Somogyi Hirlap, 1946. január (2. évfolyam, 1-27. szám)

1946-01-01 / 1. szám

II. évfolyam, 1. szám. HM, 400 P Kaposvár, 1946. január 1., kedd. A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT LAPJA A múló idő partján írta: VIDOVICS FERENC Szilveszter este van. Éjfélre jár­hat már, talán éppen tizenkettőt üt a toronyóra, a tompa hang ide­­hallatszik, kong mélyen, mint ko­porsón az utolsó hangdarabok, te­meti sok bánatunk, gondunk és csalódásunk ezerki­lencszáznegy­venötjét és komor prelúdiumot játszik a beköszöntő 1946. elé. íróasztalomon arasznyi kört vi­lágít meg a villanylámpa, fényét ráveti a zsebórám számlapjára, nyugtalan piciny másodpercmuta­tó apró ugrásokkal méri a mú­landóság végtelen medrébe hulló időt s halk percenéssel eszembe­juttatja azt a másik órát, a nagy ébresztőórát, amely a múlt szá­zadban a francia líra egyik leg­nagyobb alakjának, a halálosan beteg Baudlaire-nek kórházi ágya mellett, az éjjeli szekrényen mérte a tovasuhanó időt egy szilvesz­teri éjszakán. A pokoli kínokkal szenvedő költőt az orvos azzal vi­gasztalta, hogy idővel majd eny­hülnek fájdalmai. Baudlaire, ahogy az orvos eltávozott, letörte a mu­latókat az ébresztőóra számlapjá­ról és ráírta e szavakat: il est plus tard, que tu ne crois - sok­kal későbbre jár, mintsem gondol­nátok! És újév reggelére megállt a sokat hányatott költő elfáradt szíve. * Talán megütköznek e nehéz so­rokon azok, akik nekifeledkeztek a Szilveszter-éjszakának, borral, mámorral, nótával élesztgették az elsatnyult kedélyt s így villantot­ták fel pár órára az illúziók ré­gen kialudt csillárját. De igazat kell hogy adjanak nekem azok, akik olykor-olykor el szoktak vo­nulni a lélek belső emigrációjába , az önző én­nek, a szőkébb kol­lektivitásoknak, a családnak, nem­zetnek, fajnak kerítései fölé emel­kedve, elmélkedő, elmélyedő órá­kat szentelnek az emberiség rop­pant problémáinak, a történelem nagy tanításainak s a kínzó kér­déseknek, amelyektől terhes a jö­vendő méhe. Hova megyünk? Merre tartunk? Mi az élet értelme? Érdemes-e küz­deni, s ha nehéz harcokban elbu­kunk, homlokunkon megcsillan­hat-e a hit fénye: van értelme az elbukásnak, mert porunkból ter­més nő fel, a szajháskodó elvtelen­­ség mocsarából életre kel az esz­mei tisztaság, a káoszból csillag lesz s a mának Bábel-tornyáról holnap mégis csak messze fog harsanni egy mély, igaz emberi kiállás, hogy egybeterelje, feléb­ressze, elindítsa az emberiséget,s a kiengesztelődés, jog és igazság halmain felépíteni egy hatalmas egybefoglaló, általános kultúra várfalait. Ki építheti fel a falakat? Csak emberek. Milyen emberek? Csak megtisztult emberibb embe­rek, nagy tervezők és mesterek, akik megtalálják a szükséges ma­tériát és ismerik a legfőbb sza­bályt: sárból nem lehet székes­­egyházat építeni. * Mit hoz az emberiség újeszten­t­eje? Még fojtogatja torkunkat legyőzőitekét és győzőkét is az alig elmúlt második világhá­ború keserves Kát zen jam m­e r -­e, még sötét árnyak fekszik meg éle­tünket, de apró szentjánosbogár­kákként itt is, ott is kicsiny fények villannak fel, már látszanak homá­lyosan a jövendő legfőbb princí­piumának körvonalai: egyéni bé­ke és egyéni biztonság csak úgy lehetséges, ha az általános béke és általános biztonság megdönthe­tetlen és leronthatatlan garanciát kap! Ezeket a garanciákat , pedig csak a világ nagyhatalmai teremt­hetik meg, akkor, ha minden hátsó gondolatot félretéve, hatalmi ver­sengésről és féltékenységről­­ le­mondva, teljes szellemi, fizikai és gazdasági erejükkel összefognak, kultúrjavaikat az egész emberiség közkincsévé teszik, tekintélyükkel az igazság alapján kiküszöbölik a kisnemzeteket egymásnak ugrasztó ellentéteket, vélt vagy valódi sé­relmek okait s egy magasabbrendű morál szelídebb vagy keményebb terrorjával védik meg a világ bé­kéjét. " Az atom­bomba sohasem bizto­síthatja a világ békés fejlődését, hiszen holnap egy másik tudós még veszélyesebb bombát találhat ki, amely egész országokat­­ el­pusztíthat. Holnapután egy har­madik tudós még pokolibb ötlet­tel szétrobbantja a földet, s vén golyóbis, annyi szép és csúf emberi küzdelem arénája, dara­­bokra hullva kalimpálhat a végte­len világűrben, hátán a holtak száz meg százmillióival. Az egyéni és általános biztonságot, az em­beriség boldogabb új esztendejét nem a fegyver, nem ágyú, nem bármiféle bomba garantálja, ha­nem a népek őszinte, igaz testvé­risége. Jó volna, ha a népek vezetői elmélkedve hallgatnák a szilvesz­teri éjszaka éjféli óraütését és ia sub specie aeternitatis: az örök­kévalóság szempontjából vizsgál­­­nák a múlandó emberi dolgokat. Az idő sürget, az alvilág sötét ré­mei ki-kirándulnak közénk, hogy megfojtsák bennünk a szépnek, jónak és igaznak győzelmébe ve­tett hitüket, tehát gyorsan­­kel­l cselekedni, mert: il est plus tard, que tu ne crois —_ sokkal később­re jár, mintsem gondolnátok! KOVÁCS BÉLA MINISZTERE­LÉSÜGYI „a földművestársadalom az ÚJJÁÉPÍTÉS TENGELYE“ K­o­v­á­c­s Béla földművelésügyi miniszter tegnap délután 5 órakor előadást tartott a rádióban. Ennek keretében vázolta a mezőgazdaság mostani állapotát és széleskörű programmol adott a mezőgazdasá­got a jövőben érdeklő kérdések­ben. Az újjáépítés tengelyébe a földművestársadalom munkáját ál­lította, de kihangsúlyozta, hogy az ország minden dolgozójának, ipari és szellemi munkásnak egy­­síkon kell haladnia, mert mind a három dolgozó réteg szoros kap­csolatban áll egymással és minden tekintetben egymásra van utalva. Felszólította a földművestársadal­mat a beszolgáltatási kötelezettség pontos teljesítésére Felesleg ugyan béke­ értelemben nincs már mondotta­n, de mégis minden meglévőt meg kell osztanunk azzal, akinek sem­mije sincs. Most már nemcsak arra kell tö­rekednünk, hogy az idei kenye­rünket osszuk el igazságosan, ha­nem a jövő évi szükségletek biz­tosításáról is gondoskodni kell. Türelemre intette a gazdatársadal­mat s hivatkozott a háború bor­zalmas pusztításaira, amely bi­zony a földművelést éppen olyan súlyosan érintette, mint az ipart vagy gazdasági életünk bármely más ágazatát. Előadásának szinte jövőt meg­határozó tartalma a társadalom minden rétegét érinti, ezért néhány fontos kitételével részletesebben is foglalkozunk. Igaerő, eszközök, gépek. A mezőgazdaság legnagyobb sé­relme és baja, hogy igaerejét, ál­latállományát és gépi felszerelését majdnem teljes egészében tönkre tette a háború. Ennek ellenére a szorgalmas munka következtében a vetésterületek mai állása örven­detes képet mutat. 3 millió hold bevetett területe van az országnak, ami a békebeli vetésterület 70 szá­zaléka. Ez az állapot a tavalyi 17 százalékkal szemben óriási hala­dás. A vetőmagkérdés szintén égető probléma. Minden gazdának meg kell osztani a vetőmagot azokkal, akik a háború következtében nem rendel­keznek ve­t­őm­aggal. Termesszünk ipari növényeket. Igen lényeges az ipari növények termelése. Elsősorban a cukorré­pa, kender, len és dohány terme­lését jelölte meg a miniszter a legfontosabbaknak. ígéretet tett ar­ra, hogy nagyobb mennyiségű ké­zi olajsajtolót bocsát a gazdák ren­delkezésére. Bejelentette, hogy a jövőben az ipari növényekért ter­­mészetbeni (iparcikkek) ellenszol­gáltatást kapnak a gazdák. Mit hoz a magyar új esztendő? Borunk, búzánk, békességünk megfogyatkozott, csak hitünket ne veszítsük el, mert ha arról is le­mondunk, akkor mindent elvesz­tettünk. Új rendszer: a demokrá­cia felé indultunk el, egyelőre­­mondjuk meg őszintén­ gyer­mekcipőben, ingatag lépésekkel. Miért? Mert csaknem mindenki a saját ízlése szerint magyarázza a demokráciát. Lehetőleg úgy, hogy haszna legyen belőle. Erősen ki­domborítjuk a demokrácia politi­kai és gazdasági jelentését, de el­sietünk annak erkölcsi parancsai mellett. A megértés, megbocsátás (persze, nem a notórius országron­­tóknak) kiengesztelődés, a rend, a törvény tisztel­et és áldozatkész­ség szelleme adjon friss vérkerin­gést a mi demokráciánknak, biz­tosítson jogot és kenyeret — mun­kájához mérten — minden dolgo­zónak, akkor lesz boldog magyar újesztendő. De ha pártoskodunk, ha párto­kat építünk és nem országot, ha a bosszúállás intézményessé válik, ha szép és megnyugtató frázisok mögött az omlás és bomlás hulla­szaga terjed, ha kivész a magyar gerinc­ét,s komornyikos alázattal hajlongunk minden irányban, ak­kor teljesül felettünk a nagy Szé­chenyi döbbenetes próféciája: halk elaljasulás... 1946. hajnala, kongass friss ha­rangokat, kopogtass a magyar por­tákon, köszönts rájuk újesztendőt s ha fáradt, csüggedt emberekre­ találsz, vidd el nékik üzenetünket: higgyenek, fel a fejjel, lesz még boldogabb újesztendő! Konyhakerti- és gyümölcs­termelés. A jövő legfontosabb termelési ágának a konyhakertészetet és a gyümölcstermelést állapította meg­. Egyelőre ugyancsak itt is mint a mezőgazdaság bármely ágában csak mennyiségi termelésre kell törekednünk, de a békeviszonyok beköszöntésével haladéktalanul át kell térnünk a minőségi termelés­re. Erre vonatkozólag is minden intézkedést meg­tett s az állami gazdaságokban termelt és terme­lésre kerülő nemesített vetőmag­vak rendelkezésükre fognak, állni a gazdáknak. Lesz rézgálic. A szőlőműveléssel kapcsolatban kijelentette, hogy a gazdák szőlő-

Next