Siklós és Vidéke, 1912 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
Siklós, 1912. január 7. I. szám. Huszonötödik évfolyam TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kossuth L. tér 7. sz. Kéziratokat vissza nem küldünk. Előfizetési dij: Vidékre vagy helyben házhoz hordva. Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 16 fillér. Felelős szerkesztő : MEGJELENIK VASÁRNAPONKÉNT. Dr. MIKES ALFRÉD, ügyvéd. Laptulajdonos: HARANGOZÓ JÓZSEF. A lapmegrendelések és hirdetések Harangozó József könyvnyomdájában is bevetetnek. Egyes példányok a nyomdában kaphatók. A bírói függetlenség. Irta: Preszly Elemér. A bírói függetlenség a magyaralkotmány integráns része, mely az igazságszolgáltatás pártatlanságát van hivatva fentartani és megvédelmezni a politikai pártharcok és pártérdekek hullámaitól. Ha valaki — bár teljes jóhiszeműséggel, a bírói függetlenséghez akar hozzáférkőzni, az a magyar alkotmány egy darabját akarja letörni, alkotmányunknak amúgy is gyenge biztosítékait akarja kisebbíteni. Egyedül az a helyes nemzeti poliitika, mely gyarapítani akarja az alkotmány biztosítékait, hogy ezzel erősítse a nemzetet. A bírói függetlenségnek törvényibe iktatott nagy elvét megnyirbálni nem engedjük, sőt ellenkezőleg , a múltakmulasztását pótolva, a többi államhivatalnokok szolgálati pragmatikáját kell mielőbb törvénybe iktatni. Örömmel látjuk, hogy Székely Ferencz igazságügyminiszternek a bírói függetlenséget veszélyeztető javaslatai ellen a magyar jogászág egyeteme pártkülönbség nélkül hadat szent. Büszkén szoktuk hirdetni azt, hogy jogállam vagyunk. Márpedig a jogállamnak első kelléke az igazságszolgáltatás teljes pártatlansága, amit pedig csak akkor érhetünk el, ha az igazság keresésére az ítélkezésre hivatott bírákat a mindenkori kormányok hatalma és befolyásától teljesen függetlenítjük, ha az ítélőbíró biztonságban érezheti magát az iránt, hogy ítélete megalkotásában nem felel másnak, csak lelkiismeretnek és a szentesített törvényeknek. Még ideiglenesen átmenetileg szervezési érdekekből sem szabad a bírói függetlenség nagy elvét áttörni engednünk. Elismerjük azt, hogy az igazságügy minisztert nem politikai érdekek vezetik javaslata megfogalmazásánál, hanem az új polgári perrendtartás életbeléptetésével előálló nagy szervezési nehézségek. Véleményünk szerint azonban a szervezés nehézségeit , bírói függetlenség megbolygatása nélkül is lehet győzni. Az új polgári perrendtartás a járásbíróságok hatáskörét és munkakörét nagyon kiszélesíti. Tudjuk azt is, hogy a járásbíróságok mai szervezetükben ezen széles hatáskörnek megfelelni nem bírnak. De nem felelnek meg akkor sem, ha az igazságügyminiszternek a törvényhozás jogot adna pár száz bíró áthelyezésére, vagy kényszernyugdíjazására, végeredményben arra a következtetésre jut, hogy fecsegett a rendőrség, informált az ügyvéd. Hogy a riporter munkáját milyen helytelenül ítélik meg, amikor a sorok között a hivatalos titkot sértő policistát és a saját érdekeit hajszoló fiskálist látják megszólamlani, annak bizonyítására talán legalkalmasabb, ha belepilantást engedünk abba a boszorkánykonyhába, amelyben a szenzációk készülnek. Úgy vélem, ezzel sikerül megvédeni az alap nélkül megvádolt ügyvédet és ugyanakkor megbecsülést szerezni annak a munkának, amelyet érdemetlenül becsülnek le azok, akik unalmasnak, üresnek találják az újságot, ha hasábjairól hiányzik a riport. Talán legalkalmasabb lesz, ha a közeli napok nagy, országos port fölvert rendőri esetének, a negyedmilliós bankcsalásnak kipattantását írom le. Korlátok között kell mozognom, nehogy kérkedés hibájába essem, mert nem tagadhatom, ebben a tisztára amerikai izű földerítő munkában nekem is volt részem. A rendőrség Zrinyi utcai palotájában némán, lázasan, nagy titokban láttak hozzá a nyomozáshoz. Talpon állott az egész bűnügyi osztály, Krecsányi Kálmán detektiv-főnök, dr. Marinovich Jenő tanácsos, az osztály vezetője, dr. Sándor László, a bűnügy szenzációs előadója, Kerny Géza és Solty Béla rendőrfogalmazók, továbbá lovag Bialoszgorszky Géza és Püspöky Sándor detektivekkel az élükön, közel harminc titkos rendőr, a detektív-testület legügyesebb emberei. A homályos, labirintusszerű folyosókon. Hiszen nagyon szomorú világot vetne bíráink képességére az, hogy az új perrendtartás modern rendelkezéseit csak a mostani bírák tőketételével lehetne az életbe átvinni. Valamennyien óhajtjuk bíróságaink színvonalának emelését. Ismerjük a bajokat a hibákat. Tudjuk azt is, hogy a hibák legnagyobb részben nem a bírákban, hanem egyéb okokban, főleg az anyagi erők elégedetlenségében rejlenek. Emelni kell elsősorban a kezelőtisztviselők kvalifikációját, javítani anyagi helyzetüket, mert a bíróságainknál észlelhető bajok igen nagy részben a kezelőtisztviselők hiányos képességeiből, megbízhatatlanságából, munkával való túlterheléséből származnak. A bírót pedig tehermentesíteni és anyagilag függetleníteni kell. , A bíró csak tárgyaljon és ítéljen. Blanketták kitöltése, megkeresések elintézése nem bírói munka Inkább kevesebb bíránk legyen, de azokat fizessük tisztességesen és csak bírói munkát bizzunk rájuk, azt majd alaposan, jól elvégzik. A kinevezésekkor pedig a miniszter legyen figyelemmel a bírói képességeire, tanulmányaira, gyakorlataira. Lehetetlen állapot az, ami márgyakran megtörténik, hogy büntetősikátorokon, úgy siklanak el mellettünk, a résen levő riporterek mellett, mint rejtélyes árnyak, kérdéseinkre nem is kitérő, de egyenesen félrevezetésre alkalmas feleleteket kaptunk és a legtöbb, amit megtudtunk a titkolódzó emberektől, ez volt: — Jelentéktelen dolog, szót sem érdemel. Talán három-négy nap múlva megérik a sajtó részére is. . . És eközben ideges, megrémült, didergő emberekkel telik meg a folyosó, mindannyian elegáns, választékosan öltözött urak, akik egészen ismeretlenek előttünk, olyanok, akiket a rendőrség viharos palotájában ezelőtt soha sem láttunk. Velük szemben szintén csődöt mond az az egyszerű, mindennapos fogás, hogy elmondatjuk a felekkel, mi járatban vannak, mert — amint órákkal utóbb kiderült — nekik több okuk volt a titkolódzásra, mint a rendőrségnek. A bank minden áron útját akarta venni annak, hogy a váltóhamisítással párosult csalás nyilvánosságra kerüljön. Amikor láttuk, hogy az épületben nem boldogulhatunk, Kovács Arnoldnak, az ország legjelesebb riporterének az a brilliáns ötlete támadt, hogy lépjünk figyelő állásba, vegyük őrizetbe a detektíveket. A következő percben már benn voltunk a Szécheny-szobor mellett és ott lestük, mikor ér végett dr. Sándor László rendőrkapitány szobájában a kihallgatás. Féltizenegykor hirtelen besötétedtek szobájának abalakai és röviddel utóbb kis csoportokban hagyták el a főkapitányság kapuját az ügyben szereplő emberek. Ugyanakkor láttuk, hogy le- Tá r c z a. Riporterek a munkában. Irta : Fodor Aladár a „Pesti Napló“ riportere. — Már megint fecseget a rendőrség, újra informált a reklámfiskális ! — mondják bosznul kapássul a sajtót nem kedvelő — újságolvasók, „jóikor élénk, érdekes, izgalmas, sőt szenzációsriporton akad meg a tekintetük. ..’Mert az utóbbi időben erősen beleévődötta köztudatba, hogy a riporterek tolla csak az esetben szánt végig a türelmes papír sima felületén, amikor hivatalos titkot sért a főkapitányság egyik-másik előadó tisztviselője, avagy a panaszos, jogi képviselője sietett elhinteni a seajtó munkásai között a maga, saját külön érdekletéit. Ne is szépítsük a dolgot, valljuk be ,őszintetén, hogy a sajtó haragosai el sem képüalik, de ,el sem hiszik, hogy az igazi, vérbeli ÜZIOlizációkat, amelyek napokig ott állják a savat a közérdeklődés középpontjában, mindig az újságírók, helyesebben a riporterek derítik ki. Az újságolvasó nyájas polgárnak, miután elgondolkodik a hasábokat megtöltő, érdekfeszítő részleteken, hogyan is jutna eszébe az a kérdés, vájjon milyen fárasztó, fizikai és szellemi munka, netán áldozatok árán jutott hozzá a nap névtelen hőse, aki (Saját tudósítónk) néven szerepel, következetesen zárójelek között, az érdekes olvasni való élén, a riporter, az ügy legbensőbb, legintimebb frázisaihoz. Vagy, fianlógis gondolkodóba ejtik ezek a kérdések.