Somogyi Hirlap, 1946. január (2. évfolyam, 1-27. szám)
1946-01-01 / 1. szám
II. évfolyam, 1. szám. HM, 400 P Kaposvár, 1946. január 1., kedd. A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT LAPJA A múló idő partján írta: VIDOVICS FERENC Szilveszter este van. Éjfélre járhat már, talán éppen tizenkettőt üt a toronyóra, a tompa hang idehallatszik, kong mélyen, mint koporsón az utolsó hangdarabok, temeti sok bánatunk, gondunk és csalódásunk ezerkilencszáznegyvenötjét és komor prelúdiumot játszik a beköszöntő 1946. elé. íróasztalomon arasznyi kört világít meg a villanylámpa, fényét ráveti a zsebórám számlapjára, nyugtalan piciny másodpercmutató apró ugrásokkal méri a múlandóság végtelen medrébe hulló időt s halk percenéssel eszembejuttatja azt a másik órát, a nagy ébresztőórát, amely a múlt században a francia líra egyik legnagyobb alakjának, a halálosan beteg Baudlaire-nek kórházi ágya mellett, az éjjeli szekrényen mérte a tovasuhanó időt egy szilveszteri éjszakán. A pokoli kínokkal szenvedő költőt az orvos azzal vigasztalta, hogy idővel majd enyhülnek fájdalmai. Baudlaire, ahogy az orvos eltávozott, letörte a mulatókat az ébresztőóra számlapjáról és ráírta e szavakat: il est plus tard, que tu ne crois - sokkal későbbre jár, mintsem gondolnátok! És újév reggelére megállt a sokat hányatott költő elfáradt szíve. * Talán megütköznek e nehéz sorokon azok, akik nekifeledkeztek a Szilveszter-éjszakának, borral, mámorral, nótával élesztgették az elsatnyult kedélyt s így villantották fel pár órára az illúziók régen kialudt csillárját. De igazat kell hogy adjanak nekem azok, akik olykor-olykor el szoktak vonulni a lélek belső emigrációjába , az önző énnek, a szőkébb kollektivitásoknak, a családnak, nemzetnek, fajnak kerítései fölé emelkedve, elmélkedő, elmélyedő órákat szentelnek az emberiség roppant problémáinak, a történelem nagy tanításainak s a kínzó kérdéseknek, amelyektől terhes a jövendő méhe. Hova megyünk? Merre tartunk? Mi az élet értelme? Érdemes-e küzdeni, s ha nehéz harcokban elbukunk, homlokunkon megcsillanhat-e a hit fénye: van értelme az elbukásnak, mert porunkból termés nő fel, a szajháskodó elvtelenség mocsarából életre kel az eszmei tisztaság, a káoszból csillag lesz s a mának Bábel-tornyáról holnap mégis csak messze fog harsanni egy mély, igaz emberi kiállás, hogy egybeterelje, felébressze, elindítsa az emberiséget,s a kiengesztelődés, jog és igazság halmain felépíteni egy hatalmas egybefoglaló, általános kultúra várfalait. Ki építheti fel a falakat? Csak emberek. Milyen emberek? Csak megtisztult emberibb emberek, nagy tervezők és mesterek, akik megtalálják a szükséges matériát és ismerik a legfőbb szabályt: sárból nem lehet székesegyházat építeni. * Mit hoz az emberiség újesztenteje? Még fojtogatja torkunkat legyőzőitekét és győzőkét is az alig elmúlt második világháború keserves Kát zen jam me r -e, még sötét árnyak fekszik meg életünket, de apró szentjánosbogárkákként itt is, ott is kicsiny fények villannak fel, már látszanak homályosan a jövendő legfőbb princípiumának körvonalai: egyéni béke és egyéni biztonság csak úgy lehetséges, ha az általános béke és általános biztonság megdönthetetlen és leronthatatlan garanciát kap! Ezeket a garanciákat , pedig csak a világ nagyhatalmai teremthetik meg, akkor, ha minden hátsó gondolatot félretéve, hatalmi versengésről és féltékenységről lemondva, teljes szellemi, fizikai és gazdasági erejükkel összefognak, kultúrjavaikat az egész emberiség közkincsévé teszik, tekintélyükkel az igazság alapján kiküszöbölik a kisnemzeteket egymásnak ugrasztó ellentéteket, vélt vagy valódi sérelmek okait s egy magasabbrendű morál szelídebb vagy keményebb terrorjával védik meg a világ békéjét. " Az atombomba sohasem biztosíthatja a világ békés fejlődését, hiszen holnap egy másik tudós még veszélyesebb bombát találhat ki, amely egész országokat elpusztíthat. Holnapután egy harmadik tudós még pokolibb ötlettel szétrobbantja a földet, s vén golyóbis, annyi szép és csúf emberi küzdelem arénája, darabokra hullva kalimpálhat a végtelen világűrben, hátán a holtak száz meg százmillióival. Az egyéni és általános biztonságot, az emberiség boldogabb új esztendejét nem a fegyver, nem ágyú, nem bármiféle bomba garantálja, hanem a népek őszinte, igaz testvérisége. Jó volna, ha a népek vezetői elmélkedve hallgatnák a szilveszteri éjszaka éjféli óraütését és ia sub specie aeternitatis: az örökkévalóság szempontjából vizsgálnák a múlandó emberi dolgokat. Az idő sürget, az alvilág sötét rémei ki-kirándulnak közénk, hogy megfojtsák bennünk a szépnek, jónak és igaznak győzelmébe vetett hitüket, tehát gyorsankell cselekedni, mert: il est plus tard, que tu ne crois —_ sokkal későbbre jár, mintsem gondolnátok! KOVÁCS BÉLA MINISZTERELÉSÜGYI „a földművestársadalom az ÚJJÁÉPÍTÉS TENGELYE“ Kovács Béla földművelésügyi miniszter tegnap délután 5 órakor előadást tartott a rádióban. Ennek keretében vázolta a mezőgazdaság mostani állapotát és széleskörű programmol adott a mezőgazdaságot a jövőben érdeklő kérdésekben. Az újjáépítés tengelyébe a földművestársadalom munkáját állította, de kihangsúlyozta, hogy az ország minden dolgozójának, ipari és szellemi munkásnak egysíkon kell haladnia, mert mind a három dolgozó réteg szoros kapcsolatban áll egymással és minden tekintetben egymásra van utalva. Felszólította a földművestársadalmat a beszolgáltatási kötelezettség pontos teljesítésére Felesleg ugyan béke értelemben nincs már mondottan, de mégis minden meglévőt meg kell osztanunk azzal, akinek semmije sincs. Most már nemcsak arra kell törekednünk, hogy az idei kenyerünket osszuk el igazságosan, hanem a jövő évi szükségletek biztosításáról is gondoskodni kell. Türelemre intette a gazdatársadalmat s hivatkozott a háború borzalmas pusztításaira, amely bizony a földművelést éppen olyan súlyosan érintette, mint az ipart vagy gazdasági életünk bármely más ágazatát. Előadásának szinte jövőt meghatározó tartalma a társadalom minden rétegét érinti, ezért néhány fontos kitételével részletesebben is foglalkozunk. Igaerő, eszközök, gépek. A mezőgazdaság legnagyobb sérelme és baja, hogy igaerejét, állatállományát és gépi felszerelését majdnem teljes egészében tönkre tette a háború. Ennek ellenére a szorgalmas munka következtében a vetésterületek mai állása örvendetes képet mutat. 3 millió hold bevetett területe van az országnak, ami a békebeli vetésterület 70 százaléka. Ez az állapot a tavalyi 17 százalékkal szemben óriási haladás. A vetőmagkérdés szintén égető probléma. Minden gazdának meg kell osztani a vetőmagot azokkal, akik a háború következtében nem rendelkeznek vetőmaggal. Termesszünk ipari növényeket. Igen lényeges az ipari növények termelése. Elsősorban a cukorrépa, kender, len és dohány termelését jelölte meg a miniszter a legfontosabbaknak. ígéretet tett arra, hogy nagyobb mennyiségű kézi olajsajtolót bocsát a gazdák rendelkezésére. Bejelentette, hogy a jövőben az ipari növényekért természetbeni (iparcikkek) ellenszolgáltatást kapnak a gazdák. Mit hoz a magyar új esztendő? Borunk, búzánk, békességünk megfogyatkozott, csak hitünket ne veszítsük el, mert ha arról is lemondunk, akkor mindent elvesztettünk. Új rendszer: a demokrácia felé indultunk el, egyelőremondjuk meg őszintén gyermekcipőben, ingatag lépésekkel. Miért? Mert csaknem mindenki a saját ízlése szerint magyarázza a demokráciát. Lehetőleg úgy, hogy haszna legyen belőle. Erősen kidomborítjuk a demokrácia politikai és gazdasági jelentését, de elsietünk annak erkölcsi parancsai mellett. A megértés, megbocsátás (persze, nem a notórius országrontóknak) kiengesztelődés, a rend, a törvény tisztelet és áldozatkészség szelleme adjon friss vérkeringést a mi demokráciánknak, biztosítson jogot és kenyeret — munkájához mérten — minden dolgozónak, akkor lesz boldog magyar újesztendő. De ha pártoskodunk, ha pártokat építünk és nem országot, ha a bosszúállás intézményessé válik, ha szép és megnyugtató frázisok mögött az omlás és bomlás hullaszaga terjed, ha kivész a magyar gerincét,s komornyikos alázattal hajlongunk minden irányban, akkor teljesül felettünk a nagy Széchenyi döbbenetes próféciája: halk elaljasulás... 1946. hajnala, kongass friss harangokat, kopogtass a magyar portákon, köszönts rájuk újesztendőt s ha fáradt, csüggedt emberekre találsz, vidd el nékik üzenetünket: higgyenek, fel a fejjel, lesz még boldogabb újesztendő! Konyhakerti- és gyümölcstermelés. A jövő legfontosabb termelési ágának a konyhakertészetet és a gyümölcstermelést állapította meg. Egyelőre ugyancsak itt is mint a mezőgazdaság bármely ágában csak mennyiségi termelésre kell törekednünk, de a békeviszonyok beköszöntésével haladéktalanul át kell térnünk a minőségi termelésre. Erre vonatkozólag is minden intézkedést megtett s az állami gazdaságokban termelt és termelésre kerülő nemesített vetőmagvak rendelkezésükre fognak, állni a gazdáknak. Lesz rézgálic. A szőlőműveléssel kapcsolatban kijelentette, hogy a gazdák szőlő-