Somogyi Hirlap, 1946. május (2. évfolyam, 74-97. szám)

1946-04-01 / 74. szám

II. évfolyam, 74 szám. Mi­: 50.000 p. Kaposvár, 1946. április 1., hétfő. .4 FÜGGETLEN KISGAZDAPART LAPJa Déldunántúl összesereglett népe előtt ismertette Nagy Ferenc­­miniszterelnök a magyar kül- és belpolitika programját Pécsett Nagy Ferenc miniszterelnök­­ szombaton a kormány tagjai és­ számos nemzetgyűlési képviselő ki­­­séretében Pécsre utazott beszá­molója megtartására. Erről a So­mogyi Hírlap az alábbiakban szár­­mol be: Szombaton délután indult el Ka­­­­posvárról a Kisgazdapárt küldött­­­­sége, hogy a három megye hatá­­­­ránál, Újdombóváron, köszöntse és üdvözölje Magyarország mi­­­­niszterelnökét, az ekeszarvától az­ ország kormányrúdja mellé került­­ vezetőjét, Nagy Ferencet, Pécsre­­ utaztában. Komoly, ünneplő feke­­­­­ébe öltözött férfiak, díszes, szí­­­­nes magyarruhás lányok, fiúk töl-j­etötték meg a vonatot, hogy a Párt­­ hófehér, selyem zászlója alatt fel-­ sorakozva, Somogyország minden­ magyar szívének szeretetét adják­ át annak a férfinek, aki ebben a gondterhes, nehéz időkben mind­­­­nyájunk baját, bánatát vállán hordja. /­­ A bársonyzöld vetésekkel takart lankák között, ahol csak megállt a vonat, mint valami mágnes, húz­ta magához a kicsi falvak népét. Megmozdult az ősi Vízmente és küldte fiait az elé, aki ugyanúgy lépegetett az ekeszarvát fogva a barázdában, mint ők. Minden ál­lomáson zászlós küldöttségek pré­sel­ődtek a kocsikba. Az új dombóvári üdvözlés Négy óra felé járt már az idő, amikor a vonat megállt az új­dombóvári állomáson és mint fe­kete rajt kibocsájtotta magából a föld népét. A kaposvári és a Víz­­mente községeinek küldöttségét már itt várta V­i­d­o­v­i­c­s Ferenc főispán, aki Szunyogh János titkár kíséretében autóval tette meg az utat. Itt csatlakozott a küldöttségekhez T­ö­m­p­e alispán, Boór polgármester, Molnár me­gyei rendőrfőkapitány, valamint az összes pártok és szakszervezetek kaposvári képviselői. Somogyor­szág küldöttsége az állomás posta­épületének magasságában sorako­zott fel, elől a fehér selyem zász­lóval, magyarruhás lányokkal és fiúkkal. Utána következtek Bara­nya, Tolna vármegyék küldöttsé­gei, rendőrdíszszakasz, a dombó­vári iskolák ifjúsága, teljesen meg­töltve az álomás előtti részt. A si­ttek közé még­ szőnyeget is terítet­tek, de Nagy Ferenc miniszter­elnök nem méltányolta ezt a gon­dosságot: szívesebben állt a puszta földön, mert tudja, hogy az anya­föld nemcsak Anteusnak adott erőt. A zsibongó rendezkedésbe bele­pi­­n­keltek a jelzőcsengők, minden szem a messzeségbe futó csillogó sínpárt nézte. Vidovics Ferenc fő­ispán mosolyogva tekintett, végig Somogyország küldöttségén és te­kintete megpihent a mosolygó, ki­pirult arcú magyarruhás lányokon. Kettőjük gyönyörű rózsa- és ibo­­ly­a csok­rőt szorongatott. — Jaj, sóhajtottak, mennyit jár­tunk utána, amíg összeszedhet­tük. — Aztán, kérdezte súgva, mo­solyogva Vidovics Ferenc főis­pán az egyiket, mit mond a mi­niszterelnök úrnak? — Mit? Bombay Ilonka kecses pukkedlit csinált és csengő han­gon mondta: Somogy vármegye női szervezete, nevében hódolattel­jes tisztelettel. De már ekkor prüszkölve, na­gyokat fújva berobogott az öt ko­csiból álló különvonat. A minisz­terelnök feleségével az ablakban állva integettek az éljenző tömeg­nek és a másik pillanatban már lent is volt az embergyűrű köze­pében feleségével és Németh Jó­zsef nemzetgyűlési képviselő, Vesz­prém megyei főispánnal. Először Baranya vármegye alispánja üdvö­­­zölte. •­­ Úgy köszöntjük miniszterel­nök urat, mondotta, mint édes­anya hazatérő elfáradt fiát. Utána a dombóvári Kisgazda­­ Párt nevében köszöntötték. A somogyi küldöttség élén álló magyarruhás lányok előtt üdvözöl­te Vidovics Ferenc főispán. — Somogyország egész népe ne­vében mondotta — köszöntöm miniszterelnök urat annak a föld­nek a határán, melynek barázdái alatt két nagy férfiú nyugszik: nagyatádi Szabó István és Gaál Gaszton. Elhoztuk Somogyország első ibolyáit, rózsáit, hogy kö­szöntsük, mert ime, itt van ha­talmas ereje és diadala a gondo­latnak: Magyarország miniszterel­nöke az a Nagy Ferenc, aki maga is a barázdából indult el. Akinek­ az útja az ekeszarvától haladt idá­ig, az nem ismeri a félelmet. Vezé­relje az Isten küzdelmes útján,, hűséggel, szeretettel, ragaszkodás­sal állunk mögötte. Mosolyogva vette át a miniszter­­elnök a két gyönyörű virágcsok­rot, meleg szavakkal köszönte meg Somogyország népének üdvözletét, de már indulni is kellett. Baráti szeretettel vett búcsút Vidovics Ferenc főispántól, Kiss Ferenc nemzetgyűlés­i képviselőtől, Nesz­­mélyi János igazgatótól. Vele együtt szállt fel a vonatra dr F­e­­kete Tibor nemzetgyűlési képvise­lő és dr Mezey József ügyvéd. Az ablakból intett búcsút az éljen­ző, kalapot lengető tömegnek és a sisteregve nekiinduló vonat vitte magával valamennyiőnk szeretetét, ragaszkodását. Pécs nagy napja Pécs, március 31. A Somogyi fü­rép kiküldött munkatársától Történelmi nevezetességű napra ébredt március utolsó vasárnap­ján a déldunántúli magyar felleg­vár, Pécs patinás levegőjű váro­sa. Tegnap hangzott el ugyanis Nagy Ferenc Magyarország első paraszt-miniszterelnökének, hatal­mas, kétórás nagy érdeklődéssel várt politikai megnyilatkozása. Kü­lön érdekessége ennek a megnyi­latkozásnak az a körülmény, hogy ez a nagyfontosságú beszéd annak a magyar tájnak a­­népe előtt hang­zott el, amelyből Nagy Ferenc mi­niszterelnök is vétetett. Baranya vármegye és Pécs vá­rosa a nagy eseménynek megfelelő méltósággal ,és határtalan tisztelet­tel fogadta a magyar demokrácia elsőszámú apostolát és a kísére­tében megjelent magyar kormány­férfiakat és politikusokat. A magyar miniszterelnök kísére­tének útja valóságos diadalmenet volt Budapesttől Pécsig. A minisz­terelnök különvonata szombaton délután 5 óra tájban érkezett meg Pécsre. Az állomáson hatalmas, lelkes tömeg várta a budapesti vendégeket. A város nevében Pécs város polgármestere köszöntötte Nagy Ferenc miniszterelnököt és kíséretét, majd a Pécs város kö­zönségének lelkes ünneplése köz­ben hagyta el a miniszterelnök a pályaudvart. Este a Városi Szín­házban díszelőadás volt a minisz­terelnök tiszteletére. Vasárnap reggel csodálatosan szép márciusi verőfényben már a kora reggeli órákban hullámzott a tömeg Pécs zeg­zugos utcáin, pi­ros, fehér, zöld színű zászlók alatt kisebb-nagyobb csoportok vonul­tak a gyönyörű Széchenyi­ térre. A pécsi pályaudvarra egymás után érkeztek be a Baranya, Tolna, So­mogy vármegye irányából befutó különvonatok, amelyek három vár­megye népét hozták el politikai nagygyűlésre. Zenekarok pattogó ütemére helyezkedtek el a tavaszi nap­fény ragyogásában úszó hatal­mas téren zászlóik alatt a vidéki pártszervezetek küldöttségei. Ősi magyar népviseletben eljött a nagygyűlésre Nagy Ferenc minisz­terelnök szülőfalujának népe is, de ott pompáztak a többi baranyai faluk küldöttsége szebbnél-szebb népviseletben. Már jóval 11 óra előtt megérkeztek és elfoglalták helyüket a piros, fehér, zöld szí­nekkel feldíszített emelvény két ol­dalán a meghívott előkelőségek és vendégek. Az emelvénytől jobbra Pécs város, Baranya vármegye ve­zetősége, bal oldalt a Független Kisgazda­­Párt több mint 100 ta­gú képviselői csoportja, valamint a többi politikai pártok képviselői és vezetői. Az emelvény mögött hosszú zöldasztal mellett helyez­kedtek el a budapesti és a vidéki, valamint külföldi lapok munkatár­sai és szerkesztői. Már 11 óra is elmállott, amikor még mindig ér­keztek a különvonatokkal l­efutó küldöttségek zászlóik alatt. Pon­tosan fél 12 órakor tűnt fel a­ miniszterelnök markáns arcéle a Nádor-szálló előcsarnokából, ifjú Nagy Ferenc, a miniszterelnök fia és a kormány tagjainak kísé­retében. ott láttuk a koaliciós kormány összes kisgazda minisztereit, B. Szabó államminisztert, Dobi István földművelésügyi minisztert, Gordon Ferenc pénzügyminisz­tert, Gyöngyösi külügyminisz­tert, Tombor honvédelmi mi­­­­nisztert, továbbá R­a­j­k László­­ belügyminisztert és Ries István­­ igazságügyi minisztert, csaknem valamennyi államtitkárt, Vido­­vics Ferenc Somogy vármegye, Szélné László Tolna vármegye főispánjait. A Himnusz eléneklése után Peri­ Viktor nemzetgyűlési kép­viselő köszöntötte meleg szavak­kal Nagy Ferenc miniszterelnö­köt. Ezután Nagy Ferenc minisz­terelnök a hatalmas teret meg­töltő, óriási tömeg lelkes ünnep­lése közben lépett az emelvényre és kétórás beszédében­­ismertette a magyar politikai élet mai állását, kül- és belpolitikai helyzetünket, valamint a koalíciós kormány nagyszabású program­tervezetét. „A háború előtt olyan volt a magyar külpolitika, mint a féloldalra dőlt fa”” A magyar külpolitikáról szólva, a miniszterelnök ezeket mondotta: «Magyarország külpolitikája erő­sen megváltozott. A háború előtt olyan volt a magyar külpolitika, mint a féloldalra dőlt fa, csak­­ nyugati irányban nyújthatta ki ágait. Kelet délé teljesen el volt­­ zárva. A végtelen egyoldalú né­­­­met hatás elfogta a távolabbi nyu­­­­gat felé való érdeklődést . «Módunkban van ma már hálá­val furdalni azok felé. , foly­tatta a miniszterelnök akik a fasizmust legyőzték és visszaadták függetlenségünket­.

Next