet és becsületet viszek családi Kő'fÜk tfe'C 1j fi j h/inai i u i Ll Ci ' b .ilVi ViUi v’tIS -hatja bátran, nem kell félteni tőle az „arany ifjúság“ virágait. Munkatársaim is e célokat fogják szolgálni. Bennünket anyagi előny nem vezet. Édes érzés fog eltölteni, ha a közönség elismerését kivivom. Bizalommal, nemes lelkesedéssel és céllal. Istenbe vetett hittel bocsájtom a közönség elé ezen igaz és őszinte programmomat. Tanácsadóm és útbaigazítóm lesz feladatom közepette az a férfiú mint tárcaíró, aki húsz év előtt alapította meg e lapot, akit félre löktek e laptól a törvényes rendelkezés ellenére kerülő utón, hát megül, aki mindig egyenes utón járt. T A R C A. A két leány. — Elbeszélés. — Irta: Vermes Ernő. I. A jó anya, a gondozó szülő. Halálos ágyán fekszik betegen. Körötte van két édes, szép leány, Hozzájuk szól, oktatón szüntelen : Én gyermekeim, már nálam nemsokára Megszűnt a lét, a fájdalom, nyomor Hes nagy teher volt számomra az élet, A melyért vágyik számtalan botor! Óhajtom én, nem félek a haláltól, Hisz jó pihenni lenn a föld alatt — Nincs szenvedés ott !—Édes nyugovásban Az év, a század — röpke pillanat. Jó gyermekim, ne sírjatok felettem, Midőn már minden rosszat elfeledtem, S halljátok ősz anyátok ajkirúl : Erénynyel bárki bizton boldogul ! II. Ifjúkori emlék, mit leírtam híven, Tisztán és agyamban ineg szomorú képe ; Szivem lelkem ezzel volt eltelve épen, A midőn küzdeni a világba lépe. Bejártam azóta a kerek világot, Küzdve ezer bajjal, küzdve ezer veszélylyel, Küzdöttem a célért, melyet szivem vágyott Migerem forgácsként szállott szerteszéjjel. És midőn beláttam, hogy küzdésem meddő. Tört reménynyel tértem vissza szép hazámba Ismerősök után vágyódott a szivem Az ismerős város utcáit bejárva. Amint igy járkáltam, eszemben egyszerre Feltűnt végső szava a beteg anyának És kiváncsi lettem, hogy az árva lánykák, Verácska és Eliz, várjon mit csinálnak. III. Zsibong a város népe, Ez óriás zagyvalék, Midőn a partról éles Kiáltás hangozék. Rohanva számos férfi A hang után siet, Hullámok csapkodása Zavarja a vizet . . . A vízbe ugrik rögtön Egypár derék halász, A nép a parton állva Feszülten vár, vigyáz . . . Néhány perc ... és kiúsznak A bátor emberek . . . Tolong a sok kíváncsi És szivem megremeg. Egy ifjú lánykát hoznak Aléltan, nedvesen----------