Siklós és Vidéke, 1907 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

Siklós, 1907. január 6. I. szám. Huszadik évfolyam. KÖZOKTATÁS­Ü­G­YI, GAZDASÁGI, KERESKEDELEM ÉS IPAR­ÜGYI KÖZÉRDEKŰ HETILAP. MEGJELENIK VASÁRNAPONKÉNT. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : RÉDEI KÁROLYNÉ. Kiadó-Hivatal , Vókonyi utca 11. szám A lapmegrendelések és hirdetések ideküldendők Egyes példányok a nyomdában kaphatók. Szerkesztőség: Vókonyi utca 11. szám. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem küldetnek. Előfizetési d­i­j: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz hordva. Egész évre nyolc km. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 1­5 fillér. Olvasóinknak, előfizetőinknek, la­punk munkatársainak és barátainak Boldog újévet kívánunk! Idők tanúja. Húsz éves jubileumra. Siklós, 1907. január 6. Az újévben, midőn lapunk fenn­állásának huszadik évébe lép, veszem át a „Siklós és Vidéke“ felelős szer­kesztését. A lap megszületésétől, tehát húsz év óta — a „Siklós és Vidéke“ volt szerkesztője — férjem oldala, mun­kássága, küzdelme, jó és balsorsa mel­lett lelkemhez nőtt e lap. Ádáz kéz lehetett, mely kiverte Rédei Károly kezéből a tollat. Se baj ! Magyarországon talán — esetet nem tudok reá — én vagyok az első nő, aki ily közérdekű újság fele­lős szerkesztésének nehézségeit kezé­be veszi. A feladat talán különösnek, de va­lójában nehéznek is látszik sokak előtt. A küzdelem, mellyel egy újság­szerkesztése jár, előttem nem­­ nehéz, mert húsz év a tanúja, hogy mit érez­tem át folytonosan és mennyit tapasz­taltam. Lapunknak tisztelt és derék hely­beli, vidéki és fővárosi munkatársai, írói, költői biztosítják részemre és e lap részére húsz év után is az erköl­csi diadalt. Önállóságom és függetlenségem óriási garancia a közönségre nézve, hogy földi hatóságom nincs, mely ke­zem megkösse.­­ A közélet tisztasága, melyért e lap állandóan harcolt, annak megóvása legfőbb célom lesz. A közügy, a közjó, a közerkölcs előbbre vitele lesz a cél. Kiválóan a közoktatás, azután az ipar, kereskedelem és népjólét emelé­se, felvirágozása érdekeiért fogunk harcolni, küzdeni, fáradni, hogy sze­retett szülő­városom Siklós mindjob­ban és jobban fel­virágozzék édes ha­zánk üdvére és mindnyájunk jóvoltára. A „Siklós és Vidéke“ az ország­ban ismert mindenütt, nemcsak vár­megyénkben, sőt a külföldi országok n­agy városai is ismerik. Mik külföl­dön nagyobb utat tettek, tanúi ennek, tehát tekintély lapunk. Ezt húsz évi fáradságos munkál­kodás után értük el. Egy vidéki lap húsz évi fennál­lása a csodával határos ! Ez tagadha­tatlan. A csodatevő : a siklósi művelt ol­vasó közönség, mely megszerette igaz­mondó sajtóját. Közönségünknek ígérem, hogy az igazság kimondásában független hely­zetemnél fogva nem tartoztat vissza senki, semmi. Én is azt tartom : vesszen a világ, de éljen az igazság! Tudom, érzem, hogy elfogultság­gal is kell megküzdel­em. Ezzel is fel­veszem a keztyűt. Az életküzdéshez hozzá vagyok szokva, elkeseredni nem fogok, a hitvány rágalmakkal sem törődöm, mert védőm lesz a művelt közönség és az az írói gárda, mely la­pom körül csoportosul. A békés eszmék harcosa leszek, hogy társadalmunk erkölcsben és jel­lemben nemessé legyen. Odaadó tisztelettel és szeretettel szolgálom ezt a jó közönséget és tár­sadalmat, mely lapomnak éltetője, buz­­dítója, támogatója lesz a másik húsz esztendőben is. Mélységes szeretettel fordul, a siklósi és vidéki nők társadalmát is. Csalót­álokban helyet kérek la­pommal, mert erkölcsöt, erényt, tisz­tességet és becsületet viszek családi Kő'fÜk tfe'C 1j fi j h/inai i u i Ll Ci ' b .ilVi ViUi v’tIS -hatja bátran, nem kell félteni tőle az „arany ifjúság“ virágait. Munkatársaim is e célokat fogják szolgálni. Bennünket anyagi előny nem vezet. Édes érzés fog eltölteni, ha a közönség elismerését kivivom. Bizalommal, nemes lelkesedéssel és céllal. Istenbe vetett hittel bocsáj­­tom a közönség elé ezen igaz és őszinte programmomat. Tanácsadóm­ és útbaigazítóm lesz feladatom közepette az a férfiú mint tárcaíró, aki húsz év előtt alapította meg e lapot, akit félre löktek e laptól a törvényes rendelkezés ellenére ke­rülő utón, hát megül, aki mindig egye­nes utón járt. T A R C A. A két leány. — Elbeszélés. — Irta: Vermes Ern­ő. I. A jó anya, a gondozó szülő. Halálos ágyán fekszik betegen. Körötte van két édes, szép leány, Hozzájuk szól, oktatón szüntelen : Én gyermekeim, már nálam nemsokára Megszűnt a lét, a fájdalom, nyomor Hes nagy teher volt számomra az élet, A melyért vágyik számtalan botor! Óhajtom én, nem félek a haláltól, Hisz jó pihenni lenn a föld alatt — N­incs szenvedés ott !—Édes ny­ugovásban Az év, a század — röpke pillanat. Jó gyermekim, ne sírjatok felettem, Midőn már minden rosszat elfeledtem, S halljátok ősz anyátok ajkirúl : Erénynyel bárki bizton boldogul ! II. Ifjúkori emlék, mit leírtam híven, Tisztán és agyamban ineg szomorú képe ; Szivem lelkem ezzel volt eltelve épen, A midőn küzdeni a világba lépe. Bejártam azóta a kerek világot, Küzdve ezer bajjal, küzdve ezer veszélylyel, Küzdöttem a célért, melyet szivem vágyott Migerem forgácsként szállott szerteszéjjel. És midőn beláttam, hogy küzdésem meddő. Tört reménynyel tértem vissza szép hazámba Ismerősök után vágyódott a szivem Az ismerős város utcáit bejárva. A­mint igy járkáltam, eszemben egyszerre Feltűnt végső szava a­ beteg anyának És kiváncsi lettem, hogy az árva lánykák, Verácska és Eliz, várjon mit csinálnak. III. Zsibong a város népe, Ez óriás zagyvalék, Midőn a partról éles Kiáltás hangozék. Rohanva számos férfi A hang után siet, Hullámok csapkodása Zavarja a vizet . . . A vízbe ugrik rögtön Egypár derék halász, A nép a parton állva Feszülten vár, vigyáz . . . Néhány perc ... és kiúsznak A bátor emberek . . . Tolong a sok kíváncsi És szivem megremeg. Egy ifjú lánykát hoznak Aléltan, nedvesen----------­

Next