Siklós és Vidéke, 1914 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kossuth L. tér 7. sz- Kéziratokat vissza nem küldünk. Előfizetési dij: Vidékre vagy­ helyben házhoz hordva. Egész évre 8 kor. Félévre 4 kör. Negyed _______évre 2 kor. Egyes számi­­ fillér. k­ir .in. I. SZt.Siklós, 1914. január 4. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI, SZÉPIRODALMI HETILAP Felelős szerkesztő : Dr. MIKES ALFRÉD ügyvéd. Laptulajdonos: HARANGOZÓ JÓZSEF. MEGJELENIK VASÁRNAPONKÉK­NT A lapmegrendelések és hirdetések Harangozó József könyvnyomdájában is fölvétetnek Egyes példányok a nyomdában kaphatók. 1914 Hála Istennek csakhogy túl va­gyunk az ó esztendőn, csakhogy a hátunk mögött van. Nem­ hiába, hogy benne van a szerencsétlen 18-as szám, minden csontunkban és ízünkben é­­reztük baljóslatú jelentőségét. Ami­kor végig­nézzük az elmúlt esztendő gazdasági történetét, valóban csodál­koznunk kell afölött, hogy nagyobb pusztításokat nem vitt véghez közöt­tünk és hogy ennyire meg tudtunk állani a nagy viharban. Beigazolást nyert, hogy a magyar ipar és keres­kedelmi élet még­sem olyan szél­el­­béllelt valami, amelynek fundamen­tuma ellentállási képessége nincsen, ez az egyetlen vigasztaló momentum az elmúlt kritikus­ esztendőben Bizonyosra vesszük, hogy­­az új év jobb lesz, mint a régi volt Meg­születek azok a körülmények, amelyek a gazdasági életet hátráltatták, ismét felderült ránk a béke korszaka, a pro­duktív munkára tér nyilik mindenfe­lé. Csak még ezt a telet gázoljuk át az ő fenyegető munkanélküliségével, akkor aztán lélekzethez jutunk A bankkamatlábat leszállították már egy fél százalékkal, nem sok ez, de mé­gis a javulás biztos jele. A bankka­matláb még mindig igen magas, hát­ráltatja a magyar kereskedői és ipari életet, amely csak akkor ocsúdna fel teljesen, ha legalább még egy egész százalékkal szállítanák le. Másik igen biztató jelenség a kor­mánynak az az elhatározása, hogy a városokat hitelszükségletük beszerzé­sében támogatni fogja. Három-négy­­százm­illió koronáról van itt szó, me­lyet a törvény hatósági joggal felruhá­zott és a rendezett tanácsú városok középítkezésekre, közintézmények lé­tesítésére fognak fordítani. Ha az ál­lam protektorátusa alatt ez a nagy kölcsön létre­jön, akkor fél évtizedre gondoskodva van arról, hogy a ma­gyar minik s kerek ne heverjenek tét­lenül és a forgalom fellendüljön. Még egy tanulságot meríthetünk az elmúlt esztendőből. Dacára annak, hogy földmivelő állam vagyunk és a termés jól sikerült, mégis katasztro­fális pangás állott be, amely vesze­delemmel fenyegette az ország hitelét és közgazdasági alapjait. Ebből az a latinl ig, hogy Magyarországon a bol­dogulás nem egyedül a terméstől függ, legalább is olyan fontos közgazdasági helyzetünk alakulásáról nézve az ipa­ri és kereskedelmi konjunktúra. Rossz tér illés is m­a már volt akárhány és nem forgott veszedelemben az ország, el­lenben az olyan általános gazdasági krízis, mint amilyen az idei volt, vég­­veszedelemmel fenyeget, akármilyen jól sikerült is a termés. Ezt a tanul­ságot jegyezték meg maguknak azok. T­Á­R­C­Z A. Diplomáciai tárgyalások. Irta : Pogány Béla. Észre kellett vennem, hogy itt nem sokat törődnek velem. Apró poharak kerültek a bősz­szú puhafaasztalra, amelynek olyan iksz lábai voltak, mint a Siralomházban című képeken szokott lenni. Szorgalmasan egy egy legyintés szerű mozdulattal a szájukba lökték a törkölyt és folytatták a mondatot, mintha meg sem sza­kították volna. Az asztal egyik oldalán ültem én, a másikon ők ketten. Be sem mutatkoz­tunk, de tisztában voltak velem, és én is, né­mileg a beszélgetésük során, megismerhettem őket. Rólam biztosak voltak, hogy átutazóban megéheztem egy tojásrántottára és egy üveg sörre. Ők idevalók és mint a vendéglő törzs­vendégei szívesen adnak helyet idegeneknek is az egyetlen asztalnál. — Kissé" bizony lezüllöttünk — mondta az időssebbik — a mikor még mi is pesti­ urak voltunk, mi is­ magas kráglit viseltünk és kez­­tyűt húztunk. Ennek, aki nyilván hozzám adresszálta a szavait, intelligens, úri arca volt. A másik ro­bosztus, erős, lelógófejű magyar, pantallóban bár, de kezeinek érdességén az istálló illatát é­­reztem Most ennez szállott : — Persze báró, te ott is ar voltál, én ott is paraszt. Egy kis meleg hazai zsebpénz azon­ban a tüzérkáplárnak is használ Pesten. A lá­nyok miatt nem is sok panaszkodni valóm a­­kad. A panoráma, meg a hajóhinta, aztán meg a hegyes bajuszom (nem lógyott ám akkor még ilyen rondán) megtették a magukét. A báró mintha prüszkölt volna, olyan hangokat adott. Közben legyintett a kezével, aztán meg nyöszörögve mosolygott, nagy feke­­­­te szemét jóságosan jártatva a barátján : — Jól van Dani, jól van.. Tudod is te, mi az a Pest Dehogy tudod. Én kávéházakat törtem össze és zsidók palotájába mártottam a bicskámat. Marhaság volt, de ma sem sajná­lom,­­szépen éltem. — Bizony nekem sem ártott volna egy kis úri nevelés. Ha meggondolom, hogy milyen­­másképpen lehetett volna nekem élni. Tanul­­ni, urnak lenni, pénze volt hozzá elég az apám­nak. Csak nem akart véresre pofozni, amikor nem tanultam. A báró belökte a pohár pálinkát a szájá­­ból kettőt hármat a padlóra köpött és megint mosolygva csapkodott a kezével a levegőben. Bár én se tanultam volna Szamárság volt. Minek tanultam ? Hogy most a pálinka mellett neked tartsak előadásokat a büntető­jogból ? Neked, neked, te ökör? Duói sunyin, szomorúan beszélt a bajusza, alatt. ' ' v"'" De te otthon is tudsz illendően b­e­­sz.élne a finom feleségeddel, az úri gyerekeid­ — N" disznó ! , akik minden koncessiót egyoldalúan , a mezőgazdaság javára kívánnak »«■■■■■■■aanauHiMníat | Körséta.­ ­ Az emberi lélektől a hitet, megvonni le­­­hetetlen. A tudás, felvilágosodás, a modern asz -* mők raja hasztalan küzdöttek a b i I et­eih. Az­­­ emberi lélekben a hitnek az a szerepe jut, mint­­ a szülőknek a gyermekkel szemben. A fé 16, re- I megö, naiv lelket a slit bátorítja, buzdítja, ne­* véli és teszi erőssé az életre- S milyen jó, hogy ezt a boldogító érzéket nem sikerült még kiír­­ani az emberi természetből ! A rideg jövőnek a könyörtelen igazságnak biztos tudata hány embert kergetne a kétségbeesésbe, akik most még erős hittel lelkükben minden rosszban csak a szebb, boldogabb j­­ő premissáját lát­ják.— 1913. — Mennyi csapás, mennyi átok, igennyi özvegy, árva s mennyi koldusbot füző­­dik ehhez. Hány ember állt közel a h­őségbe­*­eséshez­­! Hány ember meredt sülés remény je­lenséggel a jövőbe, nem tudva mit hoz a hol­nap számmá, g íme .-a o-- —.............tr­a. i tek s elérkezik december 31-ike-Épp olyan nap mint június harmadika vagy október nyolcadik.». S mégis hány ember lelkében kél újból szárny­ra a hit, a bizalom a szebb és jobb jövő iránt. Mintha azon a Sylvester éjszakán pontban éj­félkor vége szakadt volna egy korhatárnak , egy új szebb korszak vette volna kezdetét. Hány ember érezte lelkében ezt a biztos tudatot, ,a­­mely nem egyébb mint a hitnek kedves gyer­meke. Hisz az egész időszámítás nem egyéb tudományos emberi beosztásnál s mégis oly h­i­del. De én . . . Nekem is van finom feleségem, megcsal, utál, mert paraszt vagyok. — Ki kell lökni a ronda feleséget, ha megcsal. Nem lehet, nem leh­et. Hát hogy képze­led ? Én egész nap iszom a korcsmában, este hazamegyek, belezuhanok az ágyba, mint egy mázsás buzás,sák. Hát mit csináljon az­­as­szony ? Még csak meg se csaljon ? Az a finom­­ szép fehér kép. Pedig tudom, hogy­ már az el­ső gyerek sem tőlem való. Az esküvő után va­ló nap már egész estig veled ittam báró. Te vagy az oka mindennek. Azt hittem, te teszel mindent a világon leghelyesebben. Mert te tudo­mányos vagy, báró vagy. Azt hittem, te min­dent jól cselekszel. Pedig látom, te rontottál meg engem is. Te báró, te gazember. Felindulás nélkül, a szeszi ném­i hevítő hatása alatt mondotta ezeket. Senki sem volt azonban m­eglepve. A báró a pipájával motosz­kált, közben ■ annyit mondott : — Úgy . . . úgy . . . Később kemény szavú disznósággal foly­tatta az úgy ügy­ ot, mire a korcsmári* szép tizenhat esztendős leánya ki­s/.elült az ajtón. Maga az öreg zsidó mindezt tem­é­szet­esnek ta­lálta, sőt alázatosan, szerényen tö­lött a báró poharába-Dani még e­ ' ideig zsörtölődött, de ké­sőbb, mikor kit*'' T kezdett, a báró rár­pákodott .

Next